Saul & Zoe

Vendég

Zoe & Saul

[You must be registered and logged in to see this image.]- ... akkor miért kell kihozni? - teszem fel a kérdést, ami már egy ideje foglalkoztat, mert rutin ide vagy oda, néha nagyon nem tudok kiigazodni rajtuk. Na már most. Ha a tag betett nekünk, akkor miért kell meglógatni a rendőrfelügyelet alól, ohgy aztán fellógassuk? Oké, ez így nem helyt álló, Finnick sose lenne enbnyire finom és nőies.
Amit a köztük való tartózkodás alatt tanultam, hogy Finnick a főnök, kegyetlenebb, mint Hannibal, és baromira nem érdemes ujjat húzni, ne adj' Isten ellenszegülni vele, mert jól nem jössz ki belőle, az biztos.
Ez nekem bővem elég ok arra, hogy egy cseppet talán egészségtelen félelemmel gondoljak rá, és kerüljem, ahogy tudja. Tudom, ha kitudódik a betegségem, elégedettség ide vagy oda, én se leszek itt sokáig. Finnick nem szeret semmit, ami hátráltatja a csapatot, és a puszta szerencsén múlott, hogy Derek talált rám helyette, mikor épp az epilepsziával küzdöttem, azt meg még most se tudom, hogy háláljam meg neki, hogy a száját is tartja.
- Oké, nem kérdeztem semmit - mert összeszedve a kósza gondolataim, és kilegózni a választ a kérdésemre, csak egy ideig tűnik nagyon bonyolultnak.

Az épület előtt kiszállunk a kocsiból, és mindenki megy a saját dolgára. Tudom, mit kell tennem, már megint én kapom a feladat majdhogynem oroszlán részét, szerintem főnökünk ezzel akar utalni arra, legyek bármennyire tünemény is, pótolható vagyok, elvégre, mégse Jude Law figyelmét kell elterelnem. Na de sebaj, a mesterlövésszel szemben legalább ott a kihívás.
És hogy én honnan tudom, mi is, vagy ki is? Finn semmit nem bíz a véletlenre, azt se tudom, ezt az akciót hány hete tervezte.
- Üdv. Auguste Delemarhoz jöttem - a hangom határozott, még annak ellenére is, hogy biztos vagyok benne - vagyis nagyon remélem -, egy ilyen nevű alakkal se találkozott még a férfi.

Vendég

Utálom, mikor nem szólnak nekem és hirtelen közlik velem a késztényeket. Felborul tőle az egész napi programom, vagy ha olyan horderejű dologról van szó, az egész hónapom is akár vagy legrosszabb esetben az egész életem. Most nem tudom még megmondani, melyikről is van szó.
Tegnap este felhívtak; ha már úgyis Las Vegasban időzöm, akkor ugorjak már be helyettesíteni Patrick O'Connort, aki a kislánya műtétje miatt New Yorkba utazik. Természetesen megértem ezt a bizonyos Patrick rendőrt, habár nincs gyerekem, de valószínűleg én is ott hagynék mindent, ha ezzel megmenthetem a lányom vagy a fiam életét. Viszont azt már nem tolerálom, ha a rendőrség az ostoba és kusza rendszerük miatt későn szólnak az esetleges pluszmunkáról. Azt nagyon nem szeretem. Azonban nem mondhattam tegnap nemet a telefonba, hiszen éreztem, nem az a helyzet, amikor ezt megtehetem. Így elvállaltam egy férfi ideiglenes felügyeletét, merem remélni, nem hosszú időre.
Ezért kinn álldogálok a pasas háza előtt a külvárosban és rohadtul fázom. Fúj a szél, és egyre hidegebb van. Szerintem mindjárt esni fog, elázni meg nem szeretnék. Bár tudom, ez nem szeretet kérdése és sokkal durvább helyzeteket is túléltem már a számtalan küldetésem során. Egy kis eső, zápor, zivatar nem fog nekem fájni.
Egyszer csak a semmiből egy lány lép elém. Karba font kezekkel kérdőn nézek le rá.
- Hogy kihez?- kérdezek vissza kapásból.
Nem rémlik nekem egy Auguste Delemar nevezetű ember. Aki ilyet kérdez, az mindig gyanús.
- Elnézést, de nem hallottam a maga becses nevét- mondom és végigmérem a lányt.

Vendég

Zoe & Saul

[You must be registered and logged in to see this image.] Igazából, sose fogom megérteni, hogy ezeket a feladatokat miért épp rám bízzák. Sose voltam az a kimondott pasi ideál, ha belegondolok, hogy összesen kettő darab nem túl hosszú párkapcsolattal büszkélkedhetek, még el is szégyellhetném magam. Mázli, hogy ez engem sose zavart, mármint... oké, hogy első a létfenntartás, na de hogy valakit a csomagolásról ítéljenek... Igen, elég konzervatív vagyok ezen a téren, és igenis aggaszt, hogy az emberek többsége már nem, és akkor jön a skatulyázás, amitől a hideg futkos a hátamon.
Nem tudom, engem melyik dobozba raknának, nem igazán gondolkodtam ezen, mert… mert jól érzem én magam így. Ettől függetlenül még most is úgy gondolom, hogy ezeket a feladatokat Sashanak találták ki, és ő is úgy gondolja, épp ezért nem valami jó a viszonyunk. Viszont Sasha szép, és tud bánni a férfiakkal, amit én soha nem mondhatok el magamról. Nem mellesleg, van olyan jó harcos, mint én.
És biztos, nem blokkolna le a kérdés hallatán, mint én. Igyekszem nem kimutatni a döbbenetet, amit a számomra teljesen új reakció vált ki, mert nem ehhez vagyok szokva, még csak a fegyveréért se nyúlt. Már pedig az őrök, főleg ezen fajtájuk kemény diók, és… és erre megpróbál cseverészni?
- Úgy gondolom, kiváló hallással rendelkezik, ezért nem látom okát annak, hogy magam ismételjem – vágok vissza, szerintem elég frappánsan, és külön adok magamnak egy ötöst, amiért nem kezdek habogásba, már-már el is hiszem, hogy megy ez nekem. Igen, majdnem elhiszem, de egy újabb kérdéssel dönti romba minden önbizalmam, így hamar búcsút mondunk egymásnak.
- Miért fontos ez? – ez reflexből tör ki belőlem, még csak el se titkolom az értetlenséget, de aztán köhécselek párat, és rendezem a vonásaim.
- Mármint… az Ön becses neve is elsiklott az én fülem mellett, így kiegyezhetünk abban, hogy kvittek vagyunk – egy halvány mosolyt azért megengedek magamnak, ami valljuk be, a helyzetet tekintve teljesen irreális.
- És az információ is lényegtelen mindkettőnk számára, tekintve, hogy biztosra veszem, nem Ön az, akit keresek - ütök meg egy aránylag hűvös hangnemet, mert nekem eszem ágában sincs megadni magam, főleg nem úgy, hogy a velem szemben állóról vajmi keveset tudok, és amivel tisztában is vagyok, az se kecsegtet túl sok jóval.
- Nos, volna szíves együttműködni velem, és elvinni az Úrhoz? – kérdezek rá felvont szemöldökkel, mert… mert kell egy kis idő, míg kitalálok valamit.

Vendég

Egy feltűnően szép nő mindig is gyanús. Számos nagy hatalom, birodalom omlott össze már nők miatt. Ha egy embert védeni kell, akkor gyanakvóan kell minden esetleges közeledőt megvizsgálni. Márpedig a nőket kiválóan fel lehet használni csalinak, hogy elterelje a figyelmüket az őrzőket. Én nem szeretnék a becsapottak táborához tartozni.
A szeme egy pillanatra kitágul, gondolom meglepi, hogy nem engedem rögtön tovább. Szivi, nem most jöttem le a falvédőről.
- Én mégis csak arra kérem, hogy ismételje meg, kihez jött- szólítom fel.
Egyből a magasba szalad a szemöldököm. A kitérő válaszok, a kérdések válaszok helyett... ezekre mind-mind ráharapok. Addig csócsálom, táncolok az idegein, amíg le nem bukik. Merthogy az előttem álldogáló lányt már most gyanúsnak találom.
- Az én nevem nem fontos, mivel nem én jöttem látogatóba- jelentem ki érthetően.
Megcsóválom a fejemet, ő biztosan valami amatőr lehet. Mégis mi oka lenne ezt az Auguste Delemartot keresni? Kislány, nagy fába vágtad a fejszédet- ha megengedtek nekem ilyen közhelyt.
Gyorsan körbenézek. Keresek valami szokatlant, valami oda nem illőt. Mertha ő tényleg csali, akkor a többi társának is itt kell rejtőzködnie valahol. Ha viszont csak egy ártalmatlan lányka, akkor megmenekül.
- Abban nem legyen olyan biztos- jegyzem meg fenyegetően. Ha továbbra is így folytatja, én leszek az utolsó, akit megkeresett.
Túl hosszú ez a mai nap. No, nem baj. Egy kis izgalom sosem árt.
- Rögvest elviszem az úrhoz- hazodom.- amint megmondja a nevét és azt, hogy kit keres. Valamint egy igazolványnak is igazán örülnék. Viszont hamár ennyire benne van a dologban, akkor rögtön el is mondhatja, hogy mi a látogatásának a célja- mosolyodom el kényszeredetten.
Nem szeretem a zsákbamacskázást. Játszon nyílt lapokkal, ennyi elvárható lenne.
- Én egész nap itt vagyok és ráérek, maga szerintem nem. Úgyhogy ugorjunk és beszéljen szépen- sóhajtok halkan.
Hogy válaszol-e, az csak rajta áll. Ha minden vizsgán átmegy, esetleg elvezethetem valahová. Bár egyre inkább kételkedek abban, hogy fogunk valamire is jutni. De mint mondtam, én egész nap itt fogok állni, ráérek.