Az a legjobb abban ha valakinek van pénze, hogy meg tehet dolgokat amire vágyik. Akinek meg nem csak pénze van hanem rengeteg is belőle, az pedig a pénzzel még több pénzt tud keresni ha nem buta. Itt vagyok én. Sok sok millióm van dollárban, ha nem akarnék nem lenne szükségem arra, hogy a hátra levő életemben bármit is dolgozzak. Mégis ahogy az emberek egy újabb és újabb szeletett akarnak a tortából úgy kínálják fel akaratlan is a remek lehetőségeket, hogy helyettük én kapjak abból a tortából még nagyobb részt.
Most itt a külvárosban ma este szert tettem egy újabb befektetésre. Egy nem túl menő lebuj került a birtokomba, viszont a hely remek helyen van. Főleg ha figyelembe vesszük a jövendőbeli város fejlesztéseket. Még bármi lehet a helyből. Sztriptíz bár, esetleg sport bár, vagy egy gyors étkezde, vagy csak egy kicsit igényesebb csehó ahol nem szaglanak a vendégek. Jelen pillanatban nem az a kimondott sztriptíz bár, de dolgoznak itt lányok akik esténként borravalóért riszálják magukat. Nah jó legyünk őszinték. A hely azért nem megy mert rossz helyen akarnak rossz műsort eladni. Ugyanis a táncos lányok egy Broadway szerű zenés táncos előadást mutatnak be. De az ilyen előadásoknak a nagy kaszinók színpadán a helye, nem pedig külvárosi szórakozó helyein. A külvárosban nem a túl tehetősek laknak, és nem is a turisták, hanem a középosztálybeli helyiek. Nekik pedig egy sör kell és mellé valamivel olcsóbb szórakozás.
A főnöki irodában üldögélek egy kopott kis íróasztal mögött miközben egymás után jönnek és mennek az alkalmazottak. Sorban meg nyugtatok mindenkit, nem tervezem be zárni a helyet. Mindenki munkája biztosított. Persze hazudok. Még egy két nap és megjelenek itt egy dizájnerrel és közösen kitaláljuk mit is lehetne ebből kihozni. Amint pedig ez eldől jönnek a tervezők. A költség számítások legkésőbb két hét múlva megkezdődnek az átalakítások. Az embereknek pedig választása lesz. Vagy dolgoznak egy másik szórakozó helyemen, vagy utca. Mert az biztos, hogy nem azért vettem meg ezt a lyukat, hogy a pénzem lehúzzam benne. Végül azonban lassan az este végére érek túl vagyok a kidobókon, a pultosokon, a takarítókon, a pincéreken és a táncosok nagy részén. Kezdem unni a dolgot, és azt fontolgatni mára itt hagyom abba a beszélgetéseket. Mikor is a belépő táncos felkelti az érdeklődésemet. Vörös. Hihetetlenül vörös, és ahogy végig nézek rajta látom ez az eredeti hajszíne, nem fejtett, nem színezett. A tejfehér bőr, és a szeplők erről árulkodnak. Kíváncsivá válok érdekelni kezd a csaj. Előre dőlök a székben és meg támaszkodom az író asztalon.
-Jó estét! A nevem Adam Cooper, és mostantól enyém eme csodás kis hely. Mint tudja eddig senkit nem bocsájtottam el. Viszont minden új alkalmazottamat szeretném kicsit jobban meg ismerni. - Magamban kissé mosolygok is. A nevem pont megy a haja színéhez. - Kérem foglaljon helyet! - Mutatok az íróasztal túloldalán lévő székre, és magamban döntésre jutok. Meg próbálom meg dönteni a csajt. Ezért meg nyomom az asztalon a telefon gombját és kiszólok a titkárnőnek. - Ma este  már nem fogadok több embert. Akik nem kerültek sorra azok haza mehetnek.