KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FONTOS!
Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK!
Bővebb információ: ITT
Az új elérési cím: ITT
A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox

Legutóbbi témák
» Muzsika Tv
Lillian Holden Icon_minitimeKedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes

» Colors Of Seattle
Lillian Holden Icon_minitimeCsüt. Ápr. 07, 2016 7:49 pm by Vendég

» Admin hírek
Lillian Holden Icon_minitimeCsüt. Jan. 28, 2016 12:08 am by Danny Doyle Haynes

» Giulia Bianchi
Lillian Holden Icon_minitimeVas. Jan. 24, 2016 12:28 pm by Giulia Bianchi

» Avatarfoglaló
Lillian Holden Icon_minitimeKedd Jan. 19, 2016 12:40 pm by Vendég

» Elkészültem!
Lillian Holden Icon_minitimeHétf. Jan. 18, 2016 11:29 am by Vendég

» Bernadette Ainsworth
Lillian Holden Icon_minitimeSzomb. Jan. 16, 2016 3:11 pm by Bernadette Ainsworth

» Minden, ami Las Vegas
Lillian Holden Icon_minitimeSzer. Jan. 13, 2016 9:34 pm by Admin

» Avataros oldalak gyűjteménye
Lillian Holden Icon_minitimeSzer. Jan. 13, 2016 9:19 pm by Admin

Ki van itt?
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (43 fő) Hétf. Aug. 14, 2023 3:38 pm-kor volt itt.

Megosztás
 

 Lillian Holden

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Lillian Holden Empty
TémanyitásTárgy: Lillian Holden   Lillian Holden Icon_minitimeCsüt. Jan. 08, 2015 5:57 pm

Lillian Holden
San Francisco,1995.július 20.[You must be registered and logged in to see this image.]
19
Egyetemista (gyakornok)
Civilians
Vanessa Marano
A félbehajtott lap

Ülök a laptopom előtt és mindenfélét firkálgatok egy jegyzetfüzetbe. Mókás, mert még át is húzhatom ami nem tetszik. Persze kell egy kis idő mire a gondolataimat rendbe szedem és kitalálom mit is szeretnék leírni. Gondolatban ketté hajtok egy papírlapot és ráírom milyennek is látom én magamat. Kortyolgatom Heather megmaradt Mercierét és felvettem azt a pizsamát, amin egy maci éppen egy mellényzsebbe bújik bele éppen a melleim felett. Heather szerint ez valami freud-i dolog, hogy azt szeretném ha meglenne a saját kis mackóm aki odabújik. Egy frászt! Persze kinek is akarok hazudni? Tényleg szeretném, de nem annyira, hogy a manót kiűzzem a fejemből, aki most ott lóbálja a lábát a vállamon, nachost rágcsál és marhára, unatkozik. Munka kelk neki? Hát tessék, olvassa el milyennek látom magamat. Azt hiszem alaposan meg fognak zörrenni a kis csengettyűk a sipkáján, és gúvadni fognak a szemei, a szája elkerekedik, amivel most olyan habzsolón falja a nachost.

¤ Először is azt gondolom, hogy alapvetően jólelkű vagyok, tudom mindenki ezt mondja magáról, de én tényleg az vagyok.- ez pipa

¤ Aztán azt gondolom, hogy a jólelkűségem mellett elég nagy a szám, ahogyan már azt hiszem korábban említettem, hamarabb mondok ki dolgokat, semmint átgondolnám.- ez mínusz

¤ Szeretek nevetni, és nagyon szeretek olyan egyszerű dolgokat, mint olvasni, rejtvényt fejteni vagy éppen uszodában sok hossz pillangót végigúszni, csakhogy kiűzzem a fejemből annak a gondolatát, hogy valaki után vágyakozzam. ÚGY!- ez pipa

¤ Sokat ráncolom a homlokomat, és mozgatom a pisze orromat, ilyenkor azt hiszem nyalogatom a számat is, amivel anyát az őrületbe tudom kergetni, szerinte úgy viselkedem mint egy elmeháborodott. Szerintem meg úgy mint aki tudatlanul cselekszik, ezeket észre sem veszem. De legyen, felveszem a negatív tulajdonságok közé - ez mínusz

¤ Kiállok az elveimért. Bármikor bármilyen körülmények között. Az a fajta ember vagyok, aki a kompromisszumok híve, konfliktus kerülő, ugyanakkor ahhoz ami szerinte jó, a végsőkig ragaszkodik. Ezt sokan makacs viselkedésnek gondolnák, én azonban elvhűségnek tartom, és igenis olyan dolog ami határozottan pozitív bennem- ez pipa

¤ Meggondolatlan vagyok bizonyos helyzetekben, és a pillanatnak élek, a pillanatban cselekszem. Valószínű ilyenkor nem gondolom át a következményeket. Ezt szeretem ráfogni valamire, de mivel alkoholt nem igen fogyasztottam még idáig, így erre nem tudom. Maradnak a kifogások. De az rengeteg és a legváltozatosabb kamu. - ez mínusz

¤ Gondoskodó vagyok. Időnként túlságosan is, és azt hiszem néha észre kellene vennem kinek van rá szüksége és kinek nem. Nem kell mindenkit megmenteni, még akkor sem ha elsőre úgy tűnik. De megvonom a vállam rád mosolygok és azt mondom, hogy én már csak így vagyok összerakva, ugye nem utasítanál vissza? - ez pipa

¤ Nem figyelek eléggé magamra, vannak legalábbis olyan dolgok, mint az étkezés, vagy éppen az öltözködés. Anya szerint rám férne néhány nőiesebb darab, Heather szerint is, aki azt mondja nekem, hogy a farmer már nem annyira menő. Azért megnézném a dzsungel közepén tíz centis tűsarkúban és a nett kis cuccaiban. Jó, mentségére legyen mondva nem a dzsungelben vagyunk, bár Vegas néha hasonlít rá. - ez mínusz

¤ Érzékeny vagyok, dolgokra, történésekre, emberekre, helyzetekre. Erre biztosan van valami szakkifejezés, de én nem vagyok annyira über-művelt, hogy mindent tudjak, úgyhogy csak simán azt mondom, hogy együtt érzek másokkal, nem tudok elsétálni a problémák mellett egyetlen szó nélkül - ez pipa

¤ Iszonyúan önfejű és makacs vagyok. Ez talán az a két tulajdonság amit anyának az évek alatt nem sikerült kinevelnie belőlem, úgyhogy végső elkeseredésében a genetikára fogta, meg arra, hogy ebben apára hasonlítok. Van benne valami, mert anya nem nagyon tart ki semmi mellett. Már az meglepő, hogy tizennyolc éve Martin felesége. Ez az egyetlen azt hiszem amiben meglepően sokáig bírja. - ez mínusz

Miss Holden
Egy este a gondolataimmal. A sokadik este azóta, hogy új albérletbe költöztem és a sokadik azóta, hogy legtöbbször a könyveimmel, meg a laptopommal töltöm a hétvégéket. Van amikor csak simán rákeresek a nevemre a neten és mindig mosolygom, hogy mindent találok ott csak éppen a saját mosolygós arcomat nem. Nem lep meg, nem vagyok egy központi figurája az életnek, ahogyan szinte csak akkor tűnök fel bárkinek, ha az élénksárga kardigánomba megyek be a könyvtárba. Akkor is szinte csak azért, mert az első mozdulattal orra bukom a nem létező küszöbben, ölemben a tengernyi könyv és jegyzet száz felé repül. Ha a sárga passzol a piroshoz, akkor a kardigánom, meg én remek párost alkotunk.
Délután vásárolni megyek, a közeli kis delikatesz, amelynek vezetőjével, Mr Locknerrel azóta vagyok jóban, mióta a szépen felépített narancstornyát sikeresen összeborítottam.
Nem akartam én semmit csak egy fürt szőlőt. De a táskám beleakadt az egyik narancsba,ami lepottyant, utánakaptam, de azzal a lendülettel már dőlt is a torony. Segítettem összeszedni, aztán ott maradtam az idős úrral beszélgetni. Kiderült, hogy a feleségét egy éve vitte el a méhnyakrák, azóta lelkes támogatója egy alapítványnak. Mr Lockner óta én is. Ennek már fél éve, ekkor költöztem a jelenlegi apró lakásomba, természetesen nem egyedül. Heather-el a lakótársammal egy újsághirdetés útján ismerkedtünk meg, és annyira ellentétes volt az életvitelünk és az időbeosztásunk, hogy úgy döntöttünk, ez tökéletes alap, hogy a lakást együtt béreljük. Ő éjszakai bagoly, én nem. Ő szőke, magas gyönyörű lány, állítólag fehérnemű modellkedik, amit nem csodálnék egy komplett szekrény van tele
a bugyikkal és egyéb olyan dolgokkal amelyekről én még nem nagyon tudom melyik végén kell egyáltalán felvenni.Néha nekem is hoz ajándékot, de ezeket legtöbbször a szekrényem legmélyére süllyesztem, mert nincs kiért hordanom őket, és amúgy sem nagyon illene hozzám. Én nem vagyok szőke, igazából valamilyen megállapíthatatlan színű a hajam, amit én legtöbbször se-barnának hívok, ami átmenet a barna és a semmitmondó szín között.
Heather szerint festenem kellene, szerintem meg inkább nem kellene beleszólnia. Jót akar amúgy, és ezt értékelem is, de a se-barna hajam meg én köszönjük szépen így jól megvagyunk.
Szóval itt ez az este, aminek a felét végigasszisztáltam Heathernek aki lelkesen készült valami remekbe szabott szórakozó helyre, engem is cibálva, hogy végre mozduljak ki, mert a végén pókhálót növesztek a lábam közé. Kedvem lett volna felvilágosítani, hogy ott már komplett pókfészek van, ugyanis eddig még senki nem járt ott, de valahogyan... amennyire magam előtt büszke vagyok a dologra, mások előtt ugyanannyira szégyenlem is. Azt hiszem a fejemben táncoló kis manó, amelyik időnként odakoppint és megsértődik jobbnak látja ha ez a dolog köztem meg közte marad, és nem kürtölöm világgá, hogy tizenkilenc évesen még szűz vagyok. Nem azért mert ne lett volna alkalom, egyszerűen azért, mert túlságosan magasra tettem a mércét, és eddig egyetlen egy férfi sem tudta megugrani. A manóm szerint a Csomolungma az én igényeimhez képest kutyafüle, de nem törődöm vele, szeretem
odébb hessegetni, amikor a legalkalmatlanabb pillanatban furakodik a gondolataimba.
Ilyenek ezek a manók.
Heather egyébként gyönyörű volt mint mindig, félig már spicces az üveg Merciertől mint mindig, én meg fél percenként hangoztattam mennyire gyönyörű és elragadó, és hogy a tüdőszín tangája tökéletesen passzol a barack miniruhához.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Igaz,megjegyeztem, hogy nem tudom eldönteni, hogy a tanga túl hosszú vagy a ruha túl rövid, amin nagyot nevetett, pedig én komolyan gondoltam. Meg fog fázni, az istenért.
Arra gondoltam, hogy elfogyasztom a maradék Merciert, amit ott  hagyott az asztalon, aztán valamiért ellenálltam a kísértésnek. Utolsó évem az egyetemen, ha minden igaz és az égiek is úgy akarják agrármérnök lesz belőlem, és ha anya is úgy akarja, meg a férje Martin, akkor megveszik nekem Floridában azt a narancsligetet, amire azóta áhítozom, hogy tizenhárom éves koromban ott láttam felkelni a napot. Igaz, ezt sem magamtól, hanem mert anya akkoriban festőművésznek gondolva magát mindenféle tájképeket pingált és cipelt magával, mint kritikust. Piszkosul és kíméletlenül őszinte tudok lenni, előbb jár a szám mint az agyam. Még szerencse, hogy az olyanok mint Heather többnyire tréfának gondolják azt amit mondok, mert ha olyanok lennének mint én azt hiszem nem ápolnék szinte senkivel jó viszonyt.
Heather szerint túl sok időt töltök a könyveimmel, és szerinte keveset mozdulok ki. Még szerencse, hogy sosem kérdezett rá, hogy szoktam e pasizni, de már erre is megvan a kész válaszom, méghozzá egy átgondolt és frappáns: "Hát persze!" Mondjuk csak azért imádkozom, hogy ne kérdezzen vissza, mert a folytatást még nem tudom. Bár szerintem tudja. Nem kell mondanom neki semmit és tudja. Egy olyan tapasztalt lány mint ő ne venné észre, hogy egyetlen kedves bóktól úgy nézek ki mint a szürkületi égbolt, amely a viharos éjszaka ígéretét vonszolja bíbor palástjával maga után?
Két randimeghívásom volt a hétvégére, egy csoporttárs "Nemtudom milyen" Carl és egy "Füligvigyor" Stanley, akinek a nevetése olyan volt mint azoknak a mókás bohócoknak a játékboltban aminek ha megnyomják a hasát kacarászni kezd. Lehet, hogy valaki láthatatlanul nyomkodja Stan hasát is és azért ad ki ilyen hangokat? Jobbnak tartottam visszautasítani a meghívást. Carl meg...na róla fogalmam sincs kicsoda, egyszerűen odaperdült elém a folyosón és meghívott. Csak úgy. Mi van?! Természetesen nemet mondtam.Nem azért mert bunkó lettem volna, hanem mert a manó elmém mélyéről mutogatni kezdte a mércét, amit én fabrikáltam. Na igen, a fiú még csak a közelében sem volt.Kicsit lehangoltam kucorodtam össze az ágyon, és felhúztam a lábam. Anya által készített batikolt póló volt rajtam, merthogy mostanában a "Térjünk vissza kamaszkori énünkhöz"
szellemében telnek a napjai így aztán kétnaponta nagyjából öt garnitúra készül a mindenféle absztrakt alakot felvonultató pólókból, és én mint jókislány elteszem ezeket. Anya amúgy is gyakran küzd önértékelési problémákkal, azt hiszem nagyjából azóta, hogy apától elbúcsúzott, karján velem, és a Michigan anyahajó messzire vitte őt, olyan messzire, hogy soha többé nem láttuk. Már csak az amerikai zászlót, meg a hamvait rejtő urnát szállították haza a Közel-Keletről. Anya rá egy évre ment hozzá Martinhoz, akinek valahogyan sosem tudtam mondani azt, hogy apu, mégis annak tekintettem. Felnevelt engem és ezért örök életre hálás leszek neki, ahogyan azért is, hogy vannak olyan időszakaim amikor vele könnyebben meg tudom beszélni a problémáimat mint anyuval. Ő például tudja, hogy még nem feküdtem le senkivel, anya meg szerintem azt gondolja már ezen is túl vagyok, és időnként arcpirító nyíltsággal beszél a témáról, amivel engem zavarba hoz, Martin meg terelgeti szépen másfelé. Anya így működött. Másodpercek alatt le lehetett venni a lábáról, engem azért nem ilyen könnyen. Hálás vagyok nekik mindenért amit kaptam, és azért, hogy másokhoz képest normális családban nőhettem fel. Az már persze más kérdés, hogy jelenlegi életvitelem inkább hasonlít valami vénlányéhoz, semmint egy utolsó éves egyetemistáéhoz.
Heather tanácsát megfogadtam a kimozdulást illetően, bár szerintem nem éppen arra gondolt, hogy munkát vállaljak, valami ki tudja milyen "jóképű de nagyképű szarházi" cégénél, ahogyan azt tettem. Ugyanis ez volt a véleménye a munkaadómról, akinél hétfőn fogok kezdeni. A postát kell majd rendeznem, meg három szép nagy fekete könyvbe összegyűjteni a számlákat és az aláírásra váró iratokat, hogy Mr White mindennel tökéletesen meg legyen elégedve. Állítólag halálosan precíz, pontos és rettentően alapos. Tyű, azt hiszem jobb, hogy a könyvek mögött kell majd eltemetkeznem, mert egyetlen kérdést sem bírnék ki egy ilyen alaktól. Nagyjából élt a fejemben egy kép róla, bár csupán képeket láttam  a neten. Bevallom a kíváncsiságom hajtott igen erősen. Lehengerlően jóképű és ijesztő is egyben. Hogy én vele egy légtérben? Inkább akkor Heather pezsgője, meg a bulijai, és a pókhálóírtás. Na jó, ez utóbbin még azt hiszem finomítanom kell.
Közelebb húztam magamhoz a könyvet, amit életem során nagyjából negyedszer fogok elolvasni, és megunhatatlan. Tolsztoj Anna Karenina. Azt hiszem benne van minden ami egy nőt nővé tesz és mindaz amitől egy férfi elveszíti azt amitől férfi.

"- Az asszony, látod, olyasmi: akármennyit tanulmányozod, mindig tökéletesen más.
- Akkor jobb nem tanulmányozni.
- Dehogynem. Egy matematikus azt mondta, hogy nem az igazság fölfedezése a gyönyör, hanem a keresése."
[You must be registered and logged in to see this image.]

Vissza az elejére Go down
 

Lillian Holden

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játékonkívül :: Archívum :: Töröltek karakterlapja-