HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FONTOS!
Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK!
Bővebb információ: ITT
Az új elérési cím: ITT
A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox

Latest topics
» Muzsika Tv
Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes

» Colors Of Seattle
Csüt. Ápr. 07, 2016 7:49 pm by Vendég

» Admin hírek
Csüt. Jan. 28, 2016 12:08 am by Danny Doyle Haynes

» Giulia Bianchi
Vas. Jan. 24, 2016 12:28 pm by Giulia Bianchi

» Avatarfoglaló
Kedd Jan. 19, 2016 12:40 pm by Vendég

» Elkészültem!
Hétf. Jan. 18, 2016 11:29 am by Vendég

» Bernadette Ainsworth
Szomb. Jan. 16, 2016 3:11 pm by Bernadette Ainsworth

» Minden, ami Las Vegas
Szer. Jan. 13, 2016 9:34 pm by Admin

» Avataros oldalak gyűjteménye
Szer. Jan. 13, 2016 9:19 pm by Admin

Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (26 fő) Vas. Jún. 01, 2014 9:04 pm-kor volt itt.

Share | .
 

 Tea ötkor Madam Kellerrel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

The city of sins awaits you

avatar
Quinton L. Coleman

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 49
◮ tartózkodási hely : Las Vegas
◮ hozzászólások száma : 12
◮ join date : 2014. Dec. 18.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Tea ötkor Madam Kellerrel   Szomb. Júl. 11, 2015 3:56 pm


Tea ötkor Madam Kellerrel


H
a Quinton nem csak gondolatban beszélne csúnyán (kivéve, ha az utolsó exét szidja, mert akkor minden szó megengedett), akkor azt mondaná, hogy ez a mai nap… de nem, inkább nem gondol, vagy mond semmit, ellenben majdnem kiküldte Haley-t a közeli headshop-ba kubai szivarért, annak ellenére, hogy a Lesley-vel való szakítása óta nem dohányzott. Az is megvan vagy húsz éve… amikor ez eljutott a tudatáig, vagy öt percig meredten bámult maga elé és rájött, hogy az egészségkárosító anyagok helyett jobb lesz a Miss Kellerrel való délutáni, menetrendszerű találkájára gondolnia. Bár a nap vége felé ez sem fog vigaszt nyújtani egy falkányi, hisztérikus menyasszony, örömanya és koszorúslány után.
Igen, ezek a napok azok, melyeken Quinton érti, hogy Isten miért akarta, hogy homokos legyen.  

A nap első felében sikerült egy pénzes, de annál hisztérikusabb, ráadásul rossz ízlésű arát besodornia a Coleman Bridal Salonba a rossz szerencsének. Pénze, s az anyja üzleti befolyása miatt nem lehetett a nőt visszahívni egy későbbi időpontban. Tőle volt hangos délelőtt tíztől délután egyig a szalon, s Haley csak kétszer sírta el magát miatta, s Lucecita majdnem felképelte. Quinton végül jobbnak látta személyesen foglalkozni a lánnyal, s kimerítő harc árán sikerült eladnia neki egy egyedi tervezésű, A vonalú, V nyakkivágású, gyönyörű és drága(!) Pnina Tornai-ruhát. A menyasszony elégedetten távozott, s az ő szavaival élve „oda meg vissza” volt a „ruciért és a kiszolgálásért”. – Quinton pedig azonnal felhajtott egy pohár whiskyt az irodájában.
Isten óvjon mindenkit az újgazdag libáktól!
A délután folyamán egy menyasszony hozta el 10 fős sleppjét, akik a koszorúslányai lennének, de mindjárt az első percben vita támadt a ruha színét és hosszát illetően → tízen akartak tizenegyfélét. Természetesen náluk is a legrosszabb ízlésű nőnek volt a legnagyobb hangja.
Hogy nem pusztult még ki az emberiség?!
Pedig Quinton nem nőgyűlölő. A legjobb barátai és tanácsadói javarészt nők. Sosem volt irigy rájuk, szeret velük dolgozni, nekik tervez ruhákat, s valóban elégedettséget érez lelkileg is, ha egy-egy általa kreált darabbal egy lány boldogan távozik az üzletből. De a hisztik, a nyafogás, a rosszindulatú acsarkodás és a divatmajmoló rosszízlés – nem beszélve a menstruáció alatt fellépő dekadens viselkedésről – egytől-egyig felettébb bosszantja.
Ezekből pedig a mai nap rendre kijutott neki…  

A férfi fél ötkor a tervezőasztala mellett ülve üveges tekintettel bámulja a félkész szabásmintát, s a Haley által főzött extraerős kávéval a kezében áll fel az asztaltól, majd néz a faliórára, melyről azonnal megállapítja, hogy késésben lesz, ha most azonnal nem kezd el készülődni. Ugyan a szalon hatig van nyitva, de a szerdai nap, pontosabban a szerdai napon történő korai dobbantás kell ahhoz, hogy egyfelől lenyugodjon, lelkileg regenerálódjon, másfelől pedig, hogy a Miss Kellerrel való munkakapcsolatot tovább erősítse. A szalon persze üzletileg önjáró az esküvőszervezők nélkül is, de nem mindegy az, hogy az ő köreikben kit ajánlanak a javarészt pénzes megrendelőiknek. Emellett Keller valóban jó társaság, s nem utolsó sorban esztétikailag is kellemes jelenség, jó érzéke van az üzlethez, s eddig korrekt partnernek bizonyult.
Quinton öt óra előtt nem sokkal érkezett meg fekete Porsche-jával a Café Ile St. Louis-ba, ahol állandó asztalfoglalásuk van hétről-hétre… pontosabban szerdáról-szerdára. A kocsi kulcsait leadva a parkolásért felelős alkalmazottnak elindul a kávézó nyitott teraszán lévő törzshelyük felé. Az udvariasság részéről megkívánja, hogy előbb érkezzen a hölgynél, ami persze attól is függ, hogy aznap miként tud elszakadni a szalonból, valamint, hogy Saskia nem érkezett-e meg időközben.
Öltözékét illetően elegáns, mint mindig. Rá szabott sötét öltönyt, csontszínű inget, fekete bőrcipőt és ugyancsak sötét nyakkendőt visel. Az asztalához járul, majd a megjelenő főúrtól rendel egy ásványvizet citromkarikával és jéggel. Csak ez után kezdi olvasni az ide úton vásárolt napilapot, elvégre, ki tudja, hogy a társasága mikor érkezik. Igaz, van még jó hat perc öt óráig.


A hozzászólást Quinton L. Coleman összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Júl. 24, 2015 12:17 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Saskia Keller

Egeret ide és lenyílik!


◮ hozzászólások száma : 5
◮ join date : 2015. Jul. 03.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tea ötkor Madam Kellerrel   Csüt. Júl. 16, 2015 1:03 pm

Újra és újra elnézést kértem a klienstől, majd intettem az „asszisztensemnek”, hogy kísérje ki az urat a szobából, egy újabb időpontot beszélve meg vele, amit ezúttal a ház fog állni. Miután a páros távozott, a biztonságiakat is egy intéssel küldtem el, azután az ágy szélén ücsörgő, megviselt lányhoz léptem. Azonnal  déjà vu fogott el, nem hiába, az utóbbi napokban mintha másból sem állnék ki, csak a lányaim által okozott hibákat javítgatom. Kezdett komolyan elegem lenni ebből. Olyan nagy kérés lenne, ha tisztességesen végeznék a munkájukat?!
Elfojtottam magamban egy feltörni készülő sóhajt, elővettem a retikülömből egy kendőt és leterítettem az ágyra, arra ültem rá. Újabb déjà vu. Így járnak a hozzám hasonló, jószívű emberek. Le kell ereszkednünk a mocsokhoz, kiemelni onnan az ékszereket. Akkor is, ha azok nem többek bizsuknál. A bizsukat szereti a nagyközönség, megfizethetőek és pótolhatóak. Ám még az ő esetükben sem mindegy, hogy meddig tartanak ki, milyen minőségűek… Kicsit elszaladtak a gondolataim, nem igaz?  Térjünk vissza a lényegre.
Ott ücsörögtem az ágy szélén, mellettem az egyik lánykámmal, aki eléggé megtörtnek tűnt, viszont nem mert tovább hisztizni.
- Maria. Meg tudhatnám mi volt ez a vérlázítóan amatőr viselkedés? Lelökni magadról a vendéget és segítségért kiabálni?
Noha tisztában voltam a válasszal, ezt a másiktól akartam hallani. Nem kellett sokat noszogatnom, hamarosan elkezdte a panaszáradatát, amit mérgesen adott elő, majd -  újra feltörtek a friss emlékek - , ismét hüppögésbe fordult az egész.
- Kedvesem, mikor idekerültél hozzánk, feltettem neked jó pár kérdést, nem? Mit vállalsz, mi az, ahol már meghúzod a határt. Aztán közöltem veled, hogy ennek és ennek a fényében ennyit és ennyit kereshetsz. Korrekt, tiszta ügy.
Lassan, érthetően beszéltem, hagytam időt a másiknak arra, hogy felfogja a szavaimat. Nagyon úgy tűnt, ez legelső alkalommal nem sikerült neki, most talán összejön. Vártam pár pillanatot, aztán folytattam a mondókámat, mint egy gondos anyuka, aki szeretné minden lehetséges módon megkönnyíteni a kicsinye életét.
- Azt felelted, bevállalod a legextrémebb dolgokat is, szükséged van a pénzre. Feljebb rangsoroltak. Te pedig… -
- De… de hát… nem hittem volna… -
- Nem! Nem érdekel mit hittél és mit nem. Ez a valóság, édesem és ez az üzlet. Te adod a tested és a hajlandóságodat, a vendég pedig a pénzt és jogosan várja el, hogy pontosan azt kapja, amiért fizetett.
- Akkor is… -
- Nincsen akkor is. Ha a kliens úgy dönt, hogy könyékig tolja fel benned a karját, akkor könyékig tolja fel. Nem csak megsimizi a kis puncikádat, hanem megdolgozza. Te pedig tűröd, élvezed, engem ugyan nem érdekel, de azt teszed, amiért fizetlek és amit vállaltál!
Itt már komolyan felcsattantam, egyszerűen kiakaszt az emberi baromság. Mikor a lány ajkai újra legörbültek és megint rákezdett volna a sírdogálásra, felsóhajtottam, egy kézzel elmarkoltam az arcát és magam felé fordítottam őt.
- Még egy esélyt kapsz. Egyet és nem többet. Amíg észhez nem kapsz, addig ne is álmodj nagy lóvékról. Most pedig menj és mosakodj le, bűzlesz.
Eleresztettem a másikat, az pedig eliszkolt a fürdő felé. Már amennyire képes volt iszkolni, a vendége tényleg jól ellátta a baját és még igazán bele sem lendült. Valószínűleg többet nem fogom ideengedni azt a fazont, de minden adandó alkalmat ki kell használni a lányok megleckéztetésére. A végén elkanászosodnának, és azt nem szeretném. Megingattam a fejemet, azután felemelkedtem az ágyról és finoman megborzongtam. Tizennégy éve hasonlóan pityeregtem én is a durva vendégek miatt… Persze, nem lehet minden lány hozzám hasonló. Nem mindenkit érint meg Fortuna keze és nem mindenkit lopnának el az eszéért sem. Az élet már csak ilyen.

Le kellett mosnom magamról a mocskot – még ha az mindössze a képzeletem szüleménye volt csupán  -, így hazavitettem magam a sofőrrel és vettem egy hosszú, alapos fürdőt. Miután teljesen felfrissültem, a gardróbom legújabb darabját szedtem elő, amit a házvezetőm szépen előkészített nekem. Elsőre egy szimpla nadrágkosztümnek tűnhetett az együttes, de ha jobban szemügyre vette az ember, meglátta a finom szabást, amit méretre pontos volt, a mintát, a fekete és aranyszín kettősét, ami kiemelte az egyszerűségből a darabot, de nem tette hivalkodóvá. Megmaradt az elegancia és könnyedség. A mai napra ideális lesz, arról nem is beszélve, hogy talán Quinton is értékelni fogja, ha egy, az általa tervezett költeményben jelenek meg a szokásos teadélutánunkon. Akaratlanul is elmosolyodtam a gondolatra, nagyon vártam már a találkát, ami tényleg olyan volt, mint oázis a sivatagban. Életmentő. Gyors és visszafogott sminket tettem fel, mindössze az ajkaim vöröslöttek. A félhosszú, vöröses szőke hajamat pedig laza loknikba bongyorítottam és tűztem fel. Akár egy 30-as évekbeli női maffiózónak is beillettem volna, bár vajmi kevéssé hiszem, hogy akkoriban a nők betölthettek ilyesféle szerepeket azokban a körökben. Sokszor manapság sem könnyű megszerezni és megtartani az egzisztenciát.
Megint kiszaladt egy sóhaj a számon, szinte zavaróan sokat sóhajtoztam már, de aztán csak újfent megingattam a fejemet. A hónom alá csaptam a retikülömet, és mielőtt célba vettem volna a találka helyszínét, először az üzletbe néztem be. A „másikba”, az esküvőszervezőibe. Hét vagy talán nyolc éve annak, hogy belevágtam ebbe? Eleinte fedő sztorinak szolgált, pénzmosásra, mostanra pedig kifejezetten élveztem azzal is foglalatoskodni – amennyire időm engedte -, noha vicces volt látni az olykor menyasszonyok mellett felbukkanó vőlegényeket, akik… nos, akik másként, ám régóta ügyfeleink voltak.
- Asszonyom, megérkeztünk. –
A sofőröm szólított, sikerült felocsúdom a gondolataimból. A Café Ile St. Louis előtt parkoltunk, nem sokára kinyitották előttem az ajtót és az illetékes kisegített az autóból. 16 óra 57 perc. Bólintottam a sofőrömnek, aki ebből tudta, hogy majd hívatom, ha kell, addig menjen a dolgára. Percre pontosan bukkantam fel Quinton látóterében, már ha felpillantott a napilapból. Ismételten elmosolyodtam, azután magabiztos léptekkel indultam meg felé és kitártam a karjaimat, úgy köszöntem neki.
- El sem tudod képzelni mennyire vártam már ezt.
Két puszi csattant a levegőben, a férfi arcát szinte nem is érintve - már csak a rúzs miatt sem - , aztán végighúztam a kezemet a másik felkarján.
- Először is, nekem valami töményebbre lesz szükségem a citromos víznél. Másodjára… mondd, hogy jobb napod volt az enyémnél.
Ezek már a székben üldögélve törtek fel belőlem és itt látszott meg igazán, hogy képes vagyok felengedni a fagyosságomból, ha olyan ember közelében vagyok, akit a barátomnak tekintek.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Quinton L. Coleman

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 49
◮ tartózkodási hely : Las Vegas
◮ hozzászólások száma : 12
◮ join date : 2014. Dec. 18.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tea ötkor Madam Kellerrel   Pént. Júl. 17, 2015 3:24 pm

Mme Keller & Mr. Coleman


Ahogy meghallja Saskia cipőinek közeledő koppanásait, Quinton lassan felnéz az újságból, s abban a pillanatban… vagyis nem, az előtte levő pillanatban, hogy a nő az asztalhoz érne, a férfi összehajtogatja az újságját, feláll, s kezeit gyengéden a nő két felkarjára helyezi. Így mégiscsak könnyebb a levegőbe küldött puszikat Saskiának átadnia, s Quinton is meg tudja szemlélni a hölgyet abban a ruhakölteményben, amit természetesen ő alkotott neki, és csak neki!
Mert ugye az egyedi tervezésű ruha mégiscsak egyedi kell, hogy legyen, tükrözve viselője habitusát. Saskia pedig – ha szabad így fogalmazni… És miért ne szabadna? – igazán hálás anyag. Királynői, hűvös, elegáns és csodaszép… és fizetőképes! Minden divatkreátor álma a nő!
– Drágám! – mondja, s amennyiben nincs a közelben egy nőt idekísérő pincér, úgy kihúzza a széket a hölgynek. (Mert attól még, hogy buzi az ember fia, az udvariasság szabályai rá is vonatkoznak.) – Alighanem ma mégis el tudom.
Ezt inkább mondja saját napi tapasztalatából, mint tényleges tudásból, ő végtére is szentül meg van győződve arról, hogy a nőnek csak hisztérikus házasulandókkal van dolga. (Nem mintha ez önmagában nem lenne rettenet.) Pontosabban nem meggyőződés ez, pusztán nincs semmi oka arra, hogy mást is gyanítson.
Ezt követően visszaül a saját székére, majd int egy közelben kolbászoló Ganümédésznek, hogy rendelne. Az biccent felé, s mivel valószínű italért szaladt be a pulthoz, Quintonnak és Saskiának még várnia kell rá egy egészen keveset.
– Rád bízom magunkat, de a kezdés ne legyen túl erős… – már ami az italt illeti, majd hátradől a széken, s belekortyol a citromos vízbe – Egy gazdag, rossz ízlésű liba, valamint tíz zsarnok koszorúslány egy irányítás- és ötletképtelen menyasszony mellett. Ezeken a napokon mindig újra felfedezem többek között azt, hogy mennyire nem irigylem a Te hivatásod.
Nem mintha Mr. Coleman annyira gyakran folyna bele a ruhák kiválasztásába/eladásába. Erre vannak az üzlet eladói, de időről-időre befutnak olyan csapatok, vagy egyének, akik túl pénzesek és túl kezelhetetlenek ahhoz, hogy ne a tulaj foglalkozzon velük személyesen. A hangsúly a pénzes szón. Mint szinte mindig.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Saskia Keller

Egeret ide és lenyílik!


◮ hozzászólások száma : 5
◮ join date : 2015. Jul. 03.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tea ötkor Madam Kellerrel   Kedd Júl. 21, 2015 10:34 am

Újra és újra elámultam azon, hogy bizony léteznek még úriemberek ezen a sárgolyón, s hogy ez a jelző Quintonra különösen igaz volt. Homoszexualitás ide, homoszexualitás oda, az etikett ismerete igazán nem függött az orientációtól. De erről lapozhattunk is, nem azért voltunk itt, hogy megvitassuk kinek és mennyire illenék udvariasnak lennie egy nővel szemben, és vice versa. El is hessegettem magamtól eme eszmefuttatás darabkáit és a figyelmemet a kedvesre összpontosítottam, a szavaira, ahogyan a napjáról mesélt. Megeresztettem egy együtt érző mosolyt, ami kivételesen őszinte volt és teljesen más kaliberű, mint amit a „lánykáim” számára szoktam tartogatni, mikor olyan kis butuskák szegények.
- Igenis, uram. Igyekszem olyan italt választani, ami nem lesz erősebb egy puttó csókjánál.
Mint egy rendes kiscserkész, úgy emeltem esküre a kezemet, majd kinyitottam magam előtt az italkínálatot tartalmazó füzetecskét, ami állítom flancosabb bőrkötésbe volt fűzve, mint egy-két alkotás az otthoni kis könyvtáramban. Persze, nem is várna kevesebbet az ember egy ilyen típusú helytől, ahová jobbára üzletemberek, unatkozó, tehetős háziasszonyok jártak és még jó pár többé-kevésbé híres-hírhedt alak. Viszont visítozó gyerekeket, turistákat és idegesítő tinédzsereket okkal – és szerencsére – nem láthattál itt.
- Mikor már azt hinnénk, hogy sikerült olyan magasra felküzdenünk magunkat, ahol megválogathatjuk a klienseinket, mindig jön egy MTV-ből szalajtott és a tini terhességet épp megúszó arajelölt apuci vaskos támogatásával. Miért? Egy fényűző esküvőért, ami jobb esetben megéri a hónap végét, a rosszabb véglet? Azt talán ne is említsük.
Jelentőségteljesen megforgattam a szemeimet, mintegy ezzel is tükrözve az álláspontomat az ilyen emberekről. Tudom, eléggé furcsán hangozhatott a számból, hogy esküvőszervezőként ilyen pór véleménnyel voltam a házasulandókról, de én mindig is jobban szerettem a realitás talaján ácsorogni. Az álmokat meghagytam a hatéves gyerekeknek, akikből még nem ölte ki az élet a csodákat. Megköszörültem a torkomat, azután összecsuktam a menüt, majd szépen letettem magam elé az asztalra.
- Mielőtt belekezdtem volna az üzletbe, szentül meg voltam győződve arról, hogy ezt a munkát csakis reménytelenül romantikus emberek végezhetik. Tudod, akik a könnyeiket törölgetik egy-egy esküvőn és őszintén kívánják az ifjú pár boldogságát. Azután elég volt egy mozgalmas évet eltöltenem ebben a forgatagban és puff. Elszállt a csodálat. Mint mikor rájössz a mágus trükkjének nyitjára.
Nem tudom miért osztottam ezt meg a másikkal, de igazából nem szándékoztam túlgondolni az egészet. Mármint jó ideje összejártunk és rengeteg témáról beszélgettünk, ám az efféle múltbeli „visszatekintések” mintha kimaradtak volna. Olyan kínosan ügyeltem rá, hogy ne engedjem meg a nosztalgiázást magamnak - ezáltal másnak sem -, szinte ledermesztett a tudat mennyire leengedtem a férfi társaságában a védelmemet. A zárlat nem tartott sokáig, Quinton nem vehetett többet észre belőle egy zavart pillarebbenésnél. Szerencsére a pincérünk is megérkezett addigra. Nos, tényleg nem volt utolsó a srác kinézete, Zeusz helyében én is elragadtam volna. (Haha.) Rendelhettünk.
- Hmm. Egy kis pezsgőre gondoltam. Mit szólsz hozzá?
Kérdésemet Quintonnak címeztem természetesen, aki ezen a ponton még bőven becsatlakozhatott az italválasztásba.
- Esetleg kérdezzük meg, mit ajánlanak?
Itt már a pincérünkre mosolyogtam fel, aki bármennyire is tartotta a vendégeknek szóló kellemes, udvarias álarcot, úgy tűnt nem igazán örült a kérés lehetőségének. Másrészről, mi miért is ne használnánk ki az alkalmat? Most az egyszer nem minket szekíroznak a tehetős, pöffeteg ügyfelek…
Nos, jó. Nem kéne aljaskodnom, igaz?
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Quinton L. Coleman

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 49
◮ tartózkodási hely : Las Vegas
◮ hozzászólások száma : 12
◮ join date : 2014. Dec. 18.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tea ötkor Madam Kellerrel   Pént. Júl. 24, 2015 11:52 am

Mme Keller & Mr. Coleman


Csupán sokatmondóan elmosolyodik a hasonlatra. Ha valamit nagyon kedvel Saskiában – a korábban felsoroltakon túl – az a költőiség, ahogy a nő időnként kifejezi magát.
Újra belekortyol a vízbe. Kell a hűsítő ezen a forró napon, s az korán sem hátrány, hogy nem fog az első pohártól fejre állni. (Nem mintha Quinton megvetné az italt.) De ami elmegy egy fülledt meleg bárban, vagy egy gazdag buzi haver medencés partiján, azt azért ne sűrűn villantsuk meg ún. civilizált helyen.
Lassan megcsóválja a fejét, s tekintete megakad egy pillanatra az egyik pincéren…
…húsz lehet, talán gyakornok, vagy kezdő.. esetleg egy szépreményű színész, modell, vagy művész, aki pincérkedésből biztosítja a megélhetést az áhított és esetleges berobbanásig…
…minden esetre csinos, de ezt Mr. Coleman-nek néhány másodpercben kell megállapítani, hogy tekintete visszatérjen kedves barátnéjához.
– Amennyiben egyszer írok memoárt, ennek a típusnak külön fejezetet szánok – bólint egyetértőn, bár kissé már belefásult ebbe a témába.
Oly’ sokszor szembesült a celeblibák okozta nehézségekkel, hisztikkel, lehetetlen kívánságokkal, s a kaleidoszkóp minden színében pompázó, folyton változó szeszélyekkel, hogy csupán csak a fejét képes csóválni minderre. – Még szerencse, hogy ez nem a mi dolgunk. Képzeld csak el, ha a befuccsolt házasságok miatt minket vennének elő.
Egyelőre nem ragozza tovább. Csupán figyel Saskiára, aki tökéletesen azon a nézőponton van, mint ő. Visszagondolva saját indulására, illetve az azt övező romantikus nézeteire (voltak-e egyáltalán ilyenek akkor), azt kell, hogy gondolja most, hogy meglehetősen prózai megfontolásból került az egész üzletágba. A hajcihő a családi üzlet körül, a rengeteg rohanás, tárgyalás a beszállítókkal, vagy a lehetséges beszállítókkal… tárgyalás a bankkal a jelzáloghitel kedvezőbb részletfizetésének kialkudása végett… aggodalom a szülei miatt, akik nem mellesleg nem könnyítették meg az életét akkor…
Mindezek mellett a béke szigete volt a tervezőasztalnál eltöltött néhány óra éjszakánként, s szerencsére üzletileg is hasznosnak bizonyult, bár kellett idő, míg beérett.
– Alighanem a romantika már kihalt. Vagy rejtőzködik – mosolyodik el szomorkásan. – Minket az illúzióért fizetnek. Nem vagyok olyan régen a szakmában, mint amennyire lehetnék, de egy kezemen meg tudnám számolni, hogy ezalatt a cirka 18 év alatt hány valóban romantikus szertartást láttam, illetve lánykérésről hallottam. – azt már nem teszi hozzá, hogy ebből egy sem a hozzá betérő felső tízezer giccs- és pénzorientált példányaihoz köthető.
Újabb korty az ásványvízből, s a nő arcáról önkéntelenül a hozzájuk lépő pincérre terelődik Quinton figyelme. Ugyan ez nem az előbb megszemlélt ifjú, de nem rossz ez sem, viszont most mégsem emiatt… – vissza Saskiához.
– Inkább bízd rám magad! – a szavait tulajdonképpen nyugodtan ejti ki, nem utasít. A napszaknak megfelelő étlapra sem kell néznie, helyette a pincér tekintetét célozza meg.
– Hozzon, kérem, egy palack Proseccot, nekem aperitifnek egy tányér francia hagymalevest, a hölgynek pedig… – lassan újra a nő felé fordul. Ugyan már nem egyszer iszogattak/vacsoráztak itt, de a választás jogát mégiscsak meghagyja Saskiának, s amennyiben ő nem közölné a rendelést, úgy Quinton neki ugyanazt rendeli, vagy a szokásosat – feltéve, hogy a hölgy esetében létezik ilyesmi. Ezt követően egy köszönömmel elbocsájtja a pincért. (Lesz még idő az egzecíroztatására.)
– Egy kissé megleptél, tudod-e! – szólal meg aztán, hogy kettesben maradtak. – Az egyik legracionálisabb ember vagy, akit ismerek. Ilyen hiedelmekkel hogy kötöttél ki az esküvőszervezésnél? – a kérdés tán kicsit provokatív, de a férfi ennyit megenged magának. Való igaz, hogy rengeteg dolgot nem tud a másikról, amellett, hogy rengeteg dolgot igen… bár ezek túlnyomó része megfigyelésből, feltételezésből ered. Direktben, mintha mindig is a szakmára koncentráltak volna, minimális magánéleti témákat érintve, de tényleg csak annyit, amennyit a protokoll még megenged.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you


Sponsored content

Egeret ide és lenyílik!



TémanyitásTárgy: Re: Tea ötkor Madam Kellerrel   

Vissza az elejére Go down
 

Tea ötkor Madam Kellerrel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Las Vegas :: Belváros-