KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FONTOS!
Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK!
Bővebb információ: ITT
Az új elérési cím: ITT
A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox

Legutóbbi témák
» Muzsika Tv
Lana & Maximilian Icon_minitimeKedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes

» Colors Of Seattle
Lana & Maximilian Icon_minitimeCsüt. Ápr. 07, 2016 7:49 pm by Vendég

» Admin hírek
Lana & Maximilian Icon_minitimeCsüt. Jan. 28, 2016 12:08 am by Danny Doyle Haynes

» Giulia Bianchi
Lana & Maximilian Icon_minitimeVas. Jan. 24, 2016 12:28 pm by Giulia Bianchi

» Avatarfoglaló
Lana & Maximilian Icon_minitimeKedd Jan. 19, 2016 12:40 pm by Vendég

» Elkészültem!
Lana & Maximilian Icon_minitimeHétf. Jan. 18, 2016 11:29 am by Vendég

» Bernadette Ainsworth
Lana & Maximilian Icon_minitimeSzomb. Jan. 16, 2016 3:11 pm by Bernadette Ainsworth

» Minden, ami Las Vegas
Lana & Maximilian Icon_minitimeSzer. Jan. 13, 2016 9:34 pm by Admin

» Avataros oldalak gyűjteménye
Lana & Maximilian Icon_minitimeSzer. Jan. 13, 2016 9:19 pm by Admin

Ki van itt?
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (43 fő) Hétf. Aug. 14, 2023 3:38 pm-kor volt itt.

Megosztás
 

 Lana & Maximilian

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Lana & Maximilian Empty
TémanyitásTárgy: Lana & Maximilian   Lana & Maximilian Icon_minitimeSzer. Okt. 15, 2014 11:09 pm

  Tikk-takk, tikk-takk, tikk-takk… - csak ülök az asztalomnál, mint aki várja a megváltást. Néha jobbra-balra döntöm fejem, mintha a tikk a jobbra lenne, a takk meg a balra. Úgy teszek, mintha gondolkodnék, ám perpillanat csak az jár a fejemben, hogy végre mehessek innen. Odi szokásosnál is jobban zizibb, nekem pedig nincs agykapacitásom arra, hogy kérje a marhaságait. Ilyen-olyan elszámolások, amolyan fényképek, szerződések, tudom is én…ő dugja el mindig, miért én keressem meg?!
Az én feladatom egyébként is az, hogy megmondjam X-nek, hogy hova fáradjon, vagy sokkal inkább jöjjön velem el egy kávéra. Persze az utóbbi csak akkor, ha X egy gyönyörűség.
Mint például ma. Hosszú, fekete hajú, kék szemű lány, tökéletes idomokkal. Aida névre hallgatott. Valami reklámarcnak jelentkezett, de az egész beszélgetésünkből csak annyi ragadt meg, hogy munka után, olyan háromnegyed öt körül idejön, mert valahol itt dolgozik mellettünk. Egy korai vacsorát tervezek magunknak, gondolom majd ő is éhes lesz.

  Amint eljön a bűvös fél öt, ellököm magam az asztaltól, s hátragurulok a székkel, és máris kipattanok belőle egy hatalmas vigyorral a képemen. Abban a pillanatban mindig én vagyok a világ legboldogabb embere. Minden egyes reggel pedig a legszerencsétlenebb. Bár, nyugtat a gondolat, hogy pár miniszoknyás látogat meg.
Minden nap egy új lehetőség, szokták mondani ugyebár. Hogy ki milyen lehetőségre gondol, az már részletkérdés.
- Szeeerbusz! - idegesítve húgomat, elköszönök tőle integetve, majd felkapva oldaltáskámat ballagok is ki az épületből.
Szeretek a megbeszéltnél ha nem is sokkal korábban, de pár perccel előbb érkezni. Nehogy már egy férfira kelljen várni!

  Az épület előtt levő kőoszlopok egyikéhez támaszkodom, majd karórámat kezdem el bűvölni, miközben fel-felpillantok a tömeg fel. Körülbelül tíz ember sétál az egész utcában.
  Tizenhat negyven van. Ismét körbenézek, majd közelebb lépek a járdához.
Sehol egy Aida. Ráadásul még egy hozzá hasonló kaliberű nő se kolbászol errefele - legnagyobb bánatomra.

  Ha Odette meglátja, hogy szinte a senkiért siettem, lejön, és a fülöncsípve fog visszahúzni túlórázni. Elvileg valami komoly leltárszerűséget csinál.
Cserbenhagytam volna? Ugyan. Ő jobban ért a papírmunkákhoz, mint én. Ügyes lány, boldogulni fog Ő.
Ahogy reményeim szerinte én is, az este folyamán…vagy így, vagy úgy.

Tizenhat ötvenhat, és sehol senki…
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Lana & Maximilian Empty
TémanyitásTárgy: Re: Lana & Maximilian   Lana & Maximilian Icon_minitimeKedd Okt. 21, 2014 11:31 am



Maximilian & Lana

► I'm so sorry!

[You must be registered and logged in to see this image.]
Brad világosan megmondta, hogy hová kell mennem, én pedig felírtam a címet magamnak. Korábban még sosem kért tőlem ilyesmit, én pedig jól akarom csinálni, hogy büszke legyen rám, hogy jól teljesítsem, amit elvár. A feladat pedig igazán nem nehéz, bárki képes lenne arra, hogy megtegye. Ő legalábbis ezt mondta nekem és én hiszek neki. Mindig igaza van, tudom én.
Végigsétálok az utcán, azt hiszem a következő sarok után kell lennie a helynek, ahová küldött. Idegesen végigsimítok a ruhámon, ami túl sok lábat mutat meg, de már megszoktam, hogy ilyeneket kell hordanom. Most legalább a dekoltázsom nem olyan mély, hogy azonnal ordítson rólam, mi is vagyok. A cipőim sarkai elképesztően magasak és vékonyak, ütemesen koppannak a betonon, ahogy sietősen haladok. Kezemben a notesz, amiben ott a cím, hol azt nézem, hol pedig az utcatáblát kutatom.
Elhaladok néhány kirakat előtt és nem tudom megállni, hogy ne álljak meg egy-egy pillanatra. Amit persze rendre meg is bánok, mert a nézelődéssel persze időt veszítek. Még sietősebbre veszem a lépteimet és hirtelen állok meg ott, ahová jönnöm kellett. Egy sikátor nyílik innen, de nem sétálok be. Körülnézek, de sehol senki. Nem értem ezt. Az órámra pillantok, még időben vagyok. Jobbra-balra tekintgetek, várok. Eltelik 5 perc. Aztán 10. Negyedóra múlva még mindig nincs sehol senki. Előveszem a telefonom, felhívom Bradet. Azonnal hangpostára kapcsol. Kinyomom a készüléket, megint körülnézek. 20 perc telt el, de még mindig nincs sehol senki. Feladom. Ha eddig nem ért ide, akkor már nem is hiszem, hogy jönni fog. Elindulok megint, most visszafelé. Megint előveszem a készülékemet és smst kezdek írni Bradnek, hogy visszamegyek, mert nem jött el a találkozóra a másik fél. Épp a készüléket képernyőjét tapogatom, amikor figyelmetlenségemben belegyalogolok valakibe. A készülék kiesik a kezemből és majdnem sikerül fenékre esnem.
- Jaj istenem, ne haragudjon! Úgy sajnálom! Ugye jól van? Én… – kezdek bele automatikusan, mígnem felnézek a fickóra, akit sikerült „elütnöm” és belém forr a szó. Helyes. Nem is kicsit. Én meg olyan szerencsétlen. Próbálom összeszedni a cuccomat – az elejtett telefont és a kistáskámat is sikerült elszórnom – aztán pedig megpróbálok felszívódni, mint aki soha itt sem volt.

szószám zene [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Lana & Maximilian Empty
TémanyitásTárgy: Re: Lana & Maximilian   Lana & Maximilian Icon_minitimeSzer. Okt. 22, 2014 2:52 pm

  Nem is emlékszem arra, hogy mikor vettek palira utoljára.
Helyesbítek; néztek-e már engem palimadárnak, Odin kívül?
Nemigen.


  Nyilvánvaló, hogy Aida nem fog eljönni. De ez legyen az Ő baja...nem tudja mit hagy ki.
Eleget vártam rá, és egy nőre egyébként sem érdemes pocsékolni ennyi időt. Kárba vesztek már így is azok a percek, amiket itt szoborként töltöttem el. Előrébb lépek az egyik lámpaoszlophoz, hogy belássam az utat teljesen, hogy letudjak inteni majd egy taxit, amint erre jön egy. Ám nem taxit kapok, hanem valaki nekem jön - figyelmetlenségből, s máris sajnálkozni kezd.

  Ha most komisz lennék, halkan megjegyezném, hogy istenemnek még nem szólítottak. Persze sóhajtozták, sikongatták páran már alattam, felettem, hogy ,,oh, istenem, oh istenem”, de az teljesen más helyzetben volt, gondolom mondanom sem kell.
- Hé hé hé, nyugalom. Nem történt semmi. - végigmérem a lányt, ki nekem jött, és azt kell mondjam, hogy tetszik a látvány, nagyon is. Bár szegénykém igen fiatalnak tűnik, és felfoghatatlan számomra, hogy ekkora tűsarokban, hogy tud menni.
- Hidd el, jobban jártál így, hogy belém ütköztél, mintsem az oszlopnak. - jelentem ki magabiztossággal, majd figyelem, ahogy cuccai szanaszét szóródtak.
- Tényleg ennyire öregnek látszom, hogy magázni kelljen? - lehengerlő mosolyom bevetve pillantok le az enyhén megszeppent leányzóra, majd leguggolva vele szemben kezdek el neki segíteni cókmókjai összeszedésében. nem tagadom, hogy tekintetem egyszer-egyszer ruhája alá, s dekoltázsa fele keveredik, de igyekszem diszkrét maradni, s észrevétlenül tenni ezt.
  A noteszán egy címet vélek felfedezni, s ha sejtéseim nem csalnak, épp arra készült ennyire sietősen szaladni.
- Ide sietsz ennyire? - felé fordítom a notesznek azt a lapját, amin a cím van. - Mert akkor tudok egy rövidebb kerülőutat, ami arra van. - mutatok a tőlem úgy egy óra fele levő kis utcára, majd felállok, s kezem a gyönyörű, vörös hajú lány felé nyújtom, hogy segíthessek neki a felállásban - nem mintha az olyan nehéz lenne.
- Elárulod a neved? - kérdezem Tőle, hogyha elfogadja a ,,segítő kezem”, s amint elárulja keresztnevét, egy kézcsókot követően árulom el enyémet...
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Lana & Maximilian Empty
TémanyitásTárgy: Re: Lana & Maximilian   Lana & Maximilian Icon_minitimeSzer. Okt. 22, 2014 4:26 pm



Maximilian & Lana

► I'm so sorry!

[You must be registered and logged in to see this image.]
Azt mondja, hogy nyugodjak meg és én igyekszem is. Brad is mindig azt mondja, hogy azt kell tennem, amit mondanak nekem, mert nem vagyok több annál, minthogy teljesítsem, amit akarnak tőlem. Erre vagyok jó, semmi másra és én tudom, hogy igaza van. Mindig igaza van.
- Igaz. Azzal sokkal rosszabbul jártam volna. Mégis… nagyon sajnálom, hogy ilyen otrombán zavartam meg. – alig merek ránézni, úgy érzem, hogy nem illik, de amikor mégis sikerül rajta felejtenem a pillantásomat, akkor még mindig úgy érzem, hogy hűha… Nem csak helyes, de még kedves is.
Aztán meg persze fülig pirulok. Jaj, hát én nem úgy értettem ezt. Olyan érzésem támad, hogy valamit megint rosszul csináltam, pedig én nem akartam, tényleg nem.
- Nem… én… sajnálom… csak… nem akartam megbántani. – valójában nemhogy öregnek nem tűnik, hanem nagyon is jóképű pasas. Nem sok férfin akad meg a tekintetem – olyat amúgy se nagyon tehetnék, meg épp eléggel találkozom ahhoz, hogy ne igazán érdekeljenek – de ő valahogy más. Azok a lélegzetelállító kék szemek, ó apám!
- Köszönöm! – és még segít is nekem. Pedig ahhoz aztán igazán nem vagyok hozzászokva semmilyen formában.
Kiesett a noteszem, de még jó, hogy a táskámból nem borult ki az, aminek nálam sem kellene lennie már. Istenem, azt biztosan nem tudnám megmagyarázni és szerintem rövid úton hívná rám a zsarukat. De a rosszabb mégiscsak az lenne, amit Bradtől kapnék emiatt…
- Igen. Vagyis nem… – kezdek habogni, aztán összeszedem magam, hogy ne legyek már ennyire vérciki.
- Itt voltam ez előbb, elvileg találkoztam volna valakivel, de úgy tűnik, hogy felültetett. – vonom meg a vállam és aztán ahogy megvan minden cuccom, beszórom azokat a táskámba.
- De azért köszönöm, nagyon kedves vagy. – mosolygok most már Mr. Adoniszra. Már felállni készülnék, amikor felém nyújtja a kezét. Nagyra nyílt tekintettel pislogok rá, aztán lassan helyezem a kezem az övébe és állok fel végül a segítségével.
- Igen. Lana. Lana vagyok. Nagyon örülök. És köszönöm, hogy segítettél. És tényleg ne haragudj, amiért elütöttelek. Olyan figyelmetlen vagyok. – korholom ezzel magamat és most már egy bátrabb, széles mosolyt eresztek meg felé.
- Nem tartalak fel? Igazán nem akarok gondot okozni…. És szeretném jóvá tenni, amiért így beléd gyalogoltam… mit szólnál mondjuk… egy kávéhoz? – nem olyan nagyon jól megy ez nekem, de mentségemre, hogy általában senki sem akar velem kedvesen cseverészni. Persze lehet, hogy nagyon nem lesz ínyére ez az ötlet, csak szeretne már megszabadulni tőlem, amit mondjuk meg is értenék. Mindegy, a szándék a lényeg, azt hiszem.

szószám zene [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Lana & Maximilian Empty
TémanyitásTárgy: Re: Lana & Maximilian   Lana & Maximilian Icon_minitimePént. Okt. 31, 2014 12:01 am

  Nemsokára megbánja azt a kijelentését, hogy ,,sokkal rosszabbul”. Más röpködne örömében, ha egy magamfajtába botlana bele...
Én pedig megint túlzok.
- Hidd el, most sem jártál rosszul. - az eget csiklandozó egoizmusom most is, akárcsak az előbb, megmutatkozik. Nos, sokan egoizmusnak nevezik az ilyesmit, én sokkal inkább magabiztosságnak. Nézőpont kérdése...
- Mi van akkor, ha ez a lány is ezt a ,,véletlen beléd botlok” módszert választotta? - gondolatban egy kaján vigyorra húzom számat, ám a valóságban csak szimplán elmosolyodom - ahogy mindig is szoktam.
- Ha még egyszer kimondod a sajnálom szót, vagy annak egyik szinonimáját, akkor tényleg haragudni fogok...és engem nem olyan egyszerű ám kiengesztelni. - fél pillanat erejéig összevonom szemöldököm, s vészjelző mutatóujjamat is felmutatom, majd guggolok is le hozzá, hogy segíthessek neki összeszedni a kiesett dolgait.
Persze kíváncsi természetem nem engedi, hogy tekintetem ne csak az elhullajtott tárgyakra terelődjön, hanem azok gazdájára is. Az ösztönök...ugye-ugye…
Eközben jobbra-balra tapogatózik kezem, keresve-kutatva valami után, mire észbe kapok, s ahelyett, hogy elkalandoznék gondolatban, a notesze után nyúlok, s nyújtom azt át neki.
  Most akkor igen vagy nem? - kérdezném tőle, ha szegénykém nem lenne már most is összezavarodva. Tényleg nem történt semmi, velem is megesett már nem egyszer, hogy nekimentem valakinek az utcán - bár néha direkt, s a végkifejlet végül is egész jóra sikerült.
- Ne legyél ennyire feszült… - szavai közbe vágok, majd végigsimítok egyik kézfején. Érezni, látni, s hallani is lehet rajta, hogy zavarban van. És ugye aki zavarban van, az feszült is - legtöbbször ezt tapasztalom.
- Nocsak, nocsak...akkor a Sors akarta, hogy belém gyere. - jegyzem meg felnevetve, hiszen az ő szavaival élve, engem is felültettek.

  Mikor bemutatkozásra kerül a sor, örülök, hogy nem ellenkezik. Sokan nem is állnának szóba egy idegennel, még akkor sem ha az segít nekik.
- Maximilian...de neked csak Max, vagy Maxi. - a kézcsók alatt mindvégig szemébe nézek, és örülök, hogy kezd feloldódni. Talán túlságosan is, ami egyáltalán nem baj, sőt!
- Nagyon szívesen, máskor is. - rákacsintok, s nem tagadom, hogy örömmel fogadnám, ha egyszer-egyszer egészen vééééletlen ismét erre járna.
Lehet beajánlom Odinak, hátha tudna kezdeni a kis vörössel valamit, ezzel is újabb okot adva arra, hogy találkozhassunk. Persze nem kellene ennyire előre szaladnom...ám beindultak a fejemben azok a bizonyos fogaskerekek.
  Egy pillanatra meglepődöm kérdésén, bár le se tudnám tagadni, hogy örülök neki. Megelőzött, szó se róla...
Az órámra nézek, mintha valami nagyon sürgős dolgon múlna az életem, és be lenne táblázva annak minden egyes perce. Ilyenről szó sincsen, de ezt a látszatot kell keltem - elvégre a hozzám hasonló öltönyös figurák elfoglalt emberek. Én persze kivételt képzek ebben is, meg még sok másban is, amiről nemigen szeretnék, és nem szoktam beszélni.
- Menjünk. Ha már egyikünk találkozója se jött össze... - egy ilyen ajánlatnak amúgy se tudnék nemet mondani.
- Viszont engedd meg, hogy a helyet én válasszam ki. Van itt a közelben egy kiváló kávézó... - s mielőtt még elbizonytalanodna, nem tudom mennyire leszek meggyőző, de előkapom táskámból az egyik kártyámat, s két ujjam közé kapva azt villantom meg Lana felé.
- … ahol jóval kedvezőbben merülhetünk el a zamatos kávék világában. - meg persze egymásban...később.
Bepottyantom a kártyát az öltönyöm első zsebébe. Nem mintha számítana a pénz, mert én állnám úgyis - még ha Ő erről nem is tud -, viszont ha már lehet, akkor spóroljunk. Én is a cégből élek, de a pénz sajnos véges. Igaz, hogy nem halok bele két kávéba, de na. Sok kicsi sokra megy...sok kávé meg végén a csődbe visz.
  - Hölgyem… - odatartom felé karom, hogy belém tudjon karolni, ha szeretne. Bárhogy is dönt, ha ragaszkodik ahhoz a helyhez, amit Ő tervezett, akkor arrafelé indulok, viszont ellenkező esetben elindulok a tőlünk pár méterre levő zebra felé.

  Kissé szótlan vagyok az út közben, csupán azt fülelem, ahogy cipője koppan a betonon. Lehet kíméletesebb módszer lenne az, ha felkapnám őt.
- Nem szeretnék indiszkrét lenni...de hány év alatt sikerült megtanulnod ebben járni? - kissé érthetetlenül álltam mindig is az ilyen dolgok előtt. Az oké, hogy a bordélyban levő lányok, s a hozzánk járó modellek hasonlókban járnak, ám az ilyen topánok nem egy Lana-kaliberű lányoknak lett tervezve. Bár szó se róla, van az a helyzet, mikor az ilyen roppantmód megbolygatja bioritmusom...
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you


Ajánlott tartalom

Egeret ide és lenyílik!



Lana & Maximilian Empty
TémanyitásTárgy: Re: Lana & Maximilian   Lana & Maximilian Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 

Lana & Maximilian

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Lana Sugar
» James & Lana
» Maximilian Brahm
» Odette & Maximilian & Ambrosia

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játékonkívül :: Archívum :: Archivált játékok-