Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
Tárgy: Nagyvárosi angyal Szer. Aug. 27, 2014 9:04 am
It's too cold outside For angels to fly Or angels to die
Lassú, éles kopogás kíséri lépteimet, ahogy sétálok hazafelé. A hét centis tűsarkak áldásos hatása. Ennyi erővel akár egy csengőt is köthetnék a nyakamba, de ez ma nem szerepelt a listában. Szerepet játszom, mint minden nap. De micsoda szerep ez a mai! A fehér ruha szegélyével szinte felseprem a járdát- a csupapánt magassarkú szandál nélkül valószínűleg már többször is hasra estem volna benne.
Egyszerre imádom és gyűlölöm ezt a jelmezt. Kimondottan vicces volt mondjuk kézen fogni Hope-ot és berángatni az első menyasszonyi ruha üzletbe, majd mosolyogva közölni az eladókkal, hogy én egy angyal szeretnék lenni. Meghatódott tekintetükön ugyan jót kacagtunk mindketten – ha tudták volna mire is kell a ruha és miért kell rohamtempóban átalakítani a végét, hogy megszabadulhassak az uszálytól. Végülis, nem az oltárhoz készültem, csak egy újabb elszállt, pénzes kuncsafthoz. Azért jó játék volt.
Persze egyszerűbb és biztosan olcsóbb lett volna egy jelmezt szerezni, de mint kiderült angyaljelmezből csak ribancosat lehet kapni, márpedig „egy angyal legyen tiszta, szűzies és erkölcsös”. Látszatra legalábbis, gondolom, hiszen ha valóban ez lenne a cél, akkor talán nem lennék elég én egy csini új ruhában. A szárnyak jóval a fenekem alá érnek. Teganap egész nap ebben mászkáltam a lakásban Hope nagy örömére, hogy megtanuljak velük mozogni. Leülni például határozottan bonyolult műveletnek bizonyult. És még mondja valaki, hogy a prostik élete egyszerű....
Bal csuklómon az apró, fehér menyasszonyi batyu szintén barátnőm ízlését dicséri. Komoly filozófiai kérdés keveredett az üzletben, hogy egy angyal mégis milyen táskában is hordhatja például a mobilját, a gázsprayt és egyéb alap angyalfelszereléseket, s végül ez a kompromisszum született. Az angyalok vándorolnak, tehát batyu kell nekik! –volt a döntő érv, így aztán nevetéstől könnyes szemmel és jókívánságoktól övezve végeztünk is a nagybevásárlással.
Kicsit sajnálom, hogy nem jöhettem autóval, de a Bogyó épp szervizben van és egyébként is „egy angyal nem jár Volkswagennel” így aztán kénytelen voltam sétálni. Pár saroknyit legalábbis, ahonnan már hívhattam egy taxit. Hívhattam volna, ha lett volna kedvem hozzá. Nem mintha nem lett volna önként jelentkező bőven, a legutóbbi nyálcsorgató idiótákat alig pár perce sikerült csak leráznom.
Ki kell szellőztetnem a fejem. Nem mintha hithű katolikus lennék, de azért az még szerintem is beteg, ha egy ember arra vágyik, hogy egy angyal dugja meg. Pardon,”az angyalokat nem szokás megdugni”. Az angyalok csak arra kellenek, hogy kéjesen lihegve asszisztáljak végig, amíg túlfizetett cégtulajdonosok kiverik a farkukat és utána hólyagosra verjék a seggüket egy hófehér, tollas korbáccsal. Csoda, hogy a Jóistent nem fizette még le ez az idióta, hogy személyesen szopogassa körbe a golyóit. Ez egy elcseszett világ.
Nincs még kedvem hazamenni. Fejemet forgatva figyelem az utcákat s egy elkerített, lestrapált játszótéren akad meg a tekintetem. Rég nem jártam már ilyen helyen. Határozott kanyarral célzom be a helyet, séta közben tekintetem körbehordozom rajta. Nem a legszebb, de talán a hinta nem fog leszakadni alattam. Ügyetlenül, féloldalazva hajtogatom be a szárnyaimat a láncok közé, majd leülök a deszkára. Nem lököm meg nagyon magam, a cipőm végig leér a betonra, s csukott szemmel dőlök előre, hátra. Holnap el kell vinnem Hope-ot egy játszótérre hintázni.
A hozzászólást Angelica Gibson összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Nov. 27, 2014 1:22 am-kor.
Újabb nap... Újabb pirkadat az én jó Uram keltette bűnössé váló világnyi ködben... Kezem épp dicsőíté az Urat, hálát adva az életnek.. az életnek amit még mindig itt tölthetek és szolgálhatom. "Jó szolgája vagyok. Határozott és erőteljes, ma is és mindenkoron csak Őérte élek, Őérte halok, Őérte folyik a vérem és áldozom lelkemet. Ő az aki rendelkezik velem... "
- Egy örök életre... – hal véget az imádság ahogy az ágy előtt térdelek, és csendben meghajtom fejem.
Így teszek minden áldott reggel mielőtt táplálnám testemet. Mert ez az én feladatom. És én igyekszem megfelelni neki minden egyes átokba zárt napon.. Egy kávézó.. Ez volt a mai célom. Nem is tudom.. talán az Angyalok lehelete.. talán az én jó Uram érintése volt ami az irányba indított, de csak lépkedtem. Szüntelenül és előre. Jól tudtam hová megyek, jól tudtam merre, mégsem figyeltem a lépteket. Csak magam elé nézek. Figyeltem a járda szürkeségbe boruló sötét kockakövét és a feladaton járt az eszem. Soha nem kívántam véget. Soha nem kívántam hogy vége legyen, hogy ne legyen.. több! Mert a Pokol hatalma végtelen, és kell.. hogy valaki felszabadítsa az emberiséget.
Szerettem a szerepemet. A szerepem az egészben. A munkám.. a hivatásom.. a hitvallásom ebben a mocsoknyi fertőben és szívesen kerestem a lehetőséget. Szerettem megszabadítani a lelkeket. És magam előtt láttam minden egyes éjjel a köszönő szemeket, ahogy elmerülve az ölelő fény kereszttüzében hálásak amiért a démon nem birtokolja tovább a testüket. Boldog voltam.. Igen, boldog. Mégsem színezte mosoly az arcomat vagy vett látható következményeket, hisz még sokan vannak. Rengetegen, akiket még szabaddá kell tegyek. Hisz ez az én feladatom…
Belökve a kávézó ajtaját magam előtt, a szokásos feszült figyelemmel pásztázom le a környéket. Nyugalom van. Mindenhol csak emberek, sehol a rossz vagy gonosz, bitorolva ártatlant és védteleneket, ezért ugyanolyan ütemben célozok meg egy üresnek tetsző helyet és ülök le, háttal a falnak, hisz óvatos kell legyek. A gonosznak mindenhol van szeme.. kémkedő követe.. és ha csak egy percig nem figyelek, mindennek vége lehet. Egy kedves mosoly.. ez jelenik meg a látóteremben mire közlöm hogy egy teát kérek. Üresen. Teljesen üresen, amire újabb mosoly a felelet és a lány, eltűnik a pult mögött. Várok. Türelmesen. Mindig várok, hisz ebből áll az életem és pásztázom a környéket. A tea megérkezik. A szemeibe nézek, majd kanál a kézbe, csendben kevergetem, és csak ülök. Szótlanul. Várok. Talán a percre.. talán egy újabb jelre, egy szóra, egy sugallatra a fejemben, hogy hova is kell menjek, amikor hirtelen csapódik ki az ajtó.
A nő dühöngve ront a helységbe.. Érzem a benne tomboló feszültséget, mire az ujjaim kopogni kezdenek az asztalon. De elnyomom... Nem engedem hogy a rabjává tegyen, ezért továbbra is csak figyelek.
- Ez most komoly? Tényleg azt hiszed ennyivel kiszúrhatod a szememet? - repül a pénz az asztalon, és minden izmom csontig feszülve figyelem a jelenetet – Kurva vagyok, nem jótékonysági szolgálat! KÉTSZER! – mutatják a fickó arcába a vérvörös színűre festett körmök– Kétszer szoptalak le és azt hiszed ennyivel megvehetsz?? – csapnak az asztalra a bűnössé vált kezek és a fickó feszes remegése csak torzítja a jelenetet.
- Az isten bassza meg, Torsen is megmondta hogy ne kezdjek egy ilyen nyálfejűvel.. – dühöng tovább a nő, de én már tisztában vagyok vele. Ő lesz a következő!
Amint kilép az ajtón, utána én is megteszem. Továbbra is csak követem és figyelem. Talán a helyre várok. Egy megfelelőre.. Egy jelre? A nyomában következőre, a jelre hogy megtehetem… És ekkor látom meg azt az égi lényt!
Megtorpanok. Meg, mert még soha nem jelent meg ilyen hevesen. Ilyen tisztán és teljesen, mégis fél szememmel még mindig követem az egyre sebesebben távolodó nőt. Vajon mit akarhat tőlem? Azt akarja hogy.. azt hogy…
- Hániel kegyes és magasságos, kéretlen kérésednek engedelmeskedem és meghagyom ezt a démoni életet. Nem ellenkezem… Nem emelek hangot vagy kezet, befogadom az áldást, amiért kegyelmed e gaz életnek megkegyelmezett..[/color] – szakadok féltérdre a közvetlen közelében és a földnek hajtom a fejemet. Gyönyörű… Valami isteni sugallat lengi körbe és én tudom, hogy ez az egyetlen, amit tehetek. Engedelmeskedem… És ezt minden erőmmel, teljes odaadással és alázattal teszem…
The city of sins awaits you
Angelica Gibson
Egeret ide és lenyílik!
◮ age : 32
◮ tartózkodási hely : LV
◮ hozzászólások száma : 32
◮ join date : 2014. Jul. 27.
Tárgy: Re: Nagyvárosi angyal Szomb. Nov. 22, 2014 3:49 am
It's too cold outside For angels to fly Or angels to die
Ötletem sincs mióta ülök itt, órák még semmiképp sem telhettek el, talán csak percek voltak? Egyszerűen lusta vagyok elővenni a telefonom és amúgy sem mennék vele semmire. Nem tudom mikor léptem ki azon az ajtón, de nem is érdekel. Szemem csukva és hagyom, hogy a szellő belekapjon a hajamba, végigcirógassa az arcom, ahogy előre hátra hintázom.
Hallgatom csak az utca zajait – az autókat, kerekek csikorgását, dudálást, a forgalom zajait, az emberek csacsogását, kiáltásokat, s lassan elmosolyodom. Itt nyugi van és ez most határozottan tetszik. Aztán egy hang csak kiválik a többi közül. Egyre élesebben és egyre közelebb hallom magamhoz. Kinyitom a szemeimet, s látom ahogy térdre rogy előttem. Remek. Már csak ez hiányzott a napomhoz.
A szavai csak megkésve jutnak el hozzám, s ahogy értelmezni is tudom őket a homlokomra szaladnak a szemöldökeim a meglepetéstől. Szóval egy betépett hittérítő. Csak nézem őt szótlanul, s kezd az az érzésem lenni, hogy én jobban meglepődtem az ő alázatosságán, mint ő az én megjelenésemen. Ez ma határozottan új. Pár percig szemezek még a feje tetejével, de nem moccan én meg kezdek beparázni, hogy túllőtte magát és itt halt meg féltérdre ereszkedve előttem. De hátha csak elaludt vagy..... vár valamire? Én ugyan oda nem megyek hozzá, az qrvaziher.
-Jól vagy? –teszem fel neki mégis a kérdést a láthatatlan kalitkámból, s nem is emlékszem mikor hagytam abba a hintázást. Kezeim lassan csúsztatom le az ölembe, s óvatosan meglazítom a táskám száját. Ötletem sincs ki ez férfi, de egészen biztos hogy nem százas. Elhátrálni nem tudok tőle, esélytelen, hogy hátrafelé kimásszam a hintából, közelebb pedig semmiképp sem mennék hozzá, így marad a nyugis ártatlan tekintet, lágy mosoly, a kezem pedig már majdnem a gázsprayen, ha bármivel is próbálkozna.
A hozzászólást Angelica Gibson összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Nov. 27, 2014 1:23 am-kor.
Kitartom... Kitartom a mosolyt.. az alázatot, a földnek gördülő fejet, és várok. Hogy azt mondja elmehetek!? Hogy azt mondja tökéletes munkát végzek és mert ő méltó és dicsőséges, elfogadja a szolgálatot Istenének!(?) Nem tudom... Nem érzékelem, ám aztán beszél, lágyan csillan a mennyei hang a sötétben, és nekem muszáj csak félfordulattal a szemeibe néznem.
- Tökéletesen.. - hajtom meg ismét a fejem - Csupán végletekig menően dicsőítem, amiért kegyelmed megadta a tisztességet és megjelent előttem. - rövid kitartó szünet - Mondd, mi a feladatom..! - emelem újra a szemeibe a tekintetem, az őt körülölelő fény, melegedő szeretettel teljes és szinte a bőrömön érzem a perzselést. Rég áhított érzéseket kelt bennem. Tartozom valahová.. Igen, hozzájuk tartozom. Magukhoz fogadtak a "szentek". Hű katonájuk vagyok és ennyire tisztán még soha meg nem jelentek...
A hozzászólást Jared Fox összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Nov. 27, 2014 2:16 am-kor.
The city of sins awaits you
Angelica Gibson
Egeret ide és lenyílik!
◮ age : 32
◮ tartózkodási hely : LV
◮ hozzászólások száma : 32
◮ join date : 2014. Jul. 27.
Tárgy: Re: Nagyvárosi angyal Csüt. Nov. 27, 2014 1:27 am
It's too cold outside For angels to fly Or angels to die
Alig kapom csak el a tekintetét s már hajtja is le újra a fejét, én pedig ismét szemezhetek a hajával. Remek. A szavai viszont.... mintha egy másik bolygóról jött volna, s őszintén nem tudom, hogy zakkant, vagy csak szívat. Esetleg ebben a sorrendben. És hogy mi volna a feladata? Uram isten, még a sajátom sem tudom, nemhogy egy vadidegenét, akit életemben most látok először. Azért csak megfordul a fejemben vajon mit szólna, ha elküldeném mondjuk egy Big Mac menüért, de ahogy újra rám emeli a tekintetét gyorsan elvetem az ötletet.
Csak nézek rá szótlanul, ajkaimra pedig szelíd mosolyt varázsolok. Végülis úgy tűnik nem kell tartanom tőle, s őszintén megvallva jól esik, hogy ő nem azzal kezdte mennyi egy menet. Még ha kissé.... nagyon zizzent is a pasi.
-Mondd, kinek gondolsz engem? –szólalok meg végre halkan, s kérdő tekintettel nézek a szemeibe. Végülis, csak nem árt tudnom, hogy akaratomon kívül épp kit is játszom.
Megzavarodom. De alig egy pillanat az egész.. Valami tesztféle lenne?? Emlékszem.. apám sokszor mesélt nekem, nagy háborúk, bevetések, a sorokba rendeződött katonák, a felvezető Arkok és Szentek, én mégse.. soha nem tapasztaltam hasonlót. De őszinte vagyok. Mást nem tehetek. Ha teszt.. el nem bukhatok, betéve tudom a szent szöveget, és újabb rövid fejhajtással válaszolok.
- Te.. Hániel arkangyal vagy, Isten kegyelme. A legfényesebbek egyike, a jó és jutalmazó, aki elismeri a tehetséget.. a szolgálatot és kegyelmet, és aki bátorító szeretettel ruházza fel az emberiséget. - tartom még mindig részben a földnek a fejem és nem kelek fel.. Csak ha ő azt mondja megtehetem. Csakis akkor engedek az érzésnek. Megjelent előttem! Igen, kiválasztott lettem..!
The city of sins awaits you
Angelica Gibson
Egeret ide és lenyílik!
◮ age : 32
◮ tartózkodási hely : LV
◮ hozzászólások száma : 32
◮ join date : 2014. Jul. 27.
Tárgy: Re: Nagyvárosi angyal Szer. Dec. 17, 2014 1:15 am
It's too cold outside For angels to fly Or angels to die
Érzem ahogy lassan ellazulok. Kezem már nem matat a táskám szájánál, cél nélkül fekszik csak az ölemben s ez most valamiért zavar. Felemelem, ráfogok a hinta láncaira s kíváncsian hallgatom a szavait. Tehát Hániel és egy arkangyal... Ezt jó tudni... Kész szerencse, hogy még mindig a földet skubizza azzal a kitartó elszántsággal, mert az arcomra kiülő döbbenettel már biztos nem tudna mit kezdeni szegény.
Emlékeimben kutatva próbálok valahogy rálelni Hánielre, de semmi sem jut róla eszembe. Mindig is mondtam Chloénak, hogy a francos hittanórák semmit sem érnek, és tessék. Igazam lett. De ez a siker most valahogy mégsem tölt el elégedettséggel. A srác szavaiba kapaszkodva igyekszem összeszedni valami épkézláb akármit, de semmi értelmes nem jut eszembe.
Jó, jutalmazó és szeretetteljes....
Nos... akár annak szánta, akár nem ez mégiscsak az eddigi legeredetibb csajozós szöveg, amit valaha hallottam. Ajkaim lágy mosolyra húzódnak, s nem agyalok többet. Lassan emelkedem fel a hintából, óvatos mozdulatokkal hajtogatom ki magam a láncok közöl, majd pár lassú lépéssel sétálok elé. Kezem elindul a válla felé, de kicsivel a cél előtt mégis meggondolom magam. Végülis fene sem tudja mennyire szokása az angyaloknak halandókat taperolni. Hagyom visszahullani a karom, s szelíd mosollyal figyelem őt.
-Üdvözöllek. –hagyja el ajkaim egyetlen, halk szó. Valahogy az „Isten hozott” túl mesterkéltnek tűnik ebben a szituációban, mégis erős volt a késztetés... Tekintetem az övét keresi, s ha hajlandó elszakadni az aljnövényzet behatóbb tanulmányozásától intek neki, hogy álljon fel végre. Azt hiszem kezd egyre érdekesebben alakulni ez az este. És kezd tetszeni.
Érzem ahogy mozdul.. A szellő meglibben lénye mellett, én meg fejet lehajtva várakozok. Tudom hogy közelít.. minden mozdulatából érzem, és ahogy óvón parancsolva megáll előttem, mennyei hangja fejem biccentésére késztet.
- A szolgád vagyok.. - hajolok szemvillanásra mélyre, és csak ezután emelem fel tiszteletteljesen a szemem.
Nem kerüli el a figyelmem a suhintás szele. Tisztában vagyok vele mire is kér vele, ezért alig tűnik egy néma rövid percbe és már ott is állok előtte, szinte magamba íva minden szavát.
- Mondd.. mit kívánsz tőlem!?? - hajtok ismét fejet és várom az uraló szent szöveget, ami elvezet a következő kívánalommal sújtott úton.
Egy valódi Ark parancsoló szavának élhetek! Senki nem kívánhatna ennél nagyobb tisztességet! És nekem megadatott a szolgálattal teljes úton…
The city of sins awaits you
Angelica Gibson
Egeret ide és lenyílik!
◮ age : 32
◮ tartózkodási hely : LV
◮ hozzászólások száma : 32
◮ join date : 2014. Jul. 27.
Tárgy: Re: Nagyvárosi angyal Kedd Jan. 13, 2015 1:22 am
It's too cold outside For angels to fly Or angels to die
A mély meghajlás és a szavai – esküszöm várom, hogy elnevesse magát és a vállam átkarolva a csúszda felé mutogasson, hogy ott a kamera és holnap már fenn leszünk a youtube-on. De nem nevet. Nem mozdul felém, csak felemelkedik és áll és vár. De mire?
Ahogy ő emelkedik emelem én is a fejem, de hátrébb nem lépek tőle. Magassarkú ide vagy oda még mindig egy jó 10 centit rám ver, de ez aligha meglepő. Tekintetem abba a hihetetlenül kék szempárba fúrom, s ott próbálok valami választ találni. Hülyéskedik? Őrült? Valóban angyalnak nézne? És vajon barátságos lesz hozzám? –csak hogy a klasszikusokat se felejtsük ki.
Arcom meg sem rezzen a kérdésére, viszont úgy érzem kénytelen leszek elővadászni nem létező jövendőmondó képességeimet. Persze nem épp a homloka ráncaiból akarom kiolvasni a jövőjét, mert mi mással is szemeznék újfent. Sokkal inkább a ’hogyan rizsázzunk teljesen általános dolgokról, mintha a szövegnek értelme is lenne’ képességet hiányolom jelenleg. De persze, a puding próbája az evés.
-Mi mást kívánhatnék Tőled, mint amit eddig is tettél? –hangom lágy, nyugtató. –Hű szolgánk vagy. –mosolyodom el szelíden, ha esetleg visszakapnám a tekintetét is. Ha nem... hát az sem zökkent ki túlzottan. Ez is csak egy szerep. És ő ezt várja tőlem. Azt hiszem.
-De ma nem feladattal érkeztem hozzád – folytatom s tudom, hogy talán kockázatos, mégsem tudok ellenállni a lehetőségnek. – hiszen te szólítottál magadhoz. –tekintetem az övét keresi, s ha nem emeli magától hát újra karmestert játszom és egy intéssel jelzem neki, hogy nézzen rám.
-Kétségek gyötörnek talán? –kérdem enyhe aggódással a hangomban, s tudom, hogy ezzel csak mélyebbre ásom magam a játékban. Mégis... érdekel a vége.
Hirtelen kapom szemeibe a tekintetem. Tiszteletlenség.. jól tudom.. ezért hamar is élek az alázat erejével, és esik vissza tiszteletadóba az ábrázatom. Ő mégis másképpen kívánja tőlem..
Áthatoló szemei szinte velejéig szúrnak. A szemébe nézek, mintha szemébe néznék az Úrnak, mégis mi villan, ijedt tekintetem, nem értem... valóban hibáztam volna??
- Bocsásd meg, amiért háborog a lelkem... - vetődöm újfent féltérdre előtte és hajtom meg a fejem könyörületet remélve - csupán csak.. - a szavak valahogy messzire szöknek - Csupán csak az fordult meg bennem elég vagyok e... Jóó katona, elegendő e a szolgálatom, a hűségem, hisz annyian vannak még... - motyogok, nem tudni mit ért belőle, de Ő Isten kegyeltje... A szolgálója a hang.. a szellem.. és minden ami e világon zord és kegyetlen, pusztulásra ítéltetett.
The city of sins awaits you
Angelica Gibson
Egeret ide és lenyílik!
◮ age : 32
◮ tartózkodási hely : LV
◮ hozzászólások száma : 32
◮ join date : 2014. Jul. 27.
Tárgy: Re: Nagyvárosi angyal Vas. Márc. 08, 2015 11:53 am
It's too cold outside For angels to fly Or angels to die
A negédes mosoly alig érinti ajkaim s már szelídülnek is vissza a vonásaim. Elégedettség lenne? Ki tudja. Mégis, mutasson nekem valaki egy, csak egyetlen egy hívő embert, aki tökéletes elégedettségben él a hitével és aki sosem kérdőjelezi meg a tetteit vagy az érzéseit.
Már meg sem lepődöm, hogy újra a feje búbjával beszélgetek. Ahogy azon sem, hogy ő is regélni kezd.
– A szolgálat mindig nehéz. Annak kell lennie – nyílnak ajkaim automatikusan válaszra. – a saját képességeidben viszont sose kételkedj! A rád szabott feladat sosem nagyobb annál, mint aminek még képes vagy elviselni a súlyát.
Gyermekkori emlékek törnek kéretlen utat az elmémbe. Chloé, a hittanórák és a gyűlölt vasárnapi gyónások képei cikáznak előttem. Gyónom a mindenható Istennek és neked lelki atyám, hogy utolsó gyónásom óta ezeket a bűnöket követtem el. Utoljára ..... legalább tíz évvel ezelőtt gyóntam. Atyám, én attól tartok félreértelmeztem a legősibb fantasy regény tanításait. Sorra szegtem meg az írott és az íratlan szabályokat, Urunk szabályait, aki ha valóban oly jó és könyörületes, mint ahogy azt tanítják, akkor megbocsájt nekem. Teszi ezt kérés nélkül, anélkül, hogy időről időre megaláznám magam előtted és anélkül, hogy az állítólagos bűneimet újra és újra az arcomba dörgölné. Márpedig Atyám, Urunk vagy a legnagyobb szadista a világon, vagy én nem tudom mi az önzetlen szeretet... Több bűnömre nem emlékszem. Azért még dobhatok k20al kezdeményezőt a lelki üdvösségemért?
Hallgatok... Rövid idő telve el, de igaza van. Ha így vallják a szentek, azt jelenti biztos vagyok. Biztos a helyem szolgálatom végeztével a köreikben és apám is ott várhat rám. Könnyű mosoly fut ki a szám szegletében, de nem feledem kivel állok szemben ezért újabb fejhajtás, a megtiszteltetett tisztelet jele, és újra talpra kívánkozom. Ha hagyja, meg is teszem, és a szemeibe nézek.
- Köszönöm. - minden vonásom hideg, nem engedek az érzelmek erejének, hisz egy jó katona sosem érzeleg. A feladata a mindene és én tökéletesen megfelelek. Ő mondta nekem..
- Bocsásd meg.. amiért kételkedtem... - alázattal telt tekintet, de akkor némi zavar szűrődik a képbe, és lámpák fénye pásztázza a kettőnk között beállt területet.
- Jó estét! - hallom a messziből beszűrődő hangelemeket és a hang felé tekintve be is mérem az egyenruhás részleget. - Segíthetek valamiben? - áll meg az egyenruhás közvetlenül a szent mellett és gyarlón tesz fel neki kérdéseket. - Ez az ember... esetleg zaklatja Önt?? - világít az én szemembe, a testemben megfeszülnek az erek, az izmaim meg... jól tudom hol rejtőzik a késem. Hanielt még az ÉLETEM ÁRÁN IS MEGVÉDEM!
It's too cold outside For angels to fly Or angels to die
Pár szó, pár semmit sem jelentő frázis, Neki viszont mintha csak ez kellene. A mosoly árnyéka erre épp elég bizonyíték. Kéretlen gondolat csupán, mégsem tudom elűzni. Vajon hogy reagált volna, ha azt mondom, hogy nem elég jó. A szolgálata felesleges, semmire sem jó, sőt, Ura akarata ellen való? Angyalszárnyak ide vagy oda, sosem voltam egy szent.
A cinizmus abban a pillanatban foszlik le rólam, hogy látom felemelkedni. Szelíd mosoly, egy apró bólintás ahogy tekintetem az Övét keresi.
– A kétkedés minden ember sajátja. Nem kell bocsánatot kérned miatta. –csendülnek a szavaim. El kell ismernem, tetszik nekem ez az angyal-szerep, sőt ezek szerint még az alakításom sem teljesen hiteltelen. Ha én ezt reggel elmesélem Hope-nak....
Az idegen hangra megrezdülnek a vállaim, s ijedten szívom mélyre a levegőt. Túlzottan is megfeledkeztem a városról, s még a pásztázó zseblámpa fénye sem tűnt fel egészen eddig. Egy félmozdulattal fordulok az egyenruhás felé, s teszek egy apró lépést hátra felé.
– Jó estét, Biztos Úr! – a hangom ugyanolyan nyugodt, mint eddig volt, s a feszültség is kiszáll a vállaimból. Csak a pillanatnyi ijedtség utózöngéje. – Nem, nincs semmi probléma. – siklik a tekintetem a mellettem állóra. – Csak beszélgettünk. Köszönöm. –emelem vissza a tekintetem az egyenruhásra, s nyugodtan nézek a szemeibe. Végülis.. mi különös is lehetne abban, ha egy angyalnak öltözött prosti és egy felnőtt férfi beszélget a franc sem tudja miről egy játszótéren az éjszaka közepén.
- Értem. - megint a képemben a lámpa fénye, de aztán hirtelen változik a hanghordozás ténye, és magába rejt valami mást.
- Kérem mutassák az irataikat. Igazoltatás.. – villan a lámpa fénye most Hanielre, nekem meg visszaakad a lélegzetem. Teljes a feszültség. Ha kell, szemvillanás alatt ugrásra készen, ahogy lassan araszol a derekamnál figyelő késre a kezem, és tudom, a démon gyors kell legyen, de én leszek mindközül a LEGGYORSABB!
Hisz Haniel is megmondta. Alig egy veszett perce. Tökéletes szolgává érettem!
It's too cold outside For angels to fly Or angels to die
Fél szemöldököm emelkedik csak meg a kérésre. Megfordul a fejemben, hogy letagadom, hogy nincs nálam irat, de ugyan mire mennék vele? Láthatóan sikerült a rend cseszettül éber, és marhára kötekedő őrébe belefutnunk. Ha nem villantunk neki egy személyit még képes és bevisz miket az őrsre.
– Természetesen. Egy pillanat. – nyugodt mosoly ahogy a pöttöm táskában kezdek keresgélni, s ha megtaláltam az irataimat felé nyújtom a komplett tartót. Személyi, jogsi és a többi vacak. Legyen vele boldog. Semmi izgit nem fog benne találni.
Tekintetem csak ezután siklik a mellettem állóra, s egy cseppet sem tetszik, amit látok. Az egész teste idegesen, várakozón feszül, s a zsaru tekintete is inkább őt fixírozza, keze lassan csúszik az öve felé. Bassza meg!
– Nézze biztos úr. A bátyámmal..... kicsit le kellett jönnünk sétálni. Levegőzni. – lépek közelebb az állítólagos bátyámhoz és simítom a vállára a szabad kezem. Nem tetszik, csöppet sem, mégsem jut eszembe semmi más. Lenyugtatni a pasikat, lerázni a zsarut, aztán elhúzni innen a fenébe. Franc akar itt ténylegesen angyal lenni!
– Idegenek közelében kissé ideges szokott lenni. – teszem még hozzá, mintegy magyarázatként, majd újra a zsaru felé nyújtom az iratokat. – Tessék. – hátha megelégszik ennyivel, mert a mellettem álló mintha még mindig nem a papírjait kutatná. De egy sétához miért is kellene, hogy nála legyen bármi? Kezem lassan, természetesen siklik a válláról végig a karján s fonódnak ujjaim a csuklójára. Megnyugtatja? Talán. Ha mégsem.... akkor a francba az egésszel. Inkább lelépek a picsába. Ha tudok.
A szent keres. Én meg nem értem.. Miért.. Miért engedi hogy a démon kérdéseket tegyen?? ÁTVERÉS! Biztos csak elterelve a figyelem, talán rejtély.. talán rejtve valami nyilvánvalóan értékeset, még a játékba is belemegy. Felfeszül a hátam mögött a késen a kezem.. De még nem rántom elő. Várok.. Kivárok, egy jelre.. hogy ő rendelkezzen felettem... De ekkor HOZZÁM LÉP! Végigsimít, én meg ledermedek. Ez nem az a jel amire vártam.. Nem az amit kívántam, csak elcsendesítő ígéretek, és a szeme.. belé feledkezve azt üzeni várjak.. És én elengedem a késemet.
- A bátyja!?? - a démon hamisan méreget. Nem tudom, nem értem miért a hamis szöveg, de engedelmeskedem. Haniel tudja.. az Úr miért kegyelmes, talán terve van vele.. Igen, ez lehet az egyetlen szempont. Soha ne vétózd meg az Urad parancsait!
- Nekem nem úgy tűnik mintha a bátyja lenne.. - továbbra is csak méreget, aztán előveszi azt a.. azt a köteget és lapozgatni kezd. Rám tekint majd Hanielre.. Megint rám. Nyelnem kell, de csak óvatlan reakció ahogy az izom lassan elernyed, ahogy Haniel csendre intve a kezemre fűzi azt a nagyrabecsült tenyeret. Biztosan terve van vele.. Érzem!
- Akármire is készülnek, ne itt.. közszemlére téve.. - pillant vissza a démon a lényre, és átnyújtja a papírokat. - És a játszóteret azonnal hagyják el! Ez nem az üzleti megbeszélések helye! - hangsúlyozza undorodva a tényeket, és még egyszer, utoljára végigpillant Hanielen. - Most azonnal! - villan a lámpa fénye a szemébe és az én izmaim megfeszülnek újra. Csak hagynia kell! Csak engednie, és egy pillanat alatt visszaküldöm ahová való! A Pokol legsötétebb helyeire, csak add meg a jelet drága lény! Nem vetekszem veled, de akár az életem árán is megvédelek! Nem számít mibe kerül..
The city of sins awaits you
Angelica Gibson
Egeret ide és lenyílik!
◮ age : 32
◮ tartózkodási hely : LV
◮ hozzászólások száma : 32
◮ join date : 2014. Jul. 27.
Tárgy: Re: Nagyvárosi angyal Csüt. Júl. 16, 2015 12:34 am
It's too cold outside For angels to fly Or angels to die
Kezem a a pasién és igen, érzem ahogy végre ellazul. Ezaz! Nem lesz itt semmi gond. Tekintetem a zsarun, de hogy elhinné a mesét... láthatóan ő sem ma jött le a falvédőről. Egy rövid bólintás megerősítésképp, de cseszhetjük. Kötözködik a kis eminens.
– Apu nem volt az a tipikus mintaférj. – húzom el a szám, s a hangsúly is elég beszédes. És még most például még cak nem is hazudtam! De ő itt mellettem? Jó, hogy nem tűnik a bátyámnak. Nem is ismerem bassza meg! Várom az ítéletet, s hogy nagylelkű lenne? Ugyan. Maximum rühelli a papírmunkát. Szabad kezem nyújtom felé ahogy visszaveszem az iratokat s csúsztatom vissza a szütyőbe.
– Persze. Köszönjük, Biztos Úr! – mosolygok rá, de ahogy ez megfeszül mellettem. Mi van ezzel a pasival? Mint valami elcseszett felhúzós játék. A szorítás lazul a csuklóján, de el nem engedem. Csak lejjebb siklik a kezem ahogy az ujjai közé kulcsolom a sajátjaim. – Megyünk. További jó munkát! – küldök még felé egy frázist, s esküszöm, mintha még az iróniát is sikerült volna tökéletesen kiszűrnöm belőle. Ügyes kislány!
Ujjaim alig szorítom meg, csak hogy rám figyeljen, s egy szelíd, nyugtató mosoly fénylik ajkaimon. – Gyere! – hangzik az utasítás, s marhára remélem, hogy nem most kezd finnyáskodni a pasi. Húzom én ha kell, de remélem sétál szépen mellettem, ki a parkból, végig az utcán majd egy kanyar a sarkon, s csak itt engedem el a kezét.
– Minden rendben? – fordulok vele szembe s keresi tekintetem az övét, s ha válaszolna azt még megvárom de őszintén nincs sok ihletésem tovább itt dekkolni. Bőven elég volt már nekem ez a mai nap. – Nekem most mennem kell. – nézek el mellette, s szerencsére pár taxi flangál az úton. Persze így esélytelen, hogy be tudjak szállni. – Viszlát. – mosolygok még rá, majd egy lépés hátra s egy félfordulattal szakadok el tőle. Kezem a magasba lendül, (országomat egy taxiért bassza meg!) míg a másik kezem hátratekeredve a lapockám felé matat. Nem kell sokat keresnem, könnyedén találom meg az olyan nagy gonddal leigazgatott masni szárait. Könnyedén oldom ki az egyiket, majd a másikat s ahogy lazul a szorításuk lassan oldom le a hátamról a szárnyakat.
The city of sins awaits you
Jared Fox
Egeret ide és lenyílik!
◮ age : 37
◮ tartózkodási hely : Vegas sötét utcái
◮ hozzászólások száma : 14
◮ join date : 2014. Jul. 05.
Tárgy: Re: Nagyvárosi angyal Szomb. Aug. 22, 2015 11:47 pm
To an Angel(??)...
Óvatlan rándulás. Ennyi tükröződik a démoni arcon, aztán megint beszél. A vérem perzsel. Belülről égeti az ereimet, az ösztön dolgozik. Irányít, kitűnő katona kell legyek, a szent mégis óva int. Azt akarja álljak le. Azt akarja ne cselekedjek és én engedelmeskedem neki. Hisz ez a terve velem. Ezért születtem és én ellazult izmokkal csak egy nagyot nyelve hagyom hogy irányítsa az eseményeket. Ő az aki tudja mit-miért tesz. Nekem nem kenyerem megvétózni.
Azután az ujjai végigcsúsznak a kezemen. Az ujjaim közé mar.. én meg még mindig nem szegülök ellen, csak cselekszem amit kimér rám, ő és az én Istenem, és csendesedem ahogy a démon lassan távolodni kezd.
- Miért nem hagytad hogy elintézzem..? - egy óvatlan kérdés. Egy olyan amit nem engedhetek meg, amit.. miután kimondtam csak kapok észbe mennyire haragra gerjedhet, mégsem a büntetés az amit vártam. Azt mondja gyere.. És amíg én továbbra sem értem, elfogadva a döntést követem. Akárhova.. Ahová azt mondja menjek, tartok vele, és továbbra is csak figyelem. Meghajolok a nekem szánt tervekre, és befogadóan alázkodom.
Alig néhány lépés.. bár lehetnének kilométerek, amikor érzem enged a szorítás, és velem szembe fordulva a szemeimbe néz. Csak biccentek. Már hogy is ne lenne rendben, a tiéd vagyok! Bárhová követlek, aztán mégsem az történik amit vártam. Nem jön az útmutatás. Azt mondja mennie kell.. Én meg elködösült értetlen szemekkel nézek, de még mindig nem szólalok meg. Nyújtózkodik, nem válik köddé. Nem homályosul el a térben, hanem.. ellépked??? Fordulok, amikor egy vakítóan sárga taxi közelíti meg a terepet. Haniel, felé lép.. Talán terve van vele?? Aztán.. aztán.. mégis hidegzuhanyként ér a következő lépés.
Felismerés.. Csak hosszúvá nyúló rövid másodpercek telnek el. Haniel?? Az én Hánielem.. A szemeim gyenge értetlenségből a felismerés lángjával szűkülnek össze. Szinte pillanatok alatt, megszűnik a világ eltelő ideje, és a következő percben..
- DÉMON!!! - már a lány háta csapódik a vakítósárga taxi oldallapon, és a nyakának szegeződik a késem! - Mocskos.. DÉMON!!! - fröcsög a nyál, egyenesen a megtévesztő aljas szemeibe, és csak pillanatokra attól.. attól hogy azt a torkot egyetlen mozdulattal elmetsszem! AZT a torkot! Amelyik a legnagyobb vétket tette egész életemben, Uram szavával megtévesztett!! VESSZEN A MOCSKOS ÁRULÓ!!! És csak alig egy lélegzetvételre.. Pont egy lélegzetvételre elegendő idő még a jussa, a következőben...
Kezdőlap
Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by 
Tárgy: Nagyvárosi angyal 
