KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FONTOS!
Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK!
Bővebb információ: ITT
Az új elérési cím: ITT
A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox

Legutóbbi témák
» Muzsika Tv
every night I save you - Jeremy & Roscoe Icon_minitimeKedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes

» Colors Of Seattle
every night I save you - Jeremy & Roscoe Icon_minitimeCsüt. Ápr. 07, 2016 7:49 pm by Vendég

» Admin hírek
every night I save you - Jeremy & Roscoe Icon_minitimeCsüt. Jan. 28, 2016 12:08 am by Danny Doyle Haynes

» Giulia Bianchi
every night I save you - Jeremy & Roscoe Icon_minitimeVas. Jan. 24, 2016 12:28 pm by Giulia Bianchi

» Avatarfoglaló
every night I save you - Jeremy & Roscoe Icon_minitimeKedd Jan. 19, 2016 12:40 pm by Vendég

» Elkészültem!
every night I save you - Jeremy & Roscoe Icon_minitimeHétf. Jan. 18, 2016 11:29 am by Vendég

» Bernadette Ainsworth
every night I save you - Jeremy & Roscoe Icon_minitimeSzomb. Jan. 16, 2016 3:11 pm by Bernadette Ainsworth

» Minden, ami Las Vegas
every night I save you - Jeremy & Roscoe Icon_minitimeSzer. Jan. 13, 2016 9:34 pm by Admin

» Avataros oldalak gyűjteménye
every night I save you - Jeremy & Roscoe Icon_minitimeSzer. Jan. 13, 2016 9:19 pm by Admin

Ki van itt?
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (43 fő) Hétf. Aug. 14, 2023 3:38 pm-kor volt itt.

Megosztás
 

 every night I save you - Jeremy & Roscoe

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


every night I save you - Jeremy & Roscoe Empty
TémanyitásTárgy: every night I save you - Jeremy & Roscoe   every night I save you - Jeremy & Roscoe Icon_minitimeSzomb. Május 31, 2014 11:47 pm


But I want you to know I did save you. Not when it counted, of course, but... after that. Every night after that. I see it all again, do something different... faster, more clever, you know? Dozens of times, lots of different ways... Every night I save you.





Nagyon szeretném azt mondani, nincsenek emlékeim a balesetről.
Sajnos vannak. Minden éjjel ezzel álmodom, látom, mi történik, hogy mit tudtam volna tenni ellene, hogy mit nem kellett tennem.
Az egész az én hibám. Onnantól kezdve, hogy megittam az ötödik pohár whiskyt, hogy én ajánlottam fel Jeremy-nek, menjünk ki a tengerpartra, hogy amikor tiltakozott, rábeszéltem erre, hogy nem engedtem vezetni, hiába volt kevésbé kiütve nálam, hogy ahelyett, hogy az útra figyelnék, hangosan énekeltem a Highway to hell-t a rádióval, hogy túl későn reagáltam a dudálásra, hogy rossz irányba rántottam a kormányt... Én, én, én. Minden az én hibám.
A baleset két hete történt. Két hete kikanyarodott elénk az a szájba baszott kamion, és két hete, kicsivel éjfél után, szombaton, nekirohantunk a kocsimmal, amit egyébként alig használtam. Kirepültem a szélvédőn, mert nem kapcsoltam be a biztonsági övet. Elsodródtam, be a kamion alá, és láttam az autó roncsait. Nem láttam Jeremy-t, de minden belém szorult hitemmel azért imádkoztam, hogy  csak élje túl... dögöljek meg, ha kell, bármilyen árat hajlandó vagyok kifizetni, csak élje túl! Óráknak tűntek a másodpercek, míg végül elvesztettem az eszméletem.
Napokkal később tértem magamhoz. Azóta van gipszben a karom, van hatalmas fertőtlenítőfolt az arcomon ott, ahol össze volt horzsolva, és azóta nem tudom mozdítani a bal lábam. Jeremy rosszabbul járt. Az ő oldala csapódott a teherkocsiba (mert rossz irányba rántottam a kormányt, én, ÉN)... Számtalan sérülést szenvedett, de nem ez volt a legrosszabb.
Két hete Jeremy nem ébred a kómából, amibe zuhant.
Most látom őt először azóta. Addig vinnyogtam az egyik ápolónőnek, hogy végül elege lett, bevágott egy tolókocsiba és feltolt az intenzív osztályra. Délután van, most ért véget a beteglátogatás, legalábbis egy lélek sincs a folyosón, ahol végighaladunk a különterem felé tartva, de ennek ellenére a lány betol.
Fogalmam sem volt, hogy ez a látvány tárul majd a szemeim elé. Fehér, rácsos ágy, millió egy cső, mely a szájába, orrába, mellkasára, a takaró alá vezet. Halálsápadt, kivéve azokon a helyeken, ahol jódszagú a fertőtlenítőtől. A haja kócos, rendezetlen.
A beteghordó leparkol velem Jeremy ágya mellett, lefékezi a kocsit és magamra hagy.
Hosszú ideig meredten nézem őt, majd a keze után nyúlok. Megsimogatom, egy hosszabb pillanatra az ujjaim is összefűzöm az övéivel, de aztán rádöbbenek, mit csinálok. Visszahúzom a kezem. Ha vallásos lennék, isten után rimánkodnék, de így csak őt tudom megszólítani. Ép lábamra támaszkodok, hogy fel tudjak állni és láthassam az arcát, majdnem pofára is esek, de végül sikerül megőriznem az egyensúlyom. Az arca is sápadt. Sötét, mélyvörös karcolások húzódnak rajta, basszameg! Minden az én hibám. Csak az enyém.
- Jeremy. - Szólítom meg. - Jer... Ébredj fel...
Suttogok. Gombóc van a torkomban, képtelen vagyok beszélni. Nagyon erősen az ajkamba kell harapnom, hogy ne kezdjek el zokogni. Megsimítom a karját szabad kezemmel, tartom magam az ágya mellett. Egy darabig megy, de aztán kiszakadnak belőlem a szavak.
- Sajnálom. Annyira sajnálom!
Közelebb hajolok hozzá, hogy ne hallja más, bár a szoba látszólag üres, de a nővérszoba ajtaja résnyire nyitva van. A gyomrom görcsbe rándul, ahogy vakmerő módon az arcához érek és megsimítom, ahol tudom, ahol nem állja a cirógatás útját cső vagy a sebei.
- Az én hibám, minden. Azt hittem, nem fogjuk ezt túlélni, de élsz! Minden más annyira jelentéktelennek tűnik. Annyira, annyira aggódtam! Féltem attól, hogy elveszíthetlek... Egyetlen, apró, hülye tett miatt... Nem haragszol, ugye?...
Semmi válasz. Hát persze. Kurvára semmi reakció. Megfeszülnek a zsigereim. A rohadt életbe, mennyire nehéz!
- Megértem, ha sose bocsátod meg, ami történt, meg fogom érteni, ha többé látni se akarhatsz, kiabálhatsz, üvölthetsz, csak kérlek szépen, ébredj fel!
Szúr a szemem. Arcomon lecsordul egy könnycsepp. A francba! Nem tudok tovább beszélni, nem megy. Megremeg a szám, és csak nézem csukott szemeit, és csak simogatom az arcát, és odahajolok, persze, nem tudom megcsókolni, de milyen kurva egyszerű is lenne, ha egyáltalán lenne ehhez bátorságom! Elhúzódom, utolsó vágyódó pillantást vetve rá, milyen halvány a szája, milyen élettelen.
- Szeretlek. Sajnálom. - Súgom újra. Mégis mi mást tudnék neki mondani? Megmérgeznek a szavak.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

Jeremy Howe
Jeremy Howe

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 32
◮ tartózkodási hely : a gépe közelében
◮ hozzászólások száma : 4
◮ join date : 2014. May. 21.

every night I save you - Jeremy & Roscoe Empty
TémanyitásTárgy: Re: every night I save you - Jeremy & Roscoe   every night I save you - Jeremy & Roscoe Icon_minitimeVas. Jún. 01, 2014 1:12 am

Now I feel as if I'm floating away
I can't feel the pressure And I like it this way But my body's calling, my body's calling Want me to come back to this World again
Roscoe || 721 || awake

M
egvan az az érzés, amikor az ember hirtelen azt se tudja, hol van? Nah én jó ideje ezt érzem már, nem is tudom, mennyi ideje. Talán egy hete? Egy hónapja? Évek óta? Nem tudom, fogalmam sincsen. Ráadásul egy idő után már azon is elkezdtem agyalni, vajon vagyok e. Lehetséges, hogy már nem vagyok? Igazából tényleg nem tudom. Mindenhol sötét van, nem látok semmit sem. Próbálok emlékezni, mi is történt, de… Kezdjük az elején… A nevem Jeremy Matthew Howe! Van egy ikertestvérem, Jensen. Franciaországban születtem, huszonhárom éves vagyok. Vajon annyi vagyok még? Színésznek tanulok. Legjobb barátom neve Roscoe Rivaille… A tudatom még ép, rendben van. Mi ez az istenverte pittyegés, ami egyszerűen mindenhonnan jön? Mintha a fejem mélyéről jönne, s nem lehet kikapcsolni. Aztán van még ott valami más is, ami gépies zihálásnak hangzik. Hogy lehet, hogy egyszerre van fullasztó csönd és őrjítő zaj is? Mi a jó büdös franc folyik itt? Egy pillanatra elönti az egész világomat a fény, de csak egyetlen másodpercre, éppen csak annyira, hogy emlékek robbanjanak be a tudatomba.

- Te kappanhangú faszfej, az utat nézd, ne engem! – próbáltam túlharsogni az üvöltő zenét és Roscoe alkoholtól bűzlő hangját. Vigyorogtam, mert egy idióta volt, mert a legjobb barátom a világon a legnagyobb barom, aki segg részegen repesztett és még így sem volt hajlandó kifelé bámulni az üvegen, hanem olyan bárgyú fejjel nézett rám, mint aki éppen a világ legjobb szerétől szállt el. Még hangosabban kezdett el vinnyogni, s egyik kezével elengedte a kormányt, hogy engem ölelgethessem. - Engedj el te homár! – röhögtem egyre hangosabban, miközben ő a refrént nyűgte a fülembe. Út a pokolba! Biztos voltam benne, hogy ha így folytatja, még a pokol lakói is fellesnek hozzánk, hogy megnézzék, ki ez a vadállat. Csücsörítve kezdett el cuppogni felém én meg csak játékosan állba bokszoltam, s arra gondoltam, hogy még jó, hogy nem jár már senki az utakon, mert az autókat kerülgetve nehezebb lett volna ezt a baromkodást lefojtatni. Csak azt hittem, hogy nem jár arra senki. Fékcsikorgás, dudaszó, félrekapott kormány és fény. A fény beterített mindent, ledermesztett, csak bámultam belé, mint aki képtelen mást tenni. Csapódás. Elviselhetetlen fájdalom. Semmi.”

Ú
jra sötétség zárt körbe, de már emlékeztem a balesetre. Roscoe vezetett. Ittunk. Nagyon sokat. Roscoe? Újabb hangokat hallottam, s mintha ő lett volna. Valami érintés a kezemen, egy pillanatra melegséget éreztem, s megtaláltam a kezem. Az ott, amit melegség fog, az ott a kezem. Fura volt. Rájöttem, hogy nem tudok mozogni, ami kicsit pánikkal töltött el, de legalább a kezem már éreztem, az legalább már biztosan megvolt. Nah jó Jeremy, most akkor kezdj el kapaszkodni valamibe, ami, biztos. Érintés az arcomon. Van arcom! Tehát a fejem sem mehetett teljesen tönkre, ez azért egészen bíztató! Menni fog! Beszélj még Roscoe, kérlek, egyre jobban hallom a hangod. Legszívesebben könyörögtem volna, de nyilvánvalóan ha a szemem sem tudom megmozdítani, akkor… Várj, a szemem! Az előbb felnyitottam a szemem, a fény! Próbálkozz újra! Persze, hogy a te hibád… Ebben igazad van Roscoe a te hibád, de akkor fogok rád marhára haragudni, ha most csöndben maradsz! Egyre tisztábban érzem a kezét az arcomon, s erősen próbálkozom magamhoz térni. Kibaszott Csipkerózsika vagyok. Akarlak látni, Roscoe! Látni akarok! Ki akarom nyitni a szemem és látni azt a tenyérbe mászó képed. Kiabálhatok is akár, bár nyelni sem tudok és mintha a levegőt sem magam venném. Miért hallgattál el? Érzem, amint egyik ujjam megrezzen, érzem, hogy fázok, érzem a takarót, érzem a fájdalmat, érzem a… nem érzem a lábam. Nem érzem a lábam? Miért nem érzem a… ”Szeretlek”

L
assan rezzen meg a szempillám, majd zavartan próbálom felnyitni a szemem. Az eddig egyenletesen pittyegő gép némi ritmusváltozást hallat, a szemem visszacsukódik, majd újra próbálkozom. Eszméletlenül vakít a fény, fáj a szemem, de ami még ennél is rosszabb az a szúró, feszítő, fullasztó érzés, ami akkor fog el, mikor nyelnék egyet. Mi a szar van a számban? Mi ez a cső? Fuldokolni kezdek, ahogy elkap a pánik. Egy kibaszott cső lóg ki a számból és lóg le egészen a tüdőmig, vagy a gyomromig, de az is lehet, hogy a végbelemig! Ahogy körbenézek, mindenhol csövek vannak, s azoknak az egyik fele belém lóg, vagy… belőlem… Tompa vagyok, fáj mindenem, távoli a világ, de mégis minden annyira… Fáradt vagyok. Fázok. Rémült vagyok. Roscoera nézek. Mit mondott? Mit mondott mielőtt felébredtem volna? Megfulladok! Szedje már ki valaki azt a rohadék csövet a torkomból!


A hozzászólást Jeremy Howe összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jún. 01, 2014 2:31 am-kor.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


every night I save you - Jeremy & Roscoe Empty
TémanyitásTárgy: Re: every night I save you - Jeremy & Roscoe   every night I save you - Jeremy & Roscoe Icon_minitimeVas. Jún. 01, 2014 2:09 am



But I want you to know I did save you. Not when it counted, of course, but... after that. Every night after that. I see it all again, do something different... faster, more clever, you know? Dozens of times, lots of different ways... Every night I save you.






Nem tudom tovább tartani magam. Valami megtörik bennem, valami, amit eddig mélyen elzártam magamban, hogy sose jöjjön elő. Talán a bűntudat. Eddig sosem bántam egy félrelépésemet sem, egyetlen problémát sem, amit okoztam, de ez most más. Ő más. Meghalhatott volna. Mindketten meghalhattunk volna. De élünk. És már csak az a gondolat olyan megkönnyebbüléssel tölt el, hogy azt nem lehet szavakkal leírni. Mégis, bűnös vagyok. Nem lett volna szabad. Ennek nem így kellett volna lennie.

Az ép lábam is felmondja a szolgálatot, így visszaülök a tolószékbe, és csak az ágy szélére borulva próbálom visszafogni a könnyeimet. Ez annyira nem férfias. Mégis, annyira össze vagyok törve, hogy nem tud érdekelni. És ha valami komoly baja esett? Ha ne adj' isten megbénul? Vagy... vagy akármi? Nem akarok erre gondolni. Azzal csak magamat bántom. Meg őt.

Vonakodva simítok végig a karján újra és újra, és imádkozom. Isten, ha létezel, mentsd őt meg. Dögöljek meg én, akár kétszer is, csak ő élje túl, mindenféle maradandó sérülés nélkül. Nem merek felnézni sem. Nem merek megszólalni, torkomon akadnak a szavak. Megmérgeznek.

Monoton pittyegés. Még a lélegzetvételem is annak ritmusára hangolódik. Mégis, mikor hirtelen ritmusváltozást hallat, nem figyelek fel rá; csak mikor legalább egy tucat nővér tódul be a terembe, engem odébb toloncolnak, majd körbeállják őt, mintha csak valami középkori rituálét végeznének rajta. Csak a szemem sarkából pillantok oda, de akkor is valaki fehér köntöse eltakarja előlem mindazt, ami történik. Állam a tenyeremre támasztva bámulok ki addig is az ablakon át az égre, mintha az azon elsuhanó fehér felhők a világ legérdekesebb dolgai lennének. Végül, óráknak tűnő percek elmúltával valaki keze megpihen a vállamon, majd visszatolnak az ágy mellé.

- Felébredt. - Egyetlen szó, amitől a szívem hevesebbet dobban, a gyomrom pedig görcsbe rándul. Vajon hallotta minden szavamat? Izzad a tenyerem, a pizsamám nadrágjának szárába törlöm. Megdörzsölöm a szemeimet is. Nem láthat gyengének. Ó, nem.

Nem merek rá nézni. A nővérek egyike még sündörög körülötte, nézegeti a monitorokat, vizsgálgatja a kötéseket, mindenfélét, és néha lopva felénk pillant, mintha csak tudna valamit, amit mi nem. Vagy... Jeremy nem. Vagy én nem. Legszívesebben a képébe üvölteném, hogy ne képzeljen túl sokat oda, ahol nincs semmi, mert köztem és Jeremy között nincsen semmi. Csak barátok vagyunk. Legjobb barátok. Vagy talán már nem?...

- A doktor úr mindjárt jön, addig ne menjetek sehova. - Úgy mosolyog ránk, mintha most közölte volna a világ legviccesebb dolgát velünk; vetek rá egy sötét pillantást, majd elfordítom a tekintetem. Elhaló léptek. Ketten maradunk.

Én és Jeremy.

Ránézek.

- Jó látni, hogy egyben vagy. - Megtörik a hangom. Mély levegőt veszek. Hol van már az orvos?

Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

Jeremy Howe
Jeremy Howe

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 32
◮ tartózkodási hely : a gépe közelében
◮ hozzászólások száma : 4
◮ join date : 2014. May. 21.

every night I save you - Jeremy & Roscoe Empty
TémanyitásTárgy: Re: every night I save you - Jeremy & Roscoe   every night I save you - Jeremy & Roscoe Icon_minitimeVas. Jún. 01, 2014 2:17 am

Now I feel as if I'm floating away
I can't feel the pressure And I like it this way But my body's calling, my body's calling Want me to come back to this World again
Roscoe || 712 || awake

S
ürgés, forgás, nővérek hada! Annyian vannak, hogy beléjük szédülök. Beszélnek, tevékenykednek, az egyik a monitorokat lesi, a másik a kartonomat, a harmadik felkészít rá, hogy ki fogják venni ezt a szart a torkomból, mert úgy néz ki, magamtól is tudok levegőt venni. Hát, legalább is remélik, hogy így van. Azt mondja nagyon szar lesz, de gyorsan túl leszünk rajta. Állítólag a másik irányba szarabb, no de arra nem emlékszem. Vizsgálják a szemem, a reflexeimet, de a lábammal valahogy senki nem törődik. Pedig az ujjamat megszúrják, amit érzek is, meg is mozgatom, s mintha a lábamhoz is indult volna valaki, de végül nem történt semmi. Mi van itt? Semmi alaposság? Azt mondják, hogy foglaljam el valamivel magam, ameddig kihúzzák azt a szart. Elkezdek hát nézelődni, bár nem látok sokat. Valaki hozott be virágot, friss, nemrégen hozhatták. Magánklinikán vagyok, mert nem fehérek a falak. Roscoe az ablaknál van, s... Mit is mondott az előbb? Azt a jó büdös kurva faszomat a picsába! Kint van! Kiszedték azt a csövet, de majd behugyoztam, annyira fájt, le is kellett fogniuk, mert megbucskázott tőle a testem... része. Na jó, kezd nagyon idegesíteni az, hogy miért nem érzem az alsó felem! Köhögök, fuldoklok, próbálok magamtól lélegezni, de mintha nem menne rendesen, aztán egyszer csak megérzem, amint a levegő fantasztikus sebességgel végigáramlik a légcsövemen, s feltölti a tüdőmet. Teljesen magától. Vagy magamtól, vagy mi. Visszahanyatlok a párnámra, s mindenem fáj a mozgolódástól. Mindenem, egy darabig, mert alatta semmi... Még mindig nem akarok én ebbe belegondolni, hogy miért is van ez így... Kérdezgetni kezdenek. Fáj a torkom, sőt! Az egész nyelőcsövem fáj. Fáj a szám, ki van száradva. Fáj mindenem. Fáradt vagyok.
- Jeremy... - válaszoltam végül nagyon nehezen és borzasztóan elhaló hangon, amikor azt kérdezték, tudom e a nevem. Nem zápult meg az agyam, persze, hogy tudom. - 2014... - válaszolom újra, aminek nagyon örültek, látszólag, bár a hónapot, napot nem tudtam, nem tudtam meddig lehettem eszméletlen, bár az előbb Roscoe is még eléggé leharcoltnak tűnt, szóval túl sokáig talán nem. - Autóbalesetünk volt... - mondom még, de nagyon nyögvenyelős, nagyokat nyelek, de mégsem tudok mit, nincsen nyálam, a nyelvem lényegében porzik. A hangom is alig hallható, de nagyon bólogatnak, vizsgálgatnak és azt mondják, az orvos majd mindent el fog mondani, s még mielőtt megkérdezném, megnyugtatnak róla, ihatok is, majd ha lefolyt az infúzióm. Oda pillantok és fájdalmasan sok van még benne. Mi ez, kínzás? Nem kell nekem az a szar! Víz kell, de kva sok... - A lábam... nem érzem... - nyögöm ki nagyon nehezen, de erre csak zavartan összepillantanak és azt válaszolja az egyik, hogy majd mindent megbeszélhetek az orvosommal, aki nemsokára bejön. Elmondják még, hogy egy nagyon komoly műtéten estem túl és hogy mennyire örülnek, hogy ilyen jól vagyok. Jól? Mihez képest? Mozgolódnak még egy adagot körülöttem, majd azt mondják pihenjek, amennyire csak tudok. Nyilván a látogatómra gondolnak. Roscoe, tényleg, ő hogy van? Végre, nagy nehezen elmennek, illetve majdnem mind. Roscoet nézem. Szerencsére egy nagyon kicsit felemelték az ágyam. Azt mondták, ennyi belefér, így nem vagyok teljesen vízszintesben. Mint egy koporsóban... Csak nézem, s eldöntöm, nem hallottam semmit. Amit hallottam, képzelgés volt csupán, egy hülyeség, nem úgy értette, vagy bármi. Lehet, csak fel akart ébreszteni. Nem érdekel, csak jöjjön ide, mert beszélni akarok vele.
- Egyben? Ez biztos? - kérdezek vissza, mikor végre ketten maradtunk. Hangomat nem sikerül megerősítenem. Nem tudok se hangosabban se erőteljesebben beszélni. Fáj a tüdőm, a mellkasom, ahogy lélegzek. - Te... - megpróbálok nyelni egyet, de mint akinek homok van a torkában. - jól vagy? - kérdezem, s kissé megemelem a kezem, hogy intsek neki, jöjjön ide, hogy jobban lássam, meg hogy ő is hallhasson engem. Kicseszettül gyengének érzem magam, de azért még egy kérdés. - Indítottak... eljárást? Meg... meghalt... bárki? - kérdezem nehezen, s kicseszettül idegesít, hogy ennyire gyenge vagyok. Mindenhonnan csövek, befelé is, kifelé is, gépek, meg minden szar. Én ebbe már most kezdek bedilizni. Én nem tudok a seggemen maradni, pláne nem... egy életen át. NEM! Nem fogok ebbe belegondolni, mert akkor biztosan kiakadok! Gondoljunk minden másra, például arra, hogy a vérvizsgálatok biztosan kimutatták a vérrel hígított alkoholt, ami az ereinkben volt, ráadásul nem is emlékszem. Szívtunk valamit? Vagy tablettáztunk? Olyat csak ritkán szoktam, de most volt? Nem tudom, nem emlékszem. Az este sok helyen foltos... Majdnem meghaltunk. Majdnem... meghaltam...
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


every night I save you - Jeremy & Roscoe Empty
TémanyitásTárgy: Re: every night I save you - Jeremy & Roscoe   every night I save you - Jeremy & Roscoe Icon_minitimeVas. Jún. 01, 2014 8:40 pm



But I want you to know I did save you. Not when it counted, of course, but... after that. Every night after that. I see it all again, do something different... faster, more clever, you know? Dozens of times, lots of different ways... Every night I save you.






Az ágya szélére támaszkodom. Felkönyökölök. Amíg nem maradunk ketten a szobában, nem szólok egy szót sem, csak nézem, seszínű szemeim az arcára függesztve,

csakúgy, mint aznap éjjel, mert kívántad őt, Roscoe, őrülten kívántad,

és próbáltam visszaölteni a pókerarcom, ami alatt elrejthetném az aggódásomat iránta. A korábban kimondott szavak most égetik a torkom, mert mi van, ha hallotta mindet? Bár... Nem igazán tűnik úgy, mintha hallotta volna, mert még nem hozta fel. Ismerem őt - ha valamit nem mondtam el neki, tudta, hogy szedje ki belőlem. És tudtam, hogy ezt most is meg fogja tenni, már ha hallotta a félve elmotyogott vallomásomat.

Remegve hallgatom a szavait. Szabad kezem ujjait görcsösen szorítom össze a takaróján, fejem lehanyatlik, megint. Ha valami baja esik, az csakis az én hibám lesz!

Mert nem tudtál nemet mondani a vágyaidnak, mert kettesben akartál maradni vele, mert naivan akarsz hinni abban, hogy talán őt is érdekelheted, hogy talán ő is megszerethet téged, te naiv hülye, minden a te hibád, csak a TIÉD....

A lelkiismeretem gyötör. Kínoz. Minden egyes általa kimondott szóval újabb kést döfött a szívembe, szorosabbra vonta a szögesdrótot a torkomon, kiszorította az oxigént a tüdőmből. Rettegtem. Szörnyen. Hogy miattam még valami baja esik. Hogy ha ezentúl nem élhet majd úgy, mint eddig, az csakis miattam lesz.

Abból, amit sikerült kiszednem a kezelőorvosomból, már velem sem lesz minden úgy, ahogy eddig volt. Az általam annyira imádott extrém sportokról le kell mondanom - nem bírná őket a lábam, amire valószínűleg már életem végéig sántítani fogok. A horzsolások után is csúnya hegek fognak maradni az arcomon... de mit is vártam, amikor végigsodródtam az aszfalton? Hogy majd egyetlen karcolás nélkül megúszom? De... Hozzá képest igen, megúsztam. Néhány karcolással, de megúsztam. Róla viszont nem tudtam még meg semmit, mert nem voltam a család tagja és így senki sem akart velem beszélni. Igaz, a nővér azt mondta, hogy ha esetleg a párja lennék, elárulhatna egyet s mást... De most hazudjak ekkorát? Egyébként is, ez a kijelentése szívem talált. Oda ütött, ahol fájt. Nagyon fájt.

Végül az utolsó nővér is távozik, és csak ekkor szedem össze a bátorságom, hogy felemeljem a fejem és ránézzek. Olyan sápadt még mindig, mintha csak árnyéka lenne önmagának... A szavai is olyan erőtlenek, élettelenek... Mintha csak megöltem volna benne valamit. Görcsbe rándul a gyomrom. Istenem, miért ennyire nehéz...?!

- Abból, amit tudok, biztos. - Lassan, vontatottan válaszolok a kérdésére, mintha minden szó savval marná a torkom. - A nővérek semmit nem akartak mondani, mert nem vagyok a családod tagja, sem a partnered, sem semmi. A rokonaid pedig basznak hozzám szólni, mert miattam landoltunk itt, szóval...

Megvonom a vállam. Nem egyszer hívtam fel a szüleit, a testvérét, a távoli kuzinokat, de senki sem akart nekem mondani semmit. Gyűlöltek. Én is gyűlöltem magamat. Miért volt ez ennyire nehéz?

- Abból, amit tudok, indulni fog eljárás... De biztos beköszön még a rendőrség, hogy kihallgassanak téged is; az elmúlt két hétben jártak itt néhányszor, és most, hogy felébredtél a kómából, biztos benéznek még egyszer. Nem halt meg senki... - csak te, istenem, majdnem megöltelek! - Csak mi voltunk akkor az úton, meg az a teherautó.

Idegesen ropogtatom az ujjaimat. Csak futólag pillantok az arcára, majd érdeklődésem megint a takaróra függesztem, mintha az lenne a legérdekesebb dolog a világon. Görcsösen szorítom az ágynemű anyagát, kényszerítve magam arra, hogy ne nézzek rá, ne boruljak a nyakába, ne próbáljam átlépni azt a vékony határt a barátság és szerelem között, amit belevéstem az emlékezetembe, az egész lényembe. Annyira akarok mondani még valamit. Bármit, csak hogy könnyíthessek ezen. Megmérgeznek a szavak.

A kínlódásomat az orvos belépése szakítja félbe; megkönnyebbülten hajtom a fejem a takaróra, kihasználva azt a pillanatnyi szabadságot, ami megadatik nekem. Csak remélem, hogy nem fognak most kiküldeni... Mert nagyon szeretném végre tudni, miféle bűnök száradnak majd a lelkemen. Szeretném végre tudni, hogy Jeremyvel minden rendben van. Mert... minden rendben van, igaz?

Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you


Ajánlott tartalom

Egeret ide és lenyílik!



every night I save you - Jeremy & Roscoe Empty
TémanyitásTárgy: Re: every night I save you - Jeremy & Roscoe   every night I save you - Jeremy & Roscoe Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 

every night I save you - Jeremy & Roscoe

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játékonkívül :: Archívum :: Archivált játékok-