HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FONTOS!
Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK!
Bővebb információ: ITT
Az új elérési cím: ITT
A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox

Latest topics
» Muzsika Tv
Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes

» Colors Of Seattle
Csüt. Ápr. 07, 2016 7:49 pm by Vendég

» Admin hírek
Csüt. Jan. 28, 2016 12:08 am by Danny Doyle Haynes

» Giulia Bianchi
Vas. Jan. 24, 2016 12:28 pm by Giulia Bianchi

» Avatarfoglaló
Kedd Jan. 19, 2016 12:40 pm by Vendég

» Elkészültem!
Hétf. Jan. 18, 2016 11:29 am by Vendég

» Bernadette Ainsworth
Szomb. Jan. 16, 2016 3:11 pm by Bernadette Ainsworth

» Minden, ami Las Vegas
Szer. Jan. 13, 2016 9:34 pm by Admin

» Avataros oldalak gyűjteménye
Szer. Jan. 13, 2016 9:19 pm by Admin

Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (26 fő) Vas. Jún. 01, 2014 9:04 pm-kor volt itt.

Share | .
 

 Seraphine & Stéphane

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

The city of sins awaits you

avatar
Stéphane Talleyrand

Egeret ide és lenyílik!


◮ tartózkodási hely : Egy lépéssel előtted
◮ hozzászólások száma : 7
◮ join date : 2015. Jun. 24.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Seraphine & Stéphane   Pént. Okt. 09, 2015 9:36 pm


You're poison running through my veins


TAGSeraphine részére
NOTERemélem, tetszik.



Tagadhatatlan, hogy az utóbbi időben kissé feszült voltam, amire egyébként az események fényében teljes jogom volt. Sorra jöttek a kisebb-nagyobb problémák, álltak elő a bökkenők, és semmi sem ment zökkenőmentesen, mióta Seraphine összeforrt az életemmel, mióta eltávolíthatatlan része lett annak. Amit szerelemnek hittem, semmi mást nem hozott csak gondokat, fejfájást és szünet nélküli idegeskedést; Seraphine balszerencse volt a javából, és már tiszta szívből átkoztam a napot, amikor gyűrűt húztam az ujjára. Az otthoni feszültség mellett azonban még a munkámmal is meggyűlt a bajom; közeledtek a választások, és habár a pártom nem állt rosszul a népszerűségi felmérések szerint, az egyéni polepozícióm még nem volt biztosított. És ezen a ponton a szálak ismét összefutottak, ugyanis nem volt semmi, amitől annyira tartottam volna, mint a feleségem esetleges ballépései, melyek minden bizonnyal csúnya botrányokat vonnának maguk után, amikkel – ha az ellenzék jól forgatja a lapjait – akár a hosszú munkával felépített karrieremet is porba lehetne döngölni.

Hazafelé tartva legalább két piros lámpán száguldottam át, és türelmetlenségem még hevesebb szitkozódásban tört ki a véget nem érő dugókban rostokolva, mint korábban bármikor. A belváros ma éppen egy karambol következtében dugult be, ami újabb elvesztegetett perceket jelentett; végül majdnem egy órás késéssel gördültem be a garázs előtti kocsibejáróra.

A külváros egyik villanegyedében álló tágas, elegáns ízléssel tervezett házat még az esküvő előtt vásároltam kettőnknek – mert egy marha voltam. Sok szempontból pénzkidobás volt a villa, a hozzá fűzött reményeimet nem váltotta be, és a kényelmen kívül, amit a lakberendezők kiváló munkájának köszönhettem, semmi kellemeset sem találtam a falai között. Nem éreztem magam otthon, mindent Seraphine-re és a házvezetőnőre hagytam. Előbbinek természetesen csak a szeszélyeiről lehetett beszélni, amiket nem is próbáltam korlátozni, míg azok nem sértették az érdekeimet. Eddig ez a felállás tartható volt, de nem sok jóban bíztam.

Megérzés volt ez a gondolatsor vagy csupán a véletlen műve? Az autóból kiszállva fülemet zene hangjai ütötték meg, a ház ablakai pedig fényben fürödtek. Mielőtt beléptem, már pontosan tudtam, mi folyik odabent. Az agyamat a düh köde öntötte el, amint felmértem a terepet: a drága pénzen importált, finom anyagú szőnyegeimen idegenek, közönséges senkik lábai tapostak, akik az én kristálypoharaimból vedelték az alkoholt.

Egy pillanat leforgása alatt megtaláltam a szokatlan, vegyes társaságban a nejemet. Magasról tettem rá, mit csinál; mellé lépve karon ragadtam, és mielőtt felocsúdhatott volna, távolabb vonszoltam az esetleg figyelő fülektől. Mozdulataim kemények voltak, nem finomkodtam, mitöbb talán a kelleténél egy kissé erősebben szorítottam a karját - ellenben arra ügyeltem, hogy mindezt diszkréten tegyem, elkerülve, hogy tucatnyi szempár szegeződjön ránk.

- Mégis mit képzelsz magadról? Mi ez? Kik ezek az emberek? – Még menet közben, a nőhöz közelebb hajolva, szűrtem fogaim közt a kérdéseket. Jelen pillanatban a pokol legmélyebb bugyraiba kívántam Seraphine-t.
 
 




Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Seraphine Valade

Egeret ide és lenyílik!


◮ tartózkodási hely : USA
◮ hozzászólások száma : 4
◮ join date : 2015. Jul. 10.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Seraphine & Stéphane   Szomb. Okt. 17, 2015 3:55 pm





Hamar birtokba vettem a villát, amit Stephane ajándékozott nekem. El voltam ragadtatva tőle, minden egyes sarkán látszott, hogy nekem akart kedveskedni vele, és mi tagadás, a legtöbb részletben eltalálta az ízlésemet. Ami nem tetszett, azt pedig nemes egyszerűséggel kidobtam, vagy lecseréltem.
Hasonló stratégiával kezelem egyébként őt magát is. Most már semmi szükség rá, hogy megjátsszam magam előtte. Az ujjamon ott csillog a több milliós gyűrű, a markomban pedig a karrierje sorsa, mi is lehetne ettől tökéletesebb biztosítás? Nincs többé okom, hogy egy kicsit is tartsak tőle, így a munka után most következhet a jól megérdemelt szórakozás. Minden cseppjét ki akarom élvezni a ténynek, hogy újra arisztokrata vagyok.
Tudom, hogy szúrja a szemét, hogy túlságosan otthon érzem magam a birodalmában, de azt éppenséggel nem mondhatnám, hogy eltitkoltam előtte ezt az oldalamat. Megmutattam neki a bennem rejlő ravaszságot, mielőtt belém bonyolódott volna, nem én tehetek róla, hogy ez csak még inkább hozzám vonzotta, minthogy idejében észbe kapott volna. Mondhatni a saját kielégítetlen vágyai csapdájába esett, nem is az enyémbe.
De ennyit Stephane-ról. Most nincs itt, és nem is nagyon érdekel, mit fog szólni, ha hazahozza az útja. Illetve, dehogynem érdekel.
Mosoly szalad az ajkaimra, ahogy belekortyolok a kezemben ringatott whiskys pohárba, és magam elé képzelem villámokat szóró tekintetét. A cigaretta elegáns fodrokban füstölög az ujjaim között, a zene pedig kellemesen hangosan lüktet a fülemben. Kissé tompítja már az érzékeim az anyag, amit újdonsült ismerőseim hoztak magukkal belépődíj gyanánt, de hogy Stephane is érezze a törődést, szándékosan nyomasincs tablettákat kértem. Csak semmi látványos kábszer, elvégre kímélnem kell az idegrendszerét, semmi kedvem túlságosan hamar özvegy milliomos lenni. Egyelőre sokkal jobban élvezem a társaságát.
Gyere, Stephane, már csak te hiányzol a partira! – vetem hátra a fejem a kanapé támlájára kissé megpihenve. És ekkor mintha csak a hívásomnak engedelmeskedett volna, tényleg megjelenik az ajtóban. Az arca nem a legdiplomatikusabb. Egyenesen felém tart.
Karon ragad, és nem oly’ finoman átevickél velem a szomszédos – néhány árnyalatnyival halkabban zsongó – szobába.
- Na, de Stephane! – Mire lefékez velem, akaratlanul is rálöttyintek néhány kortyot makulátlanul feszülő ingére.
- Azt hittem, ettől jobban fogsz örülni a meglepetés partidnak. Ez a sok ember mind azért jött, hogy... – meg kell állnom kigyönyörködnöm magam az arcában, egyszerűen felejthetetlen – ... hogy egy kicsit megfeledkezz a munkáról. Péntek van, lazulj el egy kicsit.
A whiskyt tartó kezem kecsesen az ajkai felé nyújtom, tudom, hogy ő is ezt a fajtát kedveli. Ahogy azt is, hogy fáradt, és hogy mennyire felpezsdült a vére attól, amit talált, de az indulatokat nem olyan nehéz egy kicsit másabb mederbe terelni. Talán még hasznomra is válik az izgatottsága.
- Különben sem értem, miért vagy mérges. Nem a nagykövetet hívtam – vonok vállat egy apró, bár annál tudatosabb mozdulattal. Meztelen vállam szereti felhívni magára a figyelmet, a félhomály és a fekete, pánt nélküli ruha még inkább kihangsúlyozza fehér vonalait.
- Ők, kérlek, a potenciális szavazóid – kúsznak ravaszkás félmosolyra az ajkaim. Igazán nem mondhatja, hogy nem törődöm a karrierjével.



Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Stéphane Talleyrand

Egeret ide és lenyílik!


◮ tartózkodási hely : Egy lépéssel előtted
◮ hozzászólások száma : 7
◮ join date : 2015. Jun. 24.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Seraphine & Stéphane   Szer. Okt. 21, 2015 6:42 pm


You're poison running through my veins


TAGImádott, ördögi nejem részére ♥
NOTERemélem, tetszik.



Mintha áramütés ért volna, szaladt végig minden sejtemen a düh, amint megpillantottam feleségemet a terem középpontjában; ahogy hanyag eleganciával ült ott, fejét a háttámlához hajtva, egyik kezében whiskys poharat ringatva, a másikban füstölgő cigarettaszálat tartva.

Agyamon egyszerre száguldott végig két gondolat; egyrészt szerettem volna kitekerni a csinos nyakát, amiért magát korlátlan hatalmú királynőnek képzelve a legnagyobb pofátlanságot is szemrebbenés nélkül végigvitte, másrészt a leghatározottabb gyűlölet sem volt képes őt egészen kiszakítani az elmémből, tekintetem most is akaratlanul megakadt rajta, és a szükségesnél egy lélegzetvételnyi idővel hosszabban futottam végig karcsú alakjának vonalán és a szép, de hideg arcán. Erről tett tanúságot az is, ahogy felkarjánál fogva a szomszédos szobába vonszoltam; haragom kifejezéseként zárult fogásom vasbilinccsé, mialatt vágyakoztam is az érintésére, arra hogy a közelemben tudhassam – a fülébe suttogott kérdéseknek más célja is volt, mint a diszkréció; már amennyire arról ilyen közegben beszélni lehetett.

- Ezeket jó feleség módjára te fogod eltüntetni az ingemről – nyitottam, a tekintetemmel mutatva a percekkel ezelőtt még patyolat, most csúnya foltokkal szennyezett ingemre, közben figyelmen kívül hagyva túljátszott felkiáltását.

A következő, abszolút igazságként előadott kitalációján már a felháborodásom kifejezését is túlzott megerőltetésnek éreztem; nem volt mit mondanom arra a könnyed hangra és természetes folyékonyságra, amivel a hazugságot tálalta. Nyilvánvaló volt, hogy meg sem próbálta menteni a szituációt, nemes egyszerűséggel nevetett az arcomba, és minden szava arról árulkodott, hatalmat érez a kezében.

Az ajkam felé közelítő poharat előbb csupán a tekintetemmel követtem, majd az üveget átfonó ujjain végigsimítva a kezembe vettem az aranyló lével telt poharat, hogy aztán szabadon maradt kezemmel a pár lépésnyire lévő ablak fogantyúját ragadjam meg. A következő pillanatban már whisky-eső hullott az ablak mentén sorakozó zöld cserjékre.

- Embereknek nevezted ezeket itt? – tértem vissza Seraphine-hez, kezébe nyomva a már csak néhány arany cseppel szennyezett falú poharat. – Ezek nem emberek, édesem, ezek senkik. Olyanok, amilyen te is voltál, annyi különbséggel, hogy ezek nem is lesznek soha mások. Az olcsó piájukba fognak belefulladni, hacsak nem a tucatnyi embert végigjárt fertőzött tűktől döglenek meg. Csodálom, drágám, hogy te, aki annyira gőgös vagy, a selejttel mutatkozol, amikor a finomabb társaságot is választhatnád. –

Mosoly sejlett fel ajkamon, amint két ujjamat simogató lágysággal végighúztam a nő arcélén. Nem bántam, ha szavaim ütöttek is, habár Seraphine megátalkodottsága, azt hiszem, olyan szilárd volt, hogy ilyen apró sértések a legapróbb hatás nélkül pattantak le róla. Azonban így sem mulasztottam el minél gyakrabban hangoztatni a kettőnk közti különbséget; a rangot, mely mindig is sajátom volt, mely kivételezetté tett.

- Nos, ha értenél a politikához, nem gondolnád, hogy így kell szavazókat nyerni.

A cseresznyeszín ajkak apró, de annál jellegzetesebb görbülete, a bájos ravaszság tükröződése – mindezt akkoriban elragadónak találtam. És bosszúsággal, sőt fokozódó dühvel tapasztaltam, hogy még ma sem tudom hűvös közönyösséggel nézni öntudattal átitatott csábítását; azt, ahogy jelentőségteljesen, mégis szinte észrevehetetlenül hangsúlyozza azt, ami vonzalmat ébreszthet – nos, igen – az áldozatában.

- Nem fázol? Hűvös van, talán fel kellene venned valamit. – A legelőzékenyebb és legudvariasabb hangnemet választottam, csupán a félmosoly maradt meg ajkamon változatlanul: sötéten és lekicsinylően.




Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Seraphine Valade

Egeret ide és lenyílik!


◮ tartózkodási hely : USA
◮ hozzászólások száma : 4
◮ join date : 2015. Jul. 10.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Seraphine & Stéphane   Szomb. Nov. 14, 2015 1:52 pm





Drága férjecském, habár késve, de végül befut a partira. Ó, mi megvártuk, még javában tart a szórakozás, amikor betoppan, és rám vetíti ördögi tekintetét, abban viszont már most biztos lehet, hogy nem fogom könnyen adni neki a győzelmet, ha esetleg be akarná rekeszteni a bulit.
A fogása erős, és az invitálása sem éppen udvarias. – Nem vagyok biztos benne, hogy szeretnéd, ha kék-zöld foltos lenne a karom – viszonzom a fülbesúgást, néhány árnyalatnyival hangosabban, mint ahogy ő tette. Elvégre a zenét túl kell kiabálnom, nemdebár? És én biztos akarok lenni abban, hogy hallja. Esetleg más is.
A whiskym fele az ingén végzi, kivételesen nem volt szándékos, de túlzás lenne azt állítani, hogy bánom. A tekintetem követi az övét, ahogy rámutat az átnedvesedett ingre, az anyag az említett helyen teljesen rátapadt a bőrére, és pompásan kirajzolja feszes mellkasát. Elmosolyodom a szavain.
- És mit szólnál hozzá, ha nem kifejezetten jó feleség módjára nézném meg, mit hetetek az „ügy” érdekében? – a mutatóujjam már ott is korcsolyázik, kanyargós úton végigsimítva-tekergőzve a semmi-anyaggal fedett bőrén. Ujjbegyeim alatt érzem, hogy a hideg whisky libabőrössé tette. Ez az egész jelenet sok-sok képsorozatot idéz az eszembe, megismerkedésünk óta az egyik fő összekötő kapocs köztünk az intimitás volt, ismerem a testét, ismerem a vágyait, és ezen a kettőn keresztül megismertem a lelkét is, amit eleinte annyira rejtegetett. Ezért is sikerülhetett a tervem. De mióta színt vallottam előtte, bizony ínséges idők járnak. Nem mintha nem lennék vele elégedett az ágyban, egyszerűen csak tudom, hogy ez túlságosan nagy adu a kezemben ahhoz, hogy elpazaroljam, vagy ne éljek vele.  
Egy szexuálisan frusztrált férfi, nem rendelkezik olyan vasakarattal, és a koncentrációja is finoman terelgethető. Tudom, hogy akar engem, bármennyire is gyűlöl, ezt nem tudja levetkőzni – sem eltitkolni előlem –, és ettől csak még jobban utálja az egész helyzetet. Én pedig annál jobban élvezem.
Elveszem az ujjam a mellkasáról, majd felnézek rá, mélyen belepillantva acélosan kék szemei gyűrűibe, és finom mozdulattal az ajkaim közé veszem az ujjhegyem, hogy megízleljem róla a whiskyt, amit róla gyűjtöttem be.
- Így is finom – teszem hozzá játékosan, miközben a felé nyújtott poháron gondolkodik. Mintha hezitálna kicsit, legalábbis a tekintete lassú mozdulása, és ezúttal sokkal finomabb érintése erről árulkodik számomra. Végül hirtelen veszi ki az üveget a kezemből és az ablak felé távolodva, drasztikus határozottsággal szabadul meg a zavaró tényezőtől. Bizonyára engem is szívesen az ital után dobna, ha tehetné. Számomra pedig ez is beszédes, mint minden.
- Csak utánad – javítom ki élvezettel, tudom, hogy politikusként rühelli a korrekciókat, de kérem szépen, akkor tessék pontosan fogalmazni. Ha már a whiskymtől megfosztott, belelélegzem a még mindig parázsló cigarettámba, és a kezembe nyomott pohárba pöckölöm a hamut, míg meghallgatom a rögtönzött kampánybeszédet. Vagyis...
- Nem olcsó piát isznak – szúrom közbe ismét, teszek rá, ha hegeli, sőt – mint jó házigazda, az italt voltam kedves én állni. Vagyis te – pontosítok sietve, lám-lám, magamat is javítom én, egy szava sem lehet.
Hagyom, hogy ujjai végigsimítsanak az arcomon, szúrni akar, de ez kevés. A mosolya viszont még mindig elragadó.
- Minden társaságnak meg van a megfelelő előnye és ideje, drágám, ha nem eszerint élnék, nem lennék ma itt. És persze, ha nem kellettem volna neked senkiként – nem mulasztom el odasimítani a végére, talán így már kevésbé érzi magát kivételezettnek. Megvannak neki is ugyanúgy a koszos kis vágyai, ami érdekében hajlandó lejjebb adni az arrogancián, és a szép társaságon, nekem csak ne tartson példabeszédet. Senki sem tudja ezt jobban nálam.
- Igazán? És mégis mit kezdjek a finom társasággal? – futtatom végig rajta a pillantásom egy árnyalatnyival kihívóbban a szükségesnél, majd kérdő tekintetem megállapodik az övében. A célzás immáron csakis neki szól. A politikára vonatkozó megjegyzését elengedem, egy percig sem bánom, ha azt hiszi teljesen ismeretlen számomra ez a terep, viszont az öltöztető szándékaira csábosan-lustán felvonom a szemöldököm.
- Hízelgő, hogy ennyire aggódsz értem – oltom el a cigimet az imént átnyújtott pohárban, amit aztán a kezébe nyomok. Ha nem veszi át, nemes egyszerűséggel csak leejtem. A lényeg, hogy a kezeim ismét szabadságot élveznek, és végig is futtatom ujjaim katonás inggombjai sorozatán egészen a hasa aljáig. – Egy gentleman már rég rám terítette volna az ingét – hajolok picit közelebb a füléhez, hiszen nem áll messze tőlem, és kioldom a legfelső gombját.



Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Stéphane Talleyrand

Egeret ide és lenyílik!


◮ tartózkodási hely : Egy lépéssel előtted
◮ hozzászólások száma : 7
◮ join date : 2015. Jun. 24.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Seraphine & Stéphane   Vas. Dec. 06, 2015 6:59 pm


You're poison running through my veins


TAGImádott, ördögi nejem részére ♥
NOTERemélem, tetszik.



Való igaz, nem engedhettem meg magamnak, hogy feleségem karján szép, színes foltok tanúskodjanak haragomról – mindez azonban nem egyenlő azzal, hogy nem is szerettem volna, ha így történik. Ocsmány dolog kezet emelni egy nőre, de mint tudjuk, az élet nem habos torta, Seraphine-ből pedig hiányzik minden olyan tulajdonság, ami egy nőben tiszteletre, gyengéd megbecsülésre méltó. Nem erkölcsi aggályok tartottak hát vissza attól, hogy ebben a helyzetben ne csupán a karját szorítsam meg egy árnyalatnyival erősebben; ha másból nem is, sötét arckifejezésemből és elfojtott haragtól izzó tekintetemből ki lehetett olvasni gondolataimat, melyek újra és újra megkörnyékeztek, amikor Seraphine arcára siklott a pillantásom.

A helyzet által már egyébként is túlfeszített idegeimet tovább pengette feleségem játszadozása, melynek sikerét nyilvánvalóan alig leplezett bosszúságom jelentette. Így ahelyett, hogy újabb gólt engedtem volna Seraphine kezébe azzal, hogy az ingemre borított whisky-re is hasonlóképpen reagálok, mint a nappali jelenlegi állapotának látványára, hűvös, kényszeredett nyugalmat igazítottam vonásaimra. Ajkaimra hamis, hazug mosoly szaladt, amint a bőrömre tapadt, nedves ingtől libabőrös mellkasomon kalandozó ujjait foglyul ejtve eltoltam magamtól a kezét. Pedig vágytam érintését, talán jobban, mint valaha - házasságunk és az utána következő elhidegedésünk óta ugyanis a szexuális életünk is redukálódott -Seraphine nem közeledett, nekem pedig egy újabb megaláztatással ért volna fel, ha kimutatom gyengeségemet, melyet az általa ébresztett vágy jelentett.

- Nagyon odaadó vagy, kedvesem, de csak az alkohol – és még kitudja, mi - beszél belőled. Nem volna szép, ha kihasználnám az állapotodat. – Hűvösen csengő szavaim ellenére sem tudtam levenni a tekintetem róla, amint finom ajkai körülölelték a whiskyvel átitatott ingemen járt ujját.

Megjegyzését csupán egy félmosolyra értékeltem, sejtve, hogy most is szívesen kiélvezné a szavaim kijavításával felfokozott bosszúságomat. Emellett mindenesetre azt is megjegyeztem, hogy milyen apróságok is megragadták a figyelmét, melyek mellett a többség szótlanul elment volna.

- Ezesetben legalább a vendéglátás minőségére nem lehet panaszuk. – Nem lett volna értelme tovább feszegetnem a témát vagy tovább kritizálni a baráti társaságát, melynek még most is tökéletes koronája volt ő maga. Hiába szakadt ki a névtelenek tömegéből, csupán az úri környezet nem faraghatott belőle valódi ladyt; mindez épp elég indokot adhatna, hogy megvetéssel nézzek rá, ha nem kellene látnom, hogy semmivel sem vagyok jobb nála. Elvégre nálam is csupán addig terjedt ki az arisztokrata lét, hogy annak előnyeit, a gazdagságot és befolyást kiaknázzam; többet nem jelentett.

- De ennek az ideje már lejárt, amikor - hála nekem - kitörhettél a senki létből. – Seraphine a mondandója végére odaszúrt megjegyzésével pont azt mondta ki, amit magam is jól tudtam, de mindig gondosan titkoltam környezetem elől. Ha lélekben is olyan arisztokrata lettem volna, mint a külsőségekben, Seraphine ma nem volna a nejem. Szüleim minden ízükben kékvérűek, házasságukban a család érdekeit szem előtt tartva jártak el, míg én csupán a vágyaimat követtem, amikor pedig ezek szembe mentek szüleim akaratával, velük szakítottam inkább, mint a mindennél magasabbra tartott akaratommal. A hiba ott volt, hogy Seraphine-ben pont az az önzés munkálkodott, ami bennem.

- Illeszkedj be, bűvöld el őket, hogy irigyeljék a szerencsés férjet, akinek ilyen feleség jutott. – Gúnyos mosollyal vettem át tőle a poharat, majd ugyanezzel a kifejezéssel arcomon követtem ujjainak fürge játékát.

Nos, jól tudod, hogy én nem vagyok gentleman, ahogy arra utaltál is az imént. – Vontatottan és halkan ejtettem ki a szavakat, miközben szabadon maradt kezemet derekára simítva közelebb vontam magamhoz. – Mit akarsz tulajdonképpen, drágám?





Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you


Sponsored content

Egeret ide és lenyílik!



TémanyitásTárgy: Re: Seraphine & Stéphane   

Vissza az elejére Go down
 

Seraphine & Stéphane

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Las Vegas :: Külváros-