A félelem minden más dolognál hamarabb születik.

Még egy vonal ide, aztán egy oda is, és kész is. Felemelem a papírt, és jól szemügyre veszem. Nagyszerű! Pontosan olyanra sikerült, mint az előttem levő épület. Valójában fogalmam sincs, hogy mi lehetett itt régen, de nagyon a szívemhez nőtt. Már jó ideje vagyok itt, teljesen lekötötte a figyelmemet ez a hely. Ki tudja... talán még a szívemhez fog nőni ez a híres Las Vegas, ahová olyan undorral jöttem, mintha itt hirdetnék ki a halálomat. Jó... persze odahaza Németországban sokkal jobb volt, de mindig kell a változás az ember életében. Ez pedig az enyémben nagyon nagy fordulat. Hát mit mondjak? Az biztos, hogy cseppet sem unalmas az itteni élet. Mindig van ahová mennem, és mindig van amit csinálnom. Nem tudom... sikerülni fog majd egyszer kiismerni a város minden kis zugát? Talán majd egyszer... vagy ki tudja. Ha erre két hónap nem volt elég, akkor talán sosem fogom magam igazán otthon érezni ebben az elzüllőt nagyvárosban. Úgy döntöttem, hogy város nézésre megyek, csak éppen az a probléma, hogy valahova igen csak elkeveredtem. Abban a reményben fogtam neki a rajzomnak, hogy talán amíg azzal elkészülök jön valaki... akárki, aki útba igazít, de sehol senki. És ennek már vagy két órája. Nagyon úgy tűnik, hogy magamtól kell haza keverednem, amitől azért egy kicsit félek, mert nem szeretnék még jobban eltévedni. Eléggé fáradt vagyok, mára ennyi a város tanulmányozásából úgy gondolom, hogy bőségesen elég. A vicces az, hogy a telefonom is lemerült, szóval esélyem sincs azon kevés emberek közül, akikkel sikerült összebarátkoznom, bárkit is felhívjak. Ezt nevezik az igazán nagy pechnek! Pedig általában egész jól szoktak alakulni a dolgaim. Úgy tűnik ez ma nagyon nem az én napom.
Az eddig két copfba kötött, rózsaszín hajamat szabadon engedem, az meg zuhatagként omlik a vállamra. Csupán csak azért kötöttem meg, mert idegesített, hogy folyton a szemembe lógott... zavart a műalkotásomban. A rajzomat és a szénceruzámat berakom a kis oldal táskámba. Ekkor pillantok meg négy igencsak jól öltözött fickót. Nagyszerű. Ők az én embereim. Reménykedve, lassú léptekkel indulok meg feléjük. Nagyon remélem, hogy ők legalább egy kicsivel okosabbak nálam, és a segítségemre lesznek. Azt meg még ugyan remélem, hogy nem valami bunkó parasztok, mint a legtöbb angol ember. Mert igazán nincs kedvem veszekedni senkivel. Csak haza menni, enni valami finomat, aztán lefeküdni, és holnap délig ki se kelni az ágyból.
Szökdécselve haladok feléjük, aztán puff. Minden annyira gyorsan történt. Valaki lő... egyet... meg még egyet... meg... A négy férfi egymás után hullik a földre, én meg csak állok ott. A lábam a földbe gyökerezett, hang nem jön ki a torkomon, és csak bámulom a tőlem nem is olyan messze álló alakot, akinél fegyver van... aki a szemem láttára ölt meg négy embert. Aztán tekintetem újra a földön heverőkre csúszik. Egyáltalán meghaltak? Vagy csak megsebesültek? Oda menjek? Vagy csak simán szaladjak el? Mennyi az esélye, hogy megúszom ezt élve? Mi van ha engem is le lő? Nyelek egyet, de még mindig nem mozdulok. Nem tudok. Nem merek. Olyan, mintha valami krimi sorozatba keveredtem volna. Ja... bárcsak ott lennék.





500 ||  



'mama won't you let me do the hump' by [You must be registered and logged in to see this link.] at [You must be registered and logged in to see this link.]

A félelem minden más dolognál hamarabb születik.

Ha bárki is azt szeretnéh, hogy megutáljam Las Vegast, meg az angolokat, akkor egészen jó úton haladnak. Mi németek sokkal békésebbek vagyunk, mint ez itt. De nem fogok visszamenni oda. Többé nem. Maximum majd csak látogatóba. Az igazság az, hogy egy kicsit azért hiányzik az otthonom. Az igazi otthonom. Na meg a családom... a barátaim. De mindezzel nem szabad törődnöm, mert most ez az új otthonom, és majd talán idővel új barátaim is lesznek. Angol barátaim... Mert valószínűleg belőlük is akadnak normálisak. Bár eddig nem sokkal találkoztam, de mindegy. Majd lesz valahogy. Ami a biztos az az, hogy én innen sehová nem megyek, még akkor se mindennap valami idegbeteg fegyverrel támad rám.
- Nem... tényleg nem. – felelem kérdésére, és szinte lerí róla, hogy nem nagyon hitte el. Hát persze, hogy nem... annyira azért Ő sem hülye. Az én szerencsétlenségemre ugyebár. Mert mennyire jó lenne, ha valami agyilag fogyatékos tartaná rám ezt a fegyvert. Akkor simán be tudnám csapni. De így túl könnyű dolgom is lenne. Nagyon olyan érzésem van, hogy olyan könnyen nem szabadulok a jövendőbeli gyilkosomtól. Mert tegyük fel, hogy sikerül megszöknöm... vagy nem... az biztos nem. De akkor tegyük fel azt, hogy elenged. Mi a garancia arra, hogy két vagy három nap, esetleg 5 hónap, vagy egy év múlva nem öl meg? Mi van, ha innentől kezdve majd gondoskodik arról, hogy pokol legyen az életem? Csak tudnám, hogy mit ártottam én neki. Nem tudtam, hogy ez a hely a gyilkosoké... Demokrácia van... ami annyit tesz, hogy oda megyek és akkor, amikor csak éppen kedvem tartja. Akkor meg mégis mi a fene baja van?
- Nem... – morgom, aztán nyelek egyet. Igazából, de... jó lenne innen megszabadulni már. Magabiztosan kihúzom magam, majd a szemébe nézek.– Nincs szükségem menekülésre. Hiszen szabad vagyok. – teszem hozzá bátorságot színlelve. Lehet, hogy ezt nem kellett volna. Mindenre csak rá kell bólintanom, szépen kell beszélnem vele, és akkor megúszom élve. Nem lehet olyan nehéz. Egyszer az életben én is csinálhatnám azt, amit mondanak, nem? Egyre jobban reszketek, érzem, hogy az erő megy ki a lábamból. A könnyeim összegyűlnek a szememben, sírni volna kedvem. Ugyan már Nadja! Össze kell szedned magad! Szólal meg a fejemben egy hang, mire ismét nyelek egyet, ezzel tartva vissza a könny cseppeket. Ez az! Nem is olyan nehéz.
- Tudom, hogy nem... vagyis... gondolom. De fogalmam sincs, hogy hogyan jutok haza... sajnálom... nem akartam... nem akartam itt lenni. Had menjek... – A szavak csak úgy ömlenek belőlem. Te jó ég! Én most valóban könyörgök? Mert az kurvára nem én vagyok. Én nem szoktam. Hát persze, hogy nem... egészen eddig a pillanatig. De most jelenleg az életemről van szó. Nem viselkedhetek úgy, ahogyan szoktam. Ez is én vagyok. Csak eddig nem tudtam róla. Mert honnan is tudhattam volna? Még sosem kerültem ilyen helyzetbe. Sosem akart senki megölni. Most meg... fogalmam sincs, hogy mi tévő legyek? Nem akarom... nem akarok itt lenni... és meghalni sem. Legbelül abban reménykedek, hogy talán csak az egész egy rossz álom... majd mindjárt felkelek.
- Nadja... – még mindig reszkető kezemmel begyúrom a rajzot a táskámba, aztán ügyetlenül húzom vissza a cipzárt. Tekintetemet végig a rám szegezett fegyveren tartom. Valójában azt terveztem, hogy hazudok a nevemmel kapcsolatban, de kicsúszott a számon. Bizonyára a félelem miatt, ami egyre jobban az uralma alá vesz. Esküszöm, ha haza jutok valahogyan innen elmegyek bulizni és megrészegedek örömömben. Képzeletben máris az egyik las vegasi clubban iszogatok.





560 ||  



'mama won't you let me do the hump' by [You must be registered and logged in to see this link.] at [You must be registered and logged in to see this link.]

A félelem minden más dolognál hamarabb születik.

Ha bárki is azt szeretnéh, hogy megutáljam Las Vegast, meg az angolokat, akkor egészen jó úton haladnak. Mi németek sokkal békésebbek vagyunk, mint ez itt. De nem fogok visszamenni oda. Többé nem. Maximum majd csak látogatóba. Az igazság az, hogy egy kicsit azért hiányzik az otthonom. Az igazi otthonom. Na meg a családom... a barátaim. De mindezzel nem szabad törődnöm, mert most ez az új otthonom, és majd talán idővel új barátaim is lesznek. Angol barátaim... Mert valószínűleg belőlük is akadnak normálisak. Bár eddig nem sokkal találkoztam, de mindegy. Majd lesz valahogy. Ami a biztos az az, hogy én innen sehová nem megyek, még akkor se mindennap valami idegbeteg fegyverrel támad rám.
- Nem... tényleg nem. – felelem kérdésére, és szinte lerí róla, hogy nem nagyon hitte el. Hát persze, hogy nem... annyira azért Ő sem hülye. Az én szerencsétlenségemre ugyebár. Mert mennyire jó lenne, ha valami agyilag fogyatékos tartaná rám ezt a fegyvert. Akkor simán be tudnám csapni. De így túl könnyű dolgom is lenne. Nagyon olyan érzésem van, hogy olyan könnyen nem szabadulok a jövendőbeli gyilkosomtól. Mert tegyük fel, hogy sikerül megszöknöm... vagy nem... az biztos nem. De akkor tegyük fel azt, hogy elenged. Mi a garancia arra, hogy két vagy három nap, esetleg 5 hónap, vagy egy év múlva nem öl meg? Mi van, ha innentől kezdve majd gondoskodik arról, hogy pokol legyen az életem? Csak tudnám, hogy mit ártottam én neki. Nem tudtam, hogy ez a hely a gyilkosoké... Demokrácia van... ami annyit tesz, hogy oda megyek és akkor, amikor csak éppen kedvem tartja. Akkor meg mégis mi a fene baja van?
- Nem... – morgom, aztán nyelek egyet. Igazából, de... jó lenne innen megszabadulni már. Magabiztosan kihúzom magam, majd a szemébe nézek. – Nincs szükségem menekülésre. Hiszen szabad vagyok. – teszem hozzá bátorságot színlelve. Lehet, hogy ezt nem kellett volna. Mindenre csak rá kell bólintanom, szépen kell beszélnem vele, és akkor megúszom élve. Nem lehet olyan nehéz. Egyszer az életben én is csinálhatnám azt, amit mondanak, nem? Egyre jobban reszketek, érzem, hogy az erő megy ki a lábamból. A könnyeim összegyűlnek a szememben, sírni volna kedvem. Ugyan már Nadja! Össze kell szedned magad! Szólal meg a fejemben egy hang, mire ismét nyelek egyet, ezzel tartva vissza a könny cseppeket. Ez az! Nem is olyan nehéz.
- Tudom, hogy nem... vagyis... gondolom. De fogalmam sincs, hogy hogyan jutok haza... sajnálom... nem akartam... nem akartam itt lenni. Had menjek... – A szavak csak úgy ömlenek belőlem. Te jó ég! Én most valóban könyörgök? Mert az kurvára nem én vagyok. Én nem szoktam. Hát persze, hogy nem... egészen eddig a pillanatig. De most jelenleg az életemről van szó. Nem viselkedhetek úgy, ahogyan szoktam. Ez is én vagyok. Csak eddig nem tudtam róla. Mert honnan is tudhattam volna? Még sosem kerültem ilyen helyzetbe. Sosem akart senki megölni. Most meg... fogalmam sincs, hogy mi tévő legyek? Nem akarom... nem akarok itt lenni... és meghalni sem. Legbelül abban reménykedek, hogy talán csak az egész egy rossz álom... majd mindjárt felkelek.
- Nadja... – még mindig reszkető kezemmel begyúrom a rajzot a táskámba, aztán ügyetlenül húzom vissza a cipzárt. Tekintetemet végig a rám szegezett fegyveren tartom. Valójában azt terveztem, hogy hazudok a nevemmel kapcsolatban, de kicsúszott a számon. Bizonyára a félelem miatt, ami egyre jobban az uralma alá vesz. Esküszöm, ha haza jutok valahogyan innen elmegyek bulizni és megrészegedek örömömben. Képzeletben máris az egyik las vegasi clubban iszogatok.





560 ||  



'mama won't you let me do the hump' by [You must be registered and logged in to see this link.] at [You must be registered and logged in to see this link.]

A félelem minden más dolognál hamarabb születik.

Általában tudom, hogy mit csinálok, vagy, hogy mit kéne csináljak. Még sosem történt olyan, hogy akár egy percig is kételkedjek a képességeimben. Pedig a dolgaimat sosem gondolom végig, előbb mindig cselekszem, aztán töröm rajta a fejem. És láss csodát, mindig, de mindig szerencsével járok. Mert van bennem elég ambíció, hogy aminek neki fogok, azt biza végig is csinálom. De ez most valahogy mégis más. Valószínűleg ha nem rettegnék ennyire, akkor könnyű szerrel ki tudnék találni valamit, amivel kimagyarázom magam, de ez most nem sikerül. Bármit mondok, bárhogy mondom, úgyis az sül ki belőle, hogy félek. Túlságosan is nyilvánvaló ez a tény. Pedig eddig nagyon is azon személyek közé tartoztam, akiket elég nehéz kiismerni, mindig tökéletes poker face-t tudtam vágni. És talán ha babonás lennék, akkor elhinném azt, hogy aki reggel bal lábbal kel fel, annak bizony az egész napja el van cseszve.
- Egy egyszarvú... – motyogom, majd akaratom ellenére is elmosolyodom. Emlékszem, mikor kicsi voltam mindig szerettem volna egyet. Óriási nagy csalódás volt rájönni, hogy az csak a mesékben van. – Ó... pont egy egyszarvú hiányozna innen még. – Próbálok tréfálkozni még ebben az idióta helyzetemben is. Remélem, hogy azért érti a poént Mr. Tudomhogyláttálmindent is. Talán nem épp a legjobb szituációt választottam a humorizáláshoz, de mi mást tehetnék? Ha már előre eltervezte, hogy meg fog ölni, akkor lényegében mindegy, hogy mit csinálok vagy mit mondok, mert úgyis megöl. Ha meg esze ágában sincs megölni, csak itt ijesztget – amit kevésbé tudok elképzelni, de tegyük fel -, akkor is mondhatok és csinálhatok akármit, mert úgysem öl meg. Ez az egész ilyen egyszerű. De vajon fájni fog? Vagy azelőtt meghalok, hogy bármit is érezhetnék? Vagy talán mire felfogom a fájdalmat, arra teljesen mindegy lesz, mert már végem. Mióta találkoztam ezzel a fenevaddal, most először érzem azt, hogy túl akarok már lenni rajta végre. Öljön meg ha meg akar, fel vagyok rá készülve. Ha meg nem, akkor engedjen el és keressen más játszótársat... öljön más embereket. Egy pillanatig biztosra veszem, hogy meghúzza a ravaszt, de olyan hamar el is kapja. Rémülten fújom ki magamból a levegőt, aztán kitágult szemmel pillantok hol rá, hol a kezében tartott szerkentyűre. Érzem, hogy a víz folyik le az arcomon. Vagy csak képzelem? Nem tudom... csak abban vagyok biztos, hogy a rémület teljesen a hatalmába kerített.  Nem válaszolok a kérdésére, csak megrázom a fejem. Én már semmit sem gondolok. Vagyis... basszus! Akkor most elrabolt? Szédülök, nem tudom, hogy hol vagyok, meg, hogy mi történik körülöttem. Csak azt látom magam előtt, hogy meghúzza a ravaszt és vége. Az eddig elért sikereimnek, az életemnek... mindennek. Tényleg... vajon mennyi időbe telne az egész? Lehet, hogy már másodpercek alatt túl is lennék rajta. Ekkor pillantok a négy – most már minden bizonnyal -, halott ember felé. Csak most látom, hogy minden csupa vér.
- De igen. Megtanított. Csakhogy most anyuci nincs velem... egyedül vagyok. És ha tetszik ha nem én végig néztem. Igen! Anélkül, hogy akartam volna. És nem is könyörgök, csak... – elhallgatok. Fogalmam sincs, hogy hogyan akarom fojtatni. Kifolyik egy könny csepp a szememből, amit azonnal le is törlök, aztán ismét az előttem álló fazonra nézek. – valóban szeretnék már haza menni. – fejezem be végül a mondatot, és reménykedő pillantást küldök felé. A szívem hevesebben ver, forog velem a világ. Érzem, hogy semmire sem vagyok jó ebben az állapotban. Egyáltalán haza tudnék menni? Valaki tudna rajtam segíteni? Mikor lesz már vége? Ó, a csudába!
- Nem mondom el senkinek. Megígérem. – mondom, majd megrázom a fejem. Kíváncsian nézem, ahogyan ki, majd be rakja a golyókat abba a szarba. Vajon mióta tud bánni vele? Na nem mintha kíváncsi lennék rá vagy valami, de azért mégis jó lenne tudni. Nyilván nem most. Bár sehogy sem tudom felfogni, hogy egy ember, hogy képes megölni egy másik személyt? Ez annyira... hátborzongató. Sok gyilkosságot hallottam már a tévében, meg rádióban, meg olvastam is róluk... de az egészet valahogy mindig úgy fogtam fel, hogy csak valamiféle bolond, horror sztorik. Erre tessék. Én magam is egy ilyen rémtörténetbe pottyantam bele... végig néztem egy gyilkosságot, ahol egyszerre négy embert öltek meg, és most én következek. Mindezt miért? Mert sosem tudok a házban ülni, és mert pont ezt választották a gyilkosság helyszínének.





686 ||  



'mama won't you let me do the hump' by [You must be registered and logged in to see this link.] at [You must be registered and logged in to see this link.]

A félelem minden más dolognál hamarabb születik.

Sosem volt még halál közeli élményben részem. Pedig ha valaki, akkor én tudok élni. Mégis valahogy mindig megúszom sérülések nélkül. Még csak begipszelve sem volt egyik testrészem sem... Talán éppen most jött el annak az ideje, hogy kicsit ebbe is bele kóstoljak. 22 évesen nem szégyen. De, hogy egyből egy ilyenbe keveredjek. Hát ez nagyon kemény. Azt hiszem, hogyha életben maradok, akkor eztután majd meggondolom, hogy hová kóborolok el. Amíg meg nem szokom az itteni életet, addig valóban nem túl jó dolog olyan helyeket felkutatni, amik ilyen... veszélyesek. Ja... csakhogy ránézésre semmiről nem lehet megállapítani, hogy milyen lesz. Én mindig úgy tudtam, hogy gyilkosságok ennél kreatívabb helyen szoktak történni. De úgy néz ki, hogy több horror filmet, meg krimit kéne nézzek. Komolyan mondom, ha valahogy haza érek, megnézek valamit.
- Nem, köszönöm. Ezzel a lehetőséggel nem élnék. – Milyen mogorva már! Vajon minden gyilkos ilyen komoly? Nincs bennük egy csepp humorérzék se? Huh... ki tudja hány ilyen szaladgál szerte szét a nagy világban. A rendőrök igazán tehetnének ez ellen valamit. Elvégre is ezért vannak. Nagyon nem fair, hogy mégse tesznek ez ellen semmit. Egyáltalán bárki is észre fogja venni ezt a négy halott embert? Vagy ötöt, ha én is csatlakozok hozzuk. Bele se merek ebbe gondolni. Bár az tény, hogy a halálomat úgy terveztem el mindig, hogy nem akarnám, hogy eltemessenek. Mert beraknának egy hülye ládába, a föld alá... á-á. Jobb szeretném, ha inkább elporlasztanának, aztán azt szét szórnák valahol. Na nem mintha a halál után nem lenne ez mindegy, de akkor is. Akármilyen hülyén is hangzik, de én hiszek az újjászületésben. Istenben nem, de ebben igaz. A szüleim mindig is azt mondták, hogy fura egy teremtés vagyok, de hát ez van. Ők teremtettek, nem? Akkor most viseljenek el olyannak, amilyen vagyok. Esetleg, ha mondjuk kettővel többet löktek volna, akkor megeshet az is, hogy pont olyan normális és tökéletes lennék, mint amilyennek terveztek. De hát ez van.
- Majd következőkor jobban figyelek, hogy hová megyek. De nem volt ahonnan tudjam, hogy itt mi lesz. Ez csak egy kérés volt... az távol áll a könyörgéstől... azt hiszem. – Próbálok nagyon dühösnek látszani, bár nem tudom, hogy mennyire jött össze. Pedig az vagyok. Az mellett viszont kétségbeesett is. Nem biztos, hogy képes leszek sokáig játszani a kemény kislányt. Mert folyton csak sírnom kell. Pedig nem akarok... meg nem szoktam. De valahogy most mégis azt érzem, hogy muszáj. Ez a nap még nekem is túl sok. Pedig engem óriási nagy tűrőképességgel áldott meg az ég. Lehet, hogy jobb lett volna Németországban maradni. Bár nem. Ideje volt végre önállónak lenni egy kicsit. Míg a világ nem maradhattam volna a szüleim nyakán úgy sem, bármennyire is szerették volna. Egy idő után belőlük is kezd sok lenni. Meg persze azt is megoldhattam volna, hogy esetleg csak pár házzal messzebb költöztem volna, de úgy se lenne jó, mert folyton a nyakamon ülnének. Így legalább, hogy Las Vegasba jöttem, megelégszem, ha egy fél évben egyszer meglátogatnak, vagy én látogatom meg őket.
- Igen, megígérem. – Erősítem meg az előbb elhangzottakot, és titkon remélem, hogy végre elenged. Elég volt ennyi ahhoz, hogy innentől kezdve, az elkövetkező napjaimban rémálmaim legyenek. Mert tuti, hogy lesznek. Egészen addig, amíg mind ezt ami az elmúlt nem tudom hány percben történtek, fel nem dolgozom. Ekkor aztán minden olyan gyorsan történt, hogy valójában már tényleg semmit nem értek. Társaságunk érkezett, tele fegyverekkel. Ó, te jó ég! Egy percig azt is gondoltam, hogy az előttem álló pasashoz jöttek, meg, hogy most elvisznek magukkal valahová, de nem. Hiszen látszik rajta is, hogy váratlanul érte a látogatás. Aztán puff. Egy lövés, aztán még egy. A tenyeremet a szájam elé rakom, így próbálom visszafojtani a sikolyomat. Teljesen össze vagyok zavarodva. Remegek, félek... és nem tudom eldönteni, hogy tulajdonképpen most élek, vagy már meghaltam. Vagy, hogy akkor most ki itt a rossz, kitől is kell félnem. A fickó, aki nemrég még engem akart megölni, mintha most védeni próbálna. A fenébe is! Hát sosem lesz már vége?





653 ||  



'mama won't you let me do the hump' by [You must be registered and logged in to see this link.] at [You must be registered and logged in to see this link.]

A félelem minden más dolognál hamarabb születik.

Az élet csupán egy ostoba játék, amit teljes mértékben ki kell élvezni. Én eddig is élveztem, és ezután is ki fogom. Mert nem halok meg. Olyan könnyen azért nem hagyom, hogy az emberiség megszabaduljon tőlem. Pár nap múlva majd elfelejtem ezt az egészet, és fojtatom a saját kis életemet, a lázadásomat a világ és mindenki ellen. Igen. Pontosan ez fog történni. Hiszen elég mázlista egy teremtés vagyok. Ha eddig mindig mindent megúsztam karcolás nélkül, akkor ez is gyerekjáték lesz.
- Tudok ám jó döntéseket is hozni... – mondom, majd félénken rá mosolygok. Nem értem. Mégis mit várt? Hogy esetleg azt mondom majd, hogy ”igen persze! Minden vágyam egy unikornissal lovagolni odafent! Á, nem. Jó nekem itt a földön is az emberek társaságában. Nincs szükségem semmiféle mesebeli lényekre. Ha egy percig is azt gondoltam volna, hogy unalmas az életem, akkor óriásit tévedtem. Mert nem az. Főleg most nem. Bár most valahogy mégis úgy vagyok ezzel, hogy inkább szenvednék óriási unalomban, mint, hogy gyilkosok szegezzék rám a fegyvereiket, aztán meg kelljen azon gondolkodnom, hogy vajon mikor húzza meg a ravaszt. De nagyon van egy olyan érzésem, hogy jó úton haladok a szabadságom felé. Mire nem képes egy – két könny csepp. Talán gyakrabban kéne sírnom, akkor lehet, hogy még jobb életem lehetne. De még amúgy sincs semmi eldőlve. Valószínűleg egy gyilkosban sem szabad megbízni teljesen. Sőt... nem, hogy gyilkosba, senkibe. Az emberek nagyon ravasz teremtmények, sosem lehet tudni, hogy ki mikor szúr hátba. Ennyit azért az életről még én is tudok.
- Hát... köszönöm a jó tanácsot, de nem fogok elmenni Las Vegasból. Ez az otthonom. – az utolsó szót kicsit kelletlenül mondom ki, mert még én magam sem vagyok abban biztos, hogy az otthon szó lenne a legmegfelelőbb jelző erre az igen csak izgalmas városra. – Ami meg az ilyen helyeket illeti... nem áll szándékomban még egyszer ide jönni. – Újra körbe nézek. Nem is olyan rég még milyen csendes kis hely volt ez. Most meg hátborzongató az egész. De, hogy maffia! Hát komolyan mindent gondoltam volna, csak ezt nem. Úgy értem, hogy... én mindig azt hittem, hogy maffiák csak a filmekben vannak. Meg a könyvekben. De semmiképpen sincsenek a való életben. Csak most tudatosult bennem igazán, hogy mennyi mindent nem tudok erről az egész világról. De, hogy tud bárki is maffia lenni? Ki képes ártatlan emberek életére törni? Na, de... várjunk csak! Senki sem mondta, hogy az a négy ember ártatlan volt. Lehet, hogy ők is ilyenek voltak... ilyen maffiák. De akkor azoknak nem kéne össze tartani, vagy valami? Nem is értem. Meg nem is számít. Valahogyan nem érdekel az egész. Csak haza akarok végre menni valahogyan, és túl lenni ezen a rémálmon. Egyre biztosabb vagyok abban, hogy életben maradok. Legalábbis nem ez az ember fog megölni. És tényleg nagyon örülök ennek, de mit fogok tenni ezek után? Hallgassak négy ember haláláról? Akkor ez most olyan lenne, mintha én is bűnrészes lennék ebben. Azt hiszem, hogy így hívják azokat, akik tudnak valamit, de nem szólnak a zsaruknak. Ha meg viszont mégis elárulnám, akkor korántsem olyan biztos, hogy hosszas életem lesz. Nem is tudom, hogy mi a jobb. Meghalni, vagy hallgatni valamiről, ami azért elég komoly dolog, aztán meg, ha minden kiderül ki tudja mennyi időt kéne lenyomjak a börtönben. Mert gondolom ezt büntetik. De ugyan már! Mégis, hogy derülne ki? Mire bárkinek is feltűnne ez a néhány halott, arra én már rég sehol sem leszek, és folytatom az életemet ott, ahol abba hagytam. Nem kéne ennyit mérgesítsem magam.
A vigyora láttán megkönnyebbülten veszek egy mély levegőt, majd kifújom azt. De mielőtt bármit is mondhatnék, az események felgyorsulnak. Újabb újabb emberek jönnek, én meg tehetetlenül állok ott. Mi mást is tehetnék? Nekem nincs fegyverem... ha lenne se tudnék vele mit kezdeni. Megmozdulni se merek. Mire elhittem, hogy minden rendben van és életben maradok, arra jönnek még egy páran, hogy ismét a pokolba érezhessem magam. Hát ilyen tényleg nincs! Mikor lesz már holnap végre? Elképesztő, hogy a fickó, aki nem olyan rég még hideg vérrel le akart lőni engem is, most Ő az, aki a védelmébe vesz. Elég nehéz kiigazodni ezen a pasason. Rémülten pislogok és próbálom felfogni, hogy tulajdonképpen mi is történik, meg, hogy ki lő le kit. Miért nem lehet megbeszélni a dolgokat? Miért kell egyből lövöldözni. Ahogyan meglátom az előttem álló ember karján a vért, elsápadok. Basszus! Ezt lelőtték! Ijedten sikítok fel. Nem, nem, nem! Mikor hagyják már abba! Ennyi elég! Nem tudom, hogy kik ezek az alakok, de menjenek már el.
- Én nem... nem akarok... Vérzel... – suttogom, miközben a fejemet rázom. Először is, olyannyira reszketek, hogy ha akarnék sem tudnék eljutni arra a helyre, ahová kéne, másodszor pedig ez a férfi megsebesült. Az tény, hogy még a nevét sem tudom, meg, hogy nemrég még le akart lőni, de... nem akarom, hogy megöljék. Bár az tény, hogy itt vagyok, vagy néhány méterrel arrébb mindegy, mert úgysem tudok mit tenni, de mégis itt akarok maradni.





811 ||  



'mama won't you let me do the hump' by [You must be registered and logged in to see this link.] at [You must be registered and logged in to see this link.]

A félelem minden más dolognál hamarabb születik.

Minél tovább vagyok ennek a férfinak a társaságában annál jobban átlátok rajta. Tudom, hogy nem fog bántani, különben nem húzná itt az időt, hanem már rég végzett volna velem. Meg tanácsokkal sem tömné a fejem. Teljes mértékben nyert ügyem van. Mégsem ez az a nap, amikor utoljára vagyok az élők között. Hihetetlenül fantasztikus érzés, bár azért nem iszok előre a medve bőrére. Még bármikor meggondolhatja magát, és lőhet. Vagy ki tudja mit tudna itt művelni velem. Amíg el nem teszi a kezéből azt a vacakot, addig teljes mértékben kiszámíthatatlannak tartom.
- Ez igaz. De mint már mondtam én eltévedtem. És, ha nem egy fegyverrel támadtál volna rám, akkor valószínűleg már rég itt sem lennék... – Kicsit kezdek észhez térni. A félelmem egy kicsit enyhült, bár még mindig borzongok maga a tudattól is, hogy fegyvere van. Meg az a véres látvány... Annyira ijesztő. Na ez a mai nap biztosan, hogy azon emlékeim közé tartozik, amit sosem fogok elfelejteni. Bármennyire is szeretném, nem fog menni. Álmomban sem gondoltam volna soha, hogy mindez egyszer velem fog előfordulna. Egy gyilkosság szemtanúja vagyok... és hallgatnom kell. Tudom, hogy ezt kell tennem. Először is azért, mert bizonyára egy jó ideig nem szabadulnék meg a rendőröktől, hiszen valószínűleg egy nap nem lenne elegendő ahhoz, hogy elmondjam ami történt. Meg az ilyesmi sok cécóval is jár. Aztán másodszor pedig ki tudja ezek hányan vannak... lehet, hogy ezt a pasast elkapják, de mennyi az esélye, hogy a társai nem nyírnak ki utána? Igazán nincs kedvem meghalni. Ezt a gondolatot elhessegtetem magamtól. A legbölcsebb, amit tehetek az, ha befogom a számat, és fojtatom az életemet, mintha mi sem történt volna. Az utóbbi elég lesz, de nem igen van más választásom. Aztán ha szerencsém van, nem kell elviselnem többé egy maffia társaságát sem.
- Más városban is előfordulhat az ilyesmi... – komolyan nem értem, hogy miért jön mindenki azzal, hogy Las Vegas ilyen, meg olyan. Mindenhol vannak bűnözők is és ártatlan emberek is. Nem csak itt. Lehet, hogy itt több a rossz ember, mint a jó, de akkor sem hagyom el ezt a helyet. Van lakásom, van munkám... ha már a szüleim voltak olyan rendesek, hogy segítettek itt elhelyezkedni, hogyan is hagyhatnék most magam mögött mindent? Mindezt csak azért, mert a sors összehozott a gyilkossal. Ó, nem. Majd ha meg kell halnom, meghalok. Vagy itt, vagy Berlinben. Mindegy, hogy hol vagyok, a halált úgysem tudom elkerülni, bármennyire is szeretek élni.
- Majd igyekszem. – mondom egy magabiztos mosoly kíséretében. Nocsak... Mr. Gyilkolásihajlamaimvannak épp jó tanácsokkal lát el. Most búj elő belőle a kis angyal. Mert ugye minden gonoszban ott lakozik valahol a jó is. Minden félelem ami bennem volt eltűnt, most már magabiztosan állok előtte. Közben pedig várom, hogy mikor jelenti végre ki, hogy szabadon távozhatok. Az igaz, hogy nem tudom, hogy merre, meg, hogy hogyan, de jelen pillanatban mindegy is. Csak el ettől a helytől. Minél messzebbre. Csak akad majd valaki aki útba igazit. Igaz, hogy az is megfordult a fejemben, hogy majd ettől az embertől kérek segítséget, de nem. Annyira azért mégsem bízok benne. Ki tudja, hogy hová lyukadnék ki, ha rá hallgatok. Mert tuti, hogy nem haza.
A jól ismert lövés hangra ismét összerezzenek. Utálom ezt a zajt és ezt a helyet. Kik ezek az emberek? És mit akarnak? Miért nem tudják megvárni, hogy haza érjek innen? Aztán itt addig öldököljék egymást, amíg megunják. Ha nemrég még azt állítottam volna, hogy nem félek, akkor visszaszívom. Mert ez az érzés ismét a hatalmába kerített, de ez most másabb, mint az előbbi. Sokkal irtózatosabb. Forog velem a világ, levegő után kapkodok, és próbálom felfogni, hogy tulajdonképpen mi is történik. Most akkor ki akar megölni kit? Előbb a védelmébe vett fickó – aki amúgy azt hittem, hogy holtan akarna látni – lő, aztán a túloldalról. Nem igazán tudom, hogy a golyót neki vagy nekem szánták, de, hogy nem engem talált el, az biztos. A rohadt életbe! Mit csináljak? Mit kezdjek mindezzel a sok dologgal? A szívem egyre vadabbul és gyorsabban ver, nincs erőm megmozdulni és ezúttal a könnyeim már patakként folynak végig az arcomon. Annak ellenére, hogy utálok sírni, most azt teszem. És persze tudom, hogy hiába, mert a könnyeim úgysem mentek meg, de egyszerűen nem tudok vele mit kezdeni. Miközben a biztonságosabb hely felé haladunk, a kezemet a füleimre tapasztom. Hogy pontosan azért-e, hogy ne halljam a zajt, vagy azért, mert védekezni próbálok jó magam sem tudom, csak úgy reflex szerűen jött. A kiszemelt helyszínhez érve rémülten pislogok és szimmogtatok. Ez az ember itt vérzik, kint gyilkosok lőttek ránk, ó, és, hogy még jobb legyen igazából a megmentőm is egy gyilkos, csak éppen talán egy jobbik fajta.
A szavai hallatán még rémültebben figyelek rá. Mégis hogyan segítsek? Én nem vagyok orvos... és... nem rég még meg akart ölni... fegyver van nála. Most meg azt akarja, hogy segítsek? Akarok segíteni? Hát persze, hogy akarok. Hiszen megmentette az életemet. Engem is lelőhettek volna akár... vagy... nélkülem is ide jöhetett volna... Vagy talán ha én nem lennék itt, akkor ő sem sebesül meg. Mert nem lett volna akit védjen, és jobban tudott volna koncentrálni. A csudába. Közelebb lépek hozzá, aztán megtörlöm a könnyes szememet - amin valószínűleg eddig szétfolyt a festék is -, aztán reszketve érek a karjához, hogy jobban megnézhessem a sebet. Benyúlok a táskámba és elő kotorászom a szalagot, amivel nem is olyan rég még a hajamat kötöttem meg. Remegve kötözöm meg a kezét a seb felett. Azt hiszem ezt kell csinálni... vagy nem tudom... a francba is! Nem doktoráltam le... honnan is tudhatnám?
- Megmentettél... – motyogom, amikor végzek a bekötözéssel és leülök mellé. Vajon ennyi elég? Vagy még kell csinálnom valamit? Nem tudom... nehogy itt meghaljon nekem...





932 ||  



'mama won't you let me do the hump' by [You must be registered and logged in to see this link.] at [You must be registered and logged in to see this link.]

A félelem minden más dolognál hamarabb születik.

Oké! Mikor rakja már el végre az a vacakot a kezéből? Hát ennyire nem látja, hogy nincs rá szükség? Anélkül is felfogtam, hogy ő a főnök. Több, mint valószínű, hogy fegyver nélkül is elbírna velem, nem kell itt hadonászni azzal. Addig biztosan nem fogok megnyugodni, amíg úgy szorongatja, mintha pénzt adnának neki azért. Tényleg... vajon kap azért pénzt, hogy ártatlan emberek életére tőr? Vagy csupán egy hobbi az egész? Mert ha az, akkor nagyon fura egy időtöltés. Helyette inkább jógázhatna, vagy mit tudom én. Vagy... ha valóban örömet lát ebben az egészben, akkor talán el kéne mennie egy pszichológushoz. Azok az agykurkászok sok mindenre képesek.
- Akkor csak simán nem akartál haza engedni... mindegy. A lényeg, hogy a te hibád, hogy még mindig itt vagyok. – Tényleg nem tudom, hogy honnan van ennyi bátorságom, de van. Valószínűleg csak azért, mert tudom, hogy úgysem használja a fegyverét, csak itt játsza vele a kemény legényt. Valószínűleg mára négy ember megölése bőségesen elég volt neki. Vagy csak egyszerűen van benne annyi gerinc, hogy figyelembe veszi, hogy mégis csak nőből vagyok, és nincs ahogyan megvédjem magam. Na igen... ebben a pillanatban adok ezért hálát a szüleimnek, hogy lányt nemzettek. Lehet, hogy ha az ellenkező nem lennék, akkor már rég valahol a túlvilágon lennék, és unikornisokat keresnék. Jól vagyok én itt, ahol vagyok. Mesebeli lények nélkül, egy zavaros világban, ahol az emberek öldökölik egymást pusztán azért, mert unatkoznak. Ez az inkább nekem való hely, mint az egyszarvúak között lenni.
Egyre inkább úgy tűnik, hogy nagyon szeretné, hogy elhúzzak ebből a városból. És legbelül valami azt súgja, hogy valóban ez lenne a leghelyesebb döntés, de ezekre a belső hangokra oda sem figyelek. Nem hagyom itt Las Vegast. Két hónappal ezelőtt nem azért hagytam magam mögött mindent, hogy most feladjam ezt az új életemet a régiért cserébe. Még akkor sem, ha mindennap megfenyeget valamilyen maffia. Majd legfeljebb kerülöm az ilyen helyeket. Ha a többi ártatlan embernek összejön ez, akkor valahogy csak sikerül nekem is.
- Én jól megleszek itt. – Elhiszem, hogy tudja mit beszél, de elég nagy kislány vagyok ahhoz, hogy ezt én magam döntsem el. Meg szerencsére a makacs természetemnek, ha akarnék sem tudnék szót fogadni, mert egyszerűen ilyen vagyok én. Már 22 éve élem úgy az életemet, hogy fütyülök a szabályokra, meg arra, hogy ki milyen jó tanácsokkal lát el, ezen miért változtatnék pont most? És különben is... miért kéne megfogadnom egy gyilkos tanácsát? Nem sok szükségem van a társaságára, vagy arra, hogy itt jó pofizzon velem. Jobb lenne, ha ez a baráti csevej helyett inkább hagyná, hogy elhúzzak innen a francba. Miért nem tud csak egyszerűen menni és végezni a dolgát? Boldog lehet, mert nem fogom beköpni. Csak hagyjon már végre haza menni.
- Hát elhiheted, hogy azok után, amit itt láttam, elment a kedvem az ilyen helyektől. – Ó, de még mennyire, hogy el.

Egyik cselekmény a másik után következik, már én sem tudom, hogy hol vagyok, vagy, hogy hol kéne lennem. Mit szabadna és mit nem. Egy lövés innen, egy lövés onnan, és teljesen össze vagyok zavarodva. A könnyeim záporként folynak, aki az előbb még a szemem láttára ölt meg négy embert, és az én fejembe is golyót akart röpíteni, most az életemet menti meg. Vérzik... és bár már biztonságos helyen vagyunk, még mindig nincs vége. Tudom, hogy nincs. Azok az emberek bármikor ide jöhetnek. Hát valóban azt akarják, hogy ez legyen az utolsó napom az élők között? Mit ártottam én nekik? Csupán annyi a bűnöm, hogy ide tévedtem, és nem tudok haza menni. Esküszöm, hogy ezentúl csak maximum a munkahelyemig megyek el, és onnan haza. Nem biztos, hogy kibírnék még egy ilyen napot, mint ez. Feltéve, ha ezt megúszom élve.
Egy ideig csak bámulom a nadrágszíjat. Mi lesz ha nem sikerül? Még sosem csináltam ilyet... De tudom, hogy legalább meg kell próbálnom. Egy cseppet sem magabiztosan bólintok, majd elveszem a kezéből az övet és meghúzom... amennyire csak tőlem telik. A kezem még mindig reszket. Már nem csak a félelem miatt, hanem azért is, mert félek, hogy valamit nem jól csinálok. Nem akarom, hogy meghaljon itt nekem... Annak ellenére, hogy Ő nem olyan rég még holtan akart látni, én nem szeretném, hogy meg haljon. Ennyi halott ember mára elég... nem akarok többet.
- Kik ezek? – kérdezem csak azért, hogy eltereljem a gondolataimat a hülyeségekről. Közben még húzok egyet a szíjon, és reménykedek, hogy nem okozok neki túl nagy fájdalmat.





725 ||  



'mama won't you let me do the hump' by [You must be registered and logged in to see this link.] at [You must be registered and logged in to see this link.]

A félelem minden más dolognál hamarabb születik.

Ki gondolta volna, hogy egy gyilkos még normálisan is tud beszélni? Így már nem is olyan ijesztő a szituáció. Ha nem egyéb még összebarátkozok vele. Hát... maffia barátom még úgysem volt. És valószínűleg nem is lesz. Bár persze mindig jól jönnek a barátok, bármikor szükség lehet rájuk, de, hogy egy maffia... ezt valahogy elképzelhetetlennek tartom. Nekem igazából itt Las Vegasban a munkatársaimon kívül nem is igazán vannak barátaim. Nem, hogy barátaim, még ismerőseim sem. Nem tudom, hogy ez miért van. Pedig elég barátkozós fajta vagyok. Valószínűleg azért, mert az angolok annyira furák. Sőt... több, mint furák. A férfiak beképzeltek, arrogánsak... vagy éppen gyilkos hajlamaik vannak... a nők meg... hát azokról jobb nem is beszélni. Ilyen elkényeztetett cicababák, akik még az árnyékuktól is megijednek. Nem is értem, hogy miért van belőlük olyan sok, ha ez a város valóban olyan veszélyes, mint amilyennek azt mindenki állítja.
- Igaz... De valahogy biztosan megoldottam volna... – Ebben azért nem vagyok teljesen biztos, de már mindegy is. Az igazság az, hogy elég szar a tájékozódási képességem. Nem tudom, hogy ezt minek köszönhetem, valószínűleg csak még meg kell szoknom az itteni életet. Vagy ezt is simán foghatnám a szüleimre, akik valószínűleg ezzel sem teljesítették jól a feladatukat, elhamarkodtak. Elég nehéz lehet tökéletes gyereket nemzeni. Talán lehetetlen dolog is. Talán ezért is tartja úgy a mondás, hogy tökéletes ember nincs. De ki is akar az lenni? Annyira unalmas lehet. Ha mindenkinek minden jól alakul az életében, ha mindig minden sikerül, amibe belefog, ha nincs szépség hibája, ha mindenki szereti... ugyan már, hagyjuk! Csak olyan van, aki ezt képzeli magáról, de olyan nincs, aki valóban ilyen hiba nélküli is lenne. Vagy legalábbis én még nem találkoztam. Ezért is lehet nekem egy ennyit elnézni, hogy éppen hajlamos vagyok bárhol eltévedni. Egy aprócska hiba a többi apró hibám mellett. Igazán nem nagy tragédia.
- Nem felejtem. És köszönöm. – Azt nem igazán értem, hogy ha annyira veszélyes ez a város, akkor miért élnek ennyien? Mert gondolom mindenki, aki Las Vegas népességét gazdagítja, nem veszélyes bűnöző. A jók miért nem mennek el? Valószínűleg, mert ha csak rosszak lennének, akkor az úgy nem lenne nekik valami nagy móka. Ha meg a rendőrök jól végeznék a feladatukat, és kiirtanák innen a bűnözőket, akkor mennyivel másabb lenne. Bár ez nem is olyan biztos. Valószínűleg úgy is tök unalom lenne az egész, mert akkor semmi izgalom nem lenne a világon. Tehát ebből csakis arra a következtetésre lehet jutni, hogy így jó az élet ahogyan van. Leszámítva azt a tényt, hogy alig úsztam meg élve! Nem kell ahhoz végignéznem egy gyilkosságot, hogy izgalomban részesüljek, azt én másképp is meg tudom oldani. De ha már így alakult, akkor végig játszom. Amíg biztosra tudom, hogy az életem nem itt fog véget érni, és nem ez a férfi miatt, addig nagyon is úgy gondolom, hogy nincs amiért paráznom.

Hihetetlen, hogy mikor már ennyire jól alakult minden, pont akkor kell felbukkanjon néhány nem várt személy. Minden olyan gyorsan történik, hogy mire felfognám a cselekményeket úgy igazán, már biztonságos helyen vagyunk. Akiről nemrég azt gondoltam, hogy a halálomat fogja okozni, most pont ő az, aki megment. Elég egy furcsa alak. Nagyon hamar változtatja a döntéseit. Honnan tudjam, hogy most itt mégis nem ő lesz, aki az életemre tőr? Bár elnézve a sebesülését ezt kötve hiszem. Nem is tudom, hogy mi jobb? Itt lenni egy gyilkossal, aki megsebesült, vagy elszaladni úgy, hogy tudom, hogy néhány még odakint is van. Akiknek ki tudja, hogy mennyi idő kell, hogy ide jöjjenek. Valaki nagyon nem akarja, hogy túléljem ezt a napot. Valóban ez a sors van nekem szánva? 22 évesen, Las Vegas egyik isten háta mögötti helyén, néhány golyó által halált halni? De most komolyan.
Ahogyan felszisszen, kitágult szemekkel nézek rá. Nem akarok neki fájdalmat. Bár igaz, hogy neki sem árt, főleg azok után, hogy meg akart ölni. De meg is mentett. Azért ezt sem lehet figyelmen kívül hagyni. És még ki tudja mi vár rám... A gondolattól is borsózik a hátam.
- Ó! Vagyis akkor esélyünk sincs, igaz? Meg fognak minket ölni... – ezt először kérdésnek szántam, de nem úgy hangzott, mintha ott lenne a végén az a bizonyos kérdőjel. Sőt, valójában válaszra sem várok. Tisztában vagyok a helyzettel. Azok az alakok hamarosan ide érnek, és megölnek. Mindkettőnket. Óriási... tényleg. Ahogy egy golyó majdnem elkapja ijedten sikítok fel ismét, majd elkapom a kezét és megszorítom. Aztán a kezem hamar el is kapom. Igazából nem tudom, hogy miért csináltam azt, csak nem akarom, hogy meghaljon. Nem csak azért, mert nem akarok még egy halál szemtanúja lenni, hanem azért is, mert nem akarok egyedül lenni itt.
- Ne... ne csináld ezt... – Suttogom, majd miután kiveszi a kezemből az övet, kicsit távolabb leülök mellé, a térdemet felhúzom és a karommal átölelem. Behunyom a szemem, és várom a közeli halálomat.





789 ||  



'mama won't you let me do the hump' by [You must be registered and logged in to see this link.] at [You must be registered and logged in to see this link.]

A félelem minden más dolognál hamarabb születik.

Hazudnék ha azt mondanám, hogy a szívemhez nőtt ez a város. Mert igazából utálok itt élni, főleg azok után ami ma történt, ez a véleményem csak megerősödött. Mégis... azt gondoltam, hogy talán majd egy kis idő múlva, ha nem is nő a szívemhez Las Vegas, de legalább egy kicsikét majd megkedvelem. Csak addig késő, amíg az ember talál magának megfelelő barátokat. Bár az igazat megvallva ez a nap után kétlem, hogy szükségem lenne bárki barátságára is. Honnan tudnám, hogy kivel lehet itt haverkodni, és kivel nem? Biztosan nem fogok senkiben megbízni annyira, hogy elhiggyem, hogy majd nem akar megölni. Vagy ki tudja... talán majd egyszer. De nem a közel jövőben az biztos. Sőt, talán megmaradok a magányomban. Még az is jobb, mint az angolok társasága, akikben csörgedezik az ölni akarás vére. Hiszen olyan barátaim úgyse lesznek, mint Németországban voltak. De ez lényegében mindegy is. Mert nem azért jöttem pont Las Vegasba.
- Vagy csak simán útbaigazítást kérnék... valakitől. – morgom, aztán ismét körbe pillantok az üres környékre. Áhá... hát szóval nem mintha olyan sok mindenki lenne erre alkalmas. Ettől az embertől pedig akkor sem kérnék segítséget, ha az egész Las Vegasban nem lenne más csak Ő, meg én. Nem csak azért, mert valószínűleg rossz fele irányítana el, de valószínűleg az, aki nem olyan rég még megölni akart, az nem töltené azzal az idejét, hogy haza irányítson. Sőt, inkább valószínűbb, hogy itt hagyna. Nem is értem, hogy miért gondolkodok folyton azon, hogy mi lenne ha... Hiszen semmi értelme az egésznek. Jelen pillanatban ez van, és kész. Egy fegyvert fognak rám, és nem akarják, hogy elhúzzam innen a csíkot. Ez a nagy büdös helyzet. És hiába tudom, hogy nem fog bántódásom esni, hiszen kurvára nem úgy néz ki ez a fickó, mint akinek minden vágya, hogy lelőjön, de azért mégsem szeretném megkockáztatni, hogy elszaladok, és akkor csak nem úszom meg a goló nélkül. Meg úgy gondolom, hogy néha nem árt egy kicsit engedelmeskedni. Mert az oké, hogy az ember a saját hibájából tanul, de néha nem is muszáj elkövessen hibát. Csak szépen azt kell tennie, amit mondanak neki. Ja... csak kár, hogy ez annyira nem rám vall.
- Hát... azt hiszem, hogy valóban nem jól fejezted ki magad. – Barátok... hmm... Nem mondom, igazán jól hangzik, de ugyan már! Egy barát nem fog a másikra fegyvert. Talán ha nem itt és nem ilyen szituációban találkoztunk volna, akkor lehetne róla szó. De így, hogy akár meg is ölhetett volna... hát kétlem. Nem vagyok biztos, hogy pont maffia barátokra lenne szükségem, akit, ha véletlenül feldühítek, talán golyót repít belém. Márpedig én elég gyorsan fel tudok dühíteni szinte bárkit, ez köztudott tény. Szóval jobb ha annyiban maradunk, hogy ismerősök. Aztán meg ha vég lesz valahogy enne az egésznek, szépen elfelejtünk mindent.

Hirtelen úgy érzem magam, mint aki valami háborúba csöppent, ahol éppen a mi csapatunk áll vesztésre. Mert, hogy a csudába ne, mikor mi ketten vagyunk, és abból is csak ő az aki harcra képes. Ráadásul még sebesült is. Ó... hát nem is tudom, hogy körülbelül mennyi esélyünk van a túléléshez, de a remény hal meg utoljára, nem?
Miért mentett meg? Miért nem hagyta, hogy engem lelőjenek, ha már úgyis holtan akarna látni? Mert én azért segítek, mert muszáj. Mert nem bírom azt nézni, hogy valaki szenved, mert nem akarok egyedül lenni, mert nem akarok végig nézni egy újabb halált, és mert ha semmi másra nem vagyok jó, akkor legalább ennyivel had segítsek. Aztán ha valahogy felszívódnak a támadóink, vagy meghalnak, vagy búsulom én, hogy mi lesz velük, akkor talán végre valahára valahogyan haza keveredek, és holnapra az egész már csak egy rossz rémálom lesz, amiből jó érzés lesz felébredni.
- Bocsi... de a bizakodás most valahogyan nem fog menni... – Semmi mást nem látok lelki szemeim előtt csak azt, hogy meghalok. Kik ezek az emberek, hogy beleszóljanak ebbe? Ők nem dönthetnek arról, hogy minek mikor van itt az ideje.
A rémület egyre jobban szétterjed a testemben, nem vagyok biztos abban, hogy sokáig fogom ezt bírni. Ahogyan a meg mentőmet majdnem elkapja egy golyó csak még jobban megijedek. Nehogy már itt lelőjék. Menjenek innen, a francba is!
- Nem. Nem akarom. – válaszolok, majd egy kicsit távolabb tőle leülök. Vajon mikor lesz már vége ennek az egésznek? Addig biztosan nem hagynak minket békén amíg meg nem ölnek. Vagyis most vagy meghalok, vagy meghalok. Nem igazán van más választásom. Már valahogy úgy vagyok, hogy teljesen beletörődtem a sorsomba. Csak akkor essünk végre túl rajta. Kezdek fázni, éhes is vagyok... és szükségem van egy jó forró zuhanyra is. Szóval vagy engedjenek végre utamra, vagy tegyék a dolgukat és öljenek meg. Ne kínozzanak azzal, hogy azon kattogjon az agyam, hogy túlélem-e ezt az egészet, vagy sem.
Kitágult szemekkel figyelem. Ez nem normális? Hová akar menni? Ó, nem, nem, nem! Hiszen megsebesült. Mit akar csinálni?
- Nem! Nem mehetsz oda ki! Meg fognak ölni... – ismét közelebb csusszanok hozzá és csak bámulom. Ennek a fickónak elment az esze. Oké, hogy teljesen nyilvánvaló, hogy így is úgy is meghalunk... de akkor már itt várjuk meg és ne szökjön egyből bele. Nem akarom sem azt, hogy egyedül hagyjon itt, sem pedig azt, hogy megölesse magát. A francba már! Ennyi elég lesz mára!





856 ||  



'mama won't you let me do the hump' by [You must be registered and logged in to see this link.] at [You must be registered and logged in to see this link.]