HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FONTOS!
Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK!
Bővebb információ: ITT
Az új elérési cím: ITT
A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox

Latest topics
» Muzsika Tv
Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes

» Colors Of Seattle
Csüt. Ápr. 07, 2016 7:49 pm by Vendég

» Admin hírek
Csüt. Jan. 28, 2016 12:08 am by Danny Doyle Haynes

» Giulia Bianchi
Vas. Jan. 24, 2016 12:28 pm by Giulia Bianchi

» Avatarfoglaló
Kedd Jan. 19, 2016 12:40 pm by Vendég

» Elkészültem!
Hétf. Jan. 18, 2016 11:29 am by Vendég

» Bernadette Ainsworth
Szomb. Jan. 16, 2016 3:11 pm by Bernadette Ainsworth

» Minden, ami Las Vegas
Szer. Jan. 13, 2016 9:34 pm by Admin

» Avataros oldalak gyűjteménye
Szer. Jan. 13, 2016 9:19 pm by Admin

Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (26 fő) Vas. Jún. 01, 2014 9:04 pm-kor volt itt.

Share | .
 

 A kurtizán és a márki

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

The city of sins awaits you

avatar
Fabrice Laurent Mercer

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 23
◮ tartózkodási hely : Bárhol ahol a kedvem tartja, a méltóságom engedi és a vagyonom lehetővé teszi.
◮ hozzászólások száma : 121
◮ join date : 2014. Oct. 05.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: A kurtizán és a márki   Csüt. Dec. 11, 2014 1:34 am



A kurtizán és a márki





Halk zongoraszó hallatszott a pazar villa báltermének teraszán. A zene egy, a bálterem melletti emeleti szobából jött, s Bach egy random menüettjéből lassan folyt át egy hatvanas évekbeli amerikai táncdalba, melyet maga Frank Sinatra is elénekelt, hogy még maradandóbb legyen.
        Fabrice ezt az estélyt sem fogja élete legjobb bulijának titulálni. A partin résztvevők átlagéletkora 45 és 60 év. (Leszámítva azt a néhány idegesítő bakfist, és túlmozgásos kamaszt, Mr. Morgan harmadik házasságából való gyerekeit, akiket Fabrice világéletében nehezen viselt.) Aztán akadt még pár csinos, Fabrice korának megfelelő kísérő a jobbára idősödő urak oldalán, de őket meg úgy őrizték, mint a hímes tojást… kb. addig, míg a díszes társaság fele le nem ült pókerezni, vagy neki nem látott billiárdozni az ezen szórakozásokra fenntartott különtermekben. Amíg ez meg nem történt, felettébb érdekfeszítő beszélgetéseket kellett folytatnia a srácnak pl. a nagyapjáról, hogy…
        „Hogyne, őgrófsága nagyon jól van, köszönöm az érdeklődését! Száz évig fog élni!” – az a vén szarházi…
        Vagy…
        „Igen, anyám még mindig egyedülálló, persze, örömmel venné az érdeklődését.” – vagy éppen rálőne…
        …esetleg:
        „Igen, most itt tanulok, és igen, egy felettébb puritán kollégiumban lakom, mert úgy véltem, életre szóló tapasztalatot ad, ha egy alacsonyabb társadalmi réteggel érintkezem. Fontos hogy megértsem a középosztály problémáit is.” – ez akkora kamu volt, hogy senki sem merte tovább firtatni…
        Tehát ezeket a sületlenségeket muszáj volt megejtenie, mielőtt végre félrevonulhatott a viszonylag kihalt szobába. A tágas tér után igencsak alacsony belmagasságúnak tűnt eme helyiség, szinte barlangnak. Pedig megvolt benne minden, ami az elmúlt évek során kétszer is címlapra tolta egy belsőépítészeti és egy társasági magazinban. Afféle világos tónusú, neobarokk cucc kereszteződött a letisztult, szögletes és modern formavilággal. Közlekedőhelyiségként a vendégek elkápráztatásán kívül semmi funkciója nem lehetett a hétköznapokon annak ellenére, hogy telegyamátolták kanapékkal, dohányzóasztalokkal, kandallóval, szőnyegekkel, oszlopokkal és egyéb giccses de drága szarsággal, ami csak itt a tengerentúliak szerint stílusos. Tagolták és színezték a mennyezetet, bezzeg egy lovagi páncél nem sok, annyit sem találni benne… csak az a zongora árválkodott magányosan, ami mögé a márki szinte azonnal letette magát, amint kiszabadult a mulatozók közül.
        Az egész tegnap délután kezdődött, mikor is anyja azzal hívta fel őmárkiságát, hogy el kell mennie Morgan-ék estélyére, képviselni a családot, elvégre Mr. Henry Morgan O’Hara is csak egyszer 50 éves ebben az életben. Morgan-ék vagy 50 éve az Olivaresek barátai és üzletfelei, s összekötöti őket az a  tény (a közös pénzügyi érdekeken kívül), hogy büszke írekként, spanyolként hithű katolikusok voltak, és maradnak. Persze ez most részletkérdés, a lényeg az, hogy a márkiné határozott parancsba adta a fiának, hogy tiszteletét teszi a murin, máskülönben ne merészeljen hazautazni a karácsonyi szünetre.
        Fabrice száját húzogatva vette fel sötét öltönyét (szerencsére a frakkot nem követelték meg), ment el abba a borkereskedésbe, ahol anyja – az a szívtelen asszony – képes volt Európából megrendelni egy olyan drága nedűt, ami olyan árban van, hogy az ő hathavi(!!!) járandósága éppen elég lenne a megvételéhez. Ráadásul olyan kis fémes, favázas díszdobozba is belecseszték, hogy még elitebbnek (még drágábbnak) tűnjön az a lőre, mint valójában.

        Maga sem tudja, mikor kezdett játszani, éjfél után járhatott az idő jócskán, de senki nem szólt miatta, s egy ideig még konkrétan a hangszer mellett álló hallgatósága is akadt, ami az első fél órában gyakran cserélődött. Páran leültek a kanapékra, halkan beszélgettek, iszogattak, végül Fabrice-on kívül senki sem marat a szobában. Vagy legalábbis majdnem senki…
        Nem mintha a márki rosszul játszana, nem. A repertoárja azonban jobbára a 30-as és 60-as évekbeli táncdalokra korlátozódik, mintsem a klasszikus zeneszerzők műveire, vagy éppen a modern zongoradarabokra… De hát senki sem lehet tökéletes… Nem teljesen…
        A zene lassan elhalt, s Fabrice megropogtatta ujjperceit, majd a válla fölött kinézett oldalra.


1



A hozzászólást Fabrice Laurent Mercer összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Ápr. 10, 2015 1:13 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Angelica Gibson

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 25
◮ tartózkodási hely : LV
◮ hozzászólások száma : 32
◮ join date : 2014. Jul. 27.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: A kurtizán és a márki   Kedd Dec. 16, 2014 12:55 am






I don’t mind
If you take what's yours but give me mine






      El kell ismernem, az elmúlt másfél nap még az én mércémmel mérve is érdekesre sikeredett. A telefonom lágy dallamára ébredni koránt sem szokatlan, az már annál inkább, hogy hajnali 7kor keressen valaki. Dehát az élet ilyen kegyetlen, s van néhány szerencsétlen aki már ilyenkor is ébren van és keményen dolgozik, vagy épp prostikat rendel telefonon.
      A kellemes hang a vonal másik végén visszafogottan érdeklődött valóban az vagyok-e aki, majd miután megbizonyosodott mindenről amiről akart nagy nehezen a lényegre térve érdeklődött vajon szabad-e még a naptáram a következő két napra. A cirka négy órányi alvás után érzett álmosságot nagyjából itt sikerült végleg kipislognom a pilláim közül. Az utolsó pillanatban befutó munkák gyakoriak, de hogy két teljes napra lekössenek..... El kell ismernem, kezdett érdekelni Mr. Abrahams mondanivalója. Pár pillanat csupán amíg elővadásztam a naptáram, felcsaptam a mostani hétnél, s elégedett mosolyra húzódtak ajkaim.
      -Szabad? Ez igazán remek hír, Miss Gibson. Még csupán egyetlen, talán kicsit szokatlan kérdés. Mondja, meg tud jegyezni közel 70 nevet holnap estig?

     Valahogy így szakadt a nyakamba mintegy másfél órával a telefonbeszélgetésünk után Mr. kérem, szólítson csak Theodornak Abrahams, hogy aztán biztosítson róla, a következő 34 órára egy pillanatra sem fog magamra hagyni. Pontosan ennyi ideje van ugyanis, hogy felkészítsen a holnap este kezdődő veszettfontos szülinapi hepajra, pardon, Mr. Morgan estélyére, amire Theodor főnöke is meghívást kapott. Állítása szerint az utolsó utáni pillanatban futott be a meghívó, teljesen felborítva Mr. Reynolds aznapi terveit, hiszen ez egy túl fontos party, amit „egyszerűen képtelenség” mitöbb „tragikus etikai malőr” volna kihagyni.
     -Meg kell értenie, Mr. Raynolds egy rendkívül elfoglalt ember. Ezért is van szüksége egy kísérőre, aki segítségére lesz az este folyamán. Mr. Morgan és a családja rendkívül exkluzív üzleti partner, egyszerűen élet-halál kérdése, hogy  Mr. Raynolds mindenkit név és a megfelelő rang szerint köszönthessen. –magyarázza a legjobban öltözött és legprecízebb titkár és lótifuti, akivel valaha szerencsém volt egy autón osztozni. Theodorról a találkozásunkat követően cirka 7 másodperc alatt derült ki, hogy legalább annyira csontbuzi, mint ahogy a hangjából már sejteni lehetett. Esküszöm a legtöbb lány szeme nem szikrázik ennyire boldogan és irigykedve a legújabb pár Jimmy Choo szandálom láttán, mint az övé.
      -Jajj, ha csak egy pár nappal korábban kapjuk meg azt a meghívót..... Hihetetlen. El tudja képzelni, hogy ilyen rosszul szervezett és figyelmetlen legyen valaki? –sopánkodott T, akinek az életét láthatóan sokkal jobban megkeserítette ez a hirtelen jött átszervezés, mint a gazdájáét. Szemei alatt sötét karikák éktelenkedtek, amit még a púder sem tudott tökéletesen eltüntetni. Láthatóan egyikünk sem aludt túl sokat az éjjel, de legalább ezt a hiányt két adag extranagy lattéval igyekezett orvosolni a titkárok legjobbika.
      -Természetesen szüksége lesz egy új ruhára, cipőre, kiegészítőkre. A sminkes és a fodrász a hotelbe érkezik én pedig megtanítok Önnek mindent, amire csak szüksége lehet az este folyamán. –biztosított róla édes mosollyal és izgatottan csillogó szemekkel. A meglepett arcom és tiltakozásom látva pedig biztosított róla, hogy ez abszolúte nem túlzás, ez a minimum amit Mr. Raynolds megtehet értem, amiért vagyok olyan tüncérborsó és elkísérem őt a partyra. Mint utóbb kiderült ez a maximum is, amit hajlandó megtenni én pedig esküszöm rég láttam már bárkit is annyira zavarban, mint Theodort, mikor végre a fizetségemre terelődött a szó.
      -Természetesen a ruhát és minden mást megtarthat amit együtt vásárolunk, de....nos... – feszeng és gyakorlatilag vörösebb a feje, mint a rúzsom –nos ezen felül sajnos a cégnek nem áll módjában..... –pillog egy árok szélén hagyott, kicsapott kiskutya esdeklő arckifejezésével.
      -Tehát jól értem, hogy csak el kell kísérnek a főnökét erre az összejövetelre? –érdeklődöm kíváncsian, meglepetten, s a csodálkozásom csak tovább erősödik, ahogy Theo fejéről nagyjából a szemüvege is lerepül a nagy bólogatás közben.
      -Így van, Miss Gibson. Mint kísérő szeretnénk igénybe venni a szolgálatait. –erősíti meg szóban is, s becsületére szóljon, alig pirul el közben.
      -És milyen összeget szánt Mr. Raynolds a ruhára? -kérdem végül, s én is meglepődöm ahogy mosolyra húzódnak ajkaim, Theodor arca pedig valósággal felragyog a lelkesedéstől.  Fogalmam sincs miért egyezem bele, mégis.... valahogy nincs lelkem szarban hagyni szegényt. Végülis ez csak egy giccses műfarsang, azokat pedig még kedvelem is.

      A vásárlásra legalább elég kellemes összeget szánt T főnöke, mi pedig kapásból egy olyan üzlet felé vettük az irányt, ahova még én is csak vágyakozva pillogtam be eddig. Nem is csinálok rossz üzletet „csak” a ruhával asszem. Theo pedig levakarhatatlan lelkesedéssel pattogott körülöttem ruhákkal, cipőkkel, ékszerekkel, táskákkal, pezsgővel, s mikor végleg megelégeltük a bolt stylistjával szabályosan le kellett nyomnunk őt egy székbe, hogy maradjon már kicsit a seggén, amíg az eladók teszik a dolgukat és rám varázsolják életem legpazarabb, egyedi tervezésű ruháját.
      Persze az hogy végre leült még nem jelentette azt, hogy nem fosta tovább a szót ugyanúgy a drága, mint.... gyakorlatilag onnantól kezdve, hogy beszálltam mellé a kocsiba. Mesélt a főnökéről, a vállalatáról és az esti buli résztvevőiről. A nemességről úgy általában, amit szerintem valahonnan a goole-ról szedett, Mr. M-ről, az otthonáról és persze a vendégekről, akiknek a nevét és rangját voltam hivatott egyesével memorizálni. Nem túl izgi, képek alapján cirka 50 és a halál közötti figurák, egy két kivételt leszámítva persze. Legalább a vendégségnek csupán kisebb része a nemesség, aminek személy szerint nagyon tudtam örülni. Pláne miután kiderült a kék vérhez rengeteg tagú név dukál... Asszem ma sem alszom sokat.
      Néhány órával és pár pohár pezsgővel később valóban kikötöttünk egy olcsóbb szállodában, ahol Theodor zavartalanul folytatta az oktatást elővéve a laminált memóriakártyáit, amit csak erre az alkalomra készített. Fogalmam sincs mennyit keres a srác lótifutiként, de qrvaisten, hogy nem eleget. Vacsoraidőre gyakorlatilag szét akart szakadni a fejem a sok magolástól. Engem leginkább arra kérnek, hogy nevek még csak véletlenül se érdekeljenek, no de memorizálni őket. Na az finoman fogalmazva sem az én asztalom. Hogy ennek ellenére mégis miért egy prostit keresett maga mellé Mr Raynolds az estére és miért nem egy escortot? Ezt a témát jótékonyan elkerültük mindketten, bár a válasz elég kézenfekvőnek tűnt. Nyilván szerette volna nyitva tartani a lehetőségeit az öreg...
***

      A tegnap választott ruhát egy vaciúj cipő, egy apró kézitáska és ízlésesen minimális fehérarany ékszerszett egészítette ki. A hajam egyenes, a sminkem minimális, egyedül ajkaim pompáznak ma este is vérvörösen.
      Theodortól a hotel előtt vettem érzékeny búcsút. A fekete Mercedes előbb Mr. Raynolds lakására hajtott, ahol felvettük a sokat emlegetettet, majd indultunk is tovább a külváros még puccosabb része felé. A Theoval töltött konstans csacsogás után kifejezetten fájt a csönd az autóban, de nem egyszerű beszélgetést kezdeményezni valakivel, aki rádugja magát  a laptopjára, amint lent a segge az ülésen.  Egy köszönés, felszínes dicséret a megjelenésemre, s már el is vesztettem őkelmét, egészen addig, amíg ki nem szálltunk az estély helyszínéül szolgáló villa előtt.

      Az első néhány óra kellemes egyhangúsággal telt. Mr. Raynolds karján mosolyogva, csacsogó dekorációs elemként jártam körbe a házat, majd mikor már mindenkit kellő átéléssel sikerült körbenyalogatnunk s érezhetően mindenki letudta az ilyenkor szokásos kötelező köröket én is megkaptam a saját pórázom végét. A társaság legtöbb tagja egy kötetlenebb hangulatú beszélgetésbe kezdett, vagy épp félrevonult kártyázni, engem pedig egy laza biccentéssel bocsátott szabadon a saját jólöltözött pingvinem.
      A ház hatalmas volt és előkelő. Hiba volna nem megemlíteni, túl sok gondolatot pazarolni rá viszont abszolút fölösleges. Fogalmam sincs hányadik szobán haladhattam keresztül, mikor a lágy zene megütötte a fülem, s kíváncsian indultam megkeresni a hang forrását. A sokadik ugyanolyan helyiség talán csak a terem szélén pózoló zongora miatt lehetett egyedinek mondható, vagy csak az én érzékeim teltek el mára csurig az eddig látott giccsparádé elemeivel, s már képtelen voltam megkülönböztetni egyik hallt a másiktól.

      A hangszer előtti sötét öltönyös fiú láttán apró meglepettség suhant át az arcomon. Tehát nem egy zenész.... mégis, egész kellemesen játszik. Ötletem sincs meddig állhattam a szobában a zenét hallgatva. Félig lehunyt szemekkel hagytam, hogy átjárjon a lágy nosztalgia. Ajkaimra mosoly húzódott, s újra kedvem támadt elővenni a hegedűt.... persze a késztetés úgyis elmúlik, mire hazaérek. Mérsékelt érdeklődéssel figyeltem ahogy a vendégség, főleg a feladat nélkül maradt hölgy kísérők tiszteletüket tették a hangszer mellett, majd érdeklődés hiányában tovább álltak, nekem pedig komoly késztetésem volt egy idő után felcsapni egy cilindert a zongora tetejére.  Vajon hányan adakoznának szegény, éhező Márkinak?
      A zene elhal, én pedig újra kinyitom a szemeim, s kíváncsian nézek körbe a teremben. Nagyon úgy tűnik, hogy kettesben maradtunk, nekem pedig talán mennem kellene, megkeresni Mr. Raynoldsot, lépteim mégis a zongora felé visznek. Cipősarkaim ütemes kopogása hamar elárul, s ha felém fordul a szemeibe nézve mosolygok a fiúra.
      -Ön igazán tehetséges, Señor Mercer. –ejtem leheletnyi francia akcentussal az idegen szót. Hangom lágyan, dallamosan tölti meg a teret, bár el kell ismernem, koránt sem olyan kellemes, mint az iménti muzsika. –Csak nem zenei pályára készül? –állok meg én is mellette, mint korábban a sorstársnőim. Érdeklődve figyelem a vonásait. A tudásom csak addig terjed, hogy nevet tudok társítani az előttem helyet foglaló fiúhoz, de mást sajnos nem tudok róla. Őmárkiságát viszont azt hiszem egy életre megjegyeztem tegnap magamnak. Ajkaim széle megrándul, ahogy elfolytam a késztetést egy szélesebb mosolyra ahogy felrémlik előttem Theodor kétségbeesett arca. Csak a Márki nevét legalább egy órán keresztül kellett ismételgetnem, mire hiba nélkül sikerült visszamondanom neki. Tekintetemben enyhe kihívással figyelem, jól tudom, hogy a dicséret némiképp túlzó volt, mégis szándékosan magasztalom túl a játékát. Ha a helyzet úgy kívánja egy kéznyújtás kíséretében bemutatkozom, egyébként kellemesen ácsorgok a zongora mellett. Én, az este legcsinosabb és legdrágább jegyzetfüzete.

2




A hozzászólást Angelica Gibson összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Aug. 25, 2015 8:06 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Fabrice Laurent Mercer

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 23
◮ tartózkodási hely : Bárhol ahol a kedvem tartja, a méltóságom engedi és a vagyonom lehetővé teszi.
◮ hozzászólások száma : 121
◮ join date : 2014. Oct. 05.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: A kurtizán és a márki   Szer. Dec. 17, 2014 9:04 pm



A kurtizán és a márki





A márki a tekintetét mindvégig a pirosruhás nőn tartja, attól a pillanattól, hogy az elindul felé, s az után is, hogy megáll a méretes hangszer mellett. Azonnal beugrik neki az idős fickó is, akivel a lány érkezett (Mr. Raymonds, vagy Reynolds?), de miután a nevük nem volt azonos, a srác akkor is kizárta volna, hogy az ifjú hölgy a pénzes fickó lánya, ha nem tudná, hogy az efféle estélyekre a feleséggel és/vagy állandó szeretővel rendelkező idősebb urak gyakran hoznak magukkal professzionális kísérőket. Külön gyanús, ha a lány szép… vagy szépen dicsér… vagy éppen rendkívül illedelmes. Ez persze nem baj. Ezekből egyik sem baj. Azonban Fabrice tisztában van zongoratudásának hiányosságaival, ugyanakkor ennek ismeretében sem tántorodott vissza soha attól, hogy nem túl nagy közönség előtt leüljön a hangszer mellé, ha lát egyet a közelében, s jobb szórakozása nem akad.
     – Köszönöm – mosolyog cinkosan a lányra. Bár a nyelvet kiválóan beszéli – köszönhető az angliai Etonban töltött éveknek –, egy leheletnyi spanyol akcentus így is érezhető. Jobbját lágyan visszaereszti a billentyűkre, s a felső C hangtól egy lefelé ívelő rövid dallamot rögtönöz. Csak eztán fordul ki Angelica felé. Az előbbi megállapítása a lányról rögzül: ha egy ilyen finom jószág valakinek a lánya, azt minimum ötször körbedicsértette és dicsérte volna a büszke apa a parti vendégei előtt. – Kegyed is zeneértő, Miss… Angelica, igaz? – folytatja, majd feláll a székről, ha már az illem így diktálja, s erősen reméli, hogy jól emlékszik a lány nevére. Csinos fehérnépek nevének rövidtávú (pár órás) megjegyzésében kiváló Őmárkisága, persze konkrét interakció nélkül szinte biztos, hogy ezen nevek nagy részét másnap reggelre minden valószínűség szerint elfelejti.  


3

Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Angelica Gibson

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 25
◮ tartózkodási hely : LV
◮ hozzászólások száma : 32
◮ join date : 2014. Jul. 27.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: A kurtizán és a márki   Hétf. Dec. 29, 2014 1:09 am






I don’t mind
If you take what's yours but give me mine






      Tekintetem nem ereszti  a kék szempárt ahogy lassan, ráérősen sétálok felé. Ajkaimon kedves, de magabiztos mosoly ül. Egy fél csöppet sem hoz zavarba a rangja, vagy hogy szóba elegyedjek vele - végső soron nem miatta vagyok itt. Nem csak miatta. Bár a jövő még sokmindent tartogathat, s jó benyomást tenni erre a fiúra kimondottan hasznos lehet. Nem mellesleg pedig eddig ő tűnik a legszórakoztatóbb társaságnak a party vendégei közül s valljuk be munka ide vagy oda, azért ez is fontos szempont néha.
      Apró biccentéssel jutalmazom a mosolyát, s a röpke szólót is megtapsolom. Nem tökéletes, ahogy a játéka sem volt az, de határozottan kellemes hallgatni.
     -Ma már inkább csak zenekedvelő. –mosolygok s emelem a tekintetem, ahogy ő is feláll a széktől. Hiába 10 centis sarok, így is emelhetem a fejem, ha meg akarom tartani a szemkontaktust.
     -Bár Ön határozottan kedvet csinált ahhoz, hogy újra elővegyem a hegedűt. –folytatom s vallom meg neki iménti gondolataimat. –Én viszont sajnos csak a klasszikusokig jutottam. Félek már abból sem emlékszem sokra. –sütöm le egy pillanatra a tekintetem kissé szégyenkezve. De hogy megjátszott vagy őszinte-e a reakció? Talán én sem tudnám hirtelen megmondani. Bármilyen hangszeren játszani gyönyörű lehet s ezt a tudás eltékozolni.... Chloé biztosan dührohamot kapna, ahogy a volt tanárnőm is.
     -Ha legalább annyira tudnék még játszani amennyire Ön a zongorához ért örömmel ajánlanék fel egy duettet. Így viszont, tartok tőle meglehetős hátrányból indulnék. –mosolyodom el én is cinkosan ahogy újra az íriszeihez emelem a tekintetem. No meg persze egy elfekvő hegedűt sem látok semerre, de ez már igazán apróság. Minden magára valamit is adó villa otthonául szolgál minimum egy zongorának és néhány vonós illetve fúvós hangszernek. Akár tudnak játszani rajta a háziak, akár nem. Mintha ez is valamiféle presztízskérdés lenne. Márvány burkolat, brokát kárpit, intarziás parketta, Stradivari hegedű.


4


Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Fabrice Laurent Mercer

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 23
◮ tartózkodási hely : Bárhol ahol a kedvem tartja, a méltóságom engedi és a vagyonom lehetővé teszi.
◮ hozzászólások száma : 121
◮ join date : 2014. Oct. 05.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: A kurtizán és a márki   Kedd Dec. 30, 2014 11:32 pm



A kurtizán és a márki





Már-már ijesztő lehetne, ahogy a lány a szemeibe néz. Van benne valami hipnotikus, valami szokatlan, amit őmárkisága momentán nem tud hova helyezni.
      Túl fiatal? Túl hamvas? Túl drága…? – Talán. Minden esetre túl ismeretlen. Túl kedves… – de ezeket a köröket már lefutotta.
      Hogy miért sejlenek fel újra a fenti gondolatok, maga sem érti, s álmodozni vagy remélni nem akar a lánnyal kapcsolatban. Az mindenesetre bíztató, hogy a keresztnevét eltalálta. Avagy a kisasszony volt annyira tapintatos, hogy nem javította ki őmárkiságát, amennyiben tévedett volna.
      – Esetleg a szaván kellene fognom, Señorita. Biztosan találnánk pár feldolgozást a klasszikusok közül a hatvanas évekből – mosolyog vissza és igen, tisztában van vele, hogy ez most rettenetesen erőltetetten hangzott. Akár Peter is mondhatta volna… vagy szerepelhetett volna példamondatként egy nyelvtankönyvben… de hát ezekért a szép mondatokért érdemes estélyekre járni.
      Amennyiben a lány nem oldott kereket, Fabrice baljával a közelben álló kanapé felé int és amennyiben Miss Angelica helyet foglalna, úgy leül mellé, ellenkező esetben egymással szemben állva folytatják a beszélgetést.
      – Hány évig hegedült?


5

Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Angelica Gibson

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 25
◮ tartózkodási hely : LV
◮ hozzászólások száma : 32
◮ join date : 2014. Jul. 27.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: A kurtizán és a márki   Szer. Dec. 31, 2014 12:37 am






I don’t mind
If you take what's yours but give me mine






      -Esetleg. –hagyom rá lágy mosollyal az ajkaimon, majd tekintetem a kanapé felé siklik. Közel, nagyon közel lépek el mellette – ruhám szegélye szinte súrolja a nadrágja anyagát. Finoman fordítom a fejem, tekintetem az arcán, a nyakán nyugszik mikor mellé lépek, de megállás nélkül haladok is tovább az általa kiszemelt ülőalkalmatosság felé.
      Játszom vele, talán csak megszokásból, talán mert kíváncsi vagyok hogyan reagál ez a fiatal fiú. Persze ha gyakran jár ilyen sznob partikra túl nagy újdonságot talán nem okozhat neki a játék.
      A kanapé távolabbi végében foglalok helyet. Lábaimat a bokáimnál keresztezve zárom össze, s úgy helyezkedek, hogy részben felé tudjak fordulni ahogy leül mellém.
      -Persze nem kötelező más tollaival ékeskednünk. Ha ennyire szeret rögtönözni akár a saját ízlésünkre is alakíthatnánk egy dalt. –folytatom az iménti gondolatmenetet s utalok vissza a röpke szólójára. Az iménti cinkos mosoly húzódik ajkaimra, majd a kérdésére elgondolkodom egy pár pillanatra. Tényleg. Meddig is? Akkor hagytam abba, mikor végre elköltöztem otthonról, az pedig akkor annyi mint...
      -Közel kilenc évig. –fut át a meglepetés szikrája az arcomon. Eddig valahogy nem tűnt annyira soknak. -És Ön? Mióta zongorázik? -passzolom neki vissza a kérdést s keresem újra a tekintetét, ahogy a semmiről beszélgetünk.



6


Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Fabrice Laurent Mercer

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 23
◮ tartózkodási hely : Bárhol ahol a kedvem tartja, a méltóságom engedi és a vagyonom lehetővé teszi.
◮ hozzászólások száma : 121
◮ join date : 2014. Oct. 05.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: A kurtizán és a márki   Csüt. Jan. 01, 2015 11:31 pm



A kurtizán és a márki





Elmosolyik az esetlegre.
      Talán. Miért is ne? – Ez egy kellemes apropó volna, amelynek mentén újra láthatná a széplányt. Tekintete Angelica szemein pihen, s imponáló, hogy a lány némi érdeklődést mutat az ő irányába. Ennyi éppen elég momentán. Fabrice követve őt, helyet foglal mellette az ülő alkalmatosság másik végében. Úgy fordul, hogy rendesen rálásson a kis barnára, akit leplezetlenül végig is mér, míg amaz tovább szövi a gondolatait. Eztán tér vissza a kalandozásából a nő arcára, s a kilenc évet hallva elismerően bólint.
      – Az szép – kezdi. – Én nyolcévesen kezdtem, és egészen a gimnázium elkezdéséig… vagyis… tizennégy éves koromig tanították nekem. Anyám szerint a klasszikus műveltség fontos, tehát legalább egy hangszeren jól kell tudni játszani. Esetemben ezt a kijelentést megváltoztatta arra, hogy valamennyire tudni kell játszani. Alighanem ezt teljesítettem.
      Húzza ki magát büszkén a legutóbbi mondat közben. És igen… zenetanárnője – szegény Fräulein Müller – igencsak lemondó arckifejezéssel figyelte őmárkisága játékát az első két év során, mire kisütötte, hogy a klasszikusok akkor sem fognak menni ennek a gyereknek, ha egyszer az élete múlik rajta…
      Szerencsére Fabrice-t még az épségéért cserébe senki sem kényszerítette zongorázásra, így eme megállapítás beigazolódása várat magára. Minden esetre a leleményes germán nőszemély ennyi idő után elő merte adni a márkiné és az öreg gróf előtt, hogy a hatvanas évek táncdalai enyhén lebutítva – vagyis egyszerűbb kottával – nagyobb kedvet csináltak annakidején az első diákjainak a zenéléshez. Ez a recept többé-kevésbé a márkinál is bevált, miután a karót nyelt ősök rábólintottak a módszerre.  


7

Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Angelica Gibson

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 25
◮ tartózkodási hely : LV
◮ hozzászólások száma : 32
◮ join date : 2014. Jul. 27.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: A kurtizán és a márki   Pént. Jan. 02, 2015 12:27 am






I don’t mind
If you take what's yours but give me mine






      Elégedett mosolyra húzódnak ajkaim mikor tekintetét végighordozza rajtam. Az érdeklődése középpontjában állni kellemes, s a nyíltsága ellenére koránt sem zavaró, habár akkor sem lepne meg igazán ha a ruhám fölső része nem egyensúlyozna egy hajszálnyi vonalon az elegánsan exhibicionista és a közönségesen magamutogató között. Theodor igyekezett ugyan rábeszélni egy negyed fokkal visszafogottabb darabra, de nem láttam értelmét. Nem ringatom magam olyan illúziók között, hogy ne tudná pontosan mindenki milyen posztban is vagyok jelen ezen a rendezvényen. A vendégség visszafogottabb képzelőerővel megáldott része talán csak escortnak néz, s erre a patyra valóban csak egy szépen csomagolt kísérőt játszom. Egyelőre. Azt pedig még Theo is kénytelen volt -szájhúzogatva ugyan - elismerni, hogy a ruha gyönyörű.
      -Igen. Ezt mindenképpen sikerült elérnie. –kuncogok fel, ahogy büszkén kihúzza magát a fiú. Azon meg sem lepődök, hogy Fabrice is szülői ráhatásra kezdett zenélni, a klasszikus műveltség pedig..... Igen. Chloé is dobálózott hasonló ostobaságokkal, de amíg a Márkitól valóban elvárható volna ilyesmi addig az anyja szájából valahogy kissé erőltetettnek hatott a dolog.
      -De ha a zenének nem sikerült megnyernie akkor mi köti le Önt, Mr. Mercer? Mi az, amiben igazán a kedvét leli? –tekintetem a kék szempárt fürkészik, majd hagyom elkalandozni kicsit s talán kevésbé leplezetlenül, de én is végigmérem őt.  



8


Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Fabrice Laurent Mercer

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 23
◮ tartózkodási hely : Bárhol ahol a kedvem tartja, a méltóságom engedi és a vagyonom lehetővé teszi.
◮ hozzászólások száma : 121
◮ join date : 2014. Oct. 05.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: A kurtizán és a márki   Szer. Jan. 14, 2015 10:50 pm



A kurtizán és a márki





Mosoly és biccentés köszönetképpen. Igen. Őmárkisága határozottan büszke magára e téren (is). A következő kérdésen azonban elgondolkodik egy kicsit. Tekintete végig a nő arcát fürkészi, különösképpen a szemeit. El kell ismernie, hogy Angelica nem egyszerűen csak szép, hanem valóban gyönyörű. Akár egy szépen kimunkált – és méregdrága – porcelánbaba.
      – Több mindenben – kezdi egy rövid sóhaj után, s megállja, hogy nagyon ne részletezze ki a kevésbé ildomos kedvteléseit. Ennek egyszerre könnyű és nehéz ellenállni.
      Könnyű, mert Angelica úrinőként viselkedik…
      Nehéz, mert Angelica estélyen betöltött státusza még mindig tisztázatlan, s talán egy jól irányzott célzással ezt itt és most tisztázni lehetne.
      A játék azonban érdekesebb így, hogy jelenleg szendén ülnek egymás mellett… no meg… túl sok pénze sincs a jövő hónap elejéig Őmárkiságának efféle gáláns szórakozásra. Nem mintha automatikusan kurvának nézné a lányt, pusztán tisztában van azzal, hogy az ilyen finom jószágokra költeni kell… sokat… akár prostik, akár nem. Az a nő, aki elegáns estélyekre jár, nem biztos, hogy beéri egy hot doggal a belvárosi parkban. Persze nem ez lenne az első dolog, amiben Fabrice tévedne… valószínű még csak nem is az utolsó.
      – Jelenleg festészetet tanulok a UNLV-n. Mondhatni ez egyben a kedvtelésem is az utóbbi időben. – teszi még hozzá, s lezserül vállat von. Nem ringatja sem magát, sem a szép kurtizánt abban a hitben, hogy ő lesz a XXI. századi Picasso, még csak abban sem, hogy ennek az egész kurzusnak az elvégzése többet jelent számára hobbinál, vagy anyja akaratának teljesítésénél… Ez utóbbi (már az akaratteljesítésesdi) persze nem hobbi. De ki mondta, hogy bizonyos dolgok nem metszhetik egymást?
      – És Kegyed? Miért hagyta abba kilenc év után?


9

Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Angelica Gibson

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 25
◮ tartózkodási hely : LV
◮ hozzászólások száma : 32
◮ join date : 2014. Jul. 27.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: A kurtizán és a márki   Szer. Feb. 18, 2015 1:07 pm






I don’t mind
If you take what's yours but give me mine






      Kíváncsian, érdeklődve fürkészem a vonásait, a mozdulatait ahogy végigjáratom rajta a tekintetem. El kell ismernem, egészen helyes a fiú, bár kissé mesterkélt és színpadias. Mindketten azok vagyunk. Szakmai ártalom, szülői kényszer és a neveltetés egyvelegének jótékony utóhatása ez. Kérdőn emelkedik a szemöldököm, de végül csak nem kapok egy bővebb részletezést Őmárkisága szabadidejében űzött kedvteléseiről. Persze ami késik…
      -Nicsak. Szóval mégsem sikerült elkerülnie a művészetek vonzását. –húzom lágy mosolyra ajkaimat, s el kell ismernem, meglepett a fiú. Festészet? Az ő pozíciójában? Señor Mercer önfejűbb lehet, mint gondoltam. Vagy csak egy újabb sztereotípia lenne, hogy a vezetőknek / leendő vezetőknek közgazdaságtant vagy minimum politológiát és egyéb megbecsült szakmákat kell tanulniuk? A szülői behatás és elvárás pont ennél a fiúnál nem érvényesült volna? Pedig nem tűnik olyan reménytelen esetlek így első ránézésre.
      -És miket szeret festeni? Bizonyára van kedvenc témája. –folytatom megakadás nélkül, mintha az iménti gondolatok meg sem születtek volna. Az arcomra biztosan nem ült ki belőle semmi  - már oda sem kell figyelnem, hogy mindenre bájosan és zökkenőmentesen tudjak mosolyogni. Vajon ha azt vallotta volna be az imént, hogy szabadidejében rózsaszín báli ruhába bújva sárkányháton lovagol akkor megrezzentek volna a vonásim?
      A kérdésre elmosolyodom.
      -Anyám kedvéért kezdtem hegedülni. Maga a zenélés még izgalmas is volt, de a szolfézzsal és a zenekari próbákkal az őrületbe lehetett volna kergetni. De hát melyik tizenéves akarja az ideje nagy részét próbatermekben tölteni, ahelyett, hogy a barátaival szórakozna? –húzom mosolyra ajkaim ahogy mesélni kezdek neki. Végülis, miért is ne? Ez is csak egy semmilyen tucatmese. – Amint engedett a lázadásomnak abbahagytam az egészet. –zárom végül rövidre a témát. –Talán egy csöppet elhamarkodott döntés volt. – tart ki a mosoly, s csak egy leheletnyit emelkedik az egyik vállam. Nem épp urihölgyhöz való gesztus, de ha már a lázadásról volt szó nincs kedvem elnyomni ezt is.
 

10


Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Fabrice Laurent Mercer

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 23
◮ tartózkodási hely : Bárhol ahol a kedvem tartja, a méltóságom engedi és a vagyonom lehetővé teszi.
◮ hozzászólások száma : 121
◮ join date : 2014. Oct. 05.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: A kurtizán és a márki   Hétf. Ápr. 06, 2015 1:06 am

A kurtizán és a márki




H
ármat dobol Fabrice az ujjaival a kanapé támláján, a fejét enyhén biccenti oldalra, s elégedett mosolyt enged az ajkaira. A mellette ülő lány egyszerűen túl ügyesen társalog, őmárkisága képtelen belelátni a fejébe, s még nem tudta eldönteni, hogy ez zavarja-e, vagy tetszik neki. Valahol ez az, amiért nem kedveli az efféle partikat, vagy rettenetesen unalmasak az emberek, vagy rettenetesen ügyesen bújnak álarcok mögé.
Angelica gyönyörű, tehát unalmas már pusztán emiatt a tény miatt nem lehet.
– Kedvenc témám…? Ez jó kérdés – s most pillant oldalra, hogy van-e a közelben valami ital, de egyelőre csalódnia kell… avagy felállnia és keríteni pezsgőt egy behűtött üveggel. Ugyanakkor ez még ráér.
– A jelenlegit még keresem – adja meg a választ. Vagy inkább a válasz első felét. – Otthon valahogy jobban ment a ráhangolódás, itt Amerikában minden olyan idegen még. Egy palotát hagytam ott egy kétágyas kollégiumi szobáért… – s ez az utolsó mondat talán a kelleténél őszintébbre sikeredik, de őmárkisága mégsem bánja. A hangjában nem hallatszik csalódottság, vagy felháborodás, ráadásul Angelica valószínűleg tökéletesen tisztában van azzal, hogy ki ő, így felesleges eljátszania a külföldi cserediákot. Persze a kérdés joggal feltehető, hogy ilyen tetemes vagyonnal miért is él valaki olyan spártai körülmények között, de Fabrice erre valószínű csak annyit tudna válaszolni, hogy makacsságból, hogy ilyen módon csapott vissza rá a saját hülyesége.
– Önt azonban szívesen lefesteném egy hegedűvel, Miss Angelica – szólal meg aztán, hogy a lány befejezi. Szinte végig sem gondolta, már ki is csúsztak a szavak az ajkai közül. – Amennyiben hajlandó nekem modellt ülni, természetesen…



– 11 –
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Angelica Gibson

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 25
◮ tartózkodási hely : LV
◮ hozzászólások száma : 32
◮ join date : 2014. Jul. 27.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: A kurtizán és a márki   Hétf. Ápr. 06, 2015 6:02 pm






I don’t mind
If you take what's yours but give me mine






      Lágy mosolyra húzom ajkaim, s csöppet megdöntöm a fejem. Tekintetem mélyen fúrom a fiúéba, mintha csak a szavai mögött húzódó jelentést kutatnám benne. Ki hitte volna, hogy a festészet ennyire helyfüggő ága a művészetnek.
      – Nicsak. A költözésnél talán önmagát is abban a spanyolországi palotában felejtette? – játékos mosoly ül ki ajkaimra, s hogy tisztában vagyok-e azzal, hogy épp az imént figuráztam ki egy Márkit? Természetesen. Kérdés, hogy a kifigurázott Márki mennyire veszi zokon mindezt. – Az Ön helyében nem aggódnék emiatt. Egy palotában könnyen elveszik az ember, de ha ott képes volt megtalálni a saját stílusát, elmerülni a kedvteléseiben, akkor egészen biztos vagyok benne, hogy egy kétágyas kollégiumi szobában is sikerülni fog. – a mosoly kitart, s már tekintetemben is pimaszság csillan, de épp csak egy pillanatra.
      Röpke szünet telepszik közénk, s talán csak emiatt hallom meg a zenét. Ki tudja mikor kezdett újra játszani a zenekar. Fejem az erkélyajtó felé fordítom, s lehunyt szemekkel hallgatom a halovány dallamot. Tánczene? Ilyen későn? A házigazda igazán igyekszik kitenni magáért, vagy meglehetősen rendhagyó alvási szokásai lehetnek.
      Fabrice hangja kellemesen szólít vissza a szalonba, s szemeim kinyitva emelem újra rá a tekintetem. Az ötletre őszintén elmosolyodom. Számtalan ajánlatot hallottam már számtalan férfitól, de egyikük sem akart még lefesteni. El kell ismernem, tetszik az ajánlata. Hiúság volna? Inkább csak az újdonság varázsa.
      – Hogyan is utasíthatnék vissza egy ilyen felajánlást? –csendül a hangom, s talán engem lep meg leginkább az érzés. – Ön kíváncsivá tett, Señor Mercer. Érdekel mire képes egy ecsettel és némi festékkel. Most viszont – alig észrevehetően igazítva a ruhám kelek fel a kanapéról, s emelem felé a kezem. Nem lépek közelebb hozzá. Még nem. Nem akarom akadályozni. – táncoljon velem.

- 12 -


Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Fabrice Laurent Mercer

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 23
◮ tartózkodási hely : Bárhol ahol a kedvem tartja, a méltóságom engedi és a vagyonom lehetővé teszi.
◮ hozzászólások száma : 121
◮ join date : 2014. Oct. 05.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: A kurtizán és a márki   Pént. Ápr. 10, 2015 9:53 pm

A kurtizán és a márki




– Egy
részem biztosan – adja meg a választ a kérdésre, s ennyivel a maga részéről le is tudja. Azt nem tudta eddig megállapítani, hogy a jobbik, vagy a rosszabbik feléből maradt-e otthon valami, de, ha Angelica nem kérdez rá az este folyamán, akkor ezt Őmárkisága sem fogja firtatni. Tekintete nem tükröz mást csak némi lehangoltságot… azt sem sokáig… – A kollégiumi szobám szerencsére jobban átlátható… amikor hazamegyek, talán nem felejtek itt semmit.
Míg a szavakat kiejti, hagyja, hogy a lány elvesszen a tekintetében, kicsit ő is megengedi magának, hogy elvesszen a lányéban, így az ajánlatának elfogadását egy kimért mosollyal és egy a szép kurtizán előtti főhajtással köszön meg. Ő maga fel sem figyel a zenére, ezért némileg meglepetésként éri a lány kanapéról való felemelkedése. Őmárkisága reflexszerűen követi a hölgyet majd nyújtja a megfelelő kezét, hogy a táncparkettre kísérje Angelicát.
– Ahogy óhajtja – majd elindul a zene irányába.
Valcer. Az még talán(?) menni fog… – bíztatja magát, bár a tekintetében magabiztosság csillan, ahogy lepillant partnernőjére. Régen táncolt, vagy fél éve anyja születésnapi fogadásán, s akkor is igyekezett mérsékelten folytatni ezen műveletet, szorítkozva a kötelező minimumra.
Anyám, Blanca kuzin, Lady Matilda… Donna Esperansa… és talán más nem…
A táncteremben csak néhány pár táncol, a vendégek többsége, akik nem vonulnak félre – főként a hölgyek – egymással csevegnek. Angelica és Fabrice párosa ugyan kap egy kis figyelmet, mikor táncolni kezdenek, de túl sokáig senki sem csodálja őket. Ezért a srác kimondottan hálás, s ugyan azt elkerüli, hogy rálépjen a lány lábára, de ha nincs észnél, kapásból rossz lábbal indít.
– Rég táncoltam – jegyzi meg mellékesen, s igyekszik visszakeresni az elméjében a tánctanára szavait az egyenes tartásról és a határozott kiállásról. Jó, ez egyelőre szépen megy… s csak reméli, hogy Angelica nem vár el tőle versenytáncosokat megszégyenítő koreográfiát.



– 13 –
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Angelica Gibson

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 25
◮ tartózkodási hely : LV
◮ hozzászólások száma : 32
◮ join date : 2014. Jul. 27.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: A kurtizán és a márki   Szomb. Ápr. 11, 2015 11:40 pm






I don’t mind
If you take what's yours but give me mine






      Ajkaimon szelíd mosoly játszik ahogy hallgatom a válaszát. A tekintetében megcsillanó lehangoltság viszont határozottan meglep. Őszintének tűnik a fiú.
Kezem a karjára siklik s követem őt ahogy átvezet a bálterembe. Nem tartóztatom, pedig nekem az is tökéletes lett volna, ha itt maradunk a hallban.
      – Azért remélem, hogy mikor visszarepül a palotájába mégiscsak felejt itt is magából valamit. – mosolygok fel rá séta közben. – Négy év túl hosszú idő ahhoz, hogy ne kötődjön Vegasban senkihez és semmihez. – Finom mosoly és őszinte tekintet, de azt már nem tudnám megmondani miért is kanyarodtam vissza ehhez a témához.
      Néhány kíváncsi, néhány rosszalló tekintet kísér minket, ahogy a parkettre sétálunk, s elégedetten konstatálom, hogy mindkettőnknek akadnak irigyei is a díszes társaságban. Mr. Raynolds azonban nincs a teremben, első pillantásra legalábbis nem veszem őt észre. Elegánsan lépek Fabrice elé és simítom bal kezem a vállára, majd a lapockájára, míg jobbom a kezében pihen meg. Talán csak egy hajszálnyival simulok a megköveteltnél közelebb hozzá, de a kelleténél jobban igazán nem óhajtok megbotránkoztatni senkit.  Apró késéssel lépek mikor vezetni kezd, s igyekszem elengedni, rábízni magam, de el kell ismernem, ez nem a legegyszerűbb. Tekintetem az övét keresi- mégiscsak vérciki volna, ha a lábaimat kezdeném el fixírozni- s a megjegyzésére elmosolyodom.
      – Én sem sűrűn járok bálokba. – ismerem el, s csöppet sem zavar, hogy nem igyekszik bonyolultabb figurákkal lenyűgözni. – Mégis, a tánc remek ürügy arra, hogy közelebb kerüljünk azokhoz, akikhez szeretnénk, anélkül, hogy bárkit megbotránkoztatnánk ezzel. Akár egy elegáns partyn is. – mosolygok rá, s mosolyomba alig észrevehető kihívás bújik. – De Önnek bizonyára semmi szüksége ilyen alattomos trükkökre.


- 14 -


Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Fabrice Laurent Mercer

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 23
◮ tartózkodási hely : Bárhol ahol a kedvem tartja, a méltóságom engedi és a vagyonom lehetővé teszi.
◮ hozzászólások száma : 121
◮ join date : 2014. Oct. 05.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: A kurtizán és a márki   Vas. Ápr. 12, 2015 5:02 pm

A kurtizán és a márki




J
ó ideig nem válaszol a kérdésre, néhány pillanatig eljátszik a gondolattal, hogy letudja az egészet egy mosollyal, de ez a lány most annyira kellemes beszélgetőpartner, s annyira inspiráló a jelenléte. Bár azt még nehéz eldöntenie Fabrice-nak, hogy mire is inspirálja… A srác tisztában van azzal, hogy mennyire felületes témákkal karcolgatják egymást, mégis kellemesnek találja ezt az egészet. Ez persze nem ok arra, hogy elsiesse a választ… meglehet, nem árt vigyázni a szépséges Angelicával.
– Igyekszem emlékezetes lenni, de a kötődés – azt hiszem – más lapra tartozik.
Talán fél perce táncolhatnak, mire Őmárkisága belejön annyira, hogy biztos legyen abban, hogy nem fogja megtaposni partnernője vélhetően drága cipőjét, így aztán vissza lehet kanyarodni az előző kérdésre is, no persze szigorúan csak aztán, hogy a lány utolsó megállapítására enyhén felvonja a szemöldökét.
Nocsak! – enged meg magának egy mosolyt, de túlzásba nem viszi. Ő itt és most csak táncol Angelicával, s erre saját magát emlékeztetnie kell. Nem a lányban nem bízik, sokkal inkább saját magában. Mr. Morgan a nagyapja és az anyja barátja, inkább üzlettársa. Bármi, amit Fabrice ebben a házban tesz, bizony visszajut az ősei fülébe, akkor pedig… nos igen, akkor ne merjen hazamenni nem csak karácsonyra, de húsvétra sem. Ráadásul a lány is mással jött… Ami nem kéne hogy aggassza… hiszen csak táncolnak itt, mindenki szeme láttára.
Akadhat bármi, ami ennél ártatlanabb?
– Bizonyos embereket szívesen megbotránkoztatok. Szórakoztató tud lenni – szedi össze a gondolatait közepes sikerrel. – Minden tiszteletem mellett, van egy olyan sejtésem, hogy erről Ön is hasonlóképpen vélekedik. Kit botránkoztatott meg legutoljára?
Tekintete teljesen ártatlan, s meg sem próbálja az illendőnél közelebb vonni magához tánc közben a lányt.



– 15 –
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Angelica Gibson

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 25
◮ tartózkodási hely : LV
◮ hozzászólások száma : 32
◮ join date : 2014. Jul. 27.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: A kurtizán és a márki   Hétf. Ápr. 13, 2015 1:24 am






I don’t mind
If you take what's yours but give me mine






      Röpke mosoly és egy biccentés csak a válaszom a szavaira, hisz tovább ragozni az eddig elhangzottakat már valóban csak szócséplés volna. Abban sem kételkedem, hogy ez a fiú akár percek alatt is képes emlékezetessé válni, a kötődés pedig olyan luxus, amit nem mindenki engedhet meg magának. Mégis egyszerre vagyok kíváncsi a véleményére és örülök annak, hogy nem boncolgatjuk tovább a témát. Tartok tőle, hogy a folytatás már bőven kívül esne az udvariasan felszínes társasági csevej hatókörén, amit a saját részemről egyáltalán nem áll szándékomban átlépni.
      Ahogy magabiztosabban kezd mozogni a parketten én is jobban rá tudom bízni magam, s érzem ahogy ellazulok a karjai közt. A mosolya kellemes, s tetszik, hogy sikerült meglepnem őt, amit hamarosan gálánsan viszonoz is.
      – Ilyen kiismerhető volnék? Mi árult el? – mosolyodom el röviden, s a kérdésére sem válaszolok azonnal.
      – Tartok tőle, hogy ez túlzottan is bizalmas információ. Ha elárulnám, meg kellene hogy öljem. Márpedig Önért igazán kár volna. – hárítok egy túlságosan is közhelyes válasszal, az övéhez hasonló ártatlan tekintettel. Számtalan szituáció cikázik az emlékeim között, s számomra is meglepő, hogy legutóbb alighanem Theodort vagy Hope-ot sikerült megbotránkoztatnom valamivel. A diszkréció mégis automatikus – ahogy Theonak is többször emlegettem az elmúlt este, tőlem inkább azt várják el, hogy minél gyorsabban elfelejtsem a neveket, nem pedig azt, hogy megjegyezzem őket.
      – Valami viszont azt súgja, hogy ez most nem az a party, ahol szabadon gyakorolhatnánk ezirányú  kedvteléseinket. Vagy tévednék?


- 16 -


Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Fabrice Laurent Mercer

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 23
◮ tartózkodási hely : Bárhol ahol a kedvem tartja, a méltóságom engedi és a vagyonom lehetővé teszi.
◮ hozzászólások száma : 121
◮ join date : 2014. Oct. 05.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: A kurtizán és a márki   Hétf. Ápr. 13, 2015 11:59 pm

A kurtizán és a márki




S
zimplán csak elmosolyodik a kérdésre, pedig legszívesebben felnevetne. Miss Angelica határozottan szórakoztató teremtés, de Őmárkisága egyszerűen nem engedi meg magának azt a luxust, hogy bárki is leszűrje róla a teremben lévő közül (a vörösruhás lányt leszámítva), hogy az ildomosnál jobban szórakozik.
A következő pillanatban már az jár a fejében, hogy vajon miért is ez az elővigyázatosság…
Talán mégis többet akar Angelicától, mint ez a tánc, s az esetleg ezt követő beszélgetés…?
Miért is frusztrálja ez Fabrice-t?
Mikor érdekelte, hogy egy lány másvalakivel érkezett egy buliba?
Aztán a következőkben bevillant a válasz… az az unott válasz, hogy ő most anyja akaratából van itt, így egyfelől neki kötelessége úgy viselkedni, hogy ne hozzon szégyent sem a Plessis-Bellièrekre, sem az Olivaresekre. Illetve, mivel anyja kényszerítette rá az estélyt, hát az a minimum, hogy Fabrice utálja, hogy itt kell lennie és nem máshol…
„Csak egyetlen este próbáljon meg kultúrember módjára viselkedni. Ne feledje, a családot képviseli!” – visszhangzik fejében a szülői intelem.
Úgy érzi, mégsem képes egyik fent felsorolt kritériumoknak megfelelni… pontosabban minden egyes perc ez ellen munkálkodik onnantól, hogy helyet foglalt a kanapén a vörösruhás lány mellett. Ez persze önmagában még nem kellene, hogy sokat jelentsen.
– Az efféle kompromittáló kérdésekre nem válaszolok, Señorita – szólal meg kisvártatva, majd tart pár szívdobbanásnyi szünetet. – Pláne nem egy ennyire… hmmm… komoly fenyegetés után. Nem.
Tüntetően oldalra pillant… néhány másodpercig.
– Egyébként sajnos igaza van. Ez az este alighanem nem a ficánkolásé. Milyen kár…! Bár meg kell mondjam, Önnel táncolni is öröm.
Rövid mosoly.
Ennyi most elég lesz.



– 17 –
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Angelica Gibson

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 25
◮ tartózkodási hely : LV
◮ hozzászólások száma : 32
◮ join date : 2014. Jul. 27.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: A kurtizán és a márki   Hétf. Ápr. 20, 2015 2:01 am






I don’t mind
If you take what's yours but give me mine






      Tekintetem a fiún pihen, tánctartás ide vagy oda, de... ugyan mégis mikor és hol várnak el hibátlan standard tánctartást, ha nem épp versenytáncos a partner? Hisz nem a közönséget igyekszünk lenyűgözni a tudásunkkal, nem bírákat győzködünk magasabb pontszámokért, de még csak egymást sem akarjuk megannyi figurával elkápráztatni.
      A válaszára látványosan kerekednek el a szemeim, s ahogy visszafordul felém igyekszem olyan ártatlanul nézni rá ahogy csak tudok.
      – Miket gondol? Hisz sosem merném Önt fenyegetni. Pusztán csak a testi épségéért aggódtam. – pár angyali pillantás, s tudom jól, hogy bőven túljátszom az ártatlan kislány szerepét. – De teljesen igaza van. A jövőben igyekszem majd jóval kompromittálóbb kérdéseket feltenni Önnek, Señor. – édes mosoly játszik ajkaimon. Tartásom még mindig elegáns, nem igyekszem jobban hozzá simulni, mint eddig, csupán tekintetem villan játékosan, ahogy magamnak tudhatom a figyelmét. Egy pillanat csupán, talán észre sem veszi, s újra felöltöm a semleges ártatlanság álarcát. Szelíd mosoly, ártatlan tekintet, szavaim pedig tudom, hogy csak a fiúig juthatnak el, ahogy a vonásaimról sem olvashatná le senki miről is fecsegünk éppen. Hiába nincs nagy tömeg a parketten, sem magában a teremben, mégis mindenki igyekszik a saját dolgával foglalatoskodni.  
      – Köszönöm. – biccentek egy aprót, majd tekintetem visszasiklik a kék szempárra.
– Önnel is öröm táncolni. – a bók kötelező viszonzása és mégis több annál. Nem mindennapi, hogy valóban jól érezzem magam valaki társaságában....és általában nem is tart sokáig. Néhány pillanatnyi csönd telepszik csak közénk, s ha ő nem tereli másfelé a beszélgetés fonalát, úgy újra én szólalok meg.
      – Ha a zenének vége azt hiszem illendő volna megkeresnem Mr.  Raynoldsot... az urat, akivel érkeztem. – pillantok rá, s tudom, hogy talán még csak a darab felénél ha járhat a zenekar, mégsem árt, ha tudatosítom magamban, hogy én nem csupán szórakozni jöttem ide.  – Viszont örülnék neki, hogyha ezt megismételhetnénk. Mondjuk miután modellt álltam Önnek? – csendül kérdőn a hangom, s a mosolyom is kitart.

- 18 -


Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Fabrice Laurent Mercer

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 23
◮ tartózkodási hely : Bárhol ahol a kedvem tartja, a méltóságom engedi és a vagyonom lehetővé teszi.
◮ hozzászólások száma : 121
◮ join date : 2014. Oct. 05.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: A kurtizán és a márki   Vas. Jún. 07, 2015 8:24 pm

A kurtizán és a márki




A
ngelica válaszát hallva egy ideig csendbe burkolózik, majd zavartan felnevet, persze van nem kevés rájátszás eme zavarra, ám túl sokáig nem tart a dolog, de azért el tudja képzelni, hogy a kisasszony képes lenne csípőből olyan kérdéseket feltenni, ami után Fabrice-nak a nadrágjába kellene nézni, hogy meg tudja állapítania hirtelen azt, hogy fiú-e, vagy lány…
– A testi épségemért aggódik… – mondja nagykomolyan. – Mindjárt tudtam, hogy kegyed egy jó keresztény.
Némi irónia? Talán, bár Őmárkisága esetében sosem lehet tudni.
A köszönetre lassan bólint, s állja Angelica tekintetét. Most igazán szeretné elhinni, hogy a karjaiban tartott lány őszintén beszél hozzá, s nem csak a kötelező udvariassági köröket futja le. Persze emiatt sem érhetné őt kritika.
Itt sokan azt teszik… jobban mondva, mindenki azt teszi.
– Hogyne – szúrja közbe. Mennyi közös idejük lehet még? Két perc, talán három? Többet mégsem fűz hozzá. Ezért éri váratlanul a következő ajánlat, s Fabrice ajkaira ravaszkás mosoly kúszik, ahogy félig leeresztett pillái alól viszonozza – még mindig – a lány tekintetét.
– Hogyne! – válaszolja sokkal lelkesebben, de egészen addig, míg vége nem lesz a zenének, nem szólal meg – kivéve persze, ha a lány nem dob fel egy újabb témát. Ahogy kell, levezeti Angelicát a parkettről, csak eztán fordul szembe vele. A zenekar közben egy újabb valcerbe kezd.
– Köszöntem a táncot, Señorita – hajt fejet illendően, de nem túl mélyen, majd zakója belső zsebéből előveszi a névjegykártya tartóját és átad egy kártyát a lánynak. – Amennyiben esedékes leszek Önnek… Kívánja, hogy visszakísérjem Mr. Raynoldshoz?



– 19 –
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Angelica Gibson

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 25
◮ tartózkodási hely : LV
◮ hozzászólások száma : 32
◮ join date : 2014. Jul. 27.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: A kurtizán és a márki   Hétf. Jún. 08, 2015 2:33 am






I don’t mind
If you take what's yours but give me mine






      Ajkaimon alig mosollyal szemlélem az arcát, a vonásait. Tetszik a zavara, a nevetése, s elégedetten szélesedik a mosoly is az ajkaimon, s kitart a következő megjegyzéséig is. Szinte a szemeim sem rebbennek, csak a tekintetem lesz egy árnyalatnyit kihívóbb.
      – Mit is mondhatnék? Nehéz levetkőzni a belénk nevelt szokásokat. – jegyzem meg szinte csak magamnak, bár a tekintetem még mindig a kék szempárt fürkészi. Költői kis szösszenet, választ sem várok rá, s ugyanúgy vonatkozhat a felemlegetett keresztényiségre, mint a sok műmosolyra és megjátszott udvariaskodásra, ami a teremben körbevesz minket.
      Láthatóan Őmárkiságának nincs kedve tovább csacsogni, s én sem ragaszkodom a felesleges beszédhez. Némán simulok a karjaiba, s élvezem a táncot míg a zenekar be nem fejezi a játékot. Elégedetten veszem észre, hogy legalább akkora figyelmet kapunk a zene végén, mint mikor felsétáltunk a parkettre. Vajon mennyien szeretnének most a helyemben lenni? És mennyien cserélnének a mellettem oly elegánsan lépkedő fiúval?
      – Én köszönöm, hogy ennyi időt szentelt nekem, Señor. – hajolok meg én is előtte, csak egy leheletnyivel mélyebben, mint ő. Ujjam mintegy véletlenül simít végig az övén, ahogy elveszem tőle a kártyát, de semmi jelét nem mutatom, hogy észrevettem volna a botlást. Csak egy pillantást vetek rá, s már csúsztatom is be az apró táskába. Megfordul a fejemben, hogy én is adjak neki cserébe egy kártyát, de mégsem teszem.
      – Köszönöm. – mosolygok rá, s fűzném még tovább is a szavakat, az utolsó mondata viszont megakaszt. A meglepettség csak egy pillanatra ül ki az arcomra, majd tekintetem újra végigjáratom rajta. Rövid pillantás csupán mielőtt visszatalálnék a szemeihez. –Kívánom. – felelem kihívó mosollyal, s ha felajánlja belekarolok, s követem ha elindul valamerre, vagy épp én vezetem végig találomra pár szobán. Nem mondhatnám, hogy nagyon elsietem a keresést.
      – El kell ismernem, meglepett. Azt gondoltam volna, hogy a hölgyek állnak sorokban az Ön kegyeiért, nem pedig fordítva. – pillantok rá kíváncsian. Mert érdekel és mert semmi kedvem némán ballagni az oldalán.

      Mr. Raynolds még mindig a pókerasztal közelében ácsorog, bár a játékot láthatóan már abbahagyta. Én finoman igazítom útba a partnerem, ha magától nem venné észre a férfit, aki viszont egy rövid biccentéssel jelzi, hogy nagyon is lát minket.
      – Angelica, kedvesem. Örülök, hogy újra látom Mr. Mercer! – nyújtja a kezét Őmárkisága felé, majd engem is megörvendeztet egy rövid kézcsókkal. – Remélem a hölgy nem sajátította ki Önt túlságosan is magának. – vigyorog rá, ahogy a karjára fűzi a kezem én pedig mellé lépek, s az oldaláról pillantok vissza a fiúra.

- 20 -




A hozzászólást Angelica Gibson összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Aug. 25, 2015 8:02 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Fabrice Laurent Mercer

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 23
◮ tartózkodási hely : Bárhol ahol a kedvem tartja, a méltóságom engedi és a vagyonom lehetővé teszi.
◮ hozzászólások száma : 121
◮ join date : 2014. Oct. 05.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: A kurtizán és a márki   Kedd Jún. 09, 2015 4:56 pm

A kurtizán és a márki




F
abrice rövid mosolyt villant, ahogy a lány elveszi tőle a névjegykártyát, majd a karját nyújtja Angelica felé.
A kívánom szóra a márki szíve erősebben dobban, s Fabrice érzi, hogy a vér gyorsabban, erősebben kezd cirkulálni az ereiben, de egyelőre még képes kordában tartani és/vagy elnyomni a késztetéseit a lány irányában.
Azért az sem mellékes, hogy séta közben nézhet maga elé. Ettől persze Angelica jelenléte elég erőteljesen hat rá. Annyira azonban nem, hogy ne tudja tudatosítani magában, hogy a lány mással érkezett. Ezért is hagyta, hogy amaz alig pár pillanattal korábban végigmérje őt, a erre a reakciója mindössze annyi volt, hogy kissé előreszegte az állát, de tekintetét mindvégig a vörösruhás tünemény arcán tartotta.
Nyugodt tempóban sétálnak abba az irányba, amerre Angelica Mr. Raynolds-ot sejti. Végülis, mégsem lenne túl szerencsés, ha a lány vonszolná végig Őmárkiságát a Morgan-villán.
Lassan fordítja az arcát a kérdést hallva a szép kurtizán irányába, majd tekintete hirtelen ugrik a mennyezet felé, ahogy a kérdést sikerül értelmeznie.
– Változó. Általában úgy van, ahogy gondolja, de van… akad olyan hölgy, akiért megéri erőfeszítéseket tenni – néz újra a beszélgetőpartnere arcára. Ezúttal semmi mosoly, semmi gunyoros felhang. Tőle telhetően a legtermészetesebben beszél.  

Ahogy megérkeznek Mr. Raynoldshoz, Fabrice még egy pillantást vet a lányra, majd elfogadja az úriember felé nyújtott kezét, s röviden, de határozottan megszorítja:
– Én nemkülönben, Mr. Raynolds – szúrja közbe az újbóli üdvözlés után. Angelica közben visszatér a kísérője mellé, s Őmárkisága egy szolid mosollyal búcsúzik tőle, majd tekintete visszatér Mr. Raynoldshoz.
– Semmiképpen. A hölgy kiváló társaság, öröm volt megismerni.
És nagyjából ennyi elég is lesz. Nyilván most jön a búcsú, ő pedig lassan visszavonul… hmmm… mondjuk a zongora mellé.



– 21 –
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Angelica Gibson

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 25
◮ tartózkodási hely : LV
◮ hozzászólások száma : 32
◮ join date : 2014. Jul. 27.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: A kurtizán és a márki   Szer. Aug. 26, 2015 9:56 pm






I don’t mind
If you take what's yours but give me mine






      Könnyed léptekkel haladunk szobáról szobára. Nem sietek elválni tőle, de egy pontnál tovább ez sem késhet. Lassú, elégedett mosoly húzódik ajkaimra a válaszát hallva. Igazán érdekes a fiú. A hangja nem sokat sejtet mégis nehéz volna a bókot nem kiérezni a szavaiból.
     – Igencsak szerencsésnek mondhatja magát az a hölgy, akinek a kegyeiért Ön száll harcba. – pillantok fel rá sokat sejtető mosollyal. A szavak talán ártatlannak hathatnának, a tekintetem mégis leleplez. Csak pár pillanattal tovább tartom meg a tekintetét, mint ahogy illendő volna. Csak egy árnyalattal bizalmasabb a mosolyom. De nem feszegetem tovább a határokat. Ha valamivel több időnk lenne talán, de így.... némán karolok csak belé míg meg nem érkezünk.


     – Ezt igazán örömmel hallom. – enged meg magának egy elégedett mosolyt Mr. Raynolds, s érzem, ahogy kihúzza magát mellettem. Tekintetem még a Márki vonásait fürkészi.
     – Önt nemkülönben. – viszonozom a bókot egy apró meghajlással. Illetlenség volna, ha nem tenném, mégis... a partnerem társaságában még nagyobb illetlenség volna ennél többet megengedni magamnak.
     – Viszont ha már így újfent összefutunk... – kezdi Mr. Raynolds és érzem ahogy mozdul. Elengedem a karját s egy aprót lépek oldalra hogy ne akadályozzam. Láthatóan nem bánja, vagy inkább észre sem veszi a gesztust. Hozzá lehet szokva, hogy mindenki az ő kényelméért dolgozzon. Keze a mellényzsebébe siklik, s egy ezüst irattartót varázsol elő belőle.      – Ha megengedi... – emeli meg, majd kinyitva vesz elő egy névjegykártyát s nyújtja át a fiúnak. – A cégem, a Trustporte Holdings új, környezetbarát szabadalmak kikísérletezésével és terjesztésével foglalkozik. A profilunk meglehetősen szerteágazó és biztos vagyok benne, hogy találnánk olyan részt, ami Önt is érdekelhetné. – lendül bele ha Fabrice átveszi tőle a kártyát, majd röviden elmosolyodik. – Bocsásson meg. Nem szeretném üzlettel elrontani az estéjét, viszont ha megengedi a közeljövőben megkeresném Önt egy ajánlattal. – rövid szünetet tart, ha Fabrice szintén adna neki egy kártyát azt megköszöni és átveszi, majd az irattartót visszacsúsztatja a zsebébe. Néma természetességgel karolok bele újra, ahogy ismét a kezem után nyúl. Épp, mint egy dekoratív stóláért.
     – Viszont nem szeretném tovább feltartani Önt. Minden bizonnyal már hiányolja a partnere. – szökik egy újabb mosoly az arcára, keze pedig a kézfejemen pihen meg. – További kellemes estét, Mr. Mercer. – köszön el immár csak egy biccentéssel én pedig lágy mosolyra húzom ajkaim ahogy újra a szemeibe nézek. Egy élmény volt. Lassan lépek el a Márki mellett, tekintetem pedig már az engem kísérő férfin, ahogy halk bájcsevejbe kezdek mellette.


- 22 -


Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you


Sponsored content

Egeret ide és lenyílik!



TémanyitásTárgy: Re: A kurtizán és a márki   

Vissza az elejére Go down
 

A kurtizán és a márki

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Las Vegas :: Külváros :: Lakóterületek-