To: Isabella N. Rossi

Végre volt egy szabad estém. Nem kellett járőröznöm és nem kellett a beépülésem által összeszedett drogos bandával lógnom. A munkám fontos nekem, így nyilván nem belőve megyek dolgozni, de olyankor meg rohadtul szenvedek az elvonási tünetektől. Aki kitalálta a beépülést, azt szarrá szúrkálnám tűkkel, jól belőném, ezt csinálnám vele hetekig, majd nem adnék neki szert, aztán megnézném, hogy bírja. Próbáljon meg így dolgozni és nem leordítani Peter fejét minden apró hülyeség miatt. Mostanában nagyon szét voltam esve, de ennek ellenére nem mondtam le a ma esti bulizásról és piálásról. A külvárosban volt egy pub, én pedig arra vettem az irányt. Freedom-freedom!!!
Szépen kinyaltam magam ma estére, hogy összeszedjek valami jó csajt, akivel jól érezhetem magam az este, és akár még az ágyamba is becsábíthatom, vagy ő az övébe. Az ellen se volna kifogásom, de még mennyire, hogy nem. De arra figyelnem kell, hogy túl sokat ne igyak, mert akkor a legrusnyábbakat is csodás királylánynak látom, és nem szeretnék reggel azonnal szívrohamban meghalni még a másnaposság ajándéka mellé.
Bevágódtam a bárba, és az első utam persze rögtön a pulthoz vezetett, hogy rendeljek magamnak alapozásként egy kazánkovácsát. Fél deci whisky egy korsó sörben. Ez egy darabig csodálatos lesz, amíg felmérem a terepet. Szép nők akadnak itt bőven, hát nem megyek haza üres... kézzel!? Egyelőre még azonban senkin sem akadt meg a szemem, aki miatt elhagytam volna a pult területét, ami maga volt a pia forrás. Ezt nem cserélem le egyetlen bizonytalan szórakozásra sem. Még. Láthatóan azok jobban jártak, akik korábban jöttek, mert már sokan párosban nyomták. Elhúzódott a papírmunka, megérdemeltem.