HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FONTOS!
Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK!
Bővebb információ: ITT
Az új elérési cím: ITT
A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox

Latest topics
» Muzsika Tv
Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes

» Colors Of Seattle
Csüt. Ápr. 07, 2016 7:49 pm by Vendég

» Admin hírek
Csüt. Jan. 28, 2016 12:08 am by Danny Doyle Haynes

» Giulia Bianchi
Vas. Jan. 24, 2016 12:28 pm by Giulia Bianchi

» Avatarfoglaló
Kedd Jan. 19, 2016 12:40 pm by Vendég

» Elkészültem!
Hétf. Jan. 18, 2016 11:29 am by Vendég

» Bernadette Ainsworth
Szomb. Jan. 16, 2016 3:11 pm by Bernadette Ainsworth

» Minden, ami Las Vegas
Szer. Jan. 13, 2016 9:34 pm by Admin

» Avataros oldalak gyűjteménye
Szer. Jan. 13, 2016 9:19 pm by Admin

Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (26 fő) Vas. Jún. 01, 2014 9:04 pm-kor volt itt.

Share | .
 

 After the problems... - The new world is not reassuring

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next
SzerzőÜzenet

The city of sins awaits you

avatar
Ville Deadman Wallow

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 42
◮ tartózkodási hely : mindig máshol
◮ hozzászólások száma : 674
◮ join date : 2014. Sep. 16.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: After the problems... - The new world is not reassuring   Kedd Nov. 18, 2014 10:55 pm

Előzmények...


Egy új cigire gyújtva hagyom ahogy a nap a pofámba süt. Dél van, valamikor a legforróbb időpont a körzetben, most mégse zavar. Csak mélyre szívom a parazsat a retkes téglafal mellett, és fél szemmel figyelem a többieket. A kedélyek megnyugodtak. Úgy néz ki. De nem nyugodott minden meg. Belül. Akármit is rendeztek el a seggfejek, az ellentétet nem lehet számokkal eltörölni.
A betonba taposom a csikket, de még mindig kattog az agyam. Vespát figyelem. Azt a geci seggfejet, aki soha nem tud a pofájára zárlatot tenni. Mellette Greg.. mindketten vigyorogva heherésznek, Té és a Zsindelyes, mindenkit kurvára megvettek, én mégse tudok lenyugodni. És akkor jön ki a díszes társaság..

Még nagyobbat taposva a betonba, indulok el vissza a kisbusz felé. Semmire se vágyom jobban, mint egy adag porra, a néma tudatlanságra és felejteni a tényeket. Mick.. Mick elhúz mellettem, tekintettel az elmúlt órára odabiccentek, de ennyi. A kedélyek megnyugodni látszanak...

Aztán a lány az akit alig balra belő a szemem. Az új motorjának dől, valami királynőként terpeszt fölötte, és nehéz ellenállnom egy kóbor mosolynak. Egy emléknek...

Akkor is dél körül volt. Amikor hazamásztam tőle. Hogy mi történt ott? Vagy azon az egész éjjelen? Kurvára mindegy. Mégis először a hangstúdióba vitt az utam, ahol Grid.. Dieterrel egyetemben valami új hangzásvilágon dolgozott. Megálltam az ajtóban. Egy darabig csak figyeltem őket, úgy bújnak egymás fülébe mint a vérbeli buzik, de aztán csak megköszörülöm a torkomat és megkopogtatok a kereten.

- Mielőtt szobára mentek Grid, beszédem van veled. - nyögöm ki, megállva ott az ajtókeretben, eszemben sincs beljebb lépni.

- Nicsak.. nicsak.. A tékozló fiú csak nem hazatért?? - Grid cinikus hangja, de kurvára nem érdekel annyira hogy felvegyem. - Veled meg mi történt? - lassít meg amikor elindul a közelembe - Csak nem megint összetűzésbe kerültél a tűzoltókkal? - a füléig tartó széles vigyor, nekem meg ennyi jut eszembe:

- Ha.. ha.. ha.. - szótagolom, ha nem lenne világos a humoráért mennyire odavagyok és egy szál cigit tolok a képembe.

- Ville már kismilliószor megmondtam hogy ne dohányozz itt! Kérlek.. - Dieter hangja, de most nem hat meg hogy ne ellenkezzek.

- Nyugodj Dé.. nyugodj... Egy kis kibaszott füstbe még senki nem halt bele... - aztán lobban a láng és mélyre szívom a cigimet.

- Mit akarsz itt Ville! Újabb kívánságod van?? Nő kell? Lány?? Drog? Esetleg valami elmebeteg dolog unalom ellen? - Grid kis híján csak a körmeit nem nézegeti, de jól tudom mire számítsak tőle.

- Szívesség.. - tolom a képébe a füstömet, és nem érdekel hogy legyezgetve kezd köhögni tőle.

- Tudod, hogy a szívességnek ára van. - veszi le az undort a képéről, és csak figyel a részletekre! Meglepőőő...

- Mit akarsz. - kérdezem, de erős a gyanúm hogy ez nem így működik.

- Előbb azt mondd meg Te mit akarsz én meg majd megszabom az árat. - szipog meg a szemeimbe és én tudom a legjobban, hogy mindennek ára van.

- Egy BMW 1200 GS-t. Koromfekete. Új.. - bököm ki a lényeget miközben vállammal már a keretet támasztom.

- Na! - szélesedik ki a vigyor a pofáján - Csak nem megint száguldani kezdesz?? - az a cinikus vigyor.. Ilyenkor tudnám rommá törni az orrát.

- Nem nekem lesz. - fújom megint a képébe a füstöt, csak hogy szokja az egészet, de úgy néz ki nem futamodik meg.

- Hát akkor kinek? - guvad a szeme, és erős a késztetés a tényre, hogy ne elégítsem ki ezt a kíváncsiságot.

- A lánynak..  Octobernek... - teszem hozzá megint, a hamut lepöccintve a földre - Az övét megfújták az oroszok. És ígértem neki egyet. - megvakarom a fülemet, de nem mert bármit is számítana.

- Micsoda lovag.. - fűzi a szemét keskenyre, és most van a második alkalom az elmúlt fél percben amikor szívesen pofán vágnám.

- Nem vagyok kíváncsi a humoros megjegyzéseidre. Azt mondtad barátkozzunk vagy nem?? - mély a hangom zöngése, de nem mert neki szánom.

- De.. de.. - még mindig vigyorog, de nem mosom le a képéről. Mázlija van a szemétnek. - Okééé.. - vesz nagy sóhajt mintha legalábbis nehezére esne - Van a bandának némi félretett tőkéje... ínségesebb időkre, de cserébe te jössz majd nekem eggyel. - szünetet tart, ami gyanakvással tölt el némi fenyegetésre - Nem kérdezel.. nem ugatsz bele. Megcsinálod. Akármit. - nem tetszik. Se a szöveg, se a képe. Bele is telik némi időbe amíg átgondolom az egészet, de aztán...

- Legyen. - bólintok rá, és ha már meghoztam a döntésem nem köpök bele. - De a csaj ne tudjon róla. Egy kurva szót se.. - ez meg az één kikötésem. - Legyél te a szívélyes és kedves nagybácsi. - köpök kis híján a földre, de a valamit valamiért elv érvényesül.

- Megegyeztünk! - vágja rá, és mintha még mindig fülig érő szájjal vigyorogna a gecije. - Egy mukkot se! - még mindig vigyorog.

Én viszont nagy sóhajt veszek. Véleményem jeléül látványosan ráhamuzok a cipőjére, azzal ellökve magam az ajtótól, elindulok hátra, a lakás irányába.
Ez is elrendezve...
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
October Soininen

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 30
◮ tartózkodási hely : In the state of Creativity
◮ hozzászólások száma : 869
◮ join date : 2014. Sep. 30.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: After the problems... - The new world is not reassuring   Kedd Nov. 18, 2014 11:45 pm

/ Néhány nappal a béketárgyalás előtt... /

Dieter a keverőpult fölött nyúlkál, kobakján a jókora fejhallgató. Grid mellette áll zsebre vágott kezekkel és minket néz a hangmérnöki helyiség ablaküvegén túlról. Hogy miféle kifejezés ül az arcán, nehéz megmondani. Ahogy elhal az ének, végül a zene, elégedett vigyort vetít ránk. Mozog a szája. Még mindig minket néz, de Dieterhez beszél. Vállon veregeti, aztán magára hagyja.
Míg a srácok a hangszereiket rakosgatják, és röhögcsélnek körülöttem, én ki is mennék innen. Grid lép az ajtóba, egyenesen elállva az utam. Megtorpanok előtte.
- Szép munka, fiúk. És October. – dicsér meg minket. - Nagyon jól állunk. Ha így folytatjátok, az új lemez a tervezettnél előbb kerül piacra.
Nahát, ez igazán remek hír! Én személy szerint örülök neki, és talán a srácokat is ösztökéli, büszkeséggel tölti el.
- October, van egy perced, vagy sietsz valahova? - kérdezi Grid.
- Nem, nem sietek. – mosolyodom rá.
- Már egy hónapja itt vagy, de még nem volt alkalmam megköszönni a munkád, és a lelkesedésed.
Megugrik a fél szemöldököm. Értetlenül pislogok rá, nem világos hová akar kilyukadni.
Folytatja.
- Tudom, hogy a srácokkal néha milyen nehéz... – döngi.
Egy lapos, sunyi vigyor kúszik az arcomra.
Néha?
- Gyere, mutatok valamit. – fordul sarkon egyszerűen, és elindul az épület kijárata felé. Kényelmes, ráérős léptekkel halad a folyosón. Én meg mellette. Az ajtónál előre enged, aztán ő is kilép az utcára.
Kis híján átesek azon a fekete BMW motoron, ami az épület előtt parkol. Egyből megakad rajta a szemem. Pont ugyanolyan, amilyet elszartak az oroszok. Vagy ez az lenne? Meredek a járgányra, majd néhány másodperc múlva Grid-re pillantok. Önelégülten vigyorog rám, s jobbjával int a kétkerekű felé.
- A tied. – mondja.
Én meg azonnal megkukulok. Hülyébb fejet aligha vághatnék. Mázli, hogy a srácok csak most kezdenek kiszállingózni, legalább nem látják a bambaságom.
Csak tátom a számat. A szemem a motor és Grid ábrázata között ugrál.
- De… miért? – nyögöm ki végre.
- Egy apró vigaszdíj a hűvös fogadtatás miatt.
Méghogy apró!!!
Attól tartok hallom a szavakat, de a jelentésüket közel sem fogom fel. Nagyon lassan csöpögnek le a tudatomba.
Egyszeriben hihetetlen átváltozáson mennek keresztül a vonásaim. Felragyog az arcom, és élesen felsikkantok, miközben a szám elé kapom a kezeimet. Úgy érzem, mindjárt elájulok a gyönyörtől.
- IstenemistenemISTENEEEEM!!! – hangos visongásom végiggurul az utcában.
A következő pillanatban Grid nyakába ugrok, kis híján fellököm. Nyomok arra a kerek képére egy cuppanósat, aztán nagy vigyorgások közepette leszállok róla.
- ÁÁÁÁÁÁ!!! Nem hiszem el! – méregetem a motort, ahogy köre bejárom. Fölüle nézek megint a menedzserünkre. - Kösz Grid!
- Nincs mit. Semmiség.
- De honnan… honnan tudtad? Ez a moci pont olyan, mint amilyet elloptak. – magyarázom még mindig a hitetlenséggel küzdve. Persze már levettem, hogy ez nem az. Csillivilli, sehol egy karcolás, vadi új.
- A jótündér keresztanyádtól. – kacsint rám.
- Van nekem olyan? – vigyorgok rá, mint a vadalma.
Megvonja a vállát.
- Ezek szerint. De maradjon köztünk.
Lövésem nincs honnan találta ki, kitől informálódott, vagy csak ráérzett-e, és szívat ezzel a jótündéresdivel, de kurva hálás vagyok érte. Baromi boldoggá tett. Az nem kifejezés mennyire.
- Ez hihetetlen! – nevetek fel újra. - Nem is tudom mit mondhatnék.
Vespa persze zúgolódik a háttérben, hogy biztos lefeküdtem Grid-del, azért ez a nyájasság. A többiek meg bőszen osztják a véleményt. Csak Ville hallgat.
Letojom mit beszélnek a rossz nyelvek. Most csak ez a csodajárgány számít. Szerintem Dieter volt a besúgó. Tuti. Más nem lehet. Ő volt velem ott, amikor beszereztem az előző mocit.
Ha tudom, hogy a valódi jótündér kresztanyámnak egy szívességben fáj ez a járgány…

***
/ A jelen /

Már attól repes a szívem, hogy senki nem került kórházba. A kedélyek úgy-ahogy lecsendesedtek. Nem az igazi a légkör, de volt már rosszabb is. A srácok nézhetnék a dolog jó oldalát; Mickey-vel belebarátkoztunk mindenki zsebébe egy-egy millát. Innentől nyugodtan fújhatnak rám. Bűntudat zéró.
Némán sétálok ki a raktárépületből. Kétkerekű acéllovam előtte vár.
Mára nincs semmi beütemezve. Szabadok vagyunk, mehet mindenki arra, amerre kedve szottyan.
A fejembe húzom a fekete bukóm. Átemelem a lábam a motor fölött és kényelmesen elhelyezkedem a nyeregben. A srácok beszállni készülnek a kisbuszba. Ahogy nyüzsögnek, rájuk nézek. A nyitott plexi alól találkozik össze a tekintetünk Ville-vel.
A benti események óta nem hagy nyugodni egy kis belső hang, és szeretnék utánajárni, hogy mi ez. De lehet, csak én értelmezek félre dolgokat. Mondjuk nem ártana tisztázni, mielőtt tévesen ítélek meg valamit. Vagy valakit.
Odagurulok a motorral Ville-hez.
- Ráérsz? – búgom a bukó alól. - Nincs kedved egy kis száguldáshoz? A múltkor úgyis elmaradt.
A számat eltakarja a sisak, legfeljebb a szememen láthatja, hogy mosolygom.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Ville Deadman Wallow

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 42
◮ tartózkodási hely : mindig máshol
◮ hozzászólások száma : 674
◮ join date : 2014. Sep. 16.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: After the problems... - The new world is not reassuring   Szer. Nov. 19, 2014 1:28 am

... Ez a nap is olyan mint a többi... Ma is felvétel, mint az utóbbi három napban, egyhuzamban, mégse érdekel a több mint 12 órás munkarend. Újabb dalnak van vége, és a vigyorgó bólogatásokból a túlfélen azt szűröm le, hogy ennek a napnak is lőttek.
Grid vigyorog.. már hogyne tenné a szemétje, mindig villan az arca, ha nullák kerülnek terítékre, és lefogadom bennünk is simán csak ennyit lát. Marhák a vágótelepen..

Leengedem a kezem, a füst az orromba szivárog. Dieter még mindig nem veszi jó néven, de ha átütő sikert akar, ez.. az én feltételem.
Nagyot sóhajtok és a pofákból úgy tűnik vége. Egy elnagyolt bólintás a háttérben, a fiúk zúgolódni kezdenek, de én még mindig csak Gridet nézem. Ekkor biccentem a másodikat.

A lány elindul, megtorpan. Az állványt lejjebb engedem, hallok, még ha nem is fülelek. Aztán Greg szól be oldalról.

- Akárhogy is van, jó segge van ennek a nőnek... - fűzi hozzá csak mellékesen de aztán vigyorgással rázva a fejét, el is tűnik Té felé...
Na ja...

Megszívom az orromat, mégse cselekszem. Pár újabb szó a Zsindelyessel, jelzek neki, hogy jó lenne ha odafigyelne az utolsó ütemre, de aztán mindenki szivárogni kezd. Kifele. Én meg sanszosnak érzem a dolgot rágyújtani egy újabb cigire..
Kifelé az út, jellegtelen. Egész végig Té baktat mellettem és a nézeteit fejti ki valami.. faszom se tudja milyen dologról, az én szemeim mégis csak szemben, az üvegen(ajtón) keresnek.

- Hé, Ville! Várj! - kapja el a karom biztosítva hogy ráfigyelek és újabb légbőlkapott fantazmagóriát ad elő.

- ...szerinted nem mutatna jól?? Mi!?? Szerintem zsír lenne! Tök zsír! - vigyorog - És aztán mi is bekerülünk a képekbe, és máris ott a színpad! Tádááám.. És ROBBANÁS! - hevesen gesztikulál, én mégis néha a háta mögé figyelek. És UGRIK! Nem, nem Té.. nem ő ugrándozik örömében hanem a lány. Én meg mosolyogni kezdek.

- Na mi van.. ennyi? - néz Té bambán a szemeimbe - Most kiröhögsz?? - neki több ész kéne, nekem meg több türelem.

- Dehogynem zsír.. haver.. dehogynem.. - csapkodom meg a vállát, ahogy Grid teszi ezt folyton velem, az meg bambán leragad az egészben, nem tudja mire vélni.

Mikor kilépek az üvegajtón, Vespa már megint a földre köp. Hogy érdekel e? Nem kifejezetten. Csak a lányt bámulom, meg ahogy pipiskedik az egészre, taperolja, szagolgatja.. ugye rányalni nem fog!??( Shocked ) És elhúzva vagy 10 méterre tőle, rágyújtok egy újabb cigire.

- Látod ezt!? Látod?? A kis ribanc csak beteszi a fokhagyma seggét a nagyságos úr ölébe, azt máris dől neki a lé.. - Vespa suttog a háttérben de én csak egy kiadós levegőt veszek.

- Ugye hogy mondtam én neked! Vaj szíve van! - kiabálom a lány fele, aztán újabb vigyorral elindulok...



A mai nap viszont.. teljesen más.. Közel sem annyira kellemes, de még csak meg sem közelíti azt az estét, vagy játszik rá az egészre.
Belekapaszkodom.. A kisbusz ajtajának szélébe, odakinn még simán tart az őrjöngés, ki-mihez kezd majd ennyi lével, de nekem csak egyetlen vágyam van. Végre eltűnni innen a retekbe...
Már épp szállnék be, amikor Vespa megelőz.
A vállamba bök, én meg ránézek a helyére. Aztán értelmesen vissza a szemébe, hogy mégis.. mi a fasz az amit akar tőlem.

- Hé, Ville.. - vigyorog telibe, nekem meg nem tetszik az érzés - Végül is csak jól sült el hogy a ribanc berakta magát Mick alá vagy nem!? - az a teliszájas vigyor. Higgadt vagyok, nem éri el hogy már ezért megüssem, pláne mert ezt komolyan is gondolja.

- Foglalkozz a lével Ves.. Na meg hogy ne húzd meg megint azt a lányt! - utalok a szomszéd kis.. csekélységre, mire azonnal lefagy a pofájáról a vigyor.

- Hogy miii?? - tágul a szeme - Één NEM! Én megmondtam hogy nem! Már akkor is megmondtam hogy kurvára nincs közöm az egészhez, az a hülye tyúk.. - innen már nem érdekelt. Ami igen, hogy én nem akarom ezt hallgatni egész úton hazafele, ezért inkább intek Gridnek, hogy kösssz.. én taxival megyek. És akkor jön a képbe megint a lány..

Először megtorpanok. Nem mert megijedtem, csak épp váratlanul ér az egésze. Ves fintorogva beszáll, inkább néma kussban köp az egészre, én meg hálás vagyok hogy nem kell tényleg kiüssem. Grid tuti kinyírna érte..

Egy darabig csak nézem. A lányt.. Hogy gondolkodom? Nem mintha ezen bármit is átgondolni kéne, aztán ellököm magam a busztól.

- Nem taxi.. de elmegy.. - és mielőtt bárki is beugatna az egészbe, átdobom a lábam a motoron és a hasára fűzöm a kezeimet.


A hozzászólást Ville Deadman Wallow összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Nov. 19, 2014 12:26 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
October Soininen

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 30
◮ tartózkodási hely : In the state of Creativity
◮ hozzászólások száma : 869
◮ join date : 2014. Sep. 30.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: After the problems... - The new world is not reassuring   Szer. Nov. 19, 2014 11:25 am

Vespa torz fintora egy gúnyos vigyort vált ki belőlem. Pofátlanul rákacsintok, aztán már lököm is le a besötétített plexit az arcomra. Még mindig a basszusgitárost nézem. Összeszorított mutató- és középsőujjamat felemelem a bukómhoz intés gyanánt.
Bekaphatod.
Vespa csak azért ítélkezik a haverjaival együtt, mert gondolkodni már luxus.
Az önbecsülésemmel sosem volt baj. Állítólag a motorozás is dob a nők magabiztosságán.
Megvárom, míg Ville pozícionálja magát a hátsó ülésen. Érzem, ahogy megkapaszkodik bennem, aztán felpörög a motor és meghúzóm a gázt. A hátsókerék verebeknek való port kavar, az apró kavicsok hangosan ropognak a gumiabroncsok alatt, ahogy elhajtok a kisbusz mellől és megcélzom az utat.
Ville nem mondta merre, én meg nem kérdeztem. Ha vissza is akar menni a stúdióba, rohadtul rossz motorra ült. Én személy szerint egy emberrablás potenciális áldozatát látom benne. Ő csak akkor kezdhet gyanakodni, amikor nem a belváros felé veszem az irányt, hanem kifelé Vegasból a 95-ös úton.
Gondolom leugrani csak nem fog egy száguldó járműről.
Az úti cél Lake Mead. Keresztül kell hajtanunk Boulder City-n. A város 42 km-re fekszik Vegastól.
Elrohan mellettünk a 93-as útjelzést hirdető zöld tábla. A tájnak megvan a saját sejtelmes varázsa a sivatagos, rideg területeivel, a kopár sziklákkal és a körülöttünk vonuló öreg hegyláncokkal. Minden kihalt. A szürke betonkígyó lágyan kanyarog a senki földjén. Mienk az egész aszfaltcsík. A Paradicsomban érzem magam!
Mégsem húzom hátra koppanásig a gázkart. Nem akarom kinyírni magunkat. Gondolok az utasomra is. Nincs bukója sem. Ezért a kényelmes, kirándulós tempó. Nem akarom, hogy Ville feje, vagy akár Ő elszálljon az erős menetszélben. Az út sem olyan hosszú, hogy a moci nyugodtan kifuthassa a végsebességét.
Lesz rá még alkalom. Le fogok tépni LA-ba, és a tengerpartra még idén. Akkor majd Istenesen megdübörögtetem a lóerőket az autópályán. Az az igazi, amikor már rázkódik a sisak a fejeden a menetszéltől.
A kanyarokban enyhén bedőlök. Az egyenes szakaszokon gyönyörködhetnék a tájban, de inkább az utat figyelem. A messzeséget.
Alig fél óra múlva feltűnnek Boulder City első épületei. Beérve a lakott területre lassítok. Végighajtok a főúton. Csinos, barátságos kis városka. Mielőtt azonban kiérnénk belőle, megállok a benzinkútnál.
Lábbal kitámasztom a fekete csodajárgányt az üzlet előtt. A vállam fölött hátrapillantok, hogy lecsekkoljam, be van-e lőve Ville sérója, és vajon az arcára fagyott-e a mosoly, mint Chevy Chase-nek és Dan Aykroyd-nak a G-Force centrifugában. Megérdemelné a farokbűvölős beszólásáért. Hehehe.
Ettől függetlenül remélhetőleg minden rendben ott hátul.
A plexit feltolom a szememről.
- Jól utaztál? – faggatózom gunyoros hangszínnel. Az idő remek, de biztos nem volt melege.
- Láttam nincs cigid. Itt szerezhetsz. Én meg tankolok addig. – döngöm, és ha leszáll a nyeregből, én is így teszek.
- Ahova megyünk, innen már csak pár kilométer. – mondom, miközben a fejemmel a tó felé biccentek. Ha irányba néz, tisztán látszik a közelben elterülő víz kékje.
Ellenkezni nagyon nem tud. Rám van utalva.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Ville Deadman Wallow

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 42
◮ tartózkodási hely : mindig máshol
◮ hozzászólások száma : 674
◮ join date : 2014. Sep. 16.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: After the problems... - The new world is not reassuring   Csüt. Nov. 20, 2014 6:09 pm

"- Pancser.." - hallanám a háttérben ha még ott lennék, de hamar csúszik a gáz, morognak a kerekek és a lány, vele a jármű a seggem alatt, két másodpercen belül kinn van a főút valamelyik kietlen szegletében és nekem eszemben sincs megállítani.
Csak suhan a táj.. a gép falja a kilométereket, én meg a hátának dőlök. Biztosan tartom a seggemet és előtérbe kerül egy érzés. Egy régi... Egy baromi régi, amikor még én is megtettem. Amikor semmi nem számított, se az hogy élek vagy halok, folyton csak az az egyetlen pillanat amiben szabadnak érzed magad. Mert így is van. Szabad vagy... Arra a kibaszott, nagyszerű pillanatra...
És kurvára hiányzik az az érzés...

Megtelik a táj, én meg nem mondom hogy örülök neki. De egyszer vissza kell térni. Vissza az éltető magányból.
Ahogy lassítva besorol a kút fele, már lazábbra engedem. Még soha.. senki mögé nem ültem fel, még soha nem tudott senki a második helyre szorítani.
Ő mégis megtette...
Még el is vigyorodnék ezen, de most egész másvalami foglalkoztat. Ahogy megállnak a kerekek, lazítok az izmaimon. Tényleg elszoktam tőle, mégse szólok.
Nem érdekel hogy a hajam vagy 3-szor összecsavarodott, mi a faszt számít, csak beletúrok, és kétmarokra fogva a derekát leemelem magam a gépről. Csak valamikor ekkor szólalok meg.

- Azér' egy bukó nem ártana.. - jelzem csak mellékesen, nem neki, saját magamnak teszem, azzal elindulok a bolt felé. Aztán mégiscsak megtorpanok.

- Neked valami? - nézek hátra, csak félig nyújtózva az alakjára, miközben szemmel lazán végigmérem. Víz.. víz... Legalább lesz valami izgalom a héten...
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
October Soininen

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 30
◮ tartózkodási hely : In the state of Creativity
◮ hozzászólások száma : 869
◮ join date : 2014. Sep. 30.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: After the problems... - The new world is not reassuring   Csüt. Nov. 20, 2014 8:36 pm

Fogalmam sincs arról, hogy Ville presztizskérdést csinál a hátsó ülésből. Ha lenne, sem mondanék rá semmit, csak somolyognék a magam csendes kis cinikus módján. Én nem így élem meg ezt az egészet. Ez egy szimpla motorozás. Egy ártalmatlan kirándulás, amire elraboltam egy havert. Én baromira élvezem. Örülök, mint majom a fán. Kérdés, vajon Ville élvezi-e. Ha nem, majd kitalálok valamit, ami kimozdítja ebből a legendásan heveny életuntságból, amit még a káoszosok is kiszagoltak. Néha… Nagy szart. Gyakran átsuhan az agyamon a bandával töltött idő alatt, hogy a Slaves of hell nyugodtan átkeresztelődhetne akár Depis mód-ra is.
Nem, nem lököm be a tóba Ville-t, csakhogy éreztessem vele, még él és nem kell minden egyes percben hűnek lennie a középső nevéhez. Felnőtt ember vagyok, mások az eszközeim. Általában.
A tanksapkát csavarom le épp, amikor Ville felém fordul a kérdéssel.
- Egy félliteres bubimentes ásványvíz jöhet. Kösz. – nézek fel a szemébe mosolyogva. Aztán mégsem engedem el ennyivel. Ha elindulna a boltba, még utánaszólok. - Ville, tudsz motort vezetni?
Erről nem esett szó köztünk, csak az világos, hogy legutóbb némileg felvillanyozta a motorozás ötlete. Nem tudom, talán megérzés, hogy boldoggá tenné, ha Ő kerülne a kormányhoz.
Igen esetén…
- Hazának tied a kicsike. – döngöm banditamosollyal az arcomon. A pillantásomban sejtelmes fény csillan. - Van kedved hozzá?
Mármint sofőrnek lenni. Más nekem ugyan nem fordul meg a fejemben.
Mialatt megkapom a választ, a töltőpisztoly becsusszan a tankba.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Ville Deadman Wallow

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 42
◮ tartózkodási hely : mindig máshol
◮ hozzászólások száma : 674
◮ join date : 2014. Sep. 16.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: After the problems... - The new world is not reassuring   Csüt. Nov. 20, 2014 9:09 pm

Félliteres mentes ásványvíz.. - ismétli a fejem, és már fordulok vissza hogy továbbmenjek amikor megint a hangját hallom. Megállok.

- Volt már szerencsém hozzá... - nem ez a pontos megfogalmazás, de ennyi a lényege ahogy megint a szemeibe nézek. Hogy mondanék többet? Talán.. De talán csak nemszívesen emlékszem vissza a történtekre, amikor a tűzoltók húztak ki, és amikor életemben először és eddig utoljára találkoztam a felmenőkkel. Émelyítő élmény volt. És Grid hatalmas összegeket fizetett érte, hogy a hülyeségem ne kerüljön a másnapi címoldalakra.
Megszívom az orrom, de még mindig a szemeit nézem. Talán mondanám tovább.. de aztán mégse szólok, helyette elmosolyodom a szemeibe.

- Majd meglátjuk. - ennyi. Hogy jól jönne még ide valami? Érzem, mégis csak újabb fordulatot veszek és lenyomva a kilincset csilingelve lépek be az ajtón.

Odabenn.. odabenn egy negyvenes. Csak rápillantok, aztán máris az említettért keres a szemem, ásványvíz... aztán egy karton sör is, csak hat darab.. cigi.. két doboz a markomba, és máris landol minden az üvegasztalon, pont szemben a boltossal. Az meg csak néz..
Én is nézem. Egy pillanatra résnyire szorul a szemem, de aztán pont előtte szólalok meg.

- Nem, nem az vagyok. Mennyi lesz!? - sürgetem, az meg kimakog egy összeget. - És a kút is... - intek irányba szemmel és eltart egy darabig mire megért, de aztán már előbb vagyunk.
Elé dobom a papírt. Nem érdekel hogy mennyi jár vissza csak kilököm az üveget, és visszatartok a lány felé. Ha még nem végzett, pontosan mellette állok meg. Ha a motor már előrébb gurult, a kezébe nyomom a vizet, a sör landol lenn az aszfalton, én meg rágyújtok egy újabb cigire. Csak nem sietünk annyira.

- Tudod, régen csináltam egy hülyeséget. - dőlök neki seggel, már a motornak, ha hagyja és ha rendesen ki van támasztva. - Szét voltam csúszva teljesen.. - fújok egy rakat füstöt a levegőbe, és valahol belül még mindig szórakoztat a tudat, de egy másik felem tisztában van vele: olyan közel még soha nem jártam a Pokolhoz...
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
October Soininen

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 30
◮ tartózkodási hely : In the state of Creativity
◮ hozzászólások száma : 869
◮ join date : 2014. Sep. 30.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: After the problems... - The new world is not reassuring   Csüt. Nov. 20, 2014 10:06 pm

Vagy úgy. Szóval volt szerencséje hozzá.
- Rendben. – döngöm halkan, Ville szemeibe mosolyogva. A döntés az övé. Csak szólnia kell, ha mégis meggondolná magát.
Aztán Ville sarkon fordul és belép az üzletbe. Az üvegajtó felett megszólal az apró csengő, még hallom, aztán bezáródik mögötte.
Míg folyik a benzin a tankba, fel-felnézek, és végighordom a környéken a tekintetem. Szép hely. Csendes.
Nem telik el egy perc sem, hogy tele legyen a tartály. A pisztoly a helyén kattan, és visszacsavarom a sapkát. A motort félregurítom a kúttól, aztán kirúgom lábfejjel a támasztékát, hogy biztosan álljon egymaga.
Ville is hamar végez odabent. Épp indulnék befelé az üzletbe, amikor kisétál a sörösdobozokkal.
- Kösz. – veszem el tőle az ásványvizet. - Mennyivel lógok?
Kinyitom az üveget, de még mielőtt beleinnék, Ville felé kínálom.
- Kérsz?
Oké, látom, hogy sört is beszerzett, de azért úgy illik, hogy megkérdezem. Én nem sietek sehova. Ahogy látom, Ő sem. Rágyújt egy cigire, miközben beszélni kezd. Az ajkai közül komótosan gomolyog a füst. Én meg csak hallgatom. Az arcát, a vonásait fürkészem, ahogy nekidől a járgánynak. Mintha kutatnék valami után. Sötét emlékek elevenedhetnek meg az elméjében. Dereng a hangjából, és látom a szemeiben.
- Mi történt? - kérdezem.
Elmondhatja, ha el akarja. Örömmel meghallgatom. Kíváncsi vagyok. Rá. De ha nincs kedve részletekbe bocsátkozni, azt is elfogadom. Nem fogom erőltetni a témát.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Ville Deadman Wallow

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 42
◮ tartózkodási hely : mindig máshol
◮ hozzászólások száma : 674
◮ join date : 2014. Sep. 16.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: After the problems... - The new world is not reassuring   Pént. Nov. 21, 2014 2:07 pm

- A vendégem vagy. - biccentek rá, de ahogy kínál, fejjel csak gyorsban intek és helyette lehajolok a sörért.
Egyet veszek ki belőle... Fordul a kupak, kellemesen ciccen, mégsem emelem a számhoz. Még. Előtte még beszélek.
És ő megint kérdez...
Nem lepődök meg, egy pillanatnyi mosoly át is szalad a képemen, de aztán komolyra veszem a figurát. Megpróbálom...

- Olyan 2 éve volt.. vagy három. Denverben. - húzom meg mégis csak azt a sört. - Egy buli elszabadult, akkor még sokat száguldoztam ha nem is pont ilyenen.. - csapkodom meg az ülést mellettem - de hasonlóképpen hasított. - mosolyodok el. - Egy erdei faház volt. Egy tó, én meg kurva bátor. - mosolygok megint, de inkább kényszeredetten és újra meghúzom a sörömet. - Az anyag hihetetlen dolgokra képes. - oké, ezt már tudja. Vagyis én is tudom, de volt már része benne. De mindig áldozatokkal jár a szabadság üldözése...

- Hát.. mégis a jég nyert. - zárom le ennyivel és lehúzva az utolsó két korty sörömet ellököm magam és beleejtem az üveget, a mellettünk dekkoló kukába. Üres. Nagyot koppan. Én mégiscsak visszafordulok összedörzsölve a kezeimet, készen rá, hogy induljunk ha kell. Miért is dekkoljunk tovább, egy kisvárosi benzinkúton...
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
October Soininen

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 30
◮ tartózkodási hely : In the state of Creativity
◮ hozzászólások száma : 869
◮ join date : 2014. Sep. 30.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: After the problems... - The new world is not reassuring   Pént. Nov. 21, 2014 4:07 pm

„Az anyag hihetetlen dolgokra képes.” Meghiszem azt! Sejtelmes, mindentudó félmosolyra rándul a szám. Igen, láttam már a különféle drogok hatásfokát. És barátokat is vesztettem már el, hála a túladagolásuknak Én nem élek ezekkel a szerekkel, szeretem, ha az enyém a kontroll. Ugyanekkor nekem aztán édesmindegy, ha mások drogoznak. Nem szólok bele, az ő döntésük. Az ő életük.
Ville rövidre zárja a denveri mesét. A fantáziám kitölti a hiányzó lyukakat. El tudom képzelni mi történhetett.
Kiiszom a víz maradékát az üvegből, és követem Ville példáját. Odalépek a kukához, hogy beleejtsem a flakont.
Kérdőn pillantok Ville-re.
- Mehetünk?
Nem tudom mi lesz a többi sör sorsa, de nyugodtan leküldhet még egyet, ha akar. Nem rohanunk sehova. Különben sem vagyunk olyan hű de messze Vegastól.
Ha Ville biccent, vagy válaszol, visszahúzom a fejembe a bukót.
Az ujjaim a kormány két szarvára fonódnak, aztán berúgom a támasztékot a helyére. Átlendítem a lábam a nyereg fölött, és máris fent ülök a motoron.
Türelmesen várakozom Ville-re. Ha felkapja a sörös kartont, és maga mellett lógatja az úton, mialatt fél kézzel kapaszkodik belém, ám legyen. Ez esetben lassabban fogok hajtani. Nem szeretném elhagyni őfelségét. Grid még meghurcolna és kitűzné a fejem a stúdió bejárata fölé elrettentésül.
A motor macskásan felbúg, mire elrugaszkodom vele. Onnantól, hogy elhajtunk a benzinkúttól, 5 perc sem kell, hogy elérjük a Lake Mead „Boulder Beach” nevű szakaszát. Homokos, kavicsos terület. Hosszan elnyúlik. A kéklő tó túlpartján kopár, sziklás hegyvonulatok szürkülnek.
Leállítom a parton a motort, közel a vízhez. Ha Ville leszáll mögülem, én is így teszek. A bukósisakot leveszem, az ülésen hagyom. Megrázom a hajam. A fekete tincsek ide-oda táncolnak a vállamon és az arcom körül a lágy szélben.
A távolban, tőlünk nagyon messze néhány ember lézeng. Sokat nem zavarnak.
- Rád fér egy kis természetjárás. Ne abban a sötét lyukban agonizálj egész nap… amikor itt is lehet. – döngöm gunyorosan, aztán Ville-re kacsintok. Végül halk nevetést hallatok.
Lenézek a lábam elé. Egy lapos kavicsot keresek. Találok is. Leguggolok érte, hogy felvegyem. Megdörzsölöm az ujjvégeimmel. Sima jólesően az érintése. De nem ezért kell.
Odasétálok, ahol a gyengén ringó hullámok a földet nyaldossák. Meglendítem a kavicsot, mire az ugrándozva elkacsázik a víz felszínén.
- Yeah! – vigyorgom diadalittasan. - Ez olyan, mint a biciklizés. Nem lehet elfelejteni. – mondom csak magam elé, nem nézek Ville-re.
Felsóhajtok. Baromi nagy sóhaj ez. Gyerekkoromban dobáltam kavicsokat utoljára. Még apámmal.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Ville Deadman Wallow

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 42
◮ tartózkodási hely : mindig máshol
◮ hozzászólások száma : 674
◮ join date : 2014. Sep. 16.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: After the problems... - The new world is not reassuring   Pént. Nov. 21, 2014 5:28 pm

- Hogyne. - vágom rá bólintva aztán mégis felemelem a mutatóujjamat.
Lehajolok, kiszabadítok a hatos rekeszből még egyet, és megemelve valahogy betolom a belső zsebembe.

- Most már mehetünk.  - megpaskolom a kabátot, és átdobom a lábam a motoron mögötte. Igen, egy pillanatig felmerül a fejemben, hogy ha bukunk.. törik az üveg, a szívem jóó célpont az egésznek, mégis önkéntelenül elmosolyodok. Szép halál lenne...

Hallgatom ahogy felbőg a motor.. szép hangja van, két kezem átfonom újra a hasán és közelebb hajolok.

- De csak lassan.. ha nem akarod a halálomat..  - motyogom, de a bukó miatt semmit nem hal belőle, nem is neki mondom, és csak újra kapaszkodom ahogy elindulunk a végső cél felé. Gondolom...

Alig pár perc telik el.. legalábbis nem gondolom többnek, amikor megint lassít, és ahogy lassan becsurog a köveken, úgy sejtem tényleg megérkeztünk. Leszállok ahogy megáll. A távolba nézek, neki háttal, ahogy hallom valamit matat mögöttem és ahogy a nap belesüt a szemembe inkább a homlokomhoz emelem a kezemet.

- Ez most valami vicc akar lenni? Ha.. ha.. ha.. - játszok rá rendesen, de ha felém néz, én meg visszafordulok a szemeibe, az enyémbe is láthatja, hogy nem, kurvára nem félek. Rég voltak már azok az idők...
Amikor megint beszélni kezd, viszont elvigyorodok.

- Szóval azt akarod hogy itt agonizáljak. - tartom még mindig a szemeit. Aztán visszafordulok és jobban szemügyre veszem a tájat. - Végül is..- rántom meg a vállamat - Elfogadható opció. - mosolygom meg, aztán alig kettővel lépek közelebb, a víz még mindig nem érinti a lábamat.

Hallom hogy matat. Még mindig a hátam mögött, érzem a közeledtét ahogy megjelenik mellettem, repül a kő, vagy négyet megugorva a felszínen, és el is mosolyodom. Talán...

- Vagyis biciklizni is tudsz..  Most már ezt is tudom.  - hirtelen döntök ahogy lerakom magam, le a földre, és törökülésbe rakom a lábaimat. - Mit tudhatsz méég.. amit nem tudom hogy tudsz. -  húzom elő a kabátzsebemből az üveget, megint a kupak, és ha leül mellettem, felé kínálom. Ha nem.. Hát akkor is biztosan találunk valami közöset, legalábbis valamit amiről értekezhetünk. Nem kedvelem a csöndet. Most.. valahogy nem.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
October Soininen

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 30
◮ tartózkodási hely : In the state of Creativity
◮ hozzászólások száma : 869
◮ join date : 2014. Sep. 30.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: After the problems... - The new world is not reassuring   Pént. Nov. 21, 2014 6:33 pm

Hogy vicc e? Sunyin elvigyorodom, és Ville felé fordulok, hogy a szemeibe nézzek. Látom rajta, hogy szórakozik. Vigyorog.
- Ez… itt a mátrix. – búgom sejtelmes, teátrális hangon, miközben mindkét kezemet lassan kitárom, hogy végigmutassak a tájon. Erre kibukik belőlem egy kurta kacaj.
- Ugye? Kész élvezet egy ilyen helyen haldokolni. – heherészek tovább.
Azt hiszem, Ville-nek is bejön a hely. Ahogy elnézem.
Ezután röppen a kavics, és gyűrűk indulnak növekedésnek a víz felszínén ott, ahol megugrott.
- Ajjaj! Még a végén teljesen kiismersz. – duruzsolom tettetett aggodalommal.
Figyelem, ahogy Ville leteszi magát a földre. Követem a példáját, és lecsüccsenek mellé. Érzem, hogy szúrják a kövek a hátsómat. Egy kicsit izgek, hogy kényelmesebb ülőhelyzetbe pozícionáljam magam. A térdeimet felhúzom, s az alkarjaimat rájuk fektetem.
Ville kérdésére belenevetek a víz fölött lengedező szélfuvallatba, majd felé fordítom az arcom.
Rámosolygom.
- Mééég… tudok korcsolyázni is. – vonom meg a vállam. Nem nagy cucc. - Na, és veled mi a helyzet? Miféle eltitkolt képességed van?
Kíváncsian várom a választ, biztosan van valami, amit Ville nem reklámoz. Eközben az ujjaim matatni kezdenek kettőnk közt egy újabb lapos kő után.
A pillantásom visszavándorol Ville szemeire. A felkínált sörre nemlegesen megrázom a fejem.
- Kösz, nem… Ha szerencsénk van, hazafelé menet még ott találjuk a többi üveget a benzinkútnál. - magyarázom somolyogva. Gondolom, hogy Ville nem csinál nagy ügyet belőle, de lehet, visszafelé is megszomjazik még. Akkor meg csak felkapjuk a sört és viszlát.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Ville Deadman Wallow

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 42
◮ tartózkodási hely : mindig máshol
◮ hozzászólások száma : 674
◮ join date : 2014. Sep. 16.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: After the problems... - The new world is not reassuring   Pént. Nov. 21, 2014 7:18 pm

Mátrix... - visszhangzik vissza és nem tudom hogy most szórakozik velem vagy tényleg teljesen megkattant. De végül is.. Miért is ne. Akkor mátrix.. - sóhajtok bele a levegőbe mégis valahogy jól esik itt. Hogy csak a távolság.. távol Gridtől.. a bandától.. mindenkitől vagy az hogy pont vele vagyok itt, az nem számít.
Inkább lerakom magam, nem is tudom honnan jött az indíttatás, egyszerűen így érzem kellemesnek, és már nagyon régóta nem éreztem semmiről hogy az. És ez sokat jelentett.

- Ne félj te attól.. - döngöm csak félhalkan ahogy lerakja magát mellettem és máris felé irányul a sör, hátha kiveszi a kezemből. És mégse. Ha nem hát nem, helyette én iszom bele, de belefullad az egész egy mosolyba, amikor belekezd, és muszáj hozzáfűznöm valamit.

- Bocccs.. De mint mondtam én meg a jég nem vagyunk jó viszonyban. - mosolyodom meg és ellenállok az érzésnek hogy valami kirázzon belülről. Mondjuk a hideg. De aztán ott az az újabb kérdés..
Elmosolyodom.

- Ha azt akarod tudni mi az amit kipróbáltam már, hosszú lesz a sor, de ha azt hogy mi az amiben jó vagyok.. - áll itt meg a dolog, nem mert ne folytatnám, helyette inkább elmosolyodok. - Igen... azt mondják a színpad az egyik. - kacsintok rá és meghúzom a sörömet. De hogy a másik...
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
October Soininen

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 30
◮ tartózkodási hely : In the state of Creativity
◮ hozzászólások száma : 869
◮ join date : 2014. Sep. 30.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: After the problems... - The new world is not reassuring   Pént. Nov. 21, 2014 8:15 pm

Ville és a jég barátsága. Mélyen a delejes fényű férfiúi szemekbe fúrom a pillantásom. Az arcomon örökös vendégként díszeleg a lágy mosoly.
- Most csalódott vagyok… – dünnyögöm játékosan. Még mindig Ville-t nézem.
Összehúzom a szemeimet. Csíntalan izzás ül ki a zöld íriszeimbe.
- Emlékszel még, mit írtál a pizzás dobozra? Hogy jössz eggyel. – duruzsolom, és beharapom az alsóajkam. Mintha gondolkodnék, de inkább valami turpisságon töröm a fejem. Ville is sejtheti. A vonásaim elég árulkodóak.
- Be szeretném váltani.
Ha Ville rám hagyja, akkor folytatom és kibököm, amit akarok.
- Egyik este, miután megnyitják a jégpályákat, eljöhetnél velem korizni. – búgom. Halál komolyan gondolom. - Ha nem tudsz, majd fogom a kezed. – nevetek halkan. - Csak műjég. Teljesen ártalmatlan. Nem olyan, mint a tavon.
Birdie-vel nem tudok versenyezni. Nem is feltétlenül van szándékomban. Én nem tudok olyan izgalmakat ajánlani Ville-nek, mint amiket a madár és a hozzá hasonló vademberek. Máshogy élek. Másmilyen vagyok.
Arra az otromba, légből kapott elképzelésre, hogy Vespa-val kéne kéz a kézben suhannom a jégen, egyből lehervad a mosoly a képemről. Na, még mit nem! Nincs az a párhuzamos dimenzió, amiben ez megtörténhet. Ez a horrorisztikus lehetőség még a kvantumfizikának is ellentmond. Nem is értem, egyáltalán hogyan juthat ilyesmi az eszembe.
Azt sejtettem, hogy Ville sok mindent kipróbált már. Na, de amit utána mond, végkép meglep. Ez olyasvalami, amire magamtól ugyan rá se jönnék…
- Tééényleg? A színpad? Mit nem mondasz! – vigyorgok és persze ironizálok keményen. - És mi az a titokzatos másik dolog? Hm? – froclizom egy kicsit. Pillantásommal fogva tartom az övét.
Nem találgatok. Bármi lehet. Belőlem meg kiveszett az, hogy rosszra gondoljak.
Az ujjaim közé akad egy szimpatikus kavics. Rámarkolok, de még nem hajítom el. Csak Ville-t figyelem.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Ville Deadman Wallow

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 42
◮ tartózkodási hely : mindig máshol
◮ hozzászólások száma : 674
◮ join date : 2014. Sep. 16.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: After the problems... - The new world is not reassuring   Kedd Nov. 25, 2014 12:26 pm

Csalódott... Megesik.. legalábbis az én köreimben, a következő mondatokra mégis szinte észrevétlenül rándul résnyire a szemem. Csak egy néma pillanatra.
Pizzásdoboz... Üzenet.. Na igen...
Nemtetszikeznekem...
Aztán megint beszél. Én meg hagyom, végül is kíváncsi vagyok, még ha a szeme tükröz is valami gyanús fényt, sose voltam az aki megfutamodna, és nem most fogom elkezdeni.
A szemei mégis elgondolkoztatnak. Valami összeszorul bennem, talán a szívem szorít?? Nem, nem valami gennyes filmes értelemben sokkal inkább mintha újra érezném. Amikor víz tölti el a tüdőmet.
És nem tudom hogy tetszik e...
Nyelek, de helyette mégse azt mondom ki amit mondani akarok.

- Majd meglátjuk... - a szokásos szöveg, bár a fejem tiltakozik mégse engedek, sokkal inkább húzom meg megint a sörömet és mosolytalanul nézek vissza a tóra. Nem én lennék, ha megfutamodnék előre.

Mégis valahogy becsúszik egy kérdés. Nekem meg valahogy visszatér a jókedvem, félig, nem egészen de már ez nagyszerű érzés.
Szélesebbre húzom a szám ahogy vigyorogni kezd, na de hát ez volt a kérdés vagy nem?? Viszont ahogy a szemembe néz.. csak tartom benne az enyéimet, és visszahúzódva az a mosoly már komolyan válaszolok.

- Talán egyszer majd megtudod. - rövid szünet, egy szemvillanásra sem engedem, de aztán egy kacsintás szakítja félbe, vissza a sörhöz, és előre a tó képére. Jó lenne már tudni mégis mi a faszt keresek itt...

- Mick és te.. - jön aztán a semmiből - mégis mióta nyomatjátok közösen!? - kérdezem, de mindvégig a szemközti hegyeket nézem. Van bennük valami távoli és hideg. Megnyugtató... Szeretem.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
October Soininen

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 30
◮ tartózkodási hely : In the state of Creativity
◮ hozzászólások száma : 869
◮ join date : 2014. Sep. 30.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: After the problems... - The new world is not reassuring   Kedd Nov. 25, 2014 2:28 pm

Kapom a jól bejáratott elterelő választ. „Majd meglátjuk.” Valami kiütközik Ville tekintetében.  Olyasmit fedezek fel a szemeiben, amit eddig még sosem láttam nála. Neki a jégről vannak sötét emlékei. Nekem a tűzről. Irtózom tőle annyira, mint Ő a jégtől. Nem idegen az az átkozott érzés, amivel a múlt rémei visszatartanak.
Rejtelmekkel teli, halvány mosoly suhan át az arcomon. Egy régi Phil Collins dal csendül fel a fülemben.
I can feel it coming in the air…
- Well the hurt doesn't show, but the pain still grows. It's no stranger to you and me. – sóhajtom bele a szélbe. A mosoly nem múlik. Hogy Ville-nek világos-e miről duruzsolok, fogalmam sincs. Igazából mindegy is.
A kavicsot, amit kimatattam kettőnk közül, átveszem a tőle távolabbi kezembe, és belehajítom a vízbe. Ugrik párat a felszínen, aztán halk csobbanással elmerül.
Ismét Ville-re nézek. Micsoda??? Egyszer majd megtudom mi a másik, amiben jó? Erre feljebb szökik a fél szemöldököm. Rossz az, aki rosszra gondol, és én a lehető legrosszabbra gondolok.
- Hűha! Ez de komolyan hangzott. Tuti, hogy titokban egy konyhatündér vagy. Valld csak be. – vigyorgok. Naná, hogy szivatom. Bármit előbb kinézek belőle, mint ezt.
Ahogy szóba hozza Mick-et, félrebillentem a fejem.
El is felejtettem megkérdezni Ville-től, hogy mi baja volt velem a tárgyaláson. Kábé ezért raboltam el. Részben. Ám a kérdés fontossága időközben teljesen elenyészett.
- Ville… – nézek nagy komolyan a szemeibe. - Úgy dumálj, hogy értselek.
Jah. Elég jó az angolom, de ez a „közösen nyomás” valahogy nem tiszta. Van egy kis… mellékzengése.
- Az érdekel, hogy mióta ismerem, vagy az hogy mióta járunk?
A mondat második felének képtelenségére kibukik belőlem egy rövid nevetés. Hihetetlen, hogy egyből összeboronálnak minket, csak mert néha ütközünk. Ilyen alapon én lehetnék a világ legnagyobb kurvája, mert zömével férfi ismerőseim vannak. 10 haverból 9 tuti, hogy pasi. A srácokkal tök jól kijövök, és valahogy mindig úgy alakul, hogy közéjük keveredem.
- Nincs két hete sem, hogy ismerem. Ami meg a firkász forgatókönyvét illeti… vad a fantáziája.
Átölelem a térdeimet, és rájuk hajtom a halántékom. Ville felől fújdogál a szél. Kitereli a hajamat az arcomból, miközben Őt nézem. Messze jár. Valahol a hegyekben.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Ville Deadman Wallow

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 42
◮ tartózkodási hely : mindig máshol
◮ hozzászólások száma : 674
◮ join date : 2014. Sep. 16.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: After the problems... - The new world is not reassuring   Kedd Nov. 25, 2014 6:34 pm

Résnyire húzom a szemeimet. Igen, egyenesen az övéibe, mégse mozdulok. Nem szólalok meg. Azt sem. De mindezek ellenére kíváncsivá tesz egy érzés. Mégsem lépem meg.
Helyette húzom meg a sörömet és visszatérek a biztonságos magányba.
Magába ránt az a távoli eszménykép.

Alighogy merül a kavics, már más téma van terítéken. Igen, kíváncsi vagyok rá. És iiigen, érdekel a személyisége, a szelet amit eddig kaptam.. meg kell mondjam.. van benne valami!
Mégis valahogy visszájára sül el. Én meg nem titkolózom, nem kérkedek, őszinte választ lát a szemeimben, ami talán nem pont az, mint amire számított.
Megesik...

- Hogyne. - mosolygom meg - De hidd el, előbb döntelek meg minthogy főzzek neked. - már vigyorgok. Hogy miért!? Mert tényleg nevetséges az egész. Egyetlen vakkantásra vinném az ágyba, de hogy één valami szaros kaja mellett tetvészkedjek.. - megszívom az orromat és visszajön a hegyek képe. Visszajön vele valami más is, talán pont ezért van hogy elengedem és valamiért nem akaródzik lakatot tenni a pofámra.
Mick.. Igen, az a rohadék seggfej...
Felé nézek, megint, csak egyenesen a szemeibe, és... és várok. Hogy mit?? Választ. Elsődlegesen... De aztán valami sokkal másabb is beférkőzik a fejembe és képtelen vagyok kiűzni onnan.
Kényelmetlenül megmozgok ahogy szabad kézzel megvakarom a fejemet és csak utána válaszolok.

- Az utóbbi. - bököm oda, de mindvégig őt figyelem. Hogy érdekel? Nem mintha számítana... Hogy mióta. Mégis csak megszívom az orromat, és még mielőtt válaszolna előkaparok egy cigit a hátsó zsebemből.

Megkocogtatom a dobozon a véget. Valami hülye.. önkéntelen cselekedett amikor ideges vagyok. Feszült.. De mi a fasz!??
Gyorsban tolom a számba, és már beszél, amikor lobban a láng a vége alatt.

- Két hét sokmindenre elég.. - fújom ki a füstömet, egyenesen a hegyekre, és valahogy sejtelmes az egész. Olyan otthonos... részekké torzítja a képet.
Aztán rövid csönd után mégis beszélek.

- És ahogy Micket ismerem.. - fordulok felé, na most nézek a szemeibe. Hogy mit látok benne?? Csak fürkészem. Hogy olvasni akarok vagy az érdekel ő mit oszt meg velem, ez most egyáltalán nem számít. Az érdekel hogy ő mit felel.

Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
October Soininen

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 30
◮ tartózkodási hely : In the state of Creativity
◮ hozzászólások száma : 869
◮ join date : 2014. Sep. 30.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: After the problems... - The new world is not reassuring   Kedd Nov. 25, 2014 9:39 pm

Tessék?! Azt hiszem rosszul hallok. Elkerekedő arcomra kiül a vegytiszta döbbenet. Aztán ugyanilyen hirtelen bukik ki belőlem a nevetés.
Ville azon szórakozik, hogy  egy főzőkanállal trükköz a lábos fölött, én meg azon, hogy megdönt. Itt ülünk egymás mellett a tóparton és… és röhögünk. De én nagyon, hogy potyognak a könnyeim.
- Aztaaa! Ez aztán az ambíció! Pedig főzni könnyebb. – dünnyögöm a szemébe nézve. Attól, hogy engem két vállra fektessen, speciel bármi könnyebb.
Szikrányi kétségem sincs afelől, hogy tudnánk mi tanítani egymásnak. Én konyhaművészetből képezhetném ki Őt, Mr. Önbizalom meg lepedő akrobatikából engem. Ahogy elnézem, mindketten zéróról indulunk. Itt megint csak elkap a röhöghetnék, aztán mégis lecsillapodom.
Aha, szóval Ville is azt hiszi, hogy járok Mick-kel. Végülis tök logikus, de nem az én világomban.
Figyelem a mozdulatait, amikkel előszedi a cigarettát és rágyújt. Különös.
- Igen, valóban. – sóhajtom. - Sok mindenre… De nem mindenre. Lehet, hogy Mickey-t ismered, de engem nem. – búgom. A fejem a térdeimen pihen.
Egyáltalán nem az önérzetemet bántja a feltételezés, miszerint Mick meghúzott. Azt hiszem erre célozgat Ville. Teljesen más az oka a közben rám telepedő komolyságnak. Nekem nem megy az ilyesmi. Hogy ilyen közel engedjek magamhoz valakit. Méghogy két hét. Nevetséges, és nincs ebben az egész galaxisban olyan, aki megcáfolhatna.
Erről a mágikus két hétről inkább Birdie-t kéne kérdeznie. Látom, nekem nem hisz. Mindegy is. Eszem ágában sincs magyarázkodni vagy szabadkozni. Nem érzek rá kényszert, hogy bebizonyítsam az igazam.
Csak somolygom Ville szemeibe, ahogy ismét felém fordul a hegyekről. Elképesztő, a tekintete milyen tiszta, és olyan nyugodt, mint az óceánok mélye.
Na, igen, a madár mesélhetne, elvégre évek óta fűzi az agyam. Igazán feladhatná már végre a hülye ábrándját. Előbb dőlök bele egy kardba, minthogy engedjek neki. Vagy bárkinek.
Két hét. Két hét… A nagy francokat. Mintha ez ilyen egyszerű lenne. Ville-nek talán az. De nem vagyunk egyformák.
Valami mégis kikívánkozik. Azt hiszem a düh feszít. Ez nem Ville-nek szól. Ó, nem. Egyáltalán nem. Sokkal inkább a múltamnak. Nem Ville az egyetlen, aki majdnem otthagyta a fogát egy istenverte balesetben.
- Tudod… – döngi az altom, miközben felemelem a fejem és előre fordítom az arcom. Pásztázom a messzeséget, a hideg, magányos, zord hegyormokat. Fogalmam sincs honnan ez az indulat és mért, viszont bennem van. Érzem, ahogy vadul örvénylik a bensőmben. A szívem tájékán.
- Gyerekkoromban majdnem bennégtem egy házban. Harmadfokú égési sérüléseket szenvedtem. Ilyenkor az idegek elégnek. Nincs fájdalom. Főleg ha még napokig kómában is heversz a füstmérgezés miatt. Az orvosok a húsomból kaparták ki a ruhám elszenesedett maradványait, aztán a testem ép területeiről igyekezték a szöveteket pótolni a sérült részeken. A szüleim… nem voltak ilyen szerencsések. - mondom nyers keserűséggel, előre meredve. Az arcomon összes izma keményen megfeszül. Ezt a balesetet nem csak a testem sínylette akkor meg. Az olyasvalami, ami idővel begyógyult. Míg más...
- Tudod miért a zene, Ville? Mert az emberek elhagynak, a zene soha. – kapom rá az elfojtott érzelmektől szikrázó pillantásom. Fájdalmas fény remeg benne.
- Tessék. Most már elmondhatod, hogy ismersz.
A franc tudja mi ütött belém. Talán csak a friss levegő, a táj igézete.
Erről a foltról soha senkinek nem beszélek. Birdie is vajmi keveset tud rólam. Ezt a történetet ő sem ismeri. Nem is kell.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Ville Deadman Wallow

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 42
◮ tartózkodási hely : mindig máshol
◮ hozzászólások száma : 674
◮ join date : 2014. Sep. 16.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: After the problems... - The new world is not reassuring   Szer. Nov. 26, 2014 1:37 pm

Tetszik a nevetése.. Valahogy nekem is mosolyogni támad kedvem, de beletelik pár percbe amíg ellenállok, vagy csak rövid másodpercek, aztán széthúzza a számat az egész.
Nevet! Még mindig, és ha igaz, már én is vigyorgok mellette, pedig egy percig se terveztem. Magától jön.

- Meg lennél lepve... - rándul össze a szemem, de csak egy rövid pillanat a szemeibe, és veszni ment az egész. Nem a jókedv, a nevetés. Mert hogy komolyan gondolom e!?? Áátkozottul tudnám élvezni az egészet, de egy a biztos. Az hogy én főzzek.. annál bármi valószínűbb.

Aztán valahogy előkujtorog Mick. Mert miért is ne tudná rontani a képet, a jókedvnek vége, előkerülnek a puszta tények, és igen, bevallom, valamiért piszkosul feszélyez az egész.

- Ez.. igaz. - állapodok meg aztán a szemeiben és mégis ottfelejtem a tekintetem. Hogy miért!? Tudja a jóóó éég! Egyszerűen...
Aztán mégse folytatom ahogy lassan belekezd. Köhögök, talán csak a kibaszott füst szórakozik velem, de aztán felhúzom a bal térdemet és csak körülfogva azon támaszkodom.
Figyelem. Egy kurva szót nem szólok, hagyom ahogy beszél... Várok.
Csak figyelem... Őt.. a hangját.. az arcának minden megfeszülő rezdülését ahogy elfordult tőlem, és egy dologban biztos vagyok. Ez a nő KELL nekem!
Csak még azt nem döntöttem el, mire...

- Mindig tudtam hogy van bennünk valami közös.. - mosolyodom el, még ha a mostani helyzet korántsem nevetséges, mégis hozza magával az egész. A cigarettába szívok, és visszafordítom előre a tekintetem. Csak nézem a messzeséget. Egy szót se szólok. Hogy nem kellenek szavak, vagy én vagyok az aki nem találja őket ezen nem is gondolkozom. Aztán mégiscsak van itt valami...

- De azt ne felejtsd el hogy mi ismerjük csak igazán az életet. - nézek vissza rá, ha még mindig ott van mellettem, ott van a szemeimben és én az övéibe nézhetek. - A többieknek fogalma nincs róla mi a fájdalom. - mosolyodok el, mint aki élvezi az egészet. De talán így van. Talán megtanultam. Még egészen kicsi koromban. Mit jelent az amikor eldobnak és ellöknek. De nem számít. Már kurvára nem. Azóta felnőttem. És azóta minden kurvára más lett!

- De van itt még valami amit tarts fejben, October Soininen. - vált aztán mégis az egész komolyba. -Te harcos vagy. Mint ahogy én. - bólintok rá mellőle - Egyszer sem jutott eszedbe eldobni ezt a faszszopó életet, és ha mégis... itt vagy. Még mindig. - mosolyodom el - És taposod, akármekkora adag szar is vár előtted. - nyomom el a cigarettát, pont a lábam mellett az egyik nagydarab kövön figyelve, azzal útjára engedem. Már nem kell. És ahogy teljesen máshol kötött ki ez az egész mint amit vártam tőle.
Valahogy mégse tudom sajnálni.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
October Soininen

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 30
◮ tartózkodási hely : In the state of Creativity
◮ hozzászólások száma : 869
◮ join date : 2014. Sep. 30.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: After the problems... - The new world is not reassuring   Szer. Nov. 26, 2014 3:56 pm

Hogy meg lennék lepve?
- Lehet. De Te is. – bazsalygom Ville-re vigyorogva.
Mickey-t szánt szándékkal nem emlegetem. Nem másznék bele jobban a kérdéskörbe. Bizonygathatnám, hogy mennyire rendes és normális srác, velem legalábbis, de Ville aligha díjazná az „ellenzék” fényezését. Határozottan látom rajta, és a hangjából is kiviláglik, hogy bosszús. A kedélyek értelmetlen borzolására meg nincs szükség. Inkább lépjünk túl az egészen.
Aztán sokadjára találkozik a pillantásunk és olvad össze. Nem feltétlenül van mindig szükség szavakra. Az a különös érzés ébred bennem, hogy Ville-vel a kommunikáció, az interakció sokszor nem a kézzel fogható, fizikai világban zajlik. Képesek vagyunk megérteni a másikat a lélek szintjén.
Mégis… A szavak egyszer csak kiutat keresnek. Ez a múltbéli momentum gyökeresen megváltoztatott. Megalapozta az életem. Nem azért mondtam el, hogy pontot tegyek a találgatások végére. Egyszerűen jött egy erős érzelmi hullám, és onnantól… nem tudtam kordában tartani. Ahogy felcsapott, úgy továbbállt. Csend lett belül. És nyugalom.
Arra a kijelentésre, hogy van bennünk valami közös, titokzatos mosoly kúszik az ajkaimra. Nem hangoztatom, de nekem is feltűnt.
A hűvös, szürke messzeség remek társaság. Én is meg-megbámulom a hegyvonulatokat a tó túlpartján.
- Az biztos, hogy nekünk az élet az egyik legkülönösebb arcát mutatja. – döngöm halkan, de a mosolyom mit sem fakult. Hogy van-e haszna, vagy előnye a fájdalomnak? Megedzett. De annyira azért nem jó érzés, hogy kötelezővé tenném.
És mire jó még?
- Ne is legyen fogalmuk… Az egyik legjobb múzsa. Nem kell több konkurencia. – magyarázom gunyoros somolygással.
Gyanakodva feljebb vonom az egyik szemöldököm, ahogy Ville-t méricskélem.
- Miért van olyan érzésem, hogy neked még tetszik is ez az egész? – duruzsolom, mialatt a szemeim a vonásait pásztázzák.
Folytatja. A baritonja mély, komoly színezetet ölt. Félrebillentett fejjel, érdeklődve hallgatom. Költőibben nem is foglalhatta volna össze. Képtelen vagyok elhessenteni azt a lapos, sunyi vigyort, ami érzem, hogy születőben, úgyhogy kitornázza magát a képemre. Ahha… Szóval a szartaposó harcosok klubja.
A fenébe is, igaza van.
- Ha az élet vermet ás, csinálj belőle medencét. – sóhajtok egy hatalmasat, miközben Ville elnyomja a csikket mellettem. - Ha lenne söröm, erre most koccintanék veled.
Valóban nem vagyok heveny öngyilkos hajlam, de ha megfenyegetnének, hogy megölnek, eszem ágában sem lenne kegyelemért könyörögni. Hagynám. Hadd történjen meg.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Ville Deadman Wallow

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 42
◮ tartózkodási hely : mindig máshol
◮ hozzászólások száma : 674
◮ join date : 2014. Sep. 16.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: After the problems... - The new world is not reassuring   Szer. Nov. 26, 2014 6:07 pm

Való igaz. Sorra okoz nekem meglepetéseket, és nem tagadom, jól esik fejtegetni, hol kívülről, hol belülről kicsit, több ez mint szórakozás.

De ami ezután jön.. szerintem egyikünk se számított erre. Nem, nem a hasonlóság kérdése, ezeddig ez.. valamiből nyilvánvaló volt, teljesen, sokkal inkább ahol kikötünk végül, valamiféle lelki.. szemetesládák kiteregetése, és nem tudom vettem e már részt ilyenben valaha.
De tetszik... legalábbis azt hiszem, talán erről is tanúskodik az egész.. viselkedésem, legalábbis rég volt hogy elengedtem magam utoljára. Valakinek a társaságában. Valakiének aki számít..

"Az élet és az ő különös arcai..." - lehet valamit megteremtenek bennem, de az is lehet hogy csak pusztít. Mégsem érzem szükségét hogy ezeket kiteregessem egész egyszerűen mert bennem sem állt össze még a kép.
Az viszont ahogy tovább beszél, rövid mosolyt ken az arcomra. De aztán tovább folytatja..

- Mert így van. - vált aztán mégis vissza a fejem a semmibe - Néha.. - egy tetemes sóhajt présel ki belőlem, és csak azután hozza a továbbiakat. A tények, tények. És hogy hol rejtőzött eddig a lényeg?? Valahol eltemettem mélyen. Eddig...

- A medence egy jó dolog. - figyelem még mindig a kezemben széteső csikket. - Pláne ha megtanulsz úszni benne. - mosolygom megint, fel a szemeibe, de a fuldoklásról hallgatok. De hogy a sör...

Körbefordulva keres a szemem, valahol a másik oldalon tettem le, az üveg erősen kapaszkodik a kövekbe, de megemelem a levegőbe, vele a szemöldököm, és meghúzom. Ezután nyújtom csak át neki.

- Képletesen. - végül is... Ha az élet nem segít, segítsd ki Te.. Magad!


A hozzászólást Ville Deadman Wallow összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Nov. 27, 2014 10:53 am-kor.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
October Soininen

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 30
◮ tartózkodási hely : In the state of Creativity
◮ hozzászólások száma : 869
◮ join date : 2014. Sep. 30.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: After the problems... - The new world is not reassuring   Szer. Nov. 26, 2014 7:39 pm

Úszni? Erre címzek Ville-nek egy újabb sumák félmosolyt.
- Tegyük fel, hogy tudunk. – megvonom a vállam, de mindvégig fogva tartom a férfiúi szempárt. - Finn vagyok. Nem pesszimista. – duruzsolom halkan kuncogva.
Figyelem, ahogy körbe néz, mintha keresne valamit. Aztán előkerül a sörösüveg. Mikor átnyújtja, csupán egyetlen pillanatig habozok. Előbb az üvegre pillantok, majd Ville sajátos vonásokkal megáldott arcára ugrik a tekintetem.
- Azt hiszem innentől mindegy, melyikünk vezet hazának… Kösz. – mondom, és az italért nyúlok. Az ujjaim óhatatlanul is megérintik Ville ujjait, miközben elveszem tőle az üveget.
Egy komisz vigyor kíséretében ünnepélyesen megemelem, aztán a számhoz veszem és nyelek két apró kortyot.
- Mmm… Ez egész jó. – adom vissza az üveget. Ha idefelé jövet nem botlottunk fakabátokba, talán visszafelé sem lesz gond. - Na? Hogy döntöttél vele kapcsolatban? – biccentek a motor felé. Egyáltalán nem sürgetem Ville-t, maradhatunk még, ha szeretne. Csupán érdeklődöm, kultiválná-e a sofőr szerepét. Elvégre erre is a szokásost kaptam meg a benzinkútnál, hogy „Majd meglátjuk.”.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Ville Deadman Wallow

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 42
◮ tartózkodási hely : mindig máshol
◮ hozzászólások száma : 674
◮ join date : 2014. Sep. 16.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: After the problems... - The new world is not reassuring   Szer. Nov. 26, 2014 8:40 pm

Felnevetek. Nem tudom miért, önkéntelen. Tetszik a pörgős nyelve, na meg az hogy lazán veszi az életet. Fogjuk rá...

Az üveggel a kezemben eleget teszek egy kérésnek. Meghúzom, aztán amikor átnyújtom neki, csak tovább figyelem.

- Majd a hideg víz kitisztít. - vigyorgom, és akár érti miről beszélek akár nem, magamtól tápászkodom fel, és az útközben beeső kérdésre már csak a felsőmet lekapva válaszolok.

- Menni fog. - hajolok le ahogy a lábamat emelve a bakancsom is lerángatom. Egyiket a másik után. - Eddig nem szartam be még semmitől sem. - vigyorgok, de jön vele az övem, a gomb, a cipzár, és ő akárhogy is lép mellettem, már lenn is a gatya a bokáimnál.

Attól függ, ő mihez kezd. Ha sikítva rohanni kezd, azért megállít a következő lépésben, de ha nem.. lerugdalva azt is a lábaimról, az alsógatya már csak egy villanás mielőtt eltűnnék a - talán - jéghideg vízben...
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
October Soininen

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 30
◮ tartózkodási hely : In the state of Creativity
◮ hozzászólások száma : 869
◮ join date : 2014. Sep. 30.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: After the problems... - The new world is not reassuring   Szer. Nov. 26, 2014 9:42 pm

- Ahha… – dörmögöm gyanakodva. - Most komolyan elő akarod adni a hattyúk tavát? – méregetem Ville-t sandán, mire felkel mellőlem, és vetkőzni kezd.
MIEZ?MIEZ???MIEEEEEEEZ?????
Hirtelen azt sem tudom merre nézzek ijedtemben.
NANEEE… Megint… Tiszta deja vu. Bakker, megszokhattam volna.
- Hát… Ha menni fog… Hurrá! – dünnyögöm tök halkan az orrom alatt, de a hurrát élesebben megnyomom.
Ville letolja a gatyáját, én meg elfordulok az ellenkező irányba és kényszeredetten az arcomba fötröm a hajam.
- Szerintem ezt direkt csinálod velem. Nem igaz, hogy nem. – dünnyögöm rohadt zavartan vigyorogva, miközben megcsóválom a fejem. Volt már szerencsém Ville seggvillantós produkciójához. Akkor is megállt bennem az ütő. Most sem jobb a helyzet. Egyből lángol a fejem. Pont ugyanúgy, mint akkor.
- Lassan a pucér fenekeddel lesz kitapétázva az agyam. – mormogom utána, ahogy berongyol a tóba. A kezemet szemellenzőként kapom a homlokomhoz, hogy kitakarjam a meztelenkedését. Jó, oké, láttam már korábban minden szögből, amit egy pasin látni lehet, de azért na.
Hiába. Nem bírok megbirkózni a természetes férfiszépséggel. Ilyen közelről egyszerűen túl tömény.
Baszod, Ville…
Nem menekülök sehova, de a példáját sem követem. Jó nekem így; felöltözve, szárazon. Ha még nyár lenne, meggondolnám a csobbanást.
Csak ülök a helyemen, és heherészek. Ez a srác lökött.
- Milyen a víz? – kiáltom oda.
Gondolom nem izzad benne.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Ville Deadman Wallow

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 42
◮ tartózkodási hely : mindig máshol
◮ hozzászólások száma : 674
◮ join date : 2014. Sep. 16.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: After the problems... - The new world is not reassuring   Szer. Nov. 26, 2014 10:40 pm

- Fingom nincs mit művelnek azok a libák.. - vigyorgom, és bár a torkom megint szomjas a cigire, mégse állok meg hogy a számba tömjek egyet, úgyis mindjárt vizes lenne.
És nem állok meg. Minek!?? Mikor volt hogy valami is akadályozott bármiben, és bár valahogy sejtem, hogy a lány nem rajong az ötletért, de neki nem kell bejönnie. Haaaa.. nem akar...

- Miért, mit csinálok!?? - üvöltöm már vigyorogva a vízből, na igen, nem olyan hideg mint amire számítottam, de épp eléggé ahhoz hogy... na igen... - Ne mondd már hogy nem láttál még csupasz segget! - kiabálom utána, de remekül érzem magam. Egész felfrissített, és másképp mint egy átlagos nap, átlagos úszómedencéjében, kurvákkal körülvéve vagy magányosan.

- Pont jó ahhoz hogy kitisztítsa a fejed! - vigyorgom már kapálózva az újabb kérdésre, de muszáj még valamit hozzátennem. - Miért nem jössz be!? - üvöltöm tovább, már egész.. távol tőle. - Eskü, nem nézek oda! - kapom a szemem elé a tenyerem, ami pont annyira jó hogy a pofámba fröcskölje a vizet. Nabassza meg...
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you


Sponsored content

Egeret ide és lenyílik!



TémanyitásTárgy: Re: After the problems... - The new world is not reassuring   

Vissza az elejére Go down
 

After the problems... - The new world is not reassuring

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 10 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

 Similar topics

-
» Soldier World Tour
» Welcome to the new world, daddy's lil monster ❤ [+16/+18]

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játékonkívül :: Archívum :: Gé játékai-