Brighton, UK - 1989.augusztus 13. 25 kórboncnok Civil Theo James

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok:
- Társasági figura, nem kifejezetten a középpontba vágyik, de elég talpraesett ahhoz, hogy megállja a helyét, s pillanatok alatt bevonzza mások figyelmét.
- Jó a humora, néha bolond, de ezt gyakran a hangulata is befolyásolja.
- Nem a legügyesebb a patológiában, de mégis képes előadni magát úgy, mintha értené miről van szó (még akkor is, ha nem).
- Nem aggódik túl semmit, lazán kezeli a helyzeteket.
- Szeret bulizni, a társaságában nem lehet unatkozni.
- Túl sok van,  a többi majd kiderül

◆ negatív tulajdonságok:
- Rettentően lusta, hajlamos tologatni maga előtt a teendőket.
- Nem tud főzni, amit csak lehet, odaéget, egész eddig még csak tojásrántottát sikerült készítenie, ami elnyerte az ehető kategóriát.
- Ha kicsit többet iszik és valaki beszól neki, akkor hajlamos kötözködésig vinni a dolgot.
- Kissé trehány, sosem találja a dolgait és mindig rumlis a lakása


◆ egyebek: amit fontosnak tartasz a karakterről

Történet vagy szerepes példa

Azt hiszem, péntek délután volt, mikor nagy nehezen bekanyarodtunk az egyetem parkolójába, s igyekeztük elrejteni az alkohol tartalmú üvegeket az ülés alatt. Felvételt nyertem az egyetemre, amit még aznap megünnepeltünk a haverokkal egy közeli sörözőben. Már csak a beiratkozás volt hátra, így mámoros állapotomban célba is vettem a főépületet, ahol már kígyózó sorokban ácsorogtak az emberek. Akkor pillantottam meg azt a nőt, aki az elkövetkezendő hat hónapomat teljes mértékben meghatározta. Gyönyörű volt, szexi, s csak arra tudtam gondolni, hogy meg kell szólítanom Őt. Nem érdekelt az, hogy a gólyatáborban rengeteg lányt megismertem, nekem pontosan az a tűzpiros magas sarkút, fekete miniszoknyát és piros felsőt viselő nő kellett.
A lábam vitt utána, elszakadtam az ismerőseimtől, s már azon kaptam magam, hogy Őt követve vágódok be egy terembe, aminek az ajtaja mellett mosolygós felsősök nyújtottak felém iratkozási lapokat. Elkaptam egyet, de tekintetem azonnal a Nő után siklott, s figyeltem, amint helyet foglalt az egyik első asztalnál. Meg akartam szólítani, de ahogy megindultam volna felé, az egyik felsős hallgató kérte az iratkozási lapomat.
- Persze, máris visszaadom. - Gyorsan töltöttem ki a sorokat, ráfirkantottam a nevemet, lakhelyemet, születési dátumomat, elérhetőségeimet és beikszeltem az üresen hagyott kis kockákat. Mondanom sem kell, hogy még csak el sem olvastam a lapot. A lényeg az volt, hogy minél előbb meglegyen a fogorvosi jelentkezésem, s az estét már a nővel tölthessem.
- Várj, a kötelező olvasmányok listája nem érdekel? – Mi van? Még mindig nem sikerült elindulnom, mert a rókalány szívesen feltartott engem. Kedves mosolyt villantottam felé, elkaptam kezéből a papír fecnit, de nem várva további segítség után, elindultam az ismeretlen nő felé.
Magabiztosságból nem volt hiány, egy-két mosoly, néhány kérdés, s a következő pillanatban már azon kaptam magam, hogy vele hagyom el a tantermet. Még azon az éjszakán elmentünk szórakozni a csajjal, az egyik egyetemi klubban buliztunk, teljesen elvette az eszemet. Éjfél körül, mikor már mindketten az alkohol mámorában úsztunk, egy félreeső sarokban estünk egymásnak. Csók csókot követett, valahogy még sikerült eljutnunk a csaj autójához, de onnan már nem volt megállás. Bepárásítottuk az ablakokat, azután hazavitt, s csak annyit mondott, hogy holnap majd találkozunk.
Alapesetben nem voltam ragaszkodó típus, se nem kapcsolatfüggő, de ebben a helyzetben egyáltalán nem bántam azt, hogy az egyéjszakás kalandnak induló sztori folytatódjon.
Másnap reggel szörnyű fejfájással, másnaposan szedtem össze a cuccaimat – ami egy füzetből és egy tollból állt – s megindultam az egyetem felé. Még nem igazán tudtam, hogy mi merre van, így az egyik oldalról közeledő, fiatal lányt szólítottam le, hogy megtudjam, merre is van a 403-as terem.
Egy pillanatra megtorpant, szemüvegét lejjebb tolta az orrán, s lentről felfelé végig vezette a pillantását rajtam. Némi grimasz is futott ajkaira, amit nem tudtam beazonosítani. Azonnal arcomhoz kaptam, éreztem a borostát, aztán én is végig pillantottam magamon. Nem értettem, mi nem tetszhet neki.
- Én is oda tartok, de Te biztos, hogy oda akarsz menni? – Felvonta szemöldökeit, mire a füzetének címkéjére lestem, hogy lessek.
- Persze Bérénice, csoporttársak leszünk. Edward Northman. – Kezemet nyújtottam felé mosolyogva, de arckifejezésében nem volt semmi köszönet. A kezemet is olyan gyorsan rázta le, mintha ragacsos lett volna, vagy legalább ezernyi bacilust hordoznék a felületén.
- Remek, na gyere, nem akarok késni. – Hangjából nem sok kedvesség tükröződött, ennek ellenére, kicsit lemaradva sikerült alaposabban is szemügyre vennem Őt, s amit elsőre párosítottam az antiszociális csajhoz, hogy egész jó a segge.
- Ha nem akarsz holnap te feküdni az asztalon, akkor a szemeidet az úton tartsd és ne a hátsómon. Idióta..- Utóbbit már csak halkan mormolta, nem is hallottam tisztán, de annyi biztos, hogy nem indult túl jól az első egyetemi napom.
Öt perccel később már a teremben voltunk, Bérénice azonnal arrébb osont mellőlem, s egy távolabbi sarokban foglalt helyet a könyvei társaságában. Pillantásom körbe futtattam a teremben, csekkoltam az arcokat, aztán letelepedtem valahol középen, majd ásítozva támaszkodtam az öklömön, várva az első előadást. Zakóm zsebébe nyúlva egy összegyűrt papír akadt ujjaim közé, amit éppen akkor emeltem ki, mikor kinyílt az ajtó, s besétált Vanessa. Az éjszakai kalandom.
Hirtelen meg kellett köszörülnöm a torkomat, csaknem kiújult reggeli merevedésem, ahogy megláttam ringó csipőjét. Igyekeztem úgy fordulni, hogy észrevegyen, s lássa, van mellettem még egy hely. Ő azonban egyenesen a tanári pulpitushoz sétált, s mikor zakóját a szék háttámlájára helyezte és a diákság felé szólt, akkor döbbentem rá, hogy az előző estén egy tanárnővel kavartam össze.
Atya ég. Kínosan éreztem magam, főleg akkor, amikor rám pillantott, s ajkaival úgy csücsörített, mintha csak akarna tőlem valamit. Úgy éreztem, hogy menten elsüllyedek a padban, némi zavarodottság kerített a hatalmába. Igyekeztem nem Vanessa figyelni, inkább a kezemben szorongatott papirosra pillantottam, amin a következő sorok szerepeltek: „ Szak megnevezése: Patológia ; Tárgy neve: Patológiai alapismeretek ; Oktató neve: Vanessa McCole.
- PATOLÓGUS LESZEK???????? NENENE…- Ez volt az első reakcióm, mikor azzal szembesültem, hogy a fogorvoslás helyett valami egész másra adtam be a jelentkezésemet. Felhördülésemre az egész csoport felém kapta a pillantását, a többség flúgosnak nézett, köztük Bérénice is.
Az órát túléltem, de még emésztenem kellett a gondolatot, hogy ezt nagyon elrontottam. Változtatás esetén is legalább egy évet kellett volna várnom, tisztában voltam azzal, hogy a szüleim nem örülnének annak, ha megtudnák, egy évet elszórok a nagy semmire. Kétségbeestem, de ahogy Vanessa közelített felém az óra után, úgy éreztem, hogy ezért már megéri. Bevállaltam a szakot, bár kellett jó pár hét, hogy a többség befogadjon.
Hat hónap telt el, ennyi ideig voltam Mrs. McCole szeretője, s ugyanennyi időbe telt az, míg egyáltalán képes voltam megállni a boncasztalnál úgy, hogy ne én legyek a következő, akit össze kell kanalazni a földről.
Akkor még nem tudtam, hogy az engem hülyének néző, gyakran szemeit forgató, s beszólogatós csaj lesz majd az a NŐ, aki kiveri fejemből Vanessát. Akkor még csak nem is gondoltam volna azt, hogy ezzel a kis elviselhetetlen, beszólogatós csajjal négy évet fogok lehúzni. S álmodni sem mertem volna, hogy Ő lesz az, akinek még a lakására is visszajárok a szakításunk után. Nos igen, Niceről még sok mindent írhatnék, de ez már egy másik történet.