Lassan megijeszt a tény, hogy nem láthatom a gyerekeimet. Legutóbb is mi volt? Majdnem rám tört a roham a lányom előtt. Nehéz ezzel a tudattal csak létezni is.
Mindenre megoldás az alkohol, azt mondják. Erősen hajlok arra, hogy néhanapján csak elengedjem magam, megfeledkezve a világ problémáiról. Messze utazva a jelen szürke tudatától a mámoros, már-már szürreális világába. Igen, ez lenne a legjobb. Rólam sem tudná senki, hogy mi van, meg engem sem érdekelne a kitaszító társadalom.
Nem tehetem meg. Már csak két okból is. Van két gyerekem, akiknek ugyan úgy érzem, lassan elvesztem a bizalmát. És akik látogatnak azért! Egy óriási ok, hogy miért nem adhatom fel. Pedig sokszor olyan szívesen megtenném. Nem várom el senkitől, hogy megértse az indokaimat. Amikor a seregbe léptem, a családom javát akartam. Most, hogy velük lehetnék és mindent meg tudnék nekik adni, széthullóban van. És mindenki rám mutogat, vagy csak kinéznek a tömegből, ha elszakad az a bizonyos cérna nálam. Megviselt a háború. Azt nem gondoltam volna, hogy ennyire.
Azt mondják a beteg gyógyulása ott kezdődik, hogy felismeri a bajt és megpróbál tenni ellene. Én felismertem. Az első sikeres lépést megtehettem. De el nem ismerném senki előtt sem semmilyen okból sem. Nem és nem! Úgy érzem, azzal ép elmém is megkérdőjelezném. Nem kell nekem sem dilidoki, sem szociális tanácsadó. Hagyjanak békén a mérgeikkel és a sok bugyuta tanácsaikkal. Majd ha kipróbálták saját magukon, akkor talán vevő leszek rájuk. Addig nem.
Megkönnyíthetném a dolgom. De ez az én harcom. Sokszor nem hiszem el, hogy sikerül. De azt hiszem, ha megtalálom a fényt az alagút végén, akkor jobbra fordulnak a dolgok. Van egy hitem, amit Istenbe és a gyerekeimbe vetettem. Ez erősít és noha látom a félelmet olykor a szemükben, vagy a bizonytalanságot - ez meg mit csinál? - akkor sem akarom őket eltaszítani magamtól.
Némi idő elteltével, pontosabban pár hét elteltével rászántam magam egy újabb találkozóra. Az anyja nem engedte el. Sőt végzést akart kérni a bíróságon, hogy távol tartsam magam a lányomtól. A SAJÁT LÁNYOMTÓL! Nem elmeháborodott vagyok, csak kicsit nehéz teljesen józannak megmaradni.
A fél lakást összerámoltam. Így már talán jó lesz. Igen, így már lakható. Kiharcoltam, hogy talán egy éjszakára is maradhasson, ha úgy szeretné. Mindenesetre ha mást nem, marad a vacsi. Igen, főztem is. Szóval minden készen áll arra, hogy fogadhassam a kis vendégemet. Aki már nem is olyan kicsi.
Feszélyezetten várom mikor csöngetnek. Végül ahogy meghallom, a szívem csak kihagy egy ütemre. Ő lesz az! Vagyis... az anyja elhozta.