KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FONTOS!
Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK!
Bővebb információ: ITT
Az új elérési cím: ITT
A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox

Legutóbbi témák
» Muzsika Tv
Tatiana and Jason Icon_minitimeKedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes

» Colors Of Seattle
Tatiana and Jason Icon_minitimeCsüt. Ápr. 07, 2016 7:49 pm by Vendég

» Admin hírek
Tatiana and Jason Icon_minitimeCsüt. Jan. 28, 2016 12:08 am by Danny Doyle Haynes

» Giulia Bianchi
Tatiana and Jason Icon_minitimeVas. Jan. 24, 2016 12:28 pm by Giulia Bianchi

» Avatarfoglaló
Tatiana and Jason Icon_minitimeKedd Jan. 19, 2016 12:40 pm by Vendég

» Elkészültem!
Tatiana and Jason Icon_minitimeHétf. Jan. 18, 2016 11:29 am by Vendég

» Bernadette Ainsworth
Tatiana and Jason Icon_minitimeSzomb. Jan. 16, 2016 3:11 pm by Bernadette Ainsworth

» Minden, ami Las Vegas
Tatiana and Jason Icon_minitimeSzer. Jan. 13, 2016 9:34 pm by Admin

» Avataros oldalak gyűjteménye
Tatiana and Jason Icon_minitimeSzer. Jan. 13, 2016 9:19 pm by Admin

Ki van itt?
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (43 fő) Hétf. Aug. 14, 2023 3:38 pm-kor volt itt.

Megosztás
 

 Tatiana and Jason

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

The city of sins awaits you

avatar
Invité

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Tatiana and Jason Empty
TémanyitásTárgy: Tatiana and Jason   Tatiana and Jason Icon_minitimeHétf. Jún. 08, 2015 11:08 pm

Tatiana and Jason

[You must be registered and logged in to see this image.]


... - A halál ideje - zöld tekintete a faliórára vándorol s egyhangú, letargikus komorsággal sóhajt ahogy leolvassa az időt - tíz óra huszonhét perc.
Kezéről lerántja a két, sárga árnyalatú kesztyűt amit nemes egyszerűséggel az orvosi eszközökkel felpakolt asztalra hajít, majd megválik a maszktól is. Elégedetlenül néz végig világoskék orvosi ruháján melyet vörösre festett a vér s immáron csak komor, gyászos árnyéka önmagának. Egy nővér segítségével lehámozza magáról, kezet mos - jó alaposan, ha lenne drótkefe a közelében talán azzal kezdené - majd elhagyja a műtőt.
Lehet, hogy már évek óta ebben él és tudja jól, hogy milyen vért látni, elveszíteni egy beteget. Ettől függetlenül ezt nem lehet megszokni... egy ember elvesztése mindig nagy felelősséggel és lelki megpróbáltatásokkal jár főleg, hogy azt közölni kell utána a hozzátartozókkal is, kik zokogva, könnyes szemekkel ácsorognak dögivel Jason előtt, ki mélyen hosszú hajába túrva magasodik a közönsége felé.
És egy hang nem jön ki a torkán.
Az elején, mikor a mentősök kivették a kocsiból, ő pedig gyakorlatilag a test felett ücsörgött a hordágyon míg betolták őket és megállás nélkül csak mellkaskompressziókat csinált, megígérte a családnak, hogy megmenti. Akadnak alkalmak, mikor még egy profi orvos is elhamarkodottan válaszol. Általában csak annyit szokott mondani normális esetben, hogy minden tőle telhetőt meg fog tenni. De most hibázott.
- Nagyon sajnálom, de... a golyók átütötték a tüdejét és a lépét. Ha csak az utóbbi sérült volna, azzal még nem is lett volna nagy baj, viszont többször is összeesett a tüdeje, és öt perce leálltunk az újra élesztéssel. Őszinte részvétem - vágja oda végül közömbösen és már sarkon is fordul. Alapjáraton nem egy érzelgős ember, de mikor hozzátartozók százai ácsorognak hatalmas őzike szemekkel, fal fehéren a döbbenettől, nem igazán tud rá mit reagálni azon kívül, hogy összeszorul a szíve és menekülhetnékje támad. És ezt most meg is teszi.
Léptei halkak de határozottak ahogy elvágtázik egy csoport nővér mellett, kik kuncogva súgnak össze a háta mögött. Csak egy halovány kis beszédfoszlányt sikerül elkapnia a beszélgetésből de úgy néz ki, hogy az épp elegendő.
- ...gondoltátok volna, hogy pont ő lesz apa? A kórház sármőre? - nem vette személyeskedésnek, és nem is elfogult, de az a tekintet ahogy utána néznek kicsit kizökkenti a gyászos hangulatból.
- Öhm bocsánat, de... jól hallottam?
- Mármint mit? - az egyik nővér álcázott értetlenkedéssel figyeli a nála majd' két fejjel magasabb férfit, míg aztán a másik végre veszi a bátorságot és megszólal.
- Gratulálunk, Jason! - tekintetük szinte csillog az örömtől, ő pedig csak áll előttük újabb sokk küszöbén. Ma mindenki sokkterápiát akar vele gyakorolni?
Az egész épületben a nővérek a legmegbízhatatlanabbak noha a jelenlévők általában elég szava és titoktartók. Ettől függetlenül pillanatok alatt elkezd lüktetni a halántéka s biccentve egyet fordul sarkon, hogy megkeresse Tatianat. Más nővel nem igazán szokott összebújni, ha már egyszer egy párt alkot vele, így csak ő rá gondolhattak. Milliónyi gondolat átfut az agyán ahogy a gyerekosztály felé siet és meg sem áll addig, míg bele nem botlik kedvesébe.
Hosszú ujjait a neki háttal álló lány karjára fonja, hogy maga felé fordíthassa.
- Azt hiszem beszélnünk kell - kis híján légszomjjal küzd ahogy kíváncsi és egyszerre rémült tekintettel néz le az apró lányra.

Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

Tatiana Perla Dragomir
Tatiana Perla Dragomir

Egeret ide és lenyílik!


◮ tartózkodási hely : USA, LV
◮ hozzászólások száma : 19
◮ join date : 2014. Dec. 23.

Tatiana and Jason Empty
TémanyitásTárgy: Re: Tatiana and Jason   Tatiana and Jason Icon_minitimeKedd Jún. 09, 2015 10:01 pm

Halvány mosolyt varázsolok az ajkaimra miközben leülök az ágy szélére az egyik kislánnyal szemben, most töltötte a hetedik életévét, még nem lehet tudni mi baja, csak annyit, hogy indokolatlanul magas a láza, és hogy le vinni sem tudjuk, de még az okát sem, ami okozhatja ezt.
-Hogy hívnak?- tűrök a füle mögé egy méz színű tincset, miközben megsimogatom púfok arcocskáját. Csokoládé színű fürtjeim, ezúttal lófarokba kötve, rezidens egyenruha van rajtam, ami egy nefelejcskék színű nadrágot és rövid ujjú felsőt jelent, lábaimon fehér színű teremcipő, kényelmes. Mióta a kórházba kerültem, nos igen csak eseménydús életbe csöppenhettem. És nem, nem azért mert egy kórházban tanulok, habár eleve azért kéne nem? A sürgős esetek, meg ilyesmik, általában ez elég izzasztó és nehéz dolog, főleg, hogy nem egyszer fordul elő, hogy a beteget nem tudjuk megmenteni, ugye? De nem, nekem egyáltalán nem emiatt volt izgalmas az eddig itt töltött idő. Az apám lassan kezdett hozzá szokni a gondolathoz, hogy egy szem lány az bizony orvos szeretne lenni, és ebben nem tudja megakadályozni, még ha szeretné akkor sem. Így járt. Miután sikeresen az első napon már, sikerült a tanárommal újból összemelegednem az öltözőből, elindultak a pletykák, egyszerűen képtelenek voltunk egymás jelenlétében türtőztetni magunkat, még a vak is érzékelhette, hogy köztünk van valami. Aztán Jason a vezetőség elé állt és kibökte nekik azt ami köztünk volt, úgy volt vele, hogy inkább tőle tudják meg, mint mástól. És nem tudom mi a fenét mondhatott nekik igazából, de azt hiszem az egyik tanára is a vezetőség tagja, és talán egyszer mintha megmenthette az életét, legalábbis nekem ez így rémlett. Ezért aztán kiállt érte, akarom mondani értünk, szóval most lassan két hónapja azt hiszem együtt vagyunk. Amolyan igazi kapcsolatban, tudjátok, mint a filmekben, és nem tudom, hogy eddig neki mennyi ilyenje volt, de nekem ez az első ilyen eset. És elég nehéz, főleg, hogy az apámnak még csak szólni se mertem róla, nem tudom mit tenne, hogyan reagálna, olyan kiszámíthatatlan néha napján. Valamint Jasonnek sem említettem még az én családi hátteremről, hogy az apám konkrétan az orosz maffia egyik oszlopos tagja. Most ezt hogy közlöd a pasiddal, egy olyan pasival ami viszonylag új, és egyáltalán azt sem tudod, hogy működik ez a kapcsolat dolog. Bár az, hogy nem akarok senki mással össze feküdni az jó jel nem? És az, hogy folyamatosan szexelnék ezzel az istennel, az azt hiszem elég beteges nem? Mármint most komolyan, mások is így szoktak érezni a pasijukkal kapcsolatban? Fürdőzni akarnak az izzadságukban, vagy nem vonzódnak és nem imádják ennyire egymást? Lehet, hogy majd rákérdezek az egyik barátnőmnél erre, hogy ő mit gondol a dologról. A vezetőség csak azt az egy dolgot kötötte ki nekünk, hogy nem szeretnék, ha a kórházban egymásnak esnénk, vagy a munkánk kárára menne ez az egész dolog. Gondolom, mondanom sem kell, hogy ha esetleg úgy alakult a dolog, akkor egy percig sem haboztunk felfedezni egymás testét újból és újból. Sőt, mi több, olyanok voltunk, vagyunk mint a kamaszok akik nem bírnak a vérükkel. Ha tőlem nem is, de a főorvos úrtól elvárható lenne, hogy azért felnőttesebb viselkedést produkáljon nem? És még mindig nem ez volt a probléma, múlt héten fedeztem fel a dolgot, hogy terhes vagyok, igen, és nagy valószínűség szerint Jason az apa, mivel hogy mással nem szexeltem. Jó, mi? Nem mertem szólni neki, még magamnak sem merem bevallani, nem tudom mit kellene tennem. És ő mit tenne? Nem… nem tarthatom meg, hiszen még fiatal vagyok, basszus, és… ha az apám megtudná ezt, szörnyet halna, bár ha fiú lenne lehet még örülne is neki…
-Lili vagyok,- mosolyodik el, és éppen megszólalnék amikor valaki ráteszi ujjait a könyökömre és annál fogva von ki a kórteremből.
-Jason?- aggódva pislogok rá, amikor meglátom riadt pillantását, nem tudom hova tenni,- mi történt? Baj van? - finoman simítok végig arcának élén, hogy megnyugodjon, el nem tudom képzelni mi zaklathatta fel ennyire.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Invité

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Tatiana and Jason Empty
TémanyitásTárgy: Re: Tatiana and Jason   Tatiana and Jason Icon_minitimeKedd Jún. 09, 2015 10:47 pm

Tatiana and Jason

[You must be registered and logged in to see this image.]


Mikor elkezdték a kapcsolatukat alakítani, megfogadta, hogy soha nem fog gumi nélkül lefeküdni a lánnyal míg el nem jutnak odáig, hogy akkor jöhet a baba. Viszont most, hogy a fülébe jutott a hír - amit nem mellesleg olyan személytől tudott meg akitől nem kellett volna - rögtön elkezdett visszaszámolgatni, hogy mikor történhetett, hogy nem vett kézhez, vagy... tudjuk mihez gumit. Talán akkor, mikor hulla fáradtan beesett egyik éjszakai meló után az ágyba, és már nem volt ahhoz elég ereje, hogy benyúljon a fiókba. Ahhoz bezzeg igen, hogy egy jót szexeljenek, de ez már tényleg csak részletkérdés.
Léptei határozottak ahogy átvágtázik egyik szárnyból a másikba, s olykor bele-beletúrva a hajába végső kétségbeesésében csak sóhajt egyet. Nincs gondja a gyerekkel, sőt! Sokszor gondolt már arra, hogy mi lenne, ha egy kisgyerek tenné az életét színesebbé. De mivel eddig nem volt tökéletes nő az életében, akivel osztozni szeretett volna a boldogságon, hát... várhatott az a gyerekre. Most viszont, hogy talált valakit, így már minden más lesz. Viszont azt is hozzá kell tenni, hogy még elég friss a kapcsolatuk noha lehet, hogy ezzel a gyerekkel, amennyiben igaz és nem csak pletyka, csak még közelebb kerülnének egymáshoz.
Zaklatott tekintettel hagy maga mögött egy halom doktornőt és nővért a gyerekosztályon, kik minden bizonnyal közölni szerettek volna vele valamit. Jelen pillanatban nem érdekli semmi és senki csak az, hogy nyakon csípje a copfos hölgyeményt.
Amint ez megtörténik rögtön maga felé fordítja és bár látja, hogy épp dolga van, de most akkor is beszélniük kell.
- Én... nem, illetve nem tudom - elkerekedett szemekkel koslatja a padlót miközben mélyen a hajába túr. A gond csak az, hogy ez az ijedtség már nem a gyerek és az esetleges pletykák miatt van, sokkal inkább azért, mert rég vett már be gyógyszert. Szinte hipochonder mód jelentkeznek nála az egykori sérüléseinek tünetei, így vállának és gerincének örökös szúró fájdalma.
Végül összeszedi magát és lehalkítja a hangját miközben egy kieső üres rész felé húzza a váróteremben. Egy székre ül le, majd a mellette lévőre lehúzza Tatianat is.
- A traumatológia hangos volt ma a hírtől, hogy... gyereket vársz - próbál minél halkabb lenni, hogy még csak véletlenül se fülelhessék le őket.
- Tényleg így van? És ha igen, akkor... nekem miért nem szóltál? Miért a nővérektől kellett megtudnom?
Kíváncsi tekintetéhez egyre fokozódó gyorsaságú szívverés társul. Akárhogy is próbál leszokni a gyógyszerekről, mindig visszaesik. Pedig ezerszer megfogadta már, hogy le fog szokni.

Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

Tatiana Perla Dragomir
Tatiana Perla Dragomir

Egeret ide és lenyílik!


◮ tartózkodási hely : USA, LV
◮ hozzászólások száma : 19
◮ join date : 2014. Dec. 23.

Tatiana and Jason Empty
TémanyitásTárgy: Re: Tatiana and Jason   Tatiana and Jason Icon_minitimePént. Jún. 12, 2015 11:22 pm

Még elég fiatalnak tartom magam ahhoz, hogy gyerekem legyen, mármint úr isten egyáltalán abban sem vagyok biztos, hogy akarok gyereket szülni. Még igazából semmi sincs eldöntve, és én nem is így terveztem az életemet az egyszer fix. Meg amúgy is ilyen családi háttérrel, ki a franc akar szülni? És nem mellesleg én úgy hallottam, hogy baromi fájdalmas ám, kövér sem akarok lenni még. Baasz'ki még nagyon fiatal vagyok, kicsit élvezni akarom az életet… nem mintha eddig nem ezt tettem volna. Meg amúgy nézzetek csak rám, ki az az elmeháborodott aki képes lenne rám bízni a kölykét? Na ugye, hogy senki sem? De hát már úgy is mindegy, vagyis nem, igazából vannak bizonyos dolgok a mai, modern világban amikkel azért meg lehet gátolni, hogy ez a pici megszülessen. De valahogy a gondolatra, hogy elvetessem, hogy gyilkosságot kövessek el egy magzattal aki az enyém, aki belőlem lenne valaki, már görcsbe rándult és elkapott a hányinger. Viszont ott volt az érem másik oldala, az amivel nem tudtam nem foglalkozni, mert egyszerűen volt és kész. Igazából nem tudom, hogy mi is van köztem és Jason között mármint úgy néz ki nagyon is komoly kapcsolat, vagy olyasmi, de még csak kezdő stádiumban vagyunk ezzel az egésszel. És nem csak a számomra de elmondása számomra is ez az első ilyen jellegű kapcsolata, eddig csupán egy éjszakás kalandjai voltak, ergo nekem is. Még közel két hónapja vagyunk együtt, akár honnan is nézzük, ez azért baromira friss dolog ám. És amúgy sem vagyok tisztában, mármint tudom, hogy mit érzek csak a jelentésével nem vagyok tisztában, egy szóval ez még igazán új dolog nekünk, és egy baba… meg amúgy azt sem tudom, hogy Jason hogy állna a dologhoz. És én nem mellesleg úgy hallottam, hogy egy pár általában évek múltán, nem pedig két hónap után vállal gyereket, ez még korai és van olyan dolog amiről a fickó nem is tud…
Épp foglalkoznék a kislánnyal, amikor hirtelen Jason tűnik fel és kirángat a váróterembe, szó szerint rángat. Összevont szemöldökkel méregetem, ilyennek még nem láttam, egy pillanatra elgondolkodok, hogy mi a fene lehet vele, össze vissza beszél, és mintha egy kicsit ki lenne akadva…
-Nem tudod? Jól vagy? Azt hiszem… rád férne egy kis pihi, mie…- mondom neki nyugodt, aggódó hangon, de akkor a székek felé von és ahogy leül az egyikre, azon nyomban húzz le maga mellé.
-Ó…- nyögöm ki halkan amikor meghallom a problémája okát, és habár rá akarok kérdezni, hogy miért remeg ennyire, kimegy a fejemből ahogy szóba kerül az esetleges pletyka. Ajak harapdálva bámulok magam elé azon gondolkodva, hogy mi a francot tegyek, hiszen nem vallhatom be neki, de képtelen vagyok hazudni is neki ilyen állapotba látva a férfit. Tudtam, hogy Ellie nem bírja tartani a száját, ezért még számolok vele, az egyszer hét szentség….
-Én.. izé… hmm, te hiszel a pletykáknak? Egy főorvostól azért ennél többet vártam volna,- viccelem el a dolgot, de nem tudom hisz-e nekem igazából.
-Én nem… nem tudom, hogy az vagyok-e, csak egy ideje nem jött meg,- hazudom végül neki, ami félig meddig igaz-e csupán arról nem beszéltem, hogy a teszt igazolta, sőt még egy orvos is, nem tudom mit kéne tennem mi lenne a helyes és hogy ő egyáltalán akarná-e ezt a gyereket…
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Invité

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Tatiana and Jason Empty
TémanyitásTárgy: Re: Tatiana and Jason   Tatiana and Jason Icon_minitimeSzomb. Jún. 13, 2015 7:03 pm

Tatiana and Jason

[You must be registered and logged in to see this image.]


Mióta eljött a katonaságból, megváltozott az élete. Saját lakása van, megtanult főzni elvégre el kell tartania magát valahogy és az nem megy olyan egyszerűen manapság. Egy ideig kőkemény poszttraumás stresszben szenvedett és minden egyéb másban amit csak maga után tud vonni a katonaság. Idegbajos volt, mindenkit veszélynek észlelt és nem volt olyan személy akihez őszinte lelkesedéssel vagy szeretettel szólt volna. Emellett hosszú ideig kórházban is volt a sérülések miatt amit beszedett ott, s arra kényszerült, hogy teljes mértékben feladja katonai hivatását amit nem is bánt meg annyira, ha jobban belegondol. Azóta teljes értékű életet él, tudja milyen a belváros, milyen az, ha számítanak rá. Lehet, hogy ez megvolt a katonaság ideje alatt is, mikor egy egész Amerikai földrész számított rá, mint hazafi katonára. Most viszont életeket ment, sürgősségi eseteket lát el, életben tartja a lehetetlent is. Múltkor például egy agyhalottnak elkönyvelt nőt hozott vissza a "halálból" és azóta teljes értékű életet él. Rehabilitálják, most tanul megint járni. Viszont nagyon jó úton halad és alig egy év múlva teljesen gyógyult lesz habár biztos lesznek olyan részei az életében amit már nem fog tudni rendesen megcsinálni.
Most pedig, hogy itt van neki Tatiana, újabb változások elé kell állnia. Főleg, hogy újonnan kiderült, jön a baba! Nem akart még gyereket a szó szoros értelmében,viszont már egy jó ideje úgy van vele, hogy egy család neki se fog megártani. Komolyabb kapcsolat, gyerek... és azzal, hogy beleszeretett a nála tíz évvel fiatalabb rezidensébe, nála azt jelenti, hogy ezt komolyan is gondolja. Megfontolt, komoly férfi aki tud mérlegelni. És most azt mondja neki ez a mérleg, hogy ez a lány, ez a fiatal nő lesz az ő választottja. Bár fiatal még a kapcsolatuk, talán a gyerkőc még inkább összekovácsolja őket.
Jelen pillanatban viszont még fél. Fél, tart a gondolattól, hogy vajon miért nem mondta még el neki. Fél attól, hogy a gyógyszerek amiket szed, hatással lesz a kapcsolatukra és a gyerek egészségére. Annyi minden van még amit felhozhatna félelem szó alatt, hogy a továbbiakban biztos venne egy koporsót, hogy eltemettesse magát szégyenében. De addig is zöld ágra kell vergődni és személyesen is hallani Tatiana szájából, hogy tényleg úgy állnak, ahogy...?!
Kérdéseire és kijelentésére nem is reagál, csak rögtön belevág abba amit hallott. Hangja remeg, zöld tekintete kíváncsian fürkészi a csinos arcot.
- Ez a főorvos már majdnem kilencedik éve dolgozik itt és tudja, hogy melyik pletykát hiheti el és melyiket nem. Valamint, hogy kinek igen és kinek nem - vonja meg a vállát miközben megtámasztja könyökeivel magát lábain.
A lány tekintete és hanglejtése elárulja őt, mi akaratlanul is megmosolyogtatja Jasont.
- Mondták már, hogy nagyon rosszul hazudsz? - be se fejezi a kérdést, már közelebb is hajol hozzá, hogy ajkát Tatiana ajkaihoz érintse. Nem akarja rettegni látni, és különben is... nem érti miért fél ennyire.
- Azt azért elmondod nekem, hogy mi a baj? Miért nem mondtad el? Figyelj, mikor azt mondtam neked először, hogy szeretlek és bármi probléma legyen, én itt leszek, akkor azt komolyan gondoltam! Ez pedig egy olyan dolog, amit együtt kell megoldanunk. Nincs miért rejtegetned előlem - piszkosul őszintének hat mély, rekedt hangja amit nem is próbál elrejteni. Miért tenné?

Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

Tatiana Perla Dragomir
Tatiana Perla Dragomir

Egeret ide és lenyílik!


◮ tartózkodási hely : USA, LV
◮ hozzászólások száma : 19
◮ join date : 2014. Dec. 23.

Tatiana and Jason Empty
TémanyitásTárgy: Re: Tatiana and Jason   Tatiana and Jason Icon_minitimePént. Jún. 26, 2015 9:31 pm

Egyszerűen ez képtelenség, mármint kész vicc az egész szituáció, ha bele gondolunk, én és az anyaság még csak meg sem fér egy mondatban, nem hogy a valóságban is teljesüljön. Én nem vagyok anyának való, és még amúgy is nagyon fiatal vagyok ehhez az egészhez. Arról már nem is beszélve, hogy nem is tudom, hogy Jason hogy viszonyulna ehhez az egészhez, meg amúgy is azt se tudom, hogy együtt vagyunk-e mármint annyira hivatalosan még nem mondtuk ki. Bár az is igaz, hogy úgy viselkedünk mint egy pár, mint egy igazi pár, ami nagyon édes és cuki dolog nem számolva megismerkedésünk körülményeivel. Nem is tudtuk, hogy másnap ő lesz a főnököm, a tanárom, így aznap éjszaka egy kicsit túl sok alkohol hatására gond nélkül másztam be az ágyamba, azzal a tervvel haza indulva, hogy másnap frissen nem is, de másnaposan megjelenjek a kórházban… ahol ő a főorvos. Bár ez mit sem változtatott azon, hogy miután ez kiderült azért össze feküdjek vele az öltözőben is. Aztán hirtelen kiderült az egész ami közöttünk volt, és a bizottságban volt Jasonnek egy jó barátja, vagy kije, aki segített nekünk abban, hogy emiatt egyikünket se rúgják ki, sőt mi több még én is befejezem az iskolát. Egyedül csak egy kikötésük volt, amit egy kicsit abszurdnak is tartottam volna ha nem ismerném sem őt, sem magamat, sem azt nem tudnám, hogy milyen hatással vagyunk a másikra. Szóval annyi kikötésük volt, hogy ne merészeljünk a kórház területén egymásnak esni. Hát amiről nem tudnak az ugye nem is fájhat nekik. Upsz! És aztán az egyik éjszaka amit nála töltöttem, általában nála töltjük az éjszakákat, meg úgy a szabadidőnket, Jason még nem is volt nálam, nálunk, azt sem tudja, hogy ki az apám, és el is érkeztünk a második ponthoz ami miatt nem is lehetne gyerekem, nem szülhetek, habár a maffiózó apám örülne egy fiú unokának aki tovább viszi a nevét és a mocskos dolgait, de… de nem hinném, hogy Jason a gyerekének ilyen nagyapát akarna…
És a pletykák túl hamar szárnyra keltek nem is értem hogy nem jutott eszembe, hogy hamarabb Jason fülébe jut, minthogy biztos legyek a dolgomba és abba hogy mit is akarok ezzel az egésszel tenni. És most már amikor félre von egy kihaltabb részre a váróteremben, most már száz százalék biztos vagyok abban, hogy bizony ő aztán hallotta a pletykákat. A franc. Ezt nekem kellett volna megmondanom, de amúgy sem voltam teljesen biztos a dologban, meg hogy egyáltalán akarom-e hogy ő tudjon róla.
-Ja persze nyilván…- jegyzem meg halkan ahogy nem akarok rápillantani így a feketére festett körmeimet fixirozom inkább, de hangja remegése meggátol ebben.
-Ne… még nem…- kezdem bele ismét halkan de ajkai elvonják a figyelmemet, nagy erőfeszítésembe kerül, hogy ne túrjak a sötét fürtök közé, hogy ne vonjam közelebb magamhoz, hogy ne mélyítsem el a csókot, ez nem az a helyzet, de legfőképpen nem az a hely, szerintem már ezért is kikapnánk, nem mintha eddig érdekelt volna.
-Én….- veszek egy mély levegőt, ujjaimat az övéivel fűzöm össze amikor az őszinte, zöld íriszeibe pillantok,- nem tudom. Nem vagyok benne biztos, semmiben, úgy értem nem tudom te hogy viszonyulnál hozzá, én meg…. Hidd el nem vagyok anyának való, felelőtlen vagyok, feledékeny, egyáltalán nem anyának és ez…. Ez közöttünk még friss, és az istenért…- hirtelen felpattanok, majd az egyik sarokba sétálok, háttal neki dőlök a csempének,- én még fiatal vagyok. Mit kezdek…. Mit kezdjünk egy gyerekkel? Még én is az vagyok!- sziszegem halkan ahogy rápillantok.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Invité

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Tatiana and Jason Empty
TémanyitásTárgy: Re: Tatiana and Jason   Tatiana and Jason Icon_minitimeCsüt. Júl. 02, 2015 11:40 am

Tatiana and Jason

[You must be registered and logged in to see this image.]


Beszélgetésük hol halkabb, hol pedig hangosabb hangerőt üt meg főként függ ez attól, hogy kik vannak körülöttük. Ha a betegek szülei járkálnak fel alá akkor természetesen emberi hangerőt választanak, így főként úgy tűnhet, hogy orvosi teendőkről diskurálnak. Viszont ha orvosok, más rezidensek vagy nővérek kerülnek a közvetlen környezetükbe, akkor Jason odafigyel arra, hogy mindent csendben mondjon mielőtt még több pletykával kell a kórháznak és annak dolgozóival foglalkoznia.
Tisztán látja rajta, hogy kétségbe van esve és meg is érti, hogy nagyon fiatal még és a mai világban nem sokan akarnak már ennyi idősen gyereket vállalni főleg úgy, hogy ha előre kitűzött céljai vannak. Ez mindent megváltoztathat, eltolja a lehetőségeit így az orvosi pálya befejezését. Viszont még így se reménytelen a helyzet, hisz az elmúlt közel tíz év alatt amit ebben a kórházban töltött számtalan olyan orvossal találkozott, akik tanulás és munka mellett neveltek fel egy, két vagy három gyereket.
- Tatiana - mosolyodik el miközben odasétál hozzá - figyelj. Hallod mit mondtál? Ha már ezt gondolod akkor bebizonyosodott, hogy nem vagy gyerek. Nem vagy felelőtlen, hisz sokan gondolkodás nélkül vágnak bele egy gyerekbe, és...
- Dr. Wayne? Tudna nekem segíteni?
Egy fiatal rezidens szakítja meg mondandójában, ám mielőtt még valami olyat mondana amit megbánna, ráharap a nyelvére és bocsánatkérő tekintettel néz bele párja szemeibe.
- Persze, mi a baj?
- Két napja behoztak egy kisfiút akin holnap életmentő műtétet fognak végre hajtani bélperforáció miatt. Viszont nem engedi, hogy beszúrják a kanült neki. Hibáztam és látta a tűt amitől teljesen kiborult, azóta rúgkapál és hisztériázik - zöld szeme szemügyre veszi a kezébe nyomott papírokat, hogy mit kell tudni a gyerekről és a helyzetéről, betegségéről.
- Jól van, két perc és ott vagyok addig próbáljátok meg lenyugtatni kicsit. Velem jössz? - inti magához a lányt. Nem árt neki, ha lát egy keményebb esetet is és egy dühös, hisztérikus gyerek ilyen szempontból minden további nélkül annak mondható.
Ha Tatiana jön vele, akkor máris elindul, és az ígért két perc múlva már bent is van a gyereknél aki mellett ott ácsorog az anyja és az apja is.
A szőke öt éves kisfiú arca teljesen ki van pirulva, a szemei vörösek viszont annak jele sincs, hogy megnyugodott volna.
- Na miújság öcsi? - maga mellé húzza az egyik széket, hogy leülhessen, így talán nem fog megijedni a gyerek, hogy maga közel két méterével fölé tornyosul.
- Nagyon vékony vénái vannak, nehezen szúrható, hatszor is elrontották - a Tatiana mellett álló fiatal rezidensre néz, ezzel kifejezve nemtetszését.
- Ha kétszer nem sikerül vénát szúrni akkor hívni kell egy felettest, hogy csinálja meg. Nem kísérletezünk főleg nem egy gyereknél - hangja halk de nevelő jellegű. Próbálja nem úgy mondani, hogy a szülők frászt kapjanak bár azok jelen esetben csak a gyerekkel foglalkoznak, nem velük.
Tekintetét végigfuttatja a gyerek kezén.
- Ezt már nem szúrhatjuk. Ha így néz ki egy véna akkor jobb nem tovább szurkálni - ezt jelen esetben Tatianának mondja, hogy tisztában legyen mit szabad és mit nem, de ezzel együtt a másik lánynak is.
Megkerülve az ágyat, hosszú ujjait a vékonyka karra simítja s míg a gyerek egy plüss dínóval van elfoglalva aki idegesítő vernyogás közben ugrál a tv-ben, a kezére köti a szorítót, hogy ezután gyors, precíz mozdulatokkal betegye a kanült aminek már illik ott lennie. Amint sikerül, leragasztja a kis szerkezetet. Gyorsasága és pontossága a tapasztalatát igazolja, amit idővel a rezidens is elfog sajátítani.
- Készen is vagyunk - a gyerek úgy néz az orvosra, mintha legalábbis valaki csodát tett volna és szó szerint meg van lepve attól, hogy észre se vette, hogy valaki egy tűt szúrt belé.

Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

Tatiana Perla Dragomir
Tatiana Perla Dragomir

Egeret ide és lenyílik!


◮ tartózkodási hely : USA, LV
◮ hozzászólások száma : 19
◮ join date : 2014. Dec. 23.

Tatiana and Jason Empty
TémanyitásTárgy: Re: Tatiana and Jason   Tatiana and Jason Icon_minitimeHétf. Júl. 06, 2015 2:12 am

Tudtam, már abban a pillanatban tudtam, hogy beszélnem kellenem vele amikor rápisiltem arra a tesztre és pozitívat mutatott. De valahogy nem tudtam megtenni, valahogy nem voltam rá képes arra hogy megtegyem, hogy elé álljak., Össze vagyok zavarodva teljesen abban sem vagyok biztos, hogy mi az amit akarok, és mi az amit nem. Még fel sem fogtam, hogy egy magzat növekszik bennem. Hogyan? És miként? Mármint tisztában vagyok egy ilyen dolog hogyan szokott előfordulni, de általában vigyázni szoktunk, mármint szedek gyógyszert, és gumival is gondoskodunk arról, hogy véletlenül se történjen ilyesmi. Viszont valahogy megtörtént, gondolom elfelejtettem a gyógyszert bevenni, és valószínűleg a gumit is elfelejtettük. De akkor is ennek nem így kellene történnie, először le kellene raknom a diplomámat, és kicsit komolyabban foglalkozni Jasonnel. De ez a szituáció mindent megváltoztat, és abban sem voltam sőt vagyok biztos, hogy meg kellene tartani mármint ebbe a világba minek, és egyáltalán Jason maga hogy viszonyulna hozzá? A francba is még azt sem tudom, hogy szereti-e egyáltalán a gyereket, mert mi van ha nem így van, min van ha utálja őket? És mi van ha azt hiszi, hogy ezzel az olcsó trükkel akarom magamhoz láncolni, nem mintha nem lenne apának pénze, mert ha valamiben hát a pénzben eddig nem volt hiány. Igen, ezek fontos kérdések, és még sem voltam képes elé állni, azzal, hogy hmm… gratulálok, de apa lettél. Ennek nem szabadna így történnie, abban viszont száz százalékig biztos vagyok. Még csak huszonnégy éves vagyok, és azt hiszem nem is gondoltam soha arra, hogy gyereket akarnék valaha, nem vagyok jó anyának való, sőt még ezt a kapcsolatos dolgot is szokom, friss, új, Jason az első komolyabb olyan pasi az életemben akivel tényleg össze jöttem, és ez sem tart még túl régóta, így tehát azt hiszem jogos a kérdés, hogy mi a fészkes fenét kellene tennem, tennünk?
Nem bírok ülve maradni, képtelen vagyok, és a legközelebbi sarokba menekülök ahogy remegő ujjaimat próbálom elrejteni, egy… egy remegő ujjú orvos nem éppen valami jó kezdet, le kell nyugodnom mielőtt másoknak is a fülébe jut és újabb pletykák kelnének szárnyra, azt hiszem, de hogyan kellene egy ilyen helyzetben lenyugodnom?
-Oké….- felpillantok rá, fel kell emelnem a fejemet, hiszen jóval magasabb nálam, -lehet, hogy nem vagyok az. De akkor sem vagyok anyának való, képes voltam ágyba bújni veled, felmentem hozzád, pedig sorozatgyilkos is lehettél volna. Egy anya egyáltalán nem ilyen, sőt mi több…- nem tudom tovább mondani az aggodalmaimat, amik szerintem igazán fontosak, és van egy sejtésem, hogy a magas fickó nem vesz engem túl komolyan. Hiszen csak kinevet engem. Ekkor egy másik rezidens száguld oda mellénk, hogy Jasonnek segítenie kellene valamiben.
Mellkasom előtt össze fűzöm kezeimet és próbálom elrejteni azt amit ebben a pillanatban gondolok, amiért ez a nő képes volt megzavarni minket, egy egyébként fontos beszélgetés közepén. De ez a munkánk és mi éppen dolgozunk, szóval először a kötelesség…
-Persze, ki nem hagynám,- bököm ki ahogy megpróbálom utolérni őket, kicsit nehéz dolgom van, hiszen több, mint két méter magas a fickó.
Beérve a kórtelemben egy szőke kisfiú fogad minket, Megállok Jason háta mögött, miközben oldalra billentett fejjel figyelem, hogyan nyugtatja meg a gyereket, hogyan segít rajta, hogyan bánik vele. És észreveszem, hogy milyen kedves, olyan aki minden nő magának akar a gyerekei apjának és a férjének. A francba, elérzékenyülök, én sohasem szoktam elérzékenyülni, most mégis ez történik, teljesen elvarázsolódom a jelenettől.
-Ha még egy tűt sem tudsz szegény gyerekbe szúrni akkor nem tudom mit keress rajtad ez a köpeny…- jegyzem meg kemény hangon, ahogy felvont szemmel pislogok a másik nőre. És igen tudom, hogy nem szabadna így beszélnem, pláne Jason előtt, még sem vagyok képes megállni, azt hiszem tényleg érzékeny vagyok.
Hallom amint beszél az orvos, és a hangjából ítélve hozzám, habár nem tudom mit is mondhatott, még mindig őt bámulom, ahogy a kisfiúval bánik, el tudom képzelni, hogy az én fiammal… a mi fiúnkkal is ilyen legyen….
-Értem…- nyögöm ki zavarodva, bár nem tudom mi is az amit értek, most nem tudok koncentrálni, nagyon nehezen megy, kell levegő, vagy egy cigi…. Nem is cigizek, nem baj…
Halvány mosoly játszik a szám sarkában ahogy megint őt bámulom, veszek egy mély levegőt.
-Én… elnézést, most mennem kell…- nyögöm ki halkan ahogy sarkon fordulok és elindulok a lift felé, nem tudom mi van velem, de baromira nem tetszik ez az érzés, baromira.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Invité

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Tatiana and Jason Empty
TémanyitásTárgy: Re: Tatiana and Jason   Tatiana and Jason Icon_minitimeHétf. Júl. 06, 2015 2:10 pm

Tatiana and Jason

[You must be registered and logged in to see this image.]


El nem tudja képzelni, hogy mi lehetett a pontos oka annak, hogy nem mondta el, várandós. Első körben arra asszociált, hogy elég friss, csak pár hónapos kapcsolatuk van, amit valószínűleg nem tart elég biztosnak ahhoz, hogy eltudjon viselni egy kisbabát. Nincsenek felkészülve arra, hogy szülők legyenek úgy, hogy van amikor Jason még hajnali háromkor is bent van a kórházban mert dolgozik, Tatianat pedig ami illeti, hát... rezidens, még tanul. Emellett pedig nagyon nehéz lesz vizsgázni úgy, hogy magolj be minden létező betegséget és ellátási módot, miközben hatalmas pocakod van vagy később ott bőg melletted a gyerek úgy, hogy már eleve tiszta idegbeteg vagy.
A másik pedig az, hogy talán el akarta vetetni menet közben, amit egy részben azért megértett volna, viszont már az előtt megmondta, hogy bármikor elmondhat neki bármit, főként ha az a kapcsolatukat is érinti. Egy kisbaba pedig ténylegesen ebbe a státuszba sorolható.
Meglepi mikor gyakorlatilag elmenekül az egyik sarokba, mintha az nagyobb biztonságot nyújtana, mint Jason oltalmazó ölelése.
- Bíztál bennem. A bizalom pedig előbbre való. Nem rögtön arra kell gondolni, hogy talán egy egy éjszakás légyott volt az elsődleges cél, noha tényleg az volt. Figyelj... - sóhajtja mosolyogva - bevallom neked, én magam is megvagyok még ijedve, elvégre nem minden nap derül ki egy ember életében, hogy apa lesz. De úgy gondolom, hogy átfogjuk tudni ezt vészelni, ketten együtt. Már csak az a kérdés, hogy apád egy tízes skálán mennyire akar majd kinyírni. Már amennyiben úgy döntesz, hogy megtartod a picit - tenyere akaratlanul is Tatiana csípőjére siklik miközben hüvelykujjával végigsimít még lapos hasán.
Bensőséges kis beszélgetésükből egy meglepően kétségbeesett - még Tatiana aggodalmát is lepipálja - hang rántja ki, így kénytelen az érkező rezidens felé fordulni ki bejelenti nem túl nagy tisztelettel és illemmel, hogy béna és nem tudott behelyezni egyedül egy nyomorult kanült.
Jason magával hívja párját is, lévén mindenki jobban jár azzal, ha már most megtanulja a nehezebb, de egy orvosnak még könnyűnek nevezhető beavatkozást.
Megérti, hogy nem sikerült a rezidensnek behelyezni a tűt, mivel nagyon vékony és rossz vénája van a kisfiúnak, viszont ahelyett, hogy másik kézzel próbálkozott volna, többször is megszúrta ugyan azt, aminek köszönhetően teljesen használhatatlan lett a bal keze.
- Tény, hogy nehéz megtalálni a vénáját mert nagyon vékony és még vékony is. Viszont tudnod kell, hogy mikor kell azt mondani, hogy elég volt, és inkább hívok egy orvost - ezt mindkettőnek mondja csak, hogy tisztában legyenek vele.
- Ha most nem járok erre akkor még tovább próbálod? - ezt már tényleg csak a két rezidensnek címezi, hátat fordítva a szülőknek, hangját minimumra csökkentve.
Viszont az, amit Tatiana mond meglepi, így gyorsan leteszi az eszközöket.
- Tedd rendbe, és írd meg a jelentést - szól oda a lánynak majd elindul kedvese után aki a lift előtt ácsorog.
- Gyere velem - tolja be maga előtt a kis raktár ajtaját, ami bár egy egész nagy méretű szoba, tele ágyneművel, párnával és paplannal valamint mi egyéb mással amire szüksége lehet a gyerekeknek.
Hosszú ujjai finoman cirógatják a lány arcát, miközben ajkait a halántékához érinti.
- Mi a baj? Itt vagyok, jó?!... - ezzel is jelzi, hogy bármit mondjon, ő meghallgatja és segít is ha tud.

Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

Tatiana Perla Dragomir
Tatiana Perla Dragomir

Egeret ide és lenyílik!


◮ tartózkodási hely : USA, LV
◮ hozzászólások száma : 19
◮ join date : 2014. Dec. 23.

Tatiana and Jason Empty
TémanyitásTárgy: Re: Tatiana and Jason   Tatiana and Jason Icon_minitimeSzomb. Júl. 11, 2015 12:36 am

Tudom jól, hogy meg kellett volna bíznom benne, hiszen erről szól egy kapcsolat, nem a bizalomról. Arról, hogy ha bármiféle problémánk van akkor megtudjuk beszélni a másikkal, de valahogy nem tudtam, hogy mit kellene tennem, mi lenne a helyes, egyáltalán azt sem tudom, hogy én magam mit akarok, vagy mit nem akarok. Azt hiszem akarom ezt a gyereket, vagyis eddig nem akartam, lehet még most nem akarok. Még se vagyok képes arra gondolni, hogy elvetessem egy életet ami az enyém, egy életet amit én szülnék meg, és egy életet aminek köze van Jasonhöz. Valahogy képtelen lettem volna elpusztítani, hiszen… ez a szerelmünk gyümölcse lenen nem? Eddig észre sem vettem, hogy az, szerelmes vagyok belé, pedig azt hiszem igen, most döbbennek rá igazából, hogy így van.
Képtelen vagyok egy helyben ülni, képtelen vagyok az együtt érző szemeibe pillantani, mikor legszívesebben a nyakába vetném magam, és ehelyett inkább nem teszek semmit csak a sarokba húzódom, oda menekülök, pedig sokkal jobban vágyom most a férfi ölelésére, illatára, mint bármikor valaha, még magamat sem értem igazából.
-Én… nem tudom mit kellene mondanom, egyáltalán azt sem tudtam, hogy te hogy állnál hozzá, ha gyereket is akarsz biztosan nem egy huszonnégy éves rezidenstől, akivel eleve össze sem lett volna szabad feküdnöd, nem hogy össze jönnöd. Az apám…?- keserűen nevetek fel. Nos, ha a drágalátos apám fülébe jut a hír akkor nem is tudom mit fog tenni, valahol mélyen biztosan örülni fog. Hiszen nagyapa szeretne lenni, na meg így a kis „birodalmának” lesz utódja, elvégre egy férfi jobban kézben tarthatja a dolgait, viszont hanem akkor is azt akarja, hogy én vegyem át a stafétabotot tőle. És ha megtudja, hogy Jason ki… nos azt hiszem ki fog akadni rajta, valahogy a túl tisztességes és hivatalos embereket képtelen elviselni, sőt egyenesen gyűlöli őket, tehát nem tudom, hogy mi lesz a reakciója, de ha megtartom a babát, nem halogathatom, hogy bemutassam őket egymásnak…
-Az apám… nos ő…- kezdek bele egy sóhaj kíséretében, de elhallgatok mikor megcirógatja lapos hasamat, remegés fut végig érintése nyomán, és elérkezett a pillanat, hogy hozzá bújjak, de ekkor egy másik rezidens zavar meg minket aki elrángat egy kisfiúhoz. Habár elvileg figyelnem, tanulnom kellene, elvégre ezért vagyok itt, és Jason a tanárom, még se vagyok képes koncentrálni. Csak azt veszem észre milyen kedvesen bánik a fiúval, milyen felelősség teljesen, és hogy a fiúnkkal is így bánna, ő apának való, de én… de én nem, az én kezembe még csak gyereket sem adnék, nem hogy szüljek egyet.
Tudom, hogy válaszolnom kellene neki, hiszen a diákja vagyok, de csak arra tudok gondolni, hogy friss levegőre van szükségem, hogy muszáj egyedül lennem, muszáj…. Gyors léptekkel igyekszem a lift felé, majd durván kezdem nyomogatni a hívógombot, de mintha az direkt lenne ilyen lassú nem érkezik a lift. Majd azt veszem észre, hogy Jason jön utánam és be is visz a közelben lévő raktárba.
Kezeimet a dereka köré fonom ahogy oda bújok hozzá, belélegzem jellegzetes illatát, veszek egy mély levegőt és csak utána szólalok meg.
-Nem… nem tudom, mit kéne tenni? Én… kétségbe vagyok esve, mi a helyes ilyenkor? És ott bent te… olyan jó voltál, úgy értem a gyerekemnek ilyen apát akarnék, én meg egy hülye picsa vagyok,- nyögöm halkan, majd felemelem a fejem és rápillantok.
-Te… akarod? Ezt a valamit?
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Invité

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Tatiana and Jason Empty
TémanyitásTárgy: Re: Tatiana and Jason   Tatiana and Jason Icon_minitimeVas. Júl. 12, 2015 5:24 pm

Tatiana and Jason

[You must be registered and logged in to see this image.]


Értetlenül figyeli ahogy Tatiana elhúzódik tőle. Szemöldöke egy pillanatra megrándul és a homlokába költözik, ám ezután akaratlanul is elvigyorodik és odaballag mellé, hogy egy kicsit összekapja. Nem szereti ennyire kiszolgáltatottnak és kétségbeesettnek látni, mert tudja, hogy nem olyan könnyű onnan visszavezetni őt arra az útra amelyiket eddig járt.
- Nem értelek én téged. Tatiana, ha valaki gyereket akar attól akit szeret, akkor nem kell azon gondolkozni, hogy hány éves és, hogy rezidens-e vagy sem. Mert nem ezen múlik. Ha ötven éves lennél és ugyan úgy szeretnélek mint most huszonnégy évesen, akkor is tőled akarnám ezt a gyereket. És az "eleve nem lett volna szabad" kifejezést is eltörölném, mert erről is én döntöttem. És így döntöttem, ez marad.
Hangja mindvégig határozott, ismerősen érces és mély, rekedtes. Legszívesebben ha tehetné akkor tettekkel bizonyítaná, hogy mennyire örül a hírnek, viszont inkább nem teszi elvégre a gyerek osztályon vannak szülők, nagyszülők és orvosok között akik nem biztos, hogy ezt díjaznák.
- Apád, mi...? - ráncolja a homlokát ezzel is jelezve értetlenségét, hogy miért ilyen hangon mondja, ám ekkor megzavarja őket egy rezidens, így kénytelen ellátni annak kitűzött feladatát. Azt azért meg kell hagyni, hogy még csak véletlenül se az ő feladata lenne. Tele van ma az osztály gyerekorvosokkal, miért pont őt találta meg? Lehet, hogy egy éven át itt dolgozott és gyakorlatilag az egész kórház területén megállná a helyét mint orvos, de akkor sem erre bízták ma meg.
Viszont tényleg nem volt rossz ötlet őt megkérni mert pillanatok alatt megcsinálja azt, amivel a fiatal lány több mint háromnegyed órát szenvedett, ezután pedig csak ott kell hagynia őket, hogy a menekülést választó Tatiana nyomába eredjen.
Miután behúzza a raktárba, engedi, hogy hozzá bújjon. Husszú fehér ujjait a tarkójára simítja, így cirógatja azt és a nyakán, miközben hosszú barna tincseivel játszadozik.
Ölelés közben lehúzza magával a mögötte lévő székre, Tatianát pedig a combjára ülteti.
- Figyelj ide - zöld szemei foglyul ejtik a lány csokoládészín szemeit, tenyerét pedig arcára simítja, hogy hüvelykujjával cirógathassa.
- Ne légy kétségbeesve. Ezt egyszerűen csak érezned kell. Menjünk ki, kérjünk egy kis szünetet, üljünk le ebédelni, igyunk meg egy kávét és beszélünk erről. Érezned kell azt, hogy szeretnéd ezt a gyereket vagy sem? Hogy csak púp lenne a hátadon, vagy tényleg örömmel, ragaszkodással és szeretettel nevelnéd? Attól az embertől van akivel elképzelnéd az életed? Akivel szívesen nevelnél gyereket? Sok kérdést kell megválaszolni, és nem rögtön kétségbeesni. Egy gyerek vállalás sok mindent megváltoztat, főleg az életed, de nem lehetetlen együtt élni vele... mondjuk ez tényleg furcsa lenne. Szóval? Gondolod így jó lesz? Kérünk egy órás, másfél órás szünetet, ebédszünet és beszélgetünk - ötletel, hogy miként tudna jelen pillanatban könnyíteni a lány helyzetén.
- Ez a "valami" pedig a gyerekünk - nyom egy finom csókot ajkaira.

Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

Tatiana Perla Dragomir
Tatiana Perla Dragomir

Egeret ide és lenyílik!


◮ tartózkodási hely : USA, LV
◮ hozzászólások száma : 19
◮ join date : 2014. Dec. 23.

Tatiana and Jason Empty
TémanyitásTárgy: Re: Tatiana and Jason   Tatiana and Jason Icon_minitimeVas. Júl. 12, 2015 8:30 pm

Nem tudom miért menekülök inkább a sarokba, minthogy hozzá bújnék, minthogy izmos karjaiban keresnék menedéket, de valahogy képtelen vagyok erre, egyszerűen nem megy. Ha rendelkeznék a gondolatolvasás képességével, akkor tudnám, hogy Jason hogyan gondolkodik erről az egészen új helyzetről, de így nem tudom, jó embernek tűnik, felelősségteljesnek és biztos vagyok, hogy bárhogyan is döntenék ő mellettem állna, nem nézne rám ferde szemmel, sőt, mi több valószínűleg kitartana mellettem, de én… én nem tudom hogy mit akarok. Azt sem tudom, hogy vagyok-e annyira érett, hogy bevállaljak egy gyereket, még ha ezzel a férfival is? Szeretnék orvos lenni, diplomát szerezni, de.. egy gyerek mindent megváltoztat, ez biztos.
-De ez nem ilyen egyszerű, nem érted Jason? Egy gyerek, kell pénz, ház, ilyesmik, tudod jól, hogy felelősségteljesnek kell lenni, és tudom, hogy te az vagy minden tekintetben, és hogy sokan… lecsapnának a kezemről, és nem csak ápolók, hanem orvosok is, és szeretlek, igen, biztos vagyok benne, hogy szeretlek és senkit sem szerettem ennyire és akarom a gyereket illetve… ezt a gyereket, mégis félek… félek, hogy nem leszek jó, hogy elrontok valamit…- nyögöm ki halkan félelmeimet. Valahogy, úgy látom, hogy ő örül neki, hogy ő nem olyan problémának fogja fel, mint én, sőt mi több ha jól látom majd kicsattan az örömtől, én… én nem tudom, hogy mit is akarok, de azt hiszem én is örülök neki, csak nem tudom, hogy éppen hogyan is kellene ezt lereagálnom, hogyan kellene hozzá állnom?
-Apám…. Nehéz eset, tudod, nem igazán bírja a dokikat,- jegyzem meg motyogva a bajszom alatt, azt hiszem enyhén fogalmaztam. De azt még sem vallhatom be neki, hogy az esetleges születendő gyereke nagyapja igazán nagymenő az orosz maffiában, azt hiszem ez az a beszélgetés amit addig kell elhanyagolnom amíg lehetséges, és remélem az körül-belül minimum az örökké valóságig fog tartani. Mert nem tudom hogyan fogadná ezt a mondatot, viszont először dűlőre kell jutnunk ebben a témában. Aztán megzavarnak minket, egy másik rezidens eltol valamit egy kisfiúnál, Jason azonnal oda rohan és engem is magával vonszol, lehet már most túlérzékennyé válok, de nem bírom nézni ahogy azzal a gyerekkel bánik, és mielőtt a nyakába vetném magam inkább elmenekülök a lift felé, csak hogy Jason ekkor is gyorsabban reagál és beránt az egyik közelben lévő raktárba. Lovagló ülésben tornássza magát amikor a férfi az ölébe vonja, elgondolkodva túr bele az ében színű fürtökben miközben íriszeit a másikéba fúrja.
-Én… én azt hiszem akarom, ezt a… gyereket, akarom, veled együtt akarom, és nem érdekel mások véleménye, főleg…. Nem az apámé, csak izé, érted, én félek, félek, hogy mi lesz ezután, mit kéne tennünk? De én nem akarok emberek közé menni, most nem, csak… rád van szükségem, és az ölelő karjaidra,- motyogom halkan ahogy forró csókot nyomok az ajkira és hozzá bújok.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you


Ajánlott tartalom

Egeret ide és lenyílik!



Tatiana and Jason Empty
TémanyitásTárgy: Re: Tatiana and Jason   Tatiana and Jason Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 

Tatiana and Jason

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Yelena Tatiana Dragomir
» Adriana Tatiana Perla Miller
» Tatiana and Dr. Wayne ~ Az a zűrös első nap ~
» Daniel Jason Evans
» Jason Daniel Wayne

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játékonkívül :: Archívum :: Archivált játékok-