KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FONTOS!
Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK!
Bővebb információ: ITT
Az új elérési cím: ITT
A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox

Legutóbbi témák
» Muzsika Tv
Darren & Shayaan Icon_minitimeKedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes

» Colors Of Seattle
Darren & Shayaan Icon_minitimeCsüt. Ápr. 07, 2016 7:49 pm by Vendég

» Admin hírek
Darren & Shayaan Icon_minitimeCsüt. Jan. 28, 2016 12:08 am by Danny Doyle Haynes

» Giulia Bianchi
Darren & Shayaan Icon_minitimeVas. Jan. 24, 2016 12:28 pm by Giulia Bianchi

» Avatarfoglaló
Darren & Shayaan Icon_minitimeKedd Jan. 19, 2016 12:40 pm by Vendég

» Elkészültem!
Darren & Shayaan Icon_minitimeHétf. Jan. 18, 2016 11:29 am by Vendég

» Bernadette Ainsworth
Darren & Shayaan Icon_minitimeSzomb. Jan. 16, 2016 3:11 pm by Bernadette Ainsworth

» Minden, ami Las Vegas
Darren & Shayaan Icon_minitimeSzer. Jan. 13, 2016 9:34 pm by Admin

» Avataros oldalak gyűjteménye
Darren & Shayaan Icon_minitimeSzer. Jan. 13, 2016 9:19 pm by Admin

Ki van itt?
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (43 fő) Hétf. Aug. 14, 2023 3:38 pm-kor volt itt.

Megosztás
 

 Darren & Shayaan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Darren & Shayaan Empty
TémanyitásTárgy: Darren & Shayaan   Darren & Shayaan Icon_minitimePént. Ápr. 05, 2013 4:24 pm


Délután hat óra van. El kezdene készülődnöm, de semmi kedvem sincs. Ami azt illeti, semmihez sincsen kedvem, vagyis csak egy dologhoz. Legszívesebben az ablakpárkányban ülnék, egy hatalmas doboz fagyival az ölemben, és egy kanállal lapátolnám magamba a fagyit. Csokis lenne. Azt mondják, a csokitól boldogok leszünk, hogy szerelmesnek érezzük magunkat tőle. Szerintem ez egyáltalán nem igaz. Már volt, hogy egyszerre jó sok csokit megettem, csak mert nem bírtam ellen állni a kísértésnek, és ahelyett, hogy szerelmes lettem volna tőle csak jól megfájdult a pocakom.
Fölvenném a nagy fehér puha bolyhos köntösömet, és a hozzá tartozó mamuszomat, és csak néznék ki az ablakon, kárörvendve azokon, akiknek kint kell sétálniuk az esőben. De hamarosan meg kell erőltetnem magam, és elkészülni, majd kimenni az esőbe. Csak reménykedni tudok abban, hogy mire az óra fél kilencet fog ütni, az eső már eláll, és a szél sem fog fújni. Nincsen ezekkel a természeti elemekkel, ami azt illeti semmi gondom sem, egy átlagos estén, mikor nem kell mennem dolgozni, de mikor kell mennem, akkor csak megnehezítik a dolgaimat. Igaz, most már van vízálló smink is, és ott van az esernyő arra a pár méterre, míg beszállok a ház előtt parkoló taxiba, mégis nagyon tudnak ezek a dolgok bosszantani. Ha pedig nem kell dolgoznom, akkor szívesen sétálok kint az utcán, legyen akár negyven fokos hűség, akár mínusz húsz fok. Olyankor senkit sem érdekel az, hogy ha a hajam kócos lesz a széltől, vagy esetleg egy kicsit elkenődik a sminkem, már ha egyáltalán van rajtam.
Nagy nehezen erőt veszek magamon, és a ruháimat szanaszét dobálva a lakásban veszem le, hogy aztán beállhassak a zuhany alá, és eleinte hideg vizet folyassak magamra, hogy kicsit magamhoz térjek, és felébredjek, majd melegebbre állítom, hogy ne fázzak meg, és rendesen meg tudjak fürdeni meg hajat mosni.
Nem szoktam sok időt eltölteni a készülődéssel, volt már arra is példa, hogy fél óra alatt elkészültem mindennel, de érzem, hogy ez ma nem menne. Ma mindennek idő kell, nem akarok semmit sem elsietni. Pláne nem, hogy ma este új klienssel lesz dolgom, és a cím alapján, amit kaptam arra lehet következtetni, hogy bizony van mit a tejbe aprítania az illetőnek. Vagyis a legkisebb részletekre is oda kell figyelnem, hogy mindenem tökéletes legyen, ha azt akarom, hogy máskor is az én társaságomat keresse, és ne pedig másét. A gazdagok bármikor megtehetnék azt, hogy egy luxus prostit kerítenek maguk mellé, szóval, ha mégsem egy olyan hölgy társaságát keresik, akkor azt valahogy meg kell tartani, hisz az ilyenekből több pénzt lehet kihúzni.
Megszárítottam a hajamat, majd egy laza kontyba kötöttem fel. egy szalag segítségével, vagyis ha a drága kliens úgy döntene, hogy kiengedett hajjal szeretne látni, gyorsan meg lehessen ezt oldani. Sminkeltem, felöltöztem, és indulásra készen is voltam. Pontban fél kilenckor.

A taxiból kiszállva egy hatalmas épület előtt álltam. Az eső szerencsére már elállt, így nem kellett elővennem az esernyőmet arra a pár méterre, míg be nem érek az épületbe. A bejárat mellett portás volt, de nem kellett megállnom, hogy útbaigazítást kérjek, pontos címet kaptam, emelettel és ajtóval együtt. A legfelső emeletre kell mennem. Saját lakásba lettem hívva, ami azt sejteti, hogy az illető férfi egyedül álló, vagy éppen azt, hogy már felesége van, de ettől még fent tart egy lakást, hogy oda hívhassa az alkalmi partnereit. Hogy melyikről van szó az végül is teljesen mindegy, nem szeretek belelátni abba, hogy kikkel is van dolgom, de ez sajnos elkerülhetetlen. Az este végére pontosan tudni fogom, hogy ha van valakije, illetve az összes olyan dologról tudni fogok, amit másoknak nem igazán mondana el, hiszen miért is hívna prostit, ha az egyéb hajlamait az asszonykájával is ki tudja élni?
A lift gyorsan száguld fölfelé, belül lágy zene szól, amitől kissé ideges leszek. Jobb szeretem ha egy ilyen helyen csönd van, hisz akkor bármikor hallhatom, ha valami gond van, de így semmi esélyem sincsen rá. Teljesen ki vagyok szolgáltatva ennek a masinának. Lépcsőzhettem volna, de nem fogok fölgyalogolni a huszadik emeletre, pláne nem egy tűsarkú cipőben.
A liftből kiszállva két ajtót pillantok meg, vagyis két tetőtéri lakás van, minden bizonnyal mind a kettő hatalmas lehet, de ezt hamarosan a saját szememmel is megszemlélhetem. Oda sétáltam a megfelelő ajtóhoz, és bekopogtam, majd vártam. Hamarosan kinyílt, és egy igen jó küllemű férfi állt az ajtó túlsó oldalán. Lehet még sem lesz olyan borzalmas ez az este, mint amilyennek eleve gondoltam? Magas volt majd százkilencven centi, izmos, sportos testfelépítéssel, elegáns öltözetben. Talán el akar majd menni valahova? Remélem nem, mert az azt jelentené, hogy beszélgetnem is kell majd vele, amihez per pillanat semmi kedvem sem volt. Inkább csak menjünk be és essünk egymásnak, hogy minél előbb felmarkolhassam a pénzemet és mehessek haza, hogy aztán azt csináljam, amihez eleve kedvem lett volna. Fagyival az ablakpárkányban kuporogni.
Félre áll az ajtóból, és egy megnyerő mosolyt villant.
- Kérem fáradjon beljebb. - bemegyek a lakásba, a hátam mögött becsukódik az ajtó. Megfordulok, és kézfogásra nyújtom a kezemet.
- Shayaan Ashraf vagyok - mutatkozom be. Kézfogás helyett egy kézcsókra húzza a kezemet.
- Joseph. - Mutatkozik be, nem mond vezetéknevet, de nem is érdekel, hogy hogy hívják. - Mondja drága, nem ismer véletlenül egy Darren Hawkins nevű férfit?
- De igen. Miért, számít ez?
- Oh, nagyon is számít.
- csettint egyet és az egyik szobából két nagydarab férfi jön elő.

Mindenem fáj. A karom, a lábaim, az arcom, a nyakam, még ott lent belül is fáj. De az is, ha csak levegőt veszek. Egy kocsiban vagyok, ami hamarosan fékezni kezd, majd meg is áll. Kinyílik az ajtó, és kivesznek a hátsó ülésről. Az érintéstől össze rezzenek, de nem merek megszólalni, hogy hagyjanak békén, félek, akkor csak még tovább bántanának, pedig én nem csináltam semmi rosszat sem. Egy ajtón megyünk be, kilesek eddig behunyt szemhéjaim alól, és egyből felismerem azt, hogy hol is vagyunk. Mi a szöszért hoztak ide? Lépcsőn visznek fel a megfelelő emeletig, majd letesznek az ajtó elé a földre. Bekopog az ajtón, majd elindul lefelé a lépcsőn. Amint eltűnik a látóteremből megpróbálok felállni, hogy én is elmehessek innen. Nem akarok itt lenni. Nem akarok vele találkozni, és legfőképpen azt nem akarok, hogy Darren ilyen állapotban lásson. Mikor nem vagyok a legjobb formámban. Felállnék, de a lábaim nem bírják el a súlyomat, és össze esek, majd feljajdulok, mert még jobban kezdett el fájni mindenem. Nem akarok végig nézni magamon, félek a látványtól ami fogadna, hisz egészen biztos, hogy több helyen is vörös foltok éktelenkednek bőrömön, amik holnapra a szivárvány minden árnyalatában fognak díszelegni.

Tag: Darren <3 || Szavak: 1067 || Notes: remélem tetszik :$




Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Darren & Shayaan Empty
TémanyitásTárgy: Re: Darren & Shayaan   Darren & Shayaan Icon_minitimeVas. Ápr. 07, 2013 12:43 pm

Távoli hangként érkezett az ajtó felől érkező tompa kopogás, amelyet félálomban nehezen voltam hajlandó felfogni, egy kissé megemeltem a fejemet, hogy biztos legyek benne, hogy valóban onnan érkezik-e, szemeimet reflexszerűen nyitottam ki, azonban a feketeségen kívül nem láttam túlságosan sokat. Végül ahelyett, hogy rávettem volna magam, hogy felkeljek, inkább magamra húztam azt az átkozott paplant, majd pedig lustán átfordultam a másik oldalamra egy halk nyögés kíséretében, a rozoga kanapén, ami még mindig annak a jól sikerült bulinak az emlékképeit viselte magán – nem igazán volt kedvem megcsináltatni, a kényelme pedig amúgy is megmaradt, így aztán még értelmét sem különösebben láttam.Jó ez így, nyugtatgattam meg magamat ismét, bár teljesen fölöslegesen, ugyanis ennél nyugodtabb nem igazán lehettem, főleg mert a tegnap este ledöntött pia mennyiségének köszönhetően igencsak tompán működött az agyam, szerencsére a fájdalom valamikor a délután táján elillant, így most már nem igazán gyötört semmi a hányingeren kívül – szerencsére, már ez sem volt túlságosan jelentős, így inkább csak feküdtem és meredten bámultam ki az ablakon, amit nem takart függöny, valahogy arra sem volt időm, de lássuk be, hogy ez sem zavart eddig különösebben, habár volna mit javítani a lakás állapotán vagy legalább is valamivel otthonosabbá tenni, mondjuk az is teljesen fölösleges lenne, főleg ha nem is igazán tartózkodom itthon, csak ha muszáj egy-egy véletlen folytán, mondjuk már két napja nem is mozdultam ki, nem igazán volt kedvem, egész nap a chipseket zabáltam és a tévét néztem, volt mit bepótolnom, ugyanis volt pár olyan műsor, amit még életemben nem láttam, végül egész nap a Baywatch-ot néztem, kifejezetten szórakoztatott, örök klasszikus volt és amilyen mákom volt egész napos maratont tartottak ergo volt mivel punnyasztanom az agyamat, a már amúgy is kásás állapotán segítve.
A tompa puffanásra és jajdulásra felkaptam a fejemet, majd összevont tekintettel meredtem a fehér ajtóra, ugyanis gyanúsnak tűnt ezzel együtt a kopogás, ráadásul pontosan az én ajtóm előtt, mégsem volt nagyon energiám felkelni, hogy megnézzem mi is az. Minden bizonnyal az egyik részeg szomszéd, aki már a beszédre sem különösebben képes – persze, ezt hamar elvetettem, mert aki ennyire részeg az már nem is igazán áll fel inkább csak a földön fekszik, én pedig nem vagyok mentőszolgálat, hogy bárkinek is segítsek, magamon kívül, kérés nélkül, ha nem muszáj.
Végül mégis csak győzött a halványan pislákoló lelkiismeretem, így feltámaszkodtam, majd leszálltam az ágyról, vakon botorkálva próbáltam eljutni az ajtóig, út közben egyszer belerúgtam egy pohárba, de az most is várhat – mint mindig. Nagy nehezen megkerestem a kulcsot a zárban, majd lassan fordítottam el, először persze a rossz irányba, miután egy kicsit megrángattam az ajtón rájöttem, hogy nem egészen ez a helyes irány – fogalmam sincsen, mi ütött ki ennyire, de az biztos, hogy valamelyik bogyó nem csak szimpla altató volt, vagy éppen az alkohollal együtt ilyen baráti a hatása, más különben már itt rágnának a bogarak. Elfordítottam a másik irányba, majd ráérős mozdulattal nyitottam ki az ajtót, ami persze a szemeim elé tárult, arra semmiféleképpen nem számítottam...
– Shayaan – idegesen lépek hozzá oda hozzá, majd rögtön le is guggolok, aztán pedig óvatosan igyekszem megfordítani, persze én már csak tudom, ha valakit így összevernek, akkor szinte nincs olyan pont a testén, aminek az érintése során ne fájna valamilyen testrésze. Aggódva próbálom a lehető legóvatosabban felnyalábolni, ami szerencsére nem egy komoly kihívás, végtére is nincsen nagy súlyban, én pedig rendelkezem némi izomzattal...
Magam mögött a lábammal lököm be az ajtót, majd igyekszem felkapcsolni a lámpát, ugyanis nem lett volna most túlságosan szerencsés, ha elnyalok valamiben, így miután fény lett a helyiségben, nem foglalkozva annak elhanyagoltságával vágtatok át rajta, egészen a szobámig, ami jóval nagyobb rendről árulkodott jelen pillanatban, mint a lakás többi része, végtére is erre a részre különösen egyelek. – Mindjárt visszajövök – magamra erőltetek egy amolyan biztatónak szánt mosolyt, azonban ez nem igazán jött össze, inkább kimentem a fürdőbe, ahol a lehető leggyorsabban igyekeztem előkeríteni a kötszereket, sebtapaszokat és a jódot.
A tükörbe pillantva én sem néztem ki túlságosan fényesen, hiába aludtam szinte éjjel nappal, ugyan olyan fosul festettem, mintha nem aludtam volna semmit sem, mellesleg eléggé úgy néztem ki, mint aki szét van zuhanva, mégsem érdekelt ez most, hiszen Shayaan-t összeverték, ahhoz pedig nem kell egy Einstein-nek lenni, hogy rájöjjek arra, hogy a saját lábán képtelen lett volna ide jönni – tekintve a legutóbbi találkozásunk vége, nem egészen úgy sült el, ahogy kellett volna, vagyis úgy ahogy én akartam, de az nem éppen egy happy end lett. Visszatérve, minden bizonnyal ide hozták... valaki, aki nem hiszem, hogy szívleli a fejemet –, ami lássuk be, hogy nem éppen meglepő.
Dühödten vágtam a falhoz a kezembe akadó első tárgyat, ami egy üvegpohár volt, benne egy fogkefével, nem lettem tőle sokkal nyugodtam, szívem szerint még egy párszor megismételtem volna a mozdulatot, így inkább visszaindultam a nőhöz a felszereléssel együtt. Rossz volt így látni, még rosszabb, mint amikor legutóbb elváltunk – akkor még fogalmam sem volt arról, hogy van még annál is rosszabb, most már tudom, hogy igenis van. Talán nem kellene, de igenis magamat hibáztattam azért, hogy most itt van, nem mellesleg ilyen állapotban.
– Mi történt? – kérdeztem fojtott hangon – mindent tudni akarok – jelentettem ki jóval határozottabb hangon, különben sincsen abba a helyzetben, hogy esetleg visszakozzon – utána hagylak pihenni – tettem még hozzá, ha mással nem is ezzel talán mindenképpen meggyőzhetem, ha nem, akkor kénytelen vagyok máshogy kezelni a helyzetet, ami annak ellenére, hogy így elbántak vele, nem fog visszatartani.
Óvatosan tisztítottam le az arcát először csak vizes ronggyal, ugyanis több helyen is felrepedt az ütések nyomától, ami miatt a gyomrom szinte állandóan görcsben állt, ahogy ránéztem, nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy mi történt vele, összeverték, kegyetlenül, talán órákon keresztül is kaphatta az ütéseket, vagy talán két verés között megálltak egy kicsit pihenni, így ringatva őt abba a hitbe, hogy mindennek vége – egy ideig, aztán újra kezdték, mivel sajnos nem vagyok orvos nem igazán tudtam megítélni, hogy mennyi ideje történhetett ez, minden bizonnyal nem lehet több két-három óránál... Fogalmam sincsen. Próbáltam valamilyen jellegzetes nyomot találni, ami egy-egy személyre illett – gondolok itt olyanra, mint például egy fojtásnyom, esetleg egy vágás valahol valami által, de semmi. Nem találtam az ég világon semmi erre utaló nyomot, ami arra engedett következtetni, hogy nem ez az első ilyen esete az illetőnek.
Fogaimat összeszorítva próbáltam újra a jelenbe koncentrálni, nem ment különösebben. Nagyjából sikerült megtisztítanom az arcát a vértől, igyekeztem úgy, hogy fordítani a törülközőt, hogy ne lássa, nem tudom, hogy mennyire van tisztában azzal, hogy hogyan néz ki, de sejtéseim szerint nem igazán.
Elővettem egy vattapamacsot, amire nyomtam egy kis jódot.
– Ez csípni fog – szavaim üresnek hatottak, nem véletlenül, ezzel ő is tisztában kellett, hogy legyen, végtére a vizes törülközőnél is felszisszent néha.

[You must be registered and logged in to see this link.] ; 1087 ; nem a legjobb, bocsi Embarassed
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Darren & Shayaan Empty
TémanyitásTárgy: Re: Darren & Shayaan   Darren & Shayaan Icon_minitimeVas. Ápr. 14, 2013 12:34 am


El akarok tűnni. Egy másik helyre kerülni, egy olyan helyre, ahol nyugalom van, és egy hatalmas puha, meleg francia ágyon fekhetek, mindenféle fájdalmak nélkül. A megalázottság érzése nélkül. De ez csak álom, én pedig most nem álmodhatok, mikor a valóságban úgy érzem magamat, mint akin átment egy úthenger.
Próbálom össze szedni az erőmet, hogy fogjam magam, fölálljak, és elsétáljak, de egyenlőre még nem vagyok képes ilyen intenzív mozgást véghezvinni, hisz néhány mélyebb lélegzetvétel során is már fájdalom nyilall a mellkasomba. Mégis összeszedem magamat, és lassan emelem egyik kezemet a számhoz, és végighúzom ajkaimon ujjaimat, majd megnézem őket. Az ujjbegyeim pirosak, és ragacsosak, de nem a rúzsomtól. Fémes ízt is érzek a számban, ami csak alá támasztja azt, amilyen következtetésre jutottam az előbb. Ez bizony vér. A saját vérem. Ajkaim nem csak felrepedtek, és véreznek, de be is dagadtak, legalább is egy simításból ennyit tudtam leszűrni, nem fogom leellenőrizni, hogy jól gondolom e.
Nem tudom, hogy pontosan mit csináltak velem, vagyis egy részére emlékszem, nagyon is jól, de van olyan, amire nem, és lehet, hogy olyankor tettek bennem maradandó károkat, amikor nem voltam magamnál. Ha tényleg lesz olyan sérülésem, ami esetleg nem fog nyom nélkül begyógyulni, akkor nem tudom, mit fogok kezdeni az életemmel. Hisz csak a testem van, abból élek, ha azt tönkre teszik, akkor úgymond alá is írták a halálos ítéletemet, mert kinek kellene egy olyan kurva, aki nem tökéletes? Az emberek a pénzükért elvárnak bizonyos dolgokat, esetemben azt, hogy ne legyen semmi hibám se. De így? Ha egy kisebb heg marad, már akkor is vége a karrieremnek, és csak reménykedni tudok, hogy hamarosan sikerül végre rendes munkát találnom. Haza már nem mehetek, az a lehetőség már réges rég elszállt, hogy az apámmal lévő ellentétünk valahogy rendeződik. Magamra maradtam, annyira még nem vészes a helyzet, hogy olyan helyzetekhez kezdjem hasonlítani jelenlegi állapotom, mintha egy sivatagban lennék egy kulacs víz nélkül, de ha így folytatódik, akkor még akár egy olyan helyzetbe is kerülhetek.
Próbálom megerőltetni az izmaimat, hogy föl tudjak tápászkodni, és hazamenni, de nem megy. Az adrenalin már régen eltűnt a szervezetemből, és csak a fájdalom maradt hátra, tehát egyáltalán nem fogok olyan bravúros trükköket bemutatni, ilyen állapotban, mint amiket a filmekben szokás. Pedig úgy minden sokkal egyszerűbb lenne, de nem én vagyok a meséből Mr. Irdatlan, sőt még az a nyavalyás macskanő sem vagyok.
Reménykedni egyedül abban tudok, hogy Darren vagy nincsen itthon, vagy pedig már régen alszik, és csak akkor fogja kinyitni legközelebb az ajtaját, amikor nekem már hűlt helyem lesz, de nem meglepő módon nincsen szerencsém. A kulcs zörögni kezd a zárban, majd hamarosan nyílik is az ajtó, én pedig azt kívánom bárcsak láthatatlan lennék.
Összeszorítom ajkaimat, mikor fölemel, megpróbálok csöndben maradni, hisz ha nem kezdek el nyögni meg hörögni a fájdalomtól, akkor talán nem tűnik fel neki, hogy mennyire is fájhatnak a sérüléseim, és hamarabb elenged. A folyosón lévő kellemes félhomályból egy fény árban úszó szobába megyünk, majd átvisz valahova, és letesz egy ágyra. Legalább is gondolom, hogy arra, mert míg cipelt, addig nem csak a szám volt csukva, hanem a szemeim is.
Mikor kimegy a szobából, akkor körül nézek, hogy jól tippeltem e azt illetően, hogy hova hozott, és igen. Oh, ez az ágy... rengeteg kellemes estét töltöttünk itt egymásba gabalyodva. Kellemes emlékek, pont olyanok, amikre most nem szabad vissza emlékezni, hiszen most mérges vagyok Darrenre. El akarok innen menni, mérgesnek lenni rá. Miért nem tudott volna kint hagyni a folyosón? Hiszen én csak egy prosti vagyok, akivel nem szabad törődni, mivel, legalább is szerinte életem végéig prostituált maradok. Szavai még most is visszhangoznak a fejemben, pedig már próbáltam kiverni őt onnan.
- Nem mondok semmit sem. El akarok menni innen. -- Hangon nem éppen erőteljes. Igazából meg sem közelíti azt a határozott hangszínt, mint ahogy mondani szerettem volna neki a szavakat.
Elkezdte letörölni az arcomról a vért, ekkor újra becsuktam a szemeimet, hisz nem akartam látni azt, hogy a törölköző mennyire is színeződik el, valamint Darren arcát szem néztem szívesen, hisz számtalan ellentétes dolog jutott eszembe vele kapcsolatban. Inkább próbáltam vissza emlékezni arra, hogy pontosan mi is történt velem az éjszaka, illetve azt latolgattam, hogy mikor tudok legközelebb dolgozni.
- Tényleg nem kell ezt csinálnod. Nem akarom, hogy ezt csináld, csak hívj nekem egy taxit és már itt sem vagyok. - Felszisszentem, mikor hozzám ért azzal a nyavalyás vattapamaccsal. Csípte a pamacson lévő szer a sebeimet, legszívesebben elküldtem volna Darrent melegebb éghajlatokra, amiért még fokozza a kínjaimat. Lehet, hogy ezzel igazából csak segíteni akar, de most nem akarok segítséget. Tőle nem, hiszen ez egy kedves gesztus, és a múltkor pedig egyáltalán nem volt velem kedves. Talán skizofrén, azért viselkedett akkor másként? Ennek azért kicsi a valószínűsége.
- Miért csinálod ezt? - kérdezem, közben kitapogatom a zsebemben a telefont, majd előveszem, de a kijelzője teljesen be van törve, látom, mert megnéztem, de ezt akár ki is tudtam volna tapintani. Szuper, taxit hívni már nem fogok tudni. Rá vagyok utalva arra, hogy majd Ő hív nekem. De nem fog... sejtem... tudom....

Tag: Darren <3 || Szavak: 826 || Notes: Bocsánat a késésért! :$




Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Darren & Shayaan Empty
TémanyitásTárgy: Re: Darren & Shayaan   Darren & Shayaan Icon_minitimeVas. Ápr. 14, 2013 9:36 pm

– Beszélhetünk másként is – jelentem ki közel sem annyira kedves hangon, mint ahogyan az ebben az esetben elvárható volna, de nincs kedvem harapófogóval kihúzni belőle minden egyes kibaszott szót, hogy elmondja mi is történt vele egészen pontosan, valamint hogy ki tette vele. Jelen pillanatban alig van olyan terület a testén, ami nem fájna egyetlen érintésre sem, így viszonylag hamar beszélni kezdene, ha egy kicsit jobban megszorítanám a karján vagy bárhol máshol, az pedig már más kérdés, hogy még így sincsen gyomrom bántalmazni őt, pedig múltkor szóban megtettem, méghozzá elég durván és elutasítóan, gondolom ezért sem igazán van kedve velem beszélgetni és ezért akar annyira menni, mert nyilván jelenleg nem igazán várja semmilyen munka, azt leszámítva, hogy itt pihenjen egy ideig. – Mondd csak, szépségem, és hogy akarsz elmenni, az ajtóig nem tudod megtenni azt a két métert, nem beszélve arról, hogy a lépcsőn sem valószínű, hogy gurulás nélkül tudnál lemenni, ez elég nyomós érv, hogy itt maradj a társaságomban.Amihez most semmi kedve nincsen, emlékeztetem magamat fejben. Felmerül bennem a gondolat, hogy hívjak neki egy taxit, aki remélhetőleg biztonságban hazaszállítaná, de ki tudja, hogy nem-e az is annak az illetőnek az embere, aki ilyen csúnyán helyben hagyta. Hazavihetném esetleg én is, de nem valószínű, hogy ott is tudnám hagyni, egész éjszaka pedig nincs erőm egy autóban ücsörögve őrködni, várva, hogy esetleg valaki megtámadja az otthonában. Szóval, akárhogy nézzük, az a legbiztonságosabb, ha marad, mert valószínű a támadó vissza fog térni előbb vagy utóbb, még pedig azért gondolom ezt, mert kicsi az esélye, hogy a kedvenc... prostimat verik meg, és merő véletlenségből a ki tudja hány százezer ajtóból álló Las Vegasban pont az én ajtóm elé teszik le. Különben sem hiszek a véletlenekben, főleg ami ilyen átlátszó.
Igyekszem óvatos lenni, de hiába, ettől függetlenül legalább annyira fájhat, mintha nem finomkodnék egy csöppet sem, lehet végtére is az lenne a legjobb megoldás, ugyanis akkor gyorsabban tudnék haladni és a fájdalom, noha erősebb lenne, de legalább hamarabb megszűnne.
– Én pedig nem akarom, hogy véletlenül is történjen veled valami, úgyhogy maradsz, akár akarsz, akár nem! – Szinte elrejteni sem lehet a hangomban csengő dühöt, amit nem akarok egy kicsit sem fékezni, legszívesebben az első embert, aki csak érintőlegesen is, de felelős ezekért a sebekért, elevenen belezném ki, aztán pedig bedobnám valahova a patkányoknak. Jelen pillanatban pedig egy cseppet sem tudott érdekelni, hogy mennyire is ellentétesen viselkedem vele szemben, fene sem gondolta volna, hogy újra találkozunk, ráadásul azt végképp nem, hogy így... Ha mást dobnak az ajtóm elé, akkor megpróbálnám csak ellátni a sebeit, miközben hívnék egy mentőt, hogy mihamarabb megszabaduljak az illetőtől, de... ő mégis csak más. Egyrészt, mert nem csak egy szimpla idegen, másrészt pedig, mert szerintem az én dolgaim miatt történt meg mindez, amolyan figyelmeztetés, hogy ügyeljek a dolgaimra, különben rossz vége lesz, hiszen... nem így szokott lenni? A legnagyobb ellenségeink mindig rájönnek a legnagyobb gyengeségeinkre, az enyémre pedig nem volt nehéz, végtére is nincsen házam, ezt is bérlem – bár elég drágán –, családom... na, azt sem mondhatnám, hogy van, ugyanis az anyám egy prosti, akivel nem igazán foglalkozom, az apámat nem ismertem, a féltestvéremet pedig csak egy párszor megdugtam így elég felületes a kapcsolatom vele, valamint se kutyám, se macskám, barátok... az mégsem fáj annyira, így végső soron, kizárásos alapon maradt az a személy, akivel szinte a legtöbb időt töltöttem az elmúlt időkben, ez a szerencsétlen pedig Shayaan volt, aki most itta meg a levét annak, hogy ismer engem... ha pedig nem tudom meg mit akar az illető, nem biztos, hogy ennyivel megússza, csak tudnám, hogy ki tette...
Miért is reméltem, hogy megúszom a kérdést? Szegezem magamnak a kérdést, de sajnos teljesen hiába, választ ugyan úgy nem kapok. Végül megrázva magam teszem le a kis dobozt az éjjeliszekrényre, ugyanis valamennyire sikerült rendbe rakni az arcát, ugyan duzzanatoktól és sebhelyektől nem mentes, de rendbe fog jönni, legalább is amennyire én meg tudom ítélni.
Reakció gyanánt mégis csak megrántom a vállamat, fejemet rázom, őszintén szólva ha tudnám is, akkor sem biztos, hogy akarnék erre a kérdésre válaszolni.
– Nem akarom, hogy bajod essen – válaszolok végül, végtére is ez tűnt a legjobb válasznak, amit mondhattam. Előállhatnék még mindenféle szarsággal, hogy ha most nem ismerne, akkor nyilván ez nem történt volna meg – biztos, hogy nem, vagy legalább is elég kicsi lett volna rá az esély, meg aztán hiába jönnék azzal a dumával, hogy igen az én hibám – még ha részben az enyém is – azzal sem oldanák meg tulajdonképpen az ég adta világon semmit sem.
Mindenesetre, önző módon annak kifejezetten örülök, hogy a telefonja beadta a törülközőt, mert így csak akkor tud elmenni, ha én azt úgy gondolom, ergo ki van szolgáltatva nekem.
– Amiket múltkor mondtam... – kezdek bele, de rápillantva szinte rögtön el is akadok, így inkább felállok, hogy az ajtóhoz sétálok, mert úgy éreztem rá kell gyújtanom, a lakásban meg utálok dohányozni. – Sajnálom, tényleg, de ne kérdezd, hogy miért mondtam – nem akartam rá válaszolni, így inkább kimentem, hogy rágyújtsak egy szálra, esetleg kettőre..., de mivel nem találtam meg a dobozt két percnél tovább meg most nem igazán volt kedvem keresgélni, komótos léptekkel vettem a szoba felé az irányt, az ajtóban álltam meg, aminek kényelmesen támaszkodtam neki.
– Kérsz valamit enni vagy inni?
Iszonyatos hülyén éreztem magam, eddig azt hittem ez csak a filmekben lehetséges – mármint a helyzet –, de most rá kellett jönnöm, hogy nem és a való életben, ha lehet még gázabb, mint ott.

# 885
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Darren & Shayaan Empty
TémanyitásTárgy: Re: Darren & Shayaan   Darren & Shayaan Icon_minitimeVas. Ápr. 21, 2013 12:42 am


Jó kérdés, ugyanis fogalmam sincs, hogy hogyan tudnék kimenni a lakásból, aztán le a lépcsőn, hogy beülhessek egy taxiba. Hisz a fenébe is! Még csak fölállni sem tudtam, vagy arrébb csúszni, mikor még kint voltam az ajtó előtt. Most még nagyobb távolságot kellene megtennem, amire egészen biztos nem lennék képes. Talán mégis meg kéne próbálnom, hogy aztán a fájdalom olyan mértékig elviselhetetlen legyen, hogy az elmém föladja a küzdelmet, és elájulnék, vagy csak sokkot kapnék. Egyik sem valami jó, de legalább nem kellene azt a szégyent éreznem, ami most átjárja belsőmet.
- Esetleg te kivihetnél oda, vagy a taxisnak fizetnék pluszba, hogy jöjjön fel értem, majd a lakásomnál pedig vigyen be a szobámba. - Tudom, ez esélytelen, hisz Ő nem fog elvinni sehova sem, legalább is nagyon úgy tűnik. A taxi társaságnál pedig szólnom kellene, hogy ne egy nyeszlett ötvenes-hatvanas éveiben lévő embert küldjenek, hanem egy olyat, aki fel tud emelni, és nagyobb távolságot képes megtenni velem. Esélytelen. Plusz a ruhájukat is valószínűleg bepiszkolnám, mivel egészen biztos, hogy egy két sebem újra elkezdene vérezni a cipelés hatására. Marad az a lehetőség, hogy várom, hátha Darrennek megjön az esze, és meggondolja magát, és akkor haza visz. Ő is csak jól járna ezzel, hiszen akkor nem kellene velem foglalkoznia, csinálhatná tovább azt, amit eddig is, ami valószínűleg az alvás volt tekintve, hogy már igen csak későre jár, és ahogy észrevettem senki sincs itt rajtunk kívül, vagyis nem egy nővel töltötte az estéjét.
- Miért csinálod ezt? Hiszen én csak egy prosti vagyok, akivel nem kell foglalkozni. Ilyen állapotomban még a hasznomat sem tudod venni, hogy csillapíthasd esetleges vágyadat. - Halkan felnevetek, ami hamarosan egy nyögésbe megy át. A mellkasom nem igazán örült annak, hogy intenzívebb mozgásnak volt kitéve. A legjobb az, ha nyugton maradok, és nem mozgok. Pedig hamarosan muszáj lesz, mert érzem, hogy piszkos vagyok, és ez kimondottan zavar.
A hangjából kicsengő dühöt nem értem. Rám haragszik talán? Mi rosszat tettem én? Hiszen nem én akartam, hogy az estém így alakuljon, sőt ha tudom, hogy hova akarnak hozni talán megkíséreltem, volna kiugrani a kocsiból, már ha lett volna hozzá elég erőm. Nem akartam, hogy ilyen állapotomban lásson. Hogy így emlékezzen rám. A múltkor mikor elváltunk a külsőm tökéletes volt, nem volt csúfítva különböző sebekkel és foltokkal. Úgy kellett volna megmaradnom az emlékezetében, nem pedig így… csúnyán. Igaz nem láttam magam tükörben, de tudom, hogy miket tettek velem, és nem kell hozzá sok képzelő erő, hogy kitaláljam vajon milyen nyomokat is hagyott testemen az a pár óra szenvedés, amit abban a lakosztályban kellett elviselnem.
- Nem gondolod, hogy ezzel egy kicsit elkéstél? Hiszen már bajom esett, ráadásul, ahogy ki tudom következtetni miattad történt mindez. -- Hisz, ha nem miatta, akkor miért hoztak volna az Ő lakása elé? Hangomból némi cinizmus és gúny hallatszódhat ki. Annyira szerencsétlen ez a helyzet. Ő nem akar elengedni, én menni akarok. Nem akarja, hogy bajom essen, pedig már rég túl vagyok, a fizikai sérelmeken. Bánnom kéne. Bánnom kéne azt, hogy anno megismertem. Azt, hogy olyan sokszor voltam vele, pedig szimplán mondhattam volna neki nemet is, pláne akkor, amikor már nem csak egy kliens volt a számomra, hanem elkezdett az is érdekelni, hogy vajon milyen ember lehet. Amikor már nem csak az foglalkoztatott, hogy milyen szerető is Ő… a francba! Az egészet elszúrtam! Igazán lehetett volna több eszem, hogy egy bizonyos távolságot megtarthassak tőle, de nem. Pedig… akkor most nem feküdnék az ágyán, és nem pompáznék holnap a szivárvány összes színében.
Kiment a szobából mielőtt bármit is válaszolhattam volna neki, mivel utána menni nem igazán tudok, ezért kénytelen voltam türelmesen megvárni amíg vissza jön.
- Ne kérj bocsánatot! Rendben? Az emberek már csak ilyenek. A szemükben az, aki kurva volt, az mindig is az marad. Te csak kimondtad azt, amit mindenki gondol. Nekem meg le kellett volna nyelnem, de nem ment, ez van. - Fáj kimondanom a szavakat, hisz ezzel azt sugallhatom neki, hogy Ő teljesen ugyan olyan, mint azok a kliensek, akikkel egy esetleg két éjszakát töltöttem el, pedig… Áh, mindegy is. Idióta helyzet ez, amiért csak is én vagyok a felelős.
- Nem vagyok éhes, se szomjas, viszont ha már ilyen segítőkész kedvedben vagy, nagyon tudnám értékelni, ha segítenél letusolnom. Le akarom mosni magamról a ma estét. - Hiszen az egy dolog, hogy a ruháim rajtam vannak, az nem jelenti azt, hogy egész este rajtam is voltak. Ami azt illeti egyáltalán nem emlékszem arra, hogy mikor is kerültek rám vissza ruháim. Válaszát meg nem várva kezdek el mozogni. Ez még megy. A nadrágom elejéhez viszem a kezeimet, majd kigombolom, lehúzom a cipzárt. Megemelem kissé a csípőm, hogy le tudjam magamról tolni a felesleges ruhadarabokat. Egészen combközépig toltam le magamról a felesleges ruhadarabokat. Ha Darren segíteni akar, akkor innen már könnyen le tudja majd venni rólam őket. A mozdulat közben többször felszisszentem, és halkan felnyögtem, hisz, ahogy a ruha durva anyaga végig siklott érzékeny bőrömön nem volt egy felemelő érzés.
Nagy nehezen erőt vettem magamon, és felültem. Nem tudom honnan szedtem ennyi erőt, de véghezvittem a mozdulatsort, majd a pólóm alját megragadva gyorsan lerántottam magamról a felsőmet. Grimaszoltam, ajkaimat összeszorítottam, de szerencsére ezt nem láthatta, mert a póló eltakarta az arcomat.
Nem néztem végig testemen, nem akartam látni azt ahogy a hasamon és a mellkasomon vékony vörös csíkok keresztezik, amik arról árulkodhatnak, hogy valaki egy vékony pengével szántotta végig a bőrömet, valamint a véraláfutásokat sem, amik az ütések és rúgások által keletkeztek testemen. De lejjebb seb jobb a helyzet, nem csak a felsőtestem díszíti rászáradt vér, hanem a combjaimat is, mind a külső, mind a belső combjaimat, amik nemi erőszakra engednek következtetni. Ó igen, annál nagyon is magamnál voltam.

Tag: Darren <3 || Szavak: 932 || Notes: remélem tetszik :$

Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Darren & Shayaan Empty
TémanyitásTárgy: Re: Darren & Shayaan   Darren & Shayaan Icon_minitimeVas. Ápr. 21, 2013 8:41 pm

Csak álltam ott az ajtónak támaszkodva, mint egy bamba hülye gyerek, aki mintha csak arra várna, hogy a szájába röppenjen azaz átkozott kövér galamb, tudatom legmélyére talán elért a kérdése, azonban valamiért megmozdulni sem voltam képes, talán éppen azért, mert tudtam, hogy miattam van most ilyen állapotban, hiszen kegyetlenül helyben hagyták, s ahogy egyre több ruha került le róla, egyre nyilvánvalóbbá váltak számomra is, hogy mit tettek vele, szinte egyetlen épp testrésze sem maradt gyönyörű barna bőrén, amelyen jó pár éjszakán át simítottam már végig, kedvemre, ahol csak akartam, voltaképpen ha úgy vesszük minden alkalommal örömmel szórtam rá a pénzt, főként, mert tisztában voltam azzal, hogy soha nem csalódok benne, mindig azt nyújtotta, amit elvártam, olykor még jóval többet is, a gondolat pedig, hogy másokkal is hetyeg, egyszerűen felbosszantott, de elviseltem, mert ez a munkája, ha jókor van jó helyen, valószínű, hogy többre is vitte volna, mint hogy az egyik ősi munkát űzi, hiszen szép, emellett még az esze is a helyén van, ha egy kis mázlija van az életben, akkor nem itt köt ki, nem prostiként, ahol az olyan elfuserált seggfejek, mint én, még inkább tönkre teszik az életét... Igen, ezt most én basztam el, de nagyon és őszintén megmondom, rohadtul nem tudom, hogy miért, de tényleg felelősnek érzem magam, pedig még nem is tudom, hogy miattam történt-e, mert baszik mondani bármi hasznosat, amivel esetleg megkönnyíteni az én helyzetemet is, miszerint felelősnek érezzem magam, avagy sem, bár voltaképpen tök mindegy, mert amúgy is egy pöcsfejnek érezném magam, nem számítottam arra, hogy ilyen hamar találkozunk azután az incidens után, persze való igaz, hogy egy jó párszor elképzeltem, hogy miként fog ez lezajlani, azonban eszemben sem volt, hogy esetlegesen így fog megtörténni.
Hosszas percek után, végül összeszedem magam, mozdulataim egyáltalán nem olyan nyugodtak, mint amilyenek általában szoktak lenni, de végül is ez nem meglepő, végtére is az egyetlen fontos személyt verték össze, aki fontos számomra, ez pedig meglehetősen rongálta a hangulatomat, ami a fejfájásnak köszönhetően amúgy sem verdesi túlságosan azt az átkozot plafont. Mielőtt lehúznám róla a nadrágot, előbb leveszem a cipőjét, végtére is elég nehéz lenne azon keresztül leráncigálni róla, tekintetemet hiába próbálnám más felé irányítani, nehezemre esik, nem észrevenni a lábán éktelenkedő foltokat, amiket az ütések okoztak, azonban még inkább aggodalomra ad okot az, hogy a belső combján is voltak, ráadásul nem kicsi, valamint a megszáradt vér is jól mutatja, hogy több történt, mint egy puszta verés.
Összességében szörnyen festett, én pedig nem tudtam igazából elképzelni sem, hogy melyik vadállat csinálhatta ezt – azonban azon sem lepődnék meg, ha többen okozták volna, de ha megtudom ki tette, nem fog érdekelni, hogy mibe kerüljön is, de egy életre elintézem, legyen az akármilyen módszer, mindenkit ki lehet nyírni, csak egyes személyekhez jóval taktikusabbnak kell lennie, azonban ha megpiszkáljuk a tüzet, lehet ő maga jön elő, csak ahhoz egy rohadt nevet kellene tudnom!
Jóval óvatosabban emeltem fel, mint az előbb, mikor behoztam, látva, hogy hány helyen szenvedett sérülést, alig mertem hozzá nyúlni, ugyanis tisztában vagyok azzal, hogy mennyire tud fájni, ha helyben hagyják az embert, soha nem kívántam senkinek, azt pedig pláne nem, hogy erőszakot is alkalmazzanak rajta.
– Shayan, tudom, hogy... utálsz – kezdek bele, miközben leültetem a fürdőkád szélére, nem valószínű, hogy hagynám zuhanyozni, hiszen nem bírna meg állni a két lábán, így ez sokkal biztonságosabbnak tűnik, és csak remélni merem, hogy nem tervez semmi olyat, hogy belefullasztja magát – persze, ez meglehetősen komoly feladat is lenne számára, ugyanis eszem ágában sincsen kimenni, még akkor sem, ha megparancsolná – különben sincs abban a helyzetben, meg aztán, neki már nem igazán van rejtegetni valója semmit. – Csak egy nevet mondj, minden bizonnyal tudod kitette mindezt – fojtott hangon beszéltem, már szinte előre láttam magamat, ahogy hidegvérrel verem szét annak a fejét, aki elkapta – tudom, hogy tudod, kitette – jegyeztem meg, miatta akartam egyes egyedül tudni, máskülönben lehet nem érdekelt volna, talán még az sem, ha a saját anyámmal bánnak így el, lássuk be, hogy érte nincs miért aggódnom, Shayaan viszont merőben más téma.
– Figyelj, tényleg nem tudom, hogy hogyan kérhetnék bocsánatot, mert amiket a múltkor mondtam, az tényleg nagyon... szemét volt, de már nem tudom, nem kimondottá tenni – kezdek bele újra mondókámba, miközben megengedem a langyos vizet, a forró még jobban égetné a bőrét, hidegbe pedig nem akarom beleültetni, egyelőre csak remélni merem, hogy az ütések által nem lett belső vérzése, mert akkor valóban nem állnék jót az illetőn, bár ha valami komplikáció lépett volna fel, akkor annak talán már lett volna némi jele, azonban még nem köpött vért, sem semmi, így egyelőre nyugodt lehetek, ha valami mégis történne, rögtön hívnám a mentőt, mert azért nem valószínű, hogy eltudnám látni, vagy idejében be tudnék érni vele a kórházba. – Nem kellett volna azokat mondanom, főként, mert tudom, hogy hogyan kerültél ide, én pedig seggfej voltam és mindent amit mondtál kiforgattam, csakhogy nekem egyszerűbb legyen otthagyni téged, részben azért mert tartottam attól, hogy eljön az a nap, amikor így jársz... – szemeimet újra végig vezetem rajta, jó ez még egészen akkor nem fordult meg a fejemben, de már volt, hogy felütötte a fejét a gondolat, s láss csodát, ahogy az idősebbek mondani is szokták, "ne fesd az ördögöt a falra", megállja a helyét. – Tudod, hogy nem vagyok egy szent, soha nem tudhatom, kit fognak bántani a közvetlen közelemben, az pedig csak hab a tortára, hogy te vagy szinte az egyetlen hozzám igazán közelálló – nem tudom, hogy ezt elmondtam-e már neki, feltételezem, hogy nem, nem szoktam ilyen érzelmi nyomorék lenni, de ezt most nem árt, ennyit nem árt ha tud, mondjuk ennél többet amúgy sem mondhatnék, végtére is ez volt a lényeg tömören és tágan megfogalmazva is egyaránt.
– Állj fel – jelentem ki, miután kicsatoltam a melltartóját, gondolom nem abban akar fürödni, ha mégis, akkor most már nem számít, most viszont az utolsó ruhadarabot kellene levennem róla, ami szintén véres volt, csak úgy mint szinte minden ruhája. Gyorsan levettem róla, majd besegítettem a kádba. – Most már igazán elmondhatnád, mi a franc történt – kezdtem újra bele, nem akartam visszavenni, mindent tudni akartam, még most emlékszik sok mindenre, később az elméje megpróbálná elfelejteni, vagy másként emlékezni a dolgokra, hogy könnyebb legyen elfogadnia, nem akartam megkockáztatni, hogy bármit is elfelejt, vagy rosszul mond.

× 1029 × bocsi, ez sem lett egy túl jó :-/
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Darren & Shayaan Empty
TémanyitásTárgy: Re: Darren & Shayaan   Darren & Shayaan Icon_minitimeVas. Ápr. 28, 2013 12:45 am


A kád szél, amire leültet hideg, mégis jól esik. Kellemes, megnyugtatja a bőrömet, aminek hatására halkan felsóhajtok. azt akarom, hogy ez a hideg mindenhol körbe vegyen, és ez által, csökkentse a fájdalmat. Azt akarom, hogy a vízben, amit a kádba enged, jégkockák úszkáljanak, az talán tudna segíteni nekem, és nem akarna egyik sérülésem sem felduzzadni, viszont látom, hogy nem hideg vizet enged a kádba, hanem langyosat. Talán igaza van, és az lesz a legjobb, hisz ha túl sok időt töltenék el a hűvös hívben valószínű, hogy meg is fáznék, és már csak az kéne, hogy még be is lázasodjak! Így is elég vacakul érzem magam, nem kell ezt megfejelni még egy tünettel. Vagy esetleg többel, hisz a megfázás nem csak lázzal jár, hanem ott vannak még a kellemetlenebb dolgok is. Nem, nekem ez a mostani helyzetem éppen elég lesz, nem kell tovább rontani, valamint ha hideg vizet akarok, akkor csak elég annyit tennem, hogy minél tovább húzom ezt a fürdést, és egy idő után a víz magától fog kihűlni.
- Nem tudhatod, mit érzek, mivel nem vagy gondolat olvasó, találgatásokba pedig kérlek ne bocsátkozz. Ha tudni akarod, mit érzek, ezzel az egésszel kapcsolatban akkor kérdezd meg! - A hangomban talán kicsivel több él van, mint amennyinek kellene lennie, de mindig is bosszantott, ha az emberek holmi találgatásokba kezdenek, úgy, hogy fogalmuk sincsen arról, hogy a másikban mi is játszódhat le. Mérges vagyok? Igen, mert miatta vagyok most összeverve. De hogy utálom e? Nem, egy cseppet sem. Pedig kéne, de a francba is nem megy! Hisz most gondoskodik rólam, nem engedi, hogy elmenjek, és még ki tudja mit fog megtenni az elkövetkező órákban, hogy a segítségemre lehessen. Ráadásul egy nevet követel. Egy olyan nevet, amit sohasem fog nem tudni.
- Igen, valóban tudom, hogy ki a felelős ezért az egészért, de nem fogom megmondani neked. Csak még nagyobb galibát okoznál, és talán legközelebb darabokban tesznek le az ajtód elé. Nem lehetne, hogy elfelejtsük ezt az egészet?- Gyanítom nem, és még egy jó ideig fogunk ezen a témán lovagolni. Pedig én már el akarom felejteni ezt az estét. Úgy gondolni mindenre, mintha meg sem történtek volna. Igaz, ez egy kicsit nehéz lesz úgy, hogy még jó néhány napig nem leszek a régi. De majd azt mondogatom magamnak, hogy csak egy lépcsőről estem le. Talán egy idő után el is tudom majd hinni ezt a mesét. De sajnos tudom, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű. Erre mindig emlékezni fogok, akár akarok akár nem.
Ha azt mondanám, hogy szavai letaglóztak, akkor a közelében sem lenne annak a leírásához, amit a szavai kiváltottak belőlem. Nem, egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy mit mondott nekem. Párszor muszáj újra és újra lejátszanom magamban a szavait, csak hogy legalább egy minimális szintig képes legyek feldolgozni. Én lennék ez egyetlen hozzá igazán közel álló személy? Vajon milyen élete lehet akkor? Mit nem mondott el nekem? Hogy hogy egy prostituált áll hozzá a legközelebb? Ez annyira furcsa, nem is értem ezt az egész szituációt. Kedvem lenne elviccelni, de nem teszem, hisz nem vagyok mulatós kedvemben.
- Ezt te sem gondolhatod komolyan. Hisz fizetsz nekem azért, hogy veled legyek. Az emberek nem kezdenek el kötődni a használati tárgyaikhoz. - Vagy lehet nem is úgy értette, mint ahogy én felfogtam? Majd kiderül, de ez az egész helyzet, akkor is abszurd.
Eszemben sincs elárulni magamat, pedig talán ez lenne rá a legjobb alkalom. Közölni vele, hogy az Ő társaságában sokkal szívesebben vagyok, mint a többi kliensemében, hogy Ő ember számba vesz engem, a múltkori mondatai ellenére is, míg a többieknek tényleg csak egy eszköz vagyok. Egy falat rombolhatnánk le, de félek, hogy mi történne akkor, így inkább továbbá csöndben maradok.
Belé kapaszkodva állok föl, majd lépek be a kádba. Idő közben a melltartómtól is megszabadít, így már teljesen meztelenül állok előtte. Nem kezdem el magam takargatni, mivel tudom, már szinte minden négyzetcentiméterét ismeri a testemnek. Nem vagyok szégyenlős, pedig most lenne mit takargatnom. A sebeket, és a különböző horzsolásokat.
- Nem akarom, hogy így láss. Csúnya vagyok, kérlek, menj ki! - mondom, de a kezét továbbra sem eresztem, így ha akar, se tud kimenni. Kell, hogy legyen velem valaki. Totál hibbantnak tűnhetek most előtte, de nem kifejezetten érdekel. Leültem, így félig elmerültem a langyos vízben. Ajkaimat összeszorítottam, a kezét pedig húztam magammal, vagyis vagy le kell hajolnia, vagy pedig leguggolnia, hogy továbbra is kényelmesen lehessen mellettem.
- Elmondom, ha nem szakítasz félbe, illetve utána többször nem hozod fel. Ha kérdésed van, válaszolok, de csak ma este. Máskor nem. - Azt egyből gondolhatja, hogy neveket nem fogok neki mondani.
- Ugyan úgy indult, mint a többi este. A megadott címre mentem, a legjobb formámat nyújtottam, teljesen új kliensről van szó, nem tudom honnan szerezhette meg a telefonszámom, de ez talán mindegy is. Csöngettem, ajtót nyitott, majd be lettem hívva. Ekkor jött elő az egyik szobából két nagyobb darab férfi. Nem foglalkoztam velük különösebben, ami hiba volt… Ütöttek, rúgtak, megerőszakoltak. Kérlek had ne kelljen részleteznem! - Könyörögve nézek rá, mert nem akarok annyira részletesen vissza gondolni arra, hogy mi is történt velem a mai este folyamán. Nem akarom még egyszer átélni, még a gondolataim szintjén sem.


Tag: Darren <3 || Szavak: 850 || Notes: remélem tetszik :$




Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Darren & Shayaan Empty
TémanyitásTárgy: Re: Darren & Shayaan   Darren & Shayaan Icon_minitimeSzer. Május 01, 2013 9:33 pm

– Szeretném tudni, hogy mit érzel ezzel az egésszel kapcsolatban – magam sem tudom már eldönteni, hogy kérésnek vagy utasításnak szántam, igazából az, hogy erről az egészről mit gondol az rohadtul nem érdekelt, sokkal inkább az, hogy most mit gondol rólam, ugyanis – gondolom én – jelen pillanatban nem hinném, hogy a legpozitívabb véleménnyel van rólam, legalább is a múltkori nem túlságosan kedves viselkedésem jóvoltából. Igazából örültem volna, ha legalább akkor is jól pofán ver, csak hogy kifejezze mennyire dühös volt rám, mert ami az arcára kiült, az még nekem is kegyetlenül esett, soha a büdös életbe nem fogom elfelejteni, pedig nem kellene foglalkoznom vele, tovább kellett volna lépnem. Végtére is ő csak egy nő. Egy prosti. Még mindig, semmi nem változott azóta.
Hosszú ideig csak bámulom az arcán, tagadhatatlan, hogy jogos amit mond, hiszen az ember nem szokott kötődni a használati tárgyakhoz, azonban sajnos ezzel csak egy gond volt, de az viszont hatalmas: nem éreztem úgy, hogy ő egy használati tárgy lett volna számomra, amit csak akkor keresek meg, ha szükségem volt rá, egy idő után már én magam is észrevettem magamon, hogy nem csak azért mentem, hogy egy jót keféljünk, már akkor sejtenem kellett volna, hogy ennek nem lesz jó vége, akkor ott kellett volna abba hagyni ezt az egészet, de inkább mentem a farkam után, minthogy a józan eszemre hallgattam volna, hiába voltak a társaságomban más csajok is, akaratlanul is, de hozzá mértem mindegyiket, tök mintegy volt, hogy szőke, barna, öreg, fiatal és a többi – jó, oké, néha volt egy-két csaj, aki eltudta terelni a figyelmemet egy ideig, de hosszútávon soha nem ment, persze, emiatt éppen eleget is szidtam, mára pedig már egyszerűen csak beletörődtem, hogy vele verhetetlen a szex és tök mindegy hogy mit csinál, akkor is bármikor megdugnám – vele még arra is hajlandó vagyok, hogy beszélgessek... Egyik prostimmal sem beszélgettem eddig, még az ex kedvencemmel sem, az csak mostanság van, amikor már nem azért járok hozzá, hogy széttegye a lábát nekem, hanem csak úgy szimplán unaloműzésből.
– Kivétel akkor, ha nem csak egy használati tárgyként tekintek rád – bököm ki végül jó pár perccel később, tekintetemet szinte a szemeibe fúrom, és most jött el az a pillanat, hogy szívem szerint saját magamat rúgjam tökön, aztán pedig verjem meg meg, mert ekkora faszkalap komolyan nem lehetek. Tudom, hogy mit kellett volna mondanom, azt ami miatt a legutóbb is fogta magát és kiszállt a kocsiból, még mindig úgy érzem, hogy az lenne a helyes, annak ellenére is, hogy tudom, hogy az a nyomorult nem valószínű, hogy leszállna róla, pontosan amiatt, mert megtalálta az egyetlen gyenge pontomat, ennek köszönhetően kiszolgáltatottá tett és továbbra sem tett különösebben boldoggá az sem, hogy Shayaan egészen egyszerűen megmakacsolta magát és nem hajlandó elárulni azt az egyetlen egy istenverte nevet, mert most már akkor sincsen biztonságban, ha egy páncélszekrénybe rejtem el, most van csak igazán veszélybe, miattam. El kellene mondania a nevet, hogy elintézhessem a fickót, mert tudom, hogy addig nem fog leállni az illető amíg engem vagy őt holtan nem látja – neki teljesen mindegy, hogy melyikünket öl meg előbb, ha engem akkor őt még egy jó párszor kihasználja, hogy öngyilkosságba kergesse, ha pedig őt, akkor engem fog még egy ideig kínozni. A rémképek akaratlanul is felgyülemlettek elmémben, nem akartam, hogy egy napon majd darabokban találjam meg az ajtóm előtt, nem érdemelné meg.
– Nézz rám – szabad kezemmel álla alá nyúltam, ismételten kényszerítettem, hogy rám nézzen – gyönyörű vagy, akár hiszed akár nem – oké, jelen pillanatban ez egy oltári nagy hazugság volt részemről, mert most inkább szánalmasnak nézett ki, de valahogy nem bírtam az arcába vágni, főleg, mert miattam van, másrészt mert akkor éreztem volna magam igazán szemétládának, különben sem akartam vérig sérteni, múltkor is olyan bűntudatom volt, hogy már-már azt hittem, hogy nekihajtok az oszlopnak.
Ahogy elhelyezkedett a kádban, húzott engem is maga után, ugyanis kezei szorosan tartották az enyémet, így ha esetlegesen nagyon menni akartam volna, akkor sem tudtam volna egykönnyen megszabadulni tőle, de különben sem állt ez szándékomban, tudni akartam, hogy minden rendben van-e.
Bólintottam, bár tudtam, hogy nem lesz egyszerű feladat, hogy ne szakítsam félbe, voltaképpen nem is volt az, ugyanis többször is közbe vágtam, hogy ki, hogy nézett ki meg ilyenek, meg mi volt a címe annak a helynek ahova mennie kellett, a végén szintén csak bólintottam, rengeteg kérdésem volt, így szorgosan szűkítettem a kört, ugyanis nem akartam sokáig nyúzni, különösképpen, mert nem akartam, hogy újra felidézze azokat az emlékeket, amiket azok a mocskok tettek vele.
– Mivel a nevet nem vagy hajlandó elmondani, csak két kérdést akarok feltenni – világosítottam fel, utána nem állt szándékomban többet feltenni – ha azokra válaszolsz megígérem, hogy békén hagylak a témával – valamit valamiért alapon csak fog válaszolni valamit, legalább is ebben reménykedem, remélem, hogy hajlandó is lesz válaszolni rá. – Mi volt az a cím, ahova menned kellett? – Ha nem is ott lakik az illető – márpedig valószínűleg nem ott él – akkor is talán hagyott maga után valami nyomot, esetleg valami jelet, üzenetet, amit csak én tudhatok, hogy hova rejtette, de ha mégsem, akkor íme a második kérdésem. – Hogy nézett ki az a férfi, akihez menned kellett? – Ez valószínűleg jelentősen szűkítené a kört, utána pedig kizárásos alapon előbb vagy utóbb csak kitalálnám, hogy ki volt az illető, abban most már biztos vagyok, hogy ismerem, talán személyes indíttatásból tette, most pedig úgy érezte, hogy ideje bűnhődnöm valaki miatt.

×890
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Darren & Shayaan Empty
TémanyitásTárgy: Re: Darren & Shayaan   Darren & Shayaan Icon_minitimeSzer. Május 22, 2013 10:05 pm


Halkan felnevetek, de még ez is fáj. Ahogy a mellkasom gyorsabban kezd el emelkedni és süllyedni, olyan érzést vált ki, mintha ezernyi tőrrel szurkálnának, így hamar abba is hagyom a kacagást. Megismétli a szavaimat, de nem kérésként, hanem utasításként. Olyan abszurd ez a helyzet, vagy csak nekem tűnik annak? Én itt vagyok nála, mint valami szerencsétlen, és nem tudom, hogy az igazat kéne e mondanom neki, avagy kamuznom valami ostobaságot? Melyikkel járnék jobban? Ez egy olyan kérdés, amire nagyon szeretném tudni a választ, mert ha elmondom neki azt, hogy jelenleg Ő az egyetlen ember, aki valamennyire is közel áll hozzám, és hogy a múltkor, mikor láttam, ahogyan összeverik a szívem szakadt meg... nem, ezt határozottan nem szabad elmondanom neki, hiszen akkor minden tönkre menne. Talán nem keresne többet egyáltalán, aminek nem örülnék, hisz jelentős bevétel kiesést jelentene, bár az elmúlt napokban már kezdtem úgy átrendezni az életemet, hogy Darren hiánya egyáltalán ne okozzon nagyobb gondot, még is, hiányzott. Számtalanszor volt időm átgondolni a beszélgetéseinket. Legfőképpen a legutolsóra koncentrálva. A kórház előtt még olyan jól elszórakoztunk egymással, aztán ami bent történt az épületben… Olyanban még nem volt részem, és szívesen megismételném, de nem akárkivel… Csak is vele. Mással nem lenne ugyan az. Más nem hagyná, hogy úgy szórakozzak vele, mint ahogyan Darrennel tettem a kocsiba. Nem, a legtöbb kliensem még emberszámba sem vesz. Igazán kiábrándító. De pontosan tudom, hogy miért is érzek úgy Darrennel kapcsolatban, ahogy. Mert Ő tényleg törődött velem, mint ahogy most is teszi, csak eddig nem kellett ápolni. Eddig meghallgatott, ha olyanja volt… Persze volt, amikor ugyan olyan seggfej volt, mint a többi, de… a fenébe, hogy mindig van a mondatok végén egy de. Ő más, és nem értem miért. Teljesen elvarázsolt, ez pedig egy cseppet sem helyes. Hogy lehettem ilyen bolond, hogy bedőltem neki?
Meglep, azt mondja, hogy nem használati tárgyként tekint rám. Nem, az kizárt! Biztosan csak füllent, hogy ne érezzem magam olyan rosszul, de erre mi oka lenne? Nem értem ezt a férfit. Meglepettségemet biztosan le tudja olvasni az arcomról, hiszen most nem próbálok semmit sem elrejteni. Most nem vagyok olyan helyzetben, hogy csak úgy mindenféle bástya és védőfal mögé burkolózzak.
- Próbáltalak utálni. Minden idegszálammal arra koncentráltam, hogy megutáljalak, de tudod mi történt? Egyáltalán nem ment. Akkor este dühös voltam. Rettenetesen, amiért képes voltál nekem olyanokat mondai, de a düh hamar elpárolgott belőlem, és tudod mi maradt a helyén? Hiányérzet. A tudat, hogy akkor ennek most vége, többet nem fogod a társaságomat keresni. Ezzel talán meg is békéltem volna, de azzal már nem tudok, hogy mást keresnél a helyemre. Hogy mással csináld azt amit velem tettél... - mély lélegzetet veszek, és nem nézek rá. Nem megy, nem akarom látni az esetleges undort az arcán, amit a szavaim kiválthattak belőle. Azt akarom, hogy menjen el, és soha többé ne kelljen őt látnom, pláne ezek után a szavak után, amiket hallott tőlem, amiben konkréten beismertem, hogy oda vagyok érte... de egyúttal azt akarom, hogy maradjon, és szorosan öleljen magához, és halkan suttogja, hogy nem lesz ezen túl semmi baj sem, még egyszer nem fog olyanokat mondani nekem, mint akkor este.
- Ezt majd akkor mond, amikor az utolsó horzsolás is eltűnt rólam, akkor majd hiszek neked. Tudom, hogy borzalmasa nézek ki, az arcom ugyan még nem láttam, de a testem többi részét igen, és ez éppen elég bizonyítékot nyújtott arra, hogy most egyáltalán nem vagyok a legjobb formámban. - Zárom le ezzel ezt a témát. Természetesen nagyon jól esik, hogy ilyeneket mond, de tudom, hogy csak azért mondja, mert nem akarja, hogy még rosszabbul érezzem magamat.
Testem hamar megszokja a víz melegét, bár először nagyon is csíp, de ez az érzés sehol sincs ahhoz a fájdalomhoz amit korábban kellett átélnem. Már már régi ismerősként köszöntön a fájdalmat. Nem nézek Darrenre, miközben mesélek neki arról, hogy mi is történt a mai este folyamán, hanem egyre csak a víz felszínét nézem, ahogy szépen lassan, nagyon lassan kezd elszíneződni a víz, ahogy lemossa rólam a koszt és a vért. Valahogy megnyugtat a tudat, hogy tiszta leszek. Talán akkor olyan lesz, mintha az egész este meg sem történt volna, de ez tudom, hogy butaság. Még jó pár napig viselni fogom az este nyomait.
Veszek egy mély lélegzetet, aminek a vége egy halk nyögés lesz. Ezt nem kellett volna. Fáj. Többet ilyet nem csinálok.
- Rendben. Körülbelül száznyolcvan centi magas volt, sötét haj, kék szemek, sportos testalkat, drága öltöny. Semmi különösebb ismertetőjegye nem volt. - Írom le nagy vonalakban a pasast, aki ajtót nyitott, majd a címet is megmondtam neki.
- De nem az övé volt a lakás. Voltak képek. A szekrényen voltak fotók, amiken másik szerepeltek. Boldog család, a pasas egyiken sem volt rajta. - Teszem még ezt hozzá, hiszen fontos lehet, plusz talán így kiveri majd azt a fejéből, hogy oda megy, és jó alaposan körülnéz, a személyleírásom pedig rengeteg emberre igaz lehet, vagyis nem igazán tudhatja leszűkíteni a kört. Legalább is csak remélni tudom, hogy nem akar semmi ostobaságot sem csinálni.
- Mikor engeded, hogy haza menjek? Tényleg nem akarok a terhedre lenni. - Menekülnék előle? Nem, határozottan nem, még is mennék, mert nem akarom az esetleges sajnálatot látni majd a szemeiben. Hisz Ő az oka annak, hogy így jártam, ehhez nem férhet kétség.

Tag: Darren <3 || Szavak: 867 || Notes: nagyon sajnálom, hogy ilyen sokat kellett rám várnod, remélem elnyerte a tetszésedet a reag. Régen élveztem ennyire az írást, mint ennél a reagnál, és ezt köszönöm! (:
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Darren & Shayaan Empty
TémanyitásTárgy: Re: Darren & Shayaan   Darren & Shayaan Icon_minitimeSzomb. Jún. 01, 2013 2:45 pm

Idegbeteg állat módjára próbáltam kirángatni a zsebemből a cigarettás dobozt, ami a farzsebemben rejtőzött már napok óta, hiába káromkodtam le a csillagos eget, miközben az úgynevezett mindenhatót szapultam, nem akart kijönni, jelen pillanatban az ártatlan, szent szűzlánykákról is egyszerűbben tudtam volna leimádkozni a bugyijukat – az meg már egy teljesen másik kérdés, hogy nem igazán lett volna ehhez türelmem. Mindenesetre hosszú perceknek tűnő másodpercek után csak sikerült kiszednem onnan, fürgén nyitottam ki a doboz tetejét, majd kivettem belőle a cigit, amit hamar meg is gyújtottam, miután egy sörrel a kezemben levágódtam a kanapéra. Mélyen szívtam le a tüdőmbe a friss nikotint, gyűlöltem ezt a szemetet – legalább is, amikor a pofámba fújták –, de jelen pillanatban csak a jótékony hatását tudtam értékelni és ezt ki is élveztem, ugyanis hamar megéreztem, ha nem is teljesen, de valamilyen szinten megnyugodnak az idegeim, amelyeket Shayaan alig pár másodperccel ezelőtt baszott fel, de nagyon kegyetlenül, szívem szerint most megfojtottam volna én magam – már csak azért is, mert azon kívül, hogy miként nézett ki a csávó, aki ezt tette vele, nem mondott semmi egyéb hasznos információt, amiből elindulhattam volna, annak ellenére sem, hogy a kört le tudtam valamelyest szűkíteni, viszont a maradék felére ráillett a kép – végtére is senki sem szereti, ha esetleg egy-egy ketrecharc után nem kapja meg a nyereségét, de tehetek én arról, hogy a másik fél esetleg többet ajánlott? Nem. Vagy hogy az áruja nem érkezett meg időben? Vagy faszom tudja. Jelen pillanatban fogalmam sincsen, hogy melyik faszkalap tette, ötleteim voltak, gyanakodtam is egy bizonyos személyre, de ha kiverem belőle a szuszt és kiderül, hogy mégsem az volt, akkor nem csak én szívom meg, hanem Shayaan is újra, ő pedig már eleget kapott, többet is, mint amennyit megérdemelt volna. Ez pedig csak még inkább feldühített. Bűntudatom volt, amiatt, amit vele tettek. Rohadtul nem így kellene lennie. A farkamnak kellene vezetnie, mint eddig is, márpedig annak tudtommal nincs szíve, kibaszottul nincs. De nem, ehelyett inkább megint faszfej voltam, nem csak vele szemben, magammal szemben is. Az a helyzet, hogy egy díjnyertes gyökér vagyok. Pedig nem is olyan rég, még minden úgy ment vele is mint a többi prostival, kedvemre szórakoztam velük, jöttem-mentem az ágyukba... Vele is így kellene lennie. Így kellett volna. Így is volt.. Szívem szerint határozottan őt hibáztatnám, voltaképpen ezt is teszem, ha nem lenne ilyen dögös teste, akkor magasról tettem volna rá, ha nem értett volna a munkájához, akkor magasról tettem volna rá, de nem, persze, hogy értett hozzá... Én meg voltam olyan segg, hogy újra és újra mentem hozzá. Tudhattam volna, hogy már akkor nagy baj volt, amikor a legtöbb csajt hozzá mértem. Hány faszkalap teszi ezt? Nagyon remélem, hogy mások is. Aztán még dumálgatni is elkezdtünk. Újabb hiba. Egy újabb hatalmas hiba volt, hogy tudtam, hogy nem kellene és mégsem tettem ellene. Akkor még egyszerű volt, azt gondoltam, hogy csak dugni akarom – akartam is szó se róla, de most már tudom, hogy az csak egy indok volt, hogy lássam.
Mélyen szívok egy utolsót a csikkből, észre se vettem, hogy idő közben elfüstöltem az egészet, nem mellesleg a sör felét is lehúztam valamikor idő közben, ami újra felidegesített, részegre akartam inni magam, de jelen pillanatban nem engedhettem meg magamnak ezt a luxust, főleg miután kvázi megfenyegettem Shayaant, ha csak megpróbál elmenni, megszökni, vagy tököm tudja, akkor én magam ráncigálom ide vissza és eltöröm kezét-lábát, hogy nyugton maradjon, aztán pedig az ágyhoz kötözöm, hogy még csak esélye se legyen a távozásra. Oké. Aláírom, hogy ez jelen pillanatban se nem a legkedvesebb meggyőzés, se nem a legbarátibb, de eldurrant az agyam – különben meg sejtheti, hogy egy ujjal sem érnék úgy hozzá, nem lennék képes megütni nőt – őt pedig főleg nem, hamarabb ugranék egy kamion elé. Miután kivégeztem az üveget, felálltam a helyemről majd a hűtő felé vettem az irányt, előhalásztam két üveget.
– Tudod, tényleg az lenne a legjobb, ha utálnál... – szólaltam meg csöndesen miután az ajtófélfának támaszkodtam az immár bontott üvegekkel, nem tudom, hogy van-e kedve inni, ha nincs az se baj, megiszom én, nem fog kárba veszni – mindkettőnknek – legalább is ez az elmélet, de nem valószínű, hogy ez gyakorlatban is olyan prímán menne, tekintve, hogy nekem már az a két nap is nehezemre esett, pedig esküszöm, hogy igyekeztem nem gondolni rá... Hiába. Inkább nevezném ezeket a próbálkozásaimat szánalmasnak, merthogy nem sikerült egyik sem, sőt csak még álnokabbik kúszott a fejembe a képe, ahogy ki tudja melyik istenverte kliensével hempereg. Eddig is dühített, de ez a munkája... – Nem mondom azt, hogy ha nem ismernél nem történt volna meg ehhez hasonló, de akkor legalább nem én lennék a hibásazt hiszem ezt nevezik bűntudatnak haver, szokj hozzá. Önmagam biztatása nem ment túlságosan jól, jelen helyzetben pedig elég valószínű volt, hogy ehhez hozzá kell szoknom. Felelős voltam azért, ami történt vele és azért is, ami történni fog, és nem valószínű, hogy túl jól viselném, ha esetleg ennél durvább is történne vele, nem szívesen kapnék egy videofelvételt arról, ahogy megerőszakolják, újra és újra, miután félholtra verték.
Nagy nehezen rávettem magam, hogy közelebb sétáljak hozzá, a kád széle mellé guggolok, miután a kád peremére raktam az egyik üveget, a másikat magamnál tartottam.
– Különben pedig... nem akarnék mást találni – elhallgattam, mielőtt esetleg túlságosan elcsépelt hollywoodi nyálas szöveg következne.


[You must be registered and logged in to see this link.] ; 871 ; Sebaj, és örülök, ha így érzel. *-*
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Darren & Shayaan Empty
TémanyitásTárgy: Re: Darren & Shayaan   Darren & Shayaan Icon_minitimeHétf. Júl. 01, 2013 9:18 pm

Talán el kellene mondanom Darrennek, hogy mégis ki volt az aki ezt tette. Talán, akkor minden rendbe jönne, és nem lenne rám mérges, amiért eddig semmi használhatót sem mondtam, de... hát igen, ott van az a bizonyos de, ami olyan sok mindent megváltoztat. Nem akarom, hogy megsebesüljön. Így is elég az, hogy tudom, hogy mivel is szokott pénzt keresni. Szétvereti magát. Akkor egy verés oda vagy vissza az nem tök mindegy? Nem! Mert nem akarom, hogy az legyen, hogy elmondom neki annak a nevét, aki ezért az egészért felelős, és utána Ő is ilyen állapotba kerüljön. Nem tudom, hogy lenne-e annyi erőm, hogy utána ápoljam őt, amíg nem tud rendesen magáról gondoskodni. Valószínű, hogy teljesen kiakadnék, és előbb neki kellene megvigasztalnia engem, hogy utána el tudjam látni a sérüléseit. vagy erős lennék? Fogalmam sincs. De nem is szeretném megtapasztalni azt, hogy egy ilyen helyzetben hogyan viselkednék.
Tudhattam volna, hogy ebből az egészből baj lesz. Nem kellett volna engednem, hogy... hogy mit is? A pénzre szükségem volt, és örültem, hogy Ő nem egy olyan faszkalap, mint a legtöbb kliensem, akik csak azt nézik, hogy nekik mi a jó, és nem érdekli az őket, ha a másiknak mondjuk fáj amit csinálnak vele... De talán tudnom kellett volna, hogy az a viselkedés a normális. Hisz ki törődik egy prostival? Senki sem. Mindenkinek csak segédeszközök vagyunk, talán néhányan még emberszámba sem vesznek minket. De Darren azt is nézte, hogy nekem mi a jó, hogy nekem mi okoz örömet... és ez olyan ritka, mint a fehér holló, természetes, hogy nem akartam elereszteni.
Itt hagy a fürdőszobában egyedül, nem tudom hova megy, és azt sem, hogy mikor fog vissza jönni. Talán épp itt lenne annak az ideje, hogy szépen vízbe fojtsam magam, és akkor minden problémánk meg lenne oldva, csakhogy élni sokkal jobban szeretek, minthogy a nehézségek miatt eldobjam magamtól az életemet. Tusfürdőért nyúlok, és elkezdem lemosni magamról a bőrömre száradt vért és piszkot. A víz elszíneződik, de nem is arra figyelek, hanem csak arra koncentrálok, hogy mindenhol tiszta lehessek.
Mikor végzek kihúzom a kádból a dugót, hogy aztán tiszta vízzel még egyszer leöblíthessem magamat. Ekkor jön vissza Darren, két üveg sörrel a kezében. Megvárom amíg újra a kád mellé térdel, addig nem szólalok meg. Olyan elcseszett egy helyzet ez. Én a prosti aki belehabarodott az egyik kuncsaftjába, és ha ez viszonzatlan lenne azzal meg is tudnék békélni, de nagyon úgy tűnik, hogy az érzéseim viszonzásra találtak. Most akkor mi lesz? A munkámat otthagyni nem fogom tudni, hacsak nem pottyan az ölembe egy jó állás ajánlat.
Lehet az lenne a legjobb ha utálnálak, de nem utállak, éppen ellenkezőleg.- ezt halkan mondom, és bár ne mondtam volna, de muszáj volt...
Kinyúltam a kádból, megragadtam a pólója elejét, és közelebb húztam magamhoz, hogy megcsókolhassam. Ajkaimat lágyan tapasztottam az övéire, majd egy kis idő után elhúzódtam tőle.
Van ötleted, hogy akkor most mihez is kéne kezdenünk?- kérdezem, mert nekem fogalmam sincs. Ő nem keresne mást a helyemre, én pedig még a gondolattól is rosszul vagyok, hogy esetleg más ölében keresi a boldogságot és a kielégülést... Azt viszont nem kérhetem, hogy ne tegye ezt, hisz ha én csinálom, akkor neki is szabad, ez így korrekt.
Egy törölközőért nyúltam, és lassan felálltam, hogy magam köré tudjam tekerni. Már kezdett nagyon is zavarni, hogy semmi sem takarja el a testemet. Nem vagyok egy szégyenlős fajta, de most nem vagyok a legjobb formámban.

xxx || Darren <3 || rövidke lett, bocsánat. a kód pedig nem akart működni, szóval most csak így csupaszon küldtem el a reagot.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Darren & Shayaan Empty
TémanyitásTárgy: Re: Darren & Shayaan   Darren & Shayaan Icon_minitimeHétf. Júl. 08, 2013 2:38 pm

Tudtam, hogy hátra kellene húzódnom, el kellett volna szakadjak édes ajkaitól, azonban most is, mint ahogyan számos alkalommal képtelen voltam ellenállni neki, egész egyszerűen csak belefeledkeztem a csókba, nem vágytam többre csupán pillanatnyi nyugalomra ebben – az amúgy nyomasztó – helyzetben, ami nem csak azért volt ilyen, mert Shayaan-t miattam verték össze, ami őszinte aggodalomra adott okot, valóban nem tudtam, hogy megteszik-e újra vagy pusztán ez egy "baráti" figyelmeztetés volt valakitől, aki meglehetősen gyűlök, hanem azért is, mert fogalmam sem volt arról, hogy mi ez kettőnk között egyáltalán, valami biztosan... de ennek nem így kellene lennie, hanem mindkettőnknek más irányba kellene mennie, én folytatnám tovább a magányos kis életemet ahogyan eddig, minden nap más prostival az ágyamban, míg ő a kuncsaftjait szolgálja ki látszólagos örömmel, azonban ez a gondolat határozottan dühíteni kezdett, s hiába mondtam el magamban újra és újra, hogy ez csak a munkája és hogy nem is élvezi és még ezernyi hülye kifogást találtam ki, hogy megnyugtassam magam, de a fenébe is! Kibaszottul dühített, hogy valaki mással is kell rajta osztoznom. Szívem szerint bezártam volna a lakásba és ki nem engedtem volna soha, legalább is ha nem muszáj, de ezt nem tehettem meg, elvégre... Hiába győzködtem magam, hogy csak egy prosti, sajnos több volt nekem annál, hiába ismételtem el magamban újra és újra, mintha bekrepált volna a lemezlejátszó, hogy ennek nem így kell lennie, nem tudtam meggyőzni magam.
Kérdésére csak nyúzottan bólintottam.
– A legjobb az lenne, ha megpróbálnál aludni egy pár órát, gondolom fáradt vagy...
Fogalmam sem volt, hogy amúgy milyen állapotban volt, fogalmam sem volt, hogy mit kellene tennem vele, hogy én vigyem-e be az ágyba, kísérjem esetleg valami más programot ajánljak neki, lövésem sem volt. A filmekben ezt általában meg tudták oldani egy pillanat alatt, de a valóságban ez egészen máshogy működött, itt az embernek nincs meg mindenen tapasztalata, az ember valójában nem tud rosszul cselekedni, többnyire csak azt teszi, amit érez, aztán ötven százalékos eséllyel vagy beválik és jól cselekszik vagy pedig egyáltalán nem és utána dorgálhatja magát.
Sajnos vagy sem, ahogy felállt nem tudtam levenni róla a szemeimet, azonban most egészen más oka volt, és bár ugyan úgy kanos tudtam volna lenni, mégis... ahogy ránéztem a testére úgy éreztem, hogy minden életkedvem elszállt, az ütésnyomok szinte kacagva éktelenkedtek az amúgy tökéletes testén, elcsúfítva mindent, ami szép és amitől mindig összefutott a számban a nyál. A valóság túlságosan is kegyetlen volt, kegyetlenebb mint ahogyan azt az ember elképzelhette volna. Soha nem értettem, hogy miért jó az, ha nőket vernek meg a férfiak... Barbár szokásnak gondoltam mindig is.
– Nincs szükséged fájdalomcsillapítóra? – Kérdeztem nyugtalan hangon, miközben kisegítettem a kádból és segítettem neki megtörülközni, ugyan nagyon ruhával nem szolgálhattam, de azt nem engedhettem, hogy visszaöltözzön azokba, amikben el kellett viselnie azokat a szörnyűségeket.
– Gyere, adok valami használható ruhát – kezemet nyújtottam felé, majd finoman magam után kezdtem húzni, egyenesen a hálószobámba indultam, majd onnan előkotrok egy egyszerű felsőt és egy nadrágot, amiben legalább kényelmesen tud pihenni, aztán utána... meglátjuk, hogy miként alakul az este hátra lévő része.

× ennél volt már jobb is, bocsi érte...Embarassed 
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Darren & Shayaan Empty
TémanyitásTárgy: Re: Darren & Shayaan   Darren & Shayaan Icon_minitimeSzer. Szept. 04, 2013 1:21 am



Átkozott ez a helyzet, és nem tudom, mivel érdemeltük ezt ki. Már mint nem csak a ma estét, hanem úgy az egészet amibe belecsöppentünk. Mikor először megláttam, nem sejtettem, hogy ez lesz. Sőt, egészen biztos voltam abban, hogy soha többé nem látom. Valószínűleg, ha valaki azt mondja, hogy később teljesen bele fogok zúgni ebbe a szöszi hajú srácba, képen röhögtem volna. Egy prosti nem szerelmes, de én nem vagyok az! Vagyis... de a francba is az vagyok. Az elején még elhitethettem magammal, hogy amint olyan helyzetbe kerülök, ki fogok szállni, de nem kerültem egyszer sem olyan helyzetbe. Mindig elment erre vagy arra a pénz. Tudod, albérlet, számlák, kaja, na meg a ruhák. Rengeteg ruhát kellett vennem, hisz mindenkinek más az ízlése, és ezeket a ruhákat szeretik tönkre tenni a kliensek, úgy, hogy egyszerűen széttépik. Kifizettetni meg nem fizettethetem ki velük, hogy akkor talán legközelebb mást keresnek maguknak, amit nem engedhetek meg magamnak. A fenébe, azt se tudom, hogy a következő heteket hogyan fogom átvészelni, hiszen így nem tudok senkinek sem a kedvében járni, feltéve persze, ha valaki az ilyenekre bukik, de az már nagyon elborult elmével rendelkezhet, és nem szívesen kerülnék egy olyannal sem egy hálószobába.
Talán meg kéne próbálnom azt, hogy haza menjek... de nem akarok haza menni. Szimplán keresztül néznének rajtam, hiszen apám egészen biztos, hogy tudja, mivel is keresem most a kenyerem. Miután a kollégái megtudták, hogy mivel keresem a kenyeremet felkerestek, és ők is a kedvüket lelték bennem. Biztos apám orra alá dörgölték az egészet, szép részletes beszámolóval. De igazából már nem is érdekelnek a rokonaim. Hátat  fordítottak nekem. Darren is simán elküldhetett volna, de nem tette. Ő nem fordított hátat nekem, hanem behozott a lakásába, és segített letusolnom. Pedig Ő tényleg nem tartozik nekem semmivel sem. Az Ő számára csak egy prosti vagyok, vagyis csak annyinak kellene lennem, de úgy tűnik, hogy talán Ő is többet érez, mint én? Vagy csak a képzeletem játszik velem ilyen ördögi játékot?
Tekintetét nem veszi le rólam, talán nem is tudja levenni rólam. Más esetben ez igazán hízelgő lenne, de valljuk be, így kissé megalázó, és kényelmetlen. Ha rászólnék, azzal nem érnék el semmit sem, már látott, megjegyezte magának, hogy nézek ki, és ezt nem tudom kitörölni a fejéből. Pedig szeretném.
- Jó lenne, de mindig nagyon kábult leszek tőle, mintha bedrogoztak volna, azt az érzést pedig nem szeretem. - Csak kell majd találni egy olyan pozíciót, ha ágyba kerültem, aminél minél kevesebb helyen érzek fájdalmat. Mert egy idő után már nem fognak annyira fájni. Nem, csak szép szivárvány színű leszek.
-Köszönöm! - türelmesen várok a ruhákra, majd mikor megkapom, fölveszem őket. Nagyobbak, mint amilyeneket én szoktam hordani, ezért lógnak rajtam, de nem érdekel, csak az számít, hogy finom puhák, és kellemes Darren illat árad belőlük.
- Alszol velem? - Kézen ragadom, és húzom magammal az ágyba, remélve, hogy nem fog ellenkezni.
-  Ez így nem lesz jó. Tényleg nem találkozhatok veled többet. - szólalok meg miután a szobára teljes sötétség borul.
-Nem azért, mert nem szeretnék, éppen ellenkezőleg. Csak veled szeretnék lenni, a többi kliensemet pedig többé nem szeretném látni, hisz borzasztóan fáj, mikor velük vagyok. De ezt az egészet nem hagyhatom abba, nem vagyok olyan helyzetben, hogy ki tudjak szállni...-Totálisan megbolondultam, hogy ilyeneket mondok neki, de ez van, talán ha nem látnám többé el tudnám felejteni, és minden könnyebb lenne...
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Darren & Shayaan Empty
TémanyitásTárgy: Re: Darren & Shayaan   Darren & Shayaan Icon_minitimeVas. Szept. 08, 2013 4:19 pm

Elnyomtam magamban egy elégedetlen és egyben egy dühös sóhajt is, ugyanis egyáltalán nem voltam elvágódva az ötletétől, mely szerint fájdalomcsillapító nélkül akarja kipihenni az elmúlt órák fájdalmait.
– Ezt nem tartom jó ötletnek – mondtam komoly hangon, sokkal nyugodtabb lettem volna, ha legalább egy fél szemet bevenne, akkor talán egy kicsit tompítaná a fájdalmait, valamint az érzékeny részeit, bár az is igaz, hogy egy mezei fájdalomcsillapítónál talán jóval erősebb dologra lenne szüksége, szívem szerint most már inkább a kórházba vittem volna be, de tudván, hogy gyűlöli azt a helyet és csak a legvégső előtti utolsó esetben egyezne bele, hogy bevigyem –, merthogy nem akartam kényszeríteni – úgy döntöttem addig jobb helye van itt, különben sem akartam, hogy az ott dolgozók kérdezősködni kezdjenek az esetleges feltétel gyanújával, amely ösztönösen ütne szöget a fejükben, mely szerint én bántalmaztam őt, ami ha úgy vesszük talán még sem áll túlságosan távol a valóságtól, ugyanis miattam került ilyen helyzetbe, ha úgy teszek, mint ahogyan a többi prostinál, akkor talán békén hagyják őt is, tudtam, hogy még időben békén kellene hagynom, mert különben nagyon csúnyán ráfarag, de nem... Nem tágítottam, így ennek meg is lett az eredménye. – Pihenésre van szükséged – tettem hozzá, próbáltam még ezzel meggyőzni, de elvégre felnőtt nő, tudja, hogy mit csinál és mivel jár, de szenvedni látni akkor sem akarom.
Kisiettem néhány ruháért, ami voltaképpen egy egyszerű fehér rövid ujjú pólóból, illetve egy rövidnadrágból állt, természetesen mindkettő nagy volt rá, de ez nem vont le semmit abból, hogy még így is bájosan festett, ha nem verték volna össze, nem bírnám távol tartani magam tőle, így azonban... Nem esik nehezemre.
Bizalmatlanul tekintettem le rá, egyértelműen nemet akartam mondani, valósággal kikívánkozott belőlem, elvégre ez lett volna a helyes mondat, nem? Persze, közel sem voltam ebben sem olyan biztos, de sokkal inkább ezt a verziót találtam volna helyesnek, viszont egyáltalán nem ez történt, ugyanis hagytam hogy lehúzzon az ágyba, kényelmesen feküdtem le mellé.
– Biztos nem lenne jobb, ha kimennék? – Már fingom sem volt arról, hogy mit kellett volna tegyek vagy hogy egyáltalán mi lett volna a helyes, menni is és maradni is akartam.
Óvatosan simítottam végig az arcán, mikor egy pillanatra elhallgatott, teljes mértékben egyet értettem vele, többet nem kellene találkoznunk, akkor talán leszállnának róla, de ebben egyáltalán nem voltam biztos... Sokkal inkább erősen kételkedtem ebben.
– Tudom, hogy talán az lenne a legjobb, ha így történne – értettem vele egyet, ugyan a sötétben nem látta, de lassan bólintottam is egyet, de ezt csupán az eszem mondta, a szívem most valahogy nem értett egyet ezzel, ami roppant idegen volt, de kénytelen voltam most elfogadni, mert ezzel egészen egyszerűen már nem akartam törődni, éppen elég más dolog cseszte fel most az agyamat.
Felkönyököltem, majd átnyúlva rajta kapcsoltam fel az éjjeli asztalon ácsorgó lámpát, majd lenéztem rá.
– Milyen közhelyes és ide nem illő lenne, ha azt mondanám, hogy együtt meg tudjuk oldani – húztam gúnyos mosolyra a számat, soha nem hittem, hogy ezeknek a romantikus szarságoknak egyszer megtalálnám a helyét az életemben, most viszont valóban ez a "kellemetlenség" ért, valamilyen érthetetlen hülye módon mégis úgy gondoltam, hogy talán együtt megoldhatjuk, de... – Most inkább ne ezzel foglalkozzunk – A fenébe is! Rohadtul erről akartam beszélni, de nem éppen most kell szerelmi vallomásokba bocsátkozni, amikor ilyen szar helyzet állt elő, ezt már valamivel előbb meg kellett volna tennem, de én hülye seggfej, inkább elmentem ilyenkor mással hemperegni.
– Tudom, hogy most nem a legbiztatóbb a helyzet, de valahogy megoldjuk és minden rendben lesz, elfelejtjük ami itt történt és ennyi.
Lövésem sincsen, hogy mit kellett volna mondanom, így mondtam a legszánalmasabbat, ami az eszembe jutott, úgy éreztem, hogy át estem a ló túlsó oldalára a túlságosan nagy optimizmusommal, ami abszolút nem volt rám jellemző, csak a magam saját cinikus módján...
Homlokomat az övének támasztottam.
– Ha most nem is, de egy napon tényleg minden rendben lesz... – Nem ígértem, hanem így akartam, azt akartam, hogy biztonságban legyen, messze tőlem és attól a vadállattól, aki ezt tette vele... A fejemben már szinte össze is állt az ötlet, aminek ő nem fog örülni, egyáltalán nem. – El kell utaznod, minél messzebbre innen, annál jobb és most nem érdekel a vitatkozásod, mész és kész, ameddig itt meg nem oldódik a helyzet. – Azt már nem fűztem hozzá, hogy utána a terveim szerint a büdös életben nem fog látni...
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Darren & Shayaan Empty
TémanyitásTárgy: Re: Darren & Shayaan   Darren & Shayaan Icon_minitimePént. Jan. 17, 2014 12:31 am

Az ágy kényelmes, puha, és hatalmas, olyan, aminek a közepére szeretnék feküdni, összebújni valakivel, melegségben és biztonságban aludni, majd reggel csókkal ébreszteném. vagy Ő engem. Darren lenne az, csak és kizárólag Ő. Elrabolta a szívemet, és védekezni se tudtam ellene. Kiragadta a mellkasomból, és hagytam neki, de hogy ez mikor is történt... nem tudom, de nem olyan volt, mint a filmekben. Nem megláttam és megszerettem, nem, sokkal inkább megláttam és megkívántam, és szerencsémre Ő is engem. Csodás éjszakákat és nappalokat töltöttünk együtt, de ez az éjszaka... más. Annyira megváltoztat mindent! Talán még jobban, mint az előző éjszaka, amit a kórházban töltöttünk együtt.
Szavaival mintha egy tőrt szúrna belém. Miért csinálja ezt? Hát nem látja, hogy az fáj a legjobban, amit mond nekem? Inkább mennék vissza a kínzóimhoz, mintsem őt kelljen hallgatnom, de ahogy folytatja... Szavai körbe vesznek, magukhoz ölelnek, és nem engedik, hogy még mélyebbre zuhanjak magányomban. Szeretnék egy házat, nem kell nagy, elég egy kicsi is, szépen berendezve, egy biztos munkát, és valakit magam mellé, meg valami kis állatot, hogy legyen kiről gondoskodni. Nem kérek sok mindent azt hiszem, nem kérem azt, hogy legyen egy kacsalábon forgó palotám, sem azt, hogy szolgák tömkelege vegyen körül, csak annyit, hogy legyen egy békés boldog kis életem, esetleg ezzel a férfival itt mellettem. Ahogy átnyúl fölöttem, hogy fölkapcsolja a villanyt fölnézek rá, tekintetem reménnyel teli. Remélem, hogy azt mondja, minden rendben lesz, vagy igazából nem is kell mondania semmit sem, csak adnia egy puszit a számra, lefeküdnie mellém, és aludni. Majd én is lassan elaludnék, és ki tudja, hogy mikor és hogy ébrednénk fel. De félek a reggeltől. Haza akarok majd menni, úgy elszökni, hogy Ő ne láthasson, mert lehet, hogy most ramatyul festek, de holnapra további színes foltok lesznek rajtam, és úgy fogok kinézni, mintha egy óvodás kislány vagy kisfiú festékezett volna össze. Fognom kell egy taxit és haza menni. Talán már most mennem kellene, de nem engedne el. Tudom, hisz már próbáltam elmenni, elkúszni az ajtója elől miután ledobtak oda, mint egy összevert kutyát.
-Darren ezt te se gondolhatod komolyan! Mégis miből utazzak el? Nincsen annyi pénzem, és ilyen külsővel dolgozni se tudok majd egy jó darabig. Mástól pedig alamizsnát nem fogadok el, nem fogadhatok el, mert akkor még mélyebbre süllyednék, mint ahol jelenleg is vagyok. Nem bírnám elviselni a tartozást. - Elutazni jó lenne, elutazhatnék vele, de úgy se jönne velem. Lehet, hogy az előbb csak ámított, hogy nem is szeretné úgy megoldani ezt az egészet, mint én. Lehet, hogy átver, de miért tenné? Vagyis miért ne? Hisz csak egy prosti vagyok, egy átkozott kurva, akivel senki se törődik, és ennek ez a rendje.
-Mégis megpróbálkoznék valami gyógyszerrel, ha van...- Kell egy kis szünet, egy fél pillanat, amíg nem néz rám, amíg észrevétlenül elmorzsolhatom a szemeim sarkában megjelenő könnycseppeket.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Darren & Shayaan Empty
TémanyitásTárgy: Re: Darren & Shayaan   Darren & Shayaan Icon_minitimeVas. Ápr. 13, 2014 6:37 pm

Elnyomtam magam egy elkeseredett sóhajt, de legszívesebben ráordítottam volna. Jobb kedvre derített, hogy még most sem hagyta magát, de nem lettem tőle sokkal boldogabb – egyáltalán nem derített jobb kedvre. Szörnyű érzés volt ránézni. Bűntudat. Ez az egyetlen egy érzés volt, amely átvette felettem az irányítást, de ez viszont legalább olyan erősen lüktetett bennem, mint a mellkasom börtönébe zárt szívem.
– Nézz rám! – Kezeim közé fogtam az arcát, mert tudtam, hogy majd megpróbálja elfordítani, de nem hagyhattam neki, most nem. Homlokomat az övének döntöttem. – Nem kell aggódnod semmi miatt, nem kell tartoznod senkinek, majd én megoldom – őszintén szólva egyelőre fogalmam sem volt, hogy miként elsőre arra gondoltam, hogy valakivel összeveretem magam jó pénzért, elvégre sokaknak a bögyében voltam már annyira, hogy akár meg is fizessenek azért, hogy én állok eléjük – csak tedd meg a kedvemért, hogy elmész néhány hétre, nekem teljesen mindegy, hogy hova, ha pedig nem akarsz, akkor is elmész, mert itt és most esküszöm meg arra, hogy abban az esetben, ha még tiltakozol is, én magam rángatlak fel valamelyik gépre, amelyikre ott helyben rögtön meg lehet venni a jegyet, viszont ezt erőszakkal fogom megtenni, ha kell összekötözöm kezed-lábad, a szádat pedig összeragasztom, aztán hadakozhatsz, ahogy akarsz. Amíg kint vagyok, gondolkozz ezen. – Vettem magamnak a bátorságot, hogy legalább egy puszit csenjek ajkairól, azonban ezt követően felemelkedtem az ágyról és kimentem.
Nem kellett kétszer kérnie, hogy hozzak neki valamilyen fájdalomcsillapítót – őszintén reméltem, hogy valahol a szekrény legmélyén még lapul legalább egy-két pirula, mert az istenért sem akartam volna egyetlen egy másodpercre egyedül hagyni a lakásba, pedig a világ végére is elmentem volna neki bármiért, hogy csökkentsem valamivel a testében tomboló fájdalmat. El tudtam képzelni, hogy mit érezhetett, mint ahogyan azt is, hogy miként szerezte azokat a kék-zöld-lila foltokat, azonban erről már nem voltam hajlandó tudomást venni, mert így is alighogy kiérttem a szobából valamint csillapítanom kellett forrongó dühömet. Az első kezem ügyébe akadó tárgy pedig a fehérre meszelt fal volt, ami szerencsétlenségemre nem gipsz kartonból volt felhúzva. De nem érdekelt. Csak ki akartam adni valamin. Utáltam magam, hogy nem tudtam megvédeni Őt, az egyetlen személyt, aki fontos volt számomra. Először, olyan dolgokat vágtam a fejéhez, amiért legszívesebben már akkor is bármimet levágtam volna, aztán pedig még csak megakadályozni sem tudtam, hogy ezt tegyék vele. De meg fogom fizettetni velük mindezt, fogadtam meg magamban továbbra is forrongva az indulattól. Ez volt az egyetlen dolog, amiben világ életemben rettegtem és most meg is történt. Gyűlöltem magam érte. ezerszer is bocsánatot akartam kérni és még az is megfordult a fejemben egy pillanatra, hogy bár ne találkoztunk volna, viszont megtörtént és Ő is lett az aki evégett pórul járt. Tudtam, hogy ez lesz, nagyon is tisztában voltam azzal, hogy majd rajta fog csattanni az ostor, mert akarva, akaratlanul, de jól láthatóan Ő lett az én egyetlen gyenge pontom –, de az valóban a leggyengébb. Sebezhetővé váltam, miatta és még csak nem is tudtam érte hibáztatni, mert én – ellenben vele – nagyon is tisztában voltam a következményekkel. Idióta voltam és most is az vagyok, hogy nem azt teszem, amit nem akarnak, hanem amire számítanak. Ők pontosan ezt a reakciót várják, hogy majd itt húzza meg magát, ezzel is bizonyosságot nyerve, hogy Ő fontos számomra. Ki kellett volna raknom. Ez lett volna az egyetlen helyes megoldás, mert ezzel legalább azt a látszatot keltettem volna, hogy nem érdekel. De a rohadt életbe is! Nagyon is érdekelt. Én voltam az egyetlen szinte, akire számíthatott. Hogy tehettem volna meg vele, hogy csak kirakom, mint macskát szarni?
Idegesen támaszkodtam meg a konyhapultnál. Fejemet lehajtottam. Képtelen voltam akár egyetlen egy tiszta gondolatot is kipréselni magamból. Nem tudtam, hogy mi tévő legyek. Helyesen akartam cselekedni, de biztos voltam abban, hogy nem fogom tudni azt tenni, amit kellene.
Vetettem a kezemre egy futó pillantást, a bőr kissé felszakadt és vérpettyek jelentek meg rajta, mivel nem volt durva, elég volt néhány percet várni, hogy a vérzés el is álljon, majd gyorsan letöröltem, ez idő alatt pedig előtúrtam két szem fájdalomcsillapítót – megkönnyebbülésemre volt még itthon egy levélnyi – aztán töltöttem egy pohárba vizet és miután a kezemet is lemostam elindultam vissza hozzá.
Komolyan igyekeznem kellett azon, hogy kemény és határozott maradjak, legalább is látszólag, holott egyáltalán nem voltam az, féltettem és rettenetesen aggódtam volna – mindez ráadásul még az arcomra is kiült.
– Kérlek, Shay, most az egyszer ne ellenkezz és vedd be mindkettőt – nem utasítottam, tényleg kértem, mert most tényleg csak jót akartam neki, mindenféle önös szándékok nélkül.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Darren & Shayaan Empty
TémanyitásTárgy: Re: Darren & Shayaan   Darren & Shayaan Icon_minitimeSzer. Aug. 27, 2014 4:18 pm

MEgijedek, tőle, ettől az egész helyzettől és magamtól is. Talán csak most kezd igazán tudatosulni bennem, hogy ennek nem lesz vége, talán újra és újra meg fognak találni és megverni, vagy még rosszabb. Nem kék-zöld és vörös foltokkal tesznek majd ki DArren ajtaja előtt, hanem egy hulla zsákban. Mégsem akarok elmenni, itt akarok maradni vele, hogy megvédjem. Elkezdhetnék járni karatézni, vagy valami hasonló sportra, de... igen, ott van az a de, ami mindent megváltoztat, hiszen mégis mennyi esélyem lenne nekem bárkivel szemben is? Talán csak a húgomat tudnám legyőzni, de őt is csak azért, mert ismerem a gyenge pontját. Ki kell ismerni az ellenséget, és akkor győzni tudok. Ez talán segíthet, de semmi képpen sem tudhatja meg A kis szöszim, hogy mit is tervezek.
Bólintok, hogy megértettem, és átgondolom azt amit mondott, hogy el kell utaznom. Talán tényleg jót tenne egy utazás, és már régebb óta be akartak szervezni már egy Dubai útra, sok sok pénzért cserébe, csak éppen az nem vonz, hogy ott is ugyan úgy járhatok, mint itt, ha rám esik a sejkek választása, de majd csak megoldom valahogy.
Egy halk puffanást hallok, és össze rándulok. Fel akarok kelni és oda menni, hogy megnézzem mi is történt, de nem kelek fel, nem tudok, mert még az apró mozgás is fáj. Majd a gyógyszerek segítenek, csak hozná már őket Darren. Vajon mit szöszmötöl kint ennyi ideig? Felülök, és már épp felállnék amikor megjelenik az ajtóban, tehát a fenekemen maradok, elveszem tőle a gyógyszereket, és a pohár vizet is, és szófogadóan lenyelem mind a két pirulát.
- Remélem örülsz. - Nézek rá apró mosollyal ajkaimon.
- De... nincs esetleg valami másod? Egy Joint, vagy valami? - Nem vagyok drogos, de azokról tudom, hogy biztos segítenének és se perc alatt sokkal jobban érezném magam, talán el is felejteném azt ami történt, és Darren se lenne ennyire feszült, ha elszívna egy vicces cigit.
- Megütötted a kezed. - teszem le a poharat az éjjeli szekrényre, és a kezéért nyúlok, hogy a számhoz húzva gyógy puszit adhassak rá. Tehát ez volt az a hang amit hallottam. De miért csinálta ezt? Mérges rám amiért ilyen helyzetbe hoztam? Lehetséges, sőt valószínű, de hát tudhatja, hogy nem tehetek erről... semmiről sem tehetek, és ez kivételesen igaz is.
- Kérek annyi időt amíg felépülhetek, míg újra szép leszek rendben? Addig meghúzom magam a lakásomban, és amint újra szép leszek elutazom. Mondjuk három hétre. Az alatt keresek majd egy csomó pénzt, és majd oda adhatod ezeknek a pasasoknak, hogy hagyjanak téged békén. - Abból a pénzből talán egyenesbe tudnám hozni az életemet, de mit érek vele, ha az övét pedig pokollá teszik?
- Mit akarsz velük csinálni? - kérdezem, majd vissza dőlök az ágyra, és magammal húzom őt is, egy ideig mocorgok, próbálom megtalálni azt a pozíciót amikor nem fáj semmim se, de ez olyan, mintha szélmalom harcot vívnék... mindenem fáj.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Darren & Shayaan Empty
TémanyitásTárgy: Re: Darren & Shayaan   Darren & Shayaan Icon_minitimeCsüt. Aug. 28, 2014 11:49 pm

Kurtán biccentettem, habár szükséges volt bevennie azt az átkozott gyógyszert, hogy valamilyen szinten tompítsa a fájdalmait, mert ezzel sokkal inkább kórházba kellett volna mennie, sem mint nálam lennie, ahol az élete talán még nagyobb veszélyben volt, de nem is vihettem be, mert rögtön arra gyanakodtak volna, hogy esetleg én vertem meg, habár most sem így volt, de még is úgy éreztem, mintha én magam tettem volna. Miattam verték meg, egyes egyedül miattam és a saját hülyeségeim miatt. Távol kellett volna tudnom tartani magam tőle, hát még a farkamat, de nem jött össze, még a kísérleteim is csak szánalmas próbálkozások voltak. Még mindig bántam azokat, amiket legutóbb mondtam neki, egyáltalán nem érdemelte meg, nem véletlenül rúgtam volna magamat legszívesebben szájba. Hiába, hogy nem gondoltam komolyan, de megbántottam most pedig megnézhetem magamat, amiért nem törődtem vele, de azt gondoltam, hogy biztonságban lesz így legalább hatalmasat tévedtem. Egyszerre voltam seggfej és balfasz is. Már rég sikerült összehoznom ilyen ütős párost, de az ő esetében valahogy mindig a legrosszabb döntéseket hoztam.
– Ha lenne sem adnék – közöltem vele. Így is éppen eléggé tartottam attól, hogy egy hirtelen mozdulat következtében komolyabb kárt tesz magában. Nem. Egyszerűen nem akartam, hogy ennél több baja legyen, egyszerűen nem hagyhattam. Legszívesebben mostantól kezdve éjjel és nappal felette álltam volna és egy szemhunyásnyit sem aludva őriztem volna, mint holmi istenverte véreb, aki már egy törékeny kismadárra is ráveti magát, mert veszélynek titulálja azt.
– Shay, magad miatt aggódj, ez semmiség. – Vontam hanyagul vállat. Nem velem kellett volna törődnie, hanem magával, neki sokkal több ápolásra volt szüksége, éppen evégett előkotortam a telefonomat a zsebemből és végigböngésztem a névlistát, hogy melyik gyökér lenne alkalmas, hogy valamit mondjon az állapotáról, de egyetlen alkalmas személyt sem találtam, akire rá mertem volna bízni.
– Sehol sem vagy biztonságban, különösen nem a lakásodban. – Nem tartottam kizártnak, hogy most is ott vártak, éppen úgy mint az enyém előtt. Nagyon jól tudtam, hogy valahogy ki kell csempésznem őt, anélkül hogy azok az átkozott verebek észrevennék, de mivel ezeket jól megfizették – persze, hát volt is miből – egy pillanatra sem lankadt a figyelmük.
– Ezt meg azonnal verd i a fejedből, ezt nem neked kell törlesztened, éppen elég, hogy már ennyire is belekerültél, nem akarom, hogy még több bajod legyen. – Közöltem vele. Eszem ágában sem volt tőle pénzt elfogadni, tudván hogy változtatni akar az életén.
– Még nem tudom. – Eszemnél kellett legyek, nehogy még több baja legyen. Ő volt az egyetlen gyenge pontom, az egyetlen, akivel egyáltalán bármennyit is törődtem és még szerettem is. Meg sem érdemeltem őt, úgy isten igazán, mert hát lássuk be, hogy ő nagyon a légynek se tudott volna ártani, szándékosan legalább is nem. Shay mindössze csak rossz döntést hozott és került ide, ő egyáltalán nem ide való volt, ebbe a világba sokkal többet érdemelt, én meg nem tudtam megadni ezt neki.
– Inkább próbálj meg pihenni, neked nem kell ilyeneken törni a fejedet. – Ujjaimmal immáron fekvő helyzetben, szórakozottan csavargattam a haját. Annyira hiányzott az illata, az érintése.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Darren & Shayaan Empty
TémanyitásTárgy: Re: Darren & Shayaan   Darren & Shayaan Icon_minitimeSzomb. Okt. 04, 2014 10:50 pm

Kék szemeimben megannyi érzelem fut végig, szeretet, félelem, düh és vágy, és még ezer más, van amiket még én magam sem ismerek, de nem baj, nekem ez így tökéletesen megfelel. Ez a helyzet, most így itt Darren karjai közt. Jól érzem magam, biztonságban, hiszen tudom, hogy Ő soha se fogja hagyni azt, hogy ez megismétlődjön, vagy bárki más bántson. Persze van amit még Ő sem tud megakadályozni, de azokról nem fogok neki beszélni, az a munkával együtt jár.
- Elköltözhetek, szerzek egy másik albérletet, vagy egy olyat ahol csak lakótársat keresnek, ott talán nagyobb biztonságban leszek. - Ahogy elképzelem magam előtt az ideális lakótársat egy négy méter magas csupa izom pasas jelenik meg... már csak hozzá kell adni egy kis zöld festéket és tisztára úgy néz ki mint Hulk. Aki remélhetőleg a férfiakat részesíti előnyben, és akkor attól se kell majd tartanom, hogy egy magányos éjszakáján gondol egyet és rám mászik, mert ha már prosti vagyok akkor természetben is fizethetem a lakbér rám eső részét.
- Darren, segíteni akarok neked! Nem érdekel, hogy ez neked tetszik vagy sem, akkor is meg fogom tenni, és ne hidd azt, hogy csak miattad teszem. Magam miatt is, mert nem akarok úgy felkelni reggel, és lefeküdni este, hogy tudom, ezek a fickók rád vadásznak, és bármit megtehetnek veled. - A gondolattól is rosszul vagyok. Tudom, hogy Ő erős, és ügyes, de ha egyszerre többen mennek ellene akkor azzal már Ő sem bír, pláne ha az ellenfelei mindenféle fegyverekkel is fel vannak szerelve. Azt akarom, hogy ennek az egésznek vége legyen, hogy minden ugyan úgy legyen, mint a veszekedésünk előtt, de ez nem fog menni. Ez most túlságosan is sok mindent megváltoztat, és nem tudom, hogy jó vagy rossz irányba, hogy végül mi fog kisülni ebből az egészből.
- Ha felkelek akkor még mindig itt leszel, és nem fogsz elosonni, hogy megkereshesd azokat akik itt hagytak? - nézek fel rá, és egy puszit is kap a nyakába, a kezem pedig végig siklik a mellkasán és a hasán. Annyira szeretném elterelni a figyelmét, mondjuk azzal amihez a legjobban értek, de így biztosan nem kellenék neki, és... hát nekem is eléggé fáj mindenem.
Szorosabban hozzá bújuk, és hamarosan el is nyom az álom, bár nem alszom valami jól, fél óránként felriadok, és megnézem, hogy Darren még mindig itt van-e velem, illetve, hogy tényleg Ő van itt, és nem egy magas öltönyös ember... olyan akivel ma szerencsém volt találkozni.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Darren & Shayaan Empty
TémanyitásTárgy: Re: Darren & Shayaan   Darren & Shayaan Icon_minitimeVas. Okt. 12, 2014 11:40 am

Már majdhogynem elkeseredett sóhaj szakadt ki a mellkasomból, miközben tehetetlenül ráztam a fejemet, mivel fogalmam sem volt arról, hogy miként győzzem meg őt, hogy itt semmiképpen sincsen biztonságban, akárhová is megy, azonban láthatóan ő makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy ő nem fog elmenni innen, pedig én azt akartam, hogy olyan távol legyen ettől az átkozott helytől, míg el nem rendeződnek a dolgok és minden visszatér azt ezt megelőző, viszonylag normális kerékvágásba, ahol Shay testi épségét legfeljebb egy kocsitól kell féltenem, illetve néhány dühöngő részegtől. Ez egy némiképpen szebb világkép volt, habár ez sem volt éppen egy lenyűgöző, de ez legalább mindennaposnak számított, ellenben azzal, hogy miattam őt verik meg. Nem akartam ma már ezzel kapcsolatosan többet vitatkozni, majd reggel megbeszéljük, amikor talán már ő is tisztlábban látja a helyzetet és remélhetőleg jobb belátásra tér, így kell lennie. Nem maradhat itt, addig amíg el nem rendezem a dolgokat. Az ő érdekében bármit megteszek és bár utálom a romantikus, hősies figurákat, de érte még az életemet is képes lennék odaadni az ördögnek és megrohadni a pokolban, hogy neki egy kicsit jobb élete legyen, bár ennél bármi jobb lenne. Nem tágítok továbbra sem amellől, hogy nem lehet itt, nem fogom neki megengedni, hogy itt maradjon, ha kell én magam ráncigálom fel a csinos kis fenekét a repülőre.
– Shay, én tisztában vagyok azzal, hogy mire számítsak ezektől, te viszont csak egy kis ízelítőt kaptál. Nem akarom, hogy bármi bajod essen. – Inkább az én életem, mint az övé. Értékes számomra. Féltem őt. A rohadt életbe is, megtörtént az, amitől a legjobban paráztam, hogy beleszeretek. Nem csak annyira, mint amennyire egy múló szerelembe szoktak, hanem annál sokkal jobban. Ha tudom, hogy nem ott van, ahol én akarom, hogy legyen, akkor képtelen leszek normálisan koncentrálni, ezért is akarom részben biztonságban tudni. Hogy védjem meg, hogy ha nem tudok odafigyelni a dolgokra?
– Nem fogok – ígértem meg neki szűkszavúan. Mi mást mondhattam volna amúgy is? Eszem ágában nem volt most itt hagyni. Most csak vele akartam lenni, kihasználni a helyzetet, hogy végre itt lehet ismét. Még mindig rohadtul bántott, ahogyan legutóbb bántam vele. Egy tapló tetű voltam, s ezekkel a szavakkal még igen finoman fejeztem ki magamat. Ha nem is tökéletesen idilli volt a helyzet, mindennek ellenére meglehetősen kellemesnek tűnt. Ketten voltunk, csend és nyugalom volt. Ez az, amire sohasem volt igazán példa a mi kis közös életünkben.
Az este hosszú volt, nem sokat aludtam. Néha ugyan felületesen elnyomott az álom, de mindig felriadtam, amikor összerezzent, ilyenkor simogatással próbáltam megnyugtatni és néha csöndesen morogtam, habár inkább átkoztam őt, hogy miért tett engem is egy átkozott papuccsá, amit még csak nem is bántam. El tudtam volna képzelni vele egy közös életet. Gyerekkel, kutyával meg fene tudja még mivel, de egyáltalán nem úgy tűnt, hogy a mi jövőnk errefelé halad. Nem tudtam volna neki semmit nyújtani egy koszos lyukat leszámítva. A mi vegasi álmunk nem arról szólt, hogy meggazdagszunk egy kaszinóban. Az élet azoknak, akik itt élnek nem erről szólt, csak a sok idióta turista ezt nem képes felfogni vagy éppen nem képesek a paraván mögé tekinteni.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Darren & Shayaan Empty
TémanyitásTárgy: Re: Darren & Shayaan   Darren & Shayaan Icon_minitimeHétf. Dec. 29, 2014 12:36 pm

A fűző szorosan simul a testemre, alig kapok levegőt, de megéri, mert olyan darázs derekam van, amiről csak álmodni merek. Méregzöld színű, fekete csipkével mégis puha tapintású, a szoknya hozzá hasonlóan néz ki, csak tüllből. Igazán előkelő, mintha bálba készülnék. Elmosolyodok, ahogy végig simítok a hajamon, szép loknikban hullik a vállamra és a hátamra, csikiz ahogy megmozdulok, de nem érdekel, mert annyira szép! Már csak a sminkemet kell megigazítani és már mehetek is. Közelebb lépek a tükörhöz és elkezdem elkészíteni a sminkemet, de a kezem magától működik, hiába szeretnék másik színt használni nem megy, nem tudom arrébb vinni a kezemet egy két centivel, mintha valaki más irányítaná a mozdulataimat. Szorosan behunyom a szemeimet és várom, hogy a kezeim végezzenek a sminkemmel, nem merem kinyitni addig a szemeim amíg nem végeznek. Bő fél óra múlva észlelem, hogy újra a testem mellett vannak a karjaim és újra én irányítom őket. Kinyitom a szemeimet, majd a meglepettségtől azonnal közelebb hajolok a tükörhöz, hogy alaposabban megnézhessem magamat. De nem, ez egészen biztos, hogy nem én vagyok, engem nem csúfított el így senki sem. Óvatosan a szememhez érek, fel van dagadva és fáj, ujjaim lesiklanak a számon található vörös csíkra. Felrepedt, nem csak elrontottam a festést, valaki alaposan megvert. Az egész testem elkezd sajogni, letépem magamról a fűzőt és a szoknyát. A látvány borzalmas fel sem bírom fogni és annyira fáj!

Hirtelen ülök föl az ágyban és nyitom ki a szemeimet. Szaporán veszem a levegőt, és próbálom megnyugtatni magam hogy ez az egész csak egy rossz álom volt, nincsen semmi bajom, rögtön kikelek az ágyból elmegyek zuhanyozni aztán elkészülődök és megyek az első vendégemhez. De valami nem stimmel… körbenézek a szobában ami nem az én hálószobám, de már jártam itt, ismerem. Oldalra fordítom a fejem, és meglátom Darrent, automatikusan könnyek szöknek a szemeimbe, ahogy tudatosul bennem, hogy a testemben lévő fájdalom nem azért van, mert elaludtam mindenem, hanem mert olyan színes a testem, mintha egy öt éves gyermek festékezett volna össze.
- Haza kell mennem. - Nem érdekel, hogy ezt a vitát már lejátszottuk, nem érdekel semmi sem, csak haza akarok menni, vagy legalább egy olyan helyre ahol egyedül lehetek és végre alaposan kisírhatom magam.
- Kérlek… muszáj valamit csinálnom. Ezt így nem fogom kibírni, hazaviszel? - Nézek könyörgő szemekkel a férfira akit nem akarok elhagyni, aki mellett biztonságban érzem magam, de most nem akarom hogy lásson, épp elég volt az is, hogy már egy éjszakán keresztül nézhette milyen pocsékul nézek ki.
- Nem láthatsz így! - húzom magam köré a takarót.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you


Ajánlott tartalom

Egeret ide és lenyílik!



Darren & Shayaan Empty
TémanyitásTárgy: Re: Darren & Shayaan   Darren & Shayaan Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 

Darren & Shayaan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Shayaan & Darren
» Caleb & Shayaan
» Jared & Shayaan
» Tyrell & Shayaan
» Shayaan Ashraf

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játékonkívül :: Archívum :: Archivált játékok-