Las Vegas, 1956. 05.05. 58 Cégvezető Maffia Jeremy Irons

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok:
egyenes (akivel kell)
lojális
idealista
megbízható
kifinomult
objektív

◆negatív tulajdonságok:
manipulatív
mogorva
gátlástalan
rideg
kontrolláló

◆egyebek:
a szőke hajú nőket szeretem, még akkor is, ha nem valódi a hajszíne
az öltözködési stílusom mindig kifinomult
ritkán tegeződöm
az oroszokhoz erős kötelék fűz, megbízunk egymásban és segítjük egymást
a családomra láthatatlanul figyelek, főleg a saját érdekemben

Történet vagy szerepes példa

- Foglaljon helyet, Mr. Parker – szól a vörös hajú nyomozótanonc, aki úgy gondolja, hogy nagy halat fogott. Ez persze így is lenne, de a ficsúr nem ismer engem, és nem tudhatja, hogy hamarosan el fog költözni jó messzire a családjával, vagy jó mélyre, nézőpont kérdése. Helyet foglalok, hiszen eddig tisztelettel bánt velem, ezt legalább belénevelték, nem úgy, mint néhányukba. Még ahogy leülök, az is elegánsabb, mint a szemben álló bármely megmozdulása. Elemezni akar, látszik rajta, csak nem ismer. Nyugodtan eltölthetünk itt pár órát, vagy csak pár percet, attól függően dől el majd a sorsa. Emlékszem, amikor először vártam egy rendőrőrsön apámra, olyan tíz éves lehettem. Csak rám mosolygott, és azt mondta nem lesz semmi baj. Tényleg nem lett, én pedig onnantól mindig a nyomában loholtam. A Parker Hajózási Vállalatok akkoriban még csak Parker Művek néven futott, apám minden örökségét ebbe ölte bele, volt két nagy tartályhajónk. Viszont gondolt a fia és unokái jövőére és üzletet kötött az oroszokkal, ekkor indult be az embercsempészet. A szerbek és a kínaiak is szóba jöttek, de apám olyanokkal akart üzletet kötni, akik profik és állják a szavukat. Így szépen, mire én felnőtt korba léptem, már a Parker Hajózási Vállalatoknak volt tíz tartályhajója, az üzlet remekül futott. Sok pénz jött és sok pénz ment el, az üzletbe szép lassan én is belefolytam. Mégis már tizennégy éves elkövettem az első gyilkosságom, igaz, véletlenül. Az olcsó kis ribanc rátámadott apámra, én pedig kénytelen voltam az ajándékba kapott kést a mellkasába süllyeszteni. Tényleg megviselt, de apám megtanított rá, hogy hogyan kell elviselnem ezeket a dolgokat. Mire feleszméltem, már a húszas éveimben jártam, és csak a hatékonyság lebegett előttem. Tudtam, hogy apám kihasznál, de nem zavartattam magam, mivel azt is tudtam, hogy nemsokára az enyém lesz minden, addig pedig bele kell jönnöm a szakmába. Orosz bérgyilkosok tanítgattak a fegyverhasználatra, de valamiért mégis a kés lett az én fegyverem.
- Mr. Parker, nézze ezt a nőt, utoljára magával látták. Felismeri? – a fiatal nyomozó, bizonyos Tanner, legalábbis ezt olvasom le a jelvényéről, kizökken a nosztalgiázásából. Ha akarnám, egy mozdulatomba kerülne, hogy meghaljon, de nem vétek ilyen hibát, az én módszereim mások. Magam elé húzom a képeket, rájuk vetem a pillantásom, majd visszadobom a képeket a férfi elé, érzelemmentesen nézek fel rá.
- Találkoztam ezzel a nővel, tehát meghalt? Sajnálatos – dőlök hátra, mintha nem lenne más mondanivalóm, igazán nincs is. Igen, a kis lotyó követelőzött, hogy fizessük tripla árat neki, hiszen megtett ezt-azt, amit más nem. Kár, hogy nem hatnak meg az ilyenek, viszont az Jevgenyij nem ily elnéző. Én szóltam neki, hogy ebből baj lehet, de az oroszokat kár erőltetni.
- A szemtanúk szerint ön Jevgenyij Tanakovval, és ezzel a hölggyel távozott a Sárga Orchideából. Tudja ki az a Tanakov, Mr. Parker? – kérdezi, és tovább fixírozik, hátha kiszed belőlem valamit. Sajnálatos, hogy nem ismer, mert kezd kifogyni az időből.
- Egy részeg orosz, aki kijött velem egy bárból, ezzel a nővel. Tudja, százak jönnek-mennek naphosszat abban az exkluzív bárban. Megengedi? – előveszem a szivartálcám, és kihúzok egy szép Cohiba Stiglo VI-ot és máris elönti az orrom az aromája. Na, igen, ez már valami, ezért például érdemes élni. Persze a fiatal Tanner, egy „az épületben tilos a dohányzás, Mr. Parker” sablonnal elveszi a kedvem is, így szépen visszaillesztem a helyére, a drága füstölőt.
- Biztosan magával volt, látták – üti a vasat Tanner, kár, hogy előbb fel kéne melegítenie azt. Hányszor hallottam már Audreytól, a feleségemtől ugyanazt a parolát. Az sem hatott meg, én viszont máshogy állok a dolgokhoz. Rájött, hogy ha nem kérdezősködik, neki is szép élete lesz, és még a kórházat is elkerülheti, sőt, az sem érdekel, ha a kertészfiúval, vagy Blair tanárjával szűri össze a levet. Néha azért megdugom én is, rendes férj vagyok, na. A fiam és a lányom, viszont nem akar részt venni a dolgokban és gyorsan, sok daccal kirepültek a családi villánkból. Sajnálom, hogy Blair ilyen csökönyös, Georgia nem érdekel. Azért kíváncsi leszek, hogy jönnek e kuncsorogni majd, a díler halála miatt. Nem tudják, hogy már rég feltakarítottam utánuk, figyelnem kell a nevemre.
- Tényleg? Van bizonyítéka? Vagy csak láttak egy orosz taggal, aki egy rüfkével az oldalkán hozzám beszélt. Nézze, Tanner őrmester, nekem fontosabb dolgaim vannak ennél. Sajnálom, hogy meghalt a nő, amikor még én láttam élt. Keresse Tanakovot, ő is biztosan olyan, aki utoljára látta. Nem egy irányba mentünk, bár a pasinak veszett jó humora volt, kicsit sajnálom, hogy nem ismerhettem meg jobban. A nő pedig gőzöm sincs, hogy ki. Egyéb kérdés? – most már én nézek rá úgy, mint aki elemezni fogja, mégpedig a homokórát a feje felett, amiből kezd kifolyni a homok, és amint elfogy neki annyi. Egy fiatal tiszt lép be, miután kettőt kopogott és elhívja Tannert, mert telefonja van,. addig itt marad velem. Nem szól semmit, csak várakozik, majd megérkezik az őrmester.
- Mr. Parker, önt tisztázták, köszönöm az együttműködést – kezet is nyújt, de nem fogadom el, csak szépen lassan elsétálok mellette.
- Viszlát, Tanner őrmester – adja neki az ég, hogy viszontlásson, és ne kezdjen el Jevgenyij után nyomozni. Különben mégiscsak mehet jó mélyre, mint mondtam, az oroszok nem annyira elnézőek, mint én.