HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FONTOS!
Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK!
Bővebb információ: ITT
Az új elérési cím: ITT
A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox

Latest topics
» Muzsika Tv
Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes

» Colors Of Seattle
Csüt. Ápr. 07, 2016 7:49 pm by Vendég

» Admin hírek
Csüt. Jan. 28, 2016 12:08 am by Danny Doyle Haynes

» Giulia Bianchi
Vas. Jan. 24, 2016 12:28 pm by Giulia Bianchi

» Avatarfoglaló
Kedd Jan. 19, 2016 12:40 pm by Vendég

» Elkészültem!
Hétf. Jan. 18, 2016 11:29 am by Vendég

» Bernadette Ainsworth
Szomb. Jan. 16, 2016 3:11 pm by Bernadette Ainsworth

» Minden, ami Las Vegas
Szer. Jan. 13, 2016 9:34 pm by Admin

» Avataros oldalak gyűjteménye
Szer. Jan. 13, 2016 9:19 pm by Admin

Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (26 fő) Vas. Jún. 01, 2014 9:04 pm-kor volt itt.

Share | .
 

 Joe&Sol

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

The city of sins awaits you


Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


TémanyitásTárgy: Joe&Sol   Pént. Jún. 13, 2014 10:16 pm

Egyik nap még a család szerető melegét élveztem, majd jött a csapás. A családom elveszett, több mint ötven érző ember. Akikkel nap, mint nap találkoztam. Ők már nincsenek, én pedig egy vonat ablaktalan vagonjában találtam magamat. Tudtam, hogy milyen sors vár majd rám. Mindenki hallotta Mexikóban a pletykákat; aki nem tud fizetni annak elviszik a lányaikat. Én pedig nem tudtam mit csinálni. Először próbáltam ellenkezni, ütöttem, csapkodottam, de a számtalan verés meghunyászkodásra késztettet.
Mikor aznap odadobtak elém egy mosdókesztyűt, tudtam már, mi fog következni. A koszos kesztyűvel áttöröltem az arcomat. Nem viseltem semmi mást csak egy fehér fehérneműszettet. Már annyi alkalommal kellett kisétálnom a fénybe szinte meztelenül, hogy már fel sem fogta. Nem érdekelt, próbáltam a lelke legmélyebb zugába elrejteni. De szívem mélyén ott dübörgött a gondolat, hogy ez mennyire megalázó. Ellene viszont nem sokat tudtam tenni, talán a félénkségem miatt, talán a belém fecskendezett hatalmas adag nyugtatók miatt. Megfogtak és beletuszkoltak egy jelzetlen autóba. Nem bírtam semmit sem tenni ellenük.
Az út hosszú volt, és fáztam. Dideregve fontam magam köré a karjaimat. Fogalmam sem volt, hova visznek. Egy borzalmasan hosszú kocsikázás után végre megálltunk valahol. Az egyik marcona katona kilökött az autóból, le a földre. Nyöszörögve feltápászkodtam, majd egyből be is csapódott az autó ajtaja. Gázt adott a sofőr, engem pedig ott hagyott.
Első tisztább gondolatom, megmenekültem!
Erőtlenül teszek egy bizonytalan lépést, de rögtön visszalépek a falhoz. Nem tudom, mit fogok csinálni. Egyedül vagyok, nem hiszem el, hogy magamra hagytak. Ez hihetetlen... Furcsa, nagyon furcsa. Ekkor meglátok egy árnyat a távolban.
- Ne!- kiáltok fel hangtalanul.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Joseph Saintwood

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 60
◮ tartózkodási hely : mindig ismeretlen helyen
◮ hozzászólások száma : 43
◮ join date : 2013. Aug. 28.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Joe&Sol   Szomb. Jún. 14, 2014 2:40 pm

- Mindketten nagyon jól tudjuk Javier, hogy nem szeretem a szócsépléseket. - keringőzik fel a szivar émelyítő füstje az orrom előtt, ahogy az asztalommal szemközti falat bámulom. - Eleget vártam már. Fizetsz.. vagy vállalod az ezzel járó kényelmetlenségeket. - a hangom nyugodt, egy percig se izgatom magam, ha nem kapom vissza a kiadott kölcsönöket, ő is.. én is jól tudja mik azok a 'szükséges lépések'. És megint a kifogások.. Eltartom a fülemtől a kagylót, és hagyom, hadd áradjon belőle, az ocsmány, félig spanyol akcentussal teletűzdelt mellébeszélések tömkelege. Nem vagyok kíváncsi rá. Ahogyan arra sem mi mindent ígér a jövő hétre. aztán az azt követőre és megint. Elfogyott a türelmem.

- Egy.. órát kapsz. - emelem vissza a számhoz a telefont miközben elsodrom a szivarom. - Nem érdekel hogy oldod meg.. de a pénz itt legyen. - jelentem ki, mindennemű fenyegető hangsúlyt mellőzve, hisz tisztában van vele, ha nem engedelmeskedik megteszem a szükséges lépéseket.
Leteszem a kagylót és várok. A félig elsötétített szobában csak az öreg, antik állóóra kattogása töri meg a csendet. Szeretem az ilyen nyugalmas perceket. Szerettem amikor a világ egy rövid időre megáll körülöttem és nem történik..

- Semmi.. - simítom végig vagy kétszer a kényelmes bőrfotel karfáját, ahogy félig megfordulva vele kitekintek az ablakon. Odakinn hőség van. Eget rengető hőség, és még néha felmerül a fejemben Cancun.. a pálmafák.. a tengerpart az utóbbi egy évben, de ideje volt visszatérőt fújnom. Jöhet a kőkemény üzlet!

Nem tudom mennyi ideig ragad a tekintetem odakinn a szikrázó fényben. A barokk íróasztalon feszítő telefon megcsörren mögöttem ezért óhattalanul visszafordulok.

- Igen!? - nyomom meg a gombot, mire Goodwin, a kapu őrzője szól bele nem kevés tanácstalan hangot is mellőzve.

- Mr. Saintwood, nem messze egy furgon haladt el és kilöktek belőle egy lányt. Zsákkal a fején és a kezei összekötözve, de itt kóborol a kapu környékén, mellédobva egy üzenettel, miszerint "Javier előlege". Mit tegyünk, Uram? - állok egy újabb szivar végét lecsípve és figyelmesen hallgatom az eseményeket.

- Hozzátok be! - szólok rá - De előtte alaposan kutassátok át, különös tekintettel a testnyílásokra. - fűzöm hozzá hidegen, ismerem Javier-t, bármilyen mocskosságra képes, ha csak meglenne a lehetősége az biztos hogy a levegőbe repítene itt mindent.

- Csak mocskos mexikóiakkal ne kezdjen az ember.. - dünnyögöm ezt már az orrom alatt, miután a gombot is kinyomtam és újra alágyújtva az újabb szivarnak a kezemben, várom hogy elibém kerüljön az a lány. Azt hiszi Javier hogy ilyen könnyen lekenyerezhet??


A hozzászólást Joseph Saintwood összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Okt. 09, 2014 1:30 am-kor.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you


Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Joe&Sol   Kedd Jún. 17, 2014 10:18 pm

A szemem még jobban kitágul, mikor meglátom, ahogyan egy árnyból több lesz. Megpróbálok elfutni, de elesek a patkában. Szörnyű hangok közepette érek földet. A térdem felhorzsólodik, azonban a számtalan sebem mellett fel sem tűnik. A könyököm durva koppanással ütköződik neki a betonnak. Sírva kapok oda, alig bírom megmozdítani. Az esésem következtében a feketék beérnek engem.
- Ne!- kiáltom ismét, de felállni és elfutni nincs már erőm. Mintha sok, apró tű szegezne a földre. Esélyem sincs a menekülésre. Egyáltalán hova mehetnék?
Felcibálnak, összekaparnak. Hallom, hogy röhögnek rajtam. Valamit beszélnek is, mondanak, de nem értem. Nem bírok rájuk figyelni, remegésem következtében összekoccannak a fogaim, így nem hallom őket. Kajánul vigyorognak rám, ami torz képet fest a gyér utcai lámpák fényében. A szörnyek a rémálmokból. A lidércek, akik felfalnak és a végén a csontjaimból építenek sírt nekem. Végignéznek rajtam, hozzám érnek. Érintésük durva és mocskos, beleborzongok. Ők élvezik ezt, élvezkednek rajtam. Fogdosnak, cibálnak. Valahova visznek, ellenkezni nincs hangom. Kinyitják a számat, belenyúlnak. Undorodva öklendezni kezdek, de ők élvezik. Látom a szemükben. Azok a szemek! Csupa rossz, csupa gonoszság. Mindenhol végigfogdosnak, mindenhova benyúlnak. Hangtalanul sírok, combjaimat próbálom összezárni, de nem megy. Sehogy sem megy. A magatehetetlenség összezúz, szétszakít.
Egy idő után megunják, tovább beszélgetnek, vihognak. A Sátán kutyáik ők, nyomukban ott a szenvedés torz ábrája. Megfertőznek engem is csúf érintésükkel. Izzom, egy izzó golyó vagyok. Öljetek meg! Öljetek már meg és ássatok el. De ők nem teszik. Ütnek, vágnak. A füst gomolyog és élesek a fények. A formák megszűnnek, a realitás elveszteni a maga jelentését. Megszagolják a hajamat, csavargatják, ízlelik. Segítség!
Majd végül karon ragadnak. Akarom mondani, hogy fáj.
- Hagyják abba!- sóhajtom, nem figyelnek. El fog nyelni a sötétség, el fog nyelni és magával ránt. Ők nem figyelnek, ahogy eddig sem tették. Magam vagyok, egyes egyedül egyszál magam.
Aztán bedobnak egy sötét, halk szobába és magamra hagynak. Valamit még beszélnek, de nem értem. A földön kuporogva simítok végig magamon. Semmim sem tört el, még mindig én vagyok. Még mindig Soledad vagyok. Még mindig nem ért végig a rémálmom. Egy óra kitartóan kattog ebben a borzalmas világban. Megbűvölten figyelem, ahogyan kattog. Tikk-takk, tikk-takk. Gyönyörű, kidolgozott és antik. Tikk-takk. Tikk-takk.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Joseph Saintwood

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 60
◮ tartózkodási hely : mindig ismeretlen helyen
◮ hozzászólások száma : 43
◮ join date : 2013. Aug. 28.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Joe&Sol   Csüt. Jún. 19, 2014 12:32 pm

Az elkövetkező idő nagy részét az újabb szivarom füstjébe burkolózva töltöttem. Vártam. Arra hogy elémhozzák Javier újabb.. menekülési kísérletét. A fiú taknyos még... alig huszonéves, még fogalma sincs róla hogy itt Amerikában hogyan is szól az üzlet, pláne Vegas egy ARANYBÁNYA!
Hatalmasat sóhajtok az orrom elé terülő kopogásra és egy "Hozd be!" felkiáltással az ajtó megnyílik előttem. Feltárul a látvány.. de nem igazán vagyok megelégedve vele. Se nem szőke.. se nem hosszúcombú, szilikondudákkal tömve, és még csak kirívó szépségnek se mondanám. Mocskos.. bűzlik.. és mexikói...

- Úgy látom Javier, csak maga alatt vágja a fát.. - dünnyögöm, ahogy feltolva magam a kényelmes bőrfotelből már a földön fekvő lány körül lépkedek. Ártalmatlannak tűnik. De mindünket értek már meglepetések, ezek a kis kurvák... tudnak küzdeni ha örömüket látják benne, épp ezért is tartom a kellő távolságot.

- Szóval te lennél a nagy.. ajándék? - kérdezem beleburkolózva a füstbe amint újabb kört teszek meg hogy kellően szemügyre vehessem. Nem. Nem tévedtem. Egy fikarcnyit sem ér. Jelenleg! - Ez a kölyök tényleg abban a hitben él hogy valami kiscserkésszel kezdett... - folytatom tovább, csak bámulva a nő szemeibe, nem is fiatal már.. összevert.. a szája felrepedve. Siralmas! - forgatom meg a két szemem, de senki ne mondja hogy nem próbálkozom.

- Szóval a gazdád azt hiszi nálunk az ilyet nevezik kapós csemegének. - beszélek a nőnek, de nem reagál(?). Csak a szemei...
Hirtelen döntésből lépek vissza az asztalhoz, az antik telefonkagylót a kezembe csúsztatom és amolyan ráérősen.. sehová nem sietve tárcsázom a korábban hívott számot.

- Itt Joseph Saintwood. - emelem ki amikor kattan a vonal a másik oldalon - Ezzel még nincs.. kiegyenlítve. - egyszerű és lényegre törő. De ennyi. Kattan is a telefon hangja amikor visszaeresztem a kagylót. Nem vagyok kíváncsi a kifogásokra és az újabb hosszas ecsetelésre, pláne nem ezen az undorító nyelven.

- És most mihez kezdjek veled.. - teszem fel a költői kérdést háttal a hatalmas asztalnak dőlve és újabbat pöfékelve gondolkodom. Az első.. mindent eldöntő.. kérdés..


A hozzászólást Joseph Saintwood összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Okt. 09, 2014 1:29 am-kor.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you


Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Joe&Sol   Szer. Szept. 10, 2014 3:55 pm

Egy hang töri meg a zaklatott csendemet, és felém közelít. Ha lehet még jobban összehúzom magamat. Ne közelítsen!
Ki az a Javier? Értetlenül nézek a köpcös alakra. És ez a Javier miért akar ilyenkor fát vágni? Éjszaka van melyik ember az, aki ebben az időben fát vág?
Léptei hangjára összerezzenek. Ahogy köröz körülöttem, mint egy lecsapni készülő ragadozómadár, mintha megdermedne az idő, és én egy fekete lyukba kerülök. Nehezen nyelek egyet- még mindig érzem a fojtogatásokat-, mert kiszárad a torkom.
- Ajándék?- ismétlem meg hangtalanul ledöbbenve.
Ajándék: Ingyen adott tárgy; viszonzás elvárása nélkül átadott érték, amelyet szívességből, kedveskedésből, vagy egy alkalom emlékezetessé tétele céljából jó szándékkal adományozunk másnak. Ez jó dolgot jelent, nem? Akkor én miért érzem a szájából egy baljós előjelnek?
A lassan gomolygó füst irritálja az orromat. Utálom a szivar füstöt. Akaratlanul felköhögök, ami még nekem is roppant visszataszítóan hat. Azt nem merem kérni, hogy szüntesse meg. A végén még felpofozna. Bár eggyel kevesebb vagy több sérülés már nem igazán számít nekem.
Értetlenül nézek újfent a férfira. Kapós csemege? Csemege, mint... mint micsoda? Riadtan körbenézek és kinézek egy szimpatikusnak és közelinek tűnő falat. Megpróbálok a fal felé kúszni. Mikor a hátam a hűshöz ér, megkönnyebbülten felsóhajtok. Főleg, mikor látom, hogy visszamegy az asztalhoz.
Joseph Saintwood... ezt a nevet jobb lesz megjegyeznem, nem igaz? Várjuk, milyen Joseph? Az agyam kásás a többszöri veréstől. A fejemet neki támasztom a falnak, és várakozóan tekintek az asztal mögött terpeszkedő férfira. Csak ha tudnám, mire várok. A legjobb lenne messzire, de nagyon messzire futni. A legrosszabb érzés akkor kerít hatalmába, mikor leteszi a telefonkagylót.
- Engedjen el...- suttogom, mintegy magamnak.- Kérem!
Nem merek többet szólni, ahelyett csak nézek rá könyörgően.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Joseph Saintwood

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 60
◮ tartózkodási hely : mindig ismeretlen helyen
◮ hozzászólások száma : 43
◮ join date : 2013. Aug. 28.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Joe&Sol   Vas. Szept. 21, 2014 12:14 am

Panaszosat sóhajtok.

- Báár megtehetném madárkám, de ez itt most üzlet! - tolom vissza a fogaim közé a szivaromat és még mindig a nőt nézem. Eljátszadozom vele.. A gondolattal hogy mit lehetne belőle kihozni. Lehetne valamit egyáltalán??

- Eeeejj, mocskos mexikóiak.. - ha nem lennék jól nevelt köpnék is egyet a földre, de nem teszem. Helyette inkább közelebb lépkedek, óvatosan.. ha bármivel próbálkozni merne, és alig messze tőle lehajolok hogy a szemeibe nézzek.

- Talán nem is olyan siralmas.. - dünnyögöm tovább, ahogy - ha hagyja - az állát a kezembe veszem csak hogy az arcát is tüzetesebben megnézzem, egy kis szappan.. egy kis víííz.. némi idő.. Talán.
Akár eltépi, akár nem, nem nyüstölöm többet. Hátat fordítok. Persze csak a biztonságos távolságot megtéve, és megközelítve az asztalt megnyomom a gombot.

- James, bármi amit tudnom kéne? - kérdezem a hangszóróból szóló hangot.

- Semmi lényeges Uram, nem találtunk semmit. Kissé össze van törve és koszos is, úgy tűnik nem tartották valami jó körülmények között. - rándul meg a szemöldököm, ennyit magamtól is kitaláltam.

- Más? - kérdezem türelmetlenül valami lényegre törőbb információra éhezve.

- Háttt.. - habozik.

- Na bökje ki! - sürgetem, mert sosem voltam türelmes ember, pláne a személyzettől nem tűröm a töketlenséget.

- A fiúk nem nőgyógyászok, de... - megint habozik - de állítólag még szűz. - fejezi be kisvártatva, én meg felcsillanni látom a lehetőséget.

- Áhhá. - fejezem ki színtelenül, nem tükrözve az elégedettséget, de mindez már nem rá tartozik.
Elengedem a gombot, és máris egészen más szemmel nézek az én kis portékámra. Először is.. kelleni fog ide az a víz.

- James, küldje a tisztogatóbrigádot! - nyomok rá megint a gombra, de csak egy szemvillanásnyi időre, és már fordulva is el az asztaltól visszavezetem a szemem erre a kis..

- Többet érsz mint azt hittem volna! - mosolygok rá, de hogy ő mit lát ki belőle... Viszont nem kommunikálok többet. Ha neki nincs kérdése, megvárom míg a csapat megérkezik, bedugják aaa.. mosógépbe, vagy bánom is én akárhova, és alig némi idő múlva, már tisztán, üdén és illatosan hozzák elém, amíg én a fotelomban megpihenek. Javier mégiscsak tud valamit...




A hozzászólást Joseph Saintwood összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Okt. 09, 2014 1:28 am-kor.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you


Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Joe&Sol   Szer. Okt. 08, 2014 6:29 pm

Szemem sarkából egy kósza könnycsepp szánkázik le, de mielőtt észre venné, gyorsan letörlöm. Sírni akarok, de nem előtte. Összezuhanni, de nem előtte.
Ez lennék én? Az üzlet? Mégis milyen üzlet lehetnék én? Én nem vagyok holmi tárgy, holmi oda-vissza dobálgatható dolog. Soledad vagyok, ember. Bár, ahogy rám néz, inkább érzem magam egy rongybabának, mint embernek.
Csöndben hallgatom a motyogását, próbálok a fal hűvösségére gondolni, ahogyan a hátam neki feszül. Most csak ez az egyetlen biztos támfalom, és ki tudja, meddig. Fejemet hátrahajtva pihentetem a zúgó gondolattal teli kobakomat. Így mikor pár pillanattal később kinyitom a szemem, a férfi előttem guggol és vészesen közelít felém. Egy ijedt nyüszögés hagyja el a számat. Államat próbálom lefelé szorítani, de még így is meg tudja emelni. Rettegve nézek a gonosz íriszei közé. Ha most fel tudnék állni... Ha most lenne valakim, aki vár rám...
Hangosan veszem a levegőt és megkönnyebbülés járja át testem. Most úgy tűnik, kikerültem a látóköréből. Hátat fordít nekem, majd ismét beszélni kezd valami Jameshez. Hogy miről beszélnek, nem bírom követni. A szavak értelmetlen kuszaságokban kavarognak a levegőben.
A mosolyától megfagy az ereimben a vér, elhűlten pillantok rá. Eddig elült bennem a félelem szele, azonban most újult erővel tombolni kezd. Farkasra hajazó mosolya örökre beleég az emlékezetembe. Hiszem, hogy kísérteni fog álmaimban. Már ha megélem, hogy legyenek álmaim.
Az üldözőim ismét megjelennek, és elhurcolnak. Valamin röhögnek, miközben engem visznek. Csak nehézkesen tudom velük tartani a lépést. Az eséstől fáj a lábam, a karom és zúg a fejem. De őket ez egyáltalán nem érdekli, csak mennek tovább szüntelen. Ajtó, fal, parketta. Megannyi ismeretlen forma, ismeretlen szag. Én pedig sodródom az árral. Bedobnak egy fürdőszobára hasonlító helyre. Ez legalább ismerős. Mielőtt elvittek volna, akkor kellett megmosakodnom, mikor ismeretlen férfiak jöttek, hogy megnézzenek. Miután végzek, visszaveszem a piszkos és valószínűleg sok helyen szakadt ruhámat. Az ördögök hangosan várakoznak rám, nem felejtik el a tudtomra adni, hogy én egy senki vagyok. Én az üzlet vagyok...
Belöknek egy ajtón, és az orromat megcsapja az előbb oly sokáig torkomat maró szivar füst. Megállok az ajtóban, nem moccanok. Még csak nem is szólok. Vagy mégis:
- Haza mehetek?- teszek fel még egy utolsó bátortalan kérdést a szabadulásom reményében.
Remélem, segélykiáltásom a megfelelő fülekre talál. Én csak haza akarok menni. Semmi más célom nincs, csak haza...
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Joseph Saintwood

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 60
◮ tartózkodási hely : mindig ismeretlen helyen
◮ hozzászólások száma : 43
◮ join date : 2013. Aug. 28.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Joe&Sol   Hétf. Okt. 20, 2014 7:05 pm

- Előbb utóbb biztosan.. – fújom a papírok közül amikbe mélyedek, azután hogy nyílik az ajtó és a kis.. termék megjelenik a látóteremben, alig néhány méterre előre. Csak ekkor nyúlok a szivaromért.. megint.. és újra a fogaim közé teszem, hogy újabb sóhajt megeresztve a kislány szemeibe nézzek. Fejjel bökve felé jelzem hogy nem harapok, jöjjön csak közelebb.

- De előbb van itt még egy kis tartozás.. – teszem hozzá, nem bocsátkozom részletekbe elvégre nem az a dolga hogy üzleti ajánlatokat tegyen, vagy ötleteljen, ezt hagyjuk meg a hozzá értőknek. - Amit tetszik vagy nem, ki kell egyenlíteni különben.. - hagyom nyitva a kérdést, egy panaszos sóhajt is eresztve bele elvégre nekem is jobban esne ha a kezemet tarkítanák a kijáró százezrek, nem pedig egy félkész.. Nem! Mondjuk hogy csiszolatlan féldrágakövet kéne ápolgatnom.

A lány.. vagy megtette felém a lépéseket vagy nem.. de semmire nem kényszerítem, ha akar járkáljon körbe, úgyis zárt ajtókra talál. Itt most az egyetlen lényeg a kölcsönös megegyezés, akárhogy is alakul a helyzet. Valamit.. valamiért. Csak így szól az üzlet elvégre soha.. semmit nem adnak ingyen.

- Vagyis madárkám üzletet ajánlok neked. - szivárog a füst a fogaim között, de nem árulom el a másik végletet, miszerint fikarcnyi választása sincs. Ha nem megy szépszerével.. biztosan akadnak máás üzletfelek, akiknek pont az a jó, ha ellenkezik!
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you


Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Joe&Sol   Csüt. Feb. 05, 2015 6:08 pm

Noha nem ad pontos választ a kérdésemre, a mondat mégis biztató számomra. Előbb utóbb biztosan. Biztosan, van benne valami bizonyosság. Bizonyosság, hogy itt hagyhatom ezt a rémálmot. Bizonyosság, hogy haza mehetek, oda, ahol lenni akarok. Biztos, ami a reményt jelenti. Reményt, hogy nem hazudik nekem. Ugyan, kit akarok ámítani? Sosem jutok haza. Sosem. Itt ragadtam apa hibája miatt. Az ő vétkei miatt lemészároltál a családom, elhurcoltak és áruba bocsátottak. Meggyaláztak, porba löktek, porrá zúztak. Semmi vagyok. Sosem, sosem láthatom már az otthonomat.
De... Mindig van egy de. Semmit sem adnak ingyen. Tudtam, tudtam, nem bízhatok benne. Semmi sem biztos, semmi sem adhat reményt. Nekem tartozásom van. Soledad, te tartozol! Nem menekülhetsz, nem mehetsz sehová. Nem, míg meg nem adod a tartozásod. Tartozásomat, ami nem is az enyém és mégis az enyém. Hogyan lehetséges ez? Hogyan?!
Ki nem mondott fenyegetés lappang szavaiban. Félek. Tőle és a helytől. Rosszabb, mint a rémálmaiban. Az, hogy itt vagyok... Az ittlétem semmi jót nem jelent. Utolsó utáni kétségbeesésemben kapok az ajtókilincs után, ami nem mozdul; zárva van. Keresnem kellene egy másik kiutat. Kell lennie egy nyitott ajtónak! De mégis mennyi az esélye annak, hogy megtalálom? Lehajtom a fejem és a falhoz simulok, nem akarok közelebb menni hozzá. Messze akarok tőle lenni!
- Üzletet?- kapom fel hirtelen a fejem és ízlelgetem a szót. Vagyis van választási lehetőségem? Lehetséges lenne?
Nem szabadna bíznom benne, különben sosem jutok haza. De mégis... Érdekel, mit fog mondani. Tudni, akarom, mi a szabadulásom kulcsa. Bízni akarok benne, mert megígérte, hogy haza mehetek. Előbb, utóbb.
Teszek egy bizonytalan lépést, eltávolodom a faltól. Mondja gyorsan, mit kell tennem! Hallani akarom!
- - egyezem bele halkan. Nem tudom, ez most beleegyezés volt a részemről anélkül, hogy meghallgattam volna? Mit is akarok igazából?
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Joseph Saintwood

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 60
◮ tartózkodási hely : mindig ismeretlen helyen
◮ hozzászólások száma : 43
◮ join date : 2013. Aug. 28.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Joe&Sol   Vas. Feb. 08, 2015 1:21 pm

Ideges... Hát hogy is ne, a mexikóiak KUTYÁK! Aljas büdös népség mind egytől egyig! - jön az érzés megint hogy földre köpjek, de más hibái az én vesződségem. Nagyot sóhajtok.

- Ne futkorássz madárkám, jól tudod hogy úgysem juthatsz ki. - a hangom lesajnáló, talán a fogam fehérje is megjelenik egy szemvillanásra a háttérben, de senki ne mondja hogy én ezt élvezem.
Kelendőbb az alázatos társaság.

- Üzletet mondtam volna?? - csúszik a szemöldököm álnokul a homlokomra, de inkább tisztázzuk az erőfölényeket. - Legyen inkább egy megállapodás. - döntöm meg résnyire a fejemet és a felszivárgó füst mögül tapogatózva vizslatom. - De előbb gyere ide és ülj le! Senki nem fog bántani.. - dőlök előre, hogy elnyomjam a szivaromat, nem, nincs még vége, de azok az átkozott orvosok... Szívrohamok.. érszűkületek... Inkább egy golyó végezzen velem mint a saját testem.

Az a hang.. az a gyenge.. nem tudom mire véljem. , mint közelebb jön, vagy , mint benne van, akár bármiben... Fürkésző szemekkel vizslatom, és jobb kezem megemelésével ismételten hellyel kínálom. Lássuk... mennyire reménytelen az a helyzet!
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you


Sponsored content

Egeret ide és lenyílik!



TémanyitásTárgy: Re: Joe&Sol   

Vissza az elejére Go down
 

Joe&Sol

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játékonkívül :: Archívum :: Gé játékai-