KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FONTOS!
Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK!
Bővebb információ: ITT
Az új elérési cím: ITT
A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox

Legutóbbi témák
» Muzsika Tv
Dante & Carley Icon_minitimeKedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes

» Colors Of Seattle
Dante & Carley Icon_minitimeCsüt. Ápr. 07, 2016 7:49 pm by Vendég

» Admin hírek
Dante & Carley Icon_minitimeCsüt. Jan. 28, 2016 12:08 am by Danny Doyle Haynes

» Giulia Bianchi
Dante & Carley Icon_minitimeVas. Jan. 24, 2016 12:28 pm by Giulia Bianchi

» Avatarfoglaló
Dante & Carley Icon_minitimeKedd Jan. 19, 2016 12:40 pm by Vendég

» Elkészültem!
Dante & Carley Icon_minitimeHétf. Jan. 18, 2016 11:29 am by Vendég

» Bernadette Ainsworth
Dante & Carley Icon_minitimeSzomb. Jan. 16, 2016 3:11 pm by Bernadette Ainsworth

» Minden, ami Las Vegas
Dante & Carley Icon_minitimeSzer. Jan. 13, 2016 9:34 pm by Admin

» Avataros oldalak gyűjteménye
Dante & Carley Icon_minitimeSzer. Jan. 13, 2016 9:19 pm by Admin

Ki van itt?
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (43 fő) Hétf. Aug. 14, 2023 3:38 pm-kor volt itt.

Megosztás
 

 Dante & Carley

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Dante & Carley Empty
TémanyitásTárgy: Dante & Carley   Dante & Carley Icon_minitimeKedd Május 06, 2014 12:09 am

[You must be registered and logged in to see this image.]
Még a Central Park félreeső sétánya sem fogadott csendes, nyugodt percekkel. Érzelmektől mentesen, semmire sem gondolva meredtem az egyik távolabbi fa zöldellő leveleire, amelyek a japán cseresznyefákat idézték fel bennem. Azt hiszem anyám kedvencei voltak a bohókás rózsaszín habcsókot idéző fák virágai, s ha tehette volna, nem csak az év ugyanazon szakaszában lelte volna örömét bennük, hanem minden évszakban gyönyörködött volna bennük. Hiányzott. Hiányzott minden, ami hozzá kötött volna. Az emlékek, az ölelések, a nevetések.. a parfümjének illata és a haja selymessége is. Szenvtelen arckifejezéssel követtem végig a babakocsiját toló kismama lassú sétáját előttem, hallgatva, ahogy a vélhetőleg barátnőjének áradozott az anyaság örömeiről. Morózus pillantással néztem utánuk, de nem azért voltam itt, hogy lelőjem a poén: egyszer úgyis meghal mindenki. Ki előbb, ki utóbb.
Enyhe fejrázással hagytam ott az embereket és indultam el közepes tempóban a találkozóra, mert a mester nem szereti, ha váratják, és a legutolsó lett volna az, hogy magamra haragítom az idős urat. Tökéletes pengéi voltak, s olyan közösség tagjainak kiemelkedő alakja, akinek a katanái szinte megfizethetetlenek voltak. Legalábbis az eszmei értékük. A fegyverboltokban kiállított japán kardok meg sem közelítették a tömeggyártás szégyenével azt, amit ezen mesterek tökéletesítettek. Szerettem, már csak beszélni is az úrral, a maga módján kedves volt, már ha megfeleltek az elvárásainak a megrendelői mind pénzügyi, mind modorbeli kérdésekben, nekem pedig nem volt ellenvetésem az ellen, hogy ameddig elmondta a penge tulajdonságait, tartsam a szám.
Nem kedveltem az arab sofőröket, de New York tele volt különböző nációkkal, nyelvekkel és olyan figurákkal, akiket első kézből, kegyelem nélkül megfosztottam volna az életüktől, de nem akartam senkire sem a frászt hozni, és a letörtség nem volt ok arra, hogy bárkit eltegyek láb alól. Mr. Saintwood valószínűleg nem örült volna, ha azzal hívtam volna fel, hogy egy kis gyilkosság miatt kénytelen vagyok tovább távol maradni Vegastól.
A bankók az arab kezében landoltak, én pedig kitessékeltem magam a taxiból, hogy a régiségboltba belépve először az antik illatú tárgyakat mérjem fel, felnyúlva, ujjaimmal elhallgattattam az ajtó feletti csengőt, hang nélkül visszatolva az ajtót a helyére, az ajtó fémnyelve pedig némán kattant a helyére, mielőtt körbenéztem volna a helyiségben. A régi tőrök és a kínai porcelánok a kora újkor hangulatát idézték, és talán egy halvány, elégedett mosoly ki is ült arcomra, ami azonnal lefagyott, ahogy egy árnyék mozdult meg valahol oldalt. Azonnal odakaptam a fejem és úgy fordultam, hogy védve legyek, legalább attól, hogy újabb meglepetés érhessen.
- Elnézést, úgy hittem, hogy egyedül vagyok. Bocsánat, ha megzavartam... valamit - sikerült halkan beszélnem, mintha az antikvitások meghallhatnának. Hülyeség volt, tudom, de sem a könyvtár, sem a levéltár, vagy a múzeum nem preferálta a hangoskodókat. A mester pedig mindent látott és mindent hallott hátulról. Tudtam jól.. nem bízta a véletlenre a bolt elülső biztonságát. De még volt öt percem, ezért is voltam abban biztos, hogy nem az ősz, öregúr volt a társaságom.


× Bocsi, hogy ilyen későn, remélem csak matek után olvasod Razz×
× zene: [You must be registered and logged in to see this link.] ×
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Dante & Carley Empty
TémanyitásTárgy: Re: Dante & Carley   Dante & Carley Icon_minitimeKedd Május 06, 2014 2:49 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]
•••• To Carley ••••
A szentek ugyan bármikor elbukhatnak, de a kárhozottak mindig megváltásra áhítoznak.


Bár Vegasban lakik már bő hatodik éve, mégis egy New York-i mesterhez jár, hogy az elkészítse neki a tökéletes katanát. És attól tényleg nem kell tartani, hogy nem a legprofibb remeket kapja meg, hisz bőven megkapja az árát. Még a leggyengébb minőségű fegyverek is jobbak egy átlagos kardnál, viszont amiért szép kis summát kap, az tényleg félbevág még egy tehenet is és nem ijed meg pár csepp vértől. Ilyen karokat készít a mester Danténak is, kit még a főnöke mutatott be az öregnek évekkel ez előtt. Nem volt soha rosszban az öreggel, viszont aligha sikerült szívélyes kapcsolatot kialakítaniuk, főként Dante részéről, ki a maga szótlanságával csak ácsorogni szokott az öreg felett, miközben az élesíti, nézegeti a fegyvereket. Olyan inkább ő, mint egy csendes, az élet kegyetlensége miatt megnémult, az emberektől elhidegült kutya, s míg a legtöbb esetben az öreg férfi modora rémíti meg az ide tévedő embereket, jelen esetben ez fordítva van. Nem, nem fél Dantétól, hisz tudja nem ártana neki. Viszont kénytelen ő maga többet beszélni, hogy oldja magában a feszültséget és láthassa a fiatal férfi szemében az érdeklődő csillogást.
Egy ideje már az árnyékba borult falnál ácsorog mellkasán összekulcsolt kezekkel, miközben a régi szagoktól bűzlő levegőt szívja magába. Az öreg valahol hátul járhat, keresett valamit de azóta se bújt még elő. Ő pedig türelmes, nem fogja sürgetni a férfit. Majd jön, ha megtalálta azt amit keres.
A sötétben teljes védelmet érezhet, kíváncsi tekintetek aligha találnak rá. Sötét szemei az ajtóra tapadnak, mikor motoszkálást, majd csilingelést hall meg onnan. Nem mozdul. Vár és csak figyel, mint egy sötétben meglapuló árny, ki nem akarja felfedni magát. Minden érzékszervével a nőre koncentrál. Alaposabban áttanulmányozza és csak azután könyveli el magában, hogy egy hozzá hasonlóval van dolga, miután a törékeny alakja áttanulmányozását az arca megfigyelése követi. Ő is ázsiai, bár nem meglepő egy ilyen boltban.
Egyik lábáról a másikra nehezedve lép közelebb hozzá, ki az árnyék pereméig, hol még védett, de már jobban észrevehető.
Mivel volt ideje hozzászokni a pimasz csendhez, tisztán hallja a nő kellemes, lágy hangját, a bocsánatkérése viszont óvatos mosolyt csal  ki belőle.
- Miért kér bocsánatot? Nem a házamba jött be - az érces mély hang hasonlóan halkan érkezik, mint ahogy azt előbb a nő is tette. Felesleges kiabálni, nem állnak messzebb egymástól, mint két méter.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Dante & Carley Empty
TémanyitásTárgy: Re: Dante & Carley   Dante & Carley Icon_minitimeCsüt. Május 08, 2014 2:25 am

[You must be registered and logged in to see this image.]
Egészen ritka volt, ha mellettem voltak kívülállók, amikor a számomra kedves dolgoknak szenteltem az időmet. Amikor a fegyverek iránti tiszteletemet róttam le, az számomra intim pillanatoknak számított, hiszen muszáj voltam elvonatkoztatni akkor minden élőtől, kirekeszteni a zavaró körülményektől, hogy minden érzékemmel azokra a bizonyos fegyverekre koncentrálhassak. Mert számomra szinte minden az volt. Nem lehettem nyugodt, és nem is akartam megbékélni azzal, hogy.. nincs tovább.
Ezért is ért váratlanul az a halk nesz, mert úgy gondoltam, hogy a magány ide valóban elkísér, amelyre addig, a parkban vágytam, ez volt a kiváltó oka annak, hogy elővigyázatosan mozdultam, nehogy olyasvalakivel nézzek farkasszemet, akivel nem kellett volna. Lassan mértem végig a férfi alakját, először hosszan elidőzve a szemeiben, amik az árnyék hatására szurokfeketévé váltak, mint amilyen a lelketlen, holt óceáni mélység szokott csak lenni. A mosoly ott játszott az ajkain, s én kénytelen-kelletlen azonnal viszonoztam, cseppet sem több vidámsággal vagy derűvel, végtére is nem ő miatta voltam jelen a boltban. S ahogy beszélni kezdett, a pillantásom lopva szaladt le tovább a nyakának ívéről mellkasára, majd a lábaira, hogy mihelyst végzett a mondandójával, újra az íriszeinek sötétjét figyelhessem.
- Emberi szokás elnézést kérni, ha valakit megzavarunk valamiben. Még akkor is, ha az illető semmilyen aktív tevékenységet nem folytatott – adtam választ talán túlságosan is hosszúra sikerült magyarázattal. Valóban nem az ő házában tartózkodtam, édesapám mégis arra nevelt, hogy tiszteljek mindenkit. Nagybátyám neveltetése pedig csak még inkább felerősítette bennem mindazt a hagyományt, amit belém tápláltak már igen fiatalon, és csak remélni tudtam, hogy nem húzódik vissza az árnyak közé, ha már eddig merészkedett miattam. Mégsem mozdultam közelebb hozzá. Tudtam, hogy még közel három percem volt a Mester érkezéséig, így lassan nyaltam meg alsó, kicserepesedett ajkamat. Nem volt szükségem rá, de valamit tennem kellett, mire a következő másodpercben fordultam egy negyedet, hogy az előbb szemrevételezett tárgyakat továbbra is vizslassam. Hagytam, hogy a férfi dönthessen, még közelebb léphet hozzám, hiszen nem Ő volt az, aki miatt itt voltam, s mint ilyen.. nem is igen tartottam attól, hogy pont az idős urat hozná kényelmetlen helyzetbe azzal, hogy kellemetlenné teszi a várakozás perceit.
Egyetlen sima, nesztelen mozdulattal emeltem a kezemet a polcon csücsülő Buddha szoborhoz, ujjbeggyel simítva végig annak tökéletesen megmunkált kő-arcán, ujjaimmal követve a faragott alakot a tenyér részhez siklottak ujjaim, mosollyal hagyva ott a kőzet anyagát.
Szerettem tapintani. Szerettem érezni, és megkülönböztetni a textúrákat, ami minden embernél ugyanúgy különböző volt. Számos esetben érintettem kicserzett bőrt, és olyat is, akinek egészen puha, bársonyos, szinte érintetlennek tűnő bőre volt férfi létére is, ami azért munkám során elgondolkodtatott. Vajon mitől férfi egy férfi? Mégis biztos voltam abban, hogy a társaságom nem tudna erre a kérdésre választ adni, hiszen nem lett volna értelme ilyen témára terelni azt a parányi beszélgetés foszlányt, amelybe belekezdtünk.
- Ön is a mesterre vár? - hallottam a saját hangomat is, ahogy visszafordultam a férfi felé, nem testtel, csak a szemeimmel pillantva rá, mert a válasz sokat elárult volna róla. A japán úr fia foglalkozott a régiségekkel, míg annak apja az ősi hagyományoknak szentelte minden egyes szeretetét. És habár én akartam megtudni a távol-keleti férfi jöttének okát, nem feledkeztem meg arról, hogy tulajdonképpen tudattam vele az én céljaimat. És különben sincs abban semmi különleges, ha esetleg egy harcművészetektől mentes ember előtt felfedni, hogy egy idős úrra várok. Az pedig teljesen hamis sztereotípia, hogy minden egyes „keleti” képes megvédenie magát.
Mégsem kérdeztem többet, nem érdeklődtem, nem vártam, hogy abban a két és fél percben ossza meg a férfi az életének minden egyes szakaszát velem, hiszen én sem tettem volna. Senki sem ismert Takashi-n és a nagybátyámékon kívül. Mindenesetre felkeltette az érdeklődésemet az ismeretlen.

× Remélem sikerült az angolod *-* ×
× zene: [You must be registered and logged in to see this link.] ×
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Dante & Carley Empty
TémanyitásTárgy: Re: Dante & Carley   Dante & Carley Icon_minitimePént. Május 09, 2014 11:55 am

[You must be registered and logged in to see this image.]
•••• To Carley ••••
A szentek ugyan bármikor elbukhatnak, de a kárhozottak mindig megváltásra áhítoznak.


Dante tudja jól, hogy a tökéletes katana elkészítése hosszú idő. Épp ezért jött el most a mesterhez, hogy előre leadja rendelését. Azt, hogy mire van szüksége, mi kell neki a tökéletes kardhoz és, hogy az milyen célra lesz. Annak idején a kardokat nagy becsben tartották japánban, mindenki azzal hadonászott vagy ténylegesen használta, ha megvolt a képessége hozzá. Mostanra változtak az idők és előszeretettel használnak lő, vagy kisebb méretű szúró fegyvereket. Ő viszont annyira régimódi a harc terén, hogy megmaradt a hosszú, az átlagosnál is valamivel hosszabb kardoknál. Imádja az eleganciájukat, a könnyedségüket, szépségüket és törhetetlenségüket. Mindig a legjobb műremekre van szüksége. A jól megszokott régi fajta kardokra melynek markolata rájabőrrel van befonva, tökéletesen sima. A súlypontja megfelezi a kardot, páncélként is tökéletesek, hisz törhetetlen még egy nagyobb, erősebb kaliberű pisztoly számára is. Face to face is tökéletesen használható, remek a polírozása, és a mester által megvan szentelve. Jó ez utóbbi semmit nem jelent, de a hitnek épp eleget ad.
A sötétben ácsorogva a hosszú, gyönyörű kardon jár az esze egészen addig, míg be nem jön az ismeretlen lány kinek egész alakját valamint arcát is alaposan szemügyre veszi, hisz van ideje rá. Végül csak előbújik a sötét magányából.
Halovány, óvatos mosoly játszik a szája szegletében miközben a másikat végighallgatja egy rövidebb eszmecserét követően. Biccentve jelzi, hogy tudomásul veszi és érti. Ő is hasonló eszméket követ, az már más kérdés, hogy nem engedik őket kiteljesedni.
- Bölcs gondolat - immáron bő hat lépéssel áll az árnyékok előtt, és nagyjából négy nyújtottra a lánytól. Kíváncsi tekintettel fürkészi a Buddha szobrot, amit az imént a lány finoman érintett vékony, kecses ujjaival. Tökéletes az összkép. A lány óvatossága, tökéletessége a kőből faragott csoda társaságában. Csak egy egyszerű, kopasz óriáscsecsemő szoborról van szó, mégis a béke, a nyugalom és a tökéletesség, a harmónia megteremtésének példája.
- Igen. Egy ideje már itt vagyok, mégis nagyon lelkesen szöszmötöl hátul valamit. Fogalmam sincs, hogy mit - vonja meg a vállát.
- Tudja, nem gondoltam, hogy egy magafajta nő fegyverekkel foglalkozik - tekintete és hangja egyaránt óvatos, igyekszik nem olyan témát felhozni ami a másik számára esetleg kellemetlen lehet.
A halk csörömpölés hallatán viszont felkapja a fejét és rögtön a hátsó rész felé pillant.
- Furcsa ma az öreg....
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you


Ajánlott tartalom

Egeret ide és lenyílik!



Dante & Carley Empty
TémanyitásTárgy: Re: Dante & Carley   Dante & Carley Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 

Dante & Carley

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játékonkívül :: Archívum :: Archivált játékok-