Agatha and Savannah

Pénz, szex, vágy, hatalom. Olyan világban élünk, ahol csak ezek számítanak. Az, hogy kinek milyen a személyisége nem számít, ahogy az sem, hogy ki mennyi jó cselekedetet vitt véghez élete során.
Elgondolkozva állok az egyik kirakat előtt és egy gyönyörű [You must be registered and logged in to see this link.] nézegetek. Kihívó, mégis elegáns, és természetesen méreg drága, pedig az a mennyiségű anyag ami a ruhában van egyáltalán nem ér meg annyit, mint amennyi ki van írva. Kell nekem. Elképzelem, hogy vajon hogyan is festhetnék benne. A próbababán is csodásan néz ki, de ha rajtam lenne még szebb lenne.
Elkezd csörögni a telefonom, felismerem a csengő hangot, hisz neki sajátot állítottam be, hogy tudjam, ha meghhallom ezt a zenét akkor mindenképpen fel kell vennem a telefont.
- Drágám rendbe jöttél már?- Szólal meg, nem kertel, rögtön a lényegre tér, amit felettébb értékelek. Minek is beszéljünk össze vissza? Hisz ha úgy vesszük Ő a főnököm. Futtatóm, madame-om, ki hogy hívja.
- Igen, ma már semmi sem látszik. - Hajolok egészen közel a kirakat üvegéhez és ujjaimmal végigsimítok felső ajkamon. Tökéletes.
- Ezt akartam hallani. Holnap este jelenésed van. - Ajkaimra széles mosoly ült ki, végre vissza állhatok dolgozni. Az elmúlt egy hetet ki kellett hagynom, egy őrült szadista pasas miatt, aki olyan csúnyán képen törölt hogy felső ajkam felszakadt. A szemétláda. Átlépte a határt, miszerint azt csinál velem amit csak akar, azzal a feltétellel, hogy annak semmi nyoma sem marad rajtam. Némi elégtétel, hogy rengeteg pénzt kaptam tőle, valamint az, hogy többet nem fog a mi bordélyházunkból lányt kapni.
Egy hetes kényszerpihenőmet nem viseltem valami jól, de most hogy újra munkába állhatok, az unalmas óráimnak búcsút mondhatok.
Miután elmondta az instrukciókat a holnapi estével kapcsolatban úgy döntöttem, hogy én megérdemlem azt a gyönyörű ruhát. Azt fogom holnap fölvenni. Bárki is a kliens már most kíváncsi vagyok rá, hisz társaságba akar menni, ez a nőkre nem jellemző.

Másnap
Egy szál semmiben sétálok ki a fürdőszobából, hajam nedvesen hullik a hátamra. Még bőven van időm elkészülni, de nem szeretem a dolgokat az utolsó pillanatra hagyni. Tökéletesnek kell lennem, hiszen ezt várják el tőlem. Nem csak a ma esti kliensem, hanem mindenki. Még az a fickó is aki velem szemben lakik, és egészen biztos vagyok, hogy álmában csak rám gondol, nem pedig a feleségére.
Megszárítottam a hajamat, szerencsére nem kell sokat foglalkoznom vele, úgy döntöttem, hogy ma este kibontva fogom hagyni, így lágy hullámokban omlik le a hátamra, egészen a lapockám aljáig. Miután a hajammal elkészültem elkezdtem öltözni. A fehérneműs fiókom hatalmas volt, szinte minden típusú apró ruhanemű megtalálható volt benne a szivárvány minden színében. Kiválasztottam egyet a sok közül, majd combfixet veszek fel, hozzá harisnyatartót, majd végül jöhet a gyönyörű ruha amit tegnap a kirakatban megláttam. Cicifix nem kell, ha csak nem akarnám, hogy valahol kilátszódjon egy része, szóval inkább nélkülözöm ezt a ruhadarabot,. Sminkeltem, majd tűsarkú cipőt húztam, fogtam a táskámat és már útra kész voltam.
A Taxim pontosan érkezik, aminek következtében én is pontos leszek, szerencsére sehol sincsen dugó, vagy ha van, akkor szerencsére mi nem abba az irányba megyünk. Nem sok instrukciót kaptam az estére vonatkozóan, nem tájékoztattak arról, hogy ma esti partnerem mit szeret, és mit nem, majd magamnak kell kipuhatolnom, vagy majd Ő megmondja, hogy mit is és hogyan akar. Ha társaságba visz akkor igazán bevállalós lehet. A hotelban a recepcióshoz megyek, aki egyből az egyik fotelben helyet foglaló szőke nőhöz irányít. Valahogy egyből gondoltam, hogy Ő lesz az aki rám vár. Magabiztos, és kecses léptekkel indulok meg felé, arcomon egy apró, hamiskás mosoly jelenik meg.
- Szia, Savannah vagyok. - Mutatkozok be beki, mikor oda értem hozzá. Tekintetemmel a szemeit követem, és próbálom kitalálni, hogy vajon meg van e elégedve velem.

Agatha and Savannah

Fiatal vagy idősebb, nő vagy férfi... Van aki válogatós, és megszabja, hogy csak mondjuk huszonöt és negyvenöt év körüli pasasokkal fekszik össze, de én nem vagyok ilyen válogatós, pedig megtehetném. Akár ebben a szent pillanatban is kiszállhatnék ebből az egészből, és akkor is életem végéig lenne elég pénzem, de nem teszem, hiszen akkor mihez kezdenék unalmas perceimben és óráimban? Elmehetnék dolgozni egy irodába, mint titkárnő vagy valami hasonló, de én annál sokkalta szebb vagyok, hogy egy ilyen úgymond alantas munkát kelljen végeznem.
Na meg szeretem a kihívásokat is, és minden egyes új vendéggel egy olyan kihívás elé állítanak, amit meg kell oldanom, hisz nincs két olyan ember, akiknek a szexuális ízlésük teljesen megegyezne, ezért is keresi a társaságom sok, elvileg boldog házasságban élő ember.
Kíváncsi vagyok, hogy a ma estém hogyan is fog telni, de remélem, hogy jól, és nem fogom magam halálra unni azon a rendezvényen ahova menni fogunk. Ahogy megpillantom, a ma esti partneremet már biztos vagyok abban, hogy egyáltalán nem fogunk unatkozni, hiszen bevállalósnak tűnik, aki egy cseppet sem retten vissza a nem szokványos helyektől, legalább is nagyon remélem.
Oda érek mellé, és feláll, így láthatom, hogy egy csöppet magasabb vagyok nála, de nem olyan nagyon, csupán pár centiről lehet szó, de lehet, hogy csak a cipőink sarka miatt van, de igazából ez teljesen mindegy. Csókot nyom mindkét arcomra, én is az övéire, majd a számra is kapok, amolyan ismerkedős félét, de tetszik, felettébb tetszik ez az este már most.
Szavaira elmosolyodok, hiszen a dicséretet mindenki szereti hallani, és ez mutatja azt is, hogy a külsőm elnyerte a tetszését, hisz igen csak kellemetlen lenne, ha mondjuk egy szőke vagy vörös hajú nőre vágyott volna ma estére.
- Gyönyörű vagy. - Sokszor kamuzni szoktam, de ez esetben nem teszem, hiszen tényleg ezt gondolom, pláne ebben a vörös ruhában, ami kiemeli alakját.
- Talán előbb, is mint hinnéd... - Mosolygok rá sokat mondóan, hisz ha a kocsi út hosszú lesz... akkor addig el kell majd ütnünk valamivel az időt, míg megérkezünk a parti helyszínére. Feltéve, ha van sofőr, de ha Ő fog vezetni, az sem okozhat komolyabb problémát, feltéve, ha egyszerre tudd több dologra is figyelni, igaz a saját épségemet nem kockáztatnám.
Lazán átkarolom a derekát, miközben megyek mellette, és figyelmesen hallgatom a szavait. Olyanokat mond, amiket már vagy tudtam, mivel a futtatóm mondta el, vagy saját tapasztalatból, hiszen nem most fordul elő velem először, hogy elsőnek egy puccos partin vagyok bemutatva, hogy a többi férfi had irigykedjen csak, aztán pedig rátérhetünk a dolgok azon részére amihez a legjobban értek.
- Addig maradunk, amíg szeretnél, abban biztos lehetsz, hogy unatkozni nem fogsz, hisz azért vagyok itt, hogy... szórakoztassalak... - Vagyis kielégítsem a vágyait, de ezt akár lehet szórakozásnak is nevezni, hiszen az, vagy nem? Nos nem mindig, de ez most nem tartozik ide.
Végigsimítok finoman a gerince mentén, mikor két kézzel öleli át derekamat. - Az olyan helyek száma csak attól függ, hogy mennyire vagy bevállalós, illetve szereted megbotránkoztatni az embereket... - Kevés olyan hely van ahol még nem csináltam, de én mindent ki szeretnék próbálni, már csak egy olyan személyt kell találnom, aki vevő az ötleteimre, és nem csak a saját elképzelései alapján akarja a dolgokat. Templomban még nem szexeltem például, de egyszer muszáj lesz ott is...
Hamar meghozzák a kocsiját, a srác, aki hozta alaposan végigmér mind a kettőnket, miközben vissza adja Agathának a kulcsokat. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy ezt nem szabadott volna így csinálnia, de valószínű még nem igazán volt szerencséje ilyen párost látni, mint amilyenek most mi vagyunk.
Adok egy csókot Agatha ajkaira, majd beszállok a kocsiba.
- Mennyi idő míg oda érünk? - Kérdem, mikor már Ő is beszállt a kocsiba. Hisz ha hosszú az út, akkor valamivel el kell ütnöm az időt, mert nem szeretek unatkozni, és nem mellesleg szeretem úgy végezni a munkámat, hogy az időnk lejártával az ügyfél tökéletesen kielégült legyen.

Agatha and Savannah

Mióta is csinálom már ezt? Fogalmam sincs, talán tizenhét éves korom óta? Talán régebb óta? Igazából teljesen mindegy. Csak az számít, hogy valamilyen szinten szeretem azt amit csinálok, azt pedig még jobban, amit kapok érte. Pénzt... talán túlságosan is könnyen le tud kenyerezni az, aki tudja, hogy mi a gyenge pontom. Szeretem költeni, szeretem ahogy szépen dagad a bankszámlám... és egy ilyen este után még jobban fog. Nem vagyok olcsó, de ez ugyebár egyértelmű, hiszen luxus kategóriába tartozom. Azok közé a lányok közé, akik tudják, hogy mitől is döglik a légy. Egy átlagos prosti mondhat nemet. Mi nem, hisz azzal csak saját magunk alatt vágnánk a fát, hisz az ilyen hír gyorsan terjed. Egy fontos van, nem okozhat rajtunk senki sem olyan "károsodást" ami ne múlna el másnapra. Feltéve ha az illető kifizeti az így kiesett bevételt, hiszen minden kuncsaft minőséget akar a pénzéért, nem pedig egy olyan lányt, akit az előző használója kékre- zöldre vert, csak mert ettől áll fel neki.
Szerencsére ilyenről ma este szó sem lesz, hisz nem egy férfi a ma esti partnerem, hanem történetesen nő, és kétlem, hogy Ő bántani akarna, nem tűnik olyannak, de aztán ki tudja. Csak abban reménykedek, hogy... igazából már semmiben sem reménykedek. Egyáltalán nem olyan, mint amilyenre számítottam. Nem egy otthon ülő, gátlásos házi manci, aki unalmában kísérletezni szeretne, de mikor komolyabbra fordulnának a dolgok teljesen berezel, és mindent be kell vetnem, hogy ellazuljon.
-Ez igazán remek. Ha pedig dugó lenne, nem hagyom majd, hogy unatkozz, ebben biztos lehetsz. - Még szerencse, hogy ruha van rajta, és nem pedig nadrág kosztüm, hiszen így ujjai szabadon garázdálkodhatnak combjai találkozásánál.
Kezeim egyenlőre az ölemben pihennek, és türelmesen várom, hogy elinduljunk, majd azt, hogy megérkezzünk, minden probléma nélkül. Már mint dugó lehet, de más ne nagyon, nem akarok esetleg balesetet szenvedni, azért mert eltereltem a figyelmét, így egyenlőre még nem nyúlok hozzá. Agatha persze másként gondolja ezt. A kezét a combomra teszi, majd ujjai finoman bebarangolják a bőrömet. Hmm... Ez tetszik, pedig ennek nem szabadna így lennie, de így van. Ha a partner is kellő képen vonzó, akkor ritkán, nagyon ritkán előfordul olyan eset, hogy nem kell megjátszanom magam. Talán most is ez lesz? Egyenlőre nagyon is úgy tűnik, aminek felettébb örülök.
Kezem a combjára csúsztattam, és ujjaimmal finoman cirógatni kezdtem a bőrét, de nem haladtam se fel, se le. Nem, annak majd csak később jön el az ideje, mikor majd jobban feltérképezhetjük egymást.
- Áruld el a legmocskosabb és legtitkosabb vágyad, és ma este valóra váltjuk! - Igaz, hogy nagyon határozottnak tűnik eddig, de ezen felül még kell nekem egy két kapaszkodó, amiből majd ki tudok indulni az éjszaka hátralévő részét illetően.