Nem is tudom mi ütött belém, hogy hagytam magam rábeszélni erre az őrültségre. Kristin, a barátnőm addig nem hagyott békén, és kitartóan rágta a fülem, míg végül be nem adtam a derekam. Elmentünk egy kaszinóba, fejenként 400 dollárral. Nem nagy összeg egy ilyen helyen, de a fizumat nem ott fogom elszórni.
Kristin óriási ötlettel rukkolt elő: játsszam el a Next - A holnap a múlté című filmet, amiben Nicolas Cage előre látta a jövőt. Egyébként 400 dolcsi bőven elég indulótőkének, ha hiszel a szerencsédben, tudod hogy kell kvantumot ugrani, és még médium is vagy.
Kristin kíváncsi volt (aztán már én is), vajon a képességeim működnek-e ilyenkor is, vagy csak éles helyzetben. Hogy kijátsszam a szerencse isteneit, arra még nem használtam a hatodik érzékem. Tudom, tudom, babonás hülyeség, de féltem tőle, hátha visszaüt.
Végülis belementem. Egy kísérletet megér.
Egy csini fehér, pántos ruhát vettem fel erre az estére, a derekán aranyszínű szalaggal, és egy pár aranyszínű, magas sarkú szandált, amiben előzőleg még meg kellett tanulnom létezni. Az igazság az, hogy a kényelmes balerinacipőkhöz és a sportos vászon lábbelikhez vagyok szokva.
Óriási tömeg van a vakítóan csillogó, fényűző, parádés kaszinóban. Amint belépünk a hatalmas, nyüzsgő térbe, Kristin visongva csimpaszkodik a karomba, és kezd izgatott ugrálásba mellettem.
- Vegyüljünk el! – javasolja, aztán odahúz egy rulett asztalhoz, ami mögött egy egész helyes, szőke srác ténykedik, körülötte pedig csinos nők és elegáns férfiak lesik a kis rekeszekben ugráló golyócskát.
Rámeredek a zöld asztallapra nyomott számokra. Valaki a matekra esküszik. Én tisztánlátó vagyok. Tisztán látom, hogy ennek még meg lesz a böjtje.
A kedvenc számaim mind fekete színűek. Úgy tűnik, a pirosakkal nem fogok ma szóba állni, hacsak nem jön egy tuti sugallat. Történjen bármi, az utolsó 20 dolcsimból félkarú rablózni fogok. De a Black Jack-et is ki szeretném próbálni, ha már itt vagyunk a Jolly Joker Casino-ban.
Kristin, mintha csak megérezné a belőlem áradó pozitív rezgéseket, oldalba bök a könyökével.
- Hééé! Csajszi! – mondja, miközben hátra dobja válla fölött a frissen vasalt, tűzvörös tincseket. – Nyugi, menni fog! Több lelkesedést!
Bután rávigyorgok. Ez a puccparádé annyira nem az én világom. Én rádiós vagyok, médium, nem szerencsevadász. Erre az angyalok kórusa hirtelen felzeng a fejemben, mintegy megmentőként nyomva el a csírázó bűntudatom. Ha nyerek, azt jótékonyságra fogom fordítani. Mondjuk odaadom egy árvaháznak a pénzt. És ha már jótékonyság, jóóó nagy összeget illő nyerni. Úgy 10.000-15.000 dolcsi befolyhatna. Ennyiért talán nem vágnak ki innen a biztonságiak, és azzal már egy árvaház is tudna mit kezdeni.
Nagyon sok benyomás és hatás ér egyszerre. A fények, a hangok, a körülöttem nyüzsgő embereket körüllengő illatfelhők… Mély lélegzetet veszek, mint aki legyűrni készül az izgalmát, aztán egy pillanatra bevillan egy kép a semmiből, ahogy a golyó a fekete 8-ason állapodik meg.
Hosszan kifújom a levegőt, és a mellettem vihorászó Kristinre mosolygok.
- Most majd kiderül az igazság a szűz kézről. – duruzsolom. Itt élek Vegasban, amióta az eszemet tudom, de a kaszinókat messzire elkerültem.
Megvárom, míg a krupié engedélyt ad a következő fogadásra, és akcióba lendülök.
- Dupla, vagy semmi. – duruzsolom a jóképű krupié kék szemeibe vigyorogva, és ráteszem a fekete 8-asra az összes pénzem.
- Júúúj de izgi! – tapsikol mellettem a fekete koktél ruhás Kristin, és már hajolna is, hogy ő is ugyanoda tegye a kis korongjait, ahova én, mire elkapom a kezét és jelentőségteljesen a szemébe nézek.
- Ácsi! Amit ma este nyerünk, azt mind felajánljuk a St. Joseph árvaháznak.
Igen, csak ezzel az egy feltétellel vagyok hajlandó szerencsemalac lenni.
- Gwen, ez most komoly? – pislog rám megütközve a barátnőm.
Szaporán bólogatok, aztán rávillantom hírhedt banditavigyorom, aminek tök egyszerű az üzenete: „Ha nem tetszik, többet nem súgok.”
Kristin néhány másodpercig farkasszemez velem. Zöld szemei élesen rám villannak, ahogy összeszűkíti őket.
- Jól van! Az árváknak! – jelenti ki keményen, mire elengedem a kezét, és odatolja az összes pénzét az én korongjaim mellé.

Algernon számára a kaszinók zajos világa jelenti a nyugalmat. A játékgépek kattogó, csilingelő hangja, a jackpotokon hurrázó vagy a veszteségük miatt dühöngő emberek kiabálása és a megfontolt, komoly tétekben játszó szerencselovagok kezelése lefoglalja őt és nem kell a démonjaival foglalkoznia. Évek teltek el, de még mindig nem dolgozta fel azt a cirkuszi eseményt, csak mélyre rejtette, valahova lelke pincéjébe és azóta is dobálta rá a szörnyűséget elfedő kacatokat új élmények, tömény munkahelyi történések és minél több információ formájában. Ez az élete, a feltörni készülő, kamaszkori rémséges emlék elfojtása. Amellett tulajdonképpen azzal foglalkozik, amit megszeretett. Az artistáknak a mai napig hálás, hogy elvitték párszor pókerpartikra, mert így csöppent bele ebbe a világba.
A mai estén is kifogástalan ruházatban jelent meg, fekete öltönyben, csokornyakkendőben és mellénnyel, ahogy azt egy krupiénak viselnie kell. Kiosztotta a feladatokat és ő is részt vett ezekben. Mára megtehette volna, hogy az irodából irányít, de ő a történések középpontjában akart lenni, az asztaloknál, a kockajátéknál, a kártyásoknál vagy a rulettnél. Ezutóbbi jutott neki és a tömeg özönlött. Férfiak, nők vegyesen érkeztek. Az italért nem kellett fizetni. Itt az volt a lényeg, hogy a gépekbe dobálják a pénzt, a zsetonokért, a játék lehetőségéért hagyják itt a suskát. És a kaszinónak az is jó üzlet volt, ha piás fejjel meggondolatlanul játszottak az emberek, újra és újra nekirohanva fejjel a falnak, megtéve a téteket a lehetetlenre, mindig elfeledkezve egy-egy fontos tényezőről. Ez bevált módszer volt a kaszinókban. Sokan csak inni jártak ide, de ha nem játszottak, ki lettek téve. A biztonsági emberek tudták a dolgukat.
A rulettpörgetés a fekete 11-est adja ki. Egy kopaszodó, kövérkés fickó óriási adag zsetont kap. Már tornyosulnak előtte a korongok, valamit nagyon tudhat a fickó.
- Hölgyeim és Uraim! Kérem, tegyék meg tétjeiket! - mondja Algernon tekintetét körbehordozva az asztal mellett sorakozó hölgyeken és urakon. Nem illik a vendégeket megbámulni, ezért nem is felejti ott a szemét egyikükön sem. Pedig van bőven csinos nő. Sokan kivágott ruhákban jöttek és mikor az asztalra hajolnak, nagy betekintést nyújtanak a "tehetségükbe". A vendég férfiak nem ilyen udvariasak, nekik szabad leskelődni. Gwent és Kristint is megnézik néhányan. Fiatal lánykák, új hús, ilyen gondolatokat olvasni le az arcokról. Algernon megvárja, hogy a tétek a táblára kerüljenek. Mindenki odateheti a zsetonjait, a krupié pedig nyomonköveti, ki mire fogadott. Valószínűségszámítás és baonás módszerek ugyanúgy megtalálhatóak. Az egyik idősebb hölgyemény megcsókol egy zsetont és a füléhez teszi, utána pakolja rá a tétjeit a páratlan számokra. Mintha megsúgta volna neki a zseton, melyik lesz a nyerő. A kopaszodó a középső sorra tesz, vigyorogva dörzsöli a kezét. Igazi játékfüggő, sokat van itt. Algernon tudja, hogy nincs igazi megoldás. Úgy van kidolgozva a rendszer, hogy ne lehessen kiszámítani. Ellenkező esetben matematikusok és számolózsenik ülnének itt, kirekesztve mindenki mást.
Gwen duruzsolását komoly arccal fogadja a krupié és helyeslően bólint. Nem mosolyog vissza, azt a nyeremények kiosztására tartogatja. Két fiatalembernek viszont nem tetszik a kimért viselkedés és Algernont gúnyolva vigyázzbavágják magukat, utánozzák a mozdulatait, majd nagyokat röhögnek. Kristinnel pedig szemezni kezdenek. Algernon profin kezeli a helyzetet, a mókázó fiatalemberek szemébe néz és kedves hangon felteszi a kérdést a közönségnek:
- Mindenki elhelyezte a tétjeit?
Az egyik srác észbekap, hogy ők még nem raktak, csak gúnyolódtak, ezért gyorsan bedobja valahova a zsetonokat. Szinte meg se nézi, csak odarakja négy szám közé a sarokra.
- Ne oda, az túl kockázatos - mondja az egyik.
- Nyughass már, jó lesz az! Mehet, művész úr! - mondja gúnyolódva és nagyot röhögnek. Algernon higgadtan viselkedik, tudja, hogy nem kell felvenni a kesztyűt.
Mikor már nem mozdul több kéz, a krupié mondja a zárószót:
- Rien ne va plus!
A rulettkerék felpörög. A golyó útjára indul és olyan sebességet vesz fel, hogy képtelenség követni. A vad körtánc során újabb és újabb ugrásokat tesz, akár kőszáli kecskék a Colorado-hegységben. Többen a körmüket rágják, egymás kezét fogják, a két srác úrias mozdulatokkal utánozza a krupiét Gwen és Kristin felé kacsintgatva. A kerék lassul és a golyó kisebb szökellések után még kettőt ugrik. Mikor a 13-ason van, az egyik srác az arca elé kapja a kezeit és kidüllednek a szemei. Onnan a golyó a 11-esen át a 8-asra esik és ott megállapodik.
Az idősebb, elegáns kalapot és prémsálat viselő nagyestélyis hölgy megrázza a fejét és a mellette állóhoz szól:
- Nem így kellett volna történnie...
A babonája itt nem vált be, rosszat súgott a zseton. A két srác nézi, hogy a zsetonjaik a semmibe vesztek. Az idegesebbik kiveri a balhét:
- Nézze meg, az én tétem majdnem a 8-ason volt! Csak egy kicsit lógott le.
Algernon pontosan látta, hol voltak a tétek és ha valaki pontatlanul helyezi el, mindig szokott szólni, hogy elejét vegye a panaszoknak. Higgadtan szól a srácnak:
- Uram, Ön a 10, 11, 13 és 14 számokra helyezett tétet. A kerék a 8-ast adta ki, így sajnos Ön nem nyert.
A srác begurul és a maradék zsetonjait belöki az asztalra. Ezzel már a többi játékost is felbosszantja, mert mindent összekever. Ráadásul mindenki látta, hogy a 8-astól messze voltak a tétjei és hogy milyen elhamarkodottan döntött.
- Dugd fel magadnak a nagy szabályaidat, te bohóc! - mondja és Algernonban ez a szó nagyon kellemetlen emlékeket ébreszt. Végigfut a hátán a hideg és megrendül a szája széle, miközben hallgat és nézi a lázongókat. A két srác tényleg bohócot játszva távozik az asztaltól. Karótnyelt testtartással utánozzák a krupiét, rángatva a kezüket és fejhangon gúnyolódva. Elmennek inkább játékgépekezni. Hát igen, van akinek az automata kell, nem egy hús-vér játékvezető. Az asztalnál maradók méltatlankodnak, hogy hogy lehet így viselkedni, nyegle ficsúroknak nevezik a két srácot.
A nyeremények is kiosztatnak. A kopaszodó megkapja a kisebb nyereményt, mert eltalálta, hogy a középső sorból lesz egy nyerő szám és Gwen és Kristin kap egy nagy jutalmat. Arányaiban nagyot, mert ő mindent feltett. Algernon mosolyogva adja át a dupla adag zsetont a lányoknak, akik bizonyára majd kiugranak a bőrükből a nyeremény láttán. Algernon szereti az ilyen örömöket látni másokon, de most a bohóc említése meggyötörte. Sok mindennek hívták már itt, köcsögnek, csalónak, még madárijesztőnek is, de bohócnak még nem. És a bohóc neki Jeffrey Smith, akit évekkel ezelőtt hasbaszúrt. Még most is felcsendülnek a fejében az utolsó szavai:
"Apád egy semmirekellő! Csak az oroszlánokhoz ért, remélem egyszer ráharapnak a fejére, az lesz ám a műsor. Hahahahaha" A bohóc hátborzongató, visszhangzó és csak félig emberi nevetését szinte a füleivel hallja. Két másodperc szünetet muszáj is tartania és egy nagy levegő után mondja újra a játékosoknak, hogy megtehetik a téteket.

Szemrevaló páros vagyunk Kristinnel. A vörös és a szőke. Gondolni való volt, hogy akadnak olyan hímegyedek, akik majd nekiállnak flörtölgetni velünk. Nem nehéz kiszúrni az asztal körüli tömegből a pojáca duót, elég látványosan kacsintgatnak. Kristin hozza a magát csábosan kérető királynőt, engem meg csak nem érdekelnek. Lefoglal a játék, és a közben érkező ingerek. A gazdag-papa-elkényeztetett-kicsi-kinyalt-fiai féle ficsúrokat amúgysem csípem. Szerintem jó nagy bunkók lehetnek. Nem igazán törik magukat, hogy megcáfolják az elméletem. Azt hiszik viccesek, pedig csöppet sem, ahogy majomkodnak. Inkább nem is figyelek rájuk.
A krupié zárószavára, Kristin ujjai a bal kezemre fonódnak, és felemeli a kezem magához. Úgy szorongatja, hogy úgy érzem, menten elroppantja a csontjaimat. A golyó ismét elindul, ahogy Algernon gyakorlott kézmozdulattal gurítja el. Vörös barátnőm apró szökdelésekkel ugrándozik mellettem, annyira izgul. Mindketten a szemeinkkel követjük a golyócska táncát a kerékben, ahogy annak a mozgásával ellentétes irányba igyekszik. Folyamatosan felpattan a kerékbe ültetett kis fémbetétekre, ezzel is kiszámíthatatlanná válik a pályája.
A golyó kattogva állapodik meg a 8-ason. Látjuk hova esett, de amint elhangzik az eredmény, a szemeim tányérnyira gúvadnak, mint aki nem hiszi, amit lát, Kristin meg visongva kezd ugrálni, miközben a nyakamat ölelgeti.
- ÁÁÁÁ!!! Nyertünknyertünknyertünk!!! – visítja lelkesen.
- Látomlátomlátom! – nevetek vele.
Az örömünk csak addig tart, amíg bunkókáék föl nem húzzák az orrukat, és az összes zsetont belökik mérgükben az asztalra.
Felsóhajtok. Ilyen alakok mindenhol vannak.
- Idióták. – morranja Kristin a két elriszáló fickó után. – Megérdemelnétek, hogy a golyóitokra lépjek a tűsarkúmmal.
Erre már kibukik belőlem a visszafogott nevetés. Íme, a barátnőm. Tény, amilyen hegyesek ezek a cipősarkak, fegyverviselési engedély kéne hozzájuk.
A krupiék biztosan hozzá vannak szokva az efféle jelenetekhez, meg az ittas egyénekhez. Gyakorlatuk van abban, hogy kezeljék a helyzetet, meg aztán van itt egy rakás biztonsági ember.
Algernon alapban fukarkodik a mimikával, de az arcán mintha apró változás suhant volna át. Az ember azt hinné, hogy elengedi a füle mellett a szemét megjegyzéseket, elvégre úgysem ellene szólnak, és nem őt minősítik. De nem úgy tűnik, hogy ezen túllépne. A tekintete, azok a hatalmas kék szemek is árulkodnak valamiről, a srácból áradó erős, negatív érzés nem különben.
Hiába, azért mégis a pókerarc mestere. Kifújja magát, és a játék folytatódik. Algernon besöpri a vesztes zsetonokat, majd kifizeti a nyereményeket.
- Köszi! – az arcom ragaszkodik a kedvenc, kedves mosolyomhoz.
- Köszi, nagyon-nagyon köszi! – kontrázik rá Kristin. Kedvem lenne megkérdezni mit szívott indulás előtt.
A prémsálas, idős hölgy csalódottan nézegeti a maradék zsetonjait. Látványosan gondolkodik mire tegye őket.
- Mondtam, hogy a fekete 8-ra tegyél, Matild! Míg éltem, akkor sem hallgattál rám! Mert nem akartál, most meg már nem hallasz! Áh! Látod, mindig ez történik!
A kontyos nőre sandítok óvatosan. Én hallom a zsörtölődést, és most már látom is, ki az. Egy magas, cingár, de jól öltözött, fehér hajú férfi magyaráz egyre az asszonyság arany klipszes fülébe. A válla fölé hajol. Roppant erős és koncentrált a jelenléte, olyan a látványa, mint bármelyik húsvér emberé, de mégsem az. Ki tudja mióta halott. Talán egy éve hunyhatott el. Világoskék inget visel, fekete szövetnadrággal, a csuklóján drága karóra. Gondolhattam volna, hogy még a kaszinókban is járkálnak kísértetek. Sőt, azt hiszem nem ez az úr az egyetlen. De most nem akarom a többit megtalálni. Szórakozni jöttem.
Előre fordulok, és a zöld posztón fekvő tábla számai közé meredek. Reménykedem egy újabb villámlátomásban, igyekszek belülre összpontosítani és lazítani, amennyire csak lehet a barátnőm társaságában.
- Matild! Kérlek, most az egyszer hallgass rám! Figyelsz? Tegyél mindent a zöld nullára! A zöld nullára!
Nem bírom megállni, hogy oda ne pillantsak megint. Látom, a férfi még közelebb hajol a felesége nyakához. Felemeli a hangját, mintha attól bárki médiummá válna. A hangerő nem egyenlő azzal, hahó!
- ZÖLD NULLA!!!
A gömbölyded asszonyság nem áll olyan messze tőlünk. Azon tanakodom, hogyan segíthetném ki a szellemférjet, és adhatnám át az üzenetet itt, mindenki füle hallatára. Végül barátságosan odaszólok Matildhoz.
- Mindig az első megérzés a jó.
Ahogy kizökkentem a gondolkodásból, ráncokkal keretezett, acélszürke szemeivel rám néz.
- Gondolja, kedves?
- Persze!
Kristin türelmetlenül megrángatja a karom, és belesutyorog a fülembe. Szőke félhosszú tincseimet közben amögé tűröm.
- Te mire akarsz fogadni?
- A nullára.
- Nagyon kicsi az esélye, hogy pont az legyen. – felel Matild. – Azon ritkán köt ki a golyó. Furcsa egy szám, nagyon kilóg a sorból, de valami azt súgja, hogy talááán…
Nem valami, hanem valaki. A halott férje. De ezt mégsem mondhatom meg.
Nem nyúlok a zsetonjainkhoz, csak felnézek Algernon arcába. Mosolyogva magyarázok.
- Mehet mind a nullára.
- Istenem, ééén most leszek rosszul. – nyögi hangosan Kristin, mire kurta nevetést hallatok.
- Te akartál kaszinóba jönni. Alig vagyunk itt néhány perce. – jegyzem meg gúnyolódva.
- Igaz. – vágja rá, és összeszedi magát. Közben a vérkeringés már leállt a kezemben. Mert még mindig szorongatja, csak nem veszi észre.
Matild, mintha bátorságot merített volna belőlem, összegyűjtötte a maradék zsetonját, és odatolja a kupiéhoz.
- Tegye ezt az ifjú hölgyé mellé, kérem.
A szellemek tudják mit beszélnek, érdemes rájuk hallgatni. Elvégre ők képesek dimenziók között mozogni.

Gwen és Kristin csak addig érdekelte a két srácot, amíg fel nem húzták magukat a veszteségen. Ha ésszel játszottak volna, talán jobban megy és még a két lánnyal is megismerkedhettek volna, de úgy látszik, más tervük volt. Az asztalnál játszók fellélegeztek. Nem szeretik az ilyen hőbörgőket. A szerencsebarlang nem feltétlenül bolondok gyűjtőhelye. Algernon észreveszi a két lányon az izgalmat, az első izgalmat. Ő is rágta a körmeit, mikor először pókerezett pénzzel játszva és úgy örült a nyereménynek, mint a születésnapi tortának. Szép dolog, ha erre nem csak gyerekfejjel képes valaki. A kopaszodó kövérkés úr is hasonlóan reagál, de persze nem ennyire nőiesen. A levegőbe bokszol két kézzel és hurrázik, tapsol. Ügyes játékos, Algernon már ismeri. Sam bácsi, egy leszerelt katona itt tölti az estéit egy héten legalább háromszor. Csak szénsavas üdítőt iszik, semmi alkoholt és vág az esze. Sokat szokott nyerni, de nem annyit, hogy a kaszinó kidobassa. Nem csal, csak az eszét használja és még barátságos is. A lányok köszönetmondására Algernon mosolya még szélesebbé válik. Az egy dolog, hogy nem sikeres a nőknél, de ettől még szereti őket. Ez a kettő igazán aranyosnak tűnik neki, főleg a vörös, aki szinte magán kívül van. Meglepődik, mikor a szőke az úrihölgyhöz szól. A szűzkezű játékosok, akik először jönnek a kaszinóba, nem szoktak tanácsot osztogatni másoknak. A dáma viszont jól fogadja a tippet, nem sértődik meg. Tétovázik még és elvégzi a rituálét, amit eddig is. Egy zsetont felemel a szájához, cuppanós csókot ad rá és a füléhez emeli. Csak ő tudja, mit hall.
Gwennek Algernon visszabólint és most már vissza is mosolyog. Maga sem tudja, miért teszi. Néha akad egy-egy olyan vendég, aki már elsőre szimpatikus. Kivételezni nem szokott, de alkalomadtán hozzásegítik, hogy könnyebben mosolyogjon. Most is ez történik. Kristinre is ránéz és Matildra, aki a lányokat követi. Sosem gondolt még senki arra, hogy szellemek súgnának a hazárdírozóknak és ha ez csalás, hát bizonyítani lehetetlen. A tétek a helyükre kerülnek, mindenki rak, Sam bácsi most a jobb szélső sorra tesz egy nagy összeget és a balra egy kisebbet.
Algernon szájából ismét elhangzik a szakszerű francia mondat, aminek jelentése "Senki többet".
A kerék felpörög és a golyó újra megkezdi útját. A szerencse forgandó és ennek mintapéldája ez a kis szerkezet. A fémgolyó átugorja az akadályokat, néha megakad, kisebbeket, nagyobbakat szökell és végül a 26-osba ugrik, ott kicsit bizonytalankodik, mintha nem tudná, tovább lépjen-e vagy sem. Sam bácsi már most tapsol és szorítja a kezeit. A golyó átesik a következő mezőre és a nullán állapodik meg. Sam látott már olyat, hogy valaki egymás után eltalált két számot. Utána viszont harmadikat sosem. Szemmel fogja tartani a két lányt, de egyelőre semmilyen csalást nem fedez fel. Hiába, ő nem lát szellemeket. Csak egyet, ami az előbb is feltűnt a lelkében, de elűzte.
- Gratulálok, kisasszony és Önnek is! - tolja oda a nyereményeket Gwennek és Kristinnek. Nagy mosoly kíséri az átadást. Kristinen kicsit el is időzik, de csak egy másodpercet. A dámának is gratulál, az pedig az arcát fogja és tátott szájjal, égnek emelt szemöldökkel néz Algernonra, majd Gwenre.
- Köszönöm, kedves! - mondja a szőke lánynak. - Fortuna magával van. Mondja, mi lesz a következő?
Algernon erre a mondatra felfigyel. Nincs olyan, aki meg tudja mondani, mi lesz a következő. Számolgatni lehet és tippelni, de biztos tudás itt nincs. Ha Gwen a következőt is eltalálja, ott már valami stikli lesz. A krupié egyelőre elmosolyodik, mert ezt kizártnak tartja, de jópofák azok a vendégek, akik miszitifikálják a rulett pörgését és a többi játékos stratégiáját. Matild is kedves asszonyság, a csillogó ruhák mögött nem egy mísz nőszemély rejlik, hanem egy jó lélek. Sam bácsi kicsit csalódott, mert nem jött be a tippje. A zöld nullát sokan játszák meg, mert az poén, hogy a nullára fogadnak, ami eleve fura szám és ki is van emelve a táblán. Nem fekete, nem piros, hanem zöld. Egy teljesen különálló valóság, törvényeken, dimenziókon kívüli rejtély, ezért olyan népszerű. Általában nagyot buknak, akik erre tesznek, de néha bejön. Az alezredesként leszerelt férfi nagyon gondolkozik, hogy mi lenne a jó lépés. Algernon élvezi a mai játékot is. Az említetteken kívül többen tettek még meg téteket és nyertek vagy vesztettek, de elszállingóznak. Négy vendég maradt az asztalnál: Matild, Sam bácsi és a két lány. Algernon pedig ismét felszólítja őket, hogy tegyenek. A bohóc most hallgat. A krupié agya dolgozik, próbálja megfejteni, mi a két lány módszere, hogy voltak képesek két számot egymás után eltalálni. Ha ez nem szerencse, akkor a következő találat is nyerni fog, arra pedig oda kell figyelni. Úgy látta, hogy a vörös a nagy lelkesedő, de a szőke, a csendesebb adja a tanácsokat. Mint az Esőember című filmben az autista kistesó. Gwen szavait figyeli, de nem zavaróan, nem feltűnően. Ezek a legizgalmasabb játékok, mikor mindenre figyelni kell és gondolkozni. Ha járatja az agyát, kevesebb energiája van a régi dolgokon keseregni és Smith-t le tudja szorítani a pincébe. Az az átkozott bohóc mindig fel akar törni. Algernont az előbb sem a sértés bántotta. Azokat csak leporolja magáról, mint a tollpihét. Tudja, ki ő és ezért nem sértődik meg a bunkó vendégeken. És épp ezért nyomasztja mindig visszatérve a múltbéli szellem, a nyughatatlan lélek, a gonosz bohóc, aki szembekerült a családjával.
Matild a zsetonját csókolgatja, de addig nem tesz, amíg Gwen nem válaszol neki. Sam bácsi mostani tippje a középső blokk, 13-24-ig. Algernon türelmesen vár, hogy a lányok és a dáma is megtegyék tétjeiket. Mosolyogva figyeli őket. Az előbbi áramszünet elmúlt, ismét jó kedve van.

Kristin izgatottan integet szabad kezével a levegőben a mellkasa előtt. Én beharapom az alsó ajkam, és rászegezem a tekintetem a kerékben ugrándozó golyóra, mintha erősen szuggerálnám.
- Kérlek! Kérlek! Kérlek! – szűröm ki aztán a fogaim közül, mire a golyó szót fogad, és beleszökken a 0-ába.
Tátva marad a szám, aztán kibukik belőlem a nevetés. Hát, ez marha jó móka! Kristin megint a nyakamban lóg és ugrál.
- ÁÁÁ! – sikít élesen, nekem meg cseng a fülem. – Ez hihetetlen! Megint nyertünk!
Most már én is vele ugrálok. Elég hülyén festhetünk így összeölelkezve, de kit érdekel. A tét egyre nagyobb, a helyzet pedig izgalmasabb és idegtépő. 6400 dollárunk van eddig. Meg kéne kétszerezni, és az már szép adomány lenne.
Kristin leáll, és az arcomba bámul.
- Biztos, hogy odaadjuk az árváknak?
Kérdőn vonom fel a szemöldököm. Kék szemem megütközve villan alatta.
- Nyugi, csak vicc volt. – vigyorog szélesen, mint a vadalma. – De legközelebb egy non-stop bevásárló körútra gyúrjunk, jó?
Megint elkap a nevetés.
- Ámen. – szentesítem az ígéretem.
Feltűnik, hogy Algernon csibész pillantása, ha nem is látványosan, de elidőzik Kristinen. a barátnőmet sem kell félteni. Nyilvánosan nekiáll flörtölni a kupiéval. Illegeti magát, vigyorog, és bőszen szemez a szőke sráccal.
- Kris, még a végén összezavarod Mr. Szépszeműt. – heherészem alig hallhatóan. Az öklöm a számhoz emelem, hogy egy apró köhintésnek álcázzam az egészet. Kristin erre felvihog és oldalba bök a könyökével. Nem bökök vissza, inkább felé fordulok, aztán diszkréten kiöltöm rá a nyelvem hegyét.
- Tudod hova, drágám. – vág vissza.
Kész, végem van. Újabb nevetés kap el, miközben megcsóválom a fejem.
Megköszönöm a gratulációkat, és Matildra terelem a tekintetem. A férje szorosan drukkol mögötte. Arra halad két beszélgető fickó, és az egyikük egyenesen átsétál az alakján.
A hölgy kérdésére zavartan elvigyorodom.
- Az égiek azt súgják, hooogy… - veszek egy mély lélegzetet, és várom, hogy a szellemúr előrukkoljon valamivel.
- Piros 12, ez nem kérdés. – mondja határozottan, és ujjaival hátrafésüli homlokából hófehér haját.
- Piros 12. – vágom rá megtáltosodva, mire Matild férje rám néz, és a következő pillanatban ott terem mellettem. Utálom, amikor ezt csinálják.
- Maga hall engem. – jelenti ki katonásan. Élő korában biztos valami menő üzletember volt, mert még így is árad az esszenciájából a rájuk jellemző keménység és önbizalom. Tényleg nem régóta lehet halott, viszont egy igen gondoskodó és szerető személy lehetett.
Algernonra mosolygok, közben tettetem a süketet. Nem nyúlok a zsetonokhoz.
- Mehet mind vissza. – duruzsolom.
- Tudom, hogy hall engem, kár tagadnia!
És még látom is, biza. De ha ezt az orrára kötöm, jobban rám száll. Így is kínos lenne vele dumcsizni. Itt, mindenki előtt.
De nem adja fel. Sóhajt egy nagyot, és zsebre vágja a kezeit.
- Nah, jó, ifjú hölgy. Ha szépen megkérem, segítene a kis feleségemnek? A fiúnk csúnyán átverte, és kiforgatta az örökségéből, mindennek a tetejében hatalmas adósságba keverte a tudtán kívül. Kérem, beszéljen vele.
Pfű, csúnya ügy, de most nem vághatok szörnyülködő arcokat, még ha együtt is érzek vele. Szegény Matild. Szóval ezért játszik. És a férje segíteni szeretne neki még odaátról is. Valószínűleg addig nem nyugszik, míg a felesége anyagi gondjai meg nem oldódnak, és biztonságban nem tudja. Most hogyan mondjak nemet?
Hümmögve bólogatok, mint aki magában meg hányja-veti a dolgokat.
- Okkééé… - motyogom az orrom alatt. Beadom a derekam, ilyenkor már úgysem hagynak békén, addig, amíg oda nem figyelek rájuk.
- Köszönöm! – mondja egyenesen bele a fülembe, mire végigfut a hideg a hátamon, és csupasz karomon a bőr libabőrössé válik. Huss, ezzel máris ott terem az asszonykája társaságában.
Kristin gyanakodva méreget.
- Minden rendben? – néz rám azzal az „Ugye megint van itt valaki?” tekintettel.
- Ahha! – bólintok. – Még ezt a kört lezavarjuk, és utána mehetünk félkarú rablózni.
- Erre befizetek, ha megint eltalálják. – döngi mély hangján Sam bácsi.
- Én hiszek, a hölgynek. – így Matild. – Én is a 12-esre szeretnék tenni.
- Magácska tudhat valamit. – emeli fel rám intőn Sam a mutatóujját.
Megvonom a vállam, és széttárom a karjaimat.
- A szerencse nem illegális.
Az biztos, Fortuna imád. De a holtak méginkább.

Algernon és Kristin között zajlik a szemezés és a kölcsönös egymásra mosolygás. Ennél több nemigen szokott jutni a zárkózott srácnak, úgyhogy nagyon élvezi a helyzetet akkor is, ha a vöröske nem gondolja komolyan. Szép a szeme és a haja, bájos a pofikája, öröm őt nézni. A két lány elbeszélget egymással és Algernon elcsípi az árvák említését. Szép dolognak tartja, ha valaki felajánlja a nyereményét jótékony célokra. Amíg legális módon teszi... Elrendezi a zsetonokat, átadja a nyereményt a két szűzkezűnek, akik óriási ovációval fogadják ezt. Ahogy a vendégekre néz, megfigyeli, hogy Gwen fura helyekre irányozza a tekintetét. Mintha a semmibe tekintene és onnan olvasná ki a következő nyerőszámot, amit még Algernon sem tudhat és senki más a világon. Az élők világából senki. A krupiénak sok gondolat fordul meg a fejében. Mit tudhat ez a szőke nő, hogy ilyen biztos a 12-esben? Talán meg kéne tréfálni, hogy még véletlenül se az nyerjen? Erre Algernonnak nincs módja innen az asztal mögül. A kerék majd kipörget valamit és ezt ő most nem tudja befolyásolni. De szeretné, hogy próbára tegye a titkos trükköt, amivel Gwen él.
A lányok tétjét elfogadja, de látja, hogy valami ott nem stimmel. Már a vöröske, a kiszemelt is kérdezi, hogy minden rendben van-e. Algernon határozottan csalást sejt, de annak mibenlétére tippelni sem tudna. Nem ismeri a szellemeket, az időn és téren túl létező, nyughatatlan lelkeket. Matild úgy jött ide, mint egy magányos, de nagyravágyó hölgy, aki nemesi módon viselkedik, végtelenül udvarias. Őt viselte meg legjobban a két ficsúr viselkedése, látszott, hogy nehezen bírja ki őket. Még gyanúsabb, hogy hallgat Gwenre és ő is a 12-esre tesz. Sam bácsi képviseli a kételkedést és ha nem is a 12-esre tesz, de nagyot kockáztat és arra a sarokra halmoz fel egy komoly összeget, 1500 dollárt, ami ezt a számot is magában rejti. Nem ő lenne, ha nem tenne más lehetőségre is, így a fekete számokra is tesz 600 dollárt. A krupié nem érti, mi zajlik itt, de Gwen egyre gyanúsabb neki.
- Rien ne va plus! - hangzik fel a jól ismert mondat és a tétek elosztása után a golyó újra elindul, hogy cirkuláljon a számok között. Akárcsak egy orbitális pályán keringő meteor, halad a körben és végül megállapodik. Nem ugrál sokat, a kerék lassulásával biztos helyet foglal el a 12-es számon. Matild tapsol, Sam hitetlenkedik, de mivel ő is nyert egy kisebb összeget, két kézzel a levegőbe bokszol és örömében megrázza a fejét. Algernon nézi a számot és a téteket, majd Gwen arcát. Keresi rajta a titkot, az elrejtett stratégiát, amit követ. A szabályzat szerint itt kell megállni és elbeszélgetni azzal, aki képes egymás után háromszor egy bizonyos nyerő számot eltalálni. A krupié int a biztonsági embereknek és a lányok mellett terem két hegyomlásnyi, öltönyös alak. Algernon hátrafelé is jelez és egy hozzá hasonló öltözetű, pár évvel idősebb, bajszos,hátrafésült hajú játékvezető érkezik, hogy Matild és Sam folytathassák a játékot. Algernon még odatolja a nyert zsetonokat Gwen és Kristin elé, de utána megkapják a parancsszót is:
- Hölgyeim, ismét nyertek! A játék az Önök számára végetért. A nyereményeket mindjárt kifizetjük, de velem kell jönniük. Kérem, kövessenek! Hölgyem, Sam bácsi, Önöknek további jó játékot kívánok és bocsássanak meg a rövid távollétemért! - mondja Algernon a megmaradt két játékosnak. Matildnak nem igazán van esélye Sammel szemben, de a szerencse forgandó.
Az idős hölgy elképed, mert nem tudja, mi következik. Sam bácsi kezeit széttárva bólogat és mosolyog a lányokra. Ő gyakori vendég, már látott ilyet. Tudja, hogy nem verés vár a szűzkezűekre, hanem beszélgetés és utána udvarias kitessékelés a nyeremény átvétele után. Ha arra nincs lehetőség, akkor kirángatás. A krupié elindul a teremből kivezető ajtó felé, ami pont a félkarú rabló játékgépe mellett van és az "Irodák" feliratot viseli. A lányok komoly összeget nyertek, de hogy mit akarnak tőlük az irodában a fizetésen kívül, az még nem derül ki. A biztonságiak nem tágítanak mellőlük és ha bármelyikük menekülni próbál, meg fogják akadályozni, kivéve, ha a mellékhelyiségbe igyekeznek. A csalóknak is joga van üríteni, az nem tilos. Ha követik Algernont, egy őr előttük megy, egy mögöttük és az ajtó mögötti folyosón a 2-es terembe vezet az út. Ha el akarnak futni, az őrök villlámgyorsan reagálnak és kézben viszik be őket az irodába. Ellenkező esetben Algernon mosolyogva tessékeli be őket és helyet foglal egy nagy asztal mögött, kezeit összefonva.
- Tehát hogy csinálja, Ms...? - érdeklődik Gwentől, próbálva megtudni annak nevét is.
- A nyeremény megilleti Önöket, de előtte szeretném tudni, mivel érték el ezt a háromszoros sikert, amit itt szökőévente egyszer látni. Tisztában vannak vele, mennyi az esélye, hogy valaki egymás után háromszor a nyerő számot jelölje meg?
Algernon hangja kimért és hivatalos. A háttérben állnak a kidobók összefont karral. A lányoknak és főleg Gwennek valamit mondani kell, hogy kimentsék magukat. Akárhogy is lesz, a szerencsejáték számukra végetért ma estére. Magyarázattal viszont tartoznak és Algernon kék szemei a falhoz szegezik Gwent. A csalókat nem tolerálja, sosem tolerálta és ez most egy csalógyanús eset.

Amikor a golyó megállapodik a piros 12-ben, nevetve kapom a kezem a szám elé. A szellemúr bámulatos. Talán még látom. Biztos felkeres még, hisz a feleségével nem tudok beszélni jelen pillanatban. Csak annyit tudok róla, hogy Matildnak hívják, ez alapján meg megtalálni elég nehéz lesz. Egyszerűbb, ha a férje szelleme ugrik be hozzám.
Vajon honnan tudják előre mi lesz a nyerőszám, és a többi kísértet is képes erre, vagy csak egyesek? A lottóval is működne? Egy túlvilági lényt sem akarok ilyesmire kihasználni, etikátlannak tartom, pusztán kíváncsi vagyok.
Egyéb hasonló kérdések fogalmazódtak meg bennem, amikor a krupié kijelenti, hogy nyertünk, de mielőtt kifizetnék az összeget, vele kell mennünk.
A biztonságiak nyomban ott teremnek a sarkunkban, hogy elkísérjenek az irodába. Kristinnel eszünk ágában sincs szökési kísérletet tenni. Egyszer jövök kaszinózni, és akkor is biztiőrökkel körülvéve végzem. Mit is mondtam én arról a böjtről? Vörös barátnőm rám vigyorog. Viszonzom. Neki nagyon bejön a szitu. Különösebb bajom nekem sincs vele. Új élménnyel gazdagodok épp, és ez különben is csak a szokásos protokoll.
- Ms. Seeger. – mondom meg a nevemet szemrebbenés nélkül. Nincs titkolni valóm. Műszakilag nincs. Nem vagyok bepoloskázva, és a fülbevalómba sincs semmiféle kémkészülék beépítve, ha erre gyanakodnak. Nem félek sem a szőke sráctól, sem a marcona kidobóktól. Semmilyen értelemben sem bánthatnak minket.
Zord, vasvilla tekintet ide vagy oda, nem hozza rám a frászt. Tiszta a lelkiismeretem, és nekem is van vallatótisztekhez illő magabiztosságom, ha az kell. Nyilván itt a krupié a főnök, és csak a dolgát végzi. Burkoltan meggyanúsít, hogy csaltunk, de még ezzel sem tapos a kis lelkivilágomba.
A tekintete éles és kegyetlen, de állom. Vakmerően a szemeibe nézek.
- Most erre mit mondjak? Mázlim volt. – az bizony. Bizonyítsák be az ellenkezőjét, semmit sem találnak. Hazudhatnék valami egetverő nagy baromságot, csakhogy elvicceljem a helyzetet, de ha bevallanám, hogy tisztánlátó vagyok, az sem lógna ki a „baromságok” sorából.
- Hááát, a kicsi esély is esély. Úgy néz ki, szökő év van. – vonom meg a vállam.
A mellettem álló Kristinből úgy sugárzik a felfokozott szexuális vágy, mint valami atomerőműből. Tuti azt kívánja, bár őt vallatná ezzel a tekintettel a srác. Szívem szerint kettesben hagynám őket, de akkor Kristin ízekre szedi Algernont. Érezhető a kémia a levegőben. Kristinre sandítok. „Inkább add meg neki a telefonszámod.”
Az viszont fix, nem kötöm Algernon orrára, hogy képes vagyok kapcsolatot teremteni a szellemvilággal. Felesleges, úgysem hinné el. Legfeljebb megkérne, hogy a humoromat tartsam meg magamnak. Nem kell ehhez látónak lenni.
- Egyszerűen csak ráéreztem a nyerőszámokra. Ez az igazság. Ha meg akarnak motozni, csak rajta. Fémdetektornak és hazugságvizsgálónak is alávetem magam, ha ettől megnyugszanak.
Nyilván nem fog hinni nekem, de ez a helyzet. Vannak látomásaim a közeli jövőből, érzékelem az elhunytak lelkét, és az emberekből erősen áradó érzelmekre is rá tudok hangolódni. Ha ezt így előadom, innen a zárt osztályra küldenek.
Mély lélegzetet veszek, és tömören összefoglalom a képességem fiziológiai aspektusát.
- Amit mondtam a megérzésekről, az igaz. Ha koncentrálok, vagy meditálok, az agyam bizonyos területei sokkal aktívabbak a normálisnál. Orvosi eredményeim vannak róla. Nem érdekel, ha nem hiszi el, más sztorit nem fogok kitalálni, csak azért, hogy a kedvében járjak. – jelentem ki higgadtan, miközben a delejes, kék szempárba nézek, és megejtek egy könnyed mosolyt.

A két lány teljes nyugalommal sétál el, sőt a vöröst még fel is izgatja a helyzet. Algernon vérprofinak is hihetné őket, akik biztosak a dolgukban, jól hazudnak és nem félnek a retorzióktól - mégsem illik ez hozzájuk. Kíváncsian várja a magyarázatukat és titkon annak is örül, hogy Kristinnel egy kevesebb időt eltölthet, bár nem őt vallatja, hanem a barátnőjét. Gwen állja a sarat, nem ijed meg. Algernon tekintete néha kitér a vöröskére is. Most már nem olyan kedvesen néz, inkább kutakodóan. Nagyon fura és érthetetlen, de semmi gyanús nincs ezekben a lányokban. Amellett pedig túl határozottak voltak a döntéseikben, hogy ezt mázlinak, a kis esélyre történő alapozásnak, megérzésnek lehessen nevezni.
Algernon csendben végighallgatja Gwent. Semmi rosszindulatot nem lát se rajta, se a barátnőjén és már neki kellemetlen a helyzet, de meg kell tennie, amit a szabályzat megkövetel ilyenkor. A bohócozás után ez a másik nehéz pillanat a mai estén. Ritkán van ilyen eset és Algernon ki nem állhatja ezeket. Már enyhültebb tekintettel néz rájuk, még egyszer, két másodpercig és közben nem szól semmit. Aztán az egyik biztonsági őrt utasítja.
- Michael, légy szíves, hívd ide Jenny-t! Lesz egy motozás és hozza a detektort is! Te pedig maradhatsz a vendégtérben. Köszönöm a segítségedet!
A krupié nem katonásan szokott parancsolni és Gwen vallatása sem állt jól neki. Nem szeret másokkal így szórakozni, ezt sem élvezte, csak megpróbálta kideríteni a titkot. Nem sikerült. Az őr bólint és távozik, már csak egy marad velük. A motozást férfiakon férfi biztonsági őr, nőkön női őr szokta végezni, hogy ne legyen megalázóbb a kelleténél. Ha valaki nem tudja eldönteni, hova tartozik, az megválaszthatja az őr nemét. Gwennél és Kristinnél Algernon nem sejt ilyen különleges kívánságokat. Ha a motozás és az átvilágítás nem fog eredménnyel járni, akkor megkapják a pénzüket és távozhatnak. Amíg Jenny ideér, Algernon hátradől a székében. Nem akarja már tovább kíméletlenül faggatni a lányokat. A szemöldökét magasra emeli és az összefont ujjait szétnyitja, majd Kristinre néz.
- Ön mit szól ehhez? Esetleg azt is meg tudják mondani megérzéssel, hogy engem hogy hívnak? - kérdezi Algernon széles mosollyal, kicsit viccesen, de nem gúnyolódó hangsúllyal. Tudhatják máshonnan is a nevét, mondjuk ha beszéltek olyannal, aki ismeri. Nem profi kihallgató ő, hogy olyat kérdezzen, ami a falhoz állítja az előtte ülőket. Csak próbálkozik, amúgy se akarja már szívatni a lányokat. A vendégtérben nem hangzott el a neve és itt sem mutatkozott még be. Ha nem találják ki, akkor majd megteszi. Most már kicsit könnyedebb a levegő és a lányok válthatnak témát is, ha akarnak. Jenny érkezéséig még eltelik egy pár perc.

Nem hinném, hogy Algernon hisz nekem, de nem is szakít félbe. A motozás nem lep meg. A számat összeharapom. Holnap majd jót röhögünk ezen a kaszinós kalandon. Aztán meg majd kitalálja, hogy járjuk végig Vegas összes kaszinóját, minden este máshova menjünk. Na, ehhez már tényleg nem lenne képem. Félek attól, hogy az égiek elveszik a képességeim, ha indokolatlanul visszaélek velük.
Algernon Kristinre néz.
- Hogy mit szólok? Annak jobban örültem volna, ha maga motoz meg. – csacsogja Kristin, és félrebillenti a fejét, miközben elmerül a férfiúi kék tekintetben.
Ezt nem állom meg kuncogás nélkül.
- Jah. Nekem meg ide Keanu Reeves-t. – motyogom, majd rendes hangerőre váltok. - Lehetne egy kérésem? Szeretnék én túlesni előbb ezen az egészen, aztán a barátnőmet itt is hagynám.
Erre a nagydarab, öltönyös biztonságiőr bevihog hátulról.
- Óóó! Ne engedjék el nélkülem! – tiltakozik Kristin nevetve.
Azon agyalok, a krupié komolyan azt szeretné, hogy kitaláljuk a nevét? Kristinnel nem ismerünk senkit ebből a kaszinóból, sőt a többiből sem. Ha valami csoda folytán meg is neszelném a nevét, akkor sem hinne nekünk. Pár lehetőséget azért látok rá: beugorhatna egy olyan látomás, amiben valaki épp a nevén szólítja, vagy jönne egy szellem, aki még életében ismerte a krupiénkat. Ő is elárulhatná. Jelenleg a másodikra látok kisebb esélyt. Egyelőre. Még érhetnek meglepetések. Igen, még egy médiumot is.
- Az olyan… snassz, ha csak a nevét találom ki. – duruzsolom mosolyogva.
- Igazad van, drágám! – kontrázik Kristin lelkesen. – A név mellett jól mutatna egy telószám is.
Hihetetlen ez a csaj. Megcsóválom a fejem. Ilyen nincs.
- Ó, nem! Azt neked kell intézni, Kris, hagyományos módon.
Muszáj nevetnem. Közben lesütöm a pillantásom, majd ismét Algernonra emelem.
- Mit szólna ahhoz, ha „megérezném”, mik lesznek Jenny első szavai, amikor belép ide?
Ha a krupiénk beleegyezik, bólintok, hogy oké. Mély lélegzetet veszek. A kezeim nyugodtan pihennek az ölemben, a vállaim ellazulva leejtem. Az asztallap egy pontjára meredek, Algernon keze mellé. Egy pillanatra elrévedek. Olyan ez, mintha a tudatomat visszavonnám a külvilágból és egy olyan helyre kerülnék, ahol megszűnik a tér és az idő.
Látom Jenny-t belépni az irodába. Harmincas éveiben járó, fiatal nő. Fekete nadrágkosztümöt visel fehér blúzzal. Nagyon rövid szőke haja van. A megjelenése magabiztos, elégedetten gúnyos mosolyra húzza a száját. Egészen kárörvendő hangon kérdezi a krupiét:
- Gond van a hölgyekkel, Mr. Burroughs?... – hosszú lélegzetet veszek, miközben visszatérek az iroda helyiségébe. – Áh, szóval így hívják. Mr. Burroughs. – pislogok ártatlanul Algernon szemeibe.
Talán túl konkrétra sikerült az előadás, de az, hogy képes vagyok kiaknázni az agyamban rejlő kapacitásokat, közel sem illegális. Apám agykutató, és szerinte bárki képes ugyanazokra a dolgokra, amikre én, csak gyakorolni kell.
Kristin csendben figyel, ebből vajon mi sül ki.

Gwen mintha megszeppenne, hogy tényleg meg fogják motozni. Algernon nem érti, mi a titka és leginkább azt szeretné, ha lemenne a kötelező protokoll majd elengedhetné a lányokat. Kristin jelenlétét azért nem bánja. A csábító tekintet és a kacérkodó válasz arra készteti, hogy félénken elnevesse magát és lesüsse a szemeit egy pillanatra. Utána újra a vöröskére néz és egy pillanatig rajta tartja a tekintetét.
- Nem az én hatásköröm, elnézést, Ms...? - próbálja megtudakolni a másik lány nevét is. A csillagok szerencsés együttállásának néz ki a mai este. Már szemeztek egymással és Kristin most színt is vallott. Lehet, hogy csak játszik a sráccal, de Algernonnak tetszik, amit csinál. A lány is tetszik neki és látja a jeleket, hogy ha kopogtatna, nyitott kapukon tehetné meg azt. Volt már ilyen próbálkozása. Néha kiderült, hogy rosszul értelmezte a jeleket, máskor lett belőle randi. Egyetlen randi, mert a nők mindig rájöttek, hogy ez a pali sótlan. Szép szeme van, helyes arca, de nem mer beszélni magáról, általánosságokat, közhelyeket puffogtat, mindent ráhagy a másikra. Most is tudja, hogy erre lehet számítani. Kristin egy két lábon járó izgalomgyűjtemény, nagyon tud örülni, lelkesedni, kitörő érzelmi világgal rendelkezik. Algernon pedig a másik véglet. Bezárkózott és a kulcsot eldobta. Kimért és professzionális, tud mosolyogni, de ezzel is spórol. Lehet, hogy mégis ad magának egy újabb esélyt. A sikertelen próbálkozásokban is mindig volt valami jó. Az az első és egyetlen randi a nőkkel akármilyen kínos volt, mégis egy csinos és kedves nő társaságában telt. Ha tovább nem is jut, lehet, hogy ezt megengedi magának. Akkor is, ha csalóval van dolga. A kaszinóba egyik lány se jöhet többet. Algernonban mégis kettős érzések dúlnak. Nem hiszi el, hogy valami alattomos trükk van a dologban. Nem olyannak tűnnek, akik ilyennel élnek. Az árváknak akarták felajánlani az összeget. Aranyosak, kedvesek, az eredményeik mégis azt mutatják, hogy valami nem stimmel, főleg Gwennel. A krupié nem tudja ezt hová tenni.
- Persze, mondja nyugodtan! - felel Gwennek, mikor az kérni akar. Ő is elmosolyodik az ajánlaton, hogy a szőke felajánlja a barátnőjét és Kristinre néz, aki elvicceli a dolgot. És Gwen is. Legalábbis Algernon így értelmezi azt, hogy ez túl könnyű feladatként van beállítva. Inkább azt gondolja, ez már nem fog menni, azért keresi a kibúvót a kis hölgy. Kristin újabb poénjára Algernon elneveti magát. Elhatározza, hogy telefonszámot fognak cserélni, de nem itt. Majd mikor ki lesznek kísérve. A személyzet előtt kicsit rosszul venné ki magát, hogy csalókkal áll össze. A biztonságiak legalábbis nem látták, mi történt az asztalnál, ők valódi stiklit gyaníthatnak. Gwenre néz és komoly arccal fogadja el az ajánlatot:
- Áll az alku, Ms. Seeger.
Algernon tudja, hogy ez nem nehéz feladat. Ugyan mit mondana egy motozásra érkező biztonsági őr? Köszönne, valamit a feladattal kapcsolatban kérdezne, könnyű tippelni. A dolognak amúgy sincs már tétje. Motozás, távozás, ez a menetrend, akármit is produkál Gwen. Algernon szolid mosollyal figyeli a műsort, székében hátradőlve, kezeit feje mögött összekulcsolva. Néha rápillant Kristinre, de mindig gyorsan elkapja a tekintetét. A szőke lány meredten néz az asztal egy pontjára, ahol az égvilágon semmi sincs. Ilyeneket csinált a rulettnél is, lehetetlen helyekre nézett. Algernon kicsit kezd tartani tőle. Sose volt misztikus élménye, de el tudja hinni, hogy létezik az az erő, amit a tudomány nem képes megmagyarázni. És ezért fél tőle, mert nem tudja, mit várjon. Zavart ábrázatot vesz fel és mikor hallja a szavakat, egy félmosoly jelenik meg az arcán. Szokványos mondat, Jenny-hez illik, de semmi különleges nincs benne. Legfeljebb az, hogy a szőke már tudja a krupié nevét. Ez még mindig lehet színjáték. Megtudakolhatta, kik dolgoznak itt és előadhatta, hogy most pattant ki az isteni szikra, most világosodott meg.
- Eddig jó, Ms. Seeger. Algernon Burroughs a nevem - mondja ugyanabban a hátradőlt, kényelmes, semmivel nem törődő pózban. Egy perccel később megérkezik a biztonsági őr, aki majdnem úgy néz ki, mint a látomásban. Szőke haja volt, de három nappal ezelőtt feketére festtette. Minden más stimmel.
- Gond van a hölgyekkel, Mr. Burroughs? - érkezik a mondat. Algernon egy pillanatra megakad. Jenny-re bámul, aki integet a kezével, utánozva az ablaktörlő mozgását.
- Huuúú, Algernon! Föld hívja a krupiét? - mondja a nő laza hangvételben és mosolyogva.
Algernon megrántja a fejét és előredől. Gwen felé int a kezével és az asztalra támaszkodik.
- Igen... Csak vele, de nagyon nagy gond - mondja Gwenre nézve. - Egy motozásra van szükség. Ms. Seeger, kérem, álljon fel!
Jenny bólint és megvárja Gwent.
- Legyen szíves oldalra kitartani a karjait és kis terpeszbe állni! - szól a szőkéhez határozott hangon. Ha Gwen együttműködik, a nő végigtapogatja. A karjait nem igazán, hacsak nincs rajtuk lánc, óra vagy egyéb ékszer, amit meg lehetne nézni. Megvizsgálja a frizurát, kis túrással, a fülbevalókat. Ő is nő és annak is érzi magát, ezért óvatosan bánik a hajjal, még vissza is fésülgeti. Gwen törzsét kis lapogatással vizsgálja, nem időznek sokat a tenyerei sehol. A cipőhöz leguggol és csak megnézi. Utána felegyenesedik.
- Semmi gyanús nincs. Mi volt itt a nagy gond? - kérdi a nő értetlenül.
Algernon fellélegez és sóhajt egyet, mintha szurkolt volna, hogy ne legyen eredmény. Tényleg ezt várta. A motozás alatt azon gondolkodott, mi lehet Gwen trükkje. Az agyának egy bizonyos része "csodákra" képes? Ezt kellene elhinni? Nem szuperkémek ezek, csak két kedves lány, aki először jár kaszinóban. Az egyik pedig több is ennél.
- Mindegy, innen már intézem. Stephen, Jenny, folytathatjátok az eddigi feladataitokat. Köszönöm! - mondja Algernon udvariasan. Jól bánik velük és nem is adtak okot arra, hogy ne így tegyen. Az őrök távoznak és Algernon is feláll a székéből.
- Hölgyeim, mehetünk a pénztárhoz. A nyereményt átvehetik, utána viszont távozniuk kell és a továbbiakban nem fogadjuk Önöket. Sajnálom, ez a szabály. Kövessenek, legyenek szívesek! - mondja szigorúan és kinyitja az ajtót. Ha a lányok jönnek utána, a folyosóról visszaérnek a vendégtérbe és ott a pénztárhoz vezeti őket. A másik játékvezető már visszaadta a lányok zsetonját és bemondta, mennyi lesz a nyeremény. A pénztáros nő szívélyes gratulációval és őszinte mosollyal fizeti ki a szép nagy összeget. A csalást nem sikerült bizonyítani, így jogosultak a nyereményre. Algernon megvárja, hogy eltegyék a bankjegyeket és utána fordul újra hozzájuk.
- Mehetünk? - kérdezi és a kijárat felé mutat nyílt tenyérrel, előreengedve a lányokat. Lesznek még kérdései és tervez pár dolgot, miután utat mutat.

- Hamilton. – mutatkozik be bájologva a barátnőm.
Komolyan, már én érzem magam hülyén attól, hogy ennek fül- és szemtanúja vagyok.
Amikor Jenny megérkezik, kissé meglepődök. Szőkének kéne lennie. Nem értem mi történhetett. Az okosok szerint az összes valóság egyszerre létezik, és egyetlen atomnyira vannak tőlünk. A jelek szerint nekem sikerült egy két atomnyival arrébb lévőt elcsípni. Annyi gond legyen.
Engem és Kristint nem lepnek meg Jenny szavai. Viszont a velünk szemben ülő szőke férfi látványosan elképed. Hát igen. Van ez így. De látom rajta, még mindig hitetlen. Nem baj. Nekem teljesen mindegy miben hisz.
Amikor a krupié megkér, hogy álljak fel, sóhajtok egyet, és mosolyogva eleget teszek az utasításoknak. Azt azért megjegyeztem, mit mondott rólam. Kikérem magamnak, hogy nagyon nagy gond lenne velem. Kristinnel csak azért nincs gondja, mert meg akarja döngetni. Semmi másért. Tipikus pasi.
Nekem speciel totál mindegy. Kristint ismerve hamar áttér a következő pasihoz, aki felbukkan az életében. Nem kell látónak lenni ahhoz, hogy tudjam; nem Algernon lesz a gyerekei apja.
Kisebb terpeszbe igazgatom a lábaimat, a karjaimat pedig széttárom. Néhány ezüst gyűrű, egy karkötő, egy vékony ezüstlánc és egy lógós fülbevaló díszíti a porcikáimat. Mind Swarovski.
Jenny finom, gyakorlott kezei végigmatatják a végtagjaimat. Mikor megerősíti, hogy nincs itt semmi gyanús, kiszökik a számon egy „Na ugye!”.
Én elhiszem, hogy nem vagyok szimpi a krupiénak, és ennek semmi köze a nőiességemhez, vagy a hajszínemhez. A kaszinók nem arról szólnak, hogy az ember meggazdagodjon, hanem hogy minél többet költsön. Ezt mindenki tudja. Ez a kaszinó sem különb a többinél. Diszkriminálják a szerencsés csillagzat alatt szülötteket.
Szupi! Vegasban összesen 122 kaszinó van. Már csak 121-be mehetek. Azt hiszem elég mélyen érintett a krupié megjegyzése. „Nagyon nagy gond.” Velem… Ez a 121 kaszinó is megérdemelné, hogy kifosszam. Végigjárom az összeset a ma nyert összeggel, és mindenhonnan kitiltatom magam. Megvan! Így fogok bekerülni a Guinness rekordok könyvébe. Erre az oltári ötletre azért még alszom egyet.
Algernon szigorú, de udvarias. Alig teszek pár lépést a vendégtérbe vezető folyosón, egy hang kezd duruzsolni a füleimbe. Hol az egyikbe, hol a másikba. Egyre azt szajkózza:
Gyilkos… Gyilkos… Gyilkos…
A távolból, nagyon messziről furcsa, ijesztő zene jön. A bizarr módon játékos hangok kitisztulnak, felerősödnek. Betölti az egész fejemet. Olyan zene ez, amit bohócok szoktak játszani a cirkuszokban. Mindigis utáltam a bohócokat. Félelmetesek azzal az idóta festet művigyorral, és a horrorfilmekben is mindig ők a hunyók.
Egyre szűkebbnek érzem a folyosót. Alig várom, hogy kiérjünk a pénztárhoz.
Gyilkos… gyilkos… gyilkos…
A suttogó, sziszegő hang nem tágít, ott röpköd körülöttem.
A fülem hallja mennyi a nyeremény, és a pénztáros gratulációját is, de én nem vagyok jelen egészen.
- Köszönjük! – veszi el mosolyogva Kristin a zacskóba csomagolt pénzt, észreveszi rajtam, hogy valami nincs rendben.
- Gwen.
Az első megszólításra nem reagálok, csak pislogok magam elé. Kristin nem adja fel.
- Gwen! Hé! Jól vagy? – szól határozottabban.
- Persze. – nyögöm. – Csak nincs cirkusz a közelben? Elég hangos a zene…
- Oké, drágám, azt hiszem elég volt mára. Gyere, haza megyünk. – átkarolja a vállam, és a kijárat felé terel, amerre Algernon int.
- Gyilkos… bohócok… utálom a bohócokat… - motyogom olyan kásás hangon, mintha ittam volna. Kezd elmosódni a látásom, még szerencse, hogy Kristin támogat. Azt sem tudom már mit beszélek.
- Nem… nem akarok cirkuszba... menni.
A Julius Fucik-féle hangzavar mintha karmokkal cincálná az agyamat. Azok a nyűves gladiátorok sosem vonulnak már be?! A zene újra és újra felzendül a fejemben. Egyre borzasztóbb, és egyre elviselhetetlenebb.
Kristin nem esik kétségbe, tudja jól mi a dörgés ilyenkor. Nem először lát transzba esni.
- Nyugi, Gwen, nem megyünk cirkuszba. Fogunk egy taxit és csőváz. Oksi?
- Ahha…

Szóval Kris Hamilton a vöröske, aki flörtöl a krupiéval. Algernon megint azt a hibát követte el, amit pedig munka közben csak ritkán: viccelni próbált. A komoly hangsúllyal és a mosolymentes arccal ez a "nagy gond" egyáltalán nem csalt mosolyt a lányok arcára sem. Magánemberként tudja ügyesebben tálalni a poénokat, de amikor ezt krupiészerepben teszi, nem mindig értik és ezért nem is nagyon viccelődik. Most is csak Kristin varázsolta el és Gwen tisztánlátása, azért próbálkozott. A hátán futkosni kezd a hideg. Mintha ventillátort kapcsoltak volna be mögötte vagy ráengedték volna a Jeges-tenger szeleit. Azt hiszi, a rosszul sikerült tréfa hozza ki belőle ezt az érzést, de lehet, hogy inkább azzal kapcsolatos, amit Gwen hall. A folyosón szinte fél, pedig csak két törékeny lány jön mögötte. Feltűnik neki, hogy Gwen megint máshol jár lélekben. Óriási összeg üti a markukat, de nem tud örülni. Mintha nem is látná, mi történik.
Amit Kristin szavaira mond a szőke, az ledermeszti Algernont. Bele is sápad. Ez a nő itt előtte tényleg belelát a dolgok mélyébe? Ha Jenny gondolatait kiolvasta valahogy, a krupié fejében is olvashatott. Parajelenség, X-akta, megmagyarázhatatlan dolog, de vannak ilyenek. Algernon elhaló hangon szólal meg:
- Cirkusz? Itt nincs cirkusz...
Hirtelen attól fél, hogy ez a sértett szőkeség képes őt feljelenteni. A fején átfut a gondolat, de tudja, hogy ha előadná, mire alapozza a feltevést, kiröhögnék a rendőrségen. De ha elülteti a gyanút és utánanéznek, mi köze van a cirkuszokhoz és kiderül, hogy eltűnt valaki, akiről azóta se hallott senki semmit... Ez már rémisztő lehetőség. És az a hidegrázás is a hátában. Mikor már gyilkost és bohócot is emleget, Algernon szája teljesen kiszárad, nyelve az alsó szájpadlására tapad és a vér kimegy a fejéből. Remegő kézzel nyitja az ajtót a lányok előtt és kint megáll velük. Sok mindent akart kérdezni, de most hirtelen mindent elfelejtett. A taxi kihívásában segítene, de nem ér a mondata végére.
- Megengedik, hogy hívjak egy...
A zsebébe nyúl a telefonjáért, de hirtelen elgyengül. Fények szikráznak előtte, mindent elöntenek és már nem látja se a lányokat, se az utcát. Leesett a vércukorszintje és nekizuhan a falnak. Meg tud támaszkodni, de ez csak arra elég, hogy lecsússzon a kaszinó oldalán guggolásba. A hideg még mindig borzongatja, rázza és a keze is remeg. Most ő néz a semmibe és rémült arcot vág. Egy mondatot tud kimondani alig élő hangon:
- Gwen, sajnálom...

Kilépek a friss levegőre a kaszinó elé, és a langyos szél belecsap az arcomba. A zene hangjai összemosódnak. Egyetlen éles, dobhártyaszaggató sípolássá elegyednek. A füleimre tapasztom mindkét tenyerem, mintha az tompítaná, de ugyanúgy hallom a sípolást. Hosszan szól.
Amikor Algrenon felajánlaná, hogy taxit hív, rosszul lesz, és a falnak tántorodik.
- Jaj, ne! A fenébe! – morran fel Kristin. Segítene, de nem mer elengedni, nehogy én dobjam el magam.
Sokan jönnek-mennek erre. Két úriember, akik épp a bejárat felé tartottak, odaugranak a krupiéhoz, hogy elkapják, mielőtt nagyobb baj történne. A karja alá nyúlnak, és ha engedi, készségesen felsegítik.
- Jól van? – faggatóznak. Csak akkor eresztik el, ha úgy vélik, képes megállni a saját lábán.
Sikítani lenne kedvem, hasogatja a fejem a sípolás. Szinte fizikai fájdalmat okoz.
- Elég!... Elég már! – sziszegem összeszorított fogakkal, mire egyszeriben néma csönd lesz. Mintha minden zajt elvágtak volna. Csak a saját szívverésemet hallom, mintha minden egyéb hang kiveszett volna a világból. Végül lassan a környezet ismét megtelik velük, és minden visszaáll az eredeti rendbe.
Fellélegzek. Ez ritka intenzív élmény volt. A látomásaim, de még a kísértetek sem szoktak ekkora zajt csapni.
Amit Algernon mond, meglep. Bármit tett, ő csak a munkáját végezte. Fel nem foghatom mit sajnál.
Nem értem mi van vele, miért van rosszul. Kifutott az arcából a vér, rosszul van, ezt le sem tagadhatná. Szellemet egyet sem látok most, de az nem jelenti, hogy nincs is. Elvégre a zene jött valahonnan. Talán láthatatlan és hangokkal kommunikál.
- Minden oké, Gwen? – kérdezi Kristin az arcomba nézve.
Szaporán bólogatok.
- Elmúlt. – Algernon felé fordulok. Másfél méterre állunk tőle. Aggódva méregetem. – Jól van, Mr. Burroughs? Minden rendben?
Ő az utolsó, akivel kapcsolatba hoznám a suttogást és a zenét. Rengeteg ember van odabent a kaszinóban, akárcsak idekint. Bárkihez hozzácsapódhatott egy szellem.
Kedvem lenne megkérdezni Algernontól, mit sajnál. Tudtommal ellenem nem követett el semmit. Különös egy fickó.
Kristin is megnyugszik. Mégiscsak kezelhetőbb egy normális ember, mint akit totálisan beszippant a túlvilág.

Algernon még a fények megjelenése és a rosszullét kiteljesedése előtt látja Gwent befogni a füleit. Nem tudja, mit hall, de ha a cirkusz hangjait, akkor itt nem csak egy agyi tevékenységről van szó. Akkor a szőke látja és hallja Algernon démonjait, amik az önfeledt szórakozás és a lélegzetelállító produkciók helyéhez, a las vegas-i cirkuszhoz kötik. Ott dolgozott az az átkozott zenebohóc, aki megkeserítette az anyja életét, az övét pedig tönkretette. A zenebohóc lett az áldozat, de Algernon gonosznak tartotta és ma is annak tartja. Emellett ember volt, egy érző ember, tehetséges művész, aki megérdemelte az életet, de elvették tőle. A Burroughs család vette el tőle. A konkrét gyilkosságot Danaide, Algernon anyja követte el, de a fiú adta előtte a szúrást és az apja vitte be a testet az oroszlánok elé, mint egy vödör csirkehúst. Mind benne vannak, mind mocskosak akkor is, ha életükben se előtte, se azóta nem tettek hasonlót. És ha Gwen ezt látja, hallja valamilyen formában, illetve közelít ahhoz az Algernon lelkivilágában rejtőző cirkuszhoz, akkor rengeteget árthat neki. Már azzal is, hogy emlegeti a cirkuszt. Feltépi a régi sebeket, kiássa a hullát a helyéről, tudtán kívül elszabadítja a démonokat. A krupié fél ettől az ismeretlen szőkétől. Gwen Seeger, akinek különleges az agya, ennyit tud, de megrémíti, ami történik.
Érzi, hogy felsegítik és mikor kitisztul a látása, akkor bólogat a segítői szemébe.
- Köszönöm, igen!
Nézi Gwent, aki nagyon szenved a hangoktól. A szenvedése hirtelen elmúlik és elengedi a füleit. Kristin vele foglalkozik, aggódik érte. Neki lehetett a legijesztőbb. A barátnője és a kiszemelt pasi egyszerre lettek rosszul.
- Igen... Leesett a vércukrom, előfordul. Majd iszom valami édes italt. Önnel mi történt? Most már jól van? - kérdezi még mindig fehér arccal és ijedten. Pislog, nagyokat pislog a szemeivel és megrázza a fejét. Megdörzsöli az arcát is és keresztbefonja a karjait maga előtt.
- Nézzék, ha taxival kívánnak menni, én szívesen hívok egyet. Van egy társaság, amivel megállapodásunk van, hogy a nyerteseinket 20 km-en belül díjmentesen elviszik bárhova. De szeretnék valamit kérdezni. Kristin...
- kezdi Algernon félénken. Pír jelenik meg az arcán, hozva egy kis színt a krupié ábrázatára, miközben a zsebéből előveszi a lapos, apró telefont, amit mindig észrevétlenül tud hordani és feloldja a billentyűzárat. - Elkérhetem a telefonszámát?
Ha Kristin megadja, a krupié arca felderül és megjelenik rajta egy zavart, de aranyos mosoly. Utána Gwenre néz.
- Elmondhatja, most már mindegy. Mit látott? Hogy csinálta? - kérdezi őszinte érdeklődéssel.
A rosszullét elmúlt, de egy dolog megmaradt. A hidegrázás Algernon hátában. Ez még mindig futkározik a gerince mentén fel és le, kisugározva az izmokat és idegeket kicsit összerántó érzést a lábaiba és a karjaiba. Elő szokott fordulni máskor is, de ma este nagyon erős. Ilyenkor a krupiénak mindig eszébe jut Jeffrey Smith. Mintha a közelében lenne. Tízféle hangszeren játszott, általában legalább három vagy négy hangszeren egyszerre is. A lábával csörgőzött, a másikra egy duda vagy síp volt rákötve, közben fújta a trombitát és billentyűs hangszert nyomogatott vagy dobot ütött. A maga módján zseniális volt, mint minden jó zenebohóc.

Szóval leesett a cukra. Biztos sokat dolgozik és nincs ideje odafigyelni arra, hogy eleget egyen-igyon. Megesik az ilyesmi, valóban. Az viszont meglepő, hogy egyszerre lettünk rosszul. mondanám, hogy véletlen, de én nem ismerem ezt a szót. Egyelőre mégis muszáj lesz ezzel illetnem a helyzetet.
- Igen, most már én is rendben vagyok. – mosolygok Algernonra. A kérdésre, hogy mi történt velem, megvonom a vállam, és néhány másodpercig fenntartom őket, majd leengedem.
- Néha többet látok és hallok, mint amennyit kéne. – mondom zavartan. – De ezt már tisztáztuk odabent, emlékszik? – vigyorodom el.
Kristin már elengedett.
- Ez igazán kedves öntől, Algernon. Megköszönnénk. – feleli fülig érő, lányos mosollyal arra, hogy kapunk taxit. – Igeeen? – nyújtja el a szót Kristin, amint a szőke srác zavartan kiböki, szeretne kérdezni valamit. Drága barátnőm szinte epekedik a kérdésért, már alig várta a pillanatot, hogy a jóképű krupié elkérje a számát.
- Persze, megadom. – feleli gondolkodás nélkül. - 1-408-555-1618.
Ezért és az árváknak nyert összegért mindenképp megérte ezt az egész őrületet végigcsinálni. most majd minden nap hallgathatom: Ugye milyen helyes? Ugye milyen cuki? Ugye milyen szépek a szemei? Ugye-ugye-ugye? Kíváncsi vagyok mi lesz az első randi után.
Csak csöndben mosolygok, míg lezajlik a tranzakció, és Algernon elmenti a barátosném telószámát.
Hát, tényleg cukor az a kisfiús zavar, ami megjelenik a vonásai közt. A krupiénk tisztára olyan, mint egy gyerek, akinek most nyomtak a kezébe egy szivárványszínű óriásnyalókát. Őszintén Sajnálnám, ha Kristin kitolna vele. Rendes srácnak látszik.
Hogy mit láttam? És hogyan csináltam?
Oldalra pillantok a járókelőkre, rövid, halk nevetést hallatok, majd vigyorogva terelem vissza a tekintetem Algernon arcára.
- Már mondtam. Megérzés.
A teljes igazságot úgysem hinné el. Az meg végképp nem hiányzik, hogy dilisnek nézzen. Bár, az iménti alakításom után, nem kéne csodálkoznom, ha már annak tartana.
Nem fogom itt ország-világ füle hallatára reklámozni, hogy médium vagyok. Remélem, ha Kris randizik a sráccal, csak nem bolondul meg érte annyira, hogy kikotyogja a titkom.

Algernon tudta, hogy Gwen nem mond el mindent. Mi lehetett az a több, amit látott és hallott? Mennyire ismerte meg a történetet a cirkuszról? A mosolyából ítélve csak a nézőtéren ülhetett a látomásban vagy a büfében járt, de a gyilkosságot nem látta. A krupié elképzelhetetlennek tartotta, hogy valaki így tudjon vállat rángatni és mosolyogni, miután halottakat látott. Ő nem ismert hidegvérű gyilkosokat személyesen vagy legalábbis nem tudott róla, hogy ismer ilyet. A kaszinó maffiakapcsolataiban sem ment olyan mélyre, hogy a legkeményebb alakokkal társalogjon arról, hogy intézik el, akit kell. A vigyorra bólintott, de látszott, hogy nem elégedett a válasszal. Faggatózni nem mert, pedig piszkosul érdekelte, mi zajlik Gwenben.
Algernon beütötte a telefonba a számokat és elmentette Kris Hamilton néven a vöröskét. Sokat nem remélt a találkozótól, amit majd összehoznak, de fel fogja hívni. Odabent először Kristinen akadt meg a szeme, de most már Gwen lett az érdekesebb. Nem nőként, bár szép és bájos volt meg minden. Amiatt, amire képes volt. Nem csaló, hanem különleges ember. Algernon nem mert visszatérni arra, hogy bánja a "nagy gond" emlegetését. Ezt sajnálta, ezt próbálta kinyögni, mikor összeesett, de most már nem hozta elő újra. Gwen se akart többet mondani, titkolta a valóságot. Lehet, hogy jobb is, mert túl szörnyű, mintsem hogy elviselhetné, akivel megosztja. Az ő számát már nem merte elkérni Algernon. Zaklatás lett volna, ha felhívja, hogy beszélni szeretne vele. Pedig elgondolkodott ezen. Jószándékú lánynak tűnt Ms. Seeger és Algernonnak szüksége lett volna valakire, akinek kiöntheti a szívét. Talán megváltozott volna benne valami ettől. Még otthon sem beszéltek az esetről, annyira elfojtották.
Nem volt mersze a továbbiakhoz, ezért már csak rácsörgött a taxisokra:
- Halló! Jóestét kívánok! Algernon Burroughs vagyok, a Jolly Joker Casino elé szeretnék egy taxit 2 személyre. Kris Hamilton névre - mondta és a vöröskére nézett még mindig zavart mosollyal. - 5 perc? Rendben, köszönöm!
Letette a telefont és visszaismételte a lányoknak, amit már kitalálhattak.
- 5 perc múlva itt van. Remélem, zavartalan lesz a hazaútjuk. És örülök, hogy találkoztunk - mondta először a vöröskére, utána Gwenre nézve. Ezután már nem mondott semmit, csak félszegen állt mellettük az utcát nézve. A gondolataiba mélyedt. Próbálta elűzni a bohócot azokból és szép dolgokra koncentrált. Sam bácsi győzelmi kiáltásaira, a mókás, zsetonjait csókolgató hölgyre és az idegennyelvű tévéműsorokra, amiket szokott nézni. Meg persze egy édes üdítőre, amit majd bent megiszik, hogy a vércukrát tényleg rendbetegye. Az volt az érzése, Gwen értette meg egyedül, hogy mi történt, még nála is jobban. Mikor a taxi megjött, intett és visszament, hogy lezavarja az esti partikat, de a fejében kavarogtak az átéltek. A rulettasztalnál újra összegyűlt a tömeg, de meghagyta őket a másik játékvezetőnek és átment a kockázókhoz. Kristin járt az eszében, hogy mi lesz a randin, készült kérdésekkel, vicces fordulatokkal, bár tudta, hogy ott majd zavarában mindent elfelejt. A hidegrázás lassan elmúlt és Algernon teljes mellszélességgel a játékvezetésbe feledkezhetett, ahogy szerette.

/ Köszönöm a játékot! /