Éjfél után érek csak haza. Öltözetem egy jobb napokat is megélt latex ruha. Bűzlök az olcsó parfümtől és a vizelettől, hajam egy hete mosatlan. Úgy festek most, mint egy heroinista lotyó, aki testével akar fizetni a dealer bácsinak egy aprócska adagért. Ma este ez voltam.
A fürdőbe megyek, lemosom az acélhuzalt, amelynek nem is olyan régen munkája akadt. Ötezer dolláros munka, te jó ég hová süllyedtem. Öt rongy egy piti drogkereskedő fejéért. Annak idején másként ment minden. Százezres melók, politikusok, iparmágnások, főgengszterek. Most csak ilyen férgek mint ez is.
Ledobom a ruháim és ezen gondolatokkal állok be a zuhany alá. Úgy tekerem ki emberek nyakát, mint ahogyan más csirkét vág. Látszat azonban semmi. Elvertem minden pénzt, amit életek kioltásáért kaptam. Csak egy meló még és kiszállok. Rióban süttetem a seggem minden nap és teszek a világra, az emberek bajaira. Csak egy meló kell és itt sem vagyok! Egy kurva nagy meló!
A zuhany vize hideg, de észre sem veszem. Túlságosan el vagyok a gondolatokkal. Csak még egy munka, semmi több. Egy meló és kiszállok.
Kiégtem volna? Tíz év a szakmában és ennyi? Egy nagy francot! Van még bennem egy utolsó nagy dobás!
A telefon gonosz hangja zökkent ki. Magamra kapok egy törölközőt és a készülékért sietek. Andy az, ki más lenne. Rohadj meg Andy! Nem veszem fel!
-Igen Andy? - szólok mégis bele. Ha valami pitiáner alak lesz újra téged öllek meg!
-Nyolcezer, remek! Ki a célpont? - nyomorult nyolc rongy, menten felrobbanok!
-Peter Simons újságíró. Nem, semmi bajom. - még hogy nincs-e bajom te hernyó?
-OK Baby, holnap a szokott helyen.
Elemi erővel vágom a földhöz a telefont. A kurva anyád Andy!