Lysandra Caroline Marsters

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok:
~ nagyon jó hangom van, és tudok táncolni
~ tökéletes az emlékezőtehetségem
~ 6 nyelven beszélek folyékonyan
~ képes vagyok a legnagyobb rohadékot is szeretni, ha kedveskedik nekem
~ kitartó vagyok

◆ negatív tulajdonságok:
~ drogfüggő vagyok
~ ferde képet látok magamról a tükörben
~ párszor már vágtam magam
~ nehezen fogadom el, ha valaki szeretettel közeledik felém
~ Ha kiakadok képes vagyok bárki fejét leszedni
~ gyengébb napjaimon van, mikor folyamatosan sírok

◆ egyebek: Ugyan folyamatosan úgy gondoltam, hogy nem érdemlem meg, mindig valakire vágytam, aki szeret és kiáll mellettem, és mikor megjött a testvérem, ugyan elutasítom mindenféle közeledését, úgy éreztem, mintha a Mikulás ajándékozott volna meg. Nem fogadom el a bókjait, és semmi kedvességét, de csak mert nem érzem, hogy megérdemelném, én máshogy látom magam, és az előző pár évben senki sem kezelt így, tőle perdig nem tudom komolyan venni, bár a lelkem mélyén nagyon szeretném.

Történet vagy szerepjátékos példa

Éppene egy rosszabb napomon voltam túl, kicsit remegő kézzel ültem le az asztalomhoz, szétszórt voltam, minden kiesett a kezemből, mindent levertem, ma éppen egy gyengébb napom volt. Szerencse, hogy reggel a vízálló sminket tettem fel, mert így nem néztem ki egy boszorkánynak mostanra. Az asztalkámra könyököltem és arcom kezembe rejtettem pár hosszú pillanatra, majd az apró fürdőmbe menve lemostam a sminket a csuklóimról, nagyon fájtak alattuk a sebek, hamar lefertőtlenítettem őket, és óvatosan mind a kettőt bekötöztem. Jól megnéztem, aztán mikor úgy döntöttem, ez így jó lesz, nagyon kimerülten elfeküdtem az ágyamon, féletlenül rányomtam a távirányítóra, ami bekapcsolta a tévét, és szembe találtam magam az öcsémmel. Nem figyeltem arra, mit mond, vagy mi történik, csak az arcát néztem. Sokszor meg akartam látogatni, olyan közel lakik, el kellene mondanom neki, hogy a nővére vagyok, de nem vitt rá a lélek. Azt hinné, hogy csak a pénzéért keresem fel most, mert én épphogy elvagyok. De ezzel az érvvel talán soha nem fogom megkeresni, pedig akkor nem lennék ennyire egyedül. Lehunytam a szemem, olyan végtelenül fáradt voltam. Arra vágytam, hogy valaki megöleljen és szeressen, igazán, ne a testemet akarja. Ahogy ez a gondolat újra felütötte bennem a fejét megint jött a kismanó pattogni, és mondta a magáét ; nem, nem kell neked senki, nem is érdemelsz senkit, jó vagy te egyedül, megérdemled amit kaptál, ne menj szegény fiú közelébe, őt is tönkretennéd, nincs rád szüksége, maradj távol tőle, ha kicsit is szereted.. És ezt tettem, mert ugyan nem nagyon ismertem az öcsém, mégis szerettem, és bevallom, büszke voltam rá, hogy a tévében látom. Igazam van, nem kellek én, hogy lehúzzam. Ettől megint rámjött a sírhatnék, egy ilyen kis butaság miatt is, istenem ez ma nem az én napom. Felültem, hogy megkeressem a kedvenc párnám, amihez hozzábújhatok, de mire megleltem valaki dörömbölni kezdett az ajtómon, és én megdermedtem. Ceylon volt, ő volt az, aki odaadott másoknak, direkt nem mondtam ki magamban sem soha, hogy ki ő. A hangjából már tudtam, hogy részeg megint. - Cicááám nyisd ki! Már két napja nem láttalak meztelenül, úgy szeretnélek megkóstolni, te nem akarsz érezni? - Hörögte, rajtam pedig végigfutott az undor és a borzongás, nem tudtam, mit csináljak, be kellett engednem, de nem akartam vele lenni, teljesen összetört volna, és most már eléggé sebes volt a csuklóm, nem biztos, hogy túléltem volna egy újabb kört vele. Viszont nem volt más választásom. Ki kellett nyitnom, így felálltam, és elfordítottam a kulcsot a zárban. Azonnal kivágódott az ajtó és Ceylon felnyalt a falra, egyik keze nyakamnál tartott, a másik feltérképezte a testem, próbáltam nem a rossz érzésre figyelni, a hagyma szagra, és az alkoholra, mikor erőszakosan dugta be kezét bugyimba, már képtelen voltam visszafogni a könnyeim, de dühös is voltam, hogy megint csak bánt, így felhúztam térdem és az ágyékába térdeltem. Az alkoholosüveg csattant a padlómon, én pedig lecsúsztam a szilánkokban. Ezen átvágva igyekeztem az ajtó felé jutni, mikor elkapta a bokám ráléptem a kezére, elengedett és én már fel is pattantam, rohantam le a lépcsőházban, a könnyeimet próbáltam letörölni, és nem elesni, nem olyan béna lenni, mint általában szoktam. Ide-oda kaptam a fejem az után, mert már hallottam, hogy dübörög lefelé Celyon. A testem magától fordult jobbra, rohant végig a főúton, és csengetett be pánikszerűen egy házba. Az agyam a nevet kereste, hogy megtudjam, kitől akarok éppen pánikszerűen valamit, és mikor meglátta... ajkamba haraptam. A hang beleszólt, én pedig próbáltam nyugodtan válaszolni, hogy ne annak vegye, hogy félelemből jöttem, hanem direkt ide akartam jönni. - Helló Tyler... A nővéred vagyok, engedj be, beszélnünk kell! - Közben gyors mozdulatokkal szedtem rendbe magam és nyeltem le a zokogást, reménykedtem, hogy kinyitja, mert már hallottam a nevemet a sarok másik felén. Mikor nyílt az ajtó berobbantam rajta és bevágtam magam után.