KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FONTOS!
Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK!
Bővebb információ: ITT
Az új elérési cím: ITT
A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox

Legutóbbi témák
» Muzsika Tv
Chris & Sonia Icon_minitimeKedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes

» Colors Of Seattle
Chris & Sonia Icon_minitimeCsüt. Ápr. 07, 2016 7:49 pm by Vendég

» Admin hírek
Chris & Sonia Icon_minitimeCsüt. Jan. 28, 2016 12:08 am by Danny Doyle Haynes

» Giulia Bianchi
Chris & Sonia Icon_minitimeVas. Jan. 24, 2016 12:28 pm by Giulia Bianchi

» Avatarfoglaló
Chris & Sonia Icon_minitimeKedd Jan. 19, 2016 12:40 pm by Vendég

» Elkészültem!
Chris & Sonia Icon_minitimeHétf. Jan. 18, 2016 11:29 am by Vendég

» Bernadette Ainsworth
Chris & Sonia Icon_minitimeSzomb. Jan. 16, 2016 3:11 pm by Bernadette Ainsworth

» Minden, ami Las Vegas
Chris & Sonia Icon_minitimeSzer. Jan. 13, 2016 9:34 pm by Admin

» Avataros oldalak gyűjteménye
Chris & Sonia Icon_minitimeSzer. Jan. 13, 2016 9:19 pm by Admin

Ki van itt?
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (43 fő) Hétf. Aug. 14, 2023 3:38 pm-kor volt itt.

Megosztás
 

 Chris & Sonia

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

The city of sins awaits you

Sonia Lucas
Sonia Lucas

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 37
◮ tartózkodási hely : vegas, baby
◮ hozzászólások száma : 19
◮ join date : 2013. Dec. 22.

Chris & Sonia Empty
TémanyitásTárgy: Chris & Sonia   Chris & Sonia Icon_minitimeHétf. Május 26, 2014 11:02 am


I can give you nothing but darkness


[You must be registered and logged in to see this image.]

Az emberek szeretik egymást. Ez a normális. Én viszont egyáltalán nem szeretem az embereket, a tüzet szeretem. A lángokat, a forróságot, azt az igazi égő poklot, amit egy-egy tűzeset idéz elő. És én mindig belevetem magam a közepébe, félelmet nem ismerve rontok be a lángoló épületekbe, nem törődve azzal, hogy ez mennyire veszélyes. Nem ismerem a veszélyt, sem a félelmet. Tényleg nem. Voltaképpen elég kevés érzelemmel áldott meg a sors. Inkább amolyan ösztönlénynek nevezném magam, mintsem egy normális embernek. Szokatlan vagyok, furcsa és… nem is tudom mit szoktak még rám mondani. Mindenfélét.
Ha van is valamilyen érzelmem, azt jól elrejtem, mert nincs szükségem rá. De az is gyakran előfordul, hogy csak szimplán nem ismerem fel, hogy ez mégis milyen érzés. Nem értek az emberi nyelven, sem pedig az érzelmek nyelvén – ezt már számtalanszor bebizonyítottam.
És visszakanyarodva a lényeghez, az én lényegemhez, a szenvedélyemhez… a tűzhöz. Van fogalmatok arról, hogy milyen egy olyasvalamit szeretni, amit nem érinthetsz meg? Soha? Mert ha hozzáérsz, akkor megéget. Az én imádatom csak egyoldalú, gyötrelmes és végzetes. Valami után így vágyódni, ami összességében sosem lehet a tiéd? Áh, ezt nem is értheti senki, hiszen annyira zavaros. Pont annyira lehet ez furcsa és érthetetlen másoknak, mint nekem az emberek szokásai. Meg amit ők éreznek egymás iránt, amit ha jól emlékszem szerelemnek neveznek. Ami számomra teljességgel ismeretlen és érthetetlen. Úgyhogy lassan már olyan vagyok itt, mint egy földönkívüli élőlény, akit más bolygóról telepítettek. Tényleg úgy érzem magam. Mondanám, hogy egyedül Chris az, aki megért, de ez így ebben a formában nem igaz. Ő sem ért meg, csupán csak érzékeli, hogy teljesen más vagyok. Az pedig hogy még ezek után is miért keresi a társaságomat, hát egy hatalmas nagy rejtély a számomra. De szerintem még az ő számára is. Sokszor látom a fején, hogy értetlenkedik.
Na, mindegy. Mindez úgysem lényeges, legalábbis a számomra nem. Nem érdekelnek mások. Csak a tűz érdekel. De a tűz megégetett, ma is.
Szomorúan lépdelek az öltöző folyosóján, miután lezuhanyoztam. A zuhanyzó külön van, de az öltöző már közös. Engem mondjuk nem zavar, még a zuhanyzón is szívesen osztozkodnék a többiekkel, elvégre engem aztán úgysem érdekel az ellenkező nem, de még a sajátom sem. Számomra nincs bennük semmi… semmi.
Nem igazán zavartatom magam, és egy könnyed mozdulattal megszabadulok a törölközőmtől, hogy átöltözhessek. Persze nem úgy van az, előtte még meg kell találni a fehérneműimet. Úgyhogy a következőképpen fest a helyzet, avagy a jelenet; nyakig benne vagyok a szekrényemben, gerillaharcot vívok éppen a ruháimmal, mert időközben nagyon úgy fest, hogy minden szanaszéjjel lett itt dobálva – természetesen mindent én hagytam így, csak jól esik másra kenni a dolgot –, és hát még mindig meztelen vagyok, amivel nincs is gond, mert egyrészt kit érdekel? Másrészt meg úgysincs itt rajtam kívül senki.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Chris & Sonia Empty
TémanyitásTárgy: Re: Chris & Sonia   Chris & Sonia Icon_minitimeHétf. Május 26, 2014 11:26 am



Ismét egy kemény napon voltunk túl. Valahogy ez megszokott és mindennapos az életünkben. Füst, hamu, és a maradványok, majd a keresés, még is mi okozhatta a tüzet. Oké, akad egy pár olyan alkalom, mikor téves riasztást kapunk, de ez a mai nem volt az. A lángok magasra csaptak, és egyre jobban ölelték szenvedélyes gyilkos csápjaikkal az épület minden porcikáját.  Furcsa, hiszen semmi más nem fogható ehhez a gyilkos pusztításhoz. Igaz egy erdőtűz után, a hamu alatt néha sokkal erősebb élet sarjad ki, de itt nem. Itt nem, mikor egy füsttől fuldokló kisgyereket kell kimenteni a lángok közül.
Hősnek lenni jó dolog, és klassz érzés, mikor megmentheted valaki életét…de az sem mindegy mindezt milyen áron teszed meg.
Aztán jönnek a könnyek, hogy elveszítettek mindent, majd a hála, mikor meglátják a gyermeket, ki köhécselve, kormosan kikerül a lángok közül.
Szerencsémre persze nem perzseltem meg magam. Eddig egyszer sem. Azt hiszem mázlim volt eddigi pályafutásom során. Valahogy hiába kerültem rázós helyzetekbe, sosem pirultam még meg… érdekes…
Épp a zuhanyzóból tartottam kifelé, derekam köré tekert törölközővel, fogkefémmel a számban, mikor elém tárult a következő jelenet. Sonia törölközőt ledob, szekrénybe be… én meg a szó legszorosabb értelmében majdnem megfulladtam a fogkefémtől… persze még idejében sikerült kikapnom onnan, így nem nyeltem le kerezdben a megdöbbenéstől.
Szemöldököm egy pillanatra felszaladt, majd a közeli csapnál kiöblítettem számat, s néhány pillanatig oldalra billentett fejjel figyeltem a jelenetet. Tudom perverz dolog mások után leskelődni, de ha már egyszer majdnem megfulladtam miatta,akkor ennyi igazán jár nekem is.
No a lényeg pusztán annyi, hogy tekintetem megakadt egyetlen egy ponton… egy anyajegy, ami elterelte a figyelmem. Fura alakja volt… még sosem láttam ilyet…és az a rengeteg heg, ami a testét borította…no ebből is látszik hogy nőből van… azt hiszi hatalmasabb, és mindent kibír egy ilyen férfi szakmában…pedig a jelek is azt mutatják hogy nem. De mondjuk ő másabb mint a többi nő… nem olyan csajos… nem az a letört a körmöm szaladjunk az orvoshoz típus. Vagány, és kemény. Jó csaj! Épp ezért kellene nekem… de a szennek sem tudom rávenni.
Mondjuk mostanában annyira nem is foglalkoztat ez a dolog. Vagy talán mégis, csak magamnak sem vallom be.
A szekrényemnél gyorsan magamra kaptam az alsóm, és a farmerom, majd egyet csavarva törölközőmön, meglendítettem, s rácsaptam vele arra a formás hátsójára. Így aztán az sem kizárt, hogy ki fog nyírni. De a kockázatot megéri.
-Szerintem a felső polcon hagytad Husi!- mutattam a polca felé, majd visszafordultam szekrényem felé, s alaposan kitöröltem mindencsepp vizet a hajamból.



Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

Sonia Lucas
Sonia Lucas

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 37
◮ tartózkodási hely : vegas, baby
◮ hozzászólások száma : 19
◮ join date : 2013. Dec. 22.

Chris & Sonia Empty
TémanyitásTárgy: Re: Chris & Sonia   Chris & Sonia Icon_minitimeHétf. Május 26, 2014 1:09 pm


I can give you nothing but darkness


[You must be registered and logged in to see this image.]

Én nem értem, hogy miért van mindig ekkora káosz körülöttem. Ha nem a lakásomban van rendetlenség, akkor a szekrényemben. Ha nem ott, akkor meg az agyamban… Jó, ott amúgy is mindig anarchia uralkodik, mármint a fejemben, de na. Az életem is egy jó nagy összekutyulódott valami, a múltamról akkor már nem is beszélve. Elég fura szerzet vagyok, amit szintén csak onnan tudok, hogy mások mondták, mert én nem érzékelem a normákat. Próbálok beilleszkedni, eltanulni a különböző sémákat, amiket szokás egy-egy helyzetben reagálni, de ez nem mindig jön össze. Például az arcommal sosem tudtam mit kezdeni. Mindig ugyanolyan fejet vágok; teljes mértékben érzelemmenteset. Vagy semlegest. Igazából még azt sem tudom, hogy ezt hogyan szokás nevezni. Amit viszont tudok, hogy ez sem egészen normális dolog, legalábbis a környezetemből ítélve. Az emberek szomorúak szoktak lenni, meg nevetni, és mindez meglátszódik rajtuk. Hát rajtam nem látszódik semmi. Nagyon ritkán szoktam jóízűeket röhögni, általában ha részeg vagyok, vagy valakinek a halálán. Mármint abban az esetben, hogy ha valamilyen groteszk módon halt meg az illető, mert ugyebár az vicces. Nekem.
Viszont ez a rendetlenség a szekrényemben már korántsem olyan vicces, és az sem számít túlzottan nagy poénnak, hogy valaki hirtelen a semmiből a hátsómra csap egyet. Ráadásul pofátlan mód egy törölközővel. Hátra sem kell néznem ahhoz, hogy tudjam ki volt a hunyó. Nem sokan vetemednének ilyen tettre, mert félnek tőlem. Félnek a kiszámíthatatlanságomtól. Amit nem is értek, hisz’ olyan kezes vagyok, akár a ma született bárány. Ilyesmin meg amúgy sem akadnék fel, mert pimaszság ide vagy oda, a pillanat varázsát, avagy a helyzet lényegét amúgy sem értem. Az meg, hogy meztelenül meglát… hát legfeljebb csak őt hozza zavarba, mert nekem nem szokásom zavarba jönni, meg ehhez hasonlók. Ugyanis ahhoz én túlságosan érzelmek híján vagyok, mint azt tudjuk is.
Így aztán a legtöbb, amit reagálhatok erre a kis akciójára, hogy a szemöldököm az égbe szökik, és olyan fejjel nézek rá, mintha csak éppen a mentális egészségéről érdeklődnék. Magyarán; hát ez hülye.
Kicsit azért nonszensz, hogy a pszichopata mondja az idiótának, hogy hülye. Persze én nem mondtam, én csak gondoltam. De szerintem látja is rajtam, hogy miféle gondolatok mennek most végbe a fejemben, úgyhogy…
Azért annak örülök, hogy ő nálam is jobban tisztában van a dolgokkal. Mármint konkrétan azzal kapcsolatban, hogy hova tettem a cuccaimat a szekrényben. Jó tudni, hogy valaki sokkal otthonosabban mozog a gondolataim közt, mint én magam. Azonban ki kell, hogy ábrándítsalak, kedves Chris… Mert aki egyszer ide betéved, az soha többé nem juthat ki élve. Vagyis innen nincs kiút. És igen, ezt most az elmémre értettem. Ő persze minden bizonnyal még ezt is félreértené. A perverz állat! Persze fogalmam sincs róla, hogy ez a jelző mit is takar pontosan, de azért közkedvelten használom rajta, mert olyan jól hangzik.
- Áh, megvan – bukkanok rá hirtelen a melltartómra. Tényleg igaza volt, a felső polcon hagytam. De még az is meglehet, hogy ő csempészte oda. Végül is simán kinézném belőle. – Tegnap elhagytam otthon néhány zoknit… Egészen véletlenül nincs valamilyen információd ezzel kapcsolatban? – érdeklődök kíváncsian, miközben öltözni kezdek, kicsit sem zavartatva magam előtte. Miért is tenném? Az előbb már úgyis látott. Mondjuk meglepő, mert nem is tudtam, hogy itt van.
Tényleg érdekelne, hogy mi történhetett a zoknijaimmal, mert nagyon rejtélyes módon tűntek el, és mindenképpen szükség volna az ő médiumi képességére ahhoz, hogy fény derüljön az igazságra a hollétükkel kapcsolatban. A másik opció pedig, hogy azokat is ő dugta el valahol. De hogy minek az örök rejtély marad…
- És mi legyen a mai program? – teszem fel a nagy kérdést, mert az már magától értetődő dolog, hogy nekünk együtt kell csinálni valamit. Hiszen mi mindig mindent együtt szoktunk csinálni. Illetve azért nem mindent, mert például egymás körmét nem szoktuk kifestegetni, meg ehhez hasonlók. Az azért elég homár jelenet lenne, ha engem kérdeztek…
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Chris & Sonia Empty
TémanyitásTárgy: Re: Chris & Sonia   Chris & Sonia Icon_minitimeKedd Május 27, 2014 10:14 am


Egészséges barátság épírés? Very Happy
[You must be registered and logged in to see this image.]
Persze sejthettem volna, hogy semmiféle rendes reakciót nem kapok tettemre, de ez a felvont szemöldök még akkor is sok volt. Főleg azok után, hogy miatta majdnem lenyeltem a fogkefémet. Fura élménylett volna… főleg ha még mentőt is kell hívni, azzal a szöveggel, hogy egy pasi lenyelte a fogkeféjét az öltözőben, mert megbámult egy nőt.
Azok persze jól szórakoznának rajta, miközben én ott pusztulok. Mondjuk egy cseppet sem hiszem, hogy Sonia egy kicsit is aggódna miatta. Inkább kiröhögne az egyszer holt biztos. Lassan jobban ismerem ezt a nőszemélyt mint a tenyeremet.
Miután magára kapta melltartóját, én magam is visszatértem szekrényemhez, hogy magamra erőszakoljam felsőmet, majd kifésültem a gubancokat a hajamból. Fessen kell kinézni a fenébe is.
-Sajnálom…de azt neked kell tudnod…de a szennyesben nézted?- vontam fel szemöldököm. - Vagy a kanapé alatt?
Biztos voltam benne, hogy mindenhol nézte, csak egyedül még ott nem. Mintha egy fekete lyuk lenne.
-Bár egyszer egy kislánytól hallottam, hogy az ő zokniját a zokni manó lopta el. - bólogattam határozottan, majd komoly képemre hírtelen mosoly ült ki, s elnevettem magam a nagy képtelenségen.
Fura dolog egy olyan ember mellett nevetni, kit szinte sosem lát az ember nevetni. Néha elgondolkodom rajta, vajon volt e már olyan alkalom az életében azokat a pillanatokat leszámítva, mikor kicsit felöntött a garatra nevetett e egyáltalán. Nem lehetett világ életében mindig ilyen savanyú…
-Akár nézhetünk egy filmet is… vagy akár meccset…- vontam meg vállam. Persze általában mindig az a vége, hogy filmet nézünk. valami véres horrort. Igaz, már ismerem egy ideje ezt a nőszemélyt, de még mindig furcsán hat rám, hogy nem olyan mint a többi. Nem nyafog, nem rohan egyből a körmöshöz, ha munka közben letörik a körme. Nem festegeti magát, úgy, mintha vakológépet használt volna… Természetes és gyönyörű a maga furcsán komoly módján. Bár az még egy kicsit piszkálja néha a csőröm, hogy nő létére ilyen munkát végez, bár ezt egyre kevesebbszer vágom a fejéhez… van olyan galád hogy visszaüt.
-Vagy néznél inkább valami csöpögős tini filmet?- kérdeztem, miközben lehuppantam a szekrények közötti padra, hogy felvehessem cipőmet.



Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

Sonia Lucas
Sonia Lucas

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 37
◮ tartózkodási hely : vegas, baby
◮ hozzászólások száma : 19
◮ join date : 2013. Dec. 22.

Chris & Sonia Empty
TémanyitásTárgy: Re: Chris & Sonia   Chris & Sonia Icon_minitimeSzer. Május 28, 2014 12:47 pm


I can give you nothing but darkness


[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem is tudom, hogy miféle reakciót várt tőlem azzal a csapjunk-a-csaj-seggére-törölközővel jelenettel kapcsolatban. Illetve talán mégis… Szerintem próbált belőlem valamilyen indulatot, vagy ehhez hasonlót kiváltani. Szegénykém, ezek szerint még nem ismer eléggé. Pedig én azt hittem, hogy már tudja és megszokta, hogy én ilyen vagyok és nagy valószínűséggel ilyen is maradok. Fogadjon el így, vagy hagyjuk szépen békén egymást. Bár ez a gondolat most kicsit tényleg olyan, mintha valami érzelemszerűség cikázott volna át az agyam piciny zugában. Meglehet, hogy talán mégsem vagyok reménytelen eset? Elvégre valaha még voltak érzéseim, ugyan nem túl sok, de azért mégiscsak volt. Igen, előfordult már velem is, hogy megtetszett valaki, egy fiú. Vagyis voltaképpen csak egy valaki még a gimnazista éveim alatt, és ez olyan szerelemszerűségnek tűnt, bár inkább volt plátói, mintsem valós. Ráadásul így az idő távlatából belátom én is, hogy ha úgy vesszük, az sem valódi érzelem volt, csak a hormonok. A bennem lezajló kémiai folyamatok hatására éreztem azt, hogy talán szerelmes vagyok. De ez nem volt kölcsönös, én pedig úgy éreztem, hogy majd ’ összetörik a szívem. Tényleg eléggé szorított a mellkasom, főleg amikor megláttam, hogy egy másik lányt csókol meg. Valami szőkét. Gyűlölöm a szőkéket. Vagyis gyűlöltem. Azóta mindez már teljesen közömbös a számomra. Mindegy is, akkor én felgyújtottam ezt a srácot, és többé már nem éreztem ehhez hasonló érzést, hál’ az égnek. Bár néha előfordul, hogy amikor elmegyünk a srácokkal közösen meginni egy sört, aztán Chris lelép valami csajjal, valami szőkével, akkor bevedelek egy csomó alkoholt, aztán jóság van. Nem is tudom, hogy ez miért van egyébként, de az alkoholtól viccesebb vagyok, mint úgy általában. Ilyenkor egészen olyan, mintha normális lennék, ami fura. Míg más kifordul önmagából a tömény szesz hatására, én normális leszek. Részegen normális, de normális. Ilyenkor szoktam például jókat vihogni a semmin, ami alapjáraton lehetetlennek tűnik, mert nekem aztán nem szokásom a semmit viccesnek titulálni, de ugye ha a vodka a fejembe száll onnantól kezdve már nincs megállás.
- Te is tudod, hogy nincs szennyesem, mert az egész lakásom egy nagy szennyes – emlékeztetem erre az apróságra, majd azonnal folytatom a mondanivalómat. – De a kanapé alatti részt még nem vizsgáltam meg, úgyhogy most jó tippet adtál…
Mint mindig. Valamiért kettőnk közül még mindig ő a nőiesebb, ami azért is vicces, mert ő sem az a tipikus nőies férfi. Nagyon is férfias, csak hát én meg még jobban az vagyok, nő létemre! Szomorú, nemde?
A lakásom egy nagy káosz, szanaszét van hajigálva minden, semmit sem lehet megtalálni. Tökéletesen tükrözi a fejemben uralkodó hadiállapotot.
- Ez most komoly? – vonom fel ismét a szemöldökömet. Még ilyet sem hallottam, legalábbis tőle. És hirtelen el sem tudom dönteni, hogy poénnak szánta, vagy…?
Nehéz velem az élet. Nem nevetek, csak ha részeg vagyok, nem értékelem a humort, de még csak nem is értem. Olyan vagyok, akár egy földönkívüli. Majd mindjárt haza is telefonálok, nehogy itt hagyjanak már.
- A meccs jól hangzik – értek vele egyet, miközben a többi ruhadarabomat is magamra öltöm, nehogy ismét megcsodálja a formás kis hátsómat. Már úgyis volt alkalma alaposan szemügyre venni. – Egy kis sörrel – teszem még hozzá gyorsan, mert elképzelhetetlennek tartom a meccsnézést sör nélkül. Kérem szépen, az egy alap kellék! Persze attól is függ, hogy milyen meccs. Chris inkább a fociért rajong, én meg élek-halok az ökölvívásért.
- Mi az, hogy csöpögős? – kérdezek vissza értetlenül. Van egy sejtésem, hogy a nyálasra érti, ami pedig annyit tesz, hogy romantikus. De a romantikus fajtán belül is romantikus, tehát már túlságosan érzelgős, aminek a felét úgysem értem. Felét? Az egészét! – Jaj, én semmiképp! – fakadok ki kétségbeesetten. Semmi kedvem egy ilyen filmhez, csak annyira van rá szükségem, mint a hátamnak egy púpra. És megsúgom, hogy púpra sincsen szükségem. Úgyis itt van Chris, ő elég nagy púp már így is. – Úgyis csak elaludnék rajta, mint a múltkor. – Merthogy nem is olyan rég megpróbálkozott azzal, hogy megnézet velem egy ilyen filmet. Valami vámpíros film volt, amiben csillogtak a vámpírok, a többi meg nagy sötétség, mert utána már eluntam a fél életemet is, és inkább bevágtam a szunyát.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Chris & Sonia Empty
TémanyitásTárgy: Re: Chris & Sonia   Chris & Sonia Icon_minitimePént. Május 30, 2014 10:36 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]
No igen… Ő Sonia! Rendetlen, pont mint egy pasi. Szanaszét hagyja a dolgait, és semmit sem pakol el. Vagy haigen, akkor valami nagy dolog történt, és fontos egy kis rendrakás.
nem egyszer lett volna kedvem összerámolni nála, de úgy voltam vele, azt majd megcsinálja ő maga, hogyha kedve szottyan egy kis rendre. Valami olyanra, ami nem abból áll, hogy félre teszi a bútort, mert keres valamit.
-Tudom Husi! –villantottam meg egy mosolyt, majd miután végeztem az öltözködéssel, letelepedtem néhány pillanatra míg felhúztam a cipőm, aztán elővettem kedvenc markánsan fűszeres parfümöm, befújtam magam, majd visszahuppantam a padra, és vártam, hogy elkészüljön.
-Teljesen komoly! Tényleg egy kislány mesélte egy oltás után!- feleltem határozottan, miközben komoly képpel tekintettem rá.
Azt azért nem néztem végig, hogy felöltözik. Az már túl perverz lett volna.
Megropogtattam csontjaim, majd míg ő lassan elkészült, én addig felkaptam táskámat.
-Sörrel rágcsával… tökéletes este lesz! - bólintottam komoly képpel.
-Csöpögős… az az a fajta csajos film, amit sosem tudtam végignézni senkivel sem… hiába mondták hogy jó, valahogy sosem jött be…az a túl sok szerelmet taglaló fajta…- találtam, miközben elfintorodtam. Eszembe jutott azaz éjszaka, mikor egy csöpögős harmadosztályú vámpíros filmet akartam megnézetni vele, mert arról harsogott a média. Nem jutottam benne sokáig,de arra emlékszem, hogy csillámporral voltak beszórva a vámpírok vagy mi a franccal… de mondjuk egy negyedére sem emlékszem, olyan hamar elszunnyadtam rajta. Arra viszont emlékeztem, hogy Sonia kispárnának használt, és miután felébredtem finoman legörgettem magamról, és becipeltem az ágyába, én meg haza ballagtam. Erről persze nem tud semmit sem. Olyan ez, mintha csak az én kis titkom lenne, amit nem osztottam meg vele soha sem.
Talán jobban vágyom rá, mint ahogy azt kitudnám fejezni szavakkal, és ami még mindig érdekessé teszi őt a számomra, hogy olyan elérhetetlen… már-már a legjobb haverom. Pont mint egy pasi,csak mellekkel.
-Ugyan az a film egy tévedés volt…- fintorodtam el. - Nagy túlzás filmnek nevezni…
Nem vagyok én aza fajta, aki lehorgonyozna egy nőnél, és jó néhányszor megkaptam már a srácoktól, hogy Sonia a csajom. Ők nem értik ezt a kapcsolatot ami közöttünk van. barátok vagyunk, de ez nem az a megszokott kapcsolat… nem az a fajta barátság, ami azért van, hogy leplezzük szerelmünk. Meg a francokat!! De nekik hiába magyaráznám, nem értenének belőle még mindig semmit sem.
-Akkor irány a bolt… a múltkor megittuk az összes sört…- homályosítottam fel, majd elindultam kifelé.






Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

Sonia Lucas
Sonia Lucas

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 37
◮ tartózkodási hely : vegas, baby
◮ hozzászólások száma : 19
◮ join date : 2013. Dec. 22.

Chris & Sonia Empty
TémanyitásTárgy: Re: Chris & Sonia   Chris & Sonia Icon_minitimeSzer. Júl. 09, 2014 3:28 pm


I can give you nothing but darkness


[You must be registered and logged in to see this image.]

Valóban sokszor férfiakat megszégyenítő káosz uralkodik a lakásomban, de én már csak ilyen rendetlen vagyok, nem tagadom. Sőt, még büszke is vagyok rá, ami azért kicsit szokatlan lenne, ha nem én lennék az említett hölgyemény, mert ugyebár az én esetemben már semmi sem mondható szokatlannak, hiszen az imént már megvitattuk, hogy olyan vagyok, mint egy űrlény, és már erősen érik a hazatelefonálás pillanata.
Tudom, hogy tudja, hogy tudom, hogy tudja. Mi van?
- Akkor jó – engedek meg én is egy halovány mosolyt magamnak. Figyelem, történelmi pillanatnak lehettünk szemtanúi! De na, azért ez mindig csiklandozza a bensőmet, hogy ismer. Mármint, hogy úgy igazán ismer… és még ennek ellenére sem szaladt vagy menekült el a világ túlsó végére. Mert mások garantáltan ezt tennék, efelől semmi kétségem. Persze ilyen erővel az is elgondolkodtató, hogy akkor Chris sem teljesen normális, ha a nem normális nőszemély társaságát keresi. Vagy ott van még a másik opció, hogy még mindig csak megdönteni akar. Hát erre meg csak annyit tudok mondani, hogy álmodik a nyomor, barátom!
- Szóval egy kislány mesélte? – kérdezek vissza felvont szemöldökkel. – Hát akkor biztosan igaz, elvégre a lányok sosem hazudnak – közlöm ezt az apróságot komoly arccal. Remélem, hogy érzi az iróniát a hangomban, hiszen én már csak tudom, hogy a nőtársaim is állandóan kamuznak. Persze a férfiak ezerszer jobbak, ugyanis ők ezt a képességüket már tökélyre fejlesztették az évszázadok folyamán, de azért a gyengébbik nemet sem kell félteni. Nem mintha én szoktam volna hazudni… Ugyan, én nem szorulok rá ilyesmire. De azért bármennyire furcsán is hangzik, nem vagyok olyan tudatlan, mint amilyennek sokan gondolnak, én meg szoktam figyelni a környezetemet, és ha a legtöbb interakciót nem is, de a hazugságot mindenképpen felismerem.
Kíváncsian hallgatom végig a magyarázatát, ahogy próbálja a definiálni a „csöpögős” kifejezést. Voltaképpen én is erre asszociáltam legelőször, így sokkal okosabb nem leszek, sőt alig-alig figyelek a mondandójára, gondolataim kissé elkalandoznak. Nem igazán értem, hogy miért pont vele szoktam filmezni és sört inni, a többiről már nem is beszélve. Talán ha valamivel több érzelem szorult volna belém a kezdetekkor, amikor azt osztogatták, akkor most minden sokkal egyszerűbb lenne. De így aligha az, hiszen nem igazán tudok kiigazodni magamon, sem pedig a miérteken. Vajon ő okosabb nálam ilyen szempontból? És vajon mennyire nézne hülyének, ha egy az egyben rákérdenék arra, hogy ez akkor most mi, ami közöttünk van? Mert én sem a barátság, sem a párkapcsolat fogalmát nem ismerem. Tudom, igencsak hiányos a szótáram…
- Jónak mondod – szalad fel a szemöldököm a magasba. – És akkor mit szóljak én? Mondjuk altatónak nem volt rossz – ismerem be egy bólintás kíséretében. Ha másnak nem, de legalább annak elment, merthogy utána olyan jót aludtam, mint még talán soha.
- Az biztos… De te legalább végignézted? – érdeklődöm meg, nem mintha a film végére lennék annyira kíváncsi. Sokkal inkább az érdekel, hogy hova tűnt akkor, mert az a nap nekem teljes képszakadás. Még arra emlékszem, hogy elkezdtük nézni, én szokásosan pizzát tömtem a képembe, amit sörrel öblítettem le, aztán amikor elfogyott, már igazán nem volt miért ébren maradnom, a film ugyanis nem kötött le, és nagyjából ennél a pontnál sötétedett el a világ. A következő kép, hogy másnak kipihenten az ágyamban kelek, Chris pedig sehol. Gondolom hazament, értelemszerűen, de azért kíváncsi lennék az ő verziójára is. Azt hiszem.
- Komolyan? Ne már! – fakadok ki, amin aztán én magam is meglepődök. Végre valami érzelem… vagy érzelemszerűség?
De hát talán nem is csoda. A sör szent dolog! Kikérem magamnak, hát mi az, hogy elfogyott?
- Felőlem mehetünk – szólalok meg ismét a tőlem jól megszokott érzelemmentes hangon. Nagy nehezen, de csak túltettem magam azon, hogy elfogyott a sör. Persze ezt azonnal korrigálni kell.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Chris & Sonia Empty
TémanyitásTárgy: Re: Chris & Sonia   Chris & Sonia Icon_minitimePént. Júl. 11, 2014 11:44 am



[You must be registered and logged in to see this image.]
Hitetlenkedését már-már nevezhettem volna cukinak is, hogyha másvalakiről lett volna szó, és nem egy olyanfajta nőről, akit inkább neveznék pasinak, mintsem nőnek…bár ez így kicsit erős, és már jó párszor le is szögeztem magamban. Való igaz, a nők igazmondásáról szóló részben hallgatnom kellene rá, de ki látott már olyat, hogy én hallgattam volna az ilyenekre? Hiszen csak egy kislányról volt szó, és nem egy felnőtt nőről.
-Bűn lenne nem hinnem egy kormos képű kis tündérnek. Bár lehet, hogy kiskobold volt, és éppen azért mondott ilyeneket. - villantottam meg egy mosolyt. Tisztában voltam vele, hogy ez itt és most túlságosan is gyermeteg, de nem tehettem mást. Néha az ember fiának kel egy kis szórakoztató gondolatmenet is. Hiszen még sem lehet minden pillanatban hős!!
-Arra kifejezetten jó volt, hogy összenyálazz. - villantottam meg egy mosolyt, mikor a téma arra a múltkori filmre terelődött.  Egy pillanatra elgondolkodtam rajta, mit is kellene hozzátennem még. Elmondjam e vajon, hogy cirógatta a mellkasom fél álmában, vagy csak azt közöljem vele, amivel ő is tisztában volt.
-Az első pár perc rémlik. A többi viszont vak sötétség…- vontam meg vállam. - Mikor felébredtem, bevittelek a szobádba, és hazamentem. Maradhattam volna ott is, de a kanapén való alvás nem az én stílusom.
Az utolsó ruhadarabjaimat magamra kapkodtam, majd bezártam szekrényemet, s megindultam kifelé.
-Bizony. Ha elkezdünk inni… pikk-pakk a sörkészleted fenekére verünk. - feleltem határozottan, majd kisétáltam onnan.
„Érzékeny” búcsút vettem a srácoktól, kik az ügyeletben sínylődtek a mai napon, majd lassanként végre sikerült kikecmeregnem a kocsimig, hol táskámat a csomagtartóba helyeztem.
Letöröltem róla egy foltot, mi szerencsémre nem madárürülék volt, majd bepattantam a vezető ülésbe, bepöccintettem a motort, rádiót kapcsoltam, és várakozó üzemmódba állítottam magam.
Lehallgattam üzeneteimet, majd meglestem pár mailt, s kényelmesen hátradűltem ülésemben.



Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you


Ajánlott tartalom

Egeret ide és lenyílik!



Chris & Sonia Empty
TémanyitásTárgy: Re: Chris & Sonia   Chris & Sonia Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 

Chris & Sonia

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játékonkívül :: Archívum :: Archivált játékok-