Lacey szürke színű íriszei némán olvassák kedvenc könyvének lapjait, szemei falják a sorokat, de most valahogyan képtelen lefoglalni a gondolatait. Pár perc múlva feladva csapja össze a vaskos könyvet, majd maga mellé ejtve a laptopja után nyúl az éjjeli szekrényhez. Törökülésbe vágja magát, maga elé teszi, még fel sem megy a facebooke-ra, legjobb barátnője máris zaklatja, mire ajkára barátságos mosoly költözik.
„Szia… mit csinálsz? Ugye, nem tanulsz megint?”
„Szia Amanda, nem, nem éppen olvastam, de valahogy nem tudott le kötni.”- gondol egyet és ismételten pötyögni kezd, amikor barátnője gyorsabb volt, így inkább kitörli a szavakat.
„Mivel hétvége van és unatkozunk, arra gondoltam, hogy esetleg lenézhetnénk a régi textilgyárhoz, tudod, ahol múltkor is voltunk, ahova az a haverod is ki szokott járni. Érted megy egy óra múlva.”- Lacey mielőtt reagálhatott volna, barátnője valószínűleg már a szekrénye előtt rostokolhat. Összevont szemöldökkel bámulja alaptop monitorját még pár másodpercig, majd halk sóhajjal csukja össze, hogy vissza tegye a helyére. Végül is ha már el lett döntve, akkor, az ellen nem tud mit tenni. Biztos volt benne, hogy Damonéket ott fogja találni, elég sokszor lógnak ott, de szombat délután révén száz százalék biztos volt abban, hogy ott lazulnak, ezért tartotta fölöslegesnek, hogy szóljon neki. Ő mindig szívesen látta. Közel egy éve ismeri már, de olyan számára, mint a bátyja. Sokat segített amikor éppen ide kerültek Los Angelesbe és az ég világon senkit sem ismert. Még mindig emlékszik a napra, mikor anyjával átdobozoltak ide szülővárosából.A ház nem állt másból csak doboz doboz hátán, sürgősen szükségük volt néhány dologra a boltból. A lány örömmel vállalta ezt a feladatot. Addig semmi probléma sem volt, míg nem akart vissza jutni az új otthonukig. Túl figyelmetlen volt, és elfelejtette, hogy melyik utcán kellene beforduljon. Itt az összes ház olyan egyformának tűnik. Talán nem ártott volna, ha elhozza apja GPS-ét, hogy vissza tudjon találni. Ekkor talált rá Damon, az első gondolata az volt, hogy menekülőre fogja, de aztán valahogy mégis megbízott benne, talán a barátságos, égszínkék íriszek miatt. A fiú segített neki haza találni, és azóta is jóban vannak. Ő szerettette meg vele a sebességet, a motorokat, a jó verdákat. Bárha Lacey-nek választania kellene, akkor inkább a motor mellett teszi le a voksát. Anyja mit sem tud erről, ha tudna róla, akkor biztosan bezárná a szobájában. Így, hogy ketten maradtak nem akarja elveszteni a lányát is, abba biztosan bele halna. És amiről nem tud az ugye nem fáj. Csak az a probléma, hogy erről Damon is így gondolkodik. Mármint az odáig oké, hogy így érezz, de a testi épségét még ő is félti, mindig azzal jön, hogy túl fiatal, meg hogy minden bizonyára úgy is valami balul ütne ki. Egyetlen egyszer engedte meg neki, azóta csak annyi jár neki, hogy nézheti amint élvezi a sebességet helyette. Mindig azt mondja, hogy túl fiatal még.
Az órájára pillantva látja, hogy nem sokára itt van Amanda, addig el kell látnia Sean kutyáját is, a férfi ma túlórázik, így szegény kutya sokáig éhezne. Fehér trikójához egy kockás inget vesz fel, majd ujjait könyökéig feltűri, ezután felkapja a fekete bokacsizmáját, fehér farmerén utoljára végig simít, majd felkapja a szomszéd lakás kulcsait. Ahogy belép a lakásba, Spock azonnal szalad hozzá agyon nyalogatni, a lány végig simít a kutya hátán, de tudja nagyon jól, hogy nem sokára mennie kell, ezét gyorsan tölt neki hideg vizet, majd a táljába kutyakaját tesz.
-Ne haragudj rám, de most nem tudok maradni,- még utoljára megsimogatja, majd lesiet a lépcsőház elé.
Ahogy leér barátnője máris a nyakába ugrik, szinte ledöntve őt a lábairól.
-Gyere, mert lekéssük a buszt és gyalog kurva messze lenne,- úgy látszik a csaj valami hiperaktív tablettát szedhetett be, mert máris rángatta maga után Lacey-t. Míg oda nem értek be nem állt a szája, töviről hegyire elmesélte ki az a srác aki miatt kirándulniuk kell, és biztos volt benne, hogy oda sem érnek máris a keresésére siet.
Már messziről kiszúrja Damont, de ahogy közeledtek hozzájuk, észrevette, hogy nem volt egyedül, még vagy két srác állt mellette és a hátuk mögött egy fekete két keréken guruló gyönyörűség… már amennyire a tőlük megtudta állapítani.
-Lac… később írok smst,- azzal már ott sem volt, de ő nem foglalkozott vele, inkább Damonékhoz sietett, szorosan megölelte:
-Sziasztok, hmm.. kié ez a gyönyörűség,?- szó nélkül simít végig a motor tetején, anélkül, hogy tudná ki a gazda és hogy ő mennyire szereti ha a tulajdonát taperolják.

Kell a kikapcsolódás még nekem is, aki mindig csak kikapcsolódom. Úgy értem, környezetváltozás. Imádom Vegas-t és nem is tudnék máshol élni, de néha azért kiruccanok messzi tájakra is. Mexikó, Kanada vagy Vancouver. Európában még nem voltam, mert az azért húzósabb, tök más világ. Van egy Damon nevű haver, aki miatt most Los Angeles-be jöttem. Onnan ismerem, hogy volt egy baránője, Isabelle, aki jól átbaszta. Eljött Vegas-ba egy csajos estére pár barinőjével és az ágyamban kötött ki. Aztán másnap hívta a srác, hogy merre van. Kurva nagy botrány lett, Damon eljött ide és megkeresett, össze is verekedtünk. Kemény gyerek, de én maradtam felül és ő kapott nagyobb monoklikat. Nem haragudtam, sőt azt mondtam, hagyjuk már ezt a hülyeséget és értse már meg, hogy én nem szoktam megkérdezni a csajoktól, foglaltak-e és az a kis ribanc se mondta. Ők összevesztek és a csaj rám is irtó pipa lett, de rájöttem, hogy Damon jó arc. Képes volt megérteni, amit mondtam. Kiderült, hogy motorozik és illegális gyorsulási versenyeken is résztvesz. Azonnal közöltem vele, hogy a következőre meghív kárpótlásul. Így is lett és egy autóban nyomultunk. Megúsztam élve. Kicsit beütöttem a térdemet és a fejemet, de király érzés volt. Aztán a motor, az még ezt is felülmúlta. Megengedte, hogy egyedül felüljek az egyikre és megmutatta, hogy kell hajtani. Jogsim nincs rá, de ültem már ilyenen. Nála akkora járgány volt, hogy elképedtem. Az a vagány rockermotor vagy mi a frásznak hívják. Ráülök és úgy kell fogni a kormányt, mintha most tennék fel valamit a szekrény tetejére. Fejmagasság fölött van és iszonyat állatul néz ki, a hangjáról meg a sebességéről nem is beszélve.
Szóval Damon ilyen távoli ismerős, akivel csak akkor szoktam találkozni, ha versenyre megy. Ma is meghívott és nem volt semmi különösebb doldogm, szóval repülőre ültem és megjelentem a helyszínen. Nem csak a gépeket bírom ezeken a mérkőzéseken, hanem azt is, hogy van egy rakás csaj, aki majd elájul a vagány autós-motoros pasiktól. Mindig találok egy fogamravalót. Már itt vagyok pár perce és bemelegítek egy whiskey-vel, mert ha már illegális, akkor igyunk is vezetés előtt. Egyelőre Damon meg valami Patrick nevű haverja van jelen és dumálgatunk.
Hohh, jött két csaj. Nem vágom, kik ők, Damon is csak annyit mondott, hogy biztos lesz nő is, mert mindig befut egy pár. Ebben reménykedtem. Az egyik rögtön Damont szúrja ki, a másik a motort. Ezutóbbi lesz a nekemvaló! A haverom üdvözli őket először és bemutatja a lányokat.
- Srácok, ez itt Amanda és Lacey! Lányok, a barátaim Patrick és...
Közbevágok, mert jobb úgy, ha én mutatkozom be.
- Jake. Császtok! A motor Damoné, ki másé lenne, mint a szakértő úré? - válaszolok rögtön röhögve és mindenki más is nevet. Ez a Patrick nem konkurrencia, néma gyerek, akinek anyja se érti a szavát. Állítólag piszok jól vezet, de beszélni nem nagyon hallották meg. Odamegyek a mocit simogató csajhoz és itallal kínálom a whiskey-s üvegből, amit szorongatok.
- Édes, szereted a whiskey-t? Mert a motorokat nagyon, azt látom. Ezt a fajtát én is. Te, Damon, mehetünk vele egy kört? Én akarom először kipróbálni!
A haver Lacey-re néz, hogy ő mit szól hozzá. Nálam így megy, köszönök és nyomulok, nem húzom sokáig az időt. Mondjuk ez a csaj elég fiatalnak tűnik. Naná, hogy a haver is vágja és nem akar hülyeséget csinálni, meg engem se hagyna olyanba belemenni.
- Jake, ő még csak... - kezdi, de elbizonytalanodik. - Hány éves is vagy Lacey?
Én azonnal megtoldom egy poénnal:
- Személyit kérünk, személyit! És utána megbonthatjuk a pezsgőt, amit hoztam.

Lacey mindig is kitartó, makacs és nem mellesleg szemtelennek tartotta magát, ezt még az apjától örökölte, ő is ilyen volt. Máskülönben nem is lehetett volna Pontiacban a legjobb nyomozók között . Miután Los Angelesbe költöztek, az anyja még többet dolgozott, leginkább kifogás volt rá, hogy fent tudják tartani magukat és a lakást amit a város szívében bérelnek. De Lacey tudja nagyon jól, hogy mi az igazság, hogy túl friss, túl élénk még a fájdalom, nem tudja csak úgy elfelejteni, hiába egy év telt el azóta. Folyton bent majd túlórázni mindenki helyett, csak alig pár órára érkezik haza, hogy kicsit kialudja magát. felmerülhet a kérdés, hogy vajon nem félti a lányát, hogy nem kerül-e bajba, hogy ilyen keveset tartózkodik otthon? De ha valamitől, hát az anyja ettől nem fél. Az iskola elég sok időt elvesz Lacey életéből, és ami marad abban a kevésben vagy Sean kecóját takarítja és a kutyájával foglalkozik, vagy éppenséggel tanul. Hiszen ahhoz ha egykor majd jó nyomozó akar lenni, leginkább első lépésben be akar jutni a rendőrakadémiára az kell, hogy jó jegyeket szerezzen, ez az első lépés. Anyja azt is tudja, hogy nem veszik körbe fura alakok, van egy barátnője Amanda, habár barátságos természet mégis, valahol mégis nem úgy áll az emberekhez mint eddig. Másik barátja Damon, azóta a naptól, hogy ide költöztek és segített neki hazajutni. Bár a barátságuk nem döccenő mentesen indult. Már azért sem mert Damon nem volt egy olyan fajta aki szerette ha kisebbek mászkálnak körülötte. De mivel Lacey őt ismerte meg először, nem adta fel, minden nap rájárt a nyakára, mindennap egy fánkkal, vagy valamivel jelent meg előtte, nem hagyta magát lerázni. egészen addig a pillanatig, míg a fiú rá nem jött, hogy a lánytól nem könnyen megszabadulni tőle. Minden délután suli után fél órát, órát ott lógott körülötte így látta hogy folyton a motorját piszkálgatja. Egyszer csak, hogy mindennap ezt látta elkezdték érdekelni a motorok, a gyorsaság és minden ezzel kapcsolatos dolog. Végül figyelgette, hogy mit hogyan kell, és mondta neki, hogy tanítsa meg mindenre. Damon bele egyezett és megtanította mindenre, kivéve egy dologra. Azt mondta hogy megmutatja hogyan kell össze szerelni, vagy darabjaira szedni egy motort, vagy hol kell keresni a hibát ha van neki, sőt még az autószereléshez is tanított egy két dolgot. de nem engedte fel motor tetejére, mindig azt mondja, hogy túl fiatal, bármi baja eshet, és nem mer érte felelősséget vállalni, hogy egy kicsit nőjjön és akkor lehet szó. Vicces, mi? Egy fickó ki imád illegális versenyeken részt venni, és minden olyan dologban ami kicsit is élvezetes és illegális, de ha arról van szó, hogy egy még be nem töltött tizennyolc éves lány motorra pattanjon… attól elzárkózik.
Ahogy megérkeznek Lacey azonnal Damont üdvözli, de szeme sarkából felfedez egy vadiúj, fekete szépségét és azonnal megszűnik számára a külvilág. Gondolkodás nélkül simít végig az ülésén, még így is lehet érezni rajta az újdonság illatát, ami szinte leveszi lábairól. Damon hangja rántja vissza a többiek közé, megpróbálja kivonni magát a motor varázsa alól, és mosolyogva fordul a többiekhez.
-Hello Jake,- szemöldöke felszalad homloka közepére ahogy a magas srác átveszi a szót Damontól. Látszik rajta, hogy tudja mit akar, hogy menő gyereknek gondolja magát és talán az is. De az anyja az ilyen fajta fickóktól tartott, szürke színű íriszei lesiklanak Jake kezében tartott whiskey-s üvegre. Valami belül azt súgja, hogy nem tanácsos a közelében lenn, ha már nem veti meg az alkoholt sem és a tetejébe még úgy akar motorra ülni. nem jó párosítás.
Végül íriszei a másik srácra siklanak, de mintha az nem szeretne társalogni, néma csöndben ácsorog a tömeget kémlelve, de aztán nincs több ideje ezzel foglalkozni, ugyan is Jake újra magára vonja a lány figyelmét amikor megszólal. Először nem volt biztos benne, hogy neki címezte szavait, de abból, hogy őt bámulja ez jött le.
-Még soha nem ittam alkoholt, de úgy hallottam, hogy nincs jó hatással a szervezetre, szóval azt hiszem passzolom,- válaszol neki halvány mosollyal, de amikor meghallja kérdését, szemei fel csillannak, végre itt az alkalom, már csak Damont kell meggyőzni. Egy haverjával biztos előbb felengedné a mocira, mint egyedül.
-Igen, Damon, lécci, nem lesz bajom… már tényleg elég nagy vagyok hozzá… - de a mosoly azonnal lefagy az arcáról amint elkezd akadékoskodni. Első reakciója az lenne, hogy bevágja a durcit, de tudja ez most nem lenne célra vezető.
-Hát izé, már majdnem tizennyolc vagyok!- vágja rá vigyorogva, igaz kicsit sántít a dolog, hiszen a tizenhéthez közelebb áll, szóval csak kis hazugság volt. Amikor a srác ellövi a poént, akaratlanul is nevetésben tör ki. Ha alkoholistának tűnik, hanem… az egyszer biztos, hogy jó fej.
-Nos, hol van az a pezsgő?- vág vissza neki mosolyogva, de természetesen csak viccel, majd amikor meglátja, hogy Damon elbizonytalanodik rá vágja szemtelenül:
-Nos, akkor el van döntve, miénk az első kör ,- azzal rákacsint Jake-re.

Nézzenek oda, hogy szaladgálnak azok az édes kis szemöldökök? Mint a gekkók az állatkertben. Fel a fán jó magasra, csak minek? Lehengereltem biztos, én már csak ilyen vagyok. Azt már látom, melyik motor tetszik neki és tényleg bikaerős járgány meg vageszül is néz ki. Jó lesz az nekem is. A piától fél a szentem, jaj, egyem a szívét. Soha? Én veszem az alkoholszüzességét? A hártyással együtt? Hehe, tökéletes párosítás. Széttárom a karjaimat és feszítek egy kicsit, megmutatva az izomzatomat.
- Úgy látod, hogy nekem megártott? Ugyan már, ne majrézz! Nem tudhatod, amíg nem próbáltad.
Ezzel már a szájához is nyomom az üveget. Ha így se kell neki... Akkor próbálkozom később. Megkínáltam, muszáj innia. Nem szeretem a visszautasítást, nagyon nem.
Bassza meg, ez a csaj nagyon bizonygatja, hogy ő már kinőtt a bababugyiból. Tuti, hogy még csak másodikos vagy harmadikos. Nesze, cseszd meg, még csak MAJDNEM annyi. Mondhatnám, hogy akkor kár belé a pia is, de nem. Aranyos csajszi és egyszer betölti azt az átkozott korhatárt. Addig meg vadulunk egy jót a motorral.
- Hú, akkor már majdnem nagylány vagy, haha! - heccelem egy kicsit. - Damon, igen, én mondom, hogy nem lesz baja. Haver, neki csak kapaszkodni kell, engem meg láttál már vezetni!
A haver nézi a csajt, aztán engem. Már ismerrem, mint a rossz pénzt. Ilyenkor adja össze a szerelési költségeket, amiket egy rosszul sikerült mocizás után rávernek a szervizben. Gyártja a legrosszabb eset forgatókönyvét. Le kell állítani. Feltartom a kezeimet és odaugrok Lacey mellé. Átkarolom a vállát és magamhoz húzom a kis kacsintóst.
- Így van! Lezsíroztuk, erre inni kell. Mindenki a vendégem egy pezsgőre!
Damon kényszeredetten bólogat. Kicsit tart még a dologtól, a csajt nézi nagyon, szerintem őt félti. Aztán a másik, aki a nyakába ugrott, Lacey barátnője rátapad Damon szájára, innentől nincs gond.
A táskámat oda dobtam le egy fa tövébe. A város szélén vagyunk egy olyan kicsit köves földútnál, ami a legizgibb terep. És nem is lehet akkorát esni, mint a betonon, ahol szédülnek a parasztok is. Szóval a fához megyek a tatyómért, amiből kiemelek egy szép nagy pezsgős üveget. Aztán még egyet. Kezdésnek elég kettő ilyen, majd később jöhet a többi. Egy fél kocsma kínálatát elhoztam, mert én a legjobb vendég vagyok, sose jövök üres kézzel.
- Na, szemeket befogni, bontom!
Jót röhögök, ha beparáznak. Én biztos kézzel tudom ezeket kinyitni, gyakorlott vagyok. Lefejtem a kis fémhálót és megmarkolom a dugót. Csavarom, grimaszolok, mintha nagyon szenvednék, aztán pukk és jön a kis pezsgőpára, árad az illat. Egy üveget rögtön Lacey kezébe nyomok:
- Hajrá! Kurva finom, chilei pezsgő. Csak nektek!
Közben bontom a másikat is, mert azt hiszem, hamar el fog fogyni.

A csaj éhes szemekkel nézi a kidolgozott felsőtestemet. Hehe, ezt szeretem. Karban is tartom magam rendesen, edzek, futok, tornászom, mert jólesik. Én nem a fotelben tespedő alkesz vagyok, hanem a féktelen alkesz típus, aki nem bír megállni, mindig csinál valamit. Ettől a csajtól én nem akarok sok mindent. Majd ha pár hónap múlva betölti a korhatárt, akkor. Addig is lehet szépeket mondani, motorozni, piálni, de tovább nem megyünk. Akkor se, ha ő akarná. Pedig nagyon kéreti magát.
- Hajj, Lacey! Ki mondta neked ezeket a hülyeségeket? Ezért félsz a piától? Sose szokod meg, ha nem kezded el kicsiben.
Nem kell neki a whiskey. Szagolgatja, de eltolja. Istenem, hát...több marad nekem. Nem mintha sajnálnám. Készültem én, sose jövök üres kézzel. Mondjuk ennek a piának van egy erős szaga, meg íze, amit vagy ki nem állhat valaki vagy imádja. Én ezutóbbiak közé tartozom, a kedvenc italom. Jó, tiszta, original whiskey.
- Hogy én csak majdnem vagyok nagyfiú? Na, majd mindjárt megmutatom! - és már kísérem is a pezsgőhöz.
- Azt én is megígérem, hogy élvezni fogod a repesztést. Hm, Damon, mondd már el a lányoknak, hányszor volt gond velem, mikor motorra ültem?
A srácot kicsit zavarbahozom, hogy én diktálok. Á, csak teszem itt a nagyfiút, de nem pattintom le róla se a csaját, se a bulit. Csak mondja ki ő, hogy én bizony tudok bánni a vasparipával. Damon megköszörüli a torkát és vigyorogva mondja mindenkinek:
- Igaz, nem sokszor. Először is csak annyit szúrtál el, hogy mikor leszálltál, rövidnadrágban túl közel álltál a kipufogóhoz és megégetted a lábadat.
Tudtam, hogy talál valamit, amit ki kell emelni. Ennél nagyobb baj viszont nem történt. Ha mesél ilyet, akkor hazudik. Színpadiasan meghajlok, hogy igen, én így tudok motorozni.
Lacey szemei beszélnek. Hülyének néz, hogy nem adom fel a kínálgatást. Pedig ez nem olyan megrázó ital, hanem finom, édes pezsgő. Egyenest Chile-ből, igazi egzotikum. Csábosan mosolygok rá és a kitartásom eléri célját. Neki jó, ha iszik. Oldódik a feszélyezettsége és javul a hangulata. Nem poénból iszunk mi se. Jobban akarjuk érezni magunkat.
- Na, ugye, hogy nem vészes! Látom ám, ízlik neked! Mehet körbe az üveg!
Én nem irigykedem, szépen mindenki nyakaljon belőle, a maradékot megiszom én. Ez a Patrick gyerek nem iszik, nem beszél. Nőzni szokott vajon? Hát nem tudom. Motoron viszont mindenkit leköröz. Nem baj, én se vagyok piskóta, majd meglátják. A pezsgőből már senki más nem kér, úgyhogy most rajtam a sor. Kezembe fogom az üveget és így indulok meg a jószág felé, amit Lacey elsőre kiszúrt. Komoly moci, vadfekete és lángok vannak az oldalára festve.
- Naná! Kérem, vigyázzanak, hamarosan indul a nagy pöfögő! Beszállás, hölgyeim és uraim!
Én felpattanok a motorra és a pezsgőből leiszom egy jó két decit. Aztán az üveget leteszem a földre. Ha visszajöttünk, jól fog jönni. Addig meg a hátsó zsebemben ott van a laposüveg. Megvárom, hogy Lacey felüljön.
- Aztán csak karold át a szép, izmos mellkasomat. Nehogy elhagyjam itt a csomagot. Te is akarsz majd vezetni?
A vigyor sehogy se fagy le az arcomról, de ahogy látom, senkiéről. Damon és Amanda a haver kedvenc motorjára ülnek, egy világoskék szörnyetegre, a legturbósabbra, amit láttam. Patrick egy vörös versenymotorral képviselteti magát és bazsalyog, hogy végre ráülhet. Ha mindenki fent van, akkor ki kell tűzni a célt. Damonhoz fordulok, ő ismerős erre.
- Na, merre, haver?