HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FONTOS!
Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK!
Bővebb információ: ITT
Az új elérési cím: ITT
A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Chatbox

Latest topics
» Muzsika Tv
Kedd. Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes

» Colors Of Seattle
Csüt. Ápr. 07, 2016 7:49 pm by Vendég

» Admin hírek
Csüt. Jan. 28, 2016 12:08 am by Danny Doyle Haynes

» Giulia Bianchi
Vas. Jan. 24, 2016 12:28 pm by Giulia Bianchi

» Avatarfoglaló
Kedd. Jan. 19, 2016 12:40 pm by Vendég

» Elkészültem!
Hétf. Jan. 18, 2016 11:29 am by Vendég

» Bernadette Ainsworth
Szomb. Jan. 16, 2016 3:11 pm by Bernadette Ainsworth

» Minden, ami Las Vegas
Szer. Jan. 13, 2016 9:34 pm by Admin

» Avataros oldalak gyűjteménye
Szer. Jan. 13, 2016 9:19 pm by Admin

Ki van itt?
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

nincsen

A legtöbb felhasználó (26 fő) Vas. Jún. 01, 2014 9:04 pm-kor volt itt.

Share | .
 

 Twist in my sobriety

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet

The city of sins awaits you

avatar
Carmin Holmes

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 22
◮ hozzászólások száma : 85
◮ join date : 2014. May. 03.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Twist in my sobriety   Kedd. Máj. 06, 2014 8:23 am

Megmentőmnek alighanem igaza volt azzal kapcsolatban, hogy még ha el is jövök a Rendőrségre vallomást és feljelentést tenni, nemigen fognak velem foglalkozni. Azért, mert millió ügyük van, azért, mert azokban egyesek fejét tépték le, másoknak meg a karját, és hogy egy egyszerű nemi erőszakot Vegasban még nők esetén se nagyon veszik komolyan, nemhogy egy olyan fiú esetén, mint én, akiről egyesek szerint lerí, hogy meleg vagyok. Egyesek szerint ezt így jól meg is érdemeltem, minek mentem oda, minek ittam, minek flörtöltem a fickóval, de ez nem így működik. Még a megmentőm se tudott lebeszélni, de azért odafigyelek rá, hogy ne keverjem bele a dologba.
Végül többórányi várakozás után kapok egy papírt, amit kitölthetek, olyanokkal, mint név, adatok, meg satöbbi. Elgondolkodom, hogy nem csak magamnak ártok-e ezzel az egésszel, elvégre nyilvántartásba kerülök, meg minden, még talán azt is ráfirkálják a lapomra, hogy "kis buzi", de két félév az egyetemem választott szakán meggyőzött már arról, ha másról nem is, hogy az igazságszolgáltatás rendszere alapvetően működik. Azt mondják, másodévben fogok rájönni, hogy ugyan működik, de totálisan és alapjaiban van elcseszve az egész rendszer. Egyelőre azonban még elsős vagyok, ezért hiszek a saját jogaimban, annak ellenére, hogy meleg vagyok, vagy fehér vagyok, vagy szőke vagy barna. Az a fickó hamis, vagyis pontatlan álláshirdetést adott fel (jó, lehet, hogy tudnom kéne olvasni a sorok közt), de akkor is bedrogozott, és erőszakot akart alkalmazni velem szemben! És pont!
Mégis habozok a folyosón ülve, a többi várakozóval, akik ugyanígy feljelentést akarnak tenni. A lap még csak félig van kitöltve előttem, ott billeg az írótáblával a térdemen, én meg bámészkodom, és agyalnak a pici kerekek a pici fejemben, hogy mit is lenne jó csinálni.
És miközben azt próbálom eldönteni, hogy melyik lépést fogom jobban megbánni: ha most beadom a feljelentést ismert elkövető ellen, vagy ha nem, figyelmes leszek egy fickóra, aki épp egy nőt kísér be, akinek csak úgy potyognak a könnyei, és nemigen beszéli a nyelvet, azt hiszem.
Ott ülök, feltűrt ujjú farmerdzsekiben, melyen ott vannak a szorongatás kéznyomai (csak a drámai hatás kedvéért), kibontott szőke hajjal, tornacipőben és szürke ruhákban (nehogy rám fogják, hogy kirívóan öltözködöm), és hirtelen nagyon furcsa érzés fog el, ahogy azt a magas, sötét hajú, hosszúkás arcú férfit nézem. A vonásai emlékeztetnek a bátyámra, de nem, a férfi máshonnan ismerős nekem, de honnan?
Azt hiszem, kicsit túl látványosan bámultam, mert most felém fordul, és sötét szemei szúrósan rám merednek. Aztán néz. És nézem. Körülbelül csak a szemeim esnek ki, de csak nem ugrik be, ki lehet ez.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Sean Walker Holmes

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 37
◮ tartózkodási hely : LA/LV
◮ hozzászólások száma : 93
◮ join date : 2013. Dec. 12.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Twist in my sobriety   Kedd. Máj. 20, 2014 4:48 pm

A mai nap sem volt másabb mint a többi. Az íróasztalom sarkán most is ugyanaz a köteg akta figyelt, pontosabban nem, ez egy másik köteg csak épp majdnem ugyanakkora mint amit alig néhány órája adtam le, olyan hajnali kettő tájékán. Nem aludtam sokat. Kénytelen voltam megtanulni rövid idő alatt kipihenni magam, már amennyire ez sikerülhetett és most is mint minden egyéb alkalomkor, az asztal másik szabad sarkán egy közel vödör méretű kávé terpeszkedett arra hivatva hogy ébren tartson.
Nehéz menet. Pláne mivel Spock, - a kutyám - hajnali 4-kor azzal keltett hogy majd szétkapta az ablakot, amikor valami kóbor macska a külső párkányon a szemébe vihogott, és nagy kegyesen riszálta magát, kihasználva a védett helyzetet én meg.. miután feltolva az üveget elkergettem, véreres szemekkel előkaptam a cigimet, és képtelenül aludni tovább, az ágy mellett terpeszkedve füstkötegbe burkolva figyeltem a felkelő napot. Hát.. egy tökéletes napot nem így képzeltem el, de aztán 6-kor csörög a vekker, én meg szinte belefulladva a csikkrengetegbe csak oldalra csapom a karom és lenyomom, ne hangoskodjon.
Aztán a szokásos menet. Reggel.. kocsi.. vödörkávé.. iroda. És most itt vagyok. Bámulom a hófehér falat magam előtt és azon kesergek miért is nem volt jó elfogadni ezt a kinevezést.

Aztán mégis kopogás tölti meg a csendet. Beengedem, Smith az, azt mondja alá kéne írnom valami papírt, rendezendő egy vitás helyzetet, amikor is rendőri túlkapásról érkezett gyanú. Remek.. Már megint.. - tolom fel magam a székből, egy jó adag sóhajjal is kiegészítve, és egyetlen szót se szólva csak követem őt a felvételire, ahol egy spanyolnak tűnő nő - valószínű - különféle átkokat szórva mindenkire hangosan vagdalkozik.

- Mi a helyzet? - kérdezem meg nagy sóhajjal Wilsonra figyelve, aki ecseteli, hogy a nő fia kokainnal üzletelt és mikor ellenállt az intézkedésnek halálos sebet kapott. Megesik az ilyen.. - sóhajtok egy tekintélyeset, és belekarolva a nőbe, felhasználva azt a minimális.. spanyol.. tudásomat ami még rám ragadt az egyetemen, próbálom bevezetni a nőt az egyik kihallgatóba.

- Azonnal kerítsenek egy tolmácsot! - fordulok vissza, csak futtában odaszórva Wilsonnak, és átadva a nőt Gabe-nek, meghagyom hogy valahogy.. akárhogy, de ültesse le, és minimum zárja rá az ajtót amíg a tolmács megérkezik.

- Hát ezt nem hiszem el.. - engedem ki egy kiadós levegővel, csak hogy egy percnyi nyugalmat nyerjek, de fordulva a tengelyem körül, szemet szúr méég.. valami.. valaki.. aki nagyon ismerős nekem.
Egy darabig nézem.. és úgy tűnik ő is figyel engem. Aztán.. hirtelen fordulok meg és térek vissza Wilsonhoz, hogy hozzá hajolva rákérdezzek ő.. mi a fenét akar itt. És ekkor derül fény a képletre...
A fiúhoz lépek, alig előtte megigazítva az öltönyömet és állok meg közvetlenül előtte.

- Carmin..? - kérdezem, csekély kétség csúszva bele, de nem a személye az aki jelenleg kétséges. - Hát te.. mit keresel itt? - húzódik keskenyre a szeme, nem az indulat jelképe, sokkal inkább a meglepődő csodálkozásé.


Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Carmin Holmes

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 22
◮ hozzászólások száma : 85
◮ join date : 2014. May. 03.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Twist in my sobriety   Szer. Máj. 21, 2014 12:24 pm

A kialakuló helyzet tulajdonképpen mókás is lehetne, de én itt már semmin nem merek nevetni. Az előbb rámosolyogtam egy kölyökre az italautomatánál, amikor jeges kávés italt vettem magamnak, és full agresszíven reagált, szerintem ha a csaja (csaja?! 13 évesen?!) nem rángatja el onnan, rám borítja a szekrényt. Most se nagyon kacagok. Nem is nevetek. Pedig az öregasszony vicces. Kivételesen értek egy kicsit spanyolul, bár beszélni nem beszélem a nyelvet túl jól. Különben is, szerintem a nő nem is spanyol. Inkább mexikói. Vagy fogalmam sincs. Inkább a szakállas férfi köti le a figyelmem, aki felbukkan, majd eltűnik, majd megint rám meredve áll ott. És végül felém indul. Istenem! Le akarom sütni a szemem, eltakarni az arcom az űrlappal meg a csíptetővel. Hát nem megmondták, hogy kerüljem a szemkontaktust?!
Kihúzom magam a frankón formatervezett, de ócska műanyag széken, és visszanézek rá, ajkamon egy cseppnyi jóindulatú mosollyal és egy kérdéssel, melyet nem mondok ki végül, hiszen a "segíthetek valamiben?" általában a pofonok legfőbb kiprovokálója. Legalábbis a bárokban.
Aztán a nevemen szólít. És a hangját hallva nekem bekattan valami. Pupilláim nagyra tágulnak a meglepetéstől, de végül is rájövök, ki is áll előttem.
- Sean bácsi!
Hát... ezt... nem gondoltam volna! De aztán minden logikus lesz. Apa zsaru volt, Sean bácsi zsaru volt, ez itt egy Rendőrség, igaz, hogy kicsit máshol, mint ahol apa halála előtt éltünk, de akkor is.
A kérdésére zavarba jövök, lenézek a papíromra, kicsit lefitymálón, hiszen az adatlap kis kockái, ahová a nagy nyomtatott betűket kellett volna beírnom, nem töltötték ki magukat, hihetetlen. Kissé sértetten visszacsapom a táblát a combomhoz, és újra felnézek a nagybátyámra.
- Feljelentek valakit. Azaz hogy nem tudom még, hogy megteszem-e - vallom be neki tétovázásomat, de ennél sokkal, sokkal fontosabb dolgot is meg kellene vitatnunk, hiszen...
- Ezer éve nem láttalak!
Nézem az arcát, az öltönyét, a szemeit, amelyek annyira hasonlítanak apáéra. Furcsa, de megrohannak az emlékek, legalábbis néhány emléktöredék, vagy inkább szilánk felrémlik bennem.
- Jól áll a szakáll, de nagyon nyúzottnak tűnsz - jegyzem meg. Ami azt illeti, kicsit én is, sőt az alkarom zúzódásfoltos, de megvagyok. Máshol sokkal rosszabbul nézek ki. Persze nem a kamu állást hirdetőnek köszönhetően, ezért is habozok annyira a beadványt illetően...
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Sean Walker Holmes

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 37
◮ tartózkodási hely : LA/LV
◮ hozzászólások száma : 93
◮ join date : 2013. Dec. 12.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Twist in my sobriety   Szer. Máj. 28, 2014 12:14 pm

Meglepődött. Na igen, nem meglepő, hisz amikor utoljára látott engem... Na igen, az nem tegnap volt. Zavartan összedörzsölöm a két kezem, de nem is igazán tudom mi az ami indukálja. Csak nem tudom hová tenni a kialakult helyzetet, deee.. majd megoldjuk ezt!

Összeráncolom a szemem amikor a feljelentés a téma, már itt van a nyelvemen hogy mi történt, előre veszem, mi van az anyjával! A bátyja?? Amikor hirtelen vált az egésszel és.. és igaza van. Rengeteg idő eltel már  azóta, hogy kis taknyosként rohangált a szőnyegen. És ahogy elnézem.. őt is megviselte ez az eltelt tizen x év..

- Iiigen.. úgy gondoltam beújítok. - dörzsölöm meg a szakállam véletlenszerűen, már vagy fél éve viselem, amióta átjöttem Vegasba, nem sokkal előtte hagytam szabadjára hadd terebélyesedjen, neki mégis teljesen újszerűen hat. - Azt mondják buknak rá a nők, de eddig nem vettem észre. - viccelem el, de még mindig a 'kínos' ami az egészben szerepel, holott.. igen, sűrűbben kellett volna meglátogatnom Megant és a fiúkat, nem csak telefonon beszélnem!

- A többire meg rá se ránts. - dünnyögöm - De te nagyon megnőttél! - csapom fel a hirtelen ötletre a kezem, mert.. egyszerűen mert így van. - És hallottam anyádtól hogy egyetemre mentél.. - sorolom az előhúzott emlékeket, de.. - torpanok meg hogy körülnézzek ahol nem sokkal mellette egy teljesen szétcsúszott részeg fickó úgy bámul minket mintha kötelező lenne.

- Gyere inkább az irodámba.. - intek irányba a folyosó fele, és hogy megteszi e? Hát azt majd meglátjuk, és a viszontlátás örömére az ügyével is foglalkozunk...


Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Carmin Holmes

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 22
◮ hozzászólások száma : 85
◮ join date : 2014. May. 03.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Twist in my sobriety   Szer. Jún. 04, 2014 6:58 pm

Kicsit jobban zavarban van ettől a találkozástól azt hiszem, mint én, ennek tekintetében azt hiszem, örülhetek, hogy egyáltalán idejött és megszólított! El is sétálhatott volna, és akkor még mindig nem is tudnám, hogy ő is ebben a városban van. De most minden figyelmemet leköti ez a furcsa viszontlátás, porcelánkék szemeim éberen pásztázzák nagybátyám alakját, lényét. Ugyan kicsi voltam, mikor apa meghalt, de emlékeimbe hirtelen most beleilleszkedik egy szakállas arc és két sötét, mélytekintetű szem. Épp mint Sean bácsié.
- Szerintem sármos - mosolyodom el, mindenféle olyan felhang nélkül bókolva neki, hogy esetleg különösebben bejönne, mert amúgy is bukom az idősebb férfiakra. Különben is, ő a nagybátyám!
Felnevetek, kicsit sem feszengve.
- Mikor is láttál utoljára? Ekkora voltam? - mutatom a csípőmnél valahol a méretet, szóval ja, mondhatni, nagyot nőttem. - Igen - bólintok az egyetemre, kicsit komolyabbá válik a mosolyom, de azért marad.
Követem Sean bácsi tekintetét, ahogy körülnéz, biztos valami érdekeset lát. Megállom grimasz nélkül azt, ahogy mellettünk egy zacskóba köhög egy fickó, egy másik meg részeg, vizenyős szemekkel les minket. Ez a hely annyira rémes és lélekölő, képtelen lennék soká itt dolgozni...
- Örömmel - mondom halkan, és rögtön követem őt az irodájába, persze előbb felkapom az övtáskám a padról.
Ujjaim ráfeszülnek az írótáblára és az űrlapra, melynek szélét kezdem gyűrögetni. Menet közben igyekszem lépést tartani Sean hosszú lábú lépteivel.
- Itt dolgozol? Mikor helyeztek át? - kérdezősködöm kíváncsian. - Igazán dobhattál volna egy telefont! Tudtad egyáltalán, hogy itt lakunk? - indul be máris a locsifecsi üzemmód, és amint az irodájába érünk, körülnézek jó alaposan.
Odalépek az asztaléhoz, megnézem, van-e rajta a filmekben látott kis névtábla Sean bácsi rangjával, de ha nincs, bármi jelét kezdem keresni annak, mi is lehet itt az ő tisztsége és dolga.
- Nem zavarok amúgy? - kérdezem, eszembe juttatva, hogy nem én vagyok a világ közepe általában, csak saját magamnak, és hát munkaidő van, szóval Sean bácsi biztos dolgozik.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Sean Walker Holmes

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 37
◮ tartózkodási hely : LA/LV
◮ hozzászólások száma : 93
◮ join date : 2013. Dec. 12.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Twist in my sobriety   Szer. Jún. 04, 2014 11:44 pm

Elmosolyodom, de igazából nem lényeges. Sokkal inkább terelődik a téma az ő életére, végtére is.. ő nem tudhatja hogy még ha csak szóban is, de folyamatosan figyelemmel kísérem, az anyja elárul ezt-azt.. néha még meg is lestem ahogy előad egy darabot, nem elől, csak hátul a sötétben, de ezek azok a dolgok amikről ő nem tud. És maradjon is ez így.

- Körülbelül.. - tér ki a válasz elől egy újabb mosolyom, de szemrevételezve a terepet, úgy döntök keressünk egy helyet ami jóval kényelmesebb ezért meg is mutatom merre van az irodám.

Útközben... útközben vagy ezerféle dolog jár a fejemben, de egy szót se szólok. Rendszerezek. Nagyjából.. Mit mondjak el, mit hozzak fel, miről is beszélgessünk így a majd 12 év távlatot idézve, és nem mintha amúgy teljesen el lennék veszve, de ez a helyzet elég egyedinek mondható.
Mégis ő az akinek be nem áll a szája. Végtére is érthető..

- Öööö.. olyan néhány hónapja.. - HAZUGSÁG! Már majd fél éve itt koptatom a terepet. - Igen, szoktam néha beszélni anyáddal, mesélt rólatok ezt-azt, tőle tudom azt is hogy a kriminalisztikával próbálkozol. - újabb udvarias mosoly, aztán.. - Erre! - invitálom megint és kinyitom az orra előtt az ajtót. A papírkötegek még mindig romhalmazban figyelnek, de ez most nem lényeges. - Ülj csak le! - intek az asztallal szemközti székre, én meg becsukva magam mögött az ajtót, kerülöm az asztalt, és én is megteszem a saját helyemen. Na akkor ezen is túlvagyunk...

- Nem.. nem.. maradj csak, ez úgyis megvár, nem porlad el, szóval.. - odázom a dolgot, végtére is igaz, a munka nem szalad el és még ha gőzerővel is dolgoznék akár három pohár kávéval megtűzve, akkor se végezném ki a halmot éjfélig se, vagyis... Várhat még!

- Azt mondd meg inkább hogy megy sorod! - kezdek bele a mesébe, pontosabban ő az akit erre késztetek. - Az egyetemen.. nem kell segítség? Protekció.. Ismerek pár embert, aki.. - áll meg a dolog lényegi része, mert ugye.. nem ártana őt is szóhoz jutni hagyom. Érdekes napnak nézünk elébe..!


Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Carmin Holmes

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 22
◮ hozzászólások száma : 85
◮ join date : 2014. May. 03.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Twist in my sobriety   Csüt. Jún. 05, 2014 9:20 am

Na végre elmosolyodik! Ez jót jelent. Képtelen vagyok levenni róla a szemem sokáig, sőt, a tekintetem mindig visszavonzza magára. Annyira furcsa, látomásszerű, nagyon hasonlít arra a halovány képre, amelyet apámról őrzök magamban... De lassan megtörik a varázs, kapkodom a lábaimat a nyomában és végre egy jóval csendesebb irodahelyiségbe érünk.
A szoba elég rumlis. Papírhalmok az asztalon, és persze sehol egy névtábla, vagy ilyesmi.
Sean bácsi kicsit határozatlannak tűnik a válaszadáskor, de nincs mire gyanakodnom, pedig lehet, hogy kéne. Próbálom felidézni, mit is tudok róla. Néha kaptunk tőle karácsonyi ajándékot. Egyszer kaptam tőle egy rollert, és annak eléggé örültem. Persze sose adta át személyesen, csak küldte, ott volt a fa alatt.
- Akkor elég jól értesült vagy ahhoz képest - mosolyodom megint el, és hátrafésülöm a hajam a fülem mögé. A farmerdzsekim feltűrt ujjait is lehúzogatom a csuklómig, hiszen a hivalkodó sebmutogatás nem neki szólt, az ő figyelmét nem ilyesmivel akarom felkelteni. - Mondjuk hozzám képest, veled kapcsolatban. Semmit sem tudok rólad!
Azon tűnődöm, mennyire udvariatlan vajon feltenni azt a kérdést, hogy "hová tűntél", vagy hogy "miért nem kerestél", vagy ha nem is udvariatlan, mennyire nyafogós és szappanoperás.
Végül is leülök a kínált helyre, az űrlapomat az ölembe teszem és derűsen nézek rá. Aztán a papírkupacokra, melyek még csak rendezve sincsenek.
- Szükséged lenne egy asszisztensre - jegyzem meg, majd felcsillan a szemem. Hiszen ez a megoldás! - Vagy egy gyakornokra! - vetem föl lelkesen, hiszen nekem munka kell, neki meg nyilvánvalóan nem fűlik a foga ahhoz, hogy a papírmunkával bajlódjon. De a kérdés megzavar abban, hogy bebizonyítsam, mennyire tökéletesen alkalmas munkaerő volnék.
- Jól boldogulok az egyetemmel. Nagyon szeretem, és imádom ezt tanulni. Nem tudom, miért, anya szerint örököltem a hajlamot apától, és hát lehet benne valami, mert hát te is zsaru vagy, szóval ez olyan családi dolog talán... És köszönöm az ajánlatot - mosolyodom el. Az ilyesmit sose szabad visszautasítani. - Elég jól mutatna a CV-mben, ha olyasvalaki mellett dolgozhatnék, mint te. Ez sokkal többet jelentene, mint az, ha szólnál pár jó szót az érdekemben a tanáraimnál. Van egy srác, akinek az apja az FBI-nál van, de csak hátránya származott eddig belőle, nagyon szigorúak vele, és örökké azt kérdezgetik, miért nem ügynök még, meg ilyesmi, pedig hát, kissé túlsúlyos, nem hiszem, hogy túlélné a kiképzést. De persze minden csak elhatározás kérdése. Biztos nekem is menne, ha nagyon akarnám, de anya és Aless szerint sem nekem való a rendőri szakma. Te mit gondolsz?
Az a fajta vagyok, akinek fontos a visszajelzés, főleg mások véleménye. Hallgatok kicsit, miközben tovább nézem őt, megvárom a válaszát, de nekem is megvannak a magam kérdései vele kapcsolatban, melyeket fel is fogok tenni.
- És mi újság otthon Los Angelesben? Hogy van a nagyi? Nem akarsz eljönni hozzánk egyszer vacsorázni? Anya jobban főz már, mint régen, elment egy főzőtanfolyamra - teszem hozzá, hiszen köztudomású, hogy anya rémesen boldogult a konyhában. Egészen pár évvel ezelőttig így volt ez, míg végül tényleg be nem iratkozott unaloműzésből egy ilyen kurzusra. Ahol aztán megismerte azt az olasz csirkefogót. Na, az még egy remek sztori...
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Sean Walker Holmes

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 37
◮ tartózkodási hely : LA/LV
◮ hozzászólások száma : 93
◮ join date : 2013. Dec. 12.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Twist in my sobriety   Csüt. Jún. 05, 2014 2:14 pm

- Öööö.. - jön az újabb zavarodott reakció, végül is igen. Még mindig nem tudom hogyan kezeljem ezt a helyzetet, hogy is volt ez!?
Jason.. Még ma is tisztán emlékszem arra a napra. A bátyám volt. Talán a világon a legkedvesebb. Nem, nem azt mondom hogy nem szerettem a szüleimet, de ők mindketten.. annyira más világ volt. A bátyám volt a példaképem! Egy Isten.. ha úgy tetszik a szememben, olyan aki én akartam lenni.. Amilyen én akartam lenni...
Amikor beállt rendőrnek, emlékszem apámnak mennyire nem tetszett. Ő is rendőr volt, járőr, ismerte már a nehéz terepet és egyik fiának se kívánt ilyen életet, és nekem eszembe sem volt a nyomába lépni.
De Jason.. aztán remekül teljesített. Mind a főiskolán, mind azután valahogy egyre feljebb lépett, és idővel az isten se mosta le róla, hogy ő erre született, a körzetében csak úgy hullottak a porba a fejek, ő meg zsebelte be a különböző kitüntetéseket. Megan.. emlékszem amikor bemutatta, anyám odáig volt érte! És én is odáig voltam. Csak éppen a bátyámért, aki felállított bennem egy olyan mértékű tiszteletet, amit soha.. senki iránt nem éreztem még az életben.
A halálhíre mindenkit megviselt. Azután is, amikor megkaptuk a részleteket, az a sok.. mellébeszélés..! Ma már jól tudom ez az egész hogyan is megy, de akkor IGAZSÁGOT AKARTAM! Emlékszem.. sokáig nem hittem el. Hisz csak eltűnt! Biztosan.. biztosan elrabolták! Vagy baja esett! Azonnal menjenek és keressék meg!!! - vertem az asztalt a rendőrségen, még ki is vitettek, azzal a címszóval hogy megértik a feszültségem, de ha veszélyeztetem a nyomozást vagy még egyszer atrocitáson érnek, én is mehetek hűsölni a hűvösre. Akkor döntöttem el az egészet. Rendőr leszek. Hogy miért? Talán mert azt hittem hogy majd één mindent elintézek! Majd én megtalálom a bátyám! Majd én kiderítem mi történt! Hisz a legjobb ember volt akit csak ismertem! Emlékszem a hirtelen felindultságból kitöltött jelentkezésre. A kemény éveket, amikor a düh hajtott, amikor küzdöttem, és arra a napra is emlékszem, amikor alig néhány évvel később, csörög a telefon a zsebemben és egy hideg hang közli velem: megtalálták a bátyám...
Hogy mi történt pontosan, a mai napig is rejtély fedi. Amióta belátásom van a rendőrségi berkekbe, látom az addig elhallgatott információt. Látom a vizsgálati eredményeket, és látom a patológus véleményét, mi történhetett vele, de azon kívül.. semmi. Nincs tettes. Semmi jel ami árulkodó lenne, kivéve egy nyomozati anyag, amin akkortájt dolgozott. Töviről hegyire átrágtam mindent. Minden egyes sort, minden betűt, mindent felforgattam és újraértelmeztem, de.. semmi. Azóta is semmi. És ennek már 12 éve...

- Ne haragudj rám Carmin amiért keveset látogattalak. - a hangom már nyugodt, nem sikerül annyi zavartságot bele, a feltóduló emlékek valahogy kilúgozták a hirtelen tenni akarást és feszültséget, és már csak én maradtam. Én meg az emlékek.
Az azt követő szavai mégis meglepnek, összeráncolt homlokkal tekintek a kupac felé, nem tudom mire vélni, vagyiis... de.. de, van némi sejtésem, most mégsem egy papírhalomról akarok beszélni, sokkal inkább ő az aki érdekel.
Az egyetem! Már hogyne az egyetem, valahol talán biztos is voltam benne hogy ő sem húzza ki maga alól ezt az életet, és lám.. igazam volt! Még ha arrafelé valamivel szelídebbek is a körülmények.
És aztán csak hallgatom őt. Úgy beszél.. olyan átéléssel, mint ahogy az apja tette egykor, emlékszem.. pedig akkor én még csak a naagy és erőős bátyámnak tekintettem, mégis valahogy annyira más volt. Más lett. Sokkal.. felszabadultabb, vagy lelkesebb és.. most.. ugyanezeket láttam felderülni a fiúban.
Azután meglep az első feltételezés, miszerint ő.. itt.. mellettem. Talán a gondolattal még barátkoznom kéne, de süvít is tovább, mintha csak köztes parkolópálya lenne, én meg egy szót se szólok, megvárom amíg kiadja magát.
Csak mikor végzett, akkor szólalok meg.

- Ééén nem tudom Carmin.. - vakarom meg a fülem tövét - nem olyan fenékig tejfel ez az élet... - vigyázok még mindig a kifejezéssel, azért nem akarok mindent előre elrontani. - Nem olyan ez mint a filmekben.. Nem csak odakiáltod: Állj, rendőrség! És már kattannak is a bilincsek, vagy durranthatod seggbe kedvedre a rosszfiúkat. - tapasztalat. Nem most volt, de tapasztalat.
Aztán mégis megint vált a szöveg, én meg így elsőre.. azt se tudom hogy köpjek e vagy nyeljek, ezért muszáj első körben leállítanom.

- Várj.. várj..! Azért ne szaladjunk ennyire előre.. - csitítom a hadarásban, végtére is.. fura ez így nekem egyszerre, én a lassú és precíz munkához szoktam. És ugye semmi gyerekhez...

- A nagyi jól van.. - mosolyodom el - LA az LA, és.. azt hiszem erről előbb anyádat is meg kellene kérdezni.- ráncolom megint a szemöldököm, nem mert ne lenne hozzá kedvem, csak éppen.. Ne ugorjunk rögtön fejest a mélyvízbe...


Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Carmin Holmes

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 22
◮ hozzászólások száma : 85
◮ join date : 2014. May. 03.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Twist in my sobriety   Csüt. Jún. 05, 2014 6:14 pm

Muszáj beszélnem, hiszen ő hallgat, elmélkedik, és komor, és a csend mindkettőnknek sokkal kínosabb, mint az, ha én beszélek, ő meg hallgat. Vagy nem? Talán tudnom kellene értékelni a csendet. Talán időt kellene hagynom neki - nemcsak neki, magamnak is -, hogy megszokjam a szituációt. Hogy itt ül előttem Sean bácsi, a nagybátyám, és apa...
Összecsikordulnak a fogaim, ahogy apára gondolok. Nincsen róla sok emlékem, nagyon ritkán volt otthon, hiszen egy rendőrtiszt élete áldozatokkal jár, melyeket ő meghozott, és nem a javunkra. Apa jó fej volt, játszott velünk, betakart néha esténként, mikor hazaért, és ő tanított meg arra is, hogyan kell cipőt és nyakkendőt kötni. Mindig elmondott egy mondókát, amelyet megjegyezve magamtól is ment. A mai napig emlékszem a mondókára. De aztán a kedves emlékek mellett más is van bennem. Az, hogy Aless mennyire furcsa lett velem és zárkózott, miután apa egyszerűen csak nem jött haza többet. Az, hogy anya sokat veszekedett velünk akkoriban. Az, hogy el kellett hagynom az otthonomat, hogy erre a száraz levegőjű helyre cseréljük, amitől néha most is köhögőrohamot kapok. A mostani eszemmel, ha visszatekintek, minden érthető, van rá magyarázat, de egyszerűen az érzelmek, melyek feltolódnak bennem, ahogy csak felidéznem... nem hagynak teret a racionalitásnak. Ez az érzelem az üvöltő hiány. Az, hogy még akkor sem igazán volt apám, mikor még volt. Persze, tucatszor jobb volt, mint aztán abban az évtizedeknek tűnő időben, miután apa egyszerűen csak... nem volt. Kicsi voltam ugyan, mégis pontosan tudtam, mit jelent az, hogy "eltűnt". Azt jelentette, meghalt. Senki más nem akarta ezt se elfogadni, se kimondani a családban. Egyedül én. Hét éves voltam.
És most, ahogy itt ülök, és Sean bácsit nézem, aki akkor még sokkal fiatalabb volt, nem volt szakálla, és a szeme is sokkal jobban ragyogott, egyszerűen csak...
Beszélek tovább. Hátha elmúlik az érzés. Hátha a szavak majd feltörik a rögöt a torkomban, és mindaddig nem is veszem észre, mennyire inkább figyelnem kellene, semmint beszélnem, míg meg nem szólal végre.
Majdhogynem értetlenül nézek rá a bocsánatkérése hallatán. Hiszen egyrészt a látogatások száma egészen pontosan 0 volt, amennyire én tudom, másrészt, emiatt egyáltalán nem haragszom rá.
- Semmi baj. Biztos el voltál foglalva - mondom, de mosolytalanul. Talán más lett volna, ha Sean bácsi többször jön el? Talán betöltötte volna a helyet, amit apa halála jelentett? Az egy dolog, hogy fiatalabb volt, mint ő (nem is tudom, mennyivel, de sokkal), de vajon mennyire hasonlítottak ők? Vagy mennyire lett volna más? Jobb. Talán. Sose fogom megtudni, és értelmetlen is ezen merengenem. Megrázom magam.
Feltűnik, hogy nem reagál a kérdésemre. Mintha meg se hallotta volna, vagy egyszerűen csak nem akar nemet mondani. Mondjuk nekem nem kell szemtelenségért a szomszédba mennem, szóval kicsit később majd visszatérek rá, de addig is felkönyökölök a szék két karfájára és kicsit előre hajolok, úgy beszélek, lelkesen, továbbra is, hadarva. Aztán válaszba kezd, megállok.
Milyen vicces. Aless is pont így vakargatja a fülét. Viccesebb azonban, amit mond, szóval elvigyorodom.
- Nem is így képzeltem el. Szerintem, ha kiállnék a rosszfiúk elé pisztollyal, kiröhögnének. Engem a nyomozás érdekel. Az oknyomozás, főleg.
Folytatnám tovább, mesélnék neki a versenyről, amire cikket kellett beküldeni, és amin tovább jutottam az állami, majd az országos versenyre, de ez végül is nem olyan fontos, szóval ráharapok a kis nyelvemre. Csendre int, hát várok. Bár nem tudom, mire, vagy miért, de alkalmazkodom. A nyugodtsága lelassít, legalábbis igyekszem, hogy így legyen.
Hátradőlök a székben. Ha nem ülök olyan hetykén, a szám se jár majd annyit, talán.
- Ó, nem! - rázom a fejem. - Anya egész biztos nagyon örülne neked. Akár most is mehetnénk, de majd azért megkérdezem. Én sem lakom már otthon. Felvettek a diákszövetségbe - locsogok, majd megint becsukom a szám. Várok. Biztosan szeretne valamit... mondani, ha már leállított, és alig válaszol.
Hagynom kellene, hogy ő kezdeményezze a témát, de engem a dolgok túlságosan is érdekelnek. ahhoz, hogy üljek és várjam, hogy magától meséljen.
- De akkor milyen szerinted a rendőrségi munka, ha nem ilyen? Szereted egyáltalán? - kérdezem. Ez egy nagyon fontos, lényegi kérdés. Ha nem szereti, csupa rosszat mond majd róla. De ha szereti, akkor nem.
- Apa miatt lettél rendőr? - szalad ki a számon ez is, mielőtt még megakadályozhatnám. Pedig ez egy elég személyes kérdés, és szerintem nem is fog válaszolni. De azért érdekel. Figyelmes arccal nézem.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Sean Walker Holmes

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 37
◮ tartózkodási hely : LA/LV
◮ hozzászólások száma : 93
◮ join date : 2013. Dec. 12.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Twist in my sobriety   Pént. Jún. 06, 2014 1:52 pm

Elfoglalva... Nem ez a helyes kifejezés, mégsem tudtam mivel helyettesíteni az ismérveket. Az hogy Jason 'elment'.. jobban is megviselt mint azt kellett volna. Nem tudtam elhinni.. elfogadni.. belenyugodni, hisz kölyök voltam még! Egy elkényeztetett és folyton biztonságban élő kölyök! Elveszítettem valamit. Az alappilléremet. Mindazt amire építettem az egész életem és akiről azt hittem mindig mellettem lehet, elvesztettem a példaképemet. És akkor és ott.. nem tudtam hogyan tovább előre...
Persze.. aztán évek teltek el. Hosszú és keserűséggel teli évek, a bizonytalanság, a düh és a tehetetlenség néha egyszerre tört rám és vert éket, de aztán minden megváltozott. Lassan és kitartóan, de életre keltem. Újra ember lettem. Egy új.. ember. Egy erős, egy megtörhetetlen és egy olyan ember akit már nem taposhat el semmi sem, megtanultam.. megtanultam hogy az élet nem válogat. Erősnek kell lenned, és főként fel kell ismerned a kihívásokat. Örökké nyertesnek kell lenned.. Mert a vesztesek elbuknak. És én nem akartam vesztes lenni soha.. többé..!

- Igen.. elfoglalva.. - helyeselek rá inkább beletörődően, a hangom gyenge, bárki kiszúrná hogy csak vetítek, mégsem feszegettem a kérdést.  Mit is mondhatnék, miért nem teljesítettem a kötelességemet?? Mert féltem?? Vagy mert még az utolsó percig is azt hittem majd minden megváltozik? Majd én megoldom a helyzetet? Homokba dugtam a fejem. Ma már biztosan látom az elkövetett hibákat, de akkor és ott.. Talán szégyelltem magam. Talán mert nem vigyáztam jobban a bátyámra, vagy egyszerűen csak képtelen voltam ránézni a.. hagyatékára, mert akkor annyira valóságossá vált minden! Persze az utóbbi évekre nincsenek mentségek. A saját kudarcomat láttam a helyzetben és látom még ma is, minden egyes percben ha rá gondolok, de a gyerekek...
Muszáj voltam gyengén megrázni a fejem mielőtt jobban belelovalom magam a rég nem feszegetett kérdésekbe. Talán itt az én második esélyem. Talán most van, hogy mindent rendbe hozhatok, csak igazából... nem is igazán tudtam hogyan kezdjek bele...
Valahogy aztán mégis sikerül, még ha nyögvenyelősen is, eljutunk egyről a kettőre, de mikor megemlíti a társulást és vele a rendőri hivatás kérdése, hamar kitisztul a fejem.

- Értem. - nyugtázom a dolgot, de nem hagyom annyiban. - Vagyis nem játszanád ezt élesben. - leeresztett hangsúly - Ez azért megnyugtató. - préselek ki egy őszinte mosolyt a végére, mert tényleg így van. Nem szeretném ha ebbe a fertőbe.. ő is beleesne, ők legalább éljenek teljes és boldog, de főként nem magányos életet.
A következő helyzet.. viszont megrémiszt, vagy csak automatikusan intem kisebb sietségre, de hogy náluk vacsorázni?? Megannel?? Csak így hirtelen??
Meg is említem hogy szerintem nem lenne ez jó ötlet bár néha.. találkoztunk vele egy kávéra, igen, de először én nem vettem részt a gyerekei életében azután meg.. ha nem is mondta ki kereken, de ő nem igényelte hogy ebbe az egészbe belekeverjem őket, vagyis nem számítottam túl jó fogadtatásra. A fiú viszont.. HAJTHATATLAN! És nem mondom hogy bántam érte, kifejezetten.. szórakoztatott ahogy pillanatokkal később már máshol tartott és talán a szám sarka is mosolygón rándult meg a végére.

- Rendben, akkor majd tájékoztass. - bólintok rá nagyot, majd leesik a fejem, de az eltúlzott reakció csak szórakoztatásképp jött az előbbiekre, elvégre is.. miért is ne!?? Fejvesztés terhe mellett..
Viszont.. nem telik bele újabb fél percbe, amikor már megint máshol tart, és én megemelkedett szemöldökkel mélyre szívom a levegőmet ahogy két kezem feszültséggel telin simít végig vagy kétszer a fotel két karfáján.

- Mit szólnál ahhoz ha ezt egy másik alkalommal beszélnénk meg?? - mosolygok rá, nem feszengve csak kedvesen, de valóban így vélem. - A teeee.. - húzom el - diákszövetséged most sokkal jobban érdekel. - újabb mosoly, csak olyan megnyugtató féle, nincs háború csak éppen.. vannak ennél sokkal fontosabb dolgok is. - Szóval én éhen halok, mit szólnál, lenne kedved velem enni egyet? - kérdezem már útközben állva fel hogy a szék háttámlájára terített zakómért nyúljak és amennyiben nem ellenkezett már húztam is a kezembe, hogy lassan végigterítve a karomon akár indulhassunk is valami gyorsétterembe. A munka megvár. És én tényleg éhenhalok!


Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Carmin Holmes

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 22
◮ hozzászólások száma : 85
◮ join date : 2014. May. 03.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Twist in my sobriety   Csüt. Jún. 12, 2014 4:49 pm

Hm. Azt hiszem, Sean bácsi korántsem volt olyan elfoglalt, mint amennyire lennie kellett volna ahhoz, hogy szemernyi kapcsolatot se tudjon tartani velünk. Bár mindegy is. Pont azért adtam ezt a szót a szájába, hogy ne kelljen kínosan magyarázkodnia, ilyen-olyan ürügyeket felsorolnia, hogy miért is nem keresett meg minket soha. Én nem vádolok senkit, és ki vagyok én, hogy számon kérjek tőle bármit? Bár most elkezdett kicsit fájni a hiánya. De hát így is mindenünk megvolt. Na jó, talán atyai szigor kevésbé, bár anya elég sokáig próbálkozott, végül feladta. Nem volt energiája rá. Neki esetleg van mit felróni Sean bácsinak, hiszen ha segített volna, ha itt lett volna apa helyett, neki sokkal könnyebb lett volna... De az emberek nem helyettesíthetőek így, hiszen nem ceruzákról vagy tusfürdőkről van szó, ahol az egyiket kiváltja a másik.
Mintha pontot tenne saját gondolatai végére, megrázza a fejét, és én remélem, nem okoztam neki kellemetlenséget semmivel. A végén, ha túl sok kínos kérdést feszegetek, még elijesztem, aztán fújhatom a remek kis ötletem a gyakornoksággal... meg úgy eleve azzal, hogy milyen jó is lenne, ha Sean bácsi az életünk része lenne. Magányosnak tűnik. Bár lehet, hogy van valakije, és éppenséggel az a nő szereti a soknapos szakállméretű borostát.
- De, játszanám, csak... - zavarodom bele kicsit, enyhén megemelem a vállam, és el is mosolyodom. Ha megnyugtatja, akkor jó, csakhogy... - De azért én igaziból szeretnék a rendőrségnek dolgozni - nyomatékosítom, hogy nem viccelek ám. sokakkal lejátszottam már ezt a meccset, elsősorban anyával, aztán a bátyámmal, meg még az exemmel is, aki mindig kiröhögött, ha ezt szóba hoztam. Akkoriban szakítottunk.
Kissé megrémül a meghívástól, de miért? Ez nagyon vicces. Lehet, anya tényleg haragszik rá, és Sean bácsi ezt tudja? Hát, akkor itt a remek alkalom kibékülni. Széles mosoly ül kerek arcomra, hiszen beleegyezik végül, én meg bólogatok, hogy oké, mindenképp tájékoztatni fogom. Erről eszembe jut, hogy nincs meg a száma, anélkül nehéz lesz. De majd elkérem.
Sean bácsi, úgy lehet olvasni, mint egy nyitott magazin lapjairól. Nagyon zavarja az apával kapcsolatos kérdésem. Ezért a válasz nyilvánvalóan igen. És tereli is a témát. Én meg hagyom. Nem erőltetek semmit, de azért amire kíváncsi voltam, azt mindig is megkérdeztem.
Annyira váratlanul veti fel ezt a kaja témát, hogy egészen meglepődöm. Persze lehet, hogy az iménti vacsorameghívástól éhezett meg, de szerintem inkább csak kényelmetlenül érzi magát itt, velem. Ez nem jó jel, de azért készségesen állok fel a székről. És a kis fintort, mely a fájdalommal jár, igyekszem elrejteni egy mosoly mögé.
- Menjünk, nem bánom - egyezem bele, és a feljelentéses űrlapot a székre teszem, amin ültem. (A lapot ekkor látom utoljára.) A csípőmre csatolom az övtáskát, hátraforgatom, és én teljesen menetkész is vagyok. Válaszolni majd ráérek útközben is, már ami a diákszövit illeti.
- Szóval úgy néz ki, hogy van egy elkülönített kollégium, olyan, mint egy nagy ház, a diákszövetség meg mint egy nagy család. Ez az Alpha Phi Sigma. Igazságüggyel, bűnügyekkel foglalkozó diáknak kell lenned hozzá, tehát lehetsz jogász, zsaru, krimináltörténész... van pár feltétele, de első félévben teljesítettem mindet. Például elég jónak kell lenned az évfolyamodban - jegyzem meg és felnézek. Elég büszke vagyok erre a dologra. - Amúgy meg remek bulikat szervezek - mosolyodom el. - Eszük ágában sincs az ellenség kezére adni.
Lelkesen nézelődöm az épületben, hogy mi hol van, hogy épül fel ez a hely.
- Nincs kedved körbevezetni itt majd egyszer? - kérdezem, reménykedve. Nem mintha alább adtam volna az igényeimet a nyári melóval kapcsolatban, de ez akár egy első, bevezető lépés is lehet hozzá.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Sean Walker Holmes

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 37
◮ tartózkodási hely : LA/LV
◮ hozzászólások száma : 93
◮ join date : 2013. Dec. 12.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Twist in my sobriety   Szomb. Jún. 14, 2014 12:00 pm

Erre nem tudtam mit mondjak. Vagyis.. igazából szerettem volna vagy ezer dolgot mondani, ezer akadályt, vagy akár érvet hogy miért ne, mégse jött ki hang a torkomon. Nem is tudom miért voltam ellene. Igazából.. talán a saját sikertelenségem érzete az amitől védeném, talán ettől a világtól.. talán csak azt szeretném hogy megmaradjon a gyermeteg lelke, holott kész felnőtt már!
Azonnal le is hurrogom az előítéletet, és sokkal inkább egy "Értem"-mel idomulok a következő témára, amiii... újfent meglep. Vacsora! Hát legyen... Végül simán megadom a beleegyezésemet, majd meglátjuk mi sül ki belőle, Megan csaknem dob ki a fenébe, ha meg mégis... Azt is simán megérteném...
A következő szavak viszont tényleg hidegzuhanyként érnek. Nem.. nem az amit kérdez, hanem azok a dolgok amikről soha.. senkinek nem beszélek, még Spock.. a kutyám is csak néhányszor volt fültanúja egy-egy kitörésnek, talán épp ezért is terelem a szavakat. És mert éhes vagyok.  
Amiben úgy néz ki ő is partner, talán az evés.. alapja a kötetlenebb beszélgetéseknek, semmi iroda, semmi hivatalos kellem és talán.. azt is vártam tőle, hogy egy kevésbé megszokott helyen talán én is jobban lazíthatok.
Kinyitom az ajtót, megvárom amíg kilép, aztán én is követem. Útközben csak figyelem. Minden szavát, mindent amit mond, minden reakcióját és néha-néha igaz, elkóborol a fejem, talán csak felidéz néhány régi percet amikor kisgyerek még, és én lopva figyelem, de aztán végül megint a jelen a végállomás. Ekkor következik az újabb kérdés, nekem meg eszemben sincs ellenkezni, mert miért is ne! Ha egyszer valahol.. mégiscsak szakmabeli lesz a helyzete, no meg úgy alapból is.

- De.. persze.. hogyne. - mosolyodom el, feltárva előtte a bejárati ajtó, de épp ekkor jön be James egy megbilincselt elítélttel aki igencsak vagdalkozik miközben rángatja a bilincseket. Csak az utolsó pillanatban rántom el a fiút, isten ments hogy valami baja essen, mind láttunk már ilyet. De James-nek sikerül még időben rendezni a helyzetet, vagyis az egész hercehurca végül szükségtelenné vált. Jobb előbb, mint utólag fogni a fejünket…

- És a bátyád?? Neki jól megy sora? - teszem fel a következő kérdést már a külső vagy öt lépcsőt lépkedve le és remélem hogy mellettem jön. Hogy valóban érdekel e? Hát persze. Hogyne érdekelne Alexander sorsa, sokkal inkább a viszonyuk és úgy az egész család. Csakhogy mindent.. szépen.. sorjában. Egyenként. Nem sietünk sehova.




/Bocs, de elfelejtettem a bátyád nevét, ha kisegítesz javítom! o.o/


A hozzászólást Sean Walker Holmes összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Jún. 19, 2014 2:34 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Carmin Holmes

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 22
◮ hozzászólások száma : 85
◮ join date : 2014. May. 03.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Twist in my sobriety   Kedd. Jún. 17, 2014 1:00 pm

Azt hiszem, Sean bácsinak rengeteg dolog kavarog a fejében egyszerre, és nem nagyon figyel rám, mármint, tényleg rám. Ami rémes, mert nekem rengeteg figyelemre van szükségem. Még csak meg se dicsér! Bah. Pedig nem kis dolog ám az a diákszövi, és legalább egy kicsit lehetne büszke arra, hogy nem valami Playboynyuszi-házba nyertem felvételt. Mert ez elég komoly. És én is komolyan veszem. Vagy, az is lehet, hogy őt az ilyesmi egyáltalán nem érdekli, és sokkal boldogabb lenne, hogyha más foglalkozást választottam volna magamnak, nem ezt. Az arcáról lehetetlen volt konkrét dolgokat leolvasni, úgy mint tényleges tetszést vagy féltést vagy ellenvetést, vagy bármit. Olyan bizonytalan volt. De miért? Nem értem. Talán ő már amolyan kiégett zsaru, aki utálja a munkáját, de nincs semmi más az életében. Talán az a fajta, aki azt gondolja, hogy minden egyes új diákkal és gyakornokkal csökken a színvonal. Bár az ilyesmihez még kissé fiatal, nem? Hány éves lehet? Számolni kezdek, és végül kijön, hogy nagyjából (mivel elfelejtem, hány év van apa és közte pontosan), 32-35 lehet.
- Szuper - mosolyodom el, amint végre megszólal. Örülök, hogy legalább azt megígéri, hogy körbevezet, ezt, ha mást nem is, be tudom vasalni rajta, ha esetleg megint el akarna tűnni, vagy ilyesmi.
A szembejövő veszélyt sokkal inkább érzékelem érdekességnek és egzotikumnak, mint valódi veszélynek. Persze félreállnék magamtól is, nem babonáz meg a látvány teljesen, de azért... nem mindennap lát ilyesmit az ember! Sean bácsi mellé sodródom, és belekapaszkodom a karjába, amivel elhúzott a veszély elől. A férfiak szeretnek hősök lenni, még akkor is, ha ez nem volt egy kifejezetten drámai pillanat. Az olyan léha fiúknak mint én, csak hagyniuk kell magukat megmenteni, hogy felkeltsük az érdeklődést és a domináns ösztönt. Ez az egész teljesen jól működik, akkor is, ha családtagról van szó.
Mindenesetre most ahelyett, hogy áhítatos szemekkel néznék felfelé és hálálkodnék, inkább a vasra vert előállított személy után tekintek, pont addig, míg el nem tűnik a kísérőjével a szemem elől.
- Aless? Remekül! - felelek felnézve és ismét a nyomába szegődöm, kezeimet pici zsebembe csúsztatva a csípőmnél. - New Yorkban van. Alapított egy céget az egyik barátjával, és a múltkor azt mesélte, hogy megismert egy lányt, és anya nagyon örült, mert Aless eddig soha egyik barátnőjéről se mesélt neki, és anya úgy gondolja, hogy ez most komoly. Mit fogunk enni? - kérdezem, hiszen már idekint vagyunk, de sok dolgom úgysincs, mint követni őt.
Mondjuk egy kicsit finnyás vagyok azzal kapcsolatban, mit eszem és mit nem, de legfeljebb majd lebeszélem, hogyha a Wendy'sbe vagy a Dunkin' Donutsba akarna bemenni.
- Mit szólnál, hogyha minden kérdésért én is feltennék egy kérdést? - vetem fel az ötletet, mert így, hogy megálljra kényszerítette a beszélőkémet, hirtelen nagyon sok minden gyűlt fel bennem. Sokan nem értik, de nekem ez körülbelül olyan érzés, mintha nagyon ki kéne mennem a mosdóba, de nem tudok, csak épp nincs fizikai tünete. A számat rágcsálom, hogy ne beszéljek, vissza kell fognom magam, mert a végén még hazaküld, miután megetetett egy sajtburival.


// Alexandernek hívják, Aless a beceneve, 23 éves, és neki voltak bizony focimeccsei Very Happy
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Sean Walker Holmes

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 37
◮ tartózkodási hely : LA/LV
◮ hozzászólások száma : 93
◮ join date : 2013. Dec. 12.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Twist in my sobriety   Csüt. Jún. 19, 2014 2:59 pm

Elmosolyodom. Nem is biztos hogy látja de nem is baj ez. Íme egy tökéletes élet.

- Öööö.. igaz. - torpanok meg, kérdés még idejében vagy belémütközik - Meg se kérdeztem.. Szereted a gyorskaját? - fordulok felé, csak enyhe zavarban a zsebembe fűzve a kezeimet - Van itt egy Burger King nem messze, oda szoktam járni és.. arra gondoltam.. - akadozom - most kényelmesebb lenne ott mint berendelni. - mondom ki a tényeket, mert a tények tények. Igen. Mi a fenéért is futok előle?? Csak nézek a szemeibe, és igen, azt hiszem egy csekély mosolyt most is sikerült kipréselnem. De aztán jön csak a remek ötlet..

- Nekem jó.. - indulok megint meg, ha útközben kaptam ukázt, vagy javasolt valami egész másféle helyet, mégis elindulok irányba. - Te jössz.. - mondom még mindig kapkodva, csak utána merülve fel a fejemben hogy mennyire is volt ez jó ötlet, mi van ha.. mi van ha érzékeny pontra tapintunk, ha visszakerül a szó a bátyámra... SEAN! Szedd már össze magad!  

- Szóval?? - fordulok megint felé, valamivel csökkentve a sebességet, nem futok már, nem menekülök, nincs mi elől, a sorsom úgyis eleve elrendeltetett. Lássuk mi lesz belőle ha újra előkerül a család...




(Köszi, megjegyezve! Wink )
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Carmin Holmes

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 22
◮ hozzászólások száma : 85
◮ join date : 2014. May. 03.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Twist in my sobriety   Csüt. Jún. 19, 2014 4:14 pm

Mivel mellette haladok, már nem ütközöm belé, de azért én is megtorpanok, gyorsan reagálok, hisz nagybácsi-követő üzemmódra álltam, és ha áll akkor állj. Türelmesen nézek fel rá, mi juthatott eszébe, talán bent felejtett valamit az irodában, de nem.
- Nem nagyon szeretem - válaszolom, bevallva a dolgot, és örülök, hogy megint kérdez, mert így válaszolhatok neki terjengősebben, belefűzve sok olyan dolgot, amire biztos kíváncsi, de eszébe se jutna megkérdezni. - Tudod, nagyon egészségtelen, és ha nem figyelsz oda, mit eszel, nemcsak elhízol, hanem beteg is leszel, cukorbeteg, vagy gyomorfekélyes, például, ami egyébként a sok kávétól is lehetsz, szóval remélem nem iszol olyan sok kávét, vagy eszel olyan sok édességet, mint azok a rendőrök, akiket a filmekben mutatnak.
Végigtekintek rajta, és nem tűnik úgy, mint aki pocakosodna, és az arcbőre minőségét sem tudom megítélni, hiszen szakáll takarja a nagy részét, de azt azért látom, hogy nincs túl rossz állapotban a túl zsíros és túl sós ételektől.
- De a Burger King nem olyan rossz - mondom végül, mielőtt még nyafogós kis pöcsnek tartana. - Elég sok friss alapanyagot használnak, és szeretem a wrapjüket - mosolyodom el, vagyis az áldásom és beleegyezésem adom rá, hogy a Király Burgerében lakassuk jól magunkat.
Örülök, kezdem úgy érezni, végre rám mer nézni. Eddig kicsit úgy éreztem magam, mint egy koszfolt a zakón, amit nem tud eltakarni. De most, hogy szemtől szemben állunk, és szemtől szembe nézünk, még akkor is, ha pár pillanatig tart az egész, kezdem kicsit jobban érezni magam. Elfogadottabbnak.
Megörülök annak, hogy belemegy a játékba, mert eddig nem sokat árult el magáról, ellenben én nagyon sokat locsogtam már. Megint elindulva máris nekiszegezem a kérdéseimet. Mondhatni, körbehajigálom velük.
- Nem tudom, hányat kérdeztél már, de néhány dolgot most rögtön tisztáznunk kell. Van valakid? - tudakolom, direkt így téve fel a kérdést, elvégre nem kell így hazudnia, ha nem barátnője van, esetleg, hanem barátja, ami ugye, mindenkivel megeshet, és állítólag ez a dolog öröklődik (igazából nem), szóval a hajlam benne lehet a génjeiben, magamból kiindulva. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy van-e valakije, és ha van, akkor mit mond róla.
- Miért költöztél el Los Angelesből? - jön a következő kérdés, ami nagyon sok mindent meg fog magyarázni szerintem, és ezzel kellett volna kezdenem, de a lelkem túl romantikus ahhoz, hogy ne azt a másikat érdeklődjem meg előbb.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Sean Walker Holmes

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 37
◮ tartózkodási hely : LA/LV
◮ hozzászólások száma : 93
◮ join date : 2013. Dec. 12.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Twist in my sobriety   Szer. Jún. 25, 2014 7:26 pm

- Igaz... - fejezem be elcsukolva a végét, nem a felismerés lepett meg, mert való igaz, én is ezen a világon élek, sokkal inkább az hogy mi mindent vágott a fejemhez, így.. zsigerből és egyszerre. Ha nem vigyázok guvad a szemem, de vigyázok, ezért csak egy kicsit sem egyenletes válasz érkezik egy kevés mosollyal is karöltve.

- Nem én a.. - hazugság! Ezért másképp folytatom - Akkor legyen a... King! - biccentek rá, és amint elindulunk, egymás mellett, már nincs okom rá hogy siessek, lassabbra veszem a lépteket.

- Nincs.. - felelem már egy cseppet sem feszélyezve. - Illetve DE! A kutyám! Spock! - világosodom meg és ez a hangsúlyra is rányomja a bélyegét - Őt tuti meg kell ismerned, én még nem láttam ilyen izgága kutyát! - vigyorodom el, hol az utat figyelve, hol a szemeibe és várom is a következő kérdést.
Ami megérkezik... Hamarosan és ez sem az a terep ami kényelmetlen lenne.

- Öööö.. hát erről igazából nem beszélhetek. - jelentem ki egyszerűen, egész egyszerűen mert így van. Illetveee.. - De neked elárulom, hogy egy ügy miatt. - hajolok közelebb hogy lehalkítsam a hangomat és más esetlegesen semmit ne halljon belőle - De nem árulhatok el részleteket. - térek vissza az előző helyemre - És aztán.. ittragadtam. Megszoktam ezt a poros várost.. - harapom el a végét, mert nem egészen biztos hogy ez a valódi ok. De hogy végtére is mi lenne.. a dolgot még előttem is rejtély fedi.


Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Carmin Holmes

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 22
◮ hozzászólások száma : 85
◮ join date : 2014. May. 03.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Twist in my sobriety   Vas. Jún. 29, 2014 12:22 am

Elkezd és nem fejez be mondatokat, ez vajon mire utalhat? Én zavarom? Vagy valami velem kapcsolatban? Akárhogy is, elég fura. De azért egy ebédlőhelyet kiválasztani még ne annyira nehéz, sikerül is, és elindulunk a Burger King felé. Szerencsére már nem futólépésben közlekedünk.
Az első kérdésemre nagyon gyorsan válaszol. Ez kicsit gyanús, de nem érzem úgy, hogy lódítana, persze bármi lehet. Nem ismerem sajnos annak ellenére elég jól, hogy többé-kevésbé közeli rokonok vagyunk. De végül meg is változtatja a kijelentését, én meg felnevetek.
- Örömmel megismerném! - lelkesedem. - Milyen fajta? És hány éves? - kezdem máris faggatni, hiszen végre-valahára elárult magáról valamit! Közben külön fun fact, hogy mostanában csak kutyás pasikba botlom bele, hihetetlen. - Nemrég volt nálam egy... ismerősöm kutyája, de elvesztettem, mert elszökött. Nagyon virgonc kölyök volt. Égen-földön kerestem, végül a gyepmesteri telepen találtam meg, már nagyon meg volt ijedve szegény, hogy mi fog ott vele történni! - adom elő neki dióhéjban a Dante és Bob sztorit, vagyis csak egy részét.
Felvonom a szemöldököm nemleges válaszát hallva. Hirtelen beugrik, hányszor és hányszor hallottam ezt aputól régen, amikor a munkájáról kérdeztem. Lesütöm a szemem, és feladnám, de hozzám hajolva végül mégis beavat. Na jó. Nem túl sok részletbe, ezt magamtól is kitaláltam volna.
- Akkor nem is költözöl vissza, ha lezárod az ügyet? Jó lenne, ha maradnál - fordulok felé egy kis sóhajjal, és előre engedem a Burger ajtajában, majd követem. - Szeretnélek megismerni kicsit. És nemcsak azért, mert sokat tudnék tanulni tőled a szakmáról, bár ez is kétségen felül áll. Most, hogy újra találkoztunk, kicsit mintha... Furcsán fog hangozni, de úgy érzem, hiányoztál. Tudat alatt. Ennek van értelme? - nézek fel kicsit tanácstalanul, hiszen ez az érzés számomra eléggé megmagyarázhatatlan, főleg, hogy most ütötte fel bennem a fejét először egyáltalán, hogy újra találkoztunk.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Sean Walker Holmes

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 37
◮ tartózkodási hely : LA/LV
◮ hozzászólások száma : 93
◮ join date : 2013. Dec. 12.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Twist in my sobriety   Hétf. Jún. 30, 2014 6:24 pm

- Dobreman! - vágom rá, de már semmi él vagy feszély nincs a hangomban.  - És három... körül... Azt hiszem. Még LA-ben kaptam, jobban mondva egy ügy után maradt rám afféle.. "felesleges teherként".. - macskakörmözöm, de már egyáltalán nem bánom. Egy cseppet sem. Ha ő nincs.. ha nincs az a szűkölő félszeg kis jószág ott az illegális kutyaviadalok legutolsó ketrecében, még ma is egyedül tengetném a napjaimat. De azok a szemek... Szemvillanás alatt meggyőztek, na meg Kathleen is, az akkori.. mondjuk kollegának, nagy hatást gyakorolt rám az örökbefogadás szellemében. Azt mondta ő sosem hagy el. - járnak el a gondoltaim, de hamar lezavarom őket, és lépe inkább tovább.

- Szóval..! Bármikor megnézheted amikor csak akarod! - lelkesedek fel fülig érő vigyorral az arcomon, és igen, talán nem kéne, de mégis a kutyám volt az egyetlen aki bármiféle örömmel töltött el. Jelenleg...
- És ez szomorú.. - térek ki az útközben beviharzott mesére. - De minden jó ha jó a vége. - élek az örök szóképpel, de igazából.. még mindig furcsa nekem ez a helyzet.
A következő kérdés viszont hideg zuhanyként ér. Egyrészt azért mert.. igen, mondhatom hogy ez a tény az, amin még magam sosem gondolkodtam, másrészt.. most csapott csak mellbe a felismerés, hogy minden egyes nyűglődés ellenére, minden.. hőségben eltöltött nap, poros szélvihar és nyüzsgéssel teli éjszaka után is.. szeretem ezt a várost.
De nincs is időm válaszokra, mert nyílik az ajtó, előre enged - milyen figyelmes! - és belépve előtte, még emésztem a továbbiakat.

- Carmin.. nagyon sajnálom hogy nem voltam ott amikor apára volt szükséged... - Hogy ez honnan jött?? A jó ég tudja! De követte is a következő.. - Úgy értem.. - torpanok meg, de csak a beszédben ahogy felé fordulok - Tudom hogy az apádat nem pótolhatja senki, de.. Nem kellett volna eltűnnöm... - eresztem le a hangsúlyt -  Nem volt helyes! - emelem ki, talán mintegy én is megnyugodva hogy kimondtam. Bocsánat?? Nem, nem biztos hogy az az amire vágyom. Talán feloldozást. Magamban. Hogy én legyek az aki megbocsásson magának..

Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Carmin Holmes

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 22
◮ hozzászólások száma : 85
◮ join date : 2014. May. 03.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Twist in my sobriety   Hétf. Jún. 30, 2014 9:17 pm

- Óh, az a fajta ijesztő! De azt hiszem illik rá a Spock név - bólintok komolyan. - Milyen ügy volt? Meghalt a gazdája, vagy mi történt? - faggatózom, miközben azon tűnődöm, vajon a Spock férfi- vagy lánynév-e, de végül arra jutok, hogy férfi, tehát Spock kankutya lehet.
- Jaj de jó! Ha ettünk, elmegyünk hozzá? - kérdezem, és hirtelen annyira megörülök annak, hogy örömöt látok az arcán, hogy egészen belelovallom magam abba, hogy ez az állapot fenntartható lehet talán. A kutya a kulcs a zord férfiak szívéhez. Bólogatok egyetértésem jeleként, hiszen minden jó, ha jó a vége, valóban.
Mivel Sean bácsi idősebb, én maradok hátra, pedig általában meg szoktam várni, hogy kinyissák nekem az ajtót és előre engedjenek, hiszen ez a tisztelet jele és az udvarlás gesztusa. Bár Sean bácsira egyáltalán nem így tekintek.
Felemelem rá a tekintetem kócossá váló szőke hajam alól, melyet egy nyugtalan mozdulattal söprök ki a szememből. Ezt hozza ki belőlem az, amit mond hirtelen az apai szerepről és magáról. Kényelmetlenek a szavai, és igazán nem... nem erre vagyok kíváncsi, nekem nem erre van szükségem, engem... Engem ez nem érdekel. Pedig meg kellene hallgatnom, mert sokkal inkább szól ez róla és a bűnbánatáról, mint rólam. Csakhogy Sean bácsi ezt nem érti...
- Nekem... Nem hiányzik apa. Úgy értem, nagyon kicsi voltam akkor, és...
Becsukom a szám, mert nem is ezt akartam mondani. Eddig kerültem a tekintetét, de most felnézek rá és folytatom:
- Nézd, én... Megértem, ha nem voltál kíváncsi rám, vagy ránk. Azt hiszem, emlékeztettünk apára, akihez biztos olyan közel álltál, mint én Alesshez, aki a legfontosabb nekem az életben, anya mellett. Biztos minden másként lenne most, ha velünk vagy, és lehet, hogy minden rosszabb lenne. Ne érts félre - teszem hozzá gyorsan -, csak azt akarom mondani, hogy... okkal döntöttél akkor úgy, okkal alakult az életünk úgy, ahogy. Azt is hiszem, hogy most nem véletlenül találkoztunk. De nem szeretném, hogy a bűntudat kerülgessen, hogyha rám nézel. Én egyáltalán nem haragszom rád semmiért. Nem apapótlékot látok benned, Sean bácsi. Egyszerűen csak... szeretnék veled lenni, érted? Megismerni téged. De semmi sem kötelező, ha nincs hozzá kedved, oké? Megmondhatod. Nem haragszom meg. Azt is csinálhatjuk, hogy megadom a számom, és ha úgy érzed, hogy kész vagy rá, akkor felhívsz.
A pult felé nézek, amely mögött egyenruhás, baseball sapkás diákok állnak és mosolyogva faggatják a vendégeket arról, hogy kérnek-e koktélszószt a rákhoz.
- Ennünk se muszáj. Tudom, hogy sok vagyok egyszerre. Sokakat nagyon fárasztok, és biztos nem vagy efféle társasághoz szokva. Olyan fickónak tűnsz, akinél lassabban érnek be a dolgok, szóval megértem. Semmi baj.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Sean Walker Holmes

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 37
◮ tartózkodási hely : LA/LV
◮ hozzászólások száma : 93
◮ join date : 2013. Dec. 12.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Twist in my sobriety   Csüt. Júl. 03, 2014 12:33 am

- Ugye!!? - vágom rá újabb olyan lelkesedéssel hogy még én is meglepődök a reakción. - Lacey mindig azt mondja.. - torpanok meg - vagyis Lacey egy lány.. néha hozzám jár.. - sikerül kissé elhúzva de nem is tudom miért akadozom - szóval egy lány aki ebben-abban segít nekem. - mosolyodom el - Ő mondja folyton azt hogy ez hülye név! De csak rááákelllnééézni! - gesztikulálok is hozzá, ami megintcsak meglepő, nem szoktam én ilyen lenni... - Na de majd úgyis meglátod... - legyintek inkább, talán mert feleslegesnek érzem a szócsépléseket, első alkalommal kifejteni a kutyám magával hozta üzeneteket, vannak most más, fontosabb dolgok is.

- Viadalok... Csúnya egy eset... - húzom el a szám, evés előtt nem mennék bele, és pláne.. ha az ő gyomra olyan kényes.. mert az előbb említettekkel csak kényes lehet, ezért is reagálok inkább az azt követőre, még ha a dolgot.. muszáj is egy kicsit lehűtenem.

- Nos.. - rövid szünet - sajnos az ebédidőm nem telik ki olyan hosszú időre, de mit szólnál a holnaphoz!?? Holnap szabadnapos leszek, szóval.. - hagyom nyitottan a mondatot, várok a válaszra, vagy bármi reakcióra mai előrébb vihet a dolgok tekintetében, de ahogy elérjük az éttermet, belépünk, valami egészen másféle témák merülnek fel, sokkal.. komolyabb témák, amik.. mintha eme rövid idő elteltével, de mégis.. valahogy kevésbé feszélyesen jönnek a szavak. Mégis meglep a viszontválasza.
Jason.. Jason jó ember volt. És igaz. Ő még rettentően fiatal volt, de...
Az azt követő szavak viszont mindent tisztába raknak. Vagyis.. majdnemhogy mindent...

- Nem..nem erről van szó! - rázom meg a fejem, valahogy hangosabban is kiadva mint kéne. - Csak.. csak adj időt, oké..? Hogy megszokjam... - sikerül ez már tökéletesen halkítva a hangomon, nem akarom hogy az egész étterem részese lehessen az én kis.. érzelem kezelési zavaraimnak, mert.. tudom én, hogy nincs minden rendben, jártam is pszichológushoz egy bizonyos időben, de szemernyit sem segített. Nem segített... Én voltam az aki nem segítettem a helyzeten...
Mégis én vagyok az aki közelebb lép, a kiszolgálószemélyzethez, mégis Carmin felé fordítom a fejemet.

- De. Eszünk. És most! - a hangom határozott, ellentmondást nem tűr, de nem is ő az akivel szemben erőteljességet bizonyítok, hanem a saját, megkeveredett érzelmeim felett.

- Mit kérsz? - intek az előttem terpesztő táblára, amire szokás szerint mindent rettentően kicsi betűkkel írnak, de pont ezért, vagy épp ennek ellenére, én a megszokott, mindennapi adaggal élek. - Három hamburger, egy nagyadag sültkrumpli, és egy nagy kóla! - adom le a rendelést, szinte rutinszerűen és megvárom hogy ő is kérjen, miközben előhúzom a tárcából a kártyát amivel a teljes kört fizetem. Elvégre az a minimum hogy a vendégem…

Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Carmin Holmes

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 22
◮ hozzászólások száma : 85
◮ join date : 2014. May. 03.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Twist in my sobriety   Vas. Júl. 20, 2014 3:04 pm

Felkapom a fejem. Lacey: ez egy olyan név, ami eddig nem bukkant fel a beszélgetésünk során, és egy percig azt hiszem, mégis van valakije, vagy legalább valami alakuló párkapcsolata. Nem tehetek róla, mindenütt a romantikát keresem. De azért ezt nem verem nagy dobra, csak lelkesen mosolygok és bólogatok. És nevetek, hiszen Sean bácsi végre kezd oldódni, és ez szuper jó.
- Nagyon várom, hogy megismerjem - közlöm Spockra... na meg egy kicsit Lacey-re is vonatkozóan is. - A holnap tökéletes, csak reggel lesz egy kis dolgom. - Fodrászhoz megyek, de ezt nem kötöm az orrára azért. - Hánykor és hol?
Azt hiszem, kicsit túl nyersen tálaltam ezúttal az igazságot. Kedvesebben is közölhettem volna, hogy az az ember, akinek a gyászolása annyira lesújtotta őt, nekem nem jelentett annyira sokat, mint várhatnánk... Illetve... Magam sem tudom, hányadán állok a kérdéssel. Talán Sean bácsi majd segít tisztázni a találkozásunk hatására lassan és alattomosan felkavarodó érzelmeket bennem.
- Persze - egyezem bele, hiszen nem sietünk sehová. Csak lehet, hogy meggondolja majd magát, és eltűnik az életemből megint. De hát ebbe is bele kell majd törődnöm, nem igaz?
Bátorítóan felmosolygok rá, és követem a pulthoz, kicsit felnevetek.
- Oké - bólintok, és végigmustrálom a táblát, hátha van valami szezonális újdonság, amit kipróbálnék, és találok is kedvemre valót. Felcsillanó szemmel adom le én is a rendelésemet egy grill csirkés wrap menüre, meg egy mangós turmixra, ami istenien néz ki.
Amíg a rendelésre várok, csendben vagyok, ami nagyon szokatlan tőlem, de nagyon be akarom tartani az elhatározásomat, hogy hagyok neki egy kis időt, hogy megszokja. Közben elkérik a kártyáját, lehúzzák, majd a srác, aki a rendelésünket felvette, elmegy a kajánkat összeállítani. Csakhogy mivel a turmixom nagyon lassan készül, végül mégis felteszem a következő kérdésemet:
- Szóval honnan ismered Lacey-t? Ő olyan bejárónő-féle? Hány éves?
Közben végre-valahára elkészül az ebédünk is. Kinéztem oldalt egy asztalt, arrafelé indulok Sean bácsival.


Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Sean Walker Holmes

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 37
◮ tartózkodási hely : LA/LV
◮ hozzászólások száma : 93
◮ join date : 2013. Dec. 12.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Twist in my sobriety   Pént. Aug. 01, 2014 7:12 pm

- Legyeeeeen.. - húzom el töprengve - Legyen olyan 1 körül ha megfelel! Kinn a Sunset Parkban, tudod merre van? Tó.. fű.. sok a kutya.. - élek a legegyszerűbb szóképpel, főleg mert a hosszú itt töltött évek.. tökéletesen biztos voltam benne hogy Vegas-t az utolsó porszemig ismeri.

- Majd bedobunk egy hot-dog-ot. - lelkesedem újabb mosollyal, sok csili.. sülthagyma, de teljesen ki is megy a fejemből hogy ő azt mondta, nem rajong a gyorsaságért.  - Vagy mást! - pontosítok, ha már a "műkaja" nem mindenki számára befogadható opció.
Valahogy mégis elterelődik a beszélgetés, és nem mert kötelezőnek érzem, hanem egyszerűen mert.. idejének tisztázni egyes dolgokat, még ha valami azt is súgja a fejemben hogy semmit.. ne hamarkodjak el…
Mégis a kiszolgálópult a következő helyszín, és amíg ő úgy tűnik elakad a sorok között, megelőlegezve én leadom a rendelést.  

- Ennyi lesz, kösz! – mosolygok a pult mögötti ifjú hölgyre, és egyetlen pillanatra se méltatva hogy a kiszolgálószemélyzet egyre fiatalabb, átnyújtom a kártyám. Talán ezért is van hogy hiba csúszik a képletbe, és bár egész sokszor itt eszem, most mégis egy fiú siet a lány segítségére és hamar rendezi a helyzetet.

- Semmi gond.. – szólok még oda a bocsánatkérésekre és amikor eltűnik, hogy az átvett rendelést intézze, Carmin újra kérdez.

- Hogy mi? – kapom oda a fejemet, de hamar le is hűtöm a kedélyeket – Lacey? Iiigen, olyan bejárónő.. féle.. – helyeselek, miközben a kezünkbe nyomják a tálcát, és ahogy a fiú egy távoli asztalra int, ellenőrizve hogy biztosan követ, megindulok a kiszemelt cél felé.

- De inkább nevezném isteni segítségnek. A bejárónő olyan degradáló, vagy nem?? – mosolygok rá ahogy a tálcát az asztalra csúsztatom, és ahogy fejjel odabökök velem szemben, lerakom magam a széken.

- Muszáj megismerned, nagyszerű egy teremtés! – mosolyodom el , a sültkrumpli végét a számba tömködve amikor megakadok. Nem szoktam én társaságban enni..  – Bocs.. – szólok oda neki és most már odafigyelek.

- Szóval Lacey egy ANGYAL! Muszáj megismerned, pont.. olyan korban lehet mint te! A szomszédban lakik és.. – csillan fel a szemem valami furcsa ötletre – És egyszerűen.. gyönyörű! – mosolyodom megint el, fejben már szőve különböző  összeesküvéseket, talááán.. hogyan is kérem meg hogy Lacey holnap elkísérjen. Még a végén kerítőt fogok játszani!  - rökönyödöm meg és hamar el is hessegetem az ötletet. Egyelőre…



A hozzászólást Sean Walker Holmes összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Nov. 26, 2014 6:52 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Carmin Holmes

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 22
◮ hozzászólások száma : 85
◮ join date : 2014. May. 03.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Twist in my sobriety   Szomb. Aug. 23, 2014 5:34 pm

- A holnap 1 óra tökéletes - terül el egy örömteli mosoly az arcomon. Egy konkrét időpont, egy konkrét hellyel, ez nagyon is úgy hangzik, mintha komolyan gondolná. Persze, hogy tudom, hol a Sunset Park, még azt is tudom, milyen sok pénzbe kerül fenntartani azt a kertet, de ilyesmivel nem fárasztom most.
Helyet foglalok (óvatosan ereszkedve le az ülésre), és egy gyors mozdulattal lecsatolom az övtáskát, majd magam mellé teszem. Feltűnik, hogy meglepődik a Lacey-t illető kérdésemen, és ez okot ad némi gyanakvásra, elvégre az ember nyilván zavarba jön, ha a titkos szeretőjéről kérdezik, akit próbál beállítani valami másnak, valami kevésbé komolynak, mint ami. Ezért rajta tartom a szemem a nagybátyámon, és próbálom kibogozni a szerelmi életét, miközben kicsomagolom a wrapemet.
- Jogos, na meg a bejárónőről inkább egy kövér néni jut eszembe - jegyzem meg.
Elnéző mosollyal nézem, hogy majdnem teli szájjal akar tovább beszélni.
- Semmi baj, Aless is mindig ezt csinálja - szúrom közbe, jelezve, hogy ez amolyan családi vonás lehet, és hogy egyáltalán nem zavar, nem is igen érdekel, elvégre nem hercegnő vagyok, csak egy srác, és néha nekem is olyan sok a mondanivalóm, hogy nem tudom megvárni vele, amíg lenyelem a falatot.
- Annyi idős, mint én?! - kerekedik el erre viszont a szemem, és mielőtt tennék egy újabb megjegyzést, jó nagyot harapok inkább a kajámba. Felvillan a pánik-lámpa a fejem felett. Sean bácsi és ez a lány! - Sean bácsi, én tizenkilenc vagyok! - fakadok ki mégis. - Te egy velem egykorú lánnyal kavarsz?! Hány éves is vagy? - meredek rá, mert képtelen vagyok kiszámolni, a matek sose volt az erősségem, különben is honnan tudhatnám.
Igazából nem kellene ennyire ledöbbennem ezen. A megmentőm is viszonylag... idősebb, mint én, még nem derítettem ki, pontosan mennyivel, de biztos nem két évvel.
- Bocsánat, hogy ezt mondom, igazán semmi jogom beleszólni, csak... mit szólnak ehhez a lány szülei?
Én próbálok megértő lenni. Tényleg próbálok! Annak is kell lennem, elvégre nekem is azok a pasik jönnek be, akik sokkal idősebbek nálam, és akikben felfedezek 1-2 apás vonást, Sean bácsiban pedig fel lehet fedezni dögivel, szerintem elég jó apa lenne belőle, szóval nem csodálom, hogy Lacey-nek bejön, de... Dedede!!! Ő mégiscsak LÁNY!
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Sean Walker Holmes

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 37
◮ tartózkodási hely : LA/LV
◮ hozzászólások száma : 93
◮ join date : 2013. Dec. 12.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Twist in my sobriety   Kedd. Aug. 26, 2014 11:41 pm

Akkor ez rendezve. Bólintok rá, nem pazarolva neki több szöveget, vár a lány, a pultnál, várja a rendeléseket és nekem eszemben sincs megvárakoztatni.
Minden oké, haladunk tovább. Már egy helyet is kiszúrt a távolban, és az irányba tartó kérdése, nem mondom hogy nem lep meg útközben.
Válaszolok. Miért ne tenném, elvégre kérdezett, de Lacey... Lacey egy külön fogalom nekem, egy isten áldotta tehetség az életemben.
A dolgokat valahogy el is sietem, végtére is.. nem szoktam meg hogy evés közben bárki figyelhet, de hamar a helyére teszek mindent.

- Valamiiii.. olyasmi.. - körözök valahogy az ujjammal is közben, de talán csak útközben a fejemben száguldanak a gondolatok, ugyan mennyi is lehet éppen, de.. NEM! Hiszen csak most készül az érettségire!
Meg is fogalmazódik a dolog a fejemben, miszerint nem, nem egyidős a gyerekkel, fiatalabb nála, deee.. ki is esik szinte útközben a számból az étel, amikor meghallom az újabb szavait. Köhögök! Ez már biztos, nem mert félrenyeltem, hanem mert...
Elejtem a szendvicset, egy "a fenébe.." morgással karöltve, és felkapva a kezembe akadó első szalvétaköteget letörlöm a kezemről a kechupot.

- Márminthogy te azt hitted én meg Lacey? - akad benn a levegőm egy percre - Neeeeem, nem, nem, nem, nem, nem.. - rázom veszettül a fejem, de nem is tudom minek ez a nagy igyekezett, mások ezen egy jót nevetnének! - Isten ments, hisz ő még kislány! - rökönyödöm vissza a széknek, szinte a gerincem csapódik is a hátfalon. - Nem! Lacey a szomszéd lány, aki segít nekem ebben-abban néha, én meg segítek neki matekból felkészülni az érettségire. - köhintek még egy utolsót, talán egy morzsa ment félre, de hamar visszahiggadnak a kedélyek.

- Én épp arra gondoltam hogy.. - torpanok meg, mivel.. hogy is csinálják ezt..!? - Arra gondoltam hogy megismerhetnéd... - tartom a szemem a szemeiben, és hogy miért most jut eszembe valamiféle.. pótapásat játszani, fogalmam sincsen. Egyáltalán csinál ilyesmit egy pótapa?



A hozzászólást Sean Walker Holmes összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Nov. 21, 2014 6:17 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Carmin Holmes

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 22
◮ hozzászólások száma : 85
◮ join date : 2014. May. 03.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Twist in my sobriety   Pént. Nov. 21, 2014 10:47 am

Akármilyen látványosan ledöbben, engem nem ver át. Rajta tartom a szemem, és figyelem. Sajnos nem ismerem ezt a férfit előttem, hiába a nagybátyám, és azon kívül, hogy nem borotválkozik, van egy kutyája és gyakran eszik gyorskaját, nem sokat tudok róla. De most ez megváltozik. Mikor az emberek zavarban vannak, sokkal többet árulnak el magukról. Zavart, zilált, zaklatott. Koordinálatlan, szétszórt, és egészen biztos, hogy nem szokták azzal gyanúsítgatni, hogy bárkit is elcsábít. Ha lennének cimborái, hozzá lenne szokva a nagyjából ugyanígy hangzó ugratásokhoz, tudná, hogyan kell reagálni. De nem. Keresetlenül őszinte, szívszorítóan magányos, és úgy csinál, mint aki rendben van ezzel. De nincs. Nézem az arcát, miként letörli a kechupot, és rájövök máris, hogy hülyeséget kérdeztem.
- Igen - vágom rá erőszakosan. Még ha teoretikusan ez is lehetne a helyzet, hogy elcsábított egy kislányt a szomszédból, akkor sem hagynám, hogy egyszerűen csak letagadja. Úgyhogy komoly és szigorú képet vágva hallgatom végig a magyarázatát, meg a sok kis nemet. Pislogok egyet, majd kivárok egy kicsit, végül közlöm az ítéletet: - Értem. Csak úgy hangzott, mintha. Bocsánat.
Hagyjuk elszállni a dolgot. Épp kezdeném úgy érezni, ideje egy újabb témának, mikor előhozakodik ezzel az ötlettel... Ezzel! Nem süthetem le a szemem, ha már az előbb eljátszottam a nagyfiút és sarokba akartam szorítani, de ez a felajánlás, hogy ismerjem meg a lányt inkább én... több mint megdöbbentő.
Hiszen... Ah, egyszerűen csak olyan sok irányból nézve sincs semmi értelme, hogy szinte elkeseredem a felvetéstől. De Sean nem ismer engem. Az emberek 95%-ának a fejében a heteroszexualitás a default beállítás és el se tudják képzelni, hogy a kapcsoló a másik irányba billen. Ha valaki lányos, akkor biztos csak nem találta meg a stílusát. Vagy csak divatos akar lenni. Vagy csak az anyja öltözteti.
Mindegy, Sean bácsi... Mindegy.
- Segítség kell neki kémiából is, vagy miért? - kérdezek vissza az érdeklődés teljes hiányával, és újra az ételre fókuszálok. Ami amúgy nem is olyan szörnyű, mint emlékeztem.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you


Sponsored content

Egeret ide és lenyílik!



TémanyitásTéma: Re: Twist in my sobriety   

Vissza az elejére Go down
 

Twist in my sobriety

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Las Vegas :: Belváros-