Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
Ráérősen gyújtok rá egy újabb szál cigarettára a kaszinó dohányzó részlegében. Mivel az egész kibaszott hely az enyém, ott gyújthatok rá, ahol akarok, az egyetlen, amiért nem teszem és tiszteletben tartom a ház szabályait – amik természetesen csak rám nem vonatkoznak – azaz, hogy a pénzt majdnem annyira szeretem, mint magamat és nem vagyok a magam ellensége azzal, hogy olyan vendégeket „üldözzek el”, akiknek minden vágyuk pénzük elköltése nálam és persze nem dohányzó népség. - Még egyet! – lököm a pulton közelebb a csaposnak a whiskys poharamat, jelezve, hogy kurva gyorsan töltsön még a jó öreg Chivasból. Természetesen azonnal megkapom, amit kérek, a következő pillanatban már a kezemben a pohár és azt forgatva nézem, ahogyan az aranyló alkohol önmagát kergeti körbe-körbe. Mélyen tüdőzöm le a nikotinszálból szívott füstöt, majd lassan eresztem azt ki ajkaim között. Hosszú volt ez a mai nap, tele feszültséggel, mert ezen a kibaszott helyen csak én tudok dolgozni, míg mindenki más csak mélán tátja a száját. Szomorú, hogy egyikük sem képes rendesen végezni, ami a dolga, pedig nem hiszem, hogy nagyon nehezet vagy túl sokat kérnék. Ha én képes vagyok megtenni, ami a dolgom, akkor az alkalmazottaim miért nem tudják maguktól elsőre ugyanezt?! Nem beszélve a lánykáimról, akik között mindig van olyan elszánt, aki azt hiszi, ő szopta hegyesre a piramisokat, pedig attól mindegyik baromira messze áll, akkor is, ha egyiknek másiknak tényleg kifejezetten jó a szopási technikája. Ha már a szopásnál tartunk ugye. Arra jutok, hogy kéne valami nő. Előveszem a telefonom és végigpörgetem a lányok számát, de valamiért egyikhez sincs ma nagy kedvem. Mind gyönyörű, nem azzal van a gond, hanem azzal, hogy mi abban a kihívás, ha csak odacsörgök, hogy kefélni van kedvem?! Mert természetesen jönnek, ha hívom őket, ez a dolguk, ezért kapják meg a pénzüket. Hogy azzal basszanak, akikhez küldöm őket, én miért ne lehetnék olykor az a valaki én, aki élvezi a társaságukat?! Na én is így gondolom… Most azonban egy új archoz, egy még felfedezésre váró testhez van kedvem, amit még nem ismerek. Ergo ma este úgy döntök, hogy „vadászni” fogok. A legjobb pedig az lesz, ha itt házon belül kezdek el nézelődni, azon egyszerű oknál fogva, hogy nincs kedvem máshová húzni a belem. Plusz itt a fogyasztásomért nem kell fizetnem, elvégre minek fizetnék saját magamnak? Lehajtom az italomat és még egyet rendelek, a cigarettám pedig közben leég, előveszek egy másikat és megint rágyújtok. Megfordulok a bárszéken, könyökeimmel lazán támaszkodok meg magam mögött a pulton és lassan körbe nézek, hogy milyen a ma esti felhozatal. Nem rossz, de még egyik sem keltette fel az érdeklődésemet annyira, hogy lecsússzak a székemről. Talán egy szőkéhez lenne ma kedvem. Nem is tudom, vonzódom a fehér bőr, szőke haj pároshoz, élvezem, amikor a porcelán bőr izzad alattam…
A rohadt életbe… igen, tudom, nőknek nem illik, de akkor is. Hogy nekem mindig ki kell fognom a balfaszokat. Bár nem nagyon kommunikálok sorstársakkal, hogy úgy mondjam, de biztos csak én vagyok ekkora szerencsétlen, hogy legalább egy héten egyszer betalál egy barom kliens, aki azt se tudja, hogy mit csinál. Hát mi vagyok én? Oktatójáték? Menjen és tanuljon másokon… aztán majd ha tudja, hogy mit és hogyan, akkor próbálkozzon ilyenekkel. Bár lehet az ilyen azért fizet érte, mert máshogy esélye se lenne. Komolyan meg kell erőltetnem magam, hogy ne vessek megvető pillantást az illetőre, ahogy kijövök a fürdőből, hogy felöltözhessek. Amíg elsétál mellettem, ismét végignéz, bár már csak törölközőbe csavarva láthat bármit is… az ideje lejárt, ezek után semmi jót nem fog kapni tőlem, az is biztos. Az éjjeliszekrényhez lépek, hogy megszámoljam a pénzt, amit otthagyott. Semmi borravaló… a barom… ezek után minimum azt hagyhatott volna. Vagy azt hiszi esetleg jó volt? Neeeem, ennyire csak nem lehet szerencsétlen. Miközben öltözködök megpillantom a tárcáját az ágyon… Istenem, de kis kezdő a drága, egy prosti előtt sose hagyd a tárcád, az irataidat, az értékeidet, főleg, ha még csak stricije sincs, vagy ügynökség, aki küldi. Megingatom a fejem és öltözök tovább. Rohadt nagy szerencséje van, hogy nem vagyok az a kirabolós fajta. Anyagilag nincs szükségem rá, bőven keresek annyit, hogy abból megéljek úgy, ahogy akarok, szóval minek süllyedjek a piti kis tolvajok szintjére? Ugyan… az nem az én műfajom. Akkor az utcasarkon stichelnék. Köszönés, meg minden nélkül fogom a táskám és lelépek. Ki a hotelből, amilyen gyorsan csak tudok. Az ilyen munkákat jobb minél hamarabb elfelejteni. Még a hideg is ráz. A telefonomat előkaparva bepötyögöm a nem felvevendő számok listájába, ugyanis munka ide, vagy oda… balfaszokkal sose kétszer. Találok mást a helyére, ha akarok. Ahogy kilépek a kapunk, nem is megyek messzire. Rögtön szemben megpillantok egy kaszinót. Hideg van, a kaszinóban meleg és ami legfontosabb, alkohol. Neeem, nem vagyok én alkoholista. De egy rossz dugás után azt hiszem mindenkinek szüksége van egy… vagy esetleg két pohárkára. Körül se nézek, egyből átvágok a játéktermi részen… most nem vagyok éppen abban a játszós kedvemben. Csak egyenesen megcélzom a pultot, meg se nézem hova, ki emllé, kik köré ülök le, csak levetem magam és mosolygok egy tündérit a pultosra. - Vodka, jéggel és citrommal, az egyiket belefacsarva. Gyorsan… mintha élnél bogárkám. – Adom ki az utasítást, persze egyáltalán nem olyan hangnemben, amiben az ilyen mondatokat mondani szokták, szépen mosolyogva. Ez az álcám, megtévesztem, hogy azt higgye ma is egy olyan flörtölős libát fogott ki. Közben táskám után nyúlok, hogy kiszedjem a cigimet… ami nincs benne. - A francba… - Mormogom magam előtt mikor leesik szépen, hogy bizony a szobában hagytam. Pontosan látom magam előtt, hogy hol. Ahogy megkapom az italom egyből bele is kortyolok, majd körbenézek. Két székkel odább megpillantok egy normális korban lévő, így első ránézésre nem is olyan rossz férfit. Kicsit hétrább dőlök, hogy jobban szemügyre vehessem, majd fordulok egyet a székkel és már le is pattanok, az italomat lassan húzva a pulton odalépek mellé. - Szia drága… légy olyan kedves és dobj meg egy szál cigivel… - Nekitámaszkodok a pultnak, féloldalasan, egészen közel hozzá, megvárva azt a cigit. Elvégre olyan nincs, hogy ne kapjam meg, amit akarok… neki biztos nem fog fájni egy szél, nekem viszont életmentő lesz most, pont ezért is öltöm fel a legcsábosabb mosolyomat, amivel nem egy ügyfelet zsebeltem már be.
Lám-lám. Szerencsés én. Minden kívánságom így teljesüljön. Hosszúszárú csizmában tipeg be a fehér bőr-szőke haj kombináció csinos gazdája. A poharat az ajkaimhoz emelem és nagyot kortyolok a whiskyből. Tekintetem rá szegezem és rajta is tartom, amíg elsétál a pultig, pimaszul rendel, aztán a táskájában kotorászik. Azt hiszem ő pont jó lenne a mai gőzkieresztésnek, de nem mozdulok rá egyből. Először is látni akarom, hogy valóban egyedül jött-e és ha igen, akkor magában alkoholizáló fajta-e vagy sem. Azért akárkivel én sem megyek el. Úgy tűnik azonban, hogy még csak mozdulnom sem kell, mert a kis virágszál észrevesz, megnéz magának, aztán a következő pillanatban már fordul is a székkel, lecsúszik arról és egyenesen felém tart. Akar valamit. Ismerem ezt a tekintetet. Sunyi kis vigyor mászik fel a képemre és eszembe sincs levenni róla a szemeimet. Mikor megérkezik, csendben hallgatom őt. Tehát már drága is lettem. Tudtam, hogy akar valamit. Lassan szívok bele a cigimbe, mélyre küldve ezzel a füstöt a tüdőmbe. Majd ahelyett, hogy elővenném a dobozt és abból kínálnám, felé fordítom azt a füstölő szál szűrős felét, hogy nosza, szívjon bele, ha annyira kell neki az a cigi. - Bájos arc és lehengerlő stílus… parancsolj. - kínálom megint felé a saját cigimet, érdekel, hogy vajon kiakad-e vagy veszi a lapot és belemegy a játékba? Képemen még mindig ott az a bizonyos kis sunyi vigyor és most már a tekintetétől elszakítom a saját pillantásom, hogy végigmérjem. Csinos nő, amivel bizonyára tisztában is van, ennek tudom be legalábbis a csábos mosolyát. - Még egy italt is esetleg? - fűzöm tovább a szót, de szinte meg sem várom a válaszát, intek a csaposnak és jelzem, hogy töltsön még, neki is és nekem is. - Mondd kedves, vársz még valakit, vagy az estét magányosan tervezted eltölteni? - bár, ha utóbbi is igaz, akkor azt hiszem lehet bepróbálkoznék azzal, hogy változtasson a terven és vegyen bele engem is. Közben megint mélyet szívok a nikotin szálamból és ha ő is segített annak elpusztításában, akkor ez is a végéhez ért. - Joel, adj a kisasszonynak egy dobozzal a legjobb dohányunkból. - bár a csaposnak szólok, továbbra is az elbűvölő társaságomat figyelem. Hamarosan pedig landol is mellettünk a doboz cigi, amit az imént kértem. - Mondd, lennél olyan kedves és megdobnál egy szállal? - változtatok immár a testhelyzetemen és most én hajolok hozzá, ha előtte ő nem hátrált meg, akkor tulajdonképpen mostanra igencsak lerövidült a kettőnk közti távolság.
Alapvetően nem vagyok az a férfiakra rámászós fajta… Jelen esetben is csak kihasználni akarom az illetőt egy szál cigaretta erejéig, tőlem utána mehet, amerre szeretne, én pedig boldog leszek a vodkámmal is. Persze, ez most furcsán hangzik, nyilván… de nem, ez most nem az a pillanat, hogy kuncsaftot keresek. Az bőven elég volt mára. Ha pedig szórakozás kéne, akkor ugyan nem én fogok kezdeményezni. Bár általában a kuncsaft is inkább kinéz magának, én meg a bátorságot adom neki meg a kis rámenős flörtömmel. Sok pasi pipogyább, mint ahogy kinéz. Felvonom a szemöldököm egy pillanatra, ahogy felém nyújtja a szálat. Ó, szóval játszani akarja a nagyfiút? Rajtam aztán nem fog ki egy ilyen aprósággal. Közelebb hajolok és még csak a kezéből ki se veszem a szálat, úgy szívok bele, vörös rúzsfoltot hagyva a szálon. Követem a tekintetét, ahogy végigmér és látom arcán azt, amit ilyenkor látni szeretek… és szoktam is. A testem még sose okozott csalódást, ahogy most se tette, főleg, ha ilyen ruhákkal díszítgetem fel. A pulttól távolabb eső kezemmel az italom után nyúlok, majd belekortyolok, közben persze végig őt nézve, s aztán visszateszem a helyére a poharat, jelezvén, ha ennyire szeretne, lehet övé a következő kör, sőt, a mostani is, ha már itt tartunk. - A magányost azért nem mondanám, de egyedül jöttem… a távozásom még kérdéses… - Búgom neki kis huncut mosolyommal. Látom rajta, hogy az a fajta, aki szeret játszadozni a nőkkel, én pedig az a fajta vagyok, aki ezt csak addig hagyja, amíg úgy érzi az ő kezében van az irányítás. Hiszen a legtöbb férfi csak írja a szabályokat… a kijátszáshoz már a nő is kell. Kivéve azoknál a barmoknál, akik ezzel nem törődnek. De az olyan meg minimum kasztrálást érdemel. Figyelem, ahogy cigit rendel nekem és a mosolyom egy picit szélesedik. Szóval valami nagykutyáról van szó… elvégre a pultosok akárkinek nem ugrálnak csak úgy. Oh… ha most „munkaruhában” lennék biztos nagyon tudnék kaszálni, ugyanis az árakat én szabom… és általában ahhoz mérten, hogy mennyit nézek ki az illetőből. Ezek után jó magas lenne az a bizonyos pásztoróra, de erről bizony most le kell mondjak. Bólintok a pultosnak, hogy megköszönjem a dobozt, majd ki is bontom és vörös ajkaim közé kapok egy szálat. Közben az illető közelebb lép, én pedig a zsebébe nyúlok, remélhetőleg nem érti félre, ugyanis csak az öngyújtóját húzom onnan elő. Az előbb volt alkalmam megpillantani, hova is rejti az eszközt. Meg is gyújtom a cigimet, csak utána veszek elő még egy szálat és nem a kezébe, egyenesen a szájához emelem, ha már ilyen közel lépett. Nem… egy kicsit sem zavar a dolog, nem vagyok én az a félős lányka. - Elárulod kihez van szerencsém? – Beleszívok mélyen a cigibe és persze nem leszek modortalan, nem a képébe fújom a füstöt. Persze, ha nem jól csinálják, tud gusztustalan is lenni a dolog, de mégis, van valami borzasztóan szexi abban, ha valaki rágyújt egy szálra, már, ha tudja, hogyan is kell azt csinálni. Közben, ha már leredukálódott kettőnk között a távolság, én is incselkedek kicsit és kezemet mellkasának támasztom, miközben oldalra dobom hajamat. Finoman kell ezt felépíteni, nem lehet elhamarkodni a dolgokat.
Úgy tűnik nem hozom zavarba és belemegy a játékba. Azon túl, hogy tetszetős azért a dolog, főleg, mert én provokáltam, még nem tudom, hogy mit gondoljak erről a nőről. Úgy döntök, hogy egyelőre csak élvezem a látványát, aztán majd meglátjuk, hogy mi is lesz. Le nem venném róla a tekintetemet, amikor megszívja a kezemben tartott cigarettaszálat, rúzsfoltot hagyva rajta. Nem zavar a dolog, igazából még tetszik is, szóval ahogy a kis kívánatos ajkai elengedik a dohányt, a saját fogaim közé harapom a szálat és én is beleszívok. Tekintetem valamelyest összeszűkül a füst miatt és egyébként is, ahogy a nőt méregetem. Igencsak csinos darab. A sunyi kis fél vigyor persze még mindig ott van a képemen. - Ezt örömmel hallom. Ebben az esetben pedig… - nem is kell sokáig várnunk arra, hogy megint mindkettőnk pohara megteljen újra alkohollal. Feltűnik azaz apró mosoly, amit a cigi rendeléssel váltok ki belőle. Tényleg ennyivel lenyűgöztem volna? Vagy rosszul értelmezem a dolgot? Mindegy, mondjuk a célom az volt, hogy a kedvére tegyek és úgy tűnik ez most sikerült is. A zsebembe nyúl és érdeklődve várom, hogy most mit akar. Gondolom, hogy nem meglopni, mert ahhoz ez egy elég ügyetlen próbálkozás, ezért ezt el is vetem. Aztán kiderül, hogy az öngyújtómat keresi. - Mindig megszerzed, amit akarsz, igaz? – tekintetemmel követem minden mozdulatát, figyelem, ahogy rágyújt, majd amikor a számhoz emeli azt a szálat, amit kértem tőle, elnyílnak az ajkaim. Amikor fellobban a kis láng, beleszívok és vörösen izzik fel a cigi vége. - Vincent vagyok. - nyújtom felé a kezem. Nem hiszek abban, hogy egy nővel ne lehetne kezet fogni, de most mást fogok tenni kivételesen, ha ő is nyújtja a sajátját. - És benned kit tisztelhetek, szépségem? - ha már én elárultam a nevem, akkor érdekelne az övé is. Ha pedig közben a tenyerembe csúsztatta a sajátját, akkor egy kézcsókra emelem a kezét, ajkaimhoz. - Tudod, épp azon gondolkozom, hogy egy ilyen feltűnően csinos nő, miért tölti egyedül az estéjét és nem csavarja el épp férfiak tömegének a fejét?! - huncut fény csillan meg a tekintetemben, a sunyi vigyorom pedig még mindig az összkép része. A poharamért nyúlok és belekortyolok megint. Ma este már ez lesz a harmadik, de korántsem vesztem el tőle az agyam, ami azt illeti, igencsak jól bírom a piát.
Amolyan gesztusként felé nyújtom poharamat, mielőtt ismét belekortyolok, ha már volt olyan kedves és töltetett még nekem. Nem terveztem ma úgy igazán az asztal alá inni magam, csak feszültség levezetésként lett volna rá szükségem… most pedig… talán átlényegül a dolog és szórakozásból emelem ajkaimhoz a poharat és iszom ki az égetett szeszt, ami ugyan végig marja torkomat minden egyes alkalommal, de mégis olyan jóleső érzés, ahogy a meleg szétárad testemben az ital hatására. - Előbb- vagy utóbb, de mindig megtalálom a módját… - Legalábbis, egy magabiztos nő ezt vallja, akkor is, ha nem igaz. Hiszen mindent azért csak nem kaphatok meg, amire vágyok, de a reális, elérhető dolgokat igyekszek megvalósítani. Legyen az valaki meghódítása, vagy csak éppen egy szál cigi, amiből egy pillanat alatt egy doboznyi lesz, na megy egy ital… és még ki tudja micsoda. Túllőttem már bőven az aprócska vágyamon, itt az ideje nagyobb után nézni az este folyamán? Na jó…. ennyire előre még nem rohanok. Természetesen, ha már megszereztem az öngyújtóját, meg is gyújtom neki a szálat, aztán a pultra rakom a gyújtót. Hmm… lehet a táskámba kellett volna… de nem, továbbra se vagyok az a pitiáner tolvaj, bár ahogy elnézem, nem biztos, hogy annyira bánta volna a dolgot. Ha csak nem valami érzelmi kötődés fűzi a tárgyhoz. Ahogy kezét nyújtja, természetesen veszem a gesztust és nyújtom neki sajátomat, közben persze szemeit figyelve. Ilyenkor a legjobb nézni a másik pillantását, mikor ellenkező nemű és éppen igyekszik elcsábítani a másikat. Mert akárhogy is nézzük, itt bizony ez történik. Felismerem ezt már jó messziről… elvégre a szakmám része, valahol. - Oriana… örvendek, Vincent. –Finoman ízlelgetem nevét, majd mélyet szívok a dohányból és egy egészen rövid pillanatra szememet is lecsukom, mielőtt kifújnám a füstöt. A következő mondatára kénytelen vagyok elnevetni magam, de egészen visszafogottan teszem ezt. Majdnem úgy tűnik, mintha zavart nevetés lenne, de korántsem az. Most komolyan… ennél biztosan tud jobbat is a drága, elvégre éppen csak, hogy bejöttem, máris akadt valaki, akit az ujjam köré csavarhatok, ha akarok. Igaz, hogy én jöttem ide hozzá, de ahogy rám néz… elég közel ültem hozzá ahhoz, hogy feltehetőleg pár percen belül ő tegye meg ugyanezt. Ezek után pedig ilyesmit kérdez tőlem… ugyan… - Miért, egy csinos nőnek feltétlenül csak férfiakat kell elcsábítania? Ha elég magabiztos az illető, akkor könnyedén eltölthet úgyis egy estét, hogy nincs szüksége arra, hogy bárki simogassa az egóját, vagy szép szavakat rebesgessen a fülébe… - Mosolygok továbbra is és még véletlenül se szemrehányóan, vagy rosszindulatúan mondom mindezt. - Mellesleg, bőven elég egy fejét elcsavarnom… nem kell ide több… - Célzok erőteljesen, most már egyértelműen belemenve a játékba. Ha naiv lennék, nem látnám, hogy merre felé tart ez az este, de azon a fázison már rég túlestem… meghagyom a drága tesómnak ezt a szerepet… én pedig, talán jól fogok szórakozni az este. - De ugyanezt kérdezhetném én is… hogy-hogy nem csaptál már le egy szépséges hölgyre? Van itt jó pár rajtam kívül is… mégis egyedül álldogáltál itt…
Mindketten pontosan tudjuk, hogy mire is megy ki ez a játék. Ő is tudja, én is tudom és mégis mind a ketten játsszuk a magunk szerepét. Mert abban egészen biztos vagyok, hogy nem azért kaptam a csábos kis mosolyt, azt, hogy belement abba, hogy a saját cigimet nyújtsam oda neki, a nevem kérdi, örvend nekem, tudja. Tudja, hogy fel akarom szedni vagy azt legalábbis, hogy nagyon is csinosnak tartom. Mégis mind a ketten tesszük vesszük itt magunkat, mert azt azért mégsem közölhetem vele, hogy egyébként megdugnám, erre megy ki ez az egész bájolgás. Ha elég eszes, ő is rájön. Ha meg nem, akkor is, csak maximum kicsit később. De ettől még szükségesek ezek a körök is, hiszen mégiscsak emberek vagyunk és nem állatok. Bár véleményem szerint a különbségek nem olyan nagyon eltérőek, de ez már egy másik téma… - Én is hasonlóképpen, Oriana. - szándékosan ejtem ki lassan a szavakat, megízlelve mindegyiket. Megint a cigimbe szívok és mélyen tüdőzöm le a füstöt. Érdekes neve van, de azt nem tudnám eldönteni, hogy valóban ez a neve vagy csak most találta ki, elvégre egy idegennel beszél. Bármelyik előfordulhat, de igazság szerint nem a neve az, ami érdekel ebben a nőben. - Ó, szóval te nem igényled az egó simogatást és az édes kis semmiségek suttogását a füledbe vagy ezt most csak általánosságban mondod? - jókedvű mosolyra húzódnak az ajkaim. Nem akarom megsérteni ezzel vagy ilyesmi, csupán csak érdekel, hogy valóban egy olyan nőhöz van-e szerencsém, akinek a csinos pofija mögött ész is van-e. - Mindenesetre mindig öröm olyan nővel találkozni, akinek nincsenek önértékelési gondjai. - az agyamra tudnak menni azok a nők, akik kibaszott jól néznek ki és naphosszat azon nyavalyognak, hogy kövérek és rondák. Na ezeknek nem a testükkel, hanem a fejükkel van kurva nagy baj. - No lám. - nyugtázom ennyivel, hogy csak egy fejet akar elcsavarni. Célzásnak veszem, mert biztos vagyok abban, hogy annak is szánja. Kérdésére egy pillanatra felvonom a szemöldököm, aztán a whiskymbe kortyolok mielőtt még válaszolnék neki. - Nos lássuk. Az alkalmazottaimmal nem kezdek ki. - igazából, de igen, de az most tök mellékes. - Aztán… a társaság jó részét ismerem, mert visszatérő vendégek, akiknek egy része kifejezetten zokon venné, ha fel akarnám szedni, a másik fele pedig túl feminista ahhoz, hogy el lehessen csábítani. - adom meg a választ részben, aztán beleszívok a cigimbe, és közben azt figyelem, hogy milyen reakciókat mutat a hallottakra. - Végül pedig… lehet, hogy a megfelelő nőre vártam. Akiben van némi pimaszság, nem teljesen üresfejű és… nem is tudom, talán ki akartam segíteni egy szál cigarettával. - pillantásom a dobozra téved, mert egészen pontosan egy doboznyi lett abból az egy szálból. - Szeretsz táncolni? - lecsúszok a bárszékről és felé nyújtom a kezem, egyértelműen jelezve, hogy ezzel felkértem őt. Elnyomom a csikket, aztán várom, hogy igent mond-e vagy sem.
Azt hiszem a nem is olyan rég eltöltött borzalmas percek már rég elfelejtődtek. Bár már különleges technikám van arra, hogy ezeket meg sem történtnek vegyem… most még is, az előttem helyet foglaló úriember tökéletes segítség ebben. Legalábbis, reméljük, hogy az általános női értelemben véve úriember… - Aki igényli az egó simogatását, szerinted idejött volna hozzád csak úgy és viselkedne úgy, ahogy én? Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy milyen nő vagyok… és nincs szükségem rá, hogy bármilyen szépfiú megmondja ezt nekem… - Vonom meg finoman a vállam, aztán lehúzom poharam tartalmát és visszahelyezem a poharat a bárpultra. A kérdésemre igazából nem is igazából várok, vagyis, vártam normális választ, ez amolyan költői kérdés volt, amit valahogy mégis megválaszolnak az emberek, ahogyan én is megválaszoltam az enyémet, de csak a játék kedvéért. Nyilván ő is csak azért tette fel nekem. Baromira nagy felüdülés számomra, hogy vége tényleg, a valóságban flörtölhetek és nem kell megjátszanom minden egyes pillanatot, mondatot és mozzanatot… Nem azért csinálom, hogy pénzt kapjak, hanem azért, hogy jól érezzem magam. Óha, szóval igazam volt és tényleg nagykutya a drága… nem is akármennyire. De nem… most már kicsit sem érdekel, hogy mekkora fogás lett volna, mert valamilyen szinten így is az… vagy én vagyok neki az, nézőpont kérdése. Elvégre csak úgy, felcsípni és ingyen megkapni egy nem is akármilyen prostituáltat… nos, ez bizony az ő lapjára egy piros pont, akárhogy is nézzük. - Nem teljesen üresfejű? Na de kérem… - Játszom egy pillanatra a felháborodott nőt, persze értékelem én a bókot, de hát mi az, hogy nem teljesen üresfejű? Ebben akárhogy is látom, még mindig ott az esélye annak, hogy butácskának néz Vincent, ami kifejezetten sértene. Mondjanak rám akármit, amiért azt csinálom, amit… hívjanak akármilyennek a viselkedésem miatt, de ostobának, vagy butácskának messze ne nézzenek, mert azt nem igazán tűröm. A kérdésére pedig válasz nélkül nyomom el a cigit és fogadom el azt a kezet, hogy a tánctérre vezethessen, persze a táskámat a pulton hagyva. Azok után, hogy megtudtam a kihez van szerencsém, nem félek, hogy bárki is meglopna. - Szóval… csak nem személyesen a nagyfőnök táncoltat meg? – Kérdezem továbbra is incselkedve, ahogy beérünk az emberek közé. Természetesen nem finomkodok, egyből pont annyira simulok a férfi testéhez, amennyire kell, egyik kezemet a vállára simítva, másikat pedig az övébe. Közben nem szakítom meg a szemkontaktust. Elég hamar a lényegre terelődött a dolog, de hát miért is fussunk fölösleges köröket a kötelezőkön kívül? Szépen „ismerkedtünk”, megbizonyosodtunk arról, hogy kölcsönös a vonzódás… akkor most már egyértelműen játszunk arra, hogy minél jobban felcsigázzuk a másikat, amíg nyilvános szemek előtt vagyunk.
Jogos, amit mond, nem mondom, hogy nem, de ami azt illeti sok mindent láttam már, főleg azaz élet, amit élek, meg pláne olyan, ami jóval többet megmutat a világból, mint amiről az átlag ember csak álmodozni merhetne. - Hm… láttam már karón varjút és nem tudhattam előre, hogy ilyen szerencsés leszek, hogy meglátsz és még meg is szólítasz. - kezdek bele, de folytatom is, mielőtt még hozzáfűzhetne ehhez bármit is, mondjuk nem tudom, hogy szeretne-e egyáltalán. - Végre egy nő, aki pontosan tudja, hogy milyen is. - elismerés is csendül a hangomban – ami megjegyzem, nem gyakran esik meg – és most az eddig sunyi mosolyom átvált igazivá egy pillanatra. - A szépfiút rám érted? - nevetem el magam. Na asszem’ annak se tituláltak még, bár könnyen meglehet, hogy ez is csak a nagy általánosság része és nem több. Felháborodik és megmosolyogtat a dolog. Oké, ez tényleg úgy volt érthető, ahogyan, de hát ez van, visszaszívni már nem tudom. - Tudod, ezt általánosságban értettem és nem konkrétan rád. De legyen, nem tartalak egy kicsit sem üresfejűnek. - még biccentek is a fejemmel egy aprót, hogy elismerjem őt, habár kurvára nem ismerem, szóval ettől még lehet, hogy volt igazság abban, amit általánosságban mondtam. Mindegy, gondolom ki fog derülni, hogy tévedek-e vagy sem. Felkérem táncolni a magam módján és elfogadja. A néhány táncoló párocska felé vezetem és ahol már van elég helyünk együtt mozogni, ott magamhoz húzom őt, kezem a derekára siklik, másik tenyerembe pedig az övé csúszik és a zene lágy ritmusára kezdünk el mozogni. Tekintetem még mindig az övébe kapcsolódik. Szavai újabb mosolyt csalnak a képemre és mielőtt még szavakkal válaszolhatnék, bólintok egyet, miközben a szemeimet két pillanattal tovább tartom lecsukva, mint azt egy pislogás igényelné. - Szóval de igen… enyém a hely. – vonom meg finoman a vállamat és a lassú dallamot követve, gyengéden megforgatom Orianat, majd visszahúzom magamhoz. - Ez javította vagy rontotta az esélyeimet? - becsapós kérdés, én is pontosan tudom. Szemhéjaim kissé összébb is szűkülnek, ahogy a válaszára várok. - Gondolom gyakran mondják, de ettől még igaz… - kicsit közelebb hajolok hozzá, hogy az orrunk szinte összeér. - Érzékien kívánatosak az ajkaid. - suttogom szinte csak a szavakat, de ahelyett, hogy megpróbálnám megcsókolni, elhajolok és megint megforgatom őt a zene ritmusát követve. Mégis minek és hová rohanjunk? Hosszú még az éjszaka. - Nos, azt már tudod, hogy én mivel foglalkozom. Te mit csinálsz? - még ha egy sablonos kérdés is ez, attól még felteszem, úgy fair, ha én is megtudom róla azt, amit ő is én rólam.
Felnevetek a megjegyzésére, egyértelműen azzal a tipikus, flörtölős nevetéssel, de korántsem megjátszottal. Itt nincs szükségem arra, hogy bármit is megjátsszak, mert ha arra lenne szükség, már le is léptem volna egy pillanat alatt. Most nem a prostituáltat adom, hanem teljes mértékben magamat. Már, amennyit megengedek, hogy bárki is lásson belőlem. Az elismerése meg kifejezetten tetszik… és bár ezek után nem túl jó beismerni, de azért még is csak simogatja az egómat egy kicsit. Bár nem azért jöttem ide, hogy ezt megkapjam. Tényleg… csak egy szál cigi kellett. - Akár rád is érthetem… - Bólintok egy egészen picit. Bár ő nem kifejezetten az a szépfiú kategória. Inkább az a nyersen jóképű, akinek van valami a vonásaiban, ami magával ragad. Ehhez társul a stílusa is, ami az eddigiek alapján ugyanúgy magával ragadó és létre jön az olyan pasi, akinek nagyon kevés nő tud nemet mondani… vagy nagyon ostoba, vagy nagyon frigid az olyan. Akinek van egy kis esze, az bizony belemegy egy ilyen pasi játékába, vagy éppen ő hívja játszani, jelen esetben azt hiszem ez kölcsönös volt elég rendesen. Mondhatni kiegyenlített verseny. Még inkább elégedett arckifejezést vágok, amikor közli, hogy egyáltalán nem tart üresfejűnek. Helyes… merné azt mondani, hogy nem így gondolja. Nem, nem hisztiznék, csak magára hagynám a francba. Bár biztos akadna másik „megfelelő nő”, akár itt is, akivel tölthetné az éjszakát, azért valamennyire csak bánná, hogy elszalasztott egy ilyen jó lehetőséget, mint én. A táncparkettre érve természetesen egyből kezébe veszi a vezetést és magabiztosan fog meg, ami kifejezetten tetszik. Nem tartom magam annyira emancipált nőnek, hogy a megfelelő helyeken ne hagyhassam, hogy az erősebbik nem domináljon. Tessék, még az is biztosítja ezt, hogy leírtam ezt a kifejezést… az emancipált nem hiszi, hogy a másik erősebb nem, csak, mert férfi… áh… ostobák. Minden mozdulatát követem, természetesen simulékonyan megy a tánc, mondhatni szó szerint, de ez nem is meglepő. Én se vagyok kezdő és ahogy látom ő sem az. Ismét csak lenevetem magam az esélyét latolgató kérdésen. - Nem releváns… csak jó tudni, kivel is áll szemben az illető. – Válaszolom, majd egy pillanatra, egy egészen rövid pillanatra megakad a lélegzetem, ahogy közelebb hajol hozzám. De nem, nyilván ennyivel nem fog zavarba hozni, csak az idióta ösztönök jelzik, hogy mondhatni vonzódok az előttem állóhoz. Utálom, hogy nem tudom ezt kontrollálni, viszont gyorsan tudom leplezni, hogy a másik fél számára ne, vagy csak egy egészen picit tűnjön fel a dolog. Finoman beleharapok vörös ajkaimba, ahogy a dicséretet kapják, majd ahogy magához húz ismét a pörgetés után a füleihez hajolok. - És ha tudnád, hogy milyen édesek… - Suttogom egészen halkan, majd elhúzódok pont annyira, amennyire kell. A kérdése viszont nem tetszik. Határozottan nem. Ilyen esetekben nem igen szeretem elárulni a foglalkozásomat. Nem, mert szégyelleném, vagy bármi, hanem, mert főleg ilyen helyzetekbe a férfiaknak megváltozik a hozzáállása. Vagy sokat várnak el, vagy csak egyszerűen látom rajtuk, hogy máshogy kezelnek… ezt pedig nem szeretem. - Az legyen most lényegtelen… - Válaszolom végül és remélem, hogy nem fog faggatózni mégis, mert akkor bizony kénytelen leszek hazudni… azt pedig nem akarok.
Somolygok egyet az orrom alatt, mert szépfiú aligha vagyok szerintem, de ha annak tart, hát üsse kavics. Bár, ha ismerne azt hiszem rövid úton változna meg a véleménye, de ez más egy más kérdés ugyebár. Nem hiszem, hogy túl sok minden lehetne ebből az egészből, én csupán csak kefélnék egy jót, hogy kieresszem a fáradt gőzt, többel nem tervezek, tehát jószerével meg sem fog ismerni soha igazán. Én legalábbis most abszolút ezt gondolom, mert nincs okom arra, hogy másként gondoljam. Látom, azért sikerül megbékítenem, amikor azt mondom, hogy nem tartom üresfejűnek. Na akkor ezzel is megvagyunk, mondjuk tényleg nem volt szándékomban megbántani, igazság szerint nem is gondoltam, hogy majd magára veszi a dolgot. Könnyedén mozgunk a zenére. Nem azt mondom, hogy olyan nagyon odavagyok ezért, de tudok táncolni és van, amikor kifejezetten hasznát veszem ennek a tudásnak, mint például most is. Szeretek én vezetni – mondjuk minden értelemben szeretek irányítani – amikor egy nővel vagyok együtt. Az a helyzet ugyanis, hogy a velőmig domináns vagyok és nem is tudnék másmilyen lenni. Én már ilyen vagyok és nem is hiszem, hogy ez valaha is megváltozna majd. - Igen? És most, hogy tudod, kivel is állsz szemben, mit gondolsz? - ügyesen válaszolt, meg kell mondanom, de az azért mégis érdekelne, hogy mit forgat abban a csinos fejében. Ahogy közelebb hajolok hozzá, feltűnik, hogy elakad a lélegzete, tehát hatással vagyok rá. Helyes. Nagyon is helyes, mert pontosan ez volt a célom. Kell nekem ez a nő, ezt már egészen biztosan tudom. Halkan mordulok fel – talán észre sem veszi – mikor az ajkaiba harap. Ha van valami, amivel egy férfit képes egy nő megőrjíteni, akkor ez bizony az. Azonnal odavonzza a tekintetemet és még szép, hogy én is szeretnék beleharapni és kicsit meg is húzni azt az ajkat. Ingerlő. Mmm… - Mi van, ha azt mondom, hogy szeretném megtudni?! - suttogok vissza, mielőtt még elhajolhatna. Utána pedig felőle kérdezek, de nem kapok egyenes választ. Hát rendben van, ennyiben hagyom a dolgot, hiszen nem kell róla mindent tudnom, elvégre nem feleségül venni készülök, csupán a bugyijába bejutni. Feltéve ha egyáltalán visel azt. - Milyen titokzatos vagy… - van azért elismerés a hangomban, mert tetszik, hogy nem oszt meg azonnal mindent magáról. Miért is kellene mindent megtudnunk a másikról?! Kezem lassan lejjebb csúszik a hátán a dereka felé, de megállok, mielőtt még a fenekéhez érnék. Szeretném egy kicsit jobban elnyújtani ezt az egészet, elvégre nem időre rohanunk. - De legyen, ettől csak izgalmasabb lesz. - tekintetéről rúzsozott ajkaira tévednek ismét íriszeim. Nyelek egyet, ahogy eszembe jut, milyennek is titulálta őket az imént. - Szóval, mennyire is édesek azok az ajkak? - még szép, hogy még mindig foglalkoztat ez a dolog, sőt, ami azt illeti, csak egyre jobban, amióta szóba került. Kicsit közelebb húzom magamhoz, hogy most már teljesen összesimuljunk, lehetőség szerint mindenhol. Még közelebb hajolok hozzá, de még mindig nem érek az ajkaihoz. Hosszú másodpercekig csak húzom az időt, míg a zene dallamára tovább táncolunk, majd egy talán nem is olyan hirtelen ötlettől vezérelve hajolok hozzá és csókolom meg, előbb puhán, majd egyre szenvedélyesebben.
Mit gondolok? Semmit… igazából. Nem fogom kihasználni a helyzetet, bármennyire is ki lehetne. Ugyanaz marad számomra, ami akkor lett, amikor elkezdtük a kis táncunkat ma este. Egy jó kis szórakozás, ami elfeledteti velem a nem is olyan rég történteket és felvidít. Egy esti kaland, hogy úgy mondjam. Attól, mert éppen egy kaszinótulajdonos, még nem lesz jobb az ágyban, mint egy átlagos vendég. A hatalom erre nem garancia, ebben már jó párszor volt tapasztalatom. Attól még ugyanúgy lehet balfácán is a drága… bár akkor igazán csalódott lennék. Ebből az emberből közel se azt nézem ki. Elvégre az olyan emberek csak látszat magabiztosak. Vincent pedig… akiből ennyire sugárzik, hogy tudja mit csinál, annak bizony el is hiszi az ember, mert van, amit nem lehet tettetni és van az a pont, ahol a szerep se lesz már valódi. Márpedig, aki így tudja csavargatni a nők fejét, az bizony már túllépett azon a ponton. Azt hiszem elmondhatom, hogy ugyanolyan jó a dolgában, mint én a sajátomban. Ez pedig igencsak érdekes számomra, mert nem sok hasonlóval van dolgom. A legtöbb csak macsónak képzeli magát és nem is visz észt a dolgoba, csak löki a szöveget, amitől úgy gondolja minden lágy bugyija nedves lesz. Azonban ha egy kis értelem is szorult abba a lányba, akkor bizony a második után ásítozni fog és max csak akkor megy bele a dologba, ha már nagyon akar valakit… vagy éppen, ha annyira jó a pasi. De ahhoz tényleg nagyon is jónak kell lennie. Na jó… kivételesen még őszinte is leszek vele… - Konkrétan nem gondolok se többet, se kevesebbet rólad, mint előtte… csak majd vigyázok, nehogy bármi rosszat mondjak a helyről… - A végét persze poénnak szánom, elvégre mi rosszat mondhatnék? A kiszolgálással nem volt gondom, a többi részébe nem is fogtam bele… a vendégszeretet meg… nos igencsak jó. – Plusz… legalább tudom, hogy ma ingyen fogyasztottam… - Teszem még hozzá pimasz kis mosollyal. Elvégre azért az egy vodkáért se igen fogok ezek után fizetni és azt hiszem ezt nem igen róhatja fel nekem az úriember. Fizetek én neki máshogy, ha azt nézzük… bár azt közel se annak szánom, elvégre ez ugyebár fordítva szokott lenni… én kapom a pénzt és én szolgáltatok. Az, hogy néha én is kapok ezért valamit cserébe, az már ügyfél számára a járulékos veszteség, ugyebár. Csak halkan kuncogok a visszakérdésére, amire nem is válaszolok. Nagyfiú már, tudja, hogy erre mi a válasz… ha szeretné tudni, hát próbálja ki. Én bizony nem fogok ellenkezni, ez pedig egyértelmű számára, ebben biztos vagyok. Ha valamit jól tudnak a hozzám hasonló nők, az az, hogy jelezzék a pasik számára, hogy mi az, amibe benne vannak… sőt, mi az, amire nagyon is vágynak. Csak egy-két apró gesztus kell… csak egy pillantás, vagy éppen az, hogy az ajkamba harapjak, amire ugyanannyira megkapom a választ, ami reflexből jön, mint ahogy én „hibáztam” az előbb. Az ilyen ösztönöket bizony nem lehet elnyomni… és nem is kell… - A titokzatosság csak vonzóbbá tesz egy nőt… - Válaszolok egyből, ami persze igaz is… hiszen ha a férfiak elől eltitkolunk valamit, arra általában kíváncsiak lesznek, jobban, mint azt az ember gondolná. Nem feltétlenül erre gondolok most, hiszen nem firtatja a drága, hogy mégis mi is a foglalkozásom… de nézzünk például egy ruhadarabot… mondjuk az enyémet. Pont annyira mutatja meg a dekoltázsom, hogy az illető többet akarjon látni belőle, de nem is villantok túl sokat mellemből… vagy a csizma… tökéletesen megmutatja, hogy vékony, hosszú lábaim vannak, de mégis takarja a szem elől. A férfiak sokszor bele se gondolnak, hogy mennyire lehet húzni őket egy-egy ruhadarabbal… hogy mennyivel jobban fel lehet őket csigázni azzal, amit nem mutatunk meg, vagy éppen szép díszbe csomagoljuk, mintsem a szemük elé tárjuk. Hiszen abban nincs semmi izgalom, ha egyből megkapod az ajándékot. Pont a csomagolás leszaggatása adja azt a plusz löketet előtte, amitől jobban örülsz, ha utána azt a játékot kapod, amire vágytál… Persze nem bírok magammal, ahogy ismét ajkaimra téved a szeme én újfent egy egészen picit beleharapok alsó ajkamba, csak, hogy jobban ingereljem. Ha már ő is ezt tesz hátam simításával, amikor várom, hogy még, csak még egy kicsit lejjebb csússzon a keze… mondjuk úgy, hogy ez a bosszúm ezért az apróságért. Mert én kiegyenlítve játszom ezt… nem hagyom, hogy ő nyerjen és a végén én legyek az, aki jobban akarja a dolgot. - Kóstold meg… - Bíztatom, egészen halk szavakkal, s ahogy közelebb hajol, nem szakítom meg a szemkontaktust, addig, amíg le nem csukom a szemem. Nem, még nem csókolt meg. Legszívesebben én tenném meg, hiszen az a bizonyos szikra csak úgy pattog közöttünk… és ő is tudja, hogy akarom… én is tudom, hogy akarja… de mégse teszi meg. A kis szemét. Erre mást nem tudok mondani. Hosszú ideig lehunyva tartom szemeimet, ami egészen úgy tűnhet, mintha azt várnám, hogy most fogja megtenni, pedig valahol még érzem, hogy mégsem… aztán persze kinyitom és zöld szemeim ajkaira tévednek, amikor végre megszakítja a várakozásomat és szemeimet automatikusan ismét lehunyom, kezem pedig szépen-lassan nyakára csúszik válláról. Hagyom, hogy irányítson, bár vissza kell fogni magam, de az igazán profi mindig azt adja, ami partnerének kell… márpedig, róla süt, hogy vezéregyéniség. Ezt éreztem eddig mozdulataiban is. Ő akarja diktálni a tempót, hát hagyom… egyelőre. Majd ha vízszintesben leszünk megmutatom neki, hogy milyen, amikor én akarom diktálni… gyanítom rendesen meg fogom lepni vele. Most pedig csak hagyom, hogy ajkaink ízlelgessék egymást, s közben kezemmel finoman simítok végig nyakán, egészen könnyedén cirógatva azt, hogy még jobban fokozzam a csók édes érzését. Miközben hozzásimulok csípőmmel egészen picit mozgok csak, hogy azon a téren is pont annyira ingereljem, amennyire kell. Persze nem telik el annyi idő, de szabályosan hosszú perceknek tűnik az egész… és még milyen édes percek… - Elég édesek voltak? – Kérdem pimasz mosollyal arcomon, miközben pont csak annyira húzódok el tőle, hogy láthassam szemeit. A probléma az, hogy ha ilyen akciói vannak és továbbra is nagyon el akarja húzni a dolgot, el fogom veszteni türelmemet… sajnos nem vagyok az a fajta lány, aki éppenséggel arról híres, hogy tud várakozni… de azért még húzom egy ideig… aztán, ha a végére érek, majd bőven egyértelművé teszem számára, hogy most, vagy soha barátocskám… egyelőre megmaradok annál, hogy nyakát simítom végig még párszor ujjaim hegyével, remélhetőleg elérve, hogy a hideg párszor megcirógassa hátát az aprócska mozdulatok által.
Igazából nem udom, hogy igaz-e, amit mond, de, hogy őszinte legyek, nem is számít igazán. Rövid távra tervezek jelen pillanatban, így hát, amíg eljutunk az ágyig, teljesen mindegy, hogy miről is csacsogunk és mennyi igazság van benne, ha egyáltalán van benne. Mindketten tudjuk, hogy mire megy ki ez az egész, mégis mind a ketten lerójjuk a kötelező köröket. És végül pedig csak kibújik valamilyen szinten a szög zsákból az ingyen fogyasztást tekintve. Egy sármos mosollyal nyugtázom a dolgot, meghívtam és az a két pohár ital igazán nem vág földhöz, ahogyan a cigaretta sem, amit kértem neki a pultnál. Minden valószínűség szerint már akkor megkerestem ezen költések árát, amikor kikértem őket. A kaszinó jól megy és a lányok is dolgoznak, a gépezet a lehető legjobban működik. - Milyen igaz. Egy nő legyen mindig titokzatos. A kiszámíthatóság unalmassá teszi az életet. - és ennél már aligha lehetne titokzatosabb, lévén, hogy egyáltalán nem ismerjük egymást, amit egyébként most nagyon is jónak találok, hiszen egész este friss húsra vágytam. Olykor kell a hódítás izgalma és öröme is. Azt látom, hogy pontosan tisztában van azzal, hogyan tegye magát még kívánatosabbá. Ajkai beharapásának műsoráról le nem maradnék, egy pillanatra még a levegő is belém szorul. Végül pedig arra bíztat, hogy kóstoljam meg azokat az ajkakat. Nos, nem kell kétszer kérni. Mielőtt azonban valóban megízlelném azokat a kívántos ajkait, néhány elnyújtott pillanat erejéig csak nézem őt. Lehunyt szemeit, ahogyan várja a csókot. Érlelem a vágyat benne, hogy minél jobban akarja ő is. Végül hozzá hajolok és puhán harapva ízlelem meg végül csókját. Nyelvem a szájába csusszan, táncra hívja az övét, míg a keze a nyakamra siklik. Erősen tartom, magamhoz szorítva törékenynek tűnő és nagyon is formás testét. Alsó ajkát beszivom finoman, majd elengedem, a csók pedig egyre szanvedélyesebb lesz. Izgató számomra ez a nő és most már egészen biztosan többet szeretnék belőle. Ajkai közé nyögök halkan, amikor csípőjével egyre feszülő ágyékomnak dörgöli magát. Ismét hajába túrok jobommal és finoman markolok a szőke tincsek közé. Hátra húzom a fejét gyengéden, miközben még lehunyt szemmel élvezem kezei cirógatását a tarkómon és azt, amit a csípőjével tesz. Kérdésére felpattannak szemeim és azonnal az ő íriszeibe fúrom a sajátjaimat. Tekintetem sötétebé válik a vágytól. - Újra kell ízlelnem ahhoz, hogy válaszolni tudjak. - hangom is mélyebb színt vett fel. Ezúttal a finomságot teljesen felvltja a türelmetlen és elemi erővel lecsapó szenvedély, az ösztönös vágy, ami utat tör magának. Falva csókolom és harapom ajkait, játszadozom nyelvével és ízlelem meg újra. Két tenyerem közé fogom arcát, amíg újra csókolom őt. Mikor ismét elszakadok tőle, tekintetem az övét keresi, de közben elégedetten nézem meg a heves csóktól finoman felduzzadt ajkait. - Mit szólnál hozzá, ha ezt máshol folytatnánk? - nincs abban semmi meglepő szerintem, hogy ezzel hozakodok elő. Azt hiszem pontosan tudta ő is, hogy mire megy ki a dolog. Arcáról lecsúsznak a kezeim, míg a válaszára várok.
Ó édes, ha tudnád, hogy én milyen titokzatos is vagyok valójában… két dolog nem fog ma titok maradni előtted, a nevem és az, amit ez a ruha rejt… mert bizony azt én is akarom látni, hogy mi van az a ruha alatt. Érzem vállán és tartásán is, hogy biztosan nem fog ronda látvány fogadni… és egy kidolgozott férfitest igazán lázba tud hozni. Főleg, ha ujjaimmal végigsimíthatok valaki kemény hasán… vagy akár belemarkolhatok a kemény hátsójába az illetőnek. Jó, akár itt is megtehetném azt, bár egyrészt ruhán keresztül nem olyan izgalmas, másrészt azért egy lány nyilvánosan mégse. Mi nem fogdosunk hátsókat, mi, mint a kiscica dorombolunk. Azt is csak az érzi és hallja, aki igazán közel van, ahogy azt is, hogy én éppen hozzásimulok, vagy finoman megsimítom nyakát. Tekintetemet is csak ő látja, ami szinte hívogatja az ő tekintetét, s látható benne az a vágy, ami egyre inkább fokozódik, azt hiszem bátran mondhatom, hogy mindkettőnkben. Borzasztóan vágyakozok már arra a csókra, aminek a gondolatával már egy ideje játszadozok, de azt hiszem ezt ő is nagyon jól tudja, ennek ellenére még várat… pedig tudom, látom rajta, hogy ő is ugyanannyira akarja, mint én. De azt hiszem, bőven megérte várni rá, mert pontosan olyan, amilyennek lennie kell… amilyennek képzeltem. Nem olyan egyszerű dolog, hogy valaki ilyen jól csókoljon… sőt, a legtöbb ember nem is nagyon tud. Nem véletlen, hogy ügyfelekkel nagyon ritkán szoktam és akkor se én törekedek rá. Egy rossz csók minden varázást elviheti a dolognak, de valahogy itt ettől nem féltem. Akin ennyire látszik, hogy tapasztalt már a nőkkel, az biztosan nagyon is jól műveli a dolgot. Igazából, egy pillanatra azt is elfelejtem, hogy még nem csak kettesben vagyunk, hanem nézőközönségünk is van. Ilyenkor erre nem igazán szoktam figyelni… főleg, hogy nem igen szoktam mostanában hozzá, hogy nyilvános helyen csókolnak meg. Az intimitás leginkább a zárt ajtók mögé szorul részemről. Mielőtt másodjára is megcsókolna finoman elnevetem magam, az előző csók finomsága után pedig szabályosan meglep a mostani hevessége, de természetesen csak egy röpke másodpercre, utána már belőlem is előtör ugyanaz a hevesség. Ujjam a nyaka cirógatásából egyből hajába túrnak, s ajkaimmal szinte hozzátapadok az övéhez. Persze a csók végén finoman beleharapok alsó ajkába, huncut kis mosolyra húzva számat. Ha már ő is kóstolgat, akkor ugyan én is megteszem. Miután felnyitom szemeimet s az övéibe nézek, ha lehet, csak még jobban kívánom azt, hogy elmenjünk valahova, ahol kettesben és ruha nélkül játszadozhatunk egymással. Látom rajta, hogy kíván, s ez igazán fel tudja hevíteni a vágyaimat. Tudja pontosan, hogyan kell egy nőre nézni… kicsit azért sajnálom, hogy csak egyszer fogom látni ezeket a tekinteteket… bizony lehetne néhány állandó vendégem ilyen, mint ő. - Azt hittem már sose kérdezed meg… - Egész halkan mondom ki a szavakat, de mielőtt bárhova is mehetnénk, én hajolok oda hozzá, de csak egy aprócska csókra, hogy aztán eltávolodjak tőle, egész testemmel, jelezvén, hogy mehetünk, akárhova is akar vinni. Útközben a pultról leemelem táskámat, már csak azért is, mert fontos eszköz található benne… értem én, hogy jó pasi, de ki tudja hány nővel volt már hasonló kalandja, én pedig nem nagyon engedhetek meg magamnak semmi bakit. Ahogy az irodájához érünk, én háttal a falnak dőlök, amíg kinyitja az ajtót, majd, ahogy beérünk, előtör belőlem hevesebb énem és nekidöntöm az ajtónak, kezeimet mellkasára simítom és hozzásimulok, miközben egy egészen rövid pillanatig csak szemeibe nézek, aztán megcsókolom, pont annyira hevesen, amennyire kell… nem rohanom le, de nem is finomkodok… egyszerűen vágyok ezek után a csókok után, azok után, hogy milyen bemutatót tartott még a tánctéren…. Közben megragadom felsőjét is, amit hirtelen engedek el és a csókot is hirtelen szakítom meg, eltávolodva tőle. Nem… Oriana, nem leszel könnyűvérű… ennyire nem fogod kimutatni, hogy mennyire akarod te ezt a dolgot. Hátrébb húzódok tőle kicsit, ajkam szélét megtörlöm kicsit, mert a rúzsom feltehetőleg már nem csak ott van, ahol kéne, huncut mosoly jelenik meg szám szegletében és elindulok egy kis „felfedező útra”. Igazából, csak azt akarom elérni, hogy ő jöjjön utánam, azok után, hogy én így letámadtam. Csípőmet ügyesen ringatom előtte, ahogy az íróasztal felé libbenek, nem gyors léptekkel… inkább van azon a hangsúly, hogyan is riszálom előtte a hátsómat, mintsem, hogy el is érjek valahova. De ha sikerül az asztalig eljutnom, akkor ott nézelődni kezdek kicsit. Ha meg nem… nos, azt se igazán bánom. De ahogy hátat fordítok neki, táskámból előkapok egy óvszert és szoknyámat finoman felemelve harisnyám szélébe csúsztatom, azt pedig az íróasztalra rakom, úgyis csak útban lenne.
Ravasz kis vigyor jelenik meg a képemen. No lám, örömmel veszem tudomásul, hogy nem akarja eljátszani, miszerint nem tudja, hogy hová fogunk kilyukadni. Pedig tudja jól,minden nő tudja, aki belemegy egy ehhez hasonló játékba, mint amibe mi is belekezdtünk. Nem kell ezt már tovább kommentálnom, helyette inkább csak megfogom a kezét és az irodám felé megyek vele. Csak nagyon kevesen tudják, hogy nyílik onnan egy háló is. Nem lakom a kaszinóban, de van, hogy itt alszom, ezért kénytelen voltam átalakíttatni a belső teret és most így az irodám egyszerre egy kényelmes háló is, természetesen zárt ajtók mögött, a tárgyalópartnereimnek semmi szükségük arra, hogy tudjanak erről. És itt most szó szerint értem ezt, minek kellene, hogy ez a tudomásukra jusson? Lényegtelen információ nekik. Az irodába érve az ajtónak taszít és egy még szélesebb és elégedettebb mosoly terül szét a képemen. - Milyen türelmetlen vagy… - még a csókja előtt lehelem ajkaira, de érezhető a hangomból, hogy ez most nagyon is ínyemre van. Nem finomkodik, de nem is durva, tudja, hogyan is csinálja, akár egy profi… ami azért agyam egy hátsó zugában elindít valamit, de egyelőre nem gondolkozással akarom tölteni az időmet. Ajakai az enyémre tapad, ingemet ragadja meg, aztán hirtelen enged el és távolodik. Na neeem… ez viszont már egyáltalán nem tetszik. A keze után kapok, ahogy megindulok utána és ha sikerült megfognom, akkor visszarántom magamhoz, figyelve arra, hogy ezzel azért fájdalmat ne okozzak neki. Íriszeibe fúrom a sajátjaimat, ahogy lefelé nézek rá – hiszen magasabb vagyok nála – és egy pillanatra összeszűkülnek a szemeim, aztán hirtelen csapok le ajkaira és csókolom meg őt. Intenzíven, hevesen és ha nem tol el magától, akkor megragadom és felveszem a csípőmre, majd az asztalom felé indulok el vele, miközben végig csókját falom, azt is alig hagyva, hogy levegőt vegyen. Vagy, hogy én levegőt kapjak. Az asztalhoz érve arra teszem le, mindig nagy rendet tartok rajta így nem kell attól tartanom, hogy papírok tömkelegére fog érkezni. Tenyereim az arcára siklanak és azok közé fogom őt. Elengedem, végre oxigénhez juthatunk mindketten, de nem hajolok el tőle, combjai közé állok be és kisöpröm arcába tévedt hajszálait. - Felfallak… - suttogom és megint megcsókolom, miközben ujjaim leszaladnak a testén és a ruhájával kezdek el babrálni, ideje kicsomagolni az „ajándékom”. Elhajolok kívánatos és édes ajkaitól, hogy a nyakának bőrét csókoljam meg, majd a fülcimpája felé haladon ezen az ívelt és kecses területen. Nem tétlenkedek és nem is szarozok a vetkőztetéssel, gyorsan és ügyesen bújtatom ki a felsőtestét ruhája börtönéből, hogy aztán kezem a mellére csúszhasson és masszírozni kezdem finoman, de határozottan. Ha eddig még nem tette meg, akkor másik kezemmel az övé után nyúlok és az ágyékomhoz vonom, hogy érezze, mennyire is akarom őt, ráadásul szeretném magam tenyerének simításába lökni.
Elérem a célom… mint mindig. Egy nőnek tudnia kell, hogyan érje el, hogy őt jobban akarják, mint ő akarja a partnert. Legalábbis, ezt a látszatot kell kelteni, egy-egy tekintettel nyugtázni, hogy osztod a piszkos gondolatokat… egy-egy apró simítással jelezni, hogy akár ki is próbálnád őket. De ne a nő tegye meg az utolsó lépést. Az ujjad köré kell csavarni a másikat, hogy már ne tudjon szabadulni attól a tekintettől, vagy akár vörös, puha ajkaidtól, amikkel olyan finoman kényezteted az övét. Nem lepődök meg, mikor kezem után nyúl, attól se félek, hogy esetleg elvesztem egyensúlyom, ahogy visszahúz, hiszen egyből meg is tart, én pedig kezemet ismét mellkasának támasztom. Állom tekintetét, amiben látom, mennyire nem szereti a hasonló viselkedést, de hát ez sose akadályozott meg engem. Nem aszerint fogok cselekedni, ahogy mások szeretnék… kivéve, ha fizetnek ezért. Itt pedig erről nincs szó és egyértelműen játszadozni akarok vele. Nem csak abban az értelemben, ahogy ő is velem. Szeretem megmutatni, hogy nem minden nő az a szerencsétlen leányzó, akit a pasik gonosz módon elcsábítanak, aztán térdremegve rohannak az ágyba utána, hogy aztán sírhassanak, amikor közlik, hogy hát bizony ez csak egy kaland volt, te meg mehetsz a francba édes. Azt hiszem, ezt többször mondtam én, mint nekem mondták volna. Sőt… nekem még nem is mondta soha senki, mivel sose volt rá szükség. Mindig tudtam, mikor kell távozni, vagy éppen kirúgni az illetőt az ágyamból. Lábaimat szinte automatikusan kulcsolom dereka köré, ahogy megemel, kezem pedig nyakára siklik, ezzel is tartva magam és a nem létező távolságot köztünk. Felső testemmel úgy simulok hozzá, mintha valamiféle mágnes vonzana oda, s az se zavar, hogy szinte alig kapok levegőt, olyan mohón csókol. Borzasztóan üdítő, hogy végre valaki más diktálja a tempót, s nem nekem kell uralkodnom, csak, mert ezért fizetnek. Egy igazi férfi igenis érje el, hogy ő mondhassa meg, hogy mit kell csinálni… ezt pedig bőven kihoztam belőle azzal a kis megszökésemmel. Nem is szórakozik sokat, egyből az asztalához visz, ahova miután letesz se engedem el lábammal derekát, sőt, ajkait se akarom távol tartani sajátjaimtól. Ahogy az adrenalin elindul bennem, szívem hevesebben ver, s mozdulataim is sokkalta kapkodósabbak lesznek, de hála a rutinomnak, ez csak hevesebbnek látszik kívülről… Egyáltalán nem látszik, hogy egy-egy apró simítás mennyire ösztönösen jön már, s nem az én irányításom ez igazán, csak a pillanat akartatja velem, hogy kezem hajába simítsam és meg is ragadjam azt finoman persze. Ha elkap a hév, nem szoktam finomkodni ilyen esetekben. Az maradjon meg a kis fiatal szerelmespároknak, hogy finoman simogatják egymást közben… Automatikusan nyitom ki szemem, ahogy eltávolodik tőlem, hogy láthassam az ő tekintetét. Ha eddig nem voltam eléggé beindulva, ez biztosan segít… mert imádom látni, hogy akarnak. - Csak óvatosan, nagyfiú… lehet más is megkóstolna még... - Nevetek halkan a kis megjegyzésére, majd persze mosolyra húzódik a szám, ami csak akkor tűnik el, mikor ismét megcsókol. Keze simítására egy egészen picit szaporább lesz lélegzetem, s úgy mozdulok, ahogy ujjai simítják testem, még ha ruhán keresztül is történik ez… így is igencsak ingerel. Ujjaim ismét az ingére tévednek, s legszívesebben letépném róla, nem törődve azokkal a gombokkal… de először csak elkezdem kigombolni a gombokat, viszont túlságosan is hozzá vagyok simulva… sőt, egyre türelmetlenebb is leszek így végül a második után leginkább csak megragadom az anyagot ott, ahol már kigomboltam és egy határozott mozdulattal nyitom szét, hagyva, hogy a többi apró műanyag a földön kössön ki. Miközben ő nyakamat kezdi csókolni, amire persze ösztönből hajtom hátra fejem kissé, hogy teret adhassak minden csodás kényeztetésnek, én megszabadítom ettől a ruhadarabtól, s most már fedetlen felsőtestét fedezem fel simításommal. Picit hátrébb húzódok, mikor megérzem, hogy ruhám cipzárját lehúzza, s hozzásegítek, hogy megszabadulhassak az aprócska fekete ruhától, feltárva ezzel persze azt a szépséget, ami alatta van… na jó, meg a piros szépséget, ami azt fedi jelenleg. Ó milyen szerencse, hogy munkából jövök… lehet bánnám, ha nem így néznék ki jelenleg… had higgye csak a drága, hogy mindig így kicsípem magam és kínzom ezekkel a gyönyörű, de brutál kényelmetlen vackokkal magam. Teljesen más benyomást kelt egy ilyen nő a férfiak számára, erre már rég rájöttem. Egy picit elmosolyodok, de persze hagyom, hogy keze irányítsa enyémet. Mintha erre szükségem lenne… de nyilván, megint csak tetszik, hogy nem én irányítok… lehet el kéne játszanom, hogy nem is vagyok annyira profi, mint amilyennek eddig tűntem? Beleharapok alsó ajkába, el is nevetem magam, majd másik kezemmel is nadrágja felé kezdek el kutakodni, természetesen, hogy kigomboljam azt. - Lehet én fallak fel téged… - Teszem hozzá, miközben persze már ki is gomboltam nadrágját, lehúzom a cipzárt is, s egyik kezemet becsúsztatom, hogy eggyel kevesebb réteg alatt is érezzem, mi is van odalent… Ó, de még mennyire, hogy érzem. Pimasz kis mosoly jelenik meg arcomon, majd szabad kezemmel végigsimítok nadrágja peremén, hogy hátulról letoljam azt, ameddig tudom, a többit meg tudja maga is oldani… kezemet is elhúzom onnan, s közelebb simulok hozzá, hogy a kintihez hasonlóan csípőmmel ingereljem kicsit, miközben egyenesen szemeibe nézek. - Kíváncsi vagyok, meddig lehet húzni téged, mielőtt úgy igazán nekem esnél… - Igazán incselkedek vele, s ismét bevetem az abszolút gonosz módszeremet… és beleharapok alsó ajkamba.
Kezdőlap
Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by 
Tárgy: Oriana & Vincent 