Billegek jobbra-balra, a lábaimon helyezgetem a súlyt, mert ebben a pillanatban jobb nem jut az eszembe. Mivel jelen helyzetben nincs egyetlen kliensem sem, csak várhatok a csodára, vagy kitáthatom a számat is, hogy belerepüljön a sült galamb. Az én szakmámban nem az szokott a szánkba kerülni, de sebaj, ez csak egy szófordulat volt részemről. Amikor ilyen nyugodt minden, akkor mindig egy kicsit magamba szállok és elgondolkozom azon, hogy mit is keresek itt, egy ilyen helyen, ilyen emberek között. Hogy miért keresem meg a mindennapi betevőt azzal, hogy másokkal csinálok lepedő akrobatikát az ágyban. Pont én, aki megvetette ezeket a nőket, aki lenézett rájuk, mert nem tudta milyen az, ha valaki ilyen válságos helyzetbe kerül. Mindig azt hittem, hogy ezért csinálják ezt, mert élvezik, mert nimfománok, és igazából orvoshoz kellene fordulniuk a bajaikkal, mert ezt kezeltetni kellene. De nem. Erről szó sincs, egyik sem élvezi, vagy talán az elején, hiszen nem is nagyon kell megdolgozni a pénzért. Egy bizonyos idő után unalmas lesz, aztán az ember hányna saját magától, ha csak arra gondol, hogy megint valami vén kéjenc, vagy egy 3 gyerekes családapa fogja megérinteni, a szingli negyven éves anyukámmal élek és veled fogom elveszteni a szüzességem csoportról ne is beszéljünk.
Ha lehet ezt mondani, ők még talán gusztustalanabbak, mint mi, mert ők megoldhatnák máshogy is, de nem érdekli őket, jobban vonzza őket a gyors megoldás. Emiatt is undorodom magamtól, csak egy könnyű és gyors megoldás vagyok a férfiak számára, és azt is hiszik, hogy a pénzükért megkaphatnak mindent. Azért mindent mégsem, hiszen szabályok vannak, különben lehet még ennél is veszélyesebb lenne a munkánk. Nem egy prostituált haláláról hallottunk már, akit szex közben öltek meg. Kicsit beteg szadomazo eszközöket használt a drága kliens és ez rosszul sült el, nem úgy, ahogy tervezték.
Gondolataimból egy hang ránt ki, és akihez tartozik a hang meglep engem, vagyis csak azért mert törzsvendég és nem ilyenkor szokott jönni. Persze nem bánom, mert hozzám jön, és talán ő az egyetlen, akivel szívesen bújok ágyba bármikor bárhol és még bárhogyan is. Ő is tudja ezt, így csak int nekem, én pedig gondolkodás nélkül követem, a szokásos helyünkre. Mindig ugyanoda megyünk, így van, hogy én már ott várom, hiszen nagyjából mindig ugyanaz a menetrend. Péntekenként mindig 7-kor találkozunk, aminek a végén elég jól megdolgozunk azért amit kapunk mindketten, aztán távozunk. Mint valami kutyaséta, ami megszokott időhöz van kötve és nem lehet máskor tenni, különben vége a dolognak. Ezért is lep meg igazán, hogy itt van, most amikor csak a hét közepe van, messze vagyunk még a kis találkánktól.
Odalibbenek hozzá, fenekem ringatva és tenyerem mellkasára simítva, mint valami normális pár, pedig mi nem vagyunk normálisak, én nem vagyok normális, egy család és jövő nélküli prosti vagyok, aki egyetlen vendégével akar olyan igazán emberien bánni. Rossz ember vagyok emiatt? Nem hiszem.
Viszont nem akarok ezen gondolkozni, azt sem akarom, hogy a férfi mellettem megszólaljon, így ruhám cipzárjával kezdek bíbelődni, ami a hátamon van, ő pedig teszi amit tennie kell. Segít nekem levenni, innentől forrósodik fel a helyzet, és egészen a tetőpontig meg sem áll, úgy, ahogy máskor sem.