USA, New York, New York City, 1990 24 Paparazzi Media Darren Criss

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: Céltudatos, magasra törő. Mindenképpen pozitívnak tekinthető tulajdonság a mai világban, a sok céltalanul továbbtanuló, Meki-diplomás fiatal között.
Könnyen feltalálja magát, nem enged a nyomásnak. Szilárd kiállása remek aggyal párosul. Számára nincs leküzdhetetlen akadály, ha a megszabott határokon túl gondolkozik.
Kaméleon, illeszkedik egy ideiglenes környezetbe.
Szószátyár. Be nem áll néha a pofája. És ez az, amivel a ranglétra csúcsára juthat, vagy a nők bugyijába - oké, ott még a csinos, ártatlan pofi is besegít néha. Ez kéz a kézben jár nála a magabiztossággal. Ha hiszel magadban, más is hisz benned... neked.
Karizmatikus egyéniség. Habár elsőre pimasznak és sunyinak tűnhet - amiben nem is tévednek - egész magával ragadó. Színpadra született ragyogással rendelkezik, habár nem éppen egy született színész. Sok gyakorlásba telt eljutnia erre a közepesnél kicsit magasabb szintre. Amilyen könnyen megszeretteti magát veled, olyan könnyen ellenszenvessé is válhat. Mind rajta múlik.
Képes végtelenül egyszerű, gyermeki lenni, majd véresen komoly és felnőtthöz illően viselkedni. Két véglet, amik között egy színes paletta van.
Megosztó. Ezen nem tud segíteni. Aki átlát a szitán, az nem fogja csipázni, egyenesen szúrni fogja a szemét, de aki nem olyan jó emberismerő, az csak szeretni tudja a bohókás, szenvedélyes énjét. Nem igazán tartozik pozitív tulajdonsághoz, de negatívhoz se. Semleges tulajdonság.

◆ negatív tulajdonságok: Kárörvendő, még ha úgy is tartja, hogy egyszer visszakapja az élettől minden egyes kölcsönbe adott pofonját.
Kotnyeles: nem hiába lett paparazzi a gyermek, mindenbe beleüti az orrát, gyakran okoskodik arról is, amit nem is tud. Ha kell betör, áttúrja az adott híresség fiókjait, s el is tesz egy-két szuvenírt. Csak úgy. Hagyományból. Vagy eladni...
Megszállott hazudozó... vagy inkább csak kitalál mindenféle mesét, s úgy tudja előadni őket, hogy kétséged ne legyen az igazságtartalmuk felől. Legtöbbször saját védelme érdekében, hasznára hantázik.
Előszeretettel használja ki az embereket. Megrabolja őket, érzelmileg, anyagilag, tönkretesz karriereket. Mindezt bűntudat nélkül.
Nehezen viseli a változásokat, ha lehetetlennek is tűnik, megpróbálja fenntartani életmódját, stílusát. Ha ehhez áldozatot kell hozni, óvatosabbnak lenni, vagy hazudni kell, hát ez az ára, nincs mese.
Másban a szálkát is, magában a gerendát se... Makacs, nem hajlandó behódolni valaki más egyértelműen racionális, igaz állításainak. Legalábbis semmi pénzért nem mutatná ki, hogy legyőzték. Számára minden gondolata, lélegzetvétele úgy jó, ahogy van, ha nem tökéletes. Lehet eljátssza az érzéketlent, ha sértegetik, csorbítják az egoját, de igazából pont annyira megérzi a lelkében, mint más.
Időközönként elhagyja magát. Felszed pár kilót, elmaradnak az alapvető higiéniás szokások, nem dolgozik, esetleg csak bulizni jár el és nem foglalkozik a következményekkel.
Ezek, s munkássága mind nagymértékben hozzájárultak, hogy az emberek utálják, s bosszút tervezzenek ellene.

◆ egyebek: Látszat buzi.
Az idősebb (30-40 körüli) nőkért bolondul.
Néha hánytatja magát, hogy újra formába jöjjön egy-egy rosszabb időszaka után.
Kipróbálja a legtöbb ostoba sitcomos, vagy professzionális csajozós technikát. Néha bejön, néha nem...
Naponta többször is megdicséri magát a tükör előtt, kicsit feszít, pózol, hogy tuningolja az önbizalmát.
Hisz a karmában, és fél is attól mi várhat rá.
Túl hamar lázba jön, beindul és akkor sátrat ver a gatyájában. Átkozott hormonok, vágyak!

Történet vagy szerepes példa

- Aúúú, aúú. Óvatosabban, te ogrekezű balfék! - morgok a mélyen tisztelt orvosúrra, aki éppen a törött orromat próbálja helyrepakolni. Na igen, nem éppen most kellene jártatnom a számat, mert olyat odanyom nekem, hogy életem végéig görbe vonal fogja átszelni a csinos kis pofimat. Felordítok és könnybe lábad a szemem, ahogy egy nagy reccsenéssel helyrerázódik arcszerkezetem. Persze a dokit elönti a káröröm fájdalmam láttán. Felugrok és a tükörhöz sietek. Fogamat szívom a feldagadt, véres képem láttán.
Hogy hogyan is jutottam a traumatológiára? Vicces sztori. Nem, nem igazán... Elérted már valaha, hogy a világ vezetőinek, ikonikus alakjainak bukfencet vessen a gyomra, ha meglátnak, vagy meghallják a nevedet? Akkor mesélek. Úgy kezdődött, hogy rámásztam néhány hírességre és kellemetlen, kompromittáló képeket készítettem róluk sutyiban. A sokadiknál már végképp kiég a toleranciamérő-óra. Lehet nem a budiban kellett volna egy bizonyos tv-sztárról fotót készítenem. Berángatott az ablakból, elagyabugyált. Bajba is kerülhetek még emiatt, de elég híres/hírhedt vagyok, mint paparazzi, sokat keresek egy-egy képpel, egy percet se töltenék dutyiban. Az óvadékot zsebből kifizetem. De most jön a kedvenc részem: a bemocskolás. Amióta apám levette rólam a kezét, nem tömi a zsebem, óv meg, etc..., azóta kialakítottam egy védelmi mechanizmust. Mire érzékeny a mai ember? A származásra, rétegződésre. Mivel a bőröm színe fehér, így nem jöhetek a "csak azért mert feka vagyok?!" dumával. Egy divatosabb, új erőre kapott diszkriminációval kellett előrukkolnom. Éljenek a homárok! Látszatra buzit varázsoltam magamból. Divatos, passzentos ruhák, elegánsan meleg viselkedés, érdeklődési kört alakítottam ki magamnak, és jönnek-mennek a kamu fiúbarátok. Kell egy alibi, hogy hiteles legyen, mert amennyire belemászok mások életébe, ők annyira bele akarnak mászni az enyémbe, hogy megkeserítsék az életemet. És lehet röhejesen hangzik mindez, de sokszor bevált. Jött a sajnálat felém, adtam a kivert kiskutya szemeket. Az esküdtek zabálták a műsoromat, és csúnya nagy összegekre ítélték a homofóbiás áldozataimat. A régebbi események fényében most sem reménykedek rosszabban.
- Zack! Édes istenem, mibe keveredtél már megint?! - borul sápítozva a nyakamba az éppen aktuális "szeretőm", Jeff. Vagy John. A tököm tudja, nem jegyzem már a neveket. - Ugye helyrejössz? - aggodalmasan méregeti az arcomat, én meg csak édesdeden mosolygok egy kis fájdalmas fintorral elegyítve. Ekkor lép be egy elég csinoska ápolónő. Az agyam vasszigorral fegyelmezi a testem, a szívem visít a kifejlett Puma után, a farkam meg... önállósul. Mindig is az érettebb nők indítottak be. a korombeliek, vagy tini cafkák csak taszítottak. A pszichológusom jegyzetei szerint az anyám miatt van ez a vonzalom, deviancia, de nem hiszem. Egyszerűen ilyen vagyok. Így vagyok tökéletes. A fiúcskám körbepattogja őt is, amíg én nyakamon dagadó erekkel hátat fordítok és öklömbe harapok. Pár mély lélegzet, és újult erővel lépdelek vissza a vizsgálóasztalhoz, ahol a Puma vár. Látom a kacér csillogást a szemében. Ééés a gyűrűt az ujján. Bassza meg! Megcsappant az esélyem. Egyetlen lehetőség, hogy boldogtalan házas, vagy megszokásból hordja, akkor nyert ügyem van. Egyszer csak a gatyám felé mutat, megrázom a fejem.
- Kérem húzza lejjebb. - villant bátorító mosolyt.
- Itt? Mindenki előtt? - bámulok rá bambán. Szedd össze magad, Kidd, képes vagy megszerezni ezt a trófeát is! Oké, nagy flegmán lekászálódok és lazítok az övemen, mire hirtelen csak pördít rajtam egyet az ogre és az asztalra hasaltat. - Na neee! - Hát nem lett több ebből, minthogy seggbeszúrtak. Átkozott karma...