Something inside

Ma nagyon elaludtam, egészen tizenegyig durmoltam. Azt álmodtam, hogy a híd aljánál állok, és nézem a bátyám, ahogy leugrik, és ordítok neki, de meg sem hall, és leugrik újra meg újra, és nem tudok mit tenni, csak dermedten nézni. A bátyám ébresztett, úgy rázott, hogy mikor felkeltem, csukladozott a fejem is, és halálra rémültem az üvöltésétől. Egy pár pillanatig ijedten néztük egymást, én azért, mert nem tudtam beazonosítani, mi történt, és ő miért üvölt, ő meg azért, mert pontosan jól tudta, mit álmodtam, és én miért sikítottam. Én adtam fel előbb a meredést és sírva fakadtam. Na erre ő csak még jobban megdöbbent, és szorosan ölelt magához, míg megnyugodtam annyira, hogy nem adtam ki fura hangokat.
- Jól leszek, Gas, menj csak, mindjárt megyek reggelizni - Ígértem neki halvány mosollyal, mire homlokon csókolt és megölelt kicsit, aztán elment. Visszazuhantam a párnák közé, a kis csillagokat néztem a plafonomon, melyek még halványan fluoreszkáltak. Ezt a részét imádtam a szobámnak... itt kapnám meg Christől, hogy ez igazi kislányos, Lettys megszólalás volt. Elvigyorodtam... na tessék, az az idióta még akkor is megmosolyogtat, mikor nincs is itt, hogy húzgálja a hajam és beszóljon olyanokat, hogy nagyon gyerekes ahogy nevetek, meg hasonlók.
Az álmom után nem volt olyan nehéz megválnom az ágyamtól, kimentem, ettem valamit a testvéremmel, aztán elmentem mozizni Chris-szel, nagyon jót nevettünk a filmen, egyszerűen szánalmasan pocsék volt... szerinte, én meg olvadoztam jobbra-balra, hogy milyen végtelenül aranyos az egész... hát, szerettem volna egy pasit, ez ennyi, ezért volt minden, ezért tetszettek annyira a nyálas filmek is. Mert oké, hogy szánalmas nézni, de benne lenni gyönyörű lehet. Mindez után elhatároztam, hogy elmegyek sétálni, esetleg beülök valahova. Hajat mostam, meg lezuhanyoztam, most se fogtam be arany fürtjeimet, nem szerettem, gyerekes, de piszkáltam őket, ha már más nem teszi meg nekem ezt a szívességet... Egy [You must be registered and logged in to see this link.], melyeket gyöngyök díszítettek, és vastag arany szalag volt a derekánál. Szerettem volna csinos lenni, bárhol is kötök ki. Kifelé menet Gas megjegyezte, hogy gyönyörű vagyok, de a feketétől falfehérnek tűnök.
- A porcelán a divat - öltöttem nyelvet és kilibbentem. Sétáltam egy sort, a férfiak jól megnéztek maguknak, meg füttyögtek, de nem álltam meg, egészen egy szimpatikus helyig, ahova bementem, leültem, és kértem valami kicsit alkoholosat inni. Nem tudtam, mi hozott ide, talán csak simán nem akartam egyedül lenni, féltem a magánytól. éreztem, hogy néznek, de nem törődtem vele, ha szeretnének valamit, majd szólnak. Hát hamarosan jött is egy jól öltözött, orosz pasi. Szerencse, hogy tudtam oroszul is nagyjából, így megpróbáltam elbeszélgetni vele, de hamar beláttam, hogy ez egy idióta, és semmilyen finom téma nem érdekli. Nemhogy még irodalom, vagy zene, esetleg tudományok... ehh, ez is csak egy csinibabának nézett. Kedvem lett volna otthagyni a fenébe, de belém még szorult egy kis illem, és nem vitt rá a finom lelkem.
Szerencsére egy ismerős megmentett, és a közeledésében mégis volt kedvesség. Értékeltem, hogy franciául kezdi, nagyon figyelmes. Azonnal felé fordultam.
- Bonjour Chrysander - Mosolyogtam rá és elpirultam kicsit a megszólításra.
- Merci, te is nagyon fess vagy - Söpörtem ki egy mozdulattal szememből szőke hajam. Az orosz pasi döbbenten nézett rám, hogy nem vagyok orosz, és valahogy Chrysre sokkal szebben mosolygott, majd duzzogva elment.
- Nekem is hiányoztál, veled mindig olyan jó találkozni, végre egy kis értelmes társalgás - utaltam a többi pasira akik már nagyon figyeltek, és nem kellett nagyon a fejükbe túrnom, hogy lássam, miket gondolnak.
- Hát csak erre-arra, elmentem Londonba, meglátogattam a nagyapám a szülinapom alkalmából, két napja volt - Pirultam el kicsit, mert nekem a húsz nagy mérföldkő volt, és jól esett, hogy sokan eljöttek a megünneplésére.
- Örültem volna, ha akkor is látlak, azt hittem, meghívtak.. meglepetés volt - Sajnálkoztam finoman megérintve a karját. Tényleg örültem volna neki, nagyon kedvelem, és komolyan jó vele beszélgetni.
- És te hogy vagy? - Kérdeztem felé fordulva teljesen, láttam, hogy az orosz férfi még lépdel mögötte, hogy mi legyen.
- Nagyon szép ez a hely - Néztem körbe

Something inside

Nem szoktam alábecsülni az embereket, vagy hamar ítélkezni felettük, mert az én tudásom se minden téren 100%osan biztos. Szeretem a nyelveket, tekintve, hogy szinte minden felmenőm más országból ismerte meg egymást, és mikor látogatom őket jól jön ki, ha beszélem a nyelvüket is. Így idegennyelvekben elég nagy volt a tudásom. Irodalmi téren szintén, a művészetekhez is értettem, és a történelmi könyveket is egymás után faltam, szinte minden benne volt a fejemben. De például matematika és fizika terén elég csapnivaló voltam, ez elmondható a kémiai ügyekről is, a többit pedig kedvtelésből tudtam csak jól.
Tehát nem mondhatnám, hogy polihisztor hírében álltam, de volt fogalmam a világról. Nem sok dologra voltam büszke magamra nézve, de arra igen, hogy soha nem voltak előítéleteim. Senkivel szemben, ezért könnyen ismerkedtem. Persze voltak rossz tulajdonságaim, amiket a bátyám nagy erőkkel próbált kinevelni belőlem, mint például, hogy mindig mindent elhiszek mindenkinek. Meg, hogy könnyen zavarba lehet hozni, de nem csak jó értelemben, hanem a legkisebb rosszindulattól is elbizonytalanodok magammal kapcsolatban, és az első akit hibáztatok, én vagyok, így túl sokat tépelődök és mindent nagyon a szívemre veszek. De én nem bánom. Őszintén. Inkább verjenek át ezerszer, mint hogy ne bízzak meg az emberekben és inkább hibáztatnám magam milliószor igaztalanul, mint egyvalakit hibásan.
- Biztos jól elbeszélgettünk volna, csak még nem találtuk meg a közös témát - Mosolyogtam rá rosszallóan, hiszen mindenki kiváló társaság valakinek, csak a férfi talán nem nekem van kitalálva.
- Eltérő az érdeklődési körünk - Utaltam arra, hogy sem a művészet, sem az irodalom szépsége nem nyerte el a pasi ízlését. De nem sajnálhattam sokat az elszúródott beszélgetőpartnert, mert Chrys kárpótolt mindenért.
- Ó semmi gond és Joyeux Anniversaire ! - Mosolyogtam rá vidáman, és kapott volna egy puszit, de az orosz pasi zavarba hozott, úgy bámult, hogy azonnal zavarba jöttem, és el se indultam felé, csak ültem tovább a bárszéken, az alját piszkálva, de hamarosan megint elvörösödtem. komolyan, Chrys mintha arra utazna, hogy minél többször ejtsen zavarba a szép megszólalásaival.
- Hát szuper volt, bár a karaoket hamar ledaráltuk, miután felmentem senki se akart énekelni - Nevettem fel az emlékre. Na igen, aki rájön, hogy én tudok énekelni és ő nem, az azonnal elbújik, de akkor hol a buli? A hamisak is tök jók, én mindenkit nagyon szívesen meghallgatok. De legalább minden más hosszú volt és isteni.
- Egy óriási ottalvós buli volt, háromra kifeküdtünk és délben együtt ebédeltünk, nem volt olyan nagy engedd el a hajam, mint valószínűleg a tiéd volt - Kacsintottam rá, mert tényleg, nem bírom a nagyon kifekvőset, béna vagyok, mi? De a bátyám... ő nagy party arc volt. Kenny. Nagyon hiányzott, és nem az, hogy nem volt ott, hanem, hogy soha nem is lesz, csak a képeket nézhetem, ahogy így van ez a szüleimnél is. Nem igaz, hogy még a dédijeim is élnek, de ők nem, már csak Gas van meg a szűk családi körömből.
Éppen kérdeztem volna meg, hogy miért, mit kaptak szülinapjukra, mikor meg is válaszolta a kérdést. Kislányos örömmel és csodálattal mértem végig a helyet, eddig is tetszett, de most már imádtam!
-Vraiment?! Ez csodálatos! Gratulálok, nem semmi, gyönyörű a hely, te vezeted, nem? - Kérdeztem szemébe nézve. Ha így van, hihetetlen, én képtelen lennék egy helyet irányítani, biztos nagyon sok dolog van vele, én meg őszintén szólva az embereken és könyveket kívül képtelen vagyok mással sokat foglalkozni. Ahogy alábbhagy a kezdeti lelkesedésem otthagyom, aztán mondjuk egy hónap után megint odáig vagyok érte, de egy ilyen szép helynél ezt nem lehet csinálni.
Mikor Chrys elküldte tapintatosan a pasit, nagyon rémisztően nézett rám, én meg, jobb híján szegény barátom ingének szélébe kapaszkodtam meg, elbújva mögötte, ami nem volt nagy dolog, tekintve kis méretemet. Picit közelebb húztam a lovagom, míg nem hallottam meg távolodó lépteit, és engedtem el hamar barátom ruháját, le ne szakítsam róla a nagy riadalmamban.
- Mon Dieu! Te jó ég, azt hittem, nekem esik - Rémüldöztem zavartan, majd tekintetem Chrysre csúszott, és már el is felejtettem, mi történt, felcsillanó szemekkel, boldog mosollyal álltam fel és igazítottam meg a ruhám.
- Igen, persze, menjünk, jó ötlet, úgyis rég beszélgettünk - Megkerestem hamar a pulton a táskámat, az italom már kifizettem, mikor kiadta a férfi, szóval mehettünk. Mikor kiértünk hozzá hajoltam és nyomtam egy csókot az arcára.
- Boldog Szülinapot!