Angie & Yusuke

Vendég

Yusuke & Angel

Egészen kellemesen alakult ez a nap, és bár már fogalmam sincs, ki és mikor beszélt nekem róla, emlékeztem egy bulira és a címre. Megszoktam már, hogy Vegasban minden hasonló esemény mindennaposnak számít, de nem hozza mindegyik az általam elvárt színvonalat - ami bár nem túl magas, azért még létezik. Általában amíg nem hívnak, nem megyek, ami rossz politikának tűnhet, de így legalább tudom, mire számíthatok, illetve kit kell keresnem, ha elvesznék. Nem kifejezetten vagyok oda a tömegért, ilyen helyeken többször is előfordul, hogy hirtelen bepánikolok, és olyankor jó, ha valaki ismer. Pont ezért keresem meg először mindig a mosdókat és a kijáratot. Sosem tudni, mikor lesz rá szükség, és annyira már vagyok tapasztalt, hogy felkészüljek az esetleges... problémákra.
Szóval jó kedvem volt egész nap, így a melegebb estére való tekintettel félretettem a nadrágot, de a feketét nem. Szó mi szó, az én imidzsem már ilyen sötét, csak némely embernek nehéz feldolgoznia, hogy ez a boldog színem. Mindenesetre elégedett vagyok [You must be registered and logged in to see this link.], még a karikákat is sikerült eltüntetnem a szemem alól.
Szerencsére a hely nincs túl messze a lakásomtól, így érkezhetek kicsit később, amikor már a korán fekvős embertömeg lelépett. Nem mintha erre olyan sokan népesítenék ezt a tábort, de annyian vannak, hogy ne lehessen tőlük levegőt venni.
Mint mindig, először felderítem a terepet. Ami ismerős, mintha jártam volna már itt, de nem nagyon emlékszem - ami már egészen megszokott a köreimben. Nem baj, legalább érdekes újra mindent felfedezni, nem igaz?
Ismerős arcot keresek, de nem találok, most még nem is nagyon zavar. Ha nagyon egyedül érezném magam, úgyis keresek magamnak társaságot, ezzel soha nem volt gondom, a mai estét pedig egyszerűen fogom venni. Kifizettem mindenkinek mindent, megetettem a macskát, és bár még mindig nem hiszi el nekem senki, hogy valami új és ismeretlen betegségem van, jelen pillanatban semmi gondom az égvilágon.
Először a pulthoz veszem az irányt, valami egyszerűvel szeretném megalapozni az estét, hogy biztosan könnyen menjen tovább.

szavak: 315 zene:[You must be registered and logged in to see this link.]megjegyzés: remélem, elfogadható :3

Vendég

Ritkaság számba megy nekem a bulizás. Amikor igazán el tudom magam engedni, és nem marad más, mint a folyammal való áramlás. Nekem ez a luxuscikk, amit egy évben 2-3 alkalommal ellövök, esetleg 4. Ma pontosan egy ilyen napom van, de tisztában vagyok vele, hogy az escort cég miatt jócskán meg fog növekedni ez a szám. Nem vagyok oda a nagy tömegekért, meg a nagy csillogásért, de elvállaltam. Három évre szerződtettek le, ami nem kicsi idő és a havi fizetésemből jól meg lehet élni.
~Jó lesz megmozgatni a testrészeim.~ Mondom magamban, mikor a tükör előtt készülődök. Fekete pólót húzok magamra, amire aranyszínű betűkkel rá van írva egy dalszöveg részlete: ’ Harapj meg édesem!’. Tökéletes jelmondat a vaduláshoz. Emellé egy kék divatos farmernadrágot veszek, s alulra egy kék sportcipőt. Csakis ilyen fajta lábbeliket vagyok hordani, ha nem hivatalos helyre kell mennem. A napszemüveget nem viszem magammal, mert este felesleges. Magamra fújok egy parfümöt, aztán ellenőrzöm az arcom selymes puhaságát.
~Ma felcsípek egy jó csajt, aztán meglátom.~ Döntöm el előre, hogy ma mi legyen a cél. Magamhoz veszem a cuccaim, ezután már nyugodtan sétálok az egyik kedvenc törzshelyemre. Ismernek engem ott, s mindig kedvesen fogadnak. Hamar megérkezek a szórakozóhelyre, s rögtön a pulthoz sietek, azonban látom, hogy egy lány foglalja el a megszokott helyemet.
~Hát, most küldjem el onnan? Nincs szívem. ~ Gyorsan lebeszélem magamban a helyzetet, miközben egy lány lekap engem. Mikor odanézek, akkor látom csak, hogy totál részeg. Kicsit szitkozódom, hogy óvatlan voltam, aztán finoman eltolom az ismeretlen lányt. Tekintetem a pultnál ülőre( Angela) vetül. Odasétálok, aztán a füléhez hajolok, és kedvesen beledorombolom a fülébe.
-Hello drága! Nem haragszom, mert elfoglaltad a helyem. Maradj csak. – Ezzel elfoglalom a mellette levőt. Odafordulok felé, miközben villantok egy kellemes mosolyt. Hogy beinduljon a kettőnk közötti beszélgetés, akkor szimplán bemutatkozok.
-Yusuke vagyok. S te honnan szálltál ide hozzám égi angyalka? – Bókolok neki egyből, hogy érezze elkezdtem vele foglalkozni. Figyelmem nem kalandozik el, hanem kíváncsian fürkészem szép szemét. Nyelek egyet, mikor eljutok oda, hogy felmérjem a testi adottságait. Tízes skálán tízest adok neki, mert nagyon formásnak látom.
-Meghívhatlak egy italra?

Vendég

Megérkeztem, megvagyok, már csak egy italra van szükségem, hogy én is be tudjam magam vetni a már táncoló tömegbe. Sosem értettem igazán, miért jó több száz emberrel összeizzadni, de van az az italmennyiség, ami után már nem foglalkozok ilyen kis semmiségekkel.
Le is rakom magam a pulthoz, rendelek és csendesen nézelődök, amíg várok. Ez csak egy szórakozóhely, az egész város tele van ilyenekkel, és bár nálunk otthon is rengetegen éltek, rengetegen mulattak, még mindig megdöbbentő ez a tömérdek ember.
Közben megérkezik az italom, lassan kezdem kortyolgatni, ezt szeretem. Emlékszem, egy hasonló bárban ittam ilyet először, nem sokkal azután, hogy nagy tervekkel ideköltöztem. Újra körülnézek - biztosan voltam már itt korábban... Minden olyan ismerős, de miért nem emlékszem mikorról?
Hirtelen valaki megsérti az intimzónám által jól láthatóan kijelölt határokat, és egy pillanatra meg is ijedek, de hamar rendezem magam.
- Ez igazán nagylelkű - mosolyodok el, ahogy hagy tovább ücsörögni, ezek szerint valami törzsvendéggel van dolgom. Gyorsan végigfuttatom rajta a tekintetem, ahogy leül mellém, és meg kell állapítanom, hogy ezért megérte pillanatnyi infarktust kapni. Azaz, érte. Kifinomultnak látszik, tetszik a "Harapj meg"-es pólója, és jó az illata. Ez fontos. Főleg az ilyen zsúfolt helyeken. Meg úgy általában. Mindig.
Kicsit elkerekedik a szemem a következő megszólításon, és szorosabban fonom az ujjaim a poharamra. Nem, nem vagyok paranoiás, vagyis de, nagyon, de ezt nem kell megtudnia, nem csak neki és nem csak most, hanem soha senkinek. Biztosan minden csajt így szed fel. Mindenki igazi angyalnak tűnik ezen a helyen. Ez egy totál véletlen, fogalma sem lehet, ki vagyok, nem követhetett, nem, ez hülyeség... Jóisten.
- Angyal..? - vonom fel a szemöldököm és óvatosan elmosolyodom. Nyugi. Nem néz ki darabolós gyilkosnak. Semmi gond.
- Ami azt illeti, többek szerint angyal vagyok - gyűjtöm össze a kis bátorságom. Így van, már anyámék tudták, hogy egy csodatünemény lecsúszott felszolgálólány leszek. Ezaz. - Angela - magyarázom meg a nevemmel a nyilvánvalót, ami valószínűleg csak számomra olyan egyértelmű, de most már ő is a beavatottak közé tartozik.
Amikor lopva végigpillant rajtam, megnyugszom. Ha követett volna, akkor nem most nézne végig először. Vagy nagyon perverz, és tízpercenként ezt fogja csinálni. Semmi gond. Itt sok az ember, nem tud elrabolni, igaz?
- Hogyne - mosolyodok el. Ha le akar itatni, abban benne vagyok, főleg, ha még fizetnem sem kell érte.
- Yusuke, igaz? - kérdezek vissza, inkább az elején tisztázzuk, hogy mennyire nem figyeltem, mikor bemutatkozott. Inkább az elején tudja, hogyha tényleg követett, akkor nem én leszek az embere, mert borzalmas vagyok, és megölni sem érdemes.

szavak: 411 megjegyzés: remélem, tetszik :3

Vendég

Látom, hogy megijedt, ezért bocsánatot kérek tőle. Nem halogatom későbbre, hanem egyenesen elmondom neki.
-Bocsánat, hogy megrémítettelek. Nem volt szándékomban. Jól vagy? – Váltok át kedves üzemmódba, s ezen túl figyelek arra, hogy mit mondok, és mit teszek. Elég egyetlen baklövés, aztán fújhatnám az egészet. Nekem tetszik ez a lány.
-Áh szóra sem érdemes. – Válaszolom az ’ez igazán nagylelkűre.’ Nem csinálok nagy ügyet belőle, meg miért ugráltassak egy nőt. Teljesen elrontanám a kedvét, miközben egy életre megutálna. Ha már az illatoknál tartunk, akkor közelebb merészkedek hozzá, de az intim zóna vonalán megáll, hogy Angela parfümjének illatát megérezze. Olyan jelzést kapok, hogy a mellettem levő hölgyemény igazán harapható, mert rendben van. Mikor látom, hogy elkerekedik a szeme, akkor magamban káromkodok, hogy valószínűleg megint megbántottam.
~Egymás után kétszer? Hát ez hogyan?~ Hitetlenkedek, mindenesetre megadó pózt veszek fel.
-Úgy látom megint valami rosszat mondhattam az elébb. Akarod, hogy elmenjek? Tudod, csak kikapcsolódni szeretnék, de nem megy olyan könnyen. Vagy nem tudom. – Sóhajtok. Nem vagyok dohányos, csak kissé feszült az előbbiek miatt. Gondolkozom, hogy mit tehetnék, miközben az ujjam finoman dobol a pulton. Az ital mindent megold. Jelzek a kiszolgálónak, hogy vegye fel a lány rendelését is az övé mellett.
-Egy ír whisky-t, mindegy, hogy milyen. Mellé pedig sör lesz. Aztán rakja hozzá a kisasszonyét. – Fordulok oda hozzá, hogy megfigyeljem az arcának szép vonásait. Nem nézek lentre, inkább a szemét fürkészem. Ha megtudom, hogy mit rendel, akkor elraktározom az agyamban.
-Igen, Yusuke vagyok, de hívj csak Yu-nak. Egyszerű megjegyezni. – Mesélem neki, közben folyamatosan mosolygok rá. Ha összekapcsolódik a tekintetünk, akkor próbálom fogságban tartani. Közelebb hajolok hozzá, aztán direkt halkabban beszélek hozzá, hogy felém nézve közelebb jöjjön. Ha nem fogja fel, hogy milyen trükkel édesgetem magamhoz, akkor belesétál az édes csapdámba.
-Szeretnél majd táncolni velem? Én veled igen, mert ez egy kihagyhatatlan alkalom, hogy megpörgesselek. – Sármos mosolyt villantok felé. A szemem érzékien tekintenek rá. Csábítani akarom a hálómba, mert szükségem van rá. Látom a csapos kiszolgál minket, így veszem az erősebb italt, amit gyorsan leküldök, és utána a sör szintén eltűnik. Bírom az italt, ezért nem kell félteni.
-Gyakran jársz ide szórakozni?

Vendég

- Persze, semmi baj... - hebegem, mert most újra meglep. Vagy roppant feltűnő, amikor kitör rajtam a frász, vagy neki van jó szeme... De mindenképpen meglep ez a bocsánatkérése, és egy kicsit meg is nyugszom. Csak nem akar elrabolni... Tudja a fene.
Az biztos, hogy azonnal meg is mosolyogtat a lovagiasságával. Ez sem mindennapi - vagy ebben is szerencsétlen vagyok és elkerülnek a rendes pasik. Talán most végre rám mosolyoghat egy kis szerencse? Azért lekopogom. Remélhetőleg ezt nem szúrja ki a szép szeme.
- Nem, dehogyis, ne haragudj - rázom meg a fejem, és végre tényleg kezdek ellazulni. Mikor kérne egy pszichopata ennyiszer bocsánatot hasonló apróságokért? Nem, teljesen rendben van a srác, ez egy jó este lesz. Rá is mosolygok a nagy elhatározásomban, nem akarom, hogy rossz érzése legyen velem kapcsolatban, mikor csak egy kicsit... stresszes vagyok.
- Margaritát - pillantok a pultosra, mikor újdonsült ismerősöm leadta a rendelését. Whisky-s. Illik hozzá.
Vissza is fordulok felé, és gyorsan tisztázom ezt a név-kérdést, ami csakis miattam maradt homályban. Szerencsére nem veszi magára a rossz memóriám, ezúttal pedig jól megjegyzem a nevét és mosolyogva bólintok rá. Yu. Aranyos. De ilyet nem mondunk a férfiaknak, mert még nőiesen sikítva rohannának el.
Az arcát fürkészem, a szemébe nézek, és észre sem veszem, ahogy kicsit közelebb hajolok hozzá. Lassan csúszik mosolyra a szám, tetszik, amit mond és ahogy mondja, van benne valami...
- Szeretnél levenni a lábamról? - vonom fel a szemöldököm talán némi kihívással. Már teljesen jól érzem magam, felesleges volt a kezdeti aggodalom, és már majdnem meg is feledkeztem róla.
Vissza hátradőlök, amikor megkapjuk a kért italokat, és valamiféle elismeréssel veszem tudomásul a huzatát. Lehet, hogy tényleg le akar itatni? Kezdhetjük is ezzel a pohárral, és itt abba is hagyom a körök számolását. Második pohár, az első Yuval. Egy kicsit összeszorítom a számat, mikor leteszem a poharat, inkább az édeset szeretem, de ez a sóval együtt a megtestesült tökély.
- Nem kifejezetten... A társaságommal szeretünk mindenfelé járni. Itt azt hiszem eddig egyszer vagy kétszer voltam, de azt sem mostanában... - egy pillanatra újra elmerengek, fogalmam sincs, mikor, és ez egyre jobban zavar. Tudom, hogy voltam már itt. Mikor?
- Te, gondolom, törzsvendégnek számítasz - mosolygok rá, és a helyére gondolok, ahol most én ülök. Nos, igen. Remekül eltaláltam. - Csak közel laksz vagy ez a legjobb hely a városban? - dobom vissza a labdát, óvatosan faggatózva, folyamatosan mosolyogva.

szavak: 388 megjegyzés: remélem, tetszik :3

Vendég

Nagyon mázlistának mondhatom magam, mert megbocsátja a bűnömet. Igazán nagy szó, mert az intim zóna átlépése főben járó bűn a tudtommal. Folyamatosan figyelem az arcának vonásait, s szemének rezdüléseit. Ezekből a dolgokból lehet kiolvasni olykor a megoldást, vagy eltalálni, hogy mire gondol a másik. A mosolyt viszonzom, sőt egészen belefeledkezek abba a természetes görbületbe, ami megjelent.
~Igen, tökéletes modell alkat.~ Állapítom meg, hogy nagyon jól kiválasztottam az akt képekhez. Ha sikerül addig eljutniuk, akkor mindketten nagyot nyerhetnek rajta. Meg kell nyernie a másik bizalmát, aztán meglátja. Felkúszik a szemöldököm, mikor a lány ’ne haragudj’-ot mond, de nem tudom miért. Gondolatban megvonom a vállam.
-Margarita. Ez a kedvenc italod, vagy e mellet mást is szoktál inni? – Biztosra akarok menni. Kellemesen elbeszélgetünk mindenről, miközben egyre inkább közeledni fogunk egymáshoz. Látom, hogy közelebb hajol, s ezt kihasználva a dekoltázsára pillantok, hogy feltérképezzem más szögből az adottságait. Mikor a másik pimasz módon felteszi a kérdést, akkor nem kezdem el tagadni a nyilvánvalót, sőt beismerem neki.
-Ajjaj, úgy látom, bajban vagyok. Teljesen lebuktam előtted. Vajon ez után megengeded, hogy a varázslatos szemedbe nézhessek? – Újabb kérdés, amihez hozzáadok egy kedves mosolygást, de a játékosabbik fajtából. Vajon vevő rá? Mit fog gondolni rólam. Jókor jön az ivás, ami nekem tökéletesen elegendő, sőt a partneremet sem látnám részegen. Ezt egy kiskutyához hasonló édes bánatos képpel jelzem felé, mielőtt még szavakkal tenném hivatalossá.
-Nekem ennyi ital elég volt, holnap nem szeretnék a fejfájától lábadozni. Lehet, hogy kapok munkát, s azt nem lehet fájdalommal csinálni. Ohh, igen. Mondtam már neked, hogy Festőművész vagyok. Ugyan nem felkapott, de nem panaszkodhatok. – Tartok egy kicsi szünetet a beszédemben, hogy a kérdéseire válaszoljak és reagáljak.
-Igen, én csak ide szoktam járni. Egy évben négyszer, maximum. Nem vagyok az a nagy buliba járó ember. Dolgozok. – Látni rajta azért, ha lennének itt megbízható ismerősei, akkor talán gyakrabban kimerészkedne az oroszlán barlangjába.
-Innen tíz percre lakom egy bérházban egyedül, meg a festményeim. Otthon és munkahely egy helyen. – Tökéletes ötletem támad, de először szépen sorjában kell őket végigzongorázni. Először is el kell érnem azt, hogy ne igyon többet. Engedje meg, hogy elvigyem táncolni, aztán felajánlom neki, hogy megmutatom neki a festményeim.
-Szereted, ha becéznek? Vagy simán az Angelát részesíted előnyben? – Kicsit faggatom, hogy miként szólítsam a közeljövőben. Odahajolok hozzá, majd lassan kinyúlok, hogy a válláról egy szöszt vegyek le. Felmutatom neki mosolyogva a trófeát, aztán viccesen megjegyzem.
-Nagyon mérgesen nézett engem onnan, s jobbnak láttam eltüntetni. – Ezzel egy könnyed mozdulattal a földre ejtem, mikor magam mellé ér a kezem. Nyelek egyet, aztán a lány ajkait fürkészem.
-Angela, én még kitartóan kiállok amellett, hogy megpörgesselek lágyan. Ha rálépek a lábadra, akkor fizetnem kell neked egy italt. De ha nem, akkor…- Nem fejezi be ravasz módon, mert ez hozzátartozik a játszadozáshoz. Egy cseppet sem kell félnie attól, hogy bántódása esik. Végül nem bírja megállni és elárulja magát.
-Akkor kellemesen fogsz bennem csalódni.

Vendég

- Hm. Nem a kedvenc, nagyon sok mindent szeretek. Például a tequilát, ha valami komolyabbról van szó... De leginkább édesszájú vagyok.
Szinte érzem, ahogy egyre többet árul el a mosolyom, rólam, a gondolataimról, talán túl sokat is. Egyelőre viszont nem állok az útjába, érdekel ez a pasi, és úgy tűnik, hogy én is érdeklem őt... Márpedig megérdemlem a figyelmet.
Táncolni hív, én pedig egyelőre tartózkodom az egyenes választól, nem azért, mert nincs kedvem hozzá, hanem mert így érdekesebb. Mindenki jobban szereti, amit nem kap meg azonnal, én pedig nem vagyok egy könnyen elérhető típus. Akárkinek.
- Csak amiért engeded, hogy a helyeden üljek - villantok rá egy vigyort és hátradőlök, egy kicsit most elszakítsam róla a figyelmem. Az ital fontos, de nem a legfontosabb, és tudom, hogy ez hiba, de ilyen az élet.
Magamban nevetek az arcán, nem hibáztam, aranyos. Szimpatikus. Megismerném. Nem ihatok többet.
Mintha a gondolataim közt olvasna, ő is felhozza a "mára ennyi" témát, én pedig helyeselve biccentek egyet. Elég. Folytatván viszont érdekeset mond, és újra egy kicsit közelebb hajolok hozzá - ezúttal egyszerűen csak kíváncsi vagyok. Festő?
- És miket festesz?
Menthetetlenül kíváncsi vagyok. Azt nem állítom, hogy van érzékem a művészethez, valami vagy tetszik, vagy nem, de bármit szívesen megnézek magamnak. Szeretem az új dolgokat. Szeretek tanulni. Az istenért, hiszen ezért jöttem ebbe a városba! Pénzt gyűjteni a tanuláshoz.. és ide jutottam. Szükségem van egy kötélre, amivel vagy kimászok az egész helyzetből vagy véget vetek a helyzetnek.
Most viszont fel vagyok villanyozva, és semmiféle borús gondolat nem állhat közém és a boldogság közé. Ebben a pillanatban úgy érzem, abba tudnám hagyni, újra tudnám kezdeni.
Azután a pillanat elszáll. Mint mindig.
A helyszín merül fel új témaként, ez pedig rengeteg megválaszolatlan kérdést ébreszt bennem. Mindennapi, hogy elfeledkezem dolgokról, de ettől még nem szoktam meg vagy fogadtam el. Zavar.
- Értem - mit mondhatnék még? Nem bulizós típus. Kifejezetten én sem, de nem tudom, milyen is, aki bulizós típus. Ott ugrál és izzad együtt a tömeggel?
- Az kellemes lehet - mosolyodok el. Mindig is arról álmodoztam, hogy egy szép nagy lakásom legyen egy szép nagy városban, levegős legyen és nyugodt... például festményekkel. De mint mondottam volt, nem vagyok egy művészalkat.
- Angel, Angie... Igazából nem szeretem a teljeset, az túl hivatalos. De ahogy éppen jólesik, mindegyikre figyelek.
Sőt, szinte mindenre, akkor is nézelődöm, ha éppen nem az én nevem kerül említésre, de ennek már más okai vannak, és nem kell ennyire belemenni a témába.
Nyomon követem a kezét, ahogy valamiért nyúl, majd alig ér hozzám, máris elhúzódik.
- Köszönöm. Ki tudja mikor ugrott volna le onnan önszántából - mosolygok, tetszik ez az óvatos játék, mert egyértelműen az, bármiféle szösz még nem támadott meg. Ki tudja, lehet, hogy eddig csak barátságos szöszökkel volt dolgom, hm?
Újra mondandóba kezd, én pedig figyelem minden egyes szavát. Olyan szépen beszél, egészen elbűvöl a hangja, meg a jelzői... "Lágyan". Volt e már velem valaha bárki is lágy?
- Ennél kellemesebben? - nyújtom neki mosolyogva a kezem, bár nem tudhatja, hogy hosszú percekig az életem is féltettem tőle, most ne csak a szája járjon. Egy tánc, egy tánc nagyon sok mindenre fényt derít. Vagy csak kikapcsol, mindegy, most remek ötletnek tűnik.

szavak: 516 megjegyzés: remélem, tetszik :3

Vendég

-Édesszájú? Akkor máris megvan egy közös vonásunk. – Avatom be őt az egyik legféltettebb titkomba. Szeretem az édes dolgokat, s az egészben az a vicces, hogy nem tudok elhízni tőlük. Az igazság az, hogy a szervezetem teljesen ledolgozza. Mindketten elkezdenek egymásnak megnyílni, azonban nem tesz ellenlépéseket, hogy megakadályozza saját életének kifecsegését. Nagyon érdekel a lány, sőt a testem minden részét megbabonázza. Egyre jobban azt vélem, hogy vele akarok lenni, és többet megtudni róla.
-Lehet, hogy nem csak azért engedem a dolgot. – Válaszolok vissza azonnal, majd egy hasonló vigyort megeresztek felé. Szemöldököm kérdően néz rá, hogy ezután mi lesz? Sosem volt túlzott italfogyasztó, sőt öregkorára sem. Egy újabb szintre emeljük a beszélgetést, hogy csupán a másik arcáról leolvassuk a fontos információkat. Ennyire nem lehetünk teljes egyetértésben, hacsak nem minden idegszálainkkal odafigyelünk a másikra. Most veszem észre, hogy a külső zajokat kizártam az agyamból, és csak Angela hangjára összpontosítok.
-Tájképeket, épületeket, csendéletet, embereket, arcokat. – Meg kell állnom, mert át kell gondolnom a következő lépésem. Ha elárulom neki, hogy akt képekkel foglalkozom leginkább, akkor abból baj lehet. Ha később árulom el, akkor szintén ugyanoda jutnak. Végül nincs okom hazudni az előttem ülő szépségnek, így bátran folytatom.
-Leginkább fehérnemű, fél-akt és akt képekkel foglalkozom. Röviden kifejezve mindent le tudok festeni, amit csak szeretnék. Szokásom, hogy keresek tanuló diákokat, akiknek szüksége van pénzre. Rendesen megfizetem őket. Ez attól függ, hogy mit vállalnak el. – Kicsit belemerültünk az én foglalkozásom rejtelmeibe, de remélem nem rémítette meg nagyon. Kifújom a levegőt a tüdőmből, aztán finom beszívom. Nem tudja, hogy Angie bulizós típus e vagy sem, mert nem kap rá választ, ezért a megérzésére hallgat. Fiatalabb nála, s előtte az élet.
-Kellemes? – Nevetem el magam, mert ha meglátná a rendetlenséget, akkor más lenne a véleménye. Lakással kapcsolatban annyi jut eszembe, hogy lehet átköltözök egy nagyobba, mert van kellő keresetem hozzá.
-Nekem, kétség kívül az Angel tetszik. – Mondom el véleményét a nő becenevéről, miközben odanyúlok a bal kezéhez, hogy két tenyerem között legyen a másikét. Hidegebb, mint a sajátom, ezért kezdem el melengetni és óvatosan dörgölni a sajátommal. Picit bedőlök, hogy közelebb legyek hozzá és e szavak jutnak eszembe.
-Olyan kellemes kimondani az Angel nevet, mintha egy homokos tengerparton lennék. Verőfényes napsütés, mélykék színű tenger, ami a partot mossa. Távolban sirályok hangját lehet hallani. A napsugarak kellemesen simogatják az ott tartózkodó személyeket, ráadásul a gyengéd szél játszik a hajukkal. – Mindvégig lágyan beszélek, hogy közelebb és közelebb kerüljön hozzám. Ráadásul a művészetem keresztül megérintsem a lelkét, s a kapocs megerősödjön közöttünk. Mikor visszakérdez, hogy ennél kellemesebben lehetséges e lenni? Egyértelműen bólintok. Megfogom csak az egyik kezemmel, aztán fizetve az italozást a táncparkett szélére viszem. Nem érdekelnek a benti emberek, s az ajkaimhoz emelem finom kacsóját. Valószínűleg életében nem kapott ennyire könnyed csókot a kézfejére. Mindvégig a szemébe nézek, hogy a hatása erősebb legyen, mint bármely kábítószer. Egy lassabb számot játszanak, így finoman közelebb lépek. Egyik kezemet a derekára helyezem, míg a másikkal megfogom pracliját. Elmosolyodom, aztán elkezdem vezetni. Andalgós tempó, lágy ringatózás. Néha megállítom, hogy néha teljesen egymáshoz simuljunk, néha pedig pörgetem. Édes játék, ahol továbbra is figyelem a jelzéseit. Az idő száll körülöttünk, aztán fél óra táncolás után megállítom, és újfent kezet csókolok neki. Ekkor bátorkodok lágyan átkarolni, sőt egyenesen magamhoz húzom, hogy érezzem a lüktetést a mellkasában.*
-Angel, te vagy a leggyönyörűbb nő, akivel eddig találkoztam. Tested vonalai kellően ívesek. – Beleharapok, az ajkamba. Nem tudom, mi történik velem.
-Szóval modell alkatod van, s amilyenre nekem szükségem lenne. A kérdés az, hogy lennél e?

Vendég

- Ez remek - vigyorodok el. Ha lenne egy tippem, azt mondanám, Amerika több mint ötven százaléka édesszájú, de azt már nem szeretném tudni, hogy igazam van e. Talán tévednék. Az pedig nem lehet, hogy valaki ne szeresse az édességeket.
- Tán hátsó szándékaid vannak? - villan fel a mosolyom, de egy újabb pillanatra elbizonytalanodom a szándékait illetőleg. Talán mégis el akar rabolni. Pedig olyan szépen ment eddig minden! Lassan muszáj lesz kimennem a mosdóba...
De még nem most. Most csak arra tudok figyelni, amiről beszél, mert engem minden érdekel. Szeretném mondani, hogy induljunk máris, és nézzük meg az összes valaha festett képét, de annyi illem még szorult belém, hogy ne támadjam le ily goromba módon.
Aztán valami kattan, mikor az aktos részhez ér, átfut rajtam egy kis rossz érzés, majd el is múlik. Akt. Gyönyörű nőket fest. Meztelenül. Teljesen hétköznapi.
- Akkor biztosan sikeres vagy a nők körében - mosolyodok el bátortalanul. Hurrá, hurrá, megint egy lettem a tömérdek közül. Mikor vehetem át a veszteseknek járó díjat? Ja, nem kapok?
- Tán nem? - kétkedve pillantok rá. - Egy szép nagy lakásnál Vegasban már csak egy new yorki felhőkarcoló lenne kellemesebb otthon.
Voltak terveim. És csak azért, mert lemondtam róluk, még ugyanúgy emlékszem rájuk. Csak azért, mert örökre itt ragadtam, és az örökre napjai meg vannak számlálva... Még álmodozhatok.
Mosolyogva fogadom, ahogy dönt. Angel, mint angyal, sosem hittem, hogy illik rám, de pont ez az ellentmondás az, amiért tetszik. Neki nem tudom, miért, hisz nem ismer, de talán majd fog és megérti.
Újra meglep, már fogalmam sincs, hanyadik alkalommal, de újra megteszi. Nem vagyok egy túl közvetlen típus, józanon nem, így egyáltalán nem tudom mire vélni az udvarlásának újfajta változatát. A testi kontaktus nagyon fontos, értem én, de ez most egy kissé zavarba ejtő számomra. De tűrök. Ó, igen, ezt nagyon tudok.
Próbálok arra figyelni, amit mond, elképzelni, és belegondolni, hogy ezt vajon tényleg így is gondolja, vagy csak be akar vágódni... És arra tippelek, hogy őszinte.
- Nekem ilyesmi még sosem jutott eszembe róla - vagyok hát én is őszinte, mert tudnia kell, hogy bármilyen csodás is a kép, amit lefestett, nem teljesen az én világom. Az egy kiegyensúlyozott és boldog ember fantáziája valami még szebbről, az enyém csak annyi, hogy kiegyensúlyozott és boldog legyek.
Megmosolyogtat viszont, amikor az élvezetek további fokozását ígéri - egyetlen bólintással. Igen, nekem az ilyesmi sokat jelent, és most biztosan bele is fogom élni magam... remélhetőleg nem hiába.
Lovag. Amikor korábban illettem ezzel a jelzővel, kicsit másképp gondoltam, mint ahogy most gondolom, de még mindig érdekesnek találom. Nem tudom, miért ez a nagy rajongás - értem, a nőkért, az emberekért, a nevemért, miért?, de nem is fontos. Ma élvezhetem.
Táncolunk, és bár ez sem teljesen az én világom (akkor mi az?), most tetszik. Elég magas, hozzám képest tényleg magas, de ezzel a cipővel egészen jól érzem magam mellette. Szabad kezemmel a vállába kapaszkodom, és hagyom, hogy ő legyen a főnök, ahogy férfihoz illik, és amit szeretek. Alárendeltnek születtem.
Újfent mosolyt csal az arcomra, mikor megállunk és kezet csókol. Be kell ismernem, szokatlan, de nem utasítanám vissza.
Íves vagyok. Halkan felkuncogok eme remek kifejezésre, mert sok mindennel illettek már, hasonlót még nemigen kaptam. Érdekes fickó ő, olyasvalaki, akit szívesen megismernék. És aki megint csak megdöbbent.
- Azt szeretnéd, hogy minden ruhámat dobjam le a két szép szemedért? - pillantok mélyen az említettekbe, mert ez elég komoly ajánlat. Nagyon komoly ajánlat. Nem vagyok Miss Prűd, de nem is szeretem csak úgy bárkinek mutogatni magam, viszont azt mondta, fizet és még kedvelem is... Ezt át kell gondolnom. Vagy nem? Mi most a jó lépés?

szavak: 584 megjegyzés: remélem, tetszik :3

Vendég

-Nem csak remek, hanem nagyszerű. – Válaszolok az édesszájúságra. Ha már ennél a testrésznél járunk, akkor kicsit elkalandozok, hogy milyen lehet a csókja. Vajon édesebb lehet minden másnál? Igazi ambrózia, amelyet cseppenként kell meginnom, hogy minél tovább élvezzem? Titkok és rejtélyek, amire meg kell találnom a választ. Egyelőre várat magára, de a későbbiek folyamán számomra lehetséges lesz. Kissé elhallgat a következő kérdése után, ezért döntök a válaszadás mellett.
-Hátsó szándék? A hátsód szintén rendben van. A szándékom, hogy nem akarlak elriasztani magam mellől. Élvezem a társaságod. Mindent feltárok előtted, mert képtelen vagyok előtted titkolózni. Te hozod ki belőlem. – Vallomás a javából, ami után jön a kisebb megkönnyebbülés. Mikor kijelenti, hogy sikeres vagyok a nők körében, akkor nem bírom elhallgatni az új állásom. Ki kell mondanom, mert különben bűnösnek érezném magam.
-A megjelenésemmel kapcsolatban van egy másik pénzkereseti forrásom. A főnököm elküld, hogy különböző rendezvényeken vegyek részt kísérőként. Nem tudom mennyire vagyok sikeres a nők körében. Talán rajonganak értem, talán nem. – Látom a kézfelmelegítős trükköm nála nem vált be. Kissé szomorúnak érzem magam, ami óvatlanul megjelenik az arcomon. Táncolunk, amit úgy tudnék leírni, hogy szép vonalak ívek érzéki játéka. Egyre közelebb érzem őt, ráadásul eddig nem szökött meg előlem. Remélem, a továbbiakban sem futamodik meg előttem. A mosolya felülírhatatlanul tetszik, így csak gyönyörködöm benne. A kuncogás hallatán elnevetem magam, mert édes hangok távoznak azokról a finom ajkakról.
-Csak szeretném. A döntés a tiéd, amibe én keveset szólhatok bele. Nem foglak ráerőszakolni, sőt megfenyegetni sem foglak érte. Ha elutasítod a válaszom, akkor művész részem nem fog repesni az örömtől. – Vallom meg neki, hogy milyen helyzet állna fel. Átgondolom, hogy mit nem mondtam még el, amikor apróbb részletek eszembe jutnak. Fontos lehet a másiknak, ezért elmondom neki.
-Szóval ha levetkőzöl, akkor mint mondtam busásan megfizetem árát. Ráadásul nem erőszakoskodok senkivel. Együttérzésem jeléül, mert tudom nehéz ledobni a ruhát, akkor én szintén meztelenné szoktam válni. Mindaddig az maradok, míg le nem rajzolom a személyt a vászonra. – Nyugtatásom jeleként simogatni kezdem a hátát, közben néha az ujjbegyeim az oldalát elérik. Lágy érintések ezek, amik borzolni szokták a nők idegeit. Csábító, hívogató és megnyugtató. Nem simogatom sokáig, csak amíg gondolkozik. Elengedem a testét, majd elhátrálok tőle.
-Sok lehetőséget látok benned. Több időre is felvennélek, mert a te alakodról csodás dolgokat lehet kihozni. Majd megmutathatom neked, hogy mit. Ha érdekel. – Több szót képtelen vagyok kimondani, inkább várom a válaszát, ami rossz vagy jó. Nem mosolygok, mert nem vicces dologról van szó. Egy fontos döntésről, amit neki kell eldönteni. Cseppet sem hazudtam neki, sőt a lehető legtöbbet mondtam el.

Vendég

Kérdőn felvonom a szemöldököm, ez bár nagyon imponáló, nem tudom hova tenni. Nem hozok ki belőle semmit. Egyszerűen nem hozhatok, hiszen nem is csinálok semmit, csak ülök és fogadom a rengeteg kedvességét.
- Nem értem, miről beszélsz - osztom meg vele is a gondolataimat, mert tudnia kell, hogy már nagyon nagy dolgok hagyják el a száját, és én ezt nem várom el. Nekem nincs szükségem ilyen nagy szavakra. Ezek ijesztőek.
- Escort vagy - konstatálom egy bólintással. Vegasban is sokan vannak, mert az emberek itt is szeretik a kellemes társaságot - és nem is restek fizetni érte. Én is gondolkoztam rajta, hogy megpróbálom, de az első visszautasítás után egy kicsit... feladtam.
- Nem tudod? - újra kérdőn vonom fel a szemöldököm. - Biztosan érzed. Vagy csak nézz körül és számold össze a mosolyokat, amiket hirtelen kapsz - pillantok mögé, ahonnan már korábban észleltem féltékeny pillantásokat. Hát, ilyen az élet. Ma nekem is lehet szerencsém.
Táncolni megyek vele, és mit ad isten, hogy ráérez a lassú zenék idejére. Sebaj, nem rossz ez most. Yusuke nagyon kis udvarias férfi, ez az, ami illik hozzá.
A félórás ismeretség utáni munkaajánlat viszont mindenképpen meglep, és ezt nem is nagyon próbálom titkolni.
Tovább beszél, meggyőzni próbál, és bár vannak jó érvei, nem segít. Ahogy az sem segítene, ha meztelenül rohangálna előttem. Nem, nem. Furcsa mód mégis valami kellemes borzongás jár át, és kezd kirajzolódni a fejemben az alku.
- Vállalom - mosolyodok el óvatosan a hosszas fejtörés után. - Viszont nem akarom, hogy már első alkalommal mindent le kelljen vennem... És azt szeretném, ha közben rajtad lenne ruha.
Kicsit felvonom a szemöldököm, hogy ehhez mit szól. Ha meztelen vagyok, az emberek nem néznek, én pedig nem nézek ruhátlan embereket. Valószínűleg bennem van a hiba, hogy így állok hozzá, de vagy elfogadja, vagy szomorú lehet a belső művésze. Vagy mije.

szavak: 298 megjegyzés: remélem, tetszik :3

Vendég

Kicsit meglepődök, mikor azt válaszolja nekem, hogy nem érti a dolgot. Mély hallgatásba kezdek, csak, hogy átgondoljam az eddigi beszélgetéseinket. Úgy érzem, hogy nem figyeltem eléggé a jelzéseire, így valami fontosat nem tudtam leolvasni az arcáról. Akkor kapcsolódok bele a beszélgetésbe, mikor kimondja a finom ajkain, hogy escort.
-Igen. Egyik nap személyesen jött el hozzám a My Little Diamonds vezérigazgatója személyesen, aztán felajánlotta a lehetőséget. Ellen akartam mondani, de végül csak hagytam magam rábeszélni. Aláírtam a szerződést, ami három évre szól. – Magyarán három évig fogják alkalmazni, s minden helyzetben köteles szót fogadni. Ha hajnali kettőkor hívják, akkor neki meg kell szakítania az alvását, aztán a megadott ügyfél mellett díszelegni és társalogni. Ugyan próbálok oldani ezen a feszültségen, mikor eszembe jut, hogy egyes emberek beleszólhatnak a napomba. Ugranak picit a témák között. Mikor a féltékenységről beszél, meg a pillantásokról, akkor körülnézek. Valóban látom, hogy több nő is féltékenyen nézik Angelt, hogy neki milyen helyes pasi jutott, nekik meg valami piszok gyenge.
-Igazad van. Eléggé úgy pillantanak feléd. – Újra elhallgatok, hogy helyette tovább becézzem testének vonalait. Az ujjam jól játszik a másikon, de óvatosan elkerülöm a veszélyes zónákat. Nem tudom, hogy mi jár a fejében, ám megállom, hogy ne zavarjak bele a gondolkodásba. Mikor meghallom, hogy vállalja, akkor én lepődök meg. Nem hittem volna, hogy elfogadja, de aztán rögtön megvilágosodok, s egyben elbizonytalanodok. A szavai nem egyértelműek számomra, ezért kénytelen vagyok rákérdezni.
-Ezt most hogy értsem? Szívesen lennék fehérnemű modellem, vagy ruha modellem? Vagy kell egy idő ahhoz, hogy bátrabb légy? Ami azt illeti, akkor ruhában maradok. – Lehet vele alkudozni, de ha nem meztelenül van, akkor az összeg kevesebb. Hosszúra nyújtom a csendet kettőnk között.
-Van még egyéb kérésed, óhajod és sóhajod. Velem lehet tárgyalni mindenről. – Mosolygok rá, miközben igéző szemem elismerően odanéz a dekoltázsára, s domborodó keblére. Pár pillanat az egész, aztán már csak a szemeit figyelem.
-Te mivel foglalkozol? Tanuló vagy? – Váltok vissza ismerkedésünkbe, hogy ne a munkáról beszélgessünk, hanem kellemesebb dolgokról.

Vendég

- Érdekes munka lehet.
Nagyon sok emberrel találkozhat! Az ismeretségek meg mindig jól jönnek. Talán így kerültem én is Vegasba, apám remek ismeretségei nyomán... Lehet, hogy ma már bánja, hogy ilyen lehetőséget adott a kezembe, de már nem tud mit csinálni. Egy kicsit már ide tartozom.
Viszont az elég ritka, hogy bárkinek, akit egy nagy escort cég alkalmaz, ne legyen helyén az egója. Nekem legalábbis az jött le, hogy ez a munka alapkövetelménye. Sokkal inkább vártam volna tőle is egy "mindenki oda van értem" beszédet, mint ezt a kisfiús bizonytalanságot, ami meg is lep. Még én is látom, hogy oda lennének érte a nők, hogy szívesen látnák a holttestem, és talán esélyük is lesz rá a közeljövőben... Hiába mondta az orvos, hogy ne legyek pesszimista, tudom, hogy igazam van. És tessék, van, aki egyet is ért velem.
Kicsit elmosolyodok és csak a fél szemöldököm húzom fel egy pillanatra, ahogy igazat ad nekem. Igen, mostantól ezt meg is szokhatja, elvégre minden nő szereti, ha igaza lehet. Én viszont sosem fogom megszokni a féltékenységet. Talán ezért nem volt még senkim? Értelmetlen dolognak tartom, nem is emlékszem, hogy valaha én így mustráltam volna valakit... Nem tehetek róla, hogy Yu engem célzott meg, vagy én céloztam meg még tudatlanul a helyét... Ezek a véletlenek. Ezekben még hiszek.
- Az ő bajuk - egy kicsit az enyém is, de nem akarom, hogy emiatt kellemetlenül érezzem magam, hát tagadok. És érik bennem a vágy, hogy egy kicsit kiszakadjak innen, de még tartom magam, hiszen táncolni hív. Ki tudja, megtartaná e ezt a vágyát, ha csak úgy eltűnnék?
Az ajánlata letaglózó, és komolyan végig kell gondolnom, hiába kiabál már egyből a válasz: természetesen. Elvégre, pénzről van szó, elvégre munkáról van szó, elvégre kedves társaságról van szó, elvégre... valaki meglátott bennem valamit. Már az elején tudom, hogy nem fogok nemet mondani, viszont ezektől függetlenül még át kell gondolnom a javaslatot. Ez komoly dolog. Nekem az, neki pedig mindennapos. Minden nézőpont kérdése. Ma én nézem egy kicsit másképp.
- Idő kell - biccentek. Ez egy folyamat. Valamennyi ismernem kell, meg kell benne bíznom, hogy csak úgy megállhassak előtte pucéran. Nálam ez ilyen döcögősen megy, hiába tűnik, hogy könnyen barátkozom, ez nem tartozik az erősségeim közé. Az igazi barátkozás.
- Egyelőre nincs. De szólni fogok.
Rámosolygok, nyugodjon meg, minden jó. Ha valami nem jó, arról pedig időben fog értesülni, nem az a fajta vagyok, aki képtelen megegyezni. Ha kell, meg is szököm, hogy soha többet nem talál rám, de erre remélhetőleg nem kerül sor.
Aztán jön a kérdés, velem meg fordul egyet a terem. Rendben, alkalmi munkákból megélni teljesen normális és elfogadott, de nem vagyok rá büszke. Sosem leszek. Nem szeretem ezt a témát.
- Még gyűjtök a továbbtanuláshoz - varázsolok fel egy angyali mosolyt, hiszen ez igaz is. Ezért jöttem Vegasba, de nem ez az, amiért még itt vagyok. Egye kutya, ennyi lódítás még belefér... Talán így az álmaimból is kap egy darabot. Hátha szét tudom őket szórni, amíg semmi nem marad, és megbánás nélkül élhetem a bűnösök életét.
- Viszont ha nem haragszol meg, kimennék a mosdóba. Egy perc az egész - simítok végig a karján, ahogy továbbra is mosolyogva elhátrálok tőle, és az említett irányba fordulok. Szükségem van egy kis nyugira. Meg pár mély levegőre.

szavak: 529 megjegyzés: bocsi, hogy ilyen soká, azért remélem, tetszik :3

Vendég

Escort munka valóban érdekes, de talán hosszútávon nem annyira kellemes. Mindenesetre három évig kénytelen leszek elviselni őket, hacsak nem jön közbe valami. Ebben meg minek reménykedjek? Egyelőre jól érzem magam a bőrömben, ha valami zavarni kezd, akkor biztosan teszek ellene. Nem akarok egy nagy cég nagyarca lenni, hanem egyik jó embere, aki normális. Lehet, mindenki oda van értem, de semmi sem cáfolja meg az ellenkezőjét. Nem vagyok annyira elvakulva, hogy azt feltételezzem magamról a sztárságot. Sokan meg fogják ismerni a nevem, ha belejövök a szakmába, de aztán el fogok tűnni. Meg egyszer úgyis megöregszem. Nézem Angela szép szemeit, hogy olvassak benne. Milyen érzelmek futnak át rajta? Miről mesélnek a varázslatos szemei? Ha megszökne előlem, akkor egy darabig keresném, mint mindenki más, hogy bocsánatot kérjek tőle. Mikor ez megtörténne, akkor kilépnék az életéből, hogy nyugodtan élje a saját világát. Sosem tudnék erőszakoskodni egy nővel. Megpillantom az apró vonásakat, mikor fontolgatja az ajánlatomat, meg kezd elgondolkozni rajta.
-Időt kapsz. De ha nem megy, akkor sem gond. Csak tudasd velem. – Nincs semmi gond azzal, hogy nem elsőre vetkőzik le. Ha időre van szüksége, akkor én adok neki. Később majd rákérdezek nála. Az szintén tisztázzuk, hogy nincs semmire sem szüksége, ezért bólintok a fejemmel. Csend lesz közöttünk, mert közben agyalok magamban. Megvannak a saját problémáim, amit szeretnék kiküszöbölni. A tanulást tudom támogatni tökével, de persze ha nem erről lenne szó, akkor szintén. Ezt nem kötöm az orrára, mert egy napon igazán megismer.
-Persze menj csak. Ki vagyok én, hogy feltartsalak? – Kérdezem viccesen, azonban eltűnik az alakja. Egyedül maradok, azonban a helyét lefoglalom. Rendelek magamnak egy italt, amit gyorsan megkapok. Kifizetem, aztán felhajtom. Magamban azt gondolom, hogy egy percnél többet lesz oda. A pultnak döntöm a hátam, hogy a benti légkört nézzem. Rendes party hangulat van, s van itt mindenféle korosztály.

Vendég

Idő. Mindig csak időre van szükségem, és mindig minden időből kifutok. Ez egy nagyon gonosz dolog, személyem pedig elég hálátlanul bánik vele, de talán egyszer még tudom sikeresen is használni. A remény hal meg utoljára, hogy még egy közhelyet ellőhessek. Szeretem az ilyesmit, de átélni még sosem sikerült.
A továbbiakban is nyugodtan számíthat a visításomra, ha valami nem stimmel, ha vele van gondom, ő lesz az első (vagy talán a második), aki értesül róla. Elég nyíltnak tartom magam, ami a számat illeti, de majd meglátjuk, hogyan tudunk együtt működni. Eddig minden jól ment, de nem vagyok egy jövőbe látó típus, inkább bizalmatlankodok, ha más emberekről van szó.
Így most is jól esne egy pár perces magány, csak eltűnhessek, csitulhasson a vérem, a gondolataim, amit ez az egész téma rántott magával.
Mosolyogva távozom, nem akarom, hogy azt higgye, menekülök előle, hiszen nem is. Egyszerűen csak igényt érzek rá, hogy eltűnjek pár percre, remélhetőleg ez idő alatt ő sem tűnik el.
Átverekedem magam a tömegen, célirányosan a mosdónak tartva, sikeresen be is szabadulva. Pár lány mindig sminkel a szórakozóhelyek vécéiben, ez szinte törvényszerűség, így egy üres fülkét keresek magamnak, magamra is csukom az ajtaját, és leülök a lehajtott vécéfedélre. Az ölembe húzom a táskám és előkotrom belőle a teli gyógyszeres dobozom. Szárazom, magában benyelek kettőt, majd gondosan visszacsukva a tetejét, újra a táskámba mélyesztem. Mindenkinek vannak titkai, igaz? Lecsukott szemmel veszek még pár mély levegőt, már a tudat megnyugtat, hogy bevehettem a bogyóimat, hogy még rengeteg van, és hogy egy remek döntést hoztam. Végre. Végre valami jó, igazán rámfért már.
Kifelé menet letörlöm a sminkem lemosódott foltjait és felfrissülésképp megmosom a kezeim. Minden rendben van.
Visszatalálni hozzá nem nehéz, a helyemen ül, én pedig ezúttal kicsit szorosabban állok mellé, mint az szükséges volna. Az ital, a bátorító vagy a saját fejem miatt, nem tudni, de megteszem. Jól esik.
- Szeretnék még egy italt... - pillantok először rá, majd a pultosra, aki ha megérzi a szuggerálásom, felveheti a rendelésem. A mondatot pedig, hogy az italom után mi következik a sorban, rá bízom.

szavak: 336 megjegyzés: remélem, tetszik :3

Vendég

Míg ő a mosdóban van, addig én a pultnál nyugodtan üldögélek. Végül csak nem bírok magammal és gyorsan elmegyek Wc-re én is. Meglepődök, hogy nem foglalják el a helyem. Tovább várakozok a leányzóra, hogy megérkezzen a felfrissülés után. Odafordulok a pultos sráchoz, akitől megtudom az újabb fejleményeket a helyről, aztán megérzem, hogy valaki szorosan hozzám bújik. Mikor odapillantok, akkor meglátom Angelat. Én automatikusan
átkarolom a derekát, hogy a túlsó oldalt cirógassam a testét. Tán az alkohol váltja ki belőlem ezt a fajta merészséget, de lehet én szeretném ezzel tovább nyugtatni a szépséget, hogy minden rendben lesz. Mikor italt kér, akkor pár másodpercig végiggondolom az ital listát.
- Két 3dl Trópus kincsét. – Adom le a rendelést kettőnknek. A tenger kincse egy enyhe fűszeres bor, amiben nagy mennyiségű banán és mango turmix van. Ettől sűrű, tápláló és frissítő. Én gyakran szoktam inni, mert igazán jó íze van. Lefáradok a székről, aztán jelzem neki, hogy foglaljon helyet. Ezután én ácsorgok mellette és karolok belé. A legtöbb pasi biztosan azt hiszi, hogy együtt vagyunk. Mikor megérkezik az italunk, akkor a saját adagom magamhoz emelem. Már várom, hogy enyhítsem a szomjamat.
-Kedves egészségedre. Ettől jóllaksz egyben. Ezért szeretek ide jönni. A többiben ilyet nem kapsz, csakis tőle. – Mutatok a kedvenc csapos ismerősömre, akivel jól kijövünk. Összekoccintom vele a saját poharam, aztán nekilátok az ívásnak. Lassan iszok, apró kortyokkal. Kiélvezem az íz világát, miközben a banántól megtelik a hasam és eltelít végleg. Mikor eltüntetem az egészet, akkor véletlenül a végén büfögök egyet.
-Bocsáss meg, elég tiszttelenség egy lány előtt és ráadásul buliban. – Eszembe jut egy kérdés, s csak reménykedek benne, hogy igen választ kapok rá. Odahajolok a füléhez, s az alkohol mennyiségétől kissé nehezebb felmérni a távot. Hozzáér az ajkam a füléhez, majd édesen belesuttogom.
-Szeretsz túrázni? – Mikor ez megvan, akkor körülnézek és zavarónak találom a helyet. Ez azt jelenti nálam, hogy jobb ha lelépek, még mielőtt rosszul lennék. Nem tudom, hogy van a másik vele, így ezt szintén meg kell tudakolnom.
-Noh nekem ennyi elég volt ebből a zsivajgásból. Te? Jössz velem? Egy séta a csillagos ég alatt. Hazakísérlek, vagy ha szeretnéd, akkor aludhatsz nálam.