Leda & Richard

To my darling.

- Nem! Már megmondtam, hogy nem fogadom el ezt az árat. Alkudj még. – kis szünet, amíg hallgatom mit mond. Már csak a csokornyakkendő várakozik a vállfán, a szmokingzakó pedig a szék háttámláján. Mikor felvettem volna, akkor csörgött az átkozott telefon.
- Igen, az már jó lesz. Rendben. Nem. – és ezzel ki is nyomom a telefont. Nem szokásom elköszönni, feleslegesnek tartom, nem szoktam az időt húzni ilyenekkel. Főleg akkor nem, ha egyik beosztottammal tudatom már másodjára, hogy mit szeretnék. Nem szokásom ismételgetni magamat.
A telefont félre teszem és megkötöm a csokornyakkendőt, aztán felveszem a zakót és szólok Charlesnak, hogy a fekete Astonnal álljon ki a mélygarázsból. Az órámra nézek, 8:12 van. Még kényelmesen van idő elmenni Ledaért és utána apám házához megyünk. Ezt az egész éves jótékonysági rendezvény dolgot ő szokta megszervezni, nekem csak megjelennem kötelező és természetesen nagy összeggel támogatnom az alapítványt. Ironikus, hogy pont olyanokat segélyezek, akik alig különböznek tőlem, maximum a függésünk tárgya egészen más. A zöme az alkoholról és a drogról nem tud lemondani, az én rajongásom egészen más jellegű dolog iránt van.
Ahogy az autó előáll, beülök hátra, inni fogok ma este, ezért nem vezetek. Még odaérünk Leda lakásához, megírok egy e-mailt és ezzel befejeztem mára munkát. A gépet elpakolom és kiszállok a járműből, hogy így köszöntsem a kedvesem.
Mosoly mászik fel a képemre, amikor meglátom. - Lélegzetelállító vagy. – bókolok a nyakkendő igazítás közben. - Köszönöm. – lehelem ajkaira, aztán forrón, szenvedélyesen csókolom meg.
Nagyon tetszik a ruha, ami rajta van. Én kértem, hogy kéket vagy feketét viseljen ma. Besegítem az autóba, aztán megkerülöm azt és a másik oldalról én is beülök. Charles pedig kihajt a főútra és tovább folytatjuk az utat az estélyre.
Leda felé fordulok és átadok neki egy bársony szütyőt, hogy nyissa ki. - Ha odaérünk, vedd ezt fel, mielőtt kiszállnál az autóból. Idén apám vicces kedvében volt és jelmezbált szervezett. – a fekete bársony táskában Leda számára egy fekete, csipkeszerű, apró kövekkel díszített, velencei maszk található. Az enyém egy egyszerű fekete darab.
Apám háza olyan, mint máskor is, leszámítva, hogy most egy rakat drága autó áll előtte. Zöld szőnyeg vezet végig a pázsiton a tekintélyes kőlépcsőig. - Ne felejtsd a maszkot, kedvesem. – mosolygok rá megint és felteszem a sajátomat, mielőtt még kinyitnám a jármű ajtaját. Megkerülve azt, segítek kiszállni az autóból Ledanak és a karomat nyújtom neki, hogy bekísérjem a házba.
Még nincs itt minden vendég, én azonban pontosan szeretek érkezni. A késés nem illik hozzám és apám maximalizmusa is azt követeli meg, hogy a saját fia időben jelenjen meg.
Odabent pezsgőt emelek le mindkettőnknek az egyik tálcáról és már épp innék egyet Ledaval, amikor feltűnik apám. Kedvesemet arccsókkal köszönti, felém a kezét nyújtja és én elfogadva azt, rázom meg röviden. Hűvösen üdvözöljük egymást. Nem vagyunk rosszban, de a kapcsolatunk egyáltalán nem mondható bensőségesnek vagy szorosnak. Mindketten éljük a magunk életét, vezetjük a saját vállalatinkat külön és néha együtt mutatkozunk rendezvényeken, illetve a nagyobb ünnepeket is együtt töltjük. Meg is lep, hogy Ledaval ennyire közvetlen. De örülök neki, hogy kedveli a menyasszonyomat.
Megdicsérem a rendezvényét és hamarosan elnézést kérve megy tovább, hogy köszöntse a többi vendégét.
- Kedvesem, később valamit meg kell beszélnünk. – fordulok Leda felé és lehajolok hozzá egy gyengéd és rövid csókra. Hamarosan pedig a ceremóniamester közli, hogy helyet lehet foglalni a vacsorához.
- De most előbb együnk. Remélem éhes vagy, mert később szükséged lesz minden energiádra, ha megteszem veled azt, amit most a fejemben forgatok. – hajolok a füléhez, hogy elsuttogva mondjam el neki ezt. Nagyon csinosan fest és ez nyilvánvalóan hatással van rám.

✗ words ✗ music ✗ note

To my Richard

I feel kinky tonight!

Mosolyogva bontom ki fogságából a gyönyörű maszkot. Richard tincseibe túrok, könnyed csókot lehelek ajakira köszönetképpen. A csodaszép darab aztán az arcomra kerül, megkötöm a szalagokat, engedem, hogy kisegítsen majd karjába fonva sajátomat lépdelek mellette. Szinte már szemérmesen pirulok el szavai hallatán. Azt mondja egyek de azt nem, hogy ne igyak és nem tervezem visszafogni magamat csak amennyire határaim úgy kívánják. Karakán, határozott nő vagyok és csak a háló falai között teljesítek parancsot... és persze, egyetlen embernek. Ha iszok, megmakacsolom magam és ma különösen provokatív formában érzem magam. – Ha? – kérdem zsigerből, ahogy kiváló ügyvédhez méltón, azonnal megtalálom azt a reszkető talajt amibe ereszthetem gyökereim. – Ha megengedem. – szemtelen vagyok és pimasz, ma így ébredtem... ezt teszi velem, ha egész nap dolgozik még én szabadnapos vagyok. Szeretném ha leteperne, ha maga alá taszítana. Épp úgy függök tőle, ahogy ő is tőlem, hogy ettől a világtól függünk. A mi világunktól.
Helyet foglalok oldalán. Hideg tekintettel mérem végig a hájas jogászok, ügyvédek, igazgatók és munkaidőben kefélt titkárnőik során akik álszent, öntelt képpel foglalnak helyet. Csak úgy dagad a mellük a büszkeségtől, amiért ma itt lehetnek, elvégre nem mindenki kap meghívást erre az alkalomra. Tekintetem elsötétül, amikor összefut azzal a rohadékkal, aki épp dekoltázsomban gyönyörködik. Gyűlölöm a férfit, a hideg ráz tőle. Gerard Lavoisier. A méltán híres modellügynökség atyja, aki azóta feni rám a fogát, hogy először megjelentem ezen az eseményen; akkor még nem voltam együtt párommal, aki nem is tud arról, hogy Gerard mit akart tőlem annak idején... bár a fejem tenném rá, hogy most is szívesen látna maga alatt.
Richard apja megemelkedik és poharát a magasba lendíti. Megköszörüli torkát, mire a nép elhallgat. Minden jó fogást, praktikát, ettől az embertől tanultam és büszke vagyok rá, hogy mentoráltjaként vont szárnyai alá és még máig mellettem áll ha szükségem van rá. Olykor kellemetlen, hogy én ilyen szoros köteléket ápolok vele még fia és ő, már rég elhidegültek egymástól. Tekintetem elvonom apjáról, magasba emelem poharam. Nem figyelek a köszöntőre, már kívülről fújom. Mikor csilingelve összeérnek a poharak, Richardra emelem pillantásom. Tudom, hogy szemtelenségem felhúzza de azt is, hogy ezt mennyire élvezi. Koccintunk és én egy húzásra hajtom le a pezsgőt, mielőtt még az előétel az asztalra kerülne. Füstölt lazac és sajtolt krumpli, rántva. Imádom. Mindenki villát ragad és a pincérek körülöttünk legyeskedve lesik óhajaink, én pedig egy másik pohár pezsgőt óhajtok de azonnal és nem is kell sokat várnom, hogy megérkezzen, ám ezúttal nem vagyok mohó. Épp csak belekortyolok és már teszem is az asztalra. Gerard rám emeli átható tekintetét de nem foglalkozom vele. Csak akkor pillantok ismét rá, mikor a jobbján ülő nő megszólít. - Ms. Chevalier... láttam ma nagy sikert aratott a bíróságon. - lenyelem a falatot és bólintok – A védelem gyenge lábakon állt. A jogászok már akkor elvesztették az ügyet, amikor megfogalmazták a vádiratot. Pontosabban amikor azt gondolták, hogy Weimer képes lesz megállni a helyét egy ilyen ügyben. - Ma felmentettem egy politikust, akinek hírnevét erőszak csúfította el. Persze tudom, hogy bűnös. Mindenki tudja. Az esküdtek mégis ártatlannak nyilvánították. Hála nekem.

✗ 502 ✗ music ✗ note

leda & richard

To my darling.

Fülemben csengnek szavai és megrándul egy izom a szemem alatt. - Úgy tűnik, ma pimaszkodós kedvedben vagy Miss Chevalier. Annak pedig tudod jól, hogy mi lesz a vége. – átható kék szemeimet ráfüggesztem, de most nincs alkalmunk arra, hogy megvitathassuk ezt.
Tetszik benne, hogy próbára tesz, feszegeti a határokat, amiket én állítottam fel, hiszen én tehetek arról, hogy a világom része lett. Előtte ezt korábban más nem merte megtenni. Mindegyik nő Leda előtt tökéletes alávetett volt, egyik sem mert nekem ellent mondani és nem csak a hálóban, egyébként sem. Ezzel szemben Leda amilyen kezes a négy fal között, pontosan olyan makacs és önfejű egyébként.
Szfinxmosoly ül ki a képemre és megcsóválom a fejem. Apám pedig félbeszakítja a kettőnk dolgát. Előtte nem beszélek semmi ilyesmiről. Ő nem tudja, hogy milyen is az én világom és nem is óhajtom beavatni ebbe. Nem rá tartozik. Egyébként is, ki mesél a hálószoba titkairól másoknak?! Na ugye?!!
A asztalunkhoz kísérem a kedvesemet. Kihúzom neki a széket és miután helyet foglaltunk, alig pár perc múlva apám köszönti a vendégeket és kellemes szórakozást kíván a megjelenteknek. Ahogy befejezi a beszédet, pincérek tömege jelenik meg, egy-egy tányérral a kezükben és mint egy intésre, tökéletes összhangban, egyszerre teszik le minden vendég elé ugyanolyan mozdulattal az ételt. Bort töltenek a tömérdek borospoharakba. Minden fogás mellé más vörös vagy fehér nedű dukál, ezért mindegyikhez külön poharat sorakoztattak fel az asztalon minden vendégnek, kínos pontossággal ügyelve, hogy egyforma távolságra üljenek egymástól.
Másik oldalalom apám és az ügyeletes barátnője foglalnak helyet. A kör alakú asztalnál a nő fia és kedvese ülnek még, aztán az állami főügyész és a felesége, illetve egy modellügynökség guruja és a partnere. Apám barátnője egy korban hozzáillő, kedves nő, sötét hajjal, világos szemekkel. Kedves asszony. Vele váltok néhány szót, amíg Ledat tartja szóval az asztaltársunk.
Társalgásukra csak részben figyelek, de azt meghallom, hogy a kedvesem ma megint megnyert egy ügyet. Korábban már hallottam hírét a nap folyamán, a vádlott elég nagy hal ahhoz, hogy könnyen terjedt el futótűzként a hír, felmentették. Ledara pillantok és az asztal alatt a combjára teszem észrevétlenül a kezem.
Ahogy a tálalás megtörténik és mindenki az evőeszközök után nyúl, én is ezt teszem, így azonban el kell engednem a kedvesem lábát. Az eső fogás után beletelik kis időbe, mire jön a következő. Odahajolok Ledahoz.
- Apám azt akarja, hogy vegyél részt az első tánc árverésen. Ha nem akarod nem kell. – a játék lényege igen egyszerű. Fiatal hölgyeket sorakoztatnak fel, férfiak licitálnak rájuk, aki a legtöbbet ajánlja, azé lesz az első tánc. A pénz pedig az alapítvány javára megy.
Jön a következő fogás, érlelt marha bélszín. A felszolgálás ugyanolyan, mint az előételnél is volt. - Még nem is mesélted nekem a mai bravúros sikered. Nem szép, hogy mástól kellett hallanom fél füllel a vacsora elején. – bár korholom egy kicsit, ez inkább csak évődés vele. Képemen még mindig ott a szfinxmosoly és tekintetem élénken csillog, ahogy végignézek rajta. Éhes vagyok, de nem igazán ételre. Sokkal inkább a kedvesemre.

✗ words ✗ music ✗ note

To my Richard

I feel kinky tonight!

- Ó, nagyon is jól tudom, Mr. Greyson... - elmosolyodom, közel hajolok, könnyed csókot lehelek ajkaira. Egész testem megborzong pillantásától, attól, amiben uralkodói szikrák lobbannak lángra, amikor elhúzom előtte a mézesmadzagot. Szeretem kihívás elé állítani, szeretem újra és újra átlépni a határokat de nem csak azokat melyeket ő szab meg, hanem azokat is, melyekről én úgy hiszem, képtelen lennék megugrani őket s nélküle tényleg az lennék. Ő segít tágabbá és tágabbá feszíteni saját határaimat, ő segít túllendülni rajtuk, újakat építeni. Ő képes megragadni, parancsolni, anélkül, hogy akár egyetlen szóval illetne. Elég csupán a tekintete, egy érintés, hogy tudjam mit akar. Az évek alatt épp eléggé összecsiszolódtunk már... ismertem minden rezdülését, ahogy ő is az enyémeket... mindet. Mi nem használtunk biztonsági szavakat, mi nem élünk meghátrálással. Az övé vagyok, mindenestül.
Még hosszú percekig ecsetelem, miképp lehetett volna olyan védőbeszédet írni, mellyel megnyerhették volna az ügyet. Richard apja, olykor hümmög és egyetértően bólint szavaimra. Az áldozatok tanúvallomása sem volt elég; túl okosan játszottam ahhoz, hogy valódi áldozatként lássák őket, még akkor is, ha tudom, hogy azok. Nem arról van szó, hogy nem sajnálom őket, vagy ne érdemelné meg a rohadék a büntetést. Arról van szó, hogy ehhez a szakmához gerinctelenség kell és kíméletlenség. Az ami bennem megvan... az irodában, a tárgyaláson rettenhetetlen domina vagyok még kedvesem karjai között megadhatom magam... szabad lehetek... mellette lehullanak rólam a kötelezettségek, a felelősség. Olyankor az övé vagyok és tudom, Richard vigyáz rám. Tenyere combomra kúszik és jóleső sóhaj szakad fel belőlem. Ujjaimat összefonom az övéivel és csak akkor eresztem el, amikor megérkezik az első fogás. Ahogy bekebelezzük, fülemhez hajol. Forró lehelete már most végigvág testemen és én tudom, ez egy pokoli hosszú éjszaka lesz. Hosszú percekig figyelem tekintetét de nem tudok rájönni, hogy mit akar... hogy bólintsak apja kérésére vagy tagadjam meg. Biztos vagyok benne, hogy dühíteni fogja ha más férfi érint... de amennyire dühös lesz, annyira fogja izgatni a gondolat, hogy ismét a birtokában legyen... - Nem tudom mit akarsz... - gyűlölöm mikor elbizonytalanít, mikor határozottságomnak nyoma vész és ő az egyetlen ember aki képes elérni ezt nálam. Tekintetem még pár pillanatig fürkészi az övét. - Nem akarom. - felelem egyszerűen ami elég egyértelművé teszi álláspontom. Nem akarom, hogy idegen férfiak tárgyként tekintsenek rám. Nem akarom, hogy idegen kezek simuljanak derekamra, uraljanak, egyetlen tánc erejéig sem. - Legközelebb ne lógj folyton a telefonon... - öltöm ki nyelvem – ahányszor kerestelek, annyiszor foglalt voltál... pedig voltak terveim az ebédet illetően... de mivel nem tudtalak elérni, ezért egyedül kényeztettem magam... - szándékosan vagyok kétértelmű, szándékosan húzom az agyát. Tudja, hogy akarom, hogy kívánom, ahogy ő is engem. - Szóval, miről akartál velem beszélni? - kérdem, mert ahogy megérkezik a főfogás, mindenki ráveti magát és azonnal duruzsulás tölti meg a termet... én pedig roppant kíváncsi vagyok, mert felcsigázott.

✗ 460 ✗ music ✗ note

leda & richard

To my darling.

Valójában szórakoztat a kis játszadozása, hogy pontosan tudja, hogyan is kezelem, amikor pimaszkodik. - Tehát szándékosan provokálsz? – emelkedik meg kissé a szemöldököm, átható kék szemeimben ott maradnak a vágytól fellobbanó szikrák és képemen még mindig ott a szfinxmosoly szélesebb változata.
Leheletkönnyű csókját határozottabban viszonozom, mint ahogyan kaptam. Számtalan kép suhan át az agyamon, hogy mit is tennék én most vele és mit fogok még az este folyamán, különösen, ha így folytatja a továbbiakban is. És ő nagyon is jól tudja, hogy a viselkedésével milyen szándékaimat piszkálja fel. Ügyesen ismerte fel, hogy az irányító valójában ő, az igazi hatalom az ő kezében van, akkor is, amikor a négy fal között ellenkezés és szó nélkül teljesíti, amit akarok.
Bármikor leállíthatna, mondhatná, hogy elég, használhatna biztonsági szavakat és ha megelégelte ezt az egészet, akkor kiszállhatna. Elengedném, ha azt látnám, hogy ez már neki nem jó. Bár egy részem, abba egészen biztosan belepusztulna.
Az asztalnál észrevétlenül megérintem, a combján simítok végig. Hallgatom, amit magyaráz valaki másnak, közben én is beszélgetek. Az este kellemesen telik. Tekintetem a kezén hordozom végig, ott a tőlem kapott gyűrű az ujján. Keze után nyúlok és megfogom azt. Finoman meg is szorítom egy pillanatra. Ujjait az enyémekbe kulcsolja. Hüvelykujjam a kézfejét simogatja gyengéden. Sóhaja nyomán pedig újabb perverz és izgató gondolataim támadnak vele kapcsolatban. Ez a nő egyszerűen tökéletes. Okos, gyönyörű, határozott és mindent megad, amire valaha is vágytam.
Haját finoman hátrasöpröm, amikor a fülébe suttogok. Beleszagolok a nyakába, mélyen beszívom a parfümje illatát, ami a bőrével keveredett és érlelődött. Mámorítóan finom. Szemeimbe kapcsolódnak az övéi, vonásaim semmit sem árulnak el arról, hogy miként gondolkozom apám ötletéről. Látom rajta, hogy gondolkozik, mit is feleljen. Végül pedig meghozza a döntését. Bólintok határozottan egy aprót, aztán megint a füléhez hajolok.
- Ha belementél volna, akkor sem hagytam volna, hogy más hozzád érjen. Túllicitáltam volna akárkit. – valójában jól szórakozom, mert azt hiszem sejtem, hogy miért is nem akarta vagy merte vállalni a dolgot. Tudja, hogy egyáltalán nem tűrtem volna, más érintse őt. Nem szívesen adom át azt, amit ennyire a magaménak szeretek tudni. Nem akarom, hogy Ledat bárki érintse.
Szavait követően megint megemelkednek a szemöldökeim és kedvesem arcába nézek.
- Nocsak Ms. Chevalier, most megróttál és szemrehányást tettél? – van némi csodálkozás is a hangomban, de talán egy árnyalatnyival több düh is és az egészet megfejeli egy nagy adag vágyakozás, főleg az utolsó szavait követően. Élesen szívom be a levegőt. Ez a vacsora ítéletnapig fog tartani, ha így haladunk. És mintegy végszóra, elénk pakolják a főfogást is. Elengedem a kedvesem kezét és a húshoz töltött bor után nyúlok.
- Később kedvesem. – megfogom a kezét és az ajkamhoz húzom. Leheletfinom kézcsókot adok kézfejére, aztán elengedem hozzálátok enni. Még nem áll szándékomban közölni vele, hogy miről is kellene beszélnünk. A délután egy részében ezzel kapcsolatban vitatkoztam a saját ügyvédemmel és bár Leda is ügyvéd, attól félek lesz még parázsvitánk azzal kapcsolatban, amit meg kell vitatnom vele.
A főfogás is eltűnik és kihozzák a desszertet. Én azonban egészen másféle édességre vágyom igazából. A kedvesemre pillantok, hogy tudjam, ő miként is áll hozzá ehhez.
- Sétálj velem egyet. – nyújtom felé a kezem, az pedig leolvashatatlan az arcomról, hogy valójában mit is akarok tőle. A szemtelenségéért revanst venni vagy valami egészen mást. Ha elfogadja, akkor felállok és a kezébe kapaszkodva indulok ki a helyiségből, magunk mögött hagyja, a még desszertet magukba tömő étkezők sokaságából. A kerten át a ház mögötti kerti, kisház felé tartok.
Előreengedem, hogy ő lépjen be előbb, utána én is ezt teszem, felkapcsolok egy villanyt és becsukom az ajtót mögöttünk. Be is zárom és a kedvesem felé fordulok.
- Szóval. Úgy döntöttél, hogy ma pimaszkodós kedvedben leszel velem. Ejnye Miss Chevalier. – megcsóválom a fejem. Szemeim sötétebb árnyalatban játszanak, hangom elmélyült kissé és lassan lépdelek Leda felé. - Szándékosan provokáltál azzal, hogy magadat kényeztetted, miután megfeddtél. – folytatom a bűnei felsorolását és képemre egy farkasvigyor mászik fel.
- Ez nem volt szép és túl udvarias dolog, ugye tudod?! – ó, szerintem nagyon is tudja. Szinte biztos vagyok benne, hogy szándékosan csinálta. Elvégre okos nő és tudja, hogy milyen hatással van az, ha olyanokat mond, amiket ma az este folyamán.

✗ words ✗ music ✗ note

To my Richard

I feel kinky tonight!

Egyszerre nyugtatnak meg és hergelnek fel szavai. Nem adna senkinek, az övé vagyok. Egy pillanatra elgondolkodtam és félelem kelt bennem; nem bírnám elviselni ha azt mondaná, menjek és vegyek részt ezen mert az azt jelenteni, hogy képes lemondani rólam... és ha képes erre, a világom szabályai összedőlnek és én elveszek köztük. A bor után nyúlok és sietősen hajtom le annak tartalmát. Tudom, hogy szavaimat nem hagyja sokáig következmény nélkül és azt is, hogy az alkohol nyújtotta támogatás nélkül, azonnal kezesbáránnyá válok, amint kettesben maradunk.
Arcom kipirul a bortól. Libabőrt ölt testem, ahogy szavait fülembe suttogja. Nem csak számon kértem de meg is róttam. Határozottan húzom ki magam. Nem sütöm le tekintetem, ezúttal nem érdekel a düh a hangjában. Tudom mit akar, mire vágyik. S azt is tudja, hogy én még nem állok készen rá, hogy a nap minden percében játékunk lázában égjek. - A menyasszonya vagyok Mr. Greyson. Számítson rá, hogy ez még meg fog történni a jövőben. - Közel hajolok, ezúttal az én ajkaim cirógatják fülét – S minden jogom megvan hozzá. - Rá akarok harapni a nyelvemre de már késő. Elhúzódok, megérkezik a főfogás. Enni kezdünk de én már feszülten kezdek fészkelődni. Tudni akarom mire készül és ahogy mindig, most is nehezen viselem el, hogy nem hajlandó beavatni. Megérkezik a desszert és már nyúlnék a kanál után, amikor felém fordul. Kihúzza székemet, lesimítom szoknyámat és karjába fonom sajátomat. Nem kérdés számomra, hogy vele tartok vagy sem és ennek köze sincs ahhoz, hogy ki az úr s ki parancsol. Ő a vőlegényem, a szeretőm, a kedvesem, az Uram... Nem választanék mást helyette soha. A kerti lak nincs túl messze. Jó idő van, nem fázom de a lenge szél belekap tincseimbe. Feszültségem kézzel tapinthatóvá válik, ahogy szembefordul velem és sorolni kezdi vétkeim.
Játékos félelem csillan tekintetemben. Ajkamba harapva kezdek hátrálni, mikor felém lép és még sem állok még derekam meg nem akasztja az íróasztal. Karjaim összefonom magam előtt, elzárkózva felsorolásától. - Amennyiben egy banános palacsinta bűnnek számít , bűnös vagyok. - vonom fel szemöldökömet – Amennyiben egy menyasszony aggodalma, amiért nem éri utol vőlegényét telefonon, bűnnek számít, bűnös vagyok. - mondom és apró mosoly játszik ajkaim szegletében. Pontosan tudja, hogy provokáltam, ahogy én is, mégis tudok olyat mondani, ami felmentene ha kellene. Ki tudom vágni magam és ezzel ő is tisztában van. - Amennyiben a kíváncsiság bűnnek számít... - felsóhajtok, kitárom karjaimat. - Bűnös vagyok. - végigpillantok rajta. Ki akarom oldani a csokornyakkendőt, kibújtatni a gombokat a helyéről de nem lépek felé. Már csak ketten vagyunk és a mi kis világunkban, a mi függésünkben ő irányít.

✗ 426 ✗ [You must be registered and logged in to see this link.]✗ note

leda & richard

To my darling.

- Kezd kicsit sokat megengedni magának Ms. Chevaier. – súgom vissza neki, de magamban belátom, valahol igaza van. A feleségem lesz hamarosan és tényleg van valamiféle joga, hogy elérjen, ha akar. De ez még nem jelenti azt, hogy nem játszhatom a kis játékaimat. Tudja milyen vagyok és azt is, hogy a szavaira miként fogok reagálni.
A kis házban aztán felsorolom, hogy miben is vétkezett. Felé közeledem és ő pontosan ezzel együtt hátrál tőlem, egészen az asztalig, ahonnan már nincs hova tovább mennie. Megállok én is és figyelemmel követem szavait. Jobbom a gyomrom magasságában rakom magam elé, bal könyököm a másik kezem csuklótájékán támaszkodik meg és tenyeremet az államra teszem. Ujjaim alatt serceg a borostám, ahogy megdörzsölöm a képem.
- Bravúrosan érvelsz Miss. Chevalier. Gyakran komolyan meglepődöm azon, hogy milyen erős a domináns és a szubmisszív éned egyszerre. Még a végén azzal állsz elő, hogy ideje szerepet cserélnünk. – megingatom a fejem és félig kijelentő félig kérdő hangnemben ejtem ki az utolsó szavakat.
- Az egyetlen probléma ezzel kedvesem, hogy én nem cserélek szerepet. – határozottan cseng a hangom. Nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy ezt ő is pontosan tudja, ennek ellenére kimondtam a szavakat.
Balomat kinyújtom és megsimítom az arcélét, aztán leejtem mindkét karom.
- Vedd le a nyakkendőmet! – parancsolok rá. Itt már csak négyszemközt vagyunk. Tudja, hogy mit akarok tőle, hogy miért jöttünk ide. Mostantól pedig az enyém, egészen az enyém a teste, a lelke, mindene ami őt meghatározza.
Elsötétedett tekintetemben vad fény táncol, arcomon nincsenek heves érzelmek, csak az a fajta kifejezés, amit már olyan jól ismer. Irányítani akarom és irányítom is.
Ha megtette, amit kértem, elveszem tőle a csokornyakkendőt.
- És most fordulj meg. – halkan, de nagyon határozottan beszélek. Erőt sugároz minden egyes kiejtett szó. Ha ennek is eleget tett, akkor lehúzom a ruhája zipzárját és kibújtatom belőle. Kár lenne összegyűrni.
- Támaszkodj a tenyereiddel az asztalra. – elégedetten és mohón fénylő tekintettel nézek végig csodaszép alakján. Egyszerűen tökéletes. Imádom a porcelán és hibátlan bőrét, formás idomait, hosszú combjait, kerekded fenekét. Mutatóujjamat a nyakához érintem, pontosan a gerincoszlop felett. Kínzó lassúsággal húzom végig a feszes bőrön a kezemet, csupán egyetlen pici pontot érintve végig. Finom nyomást gyakorlok csak rá és egészen a bugyi vonaláig visz az utam. Itt azonban elengedem.
- Mit is csináljak veled? – tűnődöm hangosan, pedig már egészen pontosan tudom, hogy mit fogok vele tenni. De még nem tudatom vele, még kétségek között hagyom. Nem rohanok, a vacsora vége még tart, a desszertet eszik, utána még jön a kávé és egyéb italok. Van még időnk, hogy visszamenjünk. Húzom az időt és ezzel együtt növelem benne a feszültséget. És magamban is.

✗ words ✗ music ✗ note

Richard & Leda

I feel kinky tonight!

Elgondolkodtat amit mond. Igen, domináns vagyok. Hideg, rendíthetetlen, makacs és határozott. Olyan nő aki tudja mit akar és meg is szerzi... akinek ami a szívén az a száján, aki kőkeményen érvel, aki nem hajlandó eltűrni, hogy mások parancsoljanak neki. Richard mellett azonban mindez megszűnik. Mellette ezek a vágyak kifordulnak önmagukból. Kezei között átalakulok. Leszakad rólam a felelősség, szabad lehetek. Kiteljesedhetek szolgálatában, a fájdalomban, a kéjben... a dicséretekben ha jól végeztem dolgom, a büntetésben ha vétkezem. Megszabadul testem a kötelékektől miközben köteleket von körém. Rabigába hajt, elveszi a hatalom terhét, megvonja tőlem a választás súlyának felelősségét. Hatalmat vesz felettem, megszabadít a világ szülte elvárásoktól, újra és újra átlépi velem félelmeim, átlendít korlátaimon.
Elnyílnak ajkaim, ahogy megérint, azt gondolom lecsap de csak végighúzza ujjait államon. Elakadó lélegzettel figyelem, nem merek lépést tenni felé. Rácsókolok ujjaira és várok.
Utasít és én azonnal lépek. Karcsú ujjaim a csokornyakkendőhöz nyúlnak. Szívesen csókolnám ajkait, túrnék tincsei közé de nem tehetem. Az én feladatom egyszerű; levenni a csokornyakkendőt. Ahogy kioldom és tenyere közé csúsztatom, ajkamba harapok. Lesütöm a tekintetem. Mellkasom hevesebben emelkedik meg. Újabb parancs és én újra teljesítem. Megfordulok. Vágyom érintésére, csókjára de csak a cipzárt érintik ujjai. Könnyen és gyorsan bújok ki a ruhából és bármennyire is érezni akarom magamon ujjait, még mindig nem érint meg. Testem megfeszül, ahogy két tenyerem a tölgy lapjára kúszik és én idegesen hajolok felé. Könnyű pír önti el az arcomat, mert tudom mit csinál... tudom, hogy végigmér, hogy elégedetten csettint nyelvével és én még ennyi év után is zavarba jövök pillantásától, főleg, hogy ajándékomat most ő is láthatja. A fekete csipke melleimen, fenekem feszül, a harisnyatartó és a combfix az ő ízlését tükrözik, hiszen különleges darabok, az ő kedvéért vettem őket, direkt a mai alkalomra, ami megint csak megmutatja, milyen közös rugóra jár az agyunk. Mutatóujját végighúzza gerincem mentén de én továbbra is mozdulatlanul állok, tudom, hogy nem értékelné ha mocorognék... enélkül is tudja, hogy ölem már nedves odalent. Combjaimon még ott pihennek az előző éjszaka nyomai de én büszkén viselem a vörös foltokat, mik hófehér bőrömön ékeskednek.
Ahogy újra megszólal, testemen remegés fut keresztül de alakom továbbra is rendíthetetlen mozdulatlansággal várakozik. Tudom mi a dolgom, mit várom tőlem. Nem vagyok már kezdő. Jól ismerem vágyait. Feszültségem egyre nő s ahogy árnyéka mozdul, testem is azonnal reagál, légzésem gyorsabb, szabálytalanabb lesz amikor azt gondolom mozdul végre. Kínoz engem a szemtelenségemért, már most, mielőtt még érintett volna, máris várakoztat, még ő kiélvezi minden rezdülésemet. Akárhány éve is élem meg vele újra és újra mindezt, még mindig türelmetlen vagyok és bár nem mozdulok, ajkaim szóra nyílnak... - Kérlek... - suttogom csendesen és mire észbe kapok, mire rájövök, hogy elfelejtettem hozzátenni valamit, már megint késő. Fejem lehajtom, tincseim, mik nincsenek feltűzve, előre hullanak. Felsóhajtok. Egyszerre hajt a vérem, a vágy iránta és ahogy húzza az időt, a lelkem ledobja magáról falait, hogy teljesen átadja magát annak aki mellette vagyok.

✗ 477 ✗ [You must be registered and logged in to see this link.]✗ note

leda & richard

+18

Elégedetten nézem, ahogy végre hajtja, amit mondok neki. Hogy nem akadékoskodik, nem beszél vissza, nem kérdez, csak megteszi. Ez pedig hihetetlen jó, kéjes, vágyakozás teljes érzésekkel önt el. Tudja, hogy ezt szeretem, ez az ami beindít, amit eléggé kielégítőnek találok, amiben teljesen ki tudom élni magam. Ekkor vagyok igazán önmagam és élvezem minden egyes pillanatát. Nézni, látni amikor leveszi a csokornyakkendőt. Tudom, hogy meg akar csókolni, hogy a hajamba túrná finom kis ujjait. Tudom, hogy vágyik az érintésemre és én ezt most mind megtagadom tőle. Azzal is tisztában vagyok, hogy tudja, most büntetem.
Megfordul, mikor azt mondom neki, az asztalra támaszkodik. Jó kislány, ezt nagyon is jól csinálja. Csupán ujjam hegye fut végig lassan a bőrén felülről lefelé és megáll a bugyinál. Kedvemre való a fehérneműje. Mögé guggolok, mikor megszólal. Tekintetem felfelé hordozom rajta, de még mindig nem érek hozzá.
- Na még egyszer. Kérem mi? – lemaradt a megszólítás és ez nem tetszik. Pontosan azért nem tetszik, mert nem kezdő már, pontosan tudja, hogyan kell szólítania, mit várok el tőle, mit akarok hallani a szájából.
- És mit kérsz? – hangom elmélyül és a fenekén hordozom végig kék tekintetem. Combjain még ott a pír, a tegnap pecsétje. Annyira sosem bántom, hogy kék-zöld foltjai legyenek, de az öv bizony nyomot hagy még másnap. Sötétrózsaszínből halványba vált és eltűnik.
A combfix és a harisnyatartó találkozásánál előbb a jobb majd a bal lábon is kioldom a kapcsokat. Ugyanezt megismétlem az elöl lévőkkel hátulról előre nyúlva.
Felállok és leveszem a szmokingzakót. Kiveszem a mandzsettákat az ingujjakból, aztán felhajtom az anyagot mindkét karomon könyékig. Közben végig csendben maradok. Visszaguggolok mögé ujjaim a bugyi szélét fogják meg. Lehúzom a falatnyi csipke anyagot a lábain.
- Lépj ki belőle. – utasítom megint és ha megteszi, akkor zsebre teszem a fehérneműjét. Újra a harisnyatartó kapcsaihoz nyúlok és visszaakasztom azokat a combfixekbe. Elgyönyörködöm egy kis ideig az elém táruló lélegzetelállítóan szép látványban. Közel hajolok hozzá, hogy nemi szervén érezze a lélegzetemet, kicsit ráfújok a legérzékenyebb pontjára, aztán felállok mögötte.
- Nem tetszik, amikor szemtelen vagy. – ez még az estére vonatkozik, a korábbiakra, hiszen most eddig még kifejezetten elégedett vagyok vele. De ettől még nem hagyom figyelmen kívül a korábban történteket.
- Keményen meg foglak d*gni Miss Chevalier. – képemre újabb szfinxmosoly mászik fel. Bal kezem mutatóujja megérinti a csiklóját, de ezúttal nem időzök ezen az érzékeny és általam olyan nagyon szeretett ponton. Csak lehelet finoman simítok rajta végig, aztán elérek a hüvelyéhez. Itt is éppen, hogy csak futólag simítok végig. Ujjam nedves lesz tőle. Ó, hogy ez mennyire ingerlő! Már forró és érzékeny és tőlem ilyen.
- Nagyon nedves vagy. – nyelek egyet hangtalanul. Most fenekét érintem, azon húzom végig ujjamat. Még mindig nyújtva a percet.

✗ words ✗ music ✗ note

Richard & Leda

18+

Persze, hogy észreveszi s azonnal lecsap a legkisebb hibára is. Lehunyom tekintetem. – Kérem, Uram! – sóhajtok fel vágytól terhesen mégis alássan. Nem akarom kimondani. Még ennyi év után is szégyellem kiejteni vágyaim, pedig tudom, hogy mellette nincs mit szégyellnem, hisz annyi élményt éltünk már meg együtt, annyi titkos s nem ismert vágyálmot valósított már meg s én mégis végtelenül zavarban vagyok amikor szavakkal kell kifejeznem vágyaimat felé, neki, az ő örömére. – Büntessen meg Uram, amiért szemtelen voltam. Kérem bocsásson meg nekem Uram. – Örülök, hogy mögöttem van, hogy nem kényszeríti ki zavart pillantásomat, hogy nem kell látnom a máskor imádott és vágyott elégedett pillantást, ami számomra nagyobb jutalom minden szónál, érintésnél.
Kibújok, ahogy kéri, egy pillanatra sem hezitálok. Tekintetem előre mered, nem látom ahogy a falatka bugyit elnyeli zsebe. Forró lehelete megérint s bár felnyögnék, nem teszem. Parancsolnom kell magamnak. Testem megborzong de nem mozdulok, nem tehetem. Ingerel, megérint, ujjaimat begörbítem. Utálom ezt a játékot. A végtelenségig ingerel de nem ereszt. Épp úgy vágyok rá, mint ő rám, ha nem jobban de vele ellentétben én nem vehetem el azt ami kell nekem. Újra megszólal de még mindig nem tesz semmit. Ingerlő, játékos izgatásba kezd testemmel és ez a tánc most az akaratomat vonja maga alá. Tudja, pokolian jól tudja mennyire imádom, mikor magáévá tesz, amikor kitölt, amikor teste az enyémnek feszül, mikor maga alá kényszerít.
Érzem forrón lüktető ölem s tudom, ez még jobban felizgatja őt. Ráharapok nyelvemre, hogy megfékezzem a kitörni készülő szavakat, miszerint igenis élvezi, hogy megbüntethet... s tudom, akármennyire örömét is leli abban, hogy engedelmeskedem, azt is imádja, ha megbüntethet. Heves természetem mindig megütközik vágyaimmal és Richard mellett vágyaim nyernek. Ujjaim az asztallap szélébe marnak, mikor tenyerét fenekemre ejti. Nagyot nyelek de nem moccannok. Tudom, hogy nem szabad és nem is óhajtom megúszni a büntetést, ami nekem épp olyan élvezet, mint neki, még akkor is ha most még nem látom be, ha most is gyűlölöm és harag ébred bennem, amiért nem adja meg amit akarok, amit mindketten akarunk. Testem feszes de nem vagyok hajlandó megadni neki amit vár, nem vagyok hajlandó arra, hogy megtörjem mozdulatlanságomat és büszkén dagad a mellem, amiért ma én vagyok az erősebb,  amiért nem hajolok meg vágyaim előtt. Ajkamba harapok, hátrahajtom fejemet és felé pillantok. Tudom, hogy arra vár, mozduljak végre miközben elégedett, hogy nem teszem és nekem szükségem van arra, hogy lássam, elégedett velem. Tudnom kell, hogy tetszik-e amit lát, hogy megadom-e azt amire vágyik. Biztonságérzetet ad számomra a a tudat, hogy megfelelek elvárásainak, hogy azt adom neki, amit akar.

✗ 416 ✗ [You must be registered and logged in to see this link.]✗ note

Leda & Richard

+18

Nem kérdés, hogy feltűnik, hiányzott a megszólítás. Kéjes érzés árad szét bennem, amikor uramnak szólít, persze, hogy azonnal feltűnik, ha nem mondja ki. Pontosan tudja, hogyan megy ez kettőnk között, hogy igénylem a megszólítást, kell nekem, mert ez az én világom, ez az ami igazán én vagyok, amitől nem tudok és nem is akarok szabadulni. Tudja, mert én magam vezettem bele ebben, mert elmondtam neki, kezeim között formáltam és nem ma kezdtük ezt az egészet.
Követelem, hogy mondja ki. Nincs ezen mit magyarázni. És megteszi. Képemen farkasvigyor terül szét. Egy pillanatra lehunyom kék szemeimet és élvezem a hallottakat. Megadom magamnak az időt, hagyom, hogy átjárjon azaz ismerős és számomra elfogadató és kielégítő érzés.
- Sokkal jobb! – morranok, ahogy meghallom a megfelelő megszólítást. Vágytól terhes sóhaját hallom. Tetszik, nagyon is, főleg azért, mert azt a büntetést kapja, hogy nem teszem meg, amit olyan nagyon akar. Amit én is akarok. Még nem adom meg neki és kétséges, hogy egyáltalán meg fogom-e vagy csak a saját gyönyörömről gondoskodom-e majd?!
Tudni akarom, hogy pontosan mit is kér. Elmondja, élvezettel hallgatom. A büntetést, amit ő ugyanannyira élvezni fog, mint amennyire én is. Ó igen!
- Ez már a büntetésed Miss Chevalier. – morranok és folytatom, amit elkezdtem vele. Éppen csak, hogy érintem. Nem teszem meg, amit annyira akar, ami után olyan nagyon vágyakozik, ami után én is ácsingózom. Előbb valami mást akarok. Húzni az időt és felizgatni, az őrületbe kergetni azzal, hogy itt vagyok, alig egy kartávolságra és mégsem adom meg, ami után annyira vágyakozunk.
Egyetlen ujjam hegyével ingerlem őt, nem többel és nem is kevesebbel. Csupán ezzel érintem mielőtt és miután megszabadítom a csipke bugyitól. Öle nedves és forró. Izgató és csábító egyszerre.
- Állj nagyobb terpeszbe. – ismét utasítom őt. Ha megteszi, akkor újra érintem. Most a fenekének ívétől visszaérkezem az öléhez, nedves nemi szervéhez. Körkörös mozdulatokkal játszom el rajta, ügyelve arra, hogy még véletlenül se érintsem a legérzékenyebb pontjait, csupán a közelükben legyek, ezzel is ingerelve őt és növeljem a benne lévő feszültséget. Bennem is egyre magasabb lángokba szökken a vágy, de a kontroll az, ami igazán élvezetet tud nyújtani. Parancsolok magamnak is, a saját ösztöneimnek is, nemcsak neki.
Nem kerüli el a figyelmemet, hogy mozdul, látni akarja az arcomat, a megelégedettségemet. Nekem viszont nem tetszik, hogy nem maradt nyugton és rám néz. Nem adtam erre sem engedélyt, sem utasítást. Megvonaglik egy izom az arcomon.
- Fordulj vissza. – sziszegem halkan és kék szemeimben sötét fény szikrája lobban.
Hirtelen ragadom meg a csípőjét. Bal kezemmel kiszabadítom magam a nadrágomból és egyetlen határozott mozdulattal lököm belé magam. Mozgásom gyors és kíméletlen.
- Ez. Most. Nem. Rólad. Fog. Szólni. – sziszegem élesen egy-egy döfésnél. Nem vagyok vele sem finom, sem érzéki, csupán keményen b*szom. - Ne. Merészelj. Elélvezni! – ez most azt akarom, hogy rólam szóljon, a saját élvezetemre és ne pedig az övére. Ez is a büntetés része, hogy benne csak a feszültség maradjon, hogy pattanásig feszüljenek az izmok a hasában és az ölében. Hogy méhe ne húzódozzon össze ritmikusan, ez rólam és az én gyönyörömről fog csak szólni most.
Nem tervezem hosszúra az aktust, csupán addig mozgok benne, amíg meg nem töltöm magammal, belé nem eresztem a magom egy hangos nyögés kíséretében.
Zihálva hajolok a hátára, kezeim még mindig a csípőjét szorítják. Rendezem a légzésem és a szívverésem is.
- Nem adom vissza a bugyid. Megtartom magamnak. – és ezzel, mintegy végszóra, kihúzódom belőle.

✗ words ✗ music ✗ note

Richard & Leda

18+

Kegyetlen játékot űz velem. Gyűlölöm mikor ezt csinálja... mikor azzal büntet, hogy megvonja magát tőlem, amikor csak ingerel de aztán nem enged a csábításnak, nem enged élvezethez jutni. Sokkal jobban viselem mikor lecsap rám tenyere vagy az öv, a lovagló pálca melyet úgy szeretek, mégis égetően mar bőrömbe mikor lecsap vele. Ezt azonban nehezen viselem. Feszültséget generál bennem de jól tudom, nem fogja feloldani, most még bizonyosan nem, azt ki kell érdemelnem... nagyobb terpeszbe teszem lábaim és újabb hibát vétek azzal, hogy fejemet felé fordítom. Érzem, hogy a bor dolgozik bennem, hogy alapvető hibákat vétek és szégyellni kezdem magam. Nem vagyok elég jó... hogy lehetek ilyen buta? Tekintetében ott ül a düh, ahogy rám pillant és nekem ez jobban fáj, mint bármi amivel testemre csaphatna. Egyik pillanatról a másikra vágja belém magát.
Zihálásom erősödik ahogy lökései gyorsulnak. Ujjaimmal az asztalt szélét markolom, még ő csípőmet szorítja. Ölem nedves de szűk és ereje letarolja testemet. Tudtam, hogy felhergeltem de nem gondoltam volna, hogy ennyire. A gyűrű hangosan csattan az asztalon, mikor kijelenti, hogy nem élvezhetek el de nem szólalok fel, nem kezdek ellenállásba. Nyögések és sóhajok váltják egymást, az övéi és az enyémek, miközben egyre feszítőbb, hevesebb tempóval ostromolja testemet. Ajkamba harapok, fejem előre hajtom és zihálva élvezem durva játékát, ahol a fájdalom felszínesen ugyan de szintén jelen van, ezzel is megfűszerezve játékunkat, játékát, élvezetemet s az övét is.
Ahogy elélvez bennem, az asztalra hanyatlok. Parancsolnom kell testemnek, vágyaimnak. Nem élvezhetek el... emlékszem hányszor buktam el és hogy miképp tanultam meg elfojtani az érzést, megtanulni uralni saját orgazmusom. Újra és újra a gyönyör peremére sodort és visszarántott onnan, hogy aztán ismét megragadjon, a szakadék szélére lökjön majd mikor már majdnem zuhantam, visszatérített a jelenbe. Volt olyan éjszaka amikor már zokogva könyörögtem de ő nemet mondott, én pedig megtanultam végre, hogy miképp lehetek ura saját testemnek. Ölem forrón lüktet és én még akkor is éhesen zihálok, amikor kihúzza magát belőlem. Lábaim nem merem összezárni, most nem merek mozdulni, még csak felemelkedni sem az asztallapról. Fülemben csengenek mocskos szavai, hogy ez most csak róla fog szólni és így is van. Büntetésem kiteljesedik élvezetével, melynek én nem vagyok részese csak eszköze. Az ő eszköze. Elégedetlen vagyok és nem csak azért mert az izmok fájón sikoltanak mert nem kapják meg amire úgy várnak... mert nem rándulhatnak össze, nem pulzálhatnak., hanem mert félek csalódást okoztam neki. Testem megrogy, egy könnycsepp buggyan ki szememből de még azelőtt letörlöm, hogy észrevehetné. Félek, hogy nem elégedett, hogy nem csak szemtelenségemmel bosszantottam fel de ügyetlenségemmel is. A bugyira bólintok és csak egyetlen kérdést merek feltenni. - Öltözhetek, Uram? - Ha a válasz igen, rá sem pillantva nyúlok ruhám után és magamra kapva nyúlok hátra, hogy felhúzzam a cipzárt. Ha nem szól, kimenekülök a szobából és a mosdóba zárkózom, hogy összeszedjem magam. Táskám után nyúlok, intim törlőkendőt húzok elő és megtisztítom magamat. Azután jöhet egy újabb könnycsepp és némi alapozó, hogy elfedje zaklatottságomat. Mire ismét kilépek, mosolygok... de másra sem tudok gondolni, csak arra, hogy szeretném ha magához vonna, ha megcsókolna ha tudatná, hogy nem csalódott bennem, hogy jól szolgáltam még a hibák ellenére is.

✗ 514 ✗ [You must be registered and logged in to see this link.]✗ note

Leda & Richard

My darling.

Büszke vagyok Ledara. Kiállta a büntetését, amivel hatalmas gyönyörhöz jutatott. Tudom, hogy ő nem kapta meg, hogy megvontam tőle, de ennek most pont ez volt a célja.
Kihúzódom belőle, ellépek tőle és megigazítom a nadrágomat. Az elszórt csokornyakkendőt veszem fel és kezdem megkötni, amikor öltözni akar. Bólintok, hogy felveheti a ruháját. A zipzárt segítek neki felhúzni. Magamhoz ölelném, de a mosdóba menekül. Megvárom, amíg rendbe szedi magát. Addig én is ezt teszem. A mosdó ajtaja mellett a falnak dőlök lazán és várom, hogy előkerüljön. Nem először játsszuk ezt már végig, most mégis aggódom érte, miatta. Amikor előkerül, megfogom a vállait és magam felé fordítom.
- Jól vagy Kedvesem? – hangom már ellágyult. Nem is sejti, hogy mennyire fontos ő nekem, hogy mit is érzek iránta pontosan. Ez részben az én hibám, hiszen nem mondom neki túl gyakran. Számomra más hoz tökéletes boldogságot, mint a legtöbbeknek. Én így tudom kifejezni, hogy mennyire sokat jelent nekem. És bár tökéletes alávetettem, gyakran tartok attól, hogy ő ezt nem élvezi úgy, mint én, csupán hagyja magát sodródni az árral.
- Gyere ide. – halkan kérem és a karomba vonom őt. Átölelem és nem akarom elengedni, elereszteni. Hajába csókolok és mélyen beszívom az illatát. - Nem is tudod mennyire sokat jelentesz nekem. – súgom a fülébe és még mindig szorosan vonom magamhoz. Pár percig így maradok vele, ha nem akar kiszakadni az ölelésből.
Elhajolok tőle, tenyereim közé fogom az arcát és a szemeibe fúrom saját, átható kék színű tekintetemet. Ajkaihoz hajolok és forrón, szenvedéllyel csókolom meg őt. Szeretem ezt a nőt a magam kicsavart és furcsa módján.
Elszakadok csókjától és homlokomat az övének illesztem. - Szeretnéd, ha inkább most hazamennénk? – mélyen szívom be a levegőt. Nem vagyok oda a partikért, de maradnék még, ha viszont menni akar, akkor azt is megértem és haza fogom vinni.
- Gyere. – karomat felé nyújtom és kivezetem a kerti házból. A fehérneműje még nálam van és nem is áll szándékomban visszaadni azt neki. Tulajdonképpen remekül szórakozom azon, hogy a zsebemben lapul a csipke mini, a tudat pedig, hogy rajta nincs semmi alul a ruha alatt, igencsak izgató.
Ha maradni akart, akkor az asztalhoz vezetem vissza, ha pedig menni, akkor ki a ház elé, ahol Charles parkol az Astonnal.

✗ words ✗ music ✗ note

Richard & Leda

give me love

Rá akarom vágni, hogy igen, jól vagyok de képtelen vagyok rá. Zaklatott, kiszolgáltatott, lemeztelenített lelkemnek szüksége van rá. Az érintésére, ölelésére, a biztonságra amit ereje nyújt. Megrázom fejem, lesütöm tekintetem. Nem szeretem mikor gyengének lát... félek, rettegek, hogy egyszer azt vágja majd a fejemhez, túl törékeny vagyok és elhagy... szeretem őt, a világot miben felszabadít és nem tudnám elképzelni az életemet, ha kilépne belőle, többé már nem. Karjaiba von, én pedig mellkasába fúrom arcomat és hagyom, hogy kiszabaduljon egy-két kósza könnycsepp. Hatalmas teher, mázsás súly szakad le rólam, ahogy kiejti szavait. Ajkai tincseim közé furakszanak, megcsókol, szorosan magához von, ölel és nem enged még én készen nem állok rá, hogy eleresszen. Ezért szeretem ezt a férfit. Mindegy mit tesz velem, mert pontosan tudja, mikor mire van szükségem. Ismeri minden rezdülésem, érzi ha túl messzire ment, érti ha szükségem van rá, megnyugtatására, megerősítésére. Tudja, hogyan kell uralni, büntetni de benne az a tudás is megvan mi csak kevesekben. Tudja, hogy formálódó lelkemnek szüksége van rá. Jól tudja, hogy mikor átalakulok, mikor önmagamat neki adom, akkor teljes uralommal ruházom fel és ez az erő felelősséggel jár. Egy jó uralkodónak ismernie kell népének minden igényét, minden rezdülését, porcikáját, vágyát, fájdalmát, korlátait és ő attól tökéletes számomra, mert mindezt ismeri. Senki másnak nem engedném, hogy úgy és olyan helyeken érintsen, mint ő. Kettőnk játéka nem csak kötelek suhogása, megszólítások tárháza, nem csak egyszerű szerepjáték, nem csak a testek tánca. Ez annál sokkal-sokkal mélyebb és ezt csak azok érthetik, akik ebben élnek. Én az övé vagyok és csak ő uralkodhat felettem. Testem-lelkem kiszolgáltatottá válik számára ez pedig olyan bizalmat és őszinteséget igényel, mely keveseknek adatik meg; főleg ha ezek az emberek nem csak a játék élvezetéért vannak együtt. Megcsókol és csókjában minden ott lapul, amit nem mond ki, ami kell nekem, hogy végre kifújjam a bent rekedt levegőt, a feszültséget mi felbolygatott. Nem akarok elhúzódni tőle és örülök, hogy ő sem teszi. Homlokát enyémnek veti, én pedig végre beletúrhatok az imádott göndör tincseikbe. Ujjaim arcélére futnak, lábujjhegyre emelkedem és ismét megcsókolom, röviden de mohón, hogy aztán elhúzódva csóváljam meg fejemet. - Hogy is ne... tudod meddig hallgatnám apádat? - kérdem mosolyogva de persze a valós oka annak, hogy maradok, Richard. Ujjaim a nyakkendőre futnak és újra megigazítom az ezúttal is kissé csálén álló kiegészítőt.
Visszatérünk az asztal mellé, kihúzza székemet és helyet foglalok. Automatikusan zárom össze a lábamat, most, hogy nincs rajtam a fehérnemű, amit elbitorolt tőlem és be kell vallanom magamnak, amit ő már úgyis tud; pokolian izgat, hogy ilyen meztelenül ülök a sok férfi és nő között, akik egy óvatlan pillanatomban fel is fedezhetnék, hogy mi hiányzik a ruha alól. A kávés csészék már kiürültek, mikor megkezdődik az árverés. Gerard titkárnője, a húszas évei végén járó Viviene párom mellé lép és megkéri, vezesse őt körbe még Gerard huppan le másik oldalamra és én fintorogva mosolyodom el. - Segíthetek valamit? – kérdem csöppet sem kedvesen, sőt, szinte már megvetően, mire zavartalanul előrehajol. - A kis ficsúr apja, ígért nekem egy táncot veled édesem. - suttogja és elégedett fény csillan tekintetében. Kezét combomra emeli én pedig azonnal elkapom azt és lelököm testemről. Megragadja csuklómat, én pedig hirtelen olyan dühös leszek, hogy attól tartok, azonnal lekeverek neki egy pofont. - Ha még egyszer hozzámérsz, eltöröm a karodat és feljelentelek zaklatásért. Aztán pedig Richard, az összes csontodat eltöri, ezt megígérhetem. - hideg fény, vad düh ébred tekintetemben. Vigyorogni továbbra is vigyorog de elereszt és tekintete elárulja, nem számított rá, hogy ennyire felhúzom magamat. - Richard apja semmit nem ígért neked. Most pedig takarodj. - sziszegem de ő nem mozdul.

✗ 590 ✗ [You must be registered and logged in to see this link.]✗ note

leda & richard

My darling.

- Jaj kedvesem. – szorosan vonom magamhoz, látom, hogy nincs jól. Karjaimba zárom, hajába csókolok, belélegzem illatát. Addig ölelem őt, ameddig szüksége van rá. A füléhez hajolok.
- Büszke vagyok rád. – suttogom szinte alig hallhatóan. Ha valamit jól csinál, akkor dicsérem, ha nem, akkor büntetem. Ilyen az én világom és ennek most már a része ő is teljesen.
Megcsókol, viszonozom, kérdezem, válaszol. Bólintok.
- Örülök, hogy ennyire jól kijöttök egymással. – szelíd mosoly terül szét a képemen. Nekem inkább olyan ő, mintha egész életemben a főnököm lett volna és nem az apám. Ezzel szemben Ledanak a főnöke volt, a mentora, de azt hiszem az ő kapcsolatuk inkább hasonlít családiasra. Jól kijönnek és ez fontos.
- Köszönöm. – megsimogatom az arcát és immáron a tökéletesen álló csokornyakkendővel a nyakamon, és imádott kedvesemmel az oldalamon visszamegyünk a vacsoravendégek társaságához. Apám barátnője érdeklődik, hogy minden rendben van-e és merre jártunk. Röviden válaszolok, hogy a kertben. A részleteket pedig borítsa jótékony homály.
Kihúzom a széket Ledanak, megvárom amíg helyet foglal, aztán mellé ülnék, csakhogy megszólítanak. Váltok pár szót az idegen nővel. Szeretné, ha körbevezetném, de nem tudom, hogy kicsoda és itt én is vendég vagyok, nem házigazda, ráadásul eszemben sincs a bugyitlan kedvesemet magára hagyni, ezért finoman utasítom vissza a lehetőséget. Még tovább tart szóval, amikor meghallom a saját nevem Leda szájából és azonnal felé fordulok. Egyetlen pillanat alatt mérem fel a helyzetet és vonásaim megkeményednek. Teljes testtel fordulok feléjük és lépek a kedvesem mögé, kezemet a vállára helyezem.
- Valami baj van, Leda? – a kérdést ő kapja, de tekintetem a másik férfira szegezem. Nem tudom ki ez valójában, de őszintén szólva nem is érdekel. Az viszont igen, hogy mivel zaklatta fel a menyasszonyomat. Tudom, hogy mikor ingerült és feszült és most pontosan érzem, hogy az.
- Lehet, hogy mégiscsak jobb lenne, ha mennénk, nem gondolod? Amúgy is van valami, amit még nem beszéltünk meg. – egy parti kellős közepén nem tudom, hogy mit akar tőle a fickó, de nem tetszik nekem, hogy ott terpeszkedik mellette. Jelenetet nem fogok rendezni, de megvannak a magam módszerei arra, hogyha kellemetlenkedett a kedvesemmel, akkor annak meglegyenek a maguk következményei. Az irányításmániám nem csak a hálószoba négy fala között van meg, hanem az életem minden területén. Ha nem lenne ennyire fontos, hogy mindent a kezemben tartsak, akkor nem lennék egy akkora vállalat tulajdonosa és igazgatója, amekkoráé vagyok. Csak az lehet igazán vezető, aki erre született, ha nem akarnék mindent kontroll alatt tartani, akkor egészen biztosan nem tudtam volna a saját birodalmamat kiépíteni.

✗ words ✗ music ✗ note

Richard & Leda

give me love

Büszke rám. Ezzel a gondolattal lépek vissza a házba. Megállít bennünket apjának barátnője. Minden rendben, párom megnyugtatja, tovább haladunk... de bennem csak az visszhangzik, hogy büszke rám és nem is akarok másra gondolni. Elemi erővel tölt fel s tölt el. Helyet foglalunk, az a rohadék mellém terpeszkedik, még párja szóval tartja az enyémet és van egy olyan rossz érzésem, hogy Gerard tervez még folytatást az estére. Szavai felhúznak, megérint és felhergel. Nyíltan fenyegetem meg és terve nem jön be; Richard nem hagy csak úgy magamra, főleg nem ilyen körülmények között. Amint meghallja nevét, felénk fordul. Megérint, tenyere vállamra csúszik és én azonnal megnyugszom. Érintése elűzi feszültségemet, azonnal szelídebben emelkedik mellkasom. Mindez egyetlen érintés, ujjai vállaimon... tekintetem azonban kemény és hideg marad, s tudom, az övé is épp így feszül neki a férfinek aki mellettem ül. Gerard elereszti csuklóm, ahogy Richard felénk fordul de tekintetét még pofátlanabbul vezeti végig rajtam. Engem viszont rohadtul nem érdekel, hogy jelenetet rendezek-e vagy sem. Elmosolyodom. Eszem ágában sincs elmenni, főleg nem emiatt a kikent képű rohadék miatt, aki tönkreteszi a pillanatot amiben tündökölnék. - Nem kell drágám. Gerard épp menni készült. - nyúlok borospoharam után és mintegy teljesen véletlen öntöm a pohár tartalmát a férfi fehér zakójára. - Hupsz, milyen ügyetlen vagyok. - mosolyodom el élesen miközben intek a pincérnek, hogy terelje csak el innen a férfit. Arthur jelenik meg mellettünk és én úgy gondolom, hogy ez az este kezd egy kicsit túlzsúfolt lenni. Arthur tenyerét derekamra fonja és finoman arrébb von. - Richard, egy pillanatra elrabolom a menyasszonyod. - Richard épp olyan határozott tartással áll, mint az apja. A két férfi a lehető legtávolabb áll egymástól, mégis annyi közös pont köti őket össze. Bájos mosollyal ajkaim lépek pár métert Arthur oldalán és mikor végre egy csendesebb sarokba érünk, Arthur pezsgőt nyom a kezembe. - Sajnálom Arthur de nem szeretnék részt venni a liciten. - előzöm meg kérdését de ő mosolyogva csóválja meg fejét. - Nem erről szeretnék beszélni veled kedvesem. Gerardról. - összevonom szemöldökömet és úgy emelem tekintetem az övébe. - Gerard rátalált a cégen belül egy igen kínos kis hiányra. A mai este elején felkeresett és megzsarolt. - Nem értem mire akar kilyukadni. Ő a leghíresebb ügyvéd a városban és nem értem, mégis miért kellett engem félrevonnia... miben lehetek én a segítségére?

✗ 379 ✗ [You must be registered and logged in to see this link.]✗ note

leda & richard

My darling.

Farkasszemet nézek a fickóval. Nem eresztem tekintetét. Az enyémek ridegek és mélyebb árnyalatot vesznek fel. Dühös vagyok és ahogy a tenyerem alatt Leda ellazul, én úgy leszek egyre feszültebb. Számat összepréselem, mérgemet bent tartom. Nem fogom kiereszteni, nem itt fogom kiereszteni pontosabban. Még akkor sem enyhülnek vonásaim, amikor kedvesem leönti a férfi zakóját. Magamban jegyzem meg, hogy mennyire ügyes volt tőle. A pasas távozik, én pedig Leda mellé lépek és így nézek le rá. Ujjaim az álla alá simulnak, magam felé fordítom az arcát és a szemeibe nézek.
- Tényleg meg kellene beszélnünk. Fontos lenne, mert holnapig választ kell adnom és nélküled nem… – nem tudom már befejezni a mondatot, mert apám jelenik meg. Csupán röviden bólintok azzal kapcsolatban, hogy el akarja rabolni Ledat kicsit.
Szem elől azonban nem akarom őt veszíteni, ezért alakját követem a szemeimmel, egészen addig, amíg oda nem lépnek hozzám többen, hogy kérdezzenek, beszélgessenek. Egy fotós, akit meghívtak erre a rendezvényre, pontosan azért, hogy képeket készítsen a másnap reggeli lapok számára, megáll előttem. Megkérdezi, hogy szabad-e, én pedig bólintok neki. A kép kedvéért a fotósra nézek és egy számomra elfogadható testtartást veszek fel, aztán elkattintja párszor a Nikon gépet. Széles és ostoba vigyorral köszöni meg majd tovább áll.
Megint bólintok és tekintetem a menyasszonyomat keresi. Még mindig apámmal diskurálnak én pedig megunom ezt. Nem azért hoztam el őt, hogy az apám a céges szarságaival untassa őt. Majd megbeszélik egy alkalmasabb helyen és időben, de most igényt tartok Ledara én.
Határozott, de nem elsietett mozdulatokkal indulok meg a kedvesem felé. Útközben ki kell kerülnöm két asztalt és néhány lepcses szájú vendéget is. Megállok a kis kettős mellett. Leda keze után nyúlok és ujjai közé kulcsolom a sajátjaimat. Tekintetem azonban apámra szegezem.
- Máskor untasd kérlek. Szeretnék még táncolni vele, mielőtt elmegyünk és vár még ránk egy beszélgetés is. – hanghordozásom nem tűr ellenvetést. Nem akarok ezen vitatkozni, későre jár már így is és az idő meg telik.
- Gyere Leda. – elindulok és húzni is szándékomban áll finoman, már ha nem ellenkezik valamilyen formában.
A táncolók közé vonom magammal és a keze és dereka után kapok. A keringő dallamára pedig táncba kezdek vele. Kölyökkoromban anyám ragaszkodott a táncórákhoz, ahogyan a zongoraórákhoz is. Ezért mindkettőben jó vagyok.
Mozgás közben a füléhez hajolok. - Hogy vagy, bugyitlan Ms Chevalier? – szemtelenkedek vele és egy farkasvigyor húzódik a képemre. Izgat a tudat, hogy nincs rajta alsónemű, hogy a csinos fekete ruha alatt olyan ínycsiklandóan pucér.

✗ words ✗ music ✗ note

Richard & Leda

give me love

- Attól tartok nem értem, mit akarsz pontosan Arthur. - jelentem ki, miután arra kér, tereljem el Gerard gondolatait. Nem hiszem el, hogy azt akarja, foglaljam le a férfit, aki pár évvel ezelőtt, majdnem megerőszakolt. Nem hiszem el, hogy arra kér engem, a fia jegyesét, hogy enyelegjek egy másik férfivel. Dühös vagyok amiért ezt kéri tőlem. Nem akarom elhinni. - Segítened kell nekem, Adaleida. - tekintetén fájdalom harag suhan át és én jól ismerem ezt a pillantást mert fia épp ugyan így pillant rám ha dacosabb kedvemben hív játszani. Megingok. A segítségem kéri. Olyan nekem mint egy második apa és egy szó nélkül segítenék... ha nem ezt kérné tőlem. Mielőtt azonban felelni tudnék, Richard lép mellém, ujjait enyémbe fonja én pedig megkönnyebbülten sóhajtok fel. Testének simulok sajátommal, teszek róla, hogy karjaink összeérjenek. Még csak fogalma sincs róla, mitől mentett meg de biztos vagyok benne, hogy érzi feszültségemet, haragomat, dacomat. - Sajnálom Arthur. - mondom mielőtt párom elvonna tőle és a táncparkettre vinne. Imádok táncolni de ahogy közel hajol, fülembe suttogja pofátlan kérdését, egy pillanatra megdermedek. Érzem, hogy pír kúszik arcomra és el akarom rejteni azt mégsem teszem... tudom jól, mennyire élvezi ha zavarba hozhat és én büszkén emelem tekintetem az övébe de nem felelek rögtön. Ajkamba harapok, hagyom, hogy kifordítson és visszahúzzon magához. - Apád felhúzott... - csóválom meg a fejem, óvatosan kerülve meg az igazi választ. Tudja, hogy felizgat a gondolat, hogy egy óvatlan mozdulatban valaki kiszúrhatja a zsebében pihenő bugyit, hogy valaki észreveheti, hogy a harisnyakötő alatt, nem viselek semmit. Ugyanakkor veszélyes is a gondolat és vékony a határvonal az élvezet és a megalázottság között. - Visszakapom a bugyimat ha beszélgettünk? - vonom fel szemöldökömet szemtelenül de ezúttal ügyelek rá, hogy ne lépjem át a határt. Cseppet sem vágyom egy újabb büntetésre. - Mi az amit nem mondasz el? - nem vonom kérdőre. Igazából aggódni kezdek. Nem tetszik, hogy ennyire titokzatos. Biztos vagyok benne, hogy nem fog tetszeni amivel elő akar állni. A játék kedvéért persze, szokta húzni az agyamat, türelmetlenségbe hajt de ezúttal, mielőtt apja elrabolt volna, tekintete megkomolyodott, érintése nem azért simította államat mert játszott velem. - Apád azt akarja, hogy tereljem el annak a férfinek a figyelmét, akit leöntöttem pezsgővel... - nyögöm ki hirtelen és mozdulatlanná dermedek táncunk közben. Izmaim feszültek. - Menjünk, tényleg menjünk innen... - suttogom. Ez az este nem lehet rosszabb. Haza akarok menni, vele lenni, ölelésébe menekülni, most.

✗ 397 ✗ [You must be registered and logged in to see this link.]✗ note

Leda & Richard

my darling.

Táncolni viszem a menyasszonyom. Nem tudom, hogy miről beszélgettek apámmal, de ahogy elnézem Ledat, van egy olyan érzésem, hogy nem lehetett valami kellemes a téma. Nem tudom, hogy ők, hogyan értik meg egymást olyan jól, de tulajdonképpen nem bánom. Nekem sosem volt igazi kapcsolatom az apámmal. Sem anyám halála előtt, sem pedig után. És nem hiszem, hogy változna a közel jövőben. Vagy akár a távoliban.
Ledahoz hajolok és a fülébe suttogok. Széles szfinxmosoly terül szét a képemen. A zsebemben még ott a finom alsóneműje, amitől tudom, hogy élénk csillogás jelenik meg a szemeimben, ha eszembe jut. És most nagyon is arra a bugyira és az én bugyitlan kedvesemre gondolok.
Pír önti el arcát. Elégedettség árad szét bennem. - Gyönyörű vagy, amikor elpirulsz, Ms Chevalier. – büszkeséget látok a tekintetében. Kifordul, ahogy táncolunk és visszahúzom magamhoz. Hátára teszem a tenyerem és nagyon lassan csúsztatom le a ruhája anyagán a derekáig. De lejjebb nem haladok, itt megállok. Mondanék még neki valami kedveset, de megelőz. Kicsit megfeszülök.
- Mit akart? Mivel húzott fel? Beszéljek vele? – folytatom a táncot vele. Közel hajolok hozzá, hogy a fülébe súghassak.
- Ugye tudod milyen hatással van rám, ha harapdálod az ajkadat?! – hangom elmélyül. Nagyon be tud indítani ez a kis „pótcselekvése”. Izgató látvány és bár nem régen kaptam meg, megint akarom őt.
- Visszakapod, de nem lesz rá szükséged. – ajkaihoz hajolok és megcsókolom. Elszakadok tőle és tovább mozgunk a táncparketten.
- Az esküvővel kapcsolatos. De nem itt akarom megbeszélni veled. Majd inkább otthon. – újra komollyá válok. Nem ringatom magam abba, hogy majd könnyedén átesünk ezen a beszélgetésen. De meg kell ejtenünk és mivel Leda is ügyvéd, talán megérti majd.
Megint megfeszülök, de most teljesen. Elkomorul a képem. Nem örülök annak, amit hallok. Átfogom a kedvesem derekát és levezetem a parkettről, majd elindulok kifelé innen. Nem szólok semmit, összepréselem a számat. Dühös vagyok, de nem Ledara, hanem az apámra. Hogy van képe ehhez? Most azonban nem szándékozom itt helyben lerendezni ezt vele. Az viszont egészen biztos, hogy nem teszi majd zsebre, amit tőlem fog kapni.
Az autóhoz érve Charles kinyitja az ajtót nekünk. Megvárom, amíg Leda beszáll, aztán beülök mellé én is. Csak akkor szólalok meg, amikor már a főútra kanyarodva megyünk hazafelé.
- Ki is ez a fickó pontosan? Akit leöntöttél. – a sötétben a kedvesemre nézek. Szeretném tudni, hogy mi is folyik itt pontosan.

✗ words ✗ music ✗ note

Richard & Leda

give me love

Végtelenül makacs, dacos, akaratos, határozott, magabiztos és nem utolsó sorban domináns nő vagyok. Képes vagyok megvívni a magam harcait a tárgyalótermen belül és kívül is. Nincs szükségem arra, hogy valaki helyettem mondjon véleményt. Így amikor Richard megkérdni, beszéljen-e apjával, azonnal nemet intek a fejemmel. Elmondtam, hogy nem teszem meg és számomra nem is volt miről beszélni többet.
Büszke vagyok arra, hogy elégedettséggel tölti el a látványom, hogy én miattam érez örömöt, ahogy arra is, hogy beindítom mindkettőnk számára élvezetes fantáziáját. Ha ő elégedett, akkor én is az vagyok, mi több. Érzem, hogy nedvesedni kezdek odalent, már csak attól is, hogy tudom, felizgatom őt. Akkor vagyok igazán boldog, ha tudom, hogy kedvére teszek... és elég egyetlen pillantás, amivel megillet, hogy tudjam, mikor elégedett velem... és épp így, elég egyetlen érintés, hogy tudjam, teste nem a kéjtől hanem a dühtől feszül meg. Megriadok, ahogy derekam köré fonja karját és lekísér. Ahogy megkapjuk kabátunkat, már tovább is terel maga előtt és nekem összeszorul a torkom a gondolattól, hogy én miattam dühös, hogy elrontottam az éjszakát, amit kettőnk számára megtervezett. Beültet az autóba de nem szólal meg. Zavart vagyok, a mellkasom szaporábban kezd emelkedni. Gondolkodok de nem tudom mit csináltam rosszul, miért lett ilyen mérges rám. Hiszen eszem ágában sem volt segíteni az apjának, soha nem lennék képes ilyesmire, főleg az ő oldalán nem. Mellette önfeláldozásba menekülök; feladom azt aki vagyok, a kezébe adom az irányítást, a felelősséget. Alávetem magam akaratának, mert tudom, hogy egy olyan helyre juttat el minket, melyet mindketten egyaránt élvezünk. Azért szolgálom mert képes úgy parancsolni nekem, hogy még mikor a legszívesebben elküldeném a fenébe, akkor egyetlen apró hang tovább hajt, csak azért, hogy örömére legyek. Testem megfeszül, lábamat összezárom és tekintetembe félelem költözik, ahogy rám tekint. Ismerem a haragját; minden fajtáját. Nagyon is jól ismerem a rezdüléseit, épp olyan jól, mint ő az enyémeket. Tudom mikor beszél a tekintete, tudom mikor akarja, hogy behódoljak akaratának vagy dacoljak vele, mert büntetni akar. Ismerem a kéjt, a szikrát, a vad, nyers erőt, amivel birtokol. Most azonban nem szól és haragja akkor rémít meg a legjobban ha néma. S mikor végre megszólal, felteszi azt a kérdést, amire nem akarok válaszolni... amire nem adhatok választ, mert akkor elszáll az agya, visszafordulunk és megöli a férfit. Nem, ezt a legkevésbé sem engedhetem, ahhoz ő sokkal többet jelent nekem. Keresztbe fonom karjaim és lábaim. Már nem vagyok izgatott. Gerard puszta gondolatára is rosszullét kerülget. Nem akarok beszélni. Tekintetem lesütöm és megrázom fejem. Nem adok választ. Tartásom is épp oly zárt, mint ajkaim. Csend telepszik rám. Tudom, hogy ki fogom húzni a gyufát de ha elmondom, ha nem, úgy érzem, ma éjszaka rajtam fogja kitölteni a mérgét. - Gerard Lavoisier. A modellügynökség feje. Mielőtt megismertelek, találkoztam vele az egyik partin. Nem történt semmi. - zavartan fészkelődök. Félek a haragjától, félek, hogy az a bizonyos ostor ma szó szerint fog rajtam csattani, akár beavatom a részletekbe, akár nem. Még szorosabbra fonom karjaim, lábaim. Tekintetem még mindig nem merem rá emelni. Nem tudom, hogy okosabb-e hallgatni, mint beszélni.

✗ 500 ✗ [You must be registered and logged in to see this link.]✗ note

leda & richard

my darling!

Kezd nagyon furcsa és szokatlan fordulatot venni az éjszaka. És nekem ez nem tetszik. Felbukkan egy fickó, akire Leda több, mint hevesen reagál. Van itt valami, amiről nem tudok és ez nagyon zavar. Tudni akarom, hogy mi. Ha kell kinyomoztatom, a pénz nem számít, kapcsolatom meg van épp elég, de ha az kevés, akkor veszek még párat. Valaki csak tudja, hogy mi az istenverte dolog folyik itt!?!
Aztán az apám is furcsán viselkedik. Ő és Leda kedvelik egymást. Nem pedig felhúzzák a másikat. És, hogy lehet az, hogy én egyik esetben sem voltam ott, mintha direkt figyeltek volna arra, hogy kimaradjak belőle. Csakhogy, ha Ledaról van szó, akkor nem szeretek kimaradni bármiből is. Ez nekem nem tetszik. Nagyon nem.
Leda mellett szótlanul vagyok dühös. Nem rá, de most még nem vagyok hajlandó arról beszélni, hogy mit is érzek. Inkább a fickóról akarok hallani. A nő pedig, akitől a legnagyobb őszinteséget várom el, nem osztja meg velem, amit tud, nem válaszol a kérdésemre. Sötét van ugyan az autóban, de a tekintetem élesen villan a nőre magam mellett.
- Pontosan tudod, hogy nem azt akarom hallani, amit már tudok. És ne mondd, hogy nem volt semmi, mert akkor nem így reagálsz rá és arra, amit mondott neked. Mi ez az egész Adaleide? – halkan beszélek. Szinte sosem emelem meg a hangszínem, különösen akkor nem, ha dühös vagyok.
Elfordítom a tekintetem Ledaról és az autó ablakán át nézek ki. Kívülről persze nem lehet belátni, de belülről kifelé igen. Bal kezemmel az államhoz nyúlok, hosszú ujjaim megpihennek itt. Mélyen a gondolataimba merülök. Ismerem Ledat, tudom, ha valamiről nem akar, akkor nem fog beszélni és ez nem tetszik nekem. A tárgyalóteremben legyen cápa, de amikor velem van akkor ne. Még mindig összepréselem az ajkaimat.
Ahogy Charles leállítja a motort a lakás mélygarázsában, kiszállok, megkerülöm a járművet és kinyitom az ajtót Ledanak. A jó modoromat nem vesztettem el.
A karom nyújtom neki és ha elfogadja, akkor a lifthez vezetem. Egy mágneskártyát veszek elő és megfelelő helyhez érintem, mire a lift ajtaja összezáródik és elindulunk felfelé, a legfelső szintre, ahol a lakás van. Belső emelettel is rendelkezik, de oda lépcső vezet fel, gondosan megfaragott korláttal.
Nyílik a liftajtó miután megállt. Kilépek, de csak Ledat követve, majd a kétszárnyú ajtón keresztül a lakásba lépünk. Én a bárpult felé megyek, előveszek két whiskys poharat, aztán egy üveg Chivast és töltök mindkettőnknek az aranyló alkoholból.
- Kérsz? – felé tolom az egyik poharat, a másikat felveszem és lehúzom a whiskyt. - Szóval. Mikor kezdesz őszintén válaszolni? – nézek Ledara és töltök még az alkoholból. Hanyag módon támaszkodok meg jobbommal a pulton, másik kezemben a poharam van és Ledat nézem. Hirtelen jut eszembe valami. A zsebembe nyúlok és a pultra teszem a bugyiját. Azt ígértem, hogy visszakapja és én megtartom a szavam.
- A házassági szerződést akartam ma megvitatni veled. – ehhez az ügyvédeim ragaszkodnak. Hatalmas vagyonra tettem szert és ez együtt jár azzal, hogyha megnősülök, akkor a menyasszonyomnak alá kell írnia egy szerződést, ami a pénzügyeket illeti. Nem így akartam ezt megvitatni vele, de most dühös vagyok. Leginkább azért, mert azt érzem, hogy titkol előlem valamit.

✗ words ✗ music ✗ note

Richard & Leda

give me love

Persze, hogy tudom, hogy nem ezt akarja hallani de nem reagálok szavaira. Nem mondok többet. Nem akarom, hogy tudja. Makacsul ragaszkodom hallgatásomhoz, hiszen bármi amit mondok, felhasználható ellenem. Hiába rémít meg a felvillanó tekintete ami semmi jót nem ígér a későbbiekre nézve. Ez a csend kísér minket a parkolóban, a liftben, a lakásban is. Eltökéltem, hogy nem fogja megtudni az igazat. Ő a bárpulthoz lép és én a hálóba sietek. Le akarom vetni a ruhát, amiben hirtelen úgy érzem, megfulladok ha tovább viselem. Hosszú percekbe telik mire mindent lehámozok magamról. Nem marad más, mint egy fehér francia bugyi, fekete pöttyökkel és szatén masnival, egy mélybordó ing mi finoman követi le karcsú alakom és egy hosszú farmer. Feltűzött tincseimet kiengedem rabságukból és végre visszatérek a nappaliba. Az ital után nyúlok de már óvatosan kortyolok. Elég volt mára a szédült csiccsentésből, arról nem is beszélve, hogy sosem bírtam a whiskyt... amit persze Richard nagyon is jól tud. Lekapom a bugyit a pultról és a zsebembe gyűröm. Nem akarok emlékeztetőt arról az érzésről, amikor zsebre vágta és visszatértünk a többiek közé. Még így is vannak dolgok amitől elpirulok, ezt jól tudja és kimondottan élvezi.  - Házassági szerződés? - végtelenül megkönnyebbülök. Féltem, hogy másról akar beszélni, hogy már nem akar elvenni, hogy halasztanunk kell az esküvőt... de ez, ez semmi. Egy egész pillanatig semmi. - Akármelyik éjjel megkapsz tőlem mindent, bármit, amit csak akarsz de írjak alá egy papírt, amivel igazolom, hogy... - lehúzom az italt és a pultra vágom. Düh villan tekintetemben. Azt hittem könnyedén fogom venni ha elérkezik a pillanat, sőt, egy perccel ezelőtt is azt gondoltam, hogy semmi... mégis érzem, hogy mélyen megrendít, hogy bizalmam semmit nem jelent neki... holott az ügyvéd énem pontosan jól tudja, hogy ez valóban csak papírmunka semmi több. Egyszerre vagyok dühös és csalódott. Kiveszem az üveget a kezéből és dacos-durcás módon kezdem el lehúzni belőle az italt, holott pontosan tudom, hogy nem kellene. A mai este azonban sok volt. Ki akarok kapcsolni. Hosszú kortyok után kapja csak vissza az üveget én pedig a kanapéhoz lépek.  - Szóval nem mondok el valamit a múltamból, erre így büntetsz? - kérdem fortyogva, holott tudom, hogy semmi köze a két dolognak egymáshoz. Kirángatom a bugyit a zsebemből és hozzávágom. Meg sem fordul a fejemben, mit csinálok. Támadni akarom, hogy ne kelljen állnom pillantását, hogy ne kelljen válaszolnom kérdésére mi nyilvánvalóan sokkal jobban felzaklat, mint a házassági szerződés.

✗ 397 ✗ [You must be registered and logged in to see this link.]✗ note

leda & richard

my darling!

Amíg arra várok, hogy Leda visszatérjen a hálóból, ellököm magam a pulttól és az üvegfalhoz sétálok, ahonnan belátni az egész várost, természetesen madártávlatból. Egyesek üvegpalotának vagy toronynak titulálják az otthonom. Igazuk van. Szeretek a város felett élni és innen letekinteni a lakóra. Kis terpeszben állok, bal kezemben az italom, jobbom pedig zsebre vágom.
Érzékelem, hogy Leda belépett a helyiségbe, de nem nézek rá. Továbbra is a lábam alatt elterülő fényesen világító San Franciscot figyelem. Kimondom, hogy mit is kellene megvitatnunk ma este még. Sejtem, hogy dühös lesz, de nem ezt várom tőle. Ügyvéd, pontosan tudja, hogy a házassági szerződés esetünkben elengedhetetlen és mindenképpen meg fog születni. Bár engem olyan nagyon nem érdekel. Bízom ebben a nőben, még akkor is, ha nem vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy ez fordítva is igaz lenne, hiszen alig egy fél órával ezelőtt sem volt hajlandó válaszolni nekem egy egyszerű kérdésre.
Megvárom a kirohanását és még mindig nem nézek rá. Becsukom a szemeimet, amikor hozzám vágja a bugyiját.
- Te is pontosan tudod, hogy ennek a kettőnek semmi köze egymáshoz. De ha már itt tartunk, te nem voltál velem őszinte ma este. A szerződés pedig nem büntetés. Sejthetted, hogy erre is sor fog kerülni, elvégre ügyvéd vagy. – még mindig vészjóslóan halk a hangom. Dühös vagyok rá még mindig. Persze, hogy piszkál a tudat, valamit nem mond el nekem, tehát nem bízik meg bennem. Ezt nehéz lenne máshogyan értelmezni.
Felé fordulok és elsötétülő tekintettel nézek rá. Kissé még a szemeim is összeszűkülnek. Újabbat kortyolok a whiskyből. Feltűnt, hogy Leda már az üvegre tért át, holott az este folyamán is ivott már és tudom, hogy a whiskyt koránt sem bírja olyan jól.
- Azt akarom, hogy józan legyél a beszélgetésünk alatt, tehát nem kellene többet innod. Akkor sem, ha én kínáltalak. – egy pohárral töltöttem neki is, nem egy üvegnyivel, ugyebár. Még ha nem is ivott meg eddig annyival. Lényeg, hogy azt szeretném, ha értelmesen meg tudnánk ezt az egészet beszélni.
- Az ügyvédek már elkészítettek egy példányt a szerződésből, de ezen még lehet változtatni. – visszasétálok a pulthoz és a délután azon hagyott aktatáskából kiveszem az említett dokumentumot, majd Ledahoz megyek vele és átnyújtom neki, hogy megnézhesse.
- Olvasd át. Gondold át, hogy mi nem tetszik benne és mit szeretnél még belevenni. Holnap pedig megvitatjuk az egészet. – leteszem a poharamat a kanapé előtt álló dohányzó asztalra. Elnézem egy darabig Ledat. Azt tudom, hogy nélküle már nem akarok létezni, de ettől függetlenül még mindig dühös vagyok az este miatt. A férfi miatt, akiről nem beszél és akinek első dolgom lesz utána nézetni, ahogy innen felmentem és még mielőtt beállnék a zuhany alá.
- Felmegyek és letusolok. Utána várlak a hálóban. – még egyszer a menyasszonyomra pillantok és elindulok felfelé a hálószobánkba. Közben megejtek egy telefont, amikor már Leda hallótávolságán kívül vagyok, hogy nyomozzák le nekem ezt az ürgét, akiről nem hajlandó a kedvesem mesélni.

A zuhany alatt hosszan engedem magamra a forró vizet záporozni. Nem akarok túl sokat gondolkodni ezen az egészen. Sértődött vagyok és dühös, Leda pedig ezt pontosan tudja, hiszen legalább annyira ismer engem, amennyire én is őt.
Amikor végzek, elzárom a csapokat, kilépek a zuhanykabinból és szárazra törlöm magam meg a hajam. Utóbbit legalábbis igyekszem, de nyirkos marad valamennyire. Hagyom, hogy úgy száradjon meg, ahogy van. Tulajdonképpen nem nagyon izgat miként is állnak a fürtjeim.
Felveszek egy egyszerű fehér vászonnadrágot és semmi mást, majd kilépek a fürdőből.

✗ words ✗ music ✗ note

Richard & Leda

give me love

Rámszól én pedig már csak azért is ráhúzok az italra, mielőtt az üveg hangosan csattanna a dohányzóasztalon. Az sem érdekel ha ma éjszaka szíjat hasít a hátamból. A múltam az enyém és csakis az enyém. Ma már megbüntetett, megbüntetett azért amiért meg mertem jegyezni, hogy nem értem el őt. A vőlegényem, az isten szerelmére!
Dacosan szegem fel az államat de hiába a büszkeségem, jól tudom, hogy nemsokára a hálóban fogom várni őt, mezítelenül, reszkető testtel, vágyva rá, jobban mint bármi másra, az érintésére, az erejére mi letaglóz, miben felszabadulok. Tudom, hogy el fogok neki mondani mindent a gyűlölt férfiről és még csak meg sem kell érintenie hozzá. Már az elég volt, hogy olyan tárgyilagos és hideg volt velem az előbb, nem bírnám elviselni ha az éjszakát így tölteném mellette. Helyet foglalok mikor magamra hagy és mély levegőt véve állok neki átolvasni a szerződést. Törökülésbe helyezkedek, az ölembe vonom a papírokat és hosszú percekig csak a lapozgatás hangja és némi sóhaj hallatszik csupán. Egyszer emelkedek csak meg és toll után nyúlva jegyzetelek bele a példányba amit a kezembe nyomott majd a dohányzóasztalra dobva állok fel végre és kinyújtva tagjaimat rázom meg magam. Nagyon nyelek és már érzem, ahogy a félelem végigbizsergeti minden részemet, bőrömbe harap majd tovább hajt, fel az emeletre, a hálóba. Karjaim magam köré fonva foglalok helyet az ágyon. Nem bújok ki a ruháimból. Várom őt, izgatottan, reszketve várom, hogy az övé legyek végre. Amint kilép megemelkedek és karjai közé vetem magam. Arcom mellkasába fúrom. Szükségem van rá. Nem tudok meglenni nélküle, nem bírom ha veszekszünk. Feszült leszek és ha nem tudom oldani ezt a feszültséget, úgy érzem belehalok. - Mielőtt megismertelek találkoztam vele... - ha nem tol el magától, én nem mozdulok. - Tizenhat éves voltam. Kiskorú. Ő is tudta. Más is tudta. Mégsem tettek semmit. - mondom suttogva, reszketve, mélyen magamba szívva testének friss illatát, az enyhén mentolos, fás illatú tusfürdőt. - Addig sose jutottunk el, te voltál az első. - mondom hirtelen, mielőtt még olyat képzelne bele, ami nem történt meg - Apád állította le. Ma pedig eladott volna neki. - húzódom el végre de ujjaim már ujjaiba kulcsolva húzom magamhoz. - Maradj. Kérlek. - tudom milyen, tudom, hogy már attól is kiborul ha valaki tovább legelteti rajtam a szemét, mint illene. - Ha a kocsiban mondom el, visszafordulsz. Kérlek, ne tedd. Maradj. Szükségem van rád. - pillantok fel rá és emelkedek lábujjhegyre, hogy megcsókoljam.

✗ 399 ✗ [You must be registered and logged in to see this link.]✗ note