Lindsay Freya Goldberg

Karakter személyisége

Kinézetem alapján egy ostoba szőke r*bancnak nézhetek ki aki csak sipítozni tud és egy erősebb széltől is menekül. De aki szán időt arra, hogy megismerjen belülről is az rá jöhet, hogy nem vagyok ilyen. Szeretem a kihívásokat és a küzdelmet. Ha valamit kitűzök magam elé akkor bizony azt meg is valósítom ha törik ha szakad s ez mutatja akaratos és makacs énemet is. Szeretem én eldönteni, hogy mi a jó nekem, hogy mit kell tennem így nehezen tűröm ha valaki az irányítása alá akar vonni és meg akarja nekem mondani, hogy mi a helyes.
Naivnak semmiképp nem vagyok mondható, nem hiszek el semmit első hallásra vagy anélkül, hogy én magam ne láttam vagy tapasztaltam volna. Tisztában vagyok vele, hogy hol vannak a határaim és meddig szabad elmennem de ezeket a határokat előszeretettel lépem át nem számolva a következményekkel és ez szeleburdiságomra utal.
Kifejezetten szemérmetlen személyiség vagyok, ami a szívemen az a számon nem félek megmondani a véleményemet, és nem félek attól sem, hogy esetleg örök életemre megutálnak. Hajlamos vagyok vitákba keveredni vagy két ember között szítani még ha nincs is hozzá semmi közöm. Hihetetlenül szenvedélyes és tüzes vagyok, könnyedén felkapom a vizet s nehezen higgadok le.
Szeretem ha körül rajonganak és én vagyok a közép pontban és mivel ezt el is várom viszonzást is kapnak azok akik sokat foglalkoznak velem. Ugyanis lehet, hogy valakivel rideg vagyok és közömbös azzal viszont akit a barátomnak fogadtam azzal roppant kedves, közvetlen és figyelmes. Szeretem a humort, a mosolygást de ezeket a dolgokat csak attól vagyok hajlandó elfogadni akit a barátaim közé sorolok s akikért akármit meg is tennék.

◆ kedvencek: ♦ kutyája ♦ fotózás ♦ cigaretta ♦ Mojito ♦ szex ♦ autók ♦ főzés ♦ anyja

◆ utált dolgok: ♦ macska ♦ hazugság ♦ levesek ♦ sportok ♦ húga ♦ sorozatok ♦ drogok

◆ egyebek: ♦ biszexuális de nagyon kevesen tudják róla, nem egyszer volt már olyan, hogy ő is kereste a lányok társaságát.
♦ húga azzal zsarolja, hogy kiteregeti az egész médiának, hogy biszex ha nem teszi azt amit ő mondd azaz nem tartja tiszteletben a titkát.
♦ a húga prostituált de nem a jobbik hanem a legalja, aki mindenkivel összefekszik.
♦ kutyája egy angol bulldog aki Jefrey névre hallgat.
♦ van egy 2 éves kisfia Adam.

Karakter kinézete

Elhiszi valaki, hogy létezik tökéletes ember? Én sem hinném ha nem én magam lennék az. Adott egy bájos angyali arc, kissé kerekded vonalakkal, bár a járomcsontom kissé előre ugrik ezzel karakteresebbé téve az arcomat. Bőröm fehér, és kissé talán porcelánszerű. Úgy érezheti az ember, ha hozzám ér össze roppanok kezei között. Szemeim macskaszerűek melyeket szeretek is kihangsúlyozni egy kevés sminkkel. Íriszem égkék mellyel néha tökéletesen tudok hatni akárkire.
Ajkaim teltek és világos rózsaszínek amolyan csókra hívogatók. Mint a Pán Péterben: a szám sarkában ott fészkel egy apró csók melyre még nem volt olyan ember, aki megérdemelte volna, hogy magáénak tudhassa. Szeretem ezt is egy vékony rétegben szájfénnyel áthúzni csak a hatás kedvéért.
Mindezt a tömérdek szépséget szőke tincseim ölelik körbe, alapjában véve lágy hullámokban omlik vállamra, de én szeretek rá hullámosítani vagy teljes egyenességig kivasalni. Leginkább kiengedve hordom, ugyanis úgy vélem, ha fel van fogva túl nagyok a füleim. Badarság lenne? Nem kizárt.
Az öltözködésemet nézve elég furcsa lenne meghatározni, hogy a nőiesebb vagy sportosabb irányba húzok el. Bár inkább az elsőt mondanám, de mivel szeretek futni és sportolni – igen-igen ez meg is látszik az alkatomon – ezért ugyanúgy megtalálható a mackónadrág és edző cipő a szekrényemben, mint a magas sarkú és miniszoknya.
Kicsit visszatérve az alkatomra. Vékony vagyok, de nem az a csontkollekció ez inkább a csinos, nőies vékonyság. 170 centi magas vagyok, ami szerintem tökéletes egy nőnek. A testsúlyom ehhez igazodik de 57 és 60 között szokott ingadozni.
Imádok magammal foglalkozni, és igen büszkén bevallom, hogy képes vagyok órákig pepecselni a tükör előtt.

◆ különlegességek: ♦ van egy műtéti heg a hasán, ugyanis nem természetes úton szülte meg a gyerekét.

Történet vagy szerepjátékos példa

A szememet bántotta a nap, mégis lágyan simogatta a bőrömet. Olyan jó érzés volt a tudat, hogy kint hideg van én mégis a meleg takaró alatt élvezhetem ahogy hozzám ér pár sugár. Nyújtózkodni kezdtem, neki támasztottam kezemet és lábamat az ágy szélének s csak nyúltam ameddig lehetett. Végül egy ásítás adott teljes nyomatékon annak, hogy igen végre felébredtem. A fejem majd szét szakad egyre jobban szúrta a szememet a beszűrődő fény és lassan már az sem volt kellemes, hogy a takaró hozzá ért a meztelen hasamhoz.
Nagy nehezen kinyitottam szemeimet és kissé még bágyadtan néztem körbe. Ez nem az én szobám. A falak a megszokott zöld helyet halvány rózsaszínek voltak, a függöny hófehér amely ki volt húzva nem is csoda, hogy telibe találta a nap az arcomat. Mindenhol kósza ruhadarabok, egy férfi alsó, majd nadrág, egy zakó, az ágy szélén egy nyakkendő s fejem fölött egy ing. A kanapén gyűrötten hevert a tegnap este felvett pezsgő színű koktélruhám mellette egy méterrel a levetett fekete magas sarkúim, s az ágy másik szélén a melltartóm. A takaróért nyúltam s felhúztam nyakamig. Az éjjeliszekrényre néztem. Két boros üveg az óra mellett ami 10:48-at mutatott.
Megpróbáltam felülni de a fejem vissza húzott. Óh az az átkozott másnaposság. Újra erőt vettem magamon a felkeléssel s most sikerrel jártam. A hűs falnak döntöttem a fejemet és próbáltam visszaemlékezni az estére.

- Ezennel megnyitom a 2010-es jótékonysági bált. Jó szórakozást kívánok!- hallatszott a polgármester lágy dörmögő hangja. Köszöntem pár nevesebb embernek és tovább álltam a pulthoz. Szinte ösztönösen a puncsért nyúltam. Tisztában voltam vele, hogy ez miket válthat ki belőlem. Három puncs nekem elég volt ahhoz, hogy teljesen jól érezzem magamat és akár a fejemen pörögjek…vagy másén.
- Anya! – kaptam el anyám kezét aki meglepetten nézett rám, mintha nem is a lánya lennék. Anya imádta az ilyen bálokat. Annyi ruhája volt, hogy öröm volt bemenni nőként a gardróbjába. Egy bálon sem lehetett ugyanabban a ruhában látni, mindegyik alkalomra mást és mást vett fel. Aztán a drága kislánya – azaz én – megörököltem. Apa már kevésbé értékelte ezeket az estéket. Nem magával a bálozással volt a baja hanem azzal, hogy mindenkivel jópofizzon és elmesélje, hogy még mindig ugyanannál a cégnél társtulajdonos amelyiknél eddig. Minden évben ez ment. Egy dolgot szeretett az egészben: anyával és velem villogni. Anya csodás ember volt, fiatalos, csinos és nagyon intelligens. Nagyapa elég szigorú és sznob ember volt amíg élt így mindent megkövetelt anyától.
- Most nem érek rá kicsim. Mr. Hellel kel beszélnem. Ha látod apádat kérlek ezt add oda neki de nagyon vigyázz rá! – A kezembe nyomott egy arany nyakláncot.

- Basszus… - kaptam a szám elé és szinte leestem az ágyról nagy igyekezetemben, hogy a táskámhoz érjek. Nem emlékeztem, hogy oda adtam volna apának a nyakláncot és ha elhagytam?! Magam köré tekertem a takarót és hatalmas káromkodások közepette borítottam ki az asztalra a táskám tartalmát. Sehol semmi.
- Óh a francba… a francba. – leroskadtam a földre és újra gondolkodni kezdtem hátha megvan még valami az estéből.

- Ha ezt megiszom adsz egy csókot! – Drew emelte fel maga elé a boros üveget én meg csak vihogtam. Egy szál zakóban és koktél ruhában ültem az őszi időjárásban de nem fáztam. Drew egy világoskék inget és fekete mellényt viselt.
- Oké, oké csak igyad már! – Drew fenékig lehúzta a maradék bort és már hajolt is előre a csókért. Én is oda hajoltam, kisöpörtem barna tincsit az arcából és egy lágy csókot leheltem ajkaira. Éreztem ahogy a bor keveredik a szájában egy kevés pezsgővel, rummal és whiskyvel. Drew beletúrt a hajamba és közelebb húzott magához. Egy üres boros üveg csattant az aszfalton és apró darabjaira tört. Az ölébe rángatott és a combomat kezdte simogatni miközben én is egyre vadabbul kezdtem csókolni őt.

A telefonomért nyúltam ami az asztalomon hevert. Drew számát kerestem. Ha vele voltam az este akkor tudni fogja, hogy most hol vagyok és a nyaklánc hova tűnt. Kicsörgött… az ágyban valahol. Oké tehát nem elég, hogy eltűnt a nyaklánc amit anya a lelkemre kötött, hogy vigyázzak rá de még le is feküdtem a legjobb barátommal. Igen. Drew volt az a fiú akit már kiskorom óta ismertem. Együtt homokoztunk együtt ettünk gilisztát és együtt loptuk el a szomszéd néni macskáját. Ő úgy éreztem mindig is többet akart mint én és talán én is csak sosem mertem bevallani magamnak mert próbáltam megtartani a csak barát szinten. Mindeddig sikerült. Eddig a napig.
Az ágyhoz sétáltam és felvettem a világoskék inget ami a párnámon pihent, ami nemrég még Andrewen volt. Össze fogtam a hajamat és felfedező körútra indultam a lakásban. Ismeretlen volt a hely… nem lehetett Drew lakása mert ott már voltam nem egyszer. A fejemet fogtam és próbáltam nem neki menni a falnak de egyszerűbb volt annak nekidőlve végig siklani a konyháig. Ugyanis a folyosó végén egyből a konyha jött. Ott ült Ő. Egy alsónadrágban, cigivel a szájában a pulton és nézett ki az ablakon.
- Jó reggelt. – szólt csöndesen és egy hatalmasat szívott a cigijéből. Rám se nézett… biztos voltam benne, hogy ez az este most nem tett jót a barátságunknak. Nagyon nem.
- Drew…- ejtettem ki a számon a nevét de ő csak még jobban elfordította a fejét ezzel is tudatva, hogy ő most nem akar erről beszélni. A pulthoz sétáltam és elvettem egy szál cigit én is a dobozból és csöndesen rágyújtottam. Egy szót sem szóltunk csak szívtuk magunkba a káros nikotint és néztünk ki az ablakon.