HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FONTOS!
Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK!
Bővebb információ: ITT
Az új elérési cím: ITT
A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Chatbox

Latest topics
» Muzsika Tv
Kedd. Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes

» Colors Of Seattle
Csüt. Ápr. 07, 2016 7:49 pm by Vendég

» Admin hírek
Csüt. Jan. 28, 2016 12:08 am by Danny Doyle Haynes

» Giulia Bianchi
Vas. Jan. 24, 2016 12:28 pm by Giulia Bianchi

» Avatarfoglaló
Kedd. Jan. 19, 2016 12:40 pm by Vendég

» Elkészültem!
Hétf. Jan. 18, 2016 11:29 am by Vendég

» Bernadette Ainsworth
Szomb. Jan. 16, 2016 3:11 pm by Bernadette Ainsworth

» Minden, ami Las Vegas
Szer. Jan. 13, 2016 9:34 pm by Admin

» Avataros oldalak gyűjteménye
Szer. Jan. 13, 2016 9:19 pm by Admin

Ki van itt?
Összesen 0 felhasználó van jelen :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 0 vendég :: 1 Bot

nincsen

A legtöbb felhasználó (26 fő) Vas. Jún. 01, 2014 9:04 pm-kor volt itt.

Share | .
 

 Let me swim in your blood, baby

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

The city of sins awaits you

avatar
Sébastien Desrochers

Egeret ide és lenyílik!


◮ tartózkodási hely : Las Vegas
◮ hozzászólások száma : 6
◮ join date : 2015. May. 26.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Let me swim in your blood, baby   Csüt. Jún. 04, 2015 5:41 pm

"Hogyha kiszállnék csendben, szépen,
elegánsan a semmibe,
vállat vonna csak a világ,
a mérleg nyelve se föl, se le..."


Vér. Minden csupa vér.
Számomra ez nem szag - csodálatos illat, mely úgy kebelezi be gondolataimat, akárcsak a képzelőerőmet. Ugyan mégis miért tiltakoznék ellene? Hadd tegye a kis édes, én élvezem, oh de még mennyire!
Lassan közelebb lépek, szinte hívogat, csalogat. Halkan bár, de hallom a füleimben apró suttogását, amit nem hagy abba. Őrültnek gondolsz? Ugyan már.
Előhúzom zsebeimből a gumikesztyűt, egy tollal és notesszal együtt, amibe máris elkezdem írni a feltevéseimet.

Behozták: 15:47
Halál beállta: 1 órával korábban, 14:40 körül
Elhalálozás módja, kimenetele: Először konyhakéssel lenyúzták arca jobb feléről a bőrt (szemétől az álláig), beletömték a szájába, majd melleit is megcsonkítva megerőszakolta a gyilkos.


Ó, te kis huncut, milyen perverz vagy! Pedig már kezdtem azt hinni, hogy a nekrofilia már nincs divatban. Úgy tűnik tévedtem.

Továbbá mellbimbóit az aktus után az áldozat hüvelyébe helyezte el.
Külső jelei a bántalmazásnak: Lila foltok a belső combon, ami az erőszakra utal. Fenekén vörös tenyérlenyomat, minden bizonyára megüthette. Nyakán fojtás nyomai.


Arcomon apró mosoly jelenik meg, ahogy lelki szemeim előtt lepörög az általam leírt eseménysor. Az emberek javíthatatlanok. Nem csak ez a test fog rohadásnak indulni a föld alatt, de egyúttal az emberiség is.
Jobb kezemmel óvatosan megérintem a holttestet - először az arcán, majd mutatóujjamat végighúzom testén, egészen a térdéig. Még puha. Milyen kár érted! Egészen szép voltál, persze, a vér is öltöztet. Óvatosan belemártottam ujjamat a már félig megszáradt és megalvadt vértócsa melletti kis lyukba, a bal mellén. Felszisszenek az érzésre, ahogy egyre beljebb és beljebb csúszik ujjam, s egyúttal beteríti az a csodálatos, éltető nedv.
- Mr Desrochers! - lép be az ajtón hirtelen Hugh, orrát úgy szorítva, hogy ujjai el is fehérednek. - Bocsánat a zavarásért, uram, de telefonja van.
Felsóhajtok. Hihetetlen, hogy még dolgozni se lehet nyugodtan. Továbbra is háttal állva az ajtónak, kihúzom ujjamat, s a fény felé emelve nézem, ahogy lassan kezd a vér lefolyni a kesztyűmön a csuklóm felé. Gyere csak, picinyem.
- Most nem érek rá. Hívjon vissza később. - intézném el ennyivel, de nem ilyen egyszerű.
- Egy bizonyos Miss Clarice keresi, uram. Azt mondta, fontos ügyben, többet nem árult el.
Oh, az az édes brit származású hölgyemény.
- Menjen és mondja meg neki, hogy tartsa. Egy perc és ott vagyok.

- Miben állhatok a szolgálatára? - arcomról azóta se fagyott le a mosoly, sőt, mondhatni nagyobb is lett. Már mióta próbálom ezt a nőszemélyt megfűzni, s úgy tűnik, sikerült.
- Sébastien! Emlékszik a tegnap előtti beszélgetésünkre?
- Minden beszélgetésünkre emlékszek, drága.
- Nos, sokat gondolkodtam rajta és úgy döntöttem, ám legyen. Elmegyek önnel vacsorázni.
- Pompás! Ma este 8-ra Önért megyek, hogy elvigyem a város legjobb éttermébe. Addig is, kezét csókolom.
Lehetne ennél jobb napom? No de addig is, irány vissza dolgozni.

/ LV, külváros, 8pm /
Magabiztosan, mosolyogva szállok ki a kocsiból, hogy a már felém elindult hölgyet besegítsem az autómba. Haja a járda mellett lévő lámpa fényénél is olyan szőke volt, hogy szinte azonnal megbabonázott. Tudni illik, ez a szín a gyengém. Arca formás, akárcsak teste, amit már alig várok, hogy hátulról is megnézhessek, sőt mi több, érezhessem.
- Gyönyörű vagy - bókolok egy gyors kézcsókolás után, amit ő az arcán megjelenő pírral nyugtáz, szótlanul. Fekete ruhája rövid, combközépig érő, teljesen testre simuló, ami tökéletesen kiadja adottságait.
Térdeit egymáshoz szorítja, ahogy utazás közben mellettem ül, én pedig nem hagyom ki a lehetőséget, hogy titkon rá-rá pillantsak hosszú combjaira.
Vékony arany nyaklánca odavonzza tekintetem a nyakára, ahol az a csodálatos verőér megállíthatatlanul végzi a dolgát. Szinte hallom és látom, ahogy vére buzgón áramlik. Mélyen a levegőbe szippantok, de csak erős parfümjét érzem, ezért kicsit elkenődök, de ami késik nem múlik.
Minden bizonyára most azt gondolod, egy kanos pszichopata állat vagyok. Várjunk csak... Igazad van. Hozzá kell tennem, az első megállapításod pár órán belül orvosolva lesz. A második? Hmmm. Az nem orvosolható.
- Itt is vagyunk - jelentettem ki, mintha ő bizony nem vette volna észre. Udvariasan kipattanok az autóból és kinyitva neki az ajtót, kisegítem a kocsiból.
- A Trinity étterem? Hűűű  - állt el a szava. Hát igen, megmondtam, hogy a legjobb helyre hozom. Szeretem, ha a nők úgy érzik, elvannak kényeztetve és nem csak egy menetre kellenek. Érdekes vagyok, igaz? Pedig lassan benőhetne a fejem lágya, e téren. Viszont addig minek, amíg nem találok egy normális nőt, aki elfogad olyannak, amilyen vagyok? Ezek a kis városi libák semmit nem tudnak az életemről, arról, ki vagyok és honnan jöttem, miért tartok most ott, ahol. Ezek csak egy dologra jók, én pedig ma este megkapom ezt az egy dolgot.
- Fáradj beljebb, kedvesem. - intek, miután egy ajtónál álló kiöltözött fiatalember kinyitotta nekünk az étterem ajtaját.
- Mr Desrochers - mondom kérdés nélkül a következő embernek, aki egy papírral és tollal a kezében várt minket, kicsit beljebb. Szemeivel végigpásztázva a listát szinte azonnal megtalálja nem hétköznapi nevem, s közli velünk, hányas asztal a mienk.
- Köszönöm - biccentek, s oldalamon a nővel (aki azt se tudja merre nézzen, annyira le van a helytől szemmel láthatóan nyűgözve) elindulok a hármas asztal felé.
Székét kihúzva hagyom, had tegye formás kis fenekét a székre, majd betolom s én is helyet foglalok, vele szemben.
- Egyszerűen elképesztő ez a hely!  - bukik ki belőle.
- Igaz? Nem véletlen, hogy ide hoztalak. Egy ilyen szép nő, mint te, csakis a legjobbat érdemli. - mosolygok rá, mire ő zavartan a ruháját kezdi igazgatni. Hagyjad, édesem, hamarosan úgy is lekerül rólad.
- Nos, szerintem válasszunk is ki valami finomat. Mit gondolsz?
- Egyetértek.
Láttam rajta, hogy még mindig zavarban volt. Eddig is eljátszotta a "Nehezenadommagamat"-féle nőt, de már kezdem látni rajta, hogy lassan kiesik a szerepéből. Többnyire még szótlan, de majd én szóra bírom.
- Hmmm, ez a Koba marhás sajtsteak nem hangzik valami rosszul. Azt hiszem én ezt fogom kérni.
- Igazad van, én viszont valami könnyebb ételt, talán Beluga-kaviárt.
Egy bólintással nyugtázom csekély választását, majd szinte a véleménye megkérdezése nélkül kiválasztom pezsgőnek az itallap egyik legdrágább fajtáját. Való igaz, a minőséget meg kell fizetni.
- Ennyi, drágám? Nem kérsz mást? Természetesen úgy egyél, hogy utána legyen hely a desszertnek is.
- Oh, annak mindig van!
- Helyes válasz. - mosolygok, majd körbenézek, hol van már egy pincér. Bevallom, nem mostanában ettem, úgyhogy már eléggé kivagyok éhezve. - Pincér! - szólok a normálisnál hangosabban, mégis úgy, hogy ne zavarjak másokat.


A hozzászólást Sébastien Desrochers összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Jún. 05, 2015 3:12 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Tobias A. Blair

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 30
◮ tartózkodási hely : A szíved legmélyebb bugyra
◮ hozzászólások száma : 59
◮ join date : 2014. Nov. 16.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Let me swim in your blood, baby   Pént. Jún. 05, 2015 1:35 am

To: Mr. Desrochers

Képtelen vagyok úgy munkába jönni, hogy útközben ne ugorjak be a kedvenc kávézómba, ahol pár perc erejéig elszáll az emberek iránt érzett undorom.
Oly’ bájosak ott a lányok, szinte lesik az ember kívánságát! Ráadásul grátiszba mindig hozzám vágják a legfrissebb Sun lapot, mondván tudják hogy mindig az bújom. Hát hogyne...

Fél liter cappuccinoval a kezemben, hónom alatt az újsággal indulok el a melóhelyem felé, ahova köszönés nélkül rontok be, a kávét és az újságot a pultra dobom, majd utam rögtön az öltöző felé vezet. Magamra rántom pincérhacukám, eztán merészkedek vissza a Pokolba, ahol Astrid a bárpultnál telefonján játszadozik, vagy épp a barátnőivel pötyög arról, miként fog ma az agyamra menni. Három székkel odébb ülök tőle, majd az újság horoszkóp rovatánál megakad a szemem.
,,Remekül halad céljai felé, azonban egy külső tényezőn is fog múlni sikere…" - amennyi pénzt, szerencsét ígértek már nekem a csillagok, nem itt kotlanék ezen a széken. Cupido nyila sem egyszer talált már elvileg seggbe, mégis két patkánnyal élem jelenleg a rohadtul keserves perceim.
Ha ennyire remekül haladok, akkor remélem a főnököm halálhíre fog megérkezni helyette...éppen ezért is lapozok rögtön a gyászjelentésekhez, megnézve hány bűnös lélektől szabadult meg a város - és közte van-e a ,,kedvenc” fúriám.
Sajnos nincs ott a neve, de öröm az ürömben, még mindig esélyes vagyok arra, hogy saját kezűleg tekerhessem ki a nyakát.

Mosolyooooogj! - szól Astrid kislányos hangja, amit a fényképezők jellegzetes exponáló hangja vált fel. Ha sikerült is lencsevégre kapnia, egy homályos paca lehetek - és igen, ez a legjobb formám.
- Jajjj, ne legyél már ilyen savanyú pofa! Mrs. Ayton szülinapjára szeretnék készíteni valamit, amihez minden itt dolgozóról kell egy fotó. - leszáll a székről, és a naccsasszony irodája felé veszi az irányt...
- Te, ha már úgyis arra mész, az enyémet is kinyalhatod. - dörmögöm magam elé, s az elkövetkezendő tíz percben az álláshirdetéseket böngészem, miközben lassan kortyolgatva élvezem a kávé zamatát.

Napról napra érik bennem a gondolat, miszerint elhagyom ezt a lepratelepet. Közutálat tárgya vagyok...ezt az összes alkalmazott és törzsvendég is pontosan tudja. Sokan ennek miértjére keresik a választ - a legtöbben meg is kapják, de nem tehetek arról, hogy egyesek érzékenyek az őszinteségre.
Mrs. Ayton pedig tipikus nő - a rosszabbik fajtából; sosem lehet érteni mit miért mond, és hogyan gondolja hablatyának javarészét, ráadásul a reputációm már a mínusz végtelent cirógatja a naccsasszony Tobias-utálat mércéjén.  
Első munkanapomtól kezdve megvet, pedig tudhatná, valahol mélyen egy angyal veszett el bennem...és még mindig keresi az útját. Néha furdal a kíváncsiság, hogy vajon a végrendeletébe is beleírt-e, hiszen mindig teljes áhítattal ordibálja nevemet.

Nagy forgalom igazándiból öt után van, előtte az unatkozó felső tízezer tagjai térnek be ide egy förtelmes traccsolás erejére, sőt, a - nem olyan titkos - szeretők is felbukkannak. Az este általában randizóké, az ünnepelőké. Szerencsére a helyi nyugdíjasklub letudta havonta tartandó gyűlését, így krónikus nyanyaveszély biztosan nem fenyeget.

[8pm]

Körülbelül az étterem negyede telt meg, s az eddigi kissé latinosan hangzó zenét felváltja valamiféle jazzhez hasonló. Tűrhetőbb, mint az előző, bár elkélne pár feles, hogy ne idegesítsen.
Önkéntesen bevállaltam a számlázó szerepét, ezzel is felváltva Monát, aki épp a két hete újoncnak titulált Astriddal szerencsétlenkedik. Nem értem még mit keres itt a lány, kurvára nincs helye közöttünk.

Ahogy koppintgatok a monitorra, hirtelen lefagy, majd hirtelen teljes sötétség tárul elém. Szemeim kidüllednek, pár röpke pillanatra a pánik ül ki az arcomra. Az oroszos módszert is alkalmazom, de hiába ütögetem a monitort, az nem akar bekapcsolni. A káromkodás - mint varázsszó - sem használ.
- Chris!!! - kiálltok az árammal működő kütyük David Hasselhoffjának, mire szinte az összes ittlevő ember tekintete rám szegeződik, mintha ebben a kócerájban itt mindenkit   Chris-nek hívnának.
Csakis egy vonósnégyes játszotta dallamot lehet hallani, mikor a zöldfülű két poharakkal teli tálcával próbál előrébb haladni hangyalépésben, s a szőnyeg egyik sarkában sikeresen megbotlik. Elejti a tálcát, a rajta levő poharak óriási ricsajt csapnak, míg a szilánkok szanaszét szóródva terítik be a padló egészét.
Te szerencsétlen liba!!

Természetesen a legtöbb kollégája - ahogy én is - hozzá szalad, felsegítve őt a padlóról. Az orrából lassan csordogál a vér, amiről próbálom elterelni figyelmem, s alsó ajkaimat harapdálom. És nem is telhet el úgy éttermi baleset, hogy az a drága jó Mrs. Ayton harsány hangja ne töltené be a terem egészét...
- Esküszöm legközelebb a fejeden töröm össze mindet, ha még egyszer ideriasztod a satrafát… - mondom az újoncnak, s dühtől fűtött hangom halkabbá válik ahogy elhaladunk az asztalok közt, de a lényeg vélhetően hallatszódott a vendégek felé is. Egy csöppnyi szégyenérzet sincs bennem.
S még mielőtt újabb kioktatásban részesülnék - mert persze hogy én vagyok mindenért a hibás -, az egyik asztaltól valaki pincértért szól.
Kííííííváló az időzítés, barátom!

- Az enyémnél ezerszer szebb estét kívánok. - próbálom felvenni a lehető legbarátságosabb pofázmányom, miközben Astrid felé pillantok, aki épp a főnökasszonynál reklamál - és valószínűleg az előbb történtekért engem hibáztat.
- Mivel szolgálhatok? - veszem elő a noteszem, majd egy tollat is, eztán a férfira tekintek - kissé hunyorogva.
Biztos vagyok benne, hogy valahol én ezt a fickót már láttam. Sőt, még be is mutatkoztam neki…
De mégis ki a franc ez?!

845 | ♪ ♫ Blood ♪ ♫ | Nem lett az igazi, lesz jobb is! Embarassed
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Sébastien Desrochers

Egeret ide és lenyílik!


◮ tartózkodási hely : Las Vegas
◮ hozzászólások száma : 6
◮ join date : 2015. May. 26.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Let me swim in your blood, baby   Pént. Jún. 05, 2015 2:24 pm


Túl sok embernek van túl sok véleménye olyan dolgokról,
amikről semmit se tud. S minél tudatlanabbak, annál több a véleményük.



Az események hirtelen felgyorsulnak, s ezúttal én is úgy érezem magam, mint az előttem ülő, haját birizgáló hölgy - azt se tudom hova nézzek. Először egy hangos 'Chris' hangzik el, majd  csörömpölés, végül kiabálások, morgolódások. Azt hiszem az ilyen jelenet nem megszokott az ilyen elit helyeken, így egyből elkönyvelem magamban, hogy a kis szerencsétlen lányka minden bizonyára új ezen a területen. Orrából kicsorduló vérfolt szinte beszínezi hófehérré vált bőrét, ami egyszerre sápad el az ijedtségtől és némi szégyenérzettől. Nem csodálom, jól beégett.
- Jaj, szegény!- hallom suttogni Mary-t, de nem tulajdonítok neki túl nagy jelentőséget. Én nem sajnálom a kis felszolgálót, elvégre mindenkinek bele kell tanulnia a munkájába.
Szemeim csakhamar megtalálnak egy körülbelül velem egy magas, vékony, mégis jó erőnlétben lévő srácot. Eleinte csak hátulról látom, ahogy próbálja másokkal együtt felsegíteni a lányt, majd hangomat hallva felénk fordul és mintha mi sem történt volna, rendelkezésünkre áll.
Füleim mellett könnyedén ellibbennek szavai, melyekkel az előbb történtekre utal, én azonban még mindig az arcát nézem.
- Jó estét - viszonoznom gyorsan én is a köszönést, még mielőtt túl kínossá válna a helyzet, hogy csak ülök és nézek.
- Egy Beluga-kaviárt illetve Koba marhás sajtsteak-et kérünk David Sugar féle Krug Brut-tal.
Talán elsőre furcsának hangzik, hogy két ellentétes mennyiségű ételt kértem, de ha a nőnek ez kell, ám legyen. Én ugyan nem fogok könyörögni azért, hogy egyen.
Miközben feljegyezte, amiket kértem, ismét az arcára pillantottam. Aztán mint derült égből a villámcsapás, beugrott.

Kissé hűvös, ám nem túl elviselhetetlen őszi éjszaka volt, mikor először láttam ezt a srácot, egy bizonyos Franklin társaságában. Utóbbit elég jól ismerem, lévén, hogy mindketten egy kórházban dolgozunk. Ott futottunk össze először, én ugyanis épp egy 'páciensem' vizsgálatát fejeztem be, mikor a patológiai osztály ajtaján kilépve megláttam, hogy tanácstalanul ácsorog. Rövid eszmecsere után megtudtam, kit keresett, majd útbaigazításom után szépen megköszönte. Utána persze többször is összefutottunk, szó szót követett, s mondhatni egész jól összehaverkodtunk. Olyannyira, hogy szinte félig-meddig kiöntötte nekem a lelkét egy bizonyos Tobias-ról, aki most itt áll mellettem, egy karnyújtásnyira. Hmmmm.
Nem szeretek úgy másokról véleményt alkotni, hogy nem ismerem az illetőt olyan szinten, hogy magam is eldönthessem, igaz e az állítás, viszont Franklin csupa rosszat mondott róla.

"- Egy idegesítő fasz, tököm kivan vele. Nem érti meg, hogy szálljon le rólam, érted? - csapkodta egyik munkanapon az asztalomat Franklin, az éjjeli műszak során.
- Nyugodj meg és ülj le. Kérsz egy kávét?  
- Nem.  - vágta rá mogorván, majd egy tollamat felvéve azzal folytatta az asztal bántalmazását. Zavart volt és dühös, de láttam benne valami mást is, amit sehogy se tudtam megfejteni. Nem akartam bámulni, így hát elővettem egy dossziét, hogy átrendezzem Mr Trochles papírjait.
- Rendben. Én azért iszok egyet. - mondtam, és szóltam az egyik nővérnek, csináljon nekem egyet. Nem akartam a zaklatott fiút egyedül hagyni, még a végén kárt tesz magában a tollammal, no meg az asztalomban.
- Próbáltál már vele nyugodt körülmények között beszélni? - totál úgy éreztem magam, mint egy pszichológus.
- Nem. Inkább nem beszélek vele, talán akkor felfogja, hogy mindennek vége.  
- Mire gondolsz?
- Hagyjuk a picsába a témát, leszarom.
Nem szóltam egy szót sem. Vártam.
- Egy gerinctelen állat, nem értem miért engedtem, hogy az életembe kerüljön.  
- Minden okkal történik. Azt mondtad jó barátok voltatok, nem?
- Hahahaha - nevet keserűen és egyben gúnyosan - Még hogy barátok... Ha tudnád! Mindegy, ezt nem kötöm az orrodra.  
- Érthető, ez a ti dolgotok, magánügyetek.
- Kis buzi  - köpködte szinte a szavakat maga elé, olyan undorral az arcán, ami engem is meglepett. Tekintete üveges volt - gondolatban valahol máshol járt... "
Nekem pedig ennyi bőven elég volt, hogy pár köszönés-szintű találkozás után kissé rossz véleményt alkossak az említett Tobias-ról.

Ismét ráemelem tekintetemet, miután az apróka kis gondolatbeli utazásom után magamhoz térek. Valóban ilyen rossz lett volna köztük a kapcsolat? De vajon miért? Ezt sose részletezte Franklin. Persze, talán ha elkezdeném beindítani a fantáziám, lehet tudnék egy-két dologra gondolni, de inkább visszafogom. Majd később szabadjára engedem a kicsikét. Olálá.
Minden esetre nem bírom tovább, úgy érzem meg kell szólítanom. Már jó ideje nem beszéltem Franklinnel, alig látom már az utóbbi időkben, talán ezért is érzem úgy, hogy beszélgetést kell a fiúval kezdeményeznem. Természetesen nem ez lesz az első kérdésem, tudja e, mi van vele. Csak akkor hozom fel, ha kapható egy kis csevegésre, no persze úgy, hogy a hölgyeményem ne unja magát. Bár felőlem játszadozhat addig magával. Nincs ellenemre, sőt!
- Elnézést, hogy csak így leszólítalak, de te vagy Tobias, ugye?  Párszor már találkoztunk, bár aztán lehet, nem emlékszel rám. Franklin egyik ismerőse vagyok, dr Sébastien Desrochers.
Gondoltam nem sértődik meg azon, hogy letegezem. Ha meg igen, az se nagyon tud érdekelni. Egyébként is, miért is jártatom ennyire a szám? Minek magyarázkodok, hogy ki vagyok? Gondolom nem hülye és tudja, ha én felismertem, ő is felfog.
- Látom nem megy gördülékenyül a munka. - célzok a korábbiakra. - Hallottam, hogy mondtad a magadét. - mosolyodok el egy picit, ahogy felidéztem szavait, amit aztán a körülöttünk ülők szinte pletykaként adtak tovább egymásnak. Minden bizonyára nem gondolták, hogy ilyen helyen is megengedett az efféle társalgás, nekem viszont kifejezetten tetszett. Úgy tűnik nem azok közé tartozik, akik könnyen megadják magukat és behódolnak. Jó. Hasonló temperamentumú egyénre van szükségem, a továbbiakban. Az utóbbi időben megnövekedett a teendőim száma, amit persze nem bánok, hisz több munka, több pénz. Ám tekintettel arra, mennyi munkát bír el egy személy, kicsit elkélne a segítség, így pár napja arra a döntésre jutottam, hogy felveszek magam mellé egy segédet. Nem, nem a piszkos munkát kell elvégeznie. Az az enyém. Gondolok én itt az adminisztratív feladatok ellátására, jegyzetelésre, s egyebekre. Túlságosan még nem foglalkoztam azzal, hogy keressek erre a posztra megfelelő személyt, de elnézve az embereket a kórházban, fogalmam sincs, ki tudná elvállalni, mindenkinek annyi a dolga. Valahol máshol kellene keresnem, úgy érzem. No, mindegy.

Mary apró, hideg keze a bal alkaromon szavak nélkül jelzi, hogy ne tartsam fel a fiút, hagyjam, hadd tegye a dolgát. Bólintok alig észrevehetően, s felsőtestemmel visszafordulok a nővel szembe, aki szemmel láthatóan nem kezdett semmiféle játékba. Ennek ellenére  gondolataim még mindig cikáznak a fejemben. Úgy kergetik egymást a kis huncutok, mint macska az egeret. Vajon Ő az oka, amiért Franklin már szinte alig jár be a kórházba?
Oh, milyen kis kíváncsi vagyok, igaz? Nem érdekel, még ma megfogom kapni a választ a kérdéseimre.

/ U.i.: Boldog 28. születésnapot, Tobias! :gs: /
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Tobias A. Blair

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 30
◮ tartózkodási hely : A szíved legmélyebb bugyra
◮ hozzászólások száma : 59
◮ join date : 2014. Nov. 16.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Let me swim in your blood, baby   Vas. Jún. 07, 2015 6:57 pm


To: Mr. Desrochers

Mintha csak egy teniszmeccs kellős közepébe csöppentek volna be a vendégek; nem győzik jobbra-balra fordítani fejüket - a labda helyett a hangok után.
Hiába próbálunk tökéletességet sugározni a hely mivolta felől, mégsem telik el mostanság zökkenőmentesen egy nap...és ez által ha lassan is, de romlik a megszokott (és elvárt) színvonal. Engem különösebben nem érdekel addig, míg a fizetésem az eddiginél is alacsonyabb lesz…

Mit sem számít a nem üzemelő kassza, a pohártörős kalamajkához párosuló észosztást sikerül későbbre halasztanom, hiszen hív a kötelesség - aminek kivételesen roppantmód örülök.
Szívem szerint kivágnám Astridot az ablakon, hogy az újabb szilánkok mééég nagyobb fájdalmat, és mélyebb sebeket ejtsenek finom kis bőrén, s arcát...és testének egészét bíborvörös vére borítsa. Máris nagy elánnal indulnék meg vele a kórház felé, de mégsem az lenne a cél.
A természetgyógyászat híve vagyok...khm.

A már-már védjegyemmé vált unalmas köszönéssel üdvözlöm az asztalnál ülőket, ahol egy ismerős arc figyel rám. Mindez mégsem mozgat meg annyira, hogy megkérdezzem kicsoda is valójában. Ha akarja, majd felfedi önmagát, nem fogok interjúszerűen faggatózni.
Akár a lottószámokat, úgy írom fel az asztaluk, majd rendelésüknek számait, s azok rövidítését. A pezsgő nevének hallatán szinte kiesnek szemeim, ugyanis nem mindennap kell egy olyan különlegességet felszolgálnunk.
Kinézem Őfeleségéből, hogy külön hűtő-trezorban tartja…
- A kaviárhoz ajánlhatok esetleg egy stampedli orosz vodkát? - nézek a burzsuj fickóra, majd partnerére, hiszen nem tudom kinek lesz a kaviár...ami egy kupica Kauffmannal az igazi. Ráadásul így lenne lehetőségem valami töményhez jutni…hogy az idegtől megfeszült agysejtjeim megnyugodjanak.
Amint megkapom a választ, elhangzik egy ,,Azonnal hozom”, s máris a konyha felé veszem az irányt.

- Jimmy, nyisd a hűtőszéfet, ma exkluzív igényeknek kell megfelelned! - szinte betöröm az ajtót, majd a főszakácsunk képébe nyomom a fecnit, s azzal a lendülettel megyek vissza a bárpulthoz, ahol Chris még mindig a kasszát bütyköli. Próbálom elkerülni a vele való szemkontaktust, mintha azt se tudnám mit csinál, Ő mégis észrevesz. Egy műmosollyal a képemen megveregetem barátian a vállát, mire ő középső ujjával válaszol.
Félő, hogy kérését előbb vagy utóbb teljesíteni fogom...hjaj.
Ahogy Astridra pillantok, erősen érik bennem annak gondolata, hogy kirakom suttyomban a teltház táblát, ezzel is elkerülve az újabb bajforrást.

A különleges üvegű italt keresem, s miután az megvan, frappírozással muszáj vagyok hűteni. Az egyik pezsgőhűtő vödröt megtöltöm némi jéggel, szórok rá csipetnyi sót, öntök hozzá  vizet, majd addig forgatom benne az üveget, míg a vödör deres nem lesz. Utána előveszek két cirádás kristály poharat, majd két asztalkendőt alkaromra rakva, a tálcát és a jegesvödröt megragadva indulok vissza a hatos asztalhoz.

- Nagyon jó kedvében van a főszakácsunk… - néha boldogsággal tölti el ez a kegyes hazugság az ételre várókat. Igazából Jimmy-t nyakon kéne vágni percenként, hogy ne aludjon el...viszont kétség sem fér ahhoz, hogy amit elkészít, egy pillanatra a Mennybe repíti az embereket - még azokat is, akik a Pokol legmélyebb bugyraiba valók.
Igen, a tapasztalat szól belőlem.
A míves, gravírozott üvegből épphogy csak hallható pukkanással emelem ki a dugót, eztán mindkét poharat kétharmadig töltök meg a gyöngyöző pezsgővel...miközben nevemen szólítanak.
És kivételesen nem valami fülsüketítő hang szól hozzám…
- Az arcmemóriámnál már csak a névmemóriám pocsékabb. - bököm oda neki, cseppet sem bunkóságból, s ismét feltérképezem Őt szemeimmel, miután kitöltöttem neki is az italát.
Amikor szóba hozza a gennyláda nevét, ökölbe szorul kezem, s amennyire csak tudom, körmeim a tenyerembe mélyesztem.

Életem legnagyobb bűne volt mikor belementem a mocskos játékába.
,,Ideje a legfelső fokra lépni a barátság-lépcsőnkön.”
Hogy is hihettem el, hogy működhet egyáltalán köztünk?!?! Az a kibaszott kórházi éjszaka...és az azt megelőző vérfürdő otthon...meg az ellágyult homár-énem. Ó, hogy basznám meg!

Frankie olyan gyenge volt, akár egy afrikai éhező. Megtehettem volna, hogy helyben kirántom a kanült az orrából, aztán vergődését kamerára véve hagyom Őt megdögleni a lábam előtt, eztán drága jó barátnője mellé temettem volna el. Sőt, talán otthon egyesével levághattam volna testrészeit (persze az állítólagos legbecsesebb tagját relikviaként bekereteztettem volna), s azokat porig égetve szórtam volna el a hamvakat a kertben...esetleg odadobhattam volna végtagjait a szőrmókjának, amit nemrégiben vett bosszúból. Netalántán belső szerveiből kaphatott volna a kutya vacsorát egy hétig...
Mégsem tettem meg egyiket sem, hiszen a legjobb, és egyedüli haverommal műveltem volna mindezt. Utólag már bánkódhatok, már túl késő lenne.

Ráadásul képes voltam miatta megfosztani magam attól az örömtől, amit a combjaimon ejtett vágások okoznak nekem. Megnyugtat, s kikapcsol az éles fájdalom érzete. Minél mélyebbre hatol a kés pengéje, annál édesebbé válik a kín…
[...]
De végül is igaza volt. A titulusa a legjobb dolog benne.
A többi húsz dolog mellett...amikre Ő még csak nem is gondolt. Ő baja. Jót akartam tenni. Vak volt, vagy csak szimplán maga sem tudta volna elhinni mindazt, ami bennem zajlik, amit iránta érzek. Ahogy én sem. Ellágyultam annak gondolatán, hogy talán egy-két óra, s holtteste lebegne a kádban, ezért is hívtam ki rá a mentőket.
Mégis megnyugtat annak tudata, hogy soha nem derül fény arra miként tűnt el a barátnője. Lehet nem kapok azért a tettemért egy tetves köszönetet sem, mégis büszke vagyok magamra.
Gyönyörű nap volt az...


Szóóóval Frankie kollégája. Ismételten végigmérem Őt...hogyhogy ez a fickó még mindig él?! Ha valaki smucig, vagy éppenséggel dúsgazdag (netalántán a kettő együtt), annak nincs helye ezen a bolygón, meg kell dögölnie - valami hasonló mottóval éli mindennapjait Mr. Tahó, aki nemigen szokott válogatni áldozatai közt. Mind egyre megy neki - a biztos halálra.
- Azt hiszem rémlik már valami… - egy halovány mosoly jelenik meg arcomon mikor tudatosul bennem a fickó dokiléte…lehet tényleg erre gerjedek?!
- Egészségükre...vagyis, egészségetekre! - teszem vissza az üveget a jeges vödörbe. Gondolom ha már így tegezőviszonyban vagyunk, akkor a hölgyeményt mit sem zavarja mindez. Legalább elkönyvelheti magában, hogy jól tartja magát.

Amint elhagynám az asztalt, a doki már az észrevételének is hangot ad. Nem zavartatom magam, belemegyek a beszélgetésbe, elvégre úgy tűnhet, mintha valami kajáról vagy italról magyaráznék.
- Ne is mondd. Kikészülök ettől a lánytól. Elvileg ő lenne a jobbkezem, de előbb vágná… - ...m le a karomat, mintsem a leányzóra bízzak valamit. Nem fejezem be a mondatot a kis hölgyre való tekintettel, aki lányos zavarában nem győzi a ruháját igazgatni. Ha így folytatja combjai eltakarását, ruhájának nyakrésze nemsokára kivillantja melltartóját…
Vetkőzz, Cicus!
- Mostanság nincs olyan, hogy ne törné össze a fél pohárkészlet. Amit mondtam, azt nem hallottad. - beletörődően sóhajtok egyet, majd a korábbi ramazúri helye felé pillantok, s ismételten elhagynám az asztalt, amikor körülbelül a negyedik lépés után visszamegyek Sébastienékhoz.
Fúrja az oldalam a kíváncsiság, hogy vajon visszament-e Frankie megint Hollandiába a tulipánmezőkre, vagy még mindig ennek a városnak a levegőjét rontja...
- Bocs, de hadd kérdezzem már meg; él még az a tróger? - állítólag társaságban nem illik sugdolózni, én a becses becenevet mégis úgy ejtem meg. Mit sem érdekel, hogy társasága van, és talán az eljegyzést próbálná valahogy felvezetni majd ez a francia. Ha ennek a kis nőcinek van egy csöppnyi esze is a tökéletes testén kívül, akkor szééépen elballag a mosdóba.

1130 | ♪ ♫ Judas Kiss ♪ ♫ | Óóó, utólag is nagyon szépen köszönöm! Nemsokára iszunk rá valami különlegeset!  Wink
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Sébastien Desrochers

Egeret ide és lenyílik!


◮ tartózkodási hely : Las Vegas
◮ hozzászólások száma : 6
◮ join date : 2015. May. 26.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Let me swim in your blood, baby   Kedd. Jún. 23, 2015 9:00 pm


Csúf bár a nő és buta, mint a kos,
Nem árthat többet, mint ha szép s okos.
/ William Shakespeare /



Kezembe veszem a szépen diszített, alaposan megmunkált kristálypoharat, amiben túlzás nélkül mondom, hogy ínycsiklandóan fest a neves ital. Szinte érzem, ahogy számban összefut a nyál. Már alig várom, hogy ajkaimhoz emeljem és megízleljem, de az illem előtte a koccintást követeli meg a leányzóval, így hát gyorsan lerendezem a "muszáj"-t, és megkóstolom. Hmmmmm. Jó döntés volt. Eddigi életemben még csak egyszer volt szerencsém ezt a fajtát megkóstolni, de már akkor tudtam, hogy megéri az árát.
Egy kis ideig még nézem a pohár fenekét, majd tekintetemet újra felemelem. Vajon ez Róla is elmondható? Hamarosan kiderül.
- Mary drágám - szólítom meg a velem szemben ülő nőszemélyt - Mondd, hogy telt a mai napod?
Attól függetlenül, hogy bár szemmel láthatóan sok ész nagyon nem szorult szegényembe, még kezdeményezhetek vele  beszélgetést, legalább addig se unatkozok. Hangomtól aprócskát összerezzen, majd poharát visszahelyezve az asztalra rám szegezi tekintetét.
- Jól! - vágja rá a kelleténél talán kicsit hangosabban a választ, majd fejét alig észrevehetően lehajtja és szégyenében halkabban folytatja - Az igazat megvalva unalmas napnak indult, tudod, olyan szokásos. Korán kelés, munka, fáradtan hazaérkezés... Aztán leültem kint a teraszra és elkezdtem gondolkodni, végül is miért ne adhatnánk ennek az egésznek egy esélyt? Így hát felhívtalak és most itt tartunk - fejezte be hatalmas nagy mosollyal az arcán. Ohh, kis édes, értem én mire gondolsz.
- Ezek szerint örülsz, hogy itt vagyunk? - bár egyértelmű a válasz, a saját füleimmel szeretném hallani a kis szájából a számomra önbizalom növelőként ható megerősítést.
- Igen.
Sima ügy. A nő már az enyém, a tenyereimben van.
Alig hogy ezt a következtetést levonom, ismét mellénk lép Tobias. Arcán némi izgatottságot vélek felfedezni, amitől eleinte furcsán nézek. Mégis, mi lehet a gond? Elfogyott esetleg a steak? Ajánlom, hogy ne így legyen, elvégre most nagyon arra fáj a fogam.
Újabb tegező megszólalásán meg se lepődök, elvégre miért kéne magáznia? Nem lehet köztünk pár évnyi különbség, na meg persze én se vagyok az az öreg fazon, attól függetlenül, hogy a tiszteletet persze megkövetelem. Szerencséjére Ő ezt még nem lépte át. Minél jobban figyelem, annál inkább valami furcsa érzés motoszkál bennem, de próbálok ennek nem túl nagy jelentőséget tulajdonítani.

A tróger szó hallattán kicsit felnevetek, de alig hallhatóan. Hát szóval igaz, az utálkozás kölcsönös, oda-vissza.
- Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs - válaszolok némi hallgatás után. Azt hiszed hazudok, igaz? Pedig nem így van. Csupán elgondolkodtam, mik az utóbbi információim Franklin-ről, de egyik se olyan, ami tartalmazná a hollétét. Pedig rohadtul érdekelne, mi van, mi folyik itt.
- Igazság szerint engem is ez érdekelne, pontosabban, hogy mi van vele. - nézek fel a fiúra, aki Mary-t stíröli jelentőségteljes pillantásokkal. Úgy tűnik a pipikém nem fogja a lapot, így hát megköszörülöm a torkom, hátha akkor leesik neki.
- Khm - hallatszódik felőlem a "pillanatraegyedülhagynálbennünkethogybeszélhessünk"-féle célzás, de továbbra is csak iszogatja az italját és ide-oda tekintget zavarában. Nembaj, igyál amennyi beléd fér, hogy aztán később feloldódj és kevesebb gondom legyen veled. Arcomon kaján vigyor kezd megjelenni, ahogy eljátszok a gondolattal. Lelki szemeim előtt már látom, hogy veszem birtokba testét s élem ki rajta vágyaimat, esetleg rögeszméimet.

Hangosan felsóhajtok, majd miután elégedetlenül konstatálom, hogy itt nem megyünk egyről a kettőre, felállok s úgy nézek az enyhén göndör hajú fiúra.
- Esetleg megtudnád mutatni, hol van a dohányzóknak kijelölt részleg? Úgy érzem rá kell gyújtanom egy kis friss levegő mellett. - Noha nem szokásom a tüdőm tönkretétele, jobb ötlettel jelenleg nem tudok előrukkolni. Elvégre, ha a mosdót keresném, azt egy karmozdulattal is megtudná mutatni, ha akkora balfasz lennék, hogy nem venném észre a kis tábla által mutatott elegáns betűkkel kirakott Toilette feliratot. Persze, néha előfordul, hogy rágyújtok, de nem vagyok függő. Az én mániám más. Szeretnéd, ha megmutatnám, micsoda?

- Megyek én is! - tolja hátra székét Mary, de még mielőtt felállhatna csinos kis ruhájában, kezemet a karjára teszem, hogy megállítsam egy kemény pillantás társaságában. Érzem, ahogy bőre és izmai megfeszülnek hideg érintésem alatt. Aprócska vénáiban csak úgy futkosnak a vörös vérsejtek egymás után, szinte hallom hangjukat ahogy kergetik egymást, egészen fel a nyakáig, ahol ismét kidudorodik az az ér, amit a kocsiban láttam. Ideges az én kicsikém?
- Maradj itt, drága. Nem szeretném, hogy füstös legyél no meg valakinek itt kell tartózkodnia az asztalnál, anélkül érvénytelenné  válik a foglalás, főleg, hogy még az étel sem érkezett meg. - Ezt persze nem azért mondtam, mert bajom van a kiszolgálással. Mindenhol kell várni, én pedig semmit sem tudok ez ellen tenni. Ha megéri, akkor semmi gond.
Szemmel láthatóan bevette a kis mesémet, s csalódott arccal ismét az üvegért nyúlt. Tipikus. Lapozzunk gondolatban a "Szép és jó szövegek" fejezet 45. oldalára a Női kézikönyvemben.
- Sietek, rendben? Nem hagylak itt sokáig, még a végén lecsapnak a kezemről. Mondtam már, milyen szép vagy ma este?  - kedveskedek a legsablonosabb dumákkal, amik eszembe jutnak azért, hogy a kedvére tegyek. Torkomban érzem a keserűséget, hogy másnak a kedvére kell tennem, de ami muszáj az muszáj.
- Biztos? - néz rám bús szemekkel, de a bókot hallva azonnal kihúzza magát.
- Teljes mértékben. Kettőt pislogsz már itt is vagyok.
Ismét felegyenesedek, megigazítom az ingem, majd Tobias-ra nézek, indulhatunk e. Úgy gondolom odakint alkalmasabb a témát vitatni, mint itt bent, illetéktelen hallgatóságok között ülve.
Fogalmam sincs egyébként, kiengedik e, elvégre pincér és ezen a helyen ahogy észrevettem, nagy a nyüzsgés. Felkészülve a B tervre, miszerint nem jöhet ki velem két percre, séta közben kiveszek a zsebemből egy névjegykártyát és átnyújtom neki, kerülve a feltűnést.
- Ha most nem tudsz kijönni velem, itt van ez, tessék. Mindenképp hívj fel még a mai nap folyamán és egyeztetünk, kinek mikor jó.
Igen, így van. Van pár megbeszélni valóm vele, legyen szó erről vagy másik, ide nem illő témáról.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you


Sponsored content

Egeret ide és lenyílik!



TémanyitásTéma: Re: Let me swim in your blood, baby   

Vissza az elejére Go down
 

Let me swim in your blood, baby

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» True Blood - Inni és élni hagyni
» Run, baby, run - October, Ville & Birdie
» Ice, ice baby!

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Las Vegas :: Belváros-