KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FONTOS!
Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK!
Bővebb információ: ITT
Az új elérési cím: ITT
A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox

Legutóbbi témák
» Muzsika Tv
Sorry, are you my son? Icon_minitimeKedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes

» Colors Of Seattle
Sorry, are you my son? Icon_minitimeCsüt. Ápr. 07, 2016 7:49 pm by Vendég

» Admin hírek
Sorry, are you my son? Icon_minitimeCsüt. Jan. 28, 2016 12:08 am by Danny Doyle Haynes

» Giulia Bianchi
Sorry, are you my son? Icon_minitimeVas. Jan. 24, 2016 12:28 pm by Giulia Bianchi

» Avatarfoglaló
Sorry, are you my son? Icon_minitimeKedd Jan. 19, 2016 12:40 pm by Vendég

» Elkészültem!
Sorry, are you my son? Icon_minitimeHétf. Jan. 18, 2016 11:29 am by Vendég

» Bernadette Ainsworth
Sorry, are you my son? Icon_minitimeSzomb. Jan. 16, 2016 3:11 pm by Bernadette Ainsworth

» Minden, ami Las Vegas
Sorry, are you my son? Icon_minitimeSzer. Jan. 13, 2016 9:34 pm by Admin

» Avataros oldalak gyűjteménye
Sorry, are you my son? Icon_minitimeSzer. Jan. 13, 2016 9:19 pm by Admin

Ki van itt?
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (43 fő) Hétf. Aug. 14, 2023 3:38 pm-kor volt itt.

Megosztás
 

 Sorry, are you my son?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Sorry, are you my son? Empty
TémanyitásTárgy: Sorry, are you my son?   Sorry, are you my son? Icon_minitimePént. Márc. 29, 2013 3:25 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]
Jared & Michael

Unottan ropogtattam az ujjaimat.
Nem igazán vágytam arra, hogy egyedül csücsüljek az éjszaka közepén a Temze partján, de valamiért képtelen voltam aludni. És igen, ez rohadtul elcsépelten hangzik, de az ágyban fekve unatkoztam, pedig tudtam, hogy aludnom kellene.
Felvetődött az ötlet, hogy beveszek egy kis altatót, de azzal csak még jobban elismertem volna, hogy 42 évesen idős az ember. Így hát maradt a Temze, a kabátom zsebébe bújtatott flaskám. És nagyjából ennyi. Ja, azt kifelejtettem, hogy a méregdrága szivarommal is gazdagítottam a felszerelésemet.
Szóval, nagyjából csöves külsővel, egy méregdrága szivart szívva, Calvin Klein kabátba öltözve egy padon ülve foglaltam helyet. Az utcákon így éjfél elmúltával nem mászkáltak az emberek. Eléggé unalmas helyzet volt, és azokat utáltam. De persze minden régi ismerősöm a felesége mellett aludt, és a telefonjuk kikapcsolt állapotban volt, minden bizonnyal nem a szoba falain belül.
Ezért jó a szingli élet.
Vidáman beszívtam a hideg levegőt a dohány kellemes aromájával együtt. Felálltam a padról, és letekintettem a korláton keresztül a Temze hömpölygő áradatára. Művészként tudtam értékelni minden pillanatot, de valahogyan nem igazán hatott meg az egyedüllét Londonban, a Temzénél.
De kiderült, hogy mégsem vagyok egyedül. Tőlem húsz méterre egy fiú röhögve próbált keresztül mászni a korláton. A mozgása nem tűnt túl összeszedettnek. Először óvatosan, aztán fokozatosan gyorsulva indultam el felé.
- Hé! - kiabáltam, amikor fennakadt a korláton, és a jobb oldala a víz felé lógott, a bal keze pedig az utca felé fordult. Nem reagált a hangomra. - Te a korláton! Maradj nyugton - parancsoltam, és pár másodperc alatt odaértem, majd durván megrántottam a kezét, mire ráesett az útra. A tüdejéből egy pillanatra kiszakadt a levegő, majd a száját egy nevetés hagyta el.
- Normális vagy? - ráztam meg a vállát, a csuklyája pedig ami az arcát takarta, lecsúszott. Először ismerősnek hatottak a vonásai. Aztán emlékeztetni kezdett valakire, akit évek óta nem láttam, csak utaltam neki a pénzt.
- Basszus. Te az én fiam vagy... - hagyta el a számat a megdöbbentő mondat, és ülő helyzetben a földön kötöttem ki. Jared a röhögésen kívül még mindig nem adott ki életjelet.
Az arca sápadt volt, de így is észrevettem a vonásain, hogy egyre jobban hasonlít rám, bár azért nekem a tökéletesített változatom volt. Legszívesebben ráordítottam volna, hogy mondjon már valamit, de helyette más megoldást választottam. Egy enyhe pofont adtam neki.
- Na - vigyorogtam - Végre valami, amire reagálsz.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Sorry, are you my son? Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sorry, are you my son?   Sorry, are you my son? Icon_minitimePént. Márc. 29, 2013 3:47 pm

Párizs után egy időre nagyban elkerültem a repteret. Nem is értem miért vagyok ennyire de ennyire okos, hogy szinte pénz nélkül mászkáltam egy idegen városban. Még szerencse, hogy sikerült hazajutnom. Plussz pia sem volt nálam, ami csak súlyosbította akkor a helyzetet. Ezért, hogy ez a tragikus eseménysorozat ne ismétlődjön meg, pénzzel indultam el a reptérhez. Anyám pénzével. Nembaj ha észreveszi, hogy elvettem hiszen nem tud semmit se tenni. Megüt? Cöhh, akkor visszaütök. Engem hagyjon békén. Idióta az a nőszemély. Lassan annyira fogom őt is "szeretni" mint a drága apámat.
És meg is érkeztem a célállomásra. Na nézzük csak hova is menjek...
Hmm..
Párizs? Soha többet!
Mivel nem volt már megint sok választásom, így gyorsan ráböktem Londonra aztán kész.
Ugyanaz volt rajtam mint a párizsi látogatásom során, csak most kivételesen a másik fekete dzsekimet vettem föl, és nem hoztam magammal a mobilomat. Csak pénzt. Sok pénzt. Ja és a hamis személyimet. Mivel tudjuk, hogy egy 17 évesnek nem adnának ki semmilyen alkoholt sem..
Az egész utat átaludtam, ha nem keltenek föl ott maradtam volna a gépen az édes álmaimban elmerülve.
De kiszálltam végül, és hát nem számítottam rá, hogy ilyen hideg lesz. Éjszaka van, ez eddig oké, de akkor is rohadt hideg van. Na mindegy. Az első utam rögtön a taxihoz vezetett, aki elvitt egy szép kisboltba, ahol beszerezhettem mindent amit csak akartam.
Vettem egy üveg konyakot, de az eladó olyan furán nézte a személyimet, szóval gyorsan le is léptem az üveggel, amit hamarosan ki is bontottam és jól meghúztam. Ezek után már minden kezdett homályosabbá válni. Sétáltam...mentem...kocsik között...aztán elestem egy kukában. Igen, erre határozottan emlékszem. De már nem fázok!!
Az üveget valahol, nemtudom hol elhagytam, de addigra már az úgyis kiürült. Én pedig tele voltam piával. Valahogy elkerültem...egy olyan helyre ami kicsit ismerős. Mintha már láttam volna valahol. Hmm. Meg akartam közelebbről is nézni, ezért..felálltam vagy kapaszkodtam vagy ilyesmi a korlátra. Nem figyeltem, hogy milyen magas vagy veszélyes, csak próbáltam egyre magasabbra felmászni. Nem is tudom milyen pózban voltam már, nagyon szédültem. És megállás nélkül röhögtem azon, ahogyan szerencsétlenkedek. A távolból meghallottam egy hangot, de nem igazán foglalkoztam vele. Nem is értettem, hogy mit mondott az illető.
Addig nem is érdekelt mígnem lerántott a földre. Meglepődtem, de az alkoholnak hála nem éreztem fájdalmat, se semmit. Valamit beszélt hozzám a faszi de én csak nevettem..nevettem azon, hogy valójában ebben nincs semmi vicces. Alig láttam. Sajnos a pia abban nem segített, hogy ne érezzem meg a pofont amit kaptam. Megráztam a fejemet, abbahagytam a nevetést
És akkor felismertem, hogy kiről is van szó. Felkeltem nagy nehezen a földről, és csak néztem rá.
Az a faterom? Mégis mit keres itt? És mi a halálnak adott egy pofont?
- Te meg mit keresel itt? És mégis mi jogon ütögetsz?! -
Az volt a célom, hogy betörjem az orrát de a pia miatt ezt elbaltáztam és az öklöm a levegőben landolt. Hát, ez így nem megy. Inkább hátrább léptem, és megint majdnem elestem.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Sorry, are you my son? Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sorry, are you my son?   Sorry, are you my son? Icon_minitimeSzomb. Márc. 30, 2013 1:23 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]
Jared & Michael


Borzasztóan éreztem magam.
A fiam azt hiszem egy alkoholista. De szerencsére megmentettem a haláltól, és ráadásul megpofozhattam anélkül, hogy tilos lett volna. Az ő érdekében tettem.
A pofontól megrázta a fejét, és láttam rajta, hogy fokozatosan tudatosul benne minden. Nagy nehezen felkelt a földről, a szemeivel ( vagyis az ÉN szemeimmel ) nézett rám. A tekintete szemrehányó volt. Az enyém gúnyos.
A kérdésétől meglepetten pillantottam rá, de válaszolni sem tudtam, mert felemelte a kezét, és az ökle felém lendült. Elhajolni is lusta voltam: nem tudott eltalálni. A keze az arcomtól majdnem tíz centire leesett.
- Ugyanezt én is kérdezhetném - húztam össze a szememet, és a könyökénél fogva felszedtem a földről. - Szerintem örülj, hogy itt voltam, ugyanis majdnem öngyilkos lettél. Hogy hogy mi jogon? Az apád vagyok, azt hiszem ez elég ütős érv. Rád pedig azt sem lehet mondani, hogy részeg vagy, mert az enyhe kifejezés - emeltem fel a hangomat, és lenyomtam az egyik padra.
Nem akartam magamnak beismerni, de kicsit aggódtam miatta, és jól esett, hogy láthattam, bár fogalmam sem volt, hogy ilyenkor mit kell vele kezdeni. Mármint a részegséghez értettem, de a lelki világához nem.
- Van hol aludnod? - kérdeztem tőle, de aztán elvetettem az ötletet. - Tudod mit, nem érdekel. Ha van szállásod, akkor is nálam fogsz aludni. Anyád egyáltalán tudja, hogy hol vagy? És mégis honnan szereztél te alkoholt? Még csak kiskorú vagy! - förmedtem rá, és megmasszíroztam az orrnyergemet, hogy megnyugodjak. Lassan rádöbbentem, hogy olyan vagyok, mint a saját szüleim, vagy mint Jared anyja.
És nagyon nem akartam ilyen lenni.
Vettem egy mély levegőt, és leültem mellé a padra.
- Régóta nem láttalak... - kezdetem bele, de megakadtam. Nem tudtam neki mit mondani . - Bár te sem kerestél. Tudom, hogy nem a legjobb közöttünk a kapcsolat, de azért elmondhatnád, hogy mit keresel itt, honnan szereztél pénzt, meg hogy miért rúgtál be. És ígérem nem cseszlek le. Talán még anyádnak sem mondom el... - vontam meg a vállamat, és igyekeztem kedvesen nézni rá. Na jó, igazából biztos voltam benne, hogy ez a szöveg nem fogja meghatni, úgyhogy elővettem a jó vastag pénztárcámat, és megütögettem a kezemmel.
- Oké. Nem vagyok a legjobb apa, szóval inkább alkudjunk meg: ha mindent elmondasz, kapsz egy kis zsebpénzt - nyomtam meg a kis szót, és kíváncsian pillantottam fel rá. Nem vettem részt a gyermeknevelésben, ahogyan az anyja sem, a gyerek már amúgy is elzüllött, én pedig nem fogom jobb modorra tanítani. Tehát, hadd beszéljen a pénz.
Aztán, ha lebeszéltem vele, bele tunkolom a titkos kijózanító koktélt, aminek a receptje igazából nem is volt olyan titkos. Csak mindenfélét beletettem, hogy az íze annyira borzalmas legyen, hogy szétrombolja az alkohol által alkotott ködöt az ember tudata felett, ráadásul valamiért segített túlvészelni a másnaposságot; kitisztított a gyomrodat az alkoholtól. Értsd: meghánytatott.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Sorry, are you my son? Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sorry, are you my son?   Sorry, are you my son? Icon_minitimeSzomb. Márc. 30, 2013 1:45 pm

Ha Párizs rossz volt akkor London...maga a pokol. Pont abba a szemétbe, mármint személybe botlok bele akit nem akartam látni...soha többet. De én úgy tűnik megvagyok átkozva. Pech.
Engedtem, hogy felkaparjon a földről mert..ellenkezni amúgy sem volt semmi erőm. És hát...egyedül nem tudtam volna talpra állni.
- Nembaj, én kérdeztem előszőr. -
Már megint saját magamon röhögtem. De igaz..én kérdeztem elsőnek. Majd ha válaszol akkor talán én is fogok.
- Nem akartam öngyilkos lenni! Csak nézelődtem. De ha tudom, hogy jössz akkor biztosan leugrok. Az apám? Nos, eddig nem tűnt fel, hogy az lennél... Nem vagyok én olyan részeg.-
Dühös vagyok rá és ezt ki is mutatom neki. Tudom, hogy tudja de..nem akarom, hogy szegény elfelejtse.
A padon ülve már nem szédültem annyira, szerencsére. Megkavartam a fejemet és úgy hallgattam apám beszédét. Egy fokkal jobb mint anyám....mert az a nőszemély csak üvöltözni tud.
Báár előbb a fater sem suttogott.
- Igen, van. Hazamegyek a következő járattal és majd alszom otthon. -
Azt se tudom most éppen, hogy hol van a reptér. De őt meg miért érdekli, hogy van-e hol aludnom? Ha eddig leszarta, hogy élek-e vagy sem akkor most hirtelen miért kezdem el érdekelni?
- Nálad? -
Megráztam a fejemet, de azért eléggé bizonytalan voltam. Nemtudom..nemtudom most semmit.
- Nem tudja. Nem tartozok neki beszámolóval. Ahogy neked sem, de ha ennyire tudni akarod akkor...bemutattam a személyimet az eladónak és adott piát. Papíron nem vagyok tizenhét...legalábbis azon amit mutattam neki, nem. -
Félredöntöttem a fejemet és rávigyorogtam. Ó fater ha tudnád, hogy mikről maradtál le..
Most, hogy leült mellém simán eltalálhatnám az orrát de..áhh..elszállt a lelkesedésem.
Amit mondott arra nem is feleltem. Némán ücsörögtem és nem is néztem rá, de mikor előkapta a pénztárcáját..az felkeltette az érdeklődésemet.
- Megegyeztünk. -
Pénz. Nyam-nyam.
De ha elmondja anyámnak, megfojtom. Komolyan.
- Nem akartam otthon maradni...utálok anyámmal lenni, és a haverjaimhoz se volt kedvem szóval gondoltam eljövök ide. Pénzt szerintem nem is kérdéses, hogy honnan szereztem. Otthonról vettem el. Ha anya észreveszi...az ő baja. Nem félek tőle. De sajnos ő sem tőlem, pedig már bebizonyítottam neki, hogy lenne rá oka. Na mindegy ez egy másik történet. -
Kicsit többet mondtam mint amennyit elterveztem, de az alkholol ilyen hatással van rám.
- Azért rúgtam be mert...szeretem a piát. És nem csak azt. Tessék elmondtam mindent, kérem a pénzt.-
Kinyújtottam a kezemet, és vártam, hogy adjon valamit. Megegyeztünk..
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Sorry, are you my son? Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sorry, are you my son?   Sorry, are you my son? Icon_minitimeVas. Márc. 31, 2013 1:16 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]
Jared & Michael


Ó, Jared tökéletesen pimasz volt. És ez megrémített. Vagyis nem a viselkedése rémített meg, hanem az, hogy pontosan ugyanolyan volt, mint én az ő korában. Csak azóta igyekeztem leküzdeni ezt a hülye énemet.
- Én viszont előbb születtem. Ezáltal nem tartozom neked beszámolóval, te viszont nekem köszönheted az életedet, szóval... - tártam szét a karomat, és kinevettem. Nem hagyhattam, hogy nyeregben érezze magát. Nem akartam, hogy lekezeljen, és azt higgye, hogy ő tud engem irányítani, vagy esetleg azt gondolja, hogy bármit megtehet.
- Nézelődtél? - néztem rá egy olyan pillantással, ami azt sugalmazta: ez a gyerek hülye. Annál a részné megvetően felhorkantam, amikor közölte, hogy biztosan leugrik ha tudja, hogy én jövök. - Bocsánat, ha eddig nem vettem részt az életedben, vagyis én nem, de a pénzem biztosan előkelő helyet foglalt el az életedben. Biztos vagy benne? - húztam össze a szememet megint, és összefontam a karomat a mellkasom előtt. Dühös voltam, ahogyan ő is. Hasonlított rám, még ha le is akarta tagadni, de két dudás sosem fért meg egy csárdában.
Végül lenyomtam neki én is egy oktató-jellegű szöveget, de mindenféle ordibálás nélkül, amit meg is hallgatott, még ha nem is volt hozzá kedve.
- Nem, nálam alszol. Nem bízom annyira benned, hogy gépre tegyelek. Kitudja, hogy tényleg hazamennél-e - jelentettem ki határozottan, és nem érdekelt semmiféle ellenkezés. Azért még is csak a fiam volt, és valamilyen szinten meg kellett hogy védjem a... ööö... tesi épségét.
- Hát - köszörültem meg a torkomat - igazán leleményes vagy. - mondtam azt a mondatot, amit egy szülő sosem reagált volna. De én nem is voltam az. Jared félredöntött fejjel vigyorgott rám. Az a mosoly... Úgy letöröltem volna a képéről. Ám ilyenkor mindig úgy éreztem, mintha a saját arcomat akarnám megütni.
Aztán, megint olyan szöveget adtam elő, amit szülő aztán tényleg nem mondott volna, és ezzel aláástam magam, mint szülő. És mennyiszer mondom azt, hogy szülő... A végén már a szó is elveszti a jelentését.
Jared a pénztárcámat bámulta. Sejtettem, hogy ez felkelti az érdeklődését. A nyelve rögtön megeredt, és én bólogatva hallgattam a történetét.
- Értem - mondtam ennyit, aztán a kezébe nyomtam száz dollárt. - Kapsz még ugyanennyit, ha elmondod, mi az a másik történet - valaki csokival beszéli rá a gyerekét, hogy meséljen, van aki türelmes, és van az, aki milliárdos, és lefizeti a saját gyerekét. - Szóval alkoholista vagy - jelentettem ki egyszerűen, és hátradőltem a padon. Problémás. Ám egy terv kezdett körvonalazódni a fejemben, ami megoldotta volna azt...
- Anyáddal elhiszem, hogy nem túl jó a kapcsolatod. Az a nő egy perszóna. Mit szólnál, ha egy időre hozzám költöznél? Megnézzük mennyire bírnád a helyzetet, havonta kapnál zsebpénzt, amit akár lefizetésnek is tekinthetsz, sok mindenben szabad kezet kapnál, de lennének feltételeim. Ha a feltételek szótól megriadsz, az zsebpénz mennyisége miatt belefogsz egyezni.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Sorry, are you my son? Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sorry, are you my son?   Sorry, are you my son? Icon_minitimeVas. Márc. 31, 2013 2:18 pm

- Neked? Na na röhögtess..nélküled sem lett volna semmi bajom. És nem érdekel, hogy előbb születtél. Öregember. -
Én nem röhögtem, csak vigyorogtam. Nem értem...ha ennyire vitázni akart miért nem hagyott leugrani?
Áhh nem is érdekel. Még mindig olyan szarul érzem magam..ez most jobban leköt mint az, hogy a fater szövegét hallgassam. Kezd hasonlítani anyámra. És ez nagyon nem tetszik. Mondjuk mindkettőjük elmehetne...melegebb éghajlatra, de anyám még a faternál is rosszabb. Vagyis eddig ez így volt. Mostmár nemtudom.
- Nézelődtem. -
Komoly arcot vágtam, de valójában magam sem tudtam, hogy mit is akartam csinálni azon a korláton. Egyszer csak..odakerültem.
- A pénzed kérlek szépen anyám faszijainak zsebében landolt nagy részben. Ennyit erről. Ami nekem volt lóvém, azt mind elvettem anyámtól. Erőszakkal. -
Egyszer ütöttem meg a muttert, de nembaj ha a fater azt hiszi, hogy többször. Már ígyis mindenki hazudik mindenkinek mindenhol...én sem akarok ebből kimaradni.
Amúgy meg mi jogon kér számon? Hagyhatna elmehetni. Semmi köze ahhoz, hogy én mit csinálok.
- Pedig nem lenne semmi bajom a gépen...Most őszíntén..tényleg féltesz vagy csak attól vagy beszarva, hogyha valami bajom esik akkor anyám kinyírna téged? -
Nem is érdekel a válasza. Rajta én már nagyon régóta nem tudok kiigazodni, és nem is akarok.
- Tudom, hogy az vagyok. Már sokan mondták. -
Annyira imádom idegesíteni. Várom a pillanatot mikor kiborul. És...jó úton haladok. Szerintem. Igaz, hogy az előbb még nevetett, de...de ha belehúzok akkor szerintem azt is el fogom érni, hogy itt hagyjon.
- A másik történethez semmi közöd már tényleg. Nem fogom elmondani, akármennyi pénzt is akarsz adni. -
Azt hiszi, hogy mindenről be fogok neki számolni csakis a pénz miatt? Hát, nagyon téved. Nem mondok neki többet..ígyis túl sok mindent kötöttem már az orrára.
Ennyi bőven elég.
- Nem...vagyok alkoholista. -
Ökölbe szorítottam a kezeimet. Utálom ha ezt mondják..én nem vagyok alkoholista. Idióták akik ilyet hisznek. Kicsit többet iszok az átlagnál de ez még nem jelent semmit.
Amint meghallottam a fater ajánlatát tátva maradt a szám. Ööh. Ez nehéz kérdés. Komolyan azt mondja, hogy költözzek oda hozzá? Hiszen utál engem. Ez érdekes.
Én utálom őt..de fizetne azért, hogy odamenjek..
Bár a feltételek szónál már sóhajtottam egyet.
Sose mehet semmi sem könnyen?
- Milyen feltételek? És mennyi zsebpénz? -
Remélem nem olyasmi, hogy "este tíz után nem mehetsz sehova". Na ettől biztosan falra másznék.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Sorry, are you my son? Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sorry, are you my son?   Sorry, are you my son? Icon_minitimeHétf. Ápr. 01, 2013 2:37 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]
Jared & Michael


Öregember.
Ez a szó azt hiszem beleégett az agyamba. Mintha jó pár évvel ezelőtt én is megismételtem volna. Egy kicsit megrémülve vettem tudomásul a testemet elöntő de ja vu érzést. Aztán igyekeztem felnevetni, hogy kissé oldottabban érezzem magam.
- Nem úgy értem, hogy bajod esett volna. Nekem köszönheted azt, hogy élsz. - néztem rá nagy szemekkel, majd egyszerűbbre fogtam a magyarázatot. - Én csináltalak - csaptam a térdemre, és szembenéztem a fiam vigyorgó képével. Hát, nem tagadom, egy kicsit bosszantott, hogy ennyire semmibe vesz, de nem várhattam tőle mást...
- Aha - bólintottam teljesen 'meggyőződve'. Jared arca persze komoly volt, amire nem tudtam igazán mit reagálni. Talán csak tényleg nézelődött, vagy nem is tudom. Á, ezek a fiatalok olyan bonyolultak. Soha nem mondanak ki semmit egyenesen, ironizálnak, meg gúnyolódnak. Nem mintha én nem ezt csinálnám...
- Mégis miért adta oda a pasijainak? Azt hittem, van akkora szája, hogy megvédi magát - döbbentem le egy kicsit, de igyekeztem nem kimutatni. Na de amit ezek után mondott, attól tényleg kikerekedett a szemem. Nem úgy ismertem Jared anyját, hogy az ilyesmit hagyta volna, főként nem a fiának, akit apa híján ő nevelt fel. - És cseppet sem bántad meg? - szólaltam meg kissé halkabban, mert erre ugyan mást nem tudtam mondani. Leszidni pedig nem szidhatom... Bár ahhoz képest már megtettem.
A következő kérdése miatt kinevettem. - Nem igazán félek anyádtól. Téged féltelek, vagyis inkább nem bízom meg benned - javítottam ki magam egy kis köhécselés után. Amúgy kissé meglepődtem, hogy azt hiszi, hogy én tartok az anyjától... Felcsináltam, ott hagytam, szerintem ez magában is azt jelenti, hogy nem nagyon érdekel, mi van vele. Viszont Jared sorsa egyre jobban kezdett érdekelni.
- Ezek szerint nem ez volt az első 'leleményes' ügyed - néztem rá egy fanyar mosoly kíséretében. Volt egy olyan érzésem, hogy idegesíteni akar. De jó, hogy mindig is roppantul érdekelt a gyermeknevelés... Hogyne, persze. Bárkivel kijöttem, bármelyik tinivel eltudtam beszélgetni. Hoppá, volt egy kis különbség: azok nem az én gyerekeim voltak.
- Ahogy gondolod - vontam meg a vállamat, és unottan a körmeimet kezdtem mustrálni. Mikor közölte, hogy ő nem alkoholista, hallottam a hangján, hogy egy kicsit... dühbe gurult? Erről ökölbe szorított keze is árulkodott.
- Csak problémás tinédzser - javítottam ki a mondatát, de pillantásra sem méltattam. Előfordulhat az, hogy 17 évig szartam a fiamra, és hirtelen nem avat bele valamibe, én pedig megsértődöm? Hát, kicsit sem várok el tőle sokat.
Elmondtam neki az ajánlatomat, és beállt a csend. Jared fejébe csikoroghattak a fogaskerekek. És akkor meghallottam a mondatot, amiért fellélegezhettem. Átgondolta az ajánlatomat.
- Havi 1000 dollár, hitelkártyán, így szemmel tarthatnám az alkoholfogyasztásodat - mondtam neki, de mivel olyan kis leleményes, találni fog kiskaput - Egy hónapban minimum 10 estét otthon kell töltened, a többi napon korlátlanul maradhatsz ki. Ha nagyobb összeg kellene, vagy kocsit akarsz venni, akkor azt a zsebpénzeden kívül kapsz. Valamint - emeltem rá a tekintetemet - Hetente egy közös program velem. És örülnék ha heten háromszor ellátogatnál egy konditerembe. Nem mintha baj lenne az alakoddal, de az alkohol miatt... - mosolyogtam rá, és hátradőlve vártam, hogy mit szól hozzá. Aztán eszembe jutott még valami - A házban nem tarthatsz bulit, van ingatlanom a városban több is, ott szabad a pálya.
És elégedett voltam magammal. Úgy kezeltem, mintha felnőtt lenne, hiszen azért szabadjára van engedve. Bár... megfontolom, hogy nem kap-e beépített gerillákat.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Sorry, are you my son? Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sorry, are you my son?   Sorry, are you my son? Icon_minitimeHétf. Ápr. 01, 2013 3:02 pm

- Te csináltál...igen..te. Sajnos. -
Ettől forogni kezdett a gyomrom. Ez undorító. Minek kell így...így mondania? Fúj. Áhh. Ebbe beleborzongtam. Nem is akarok ilyesmit elképzelni mert ez...ez...megállítana a szellemi fejlődésben. Nem leszek a faterral kedvesebb. Pláne azért mert ilyeneket mond. Fúj. És azért mert részeg vagyok még, de józanul sem fogom szeretni, szóval remélem nem keltettem benne hiú reményeket.
- Nos, meg tudja védeni magát de amikor két három méteres faszi állít be egyszerre akkor...khmm nincs sok esélye. De engem nem érdekel. Felőlem ki is ugorhat az ablakon. -
Megvontam a vállamat. Anyámat is nagy ívben leszarom már.
Egyik rosszabb mint a másik. Egyedül én maradtam normális az egész "családban".
- Nem bántam meg. Miért bántam volna? -
Értetlenül néztem a faterra. Semmit sem bántam még meg. Vagyis talán azt, hogy idejöttem mikor apám is itt tartózkodik.
- Miért nem bízol bennem? Nem is ismersz. -
Félt..aha. Azt biztos, hogy nem. Anyámról nem voltam hajlandó többet beszélni. Örülök, hogy távol vagyok tőle.
- Eltaláltad, nem ez volt az első, és nem is az utolsó. -
Kedvesen elmosolyodtam. Áhh, még nagyon sok ötletem van, amik csak a kivitelezésre várnak. De most egyenlőre a kijózanodás a cél.
- Igen. De mindenkinek vannak problémái, szóval nem lógok ki a sorból. -
Vannak nálam rosszabb korombeli emberek. Bár én szinte csak idősebbeket ismerek. Mármint akik nagykorúak. Ez azért jó, mert ha nem jön be a hamis személyi, akkor ők tudnak nekem piát vagy mást szerezni.
Ahogy részletesebben mesélt apám a feltételekről. Mély gondolkodásba kezdtem. Ez nem ér. Olyan köcsög ez az ember. Tudja, hogy a pénznek nem tudok ellenálni.
A közös program résznél felkaptam a fejemet és elhúztam a számat. Hát. Nemtudom. Ajj. Most mit csináljak?
Összezavarodtam, teljesen. Fél órája bukkant föl és máris felforgatta az életemet.
- A pénz rész tökéletesen megfelel. De mi lesz ha több alkoholt veszek a kelleténél vagy...valami rosszabbat? Megversz? -
Gúnyosan mosolyogtam rá. Nem félek tőle, de azért erre kíváncsi vagyok.
- Tudod...szeretet nem lehet pénzért venni. Remélem érted, hogy mire célzok. -
Nem fogom imádni, mert talán nála fogok lakni. De szerintem ezt ő is tudja.
- Jó. Tíz éjszaka otthon. Ez könnyű lesz. Konditermet meggondolom. De mi lesz ha kevesebbet leszek tíz éjszakánál otthon? -
Ezekkel a kérdésekkel próbáltam időt nyerni, meg érdekelt is a válasz.
Hát, azt hiszem eldöntöttem.
- Jó, benne vagyok. De azt nemtudom, hogy anyánál, hogy fogod ezt lerendezni... -
Próbáltam felkelni a padról. Eleget ültem. Végül sikerült felállnom, nagy nehezen de még azért szédültem. Nemtudom miért nem maradtam ülve, de így most jobb volt.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Sorry, are you my son? Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sorry, are you my son?   Sorry, are you my son? Icon_minitimeHétf. Ápr. 01, 2013 4:08 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]
Jared & Michael


- Valami bajod van a személyemmel? Jó, tudom, hogy nem vagyok a legjobb apa, de próbálom helyrehozni a dolgokat, és nem várom azt, hogy megszeressél, mert 17 év kihagyás az 17 év kihagyás - a hangom a mondandóm végére felemelkedett, de csak azért, mert már túltengett bennem az őszinteség. Meg a bűntudat... Mintha megvilágosodtam volna, vagy csak a korral jár, hogy szeretnék mindenkivel a lehető legjobba lenni? Talán félek attól, hogy egyedül halok meg? Legalább hagyok magam után egy utódot...
- Mégis mit keres egyáltalán ilyen pasikkal? - ráztam meg hitetlenkedve a fejemet, majd végigsimítottam a borostámon. - Anyád felnevelt téged, és még így is utálod. El sem tudom képzelni, hogy akkor rólam mit gondolhatsz... - nevettem fel, és a hangomnak volt egy kis éle. Kellemetlenül érintett, hogy valaki nem igazán kedvelt, és ki is mutatta. Mondjuk ehhez kellett egy kis bátorság némi pofátlansággal meghintve.
- Hát hogy kezet emeltél arra a nőre, aki akkor sem hagyott cserben, amikor én leléptem, még ha ezekről még nincsen is emléked - fúrtam a tekintetemet az övébe. Csak egy minimális bűntudatot akartam benne éleszteni.
- Na, éppen ezért nem bízom benned: mert nem ismerlek. És most sem tettél rám túl jó benyomást... - nem voltam abban a helyzetben, hogy ezt a szemére vessem, de gondoltam jobb ha tudja. Persze nem ez volt a fő oka, mert féltettem, de mivel a nem bízol meg bennem-et említette meg, ezért sejtettem, hogy nem hitte el a féltés részét. Nem baj, talán így jobb is...
Jared kedvesen elmosolyodott. Majdnem(!!) megdörzsöltem a szememet, hogy nem csak káprázik-e.
- Hát, legalább felnőttként jobban fogsz boldogulni, és remélem, hogy az eszedet akkor nem erre használod. Las Vegasban eléggé jó sulik vannak - csak tutira nem fogsz tanulni. Tettem hozzá ezt a részt magamban. Nos, hogy hogyan tanultassunk problémás gyerekkel témában viszont nagyon nem voltam otthon.
- Nem. Barátaid azért vannak, ugye? - néztem rá bizakodva. Helyes, jó dumával rendelkező fiam van, úgyhogy ezt nem is kellett volna megkérdeznem. Nem mellesleg: inkább legyen alkoholista, mint buzi vagy olyan ember, aki képtelen kapcsolatokat teremteni.
Igyekeztem megjegyezni, hogy nem szabad Jarednek sokszor mondanom, hogy alkoholista. Mert ő nem az. Ő egy olyan problémás tinédzser, aki szereti az alkoholt. És ezt azt hiszem még jó sokszor elfogom mondogatni magamban.
Belekezdtem a feltételek ecsetelésébe, Jared pedig hallgatott és elmélkedett. De végül megint csak gúnyosan mosolygott. Megforgattam a szemeimet.
- Persze, a bőr övemmel eldádázom a fenekedet. Amúgy nem. Vannak módszereim, amik elől ha akarsz, sem tudsz menekülni - mosolyodtam el sejtelmesen. Ha azt hiszi, hogy esetleg drogot, vagy ilyesmi vesz, jobb, ha nincsen tisztába azzal, hogy apuci kiket ismer.
A következő mondatától meglepődöm. - Nem akarom megvenni. Azt veszem meg, hogy itt maradj velem, és próbáljuk meg egy kicsit helyrepofozni a kapcsolatunkat. Nem kérem hogy szeressél, csupán ne utálj. Annyira... És szeretnék jó embert nevelni belőled, mert ha én meghalok, kell egy józan ember, aki a pénzt is józanul kezeli - közöltem vele a tényeket. Ha pedig úgy látom, hogy Jared később sem lesz alkalmas a pénzem kezelésére, akkor csinálok valami alapítványt, és abba fektetem a pénzemet.
Hát, annyi szent, hogy jó naaaagy alapítvány lesz.
- A kondi nem muszáj. Ha nem lesz meg havonta a tíz nap, nincsen pénz, vagy katonai iskola - vontam meg a vállamat negédesen mosolyogva, hogy azért már legyen egy kis szülői szigor is.
És Jared beleegyezett. És én kis híján leestem a székről, de inkább higgadt arccal fogadtam a híreket.
- Ó, anyád hozzád képest gyerekjáték lesz - legyintettem vigyorogva, és ezek után már sokkal kényelmesebbnek tűnt a pad, aminek nekidőltem.
Aztán... eszembe jutott, hogy a fiamon kívül is van életem, de így most kissé korlátozottabb lettem. Olivia...
Ja, de vele még mindig barátok vagyunk. Hát ez remek...
- Ugye nem akarsz háziállatot? - kérdeztem kissé rémülten, és nagyra nyílt szemekkel néztem a fiamra. Bármit, csak háziállatot ne. - Ja, és itt is kell suliba járnod. Természetesen beleszólhatsz, hogy melyikbe.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Sorry, are you my son? Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sorry, are you my son?   Sorry, are you my son? Icon_minitimeHétf. Ápr. 01, 2013 4:38 pm

- Kihagyás..kihagytad az egész eddigi életemet. A létezésed annyiban merült ki nálam, hogy tudtam tőled kapunk pénzt. Szóval ne legyél megsértve ha nem imádlak és nem borulok a nyakadba. -
Kíváncsi vagyok, hogy hol vannak a határai és meddig bírja még idegekkel. De miközben ezt próbálom feltérképezni, amit mondtam az igaz. Nem is értem, hogy ismert fel engem a sötétben..gondolom nem az apai megérzései segítettek neki.
Én nem akarom, hogy javuljon a kapcsolatunk. Annyira gyökeret eresztett bennem az az elhatározás, hogy utálni kell az apámat, hogy képtelen vagyok ezen változtatni.
- Felnevelt? Na ne röhögtess. Adott kaját, néha pénzt, de leszarta, hogy iszok és drogozok meg milyen emberekkel barátkozok. Ez minden csak nem nevelés. -
Basszus. Már megint túlságosan részletesen beszélek. A drogot nem kellett volna említenem. Áá, de talán nem hallotta meg. Ha igen...akkor reménykedek, hogy..erre is olyan jól fog reagálni mint a piára.
- Egyszer ütöttem meg. Egyszer. A többi nem volt nagy dolog. De volt rá okom. És mégegyszer nem fogom megütni, legalábbis még nem adott rá okot, hogy megismételjem. -
Lehajtottam a fejemet. Erről nem szeretek beszélni. Jobb is lesz ha hanyagoljuk ezt a témát. Mármint anyámat. Elegem van belőle egy életre.
- De ne aggódj..őt még mindig jobban szeretem, mint egyeseket. -
Végül újra rá néztem. Nem akarok itt előtte elgyengülni vagy ilyesmi.
Apám az oka annak, hogy anyámmal ilyen a kapcsolatom. Minden az ő hibája. Minden. Amit tett, vagyis amit nem tett. Minden ő miatta van. Ezt pedig sose fogom neki megbocsájtani, akármennyi pénzt is ad.
- Uhh. Szegénykém. Ha ez neked már ez rossz benyomás volt akkor...nem fogsz bírni velem, -
Mondom én, hogy lehetetlen ember vagyok. Neki meg túl nagy falat. Aki csak festegetni tud, az ne velem akarjon együtt lakni. Deháát mostmár mindegy. Majd meglátjuk, hogy mi lesz ebből.
- Sulik?! Na nem! Hagyjál a sulikkal! Nem kell suli! Van nekem, igaz már kicsaptak de ez jó így. Nem megyek hozzád ha suliba akarsz küldeni! -
Kitörtem, mint egy vulkán. Kiabáltam. Engem hagyjon a sulival..
Ez nem volt benne a feltételekben. Ne játssza ilyen jól az apaszerepet. Ez nekem nem tetszik.
- Persze, hogy vannak. -
A fele díler, de erről nem kell tudnia. Vannak rendes haverjaim is. De ez miért is fontos?
- Milyen módszereid? Avass be. -
Festeni kényszerít, vagy mi? Nem hinném, hogy lennének olyan módszerei amivel nekem meglepetést tudna okozni. De ne nézzük le, hiszen még lehetségegs, hogy tud mutatni valami újat nekem.
- Fogd be. Ne beszélj arról, hogy meghalsz. Ezt ne.. -
Ő nem fog meghalni még egy jó ideig. Lehet, hogy nem csípem de akkor is...ez olyan szar..hallani, hogy kimondja a meghalok szót.
- Katonai micsoda? Erről ne is álmodj. Olyanra biztosan nem megyek. A pénz megvonás még elmegy, majd keresek más forrást, de engem nem küldesz te katonai iskolába. -
Mostmár kezd nem tetszeni ez a költözés dolog. Katonai iskola? Remélem csak hülyéskedett. Ha-ha. Nagyon vicces.
- Minek nekem háziállat ha itt vagy te? -
Visszaültem mellé és megveregettem a hátát. Na jó, mostmár kezdem sajnálni, hogy ilyen bunkó vagyok vele. De...nem bírom megállni.
- Felejtsd el az iskolát. Nem megyek se Las Vegasba suliba, se katonaiba, se németbe se semmilyenbe, oké? -
Elegem van. Kicsaptak már a suliból. A századikból. Nem kell nekem másik.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Sorry, are you my son? Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sorry, are you my son?   Sorry, are you my son? Icon_minitimeKedd Ápr. 02, 2013 2:57 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]
Jared & Michael

Megforgattam a szemeimet, és kedvem lett volna bika módjára fújtatni.
- Hányszor mondjam el, hogy tisztában vagyok ezekkel? Nem kell már ennyire ragoznod azt, hogy mennyire hamar nem fogsz megkedvelni - mondtam neki összeszorított fogakkal, és a világ összes kincséért sem vallottam volna be, hogy ezzel kezdte felhúzni az agyamat. Mármint hogy ennyiszer bizonygatta azt, hogy nem borul a nyakamba, és nem imád.
Nem mellesleg nagyon úgy tűnik, hogy Jared csak saját magát szereti, és nem tudatosult benne, hogy a ribanc annyi még is csak tejet adott neki. Nem, ő inkább csak azokra a dolgokra hagyatkozik, amikre emlékszik. Pedig korántsem azok a fontosak.
- Nem is tudom hogy ki szenvedett veled kilenc hónapig, aztán szült meg, és vigyázott rád. Ne a mostani emlékeid alapján ítélkezzél, mert lehet, hogy kiskorodra nem emlékszel, de akkor is az volt életed egyik legnehezebb időszaka. - magyaráztam neki kissé hevesebben a kelleténél. Nem értem, minek fordítok rá ennyi energiát, hiszen ő még túl fiatal ahhoz, hogy ezt megértse.
Dühömben nem is annyira értettem meg a mondandóját, aztán szépen lassan eljutott a tudatomig.
- Drog? - kérdeztem vissza hatalmasra tágult szemekkel - Te tényleg ostobább vagy, mint gondoltam. Direkt tönkreteszed magadat... Mondjuk ha rendszeresen használod, adok neked két évet, és meghalsz. - közöltem unottan, aztán felé fordultam, és megragadtam a vállát. - Ide figyelj; nem törődtem veled, de van beleszólásom az életedbe. Nem mondhatom azt, hogy miattam, vagy anyád miatt ne tedd. Azt sem mondhatom, hogy magad miatt ne tedd, mert tudom, hogy jó. Szóval csak annyit mondhatok: keressél valakit, aki miatt megéri elhagyni ezeket a... - kerestem a megfelelő szót - tudatmódosító szereket.
Én is valakiért tettem le a drogot, de az a valaki még mindig nem adott semmiféle visszajelzést. Liv...
- Aha - bólintottam az ütéses témára, és nem kérdeztem rá jobba. Ez az ő dolguk, nekem nincsen hozzá túl sok közöm.
De ne aggódj..őt még mindig jobban szeretem, mint egyeseket. Ennél egyértelműbben nem is közölhette volna azt, amit eddig is tudtam, de persze, hogy megint felhozza, és csak ragozza tovább. Erőt vettem magamon egy mély levegő kíséretében, és megpróbáltam nem leordítani a fejét, hogy felfogtam, nem vagy hülye.
- Hidd el, többet elviselek, mint gondolnád, nem kell engem félteni .- néztem rá szúrósan. Ha azt hiszi, hogy könnyen feladom, és hamar kifog készíteni, akkor nagyon téved: szívós vagyok. Mint a púpúteve.
- Jó - vontam meg a vállamat - Akkor jön hozzád egy magántanár. Dönthetsz: hetente háromszor 3 óra, vagy hetente egyszer 5 óra. Ennyit megtehetnél a jövőd érdekében. Már ha lesz - mosolyodtam el gúnyosan, és élveztem, hogy felhúztam. Jared kiabált, szinte kikelt önmagából. Ja nem, ő ilyen.
A haverokra bólintottam, viszont a módszereimről hallgattam, és inkább másról kezdtem beszélni. Nem buktathatom le magamat.
Meglepetten néztem rá, mikor közölte, hogy fogjam be. - Miért? Mindennek vége lesz egyszer. Én már feldolgoztam. Meghalok - mondtam ki újra, hangosan és nyomatékosan a szót. Lehet, hogy furcsa hallani a halál szót, de el kell hinned, hogy nem lesz rossz és elkerülhetetlen.
- Ó persze - értettem vele mélységesen egyet, miközben halkan kuncogtam. Észre sem veszi, és az otthoni italokat megspékelem egy kis altatóval, másnap reggel pedig már a Dél-Afrikai Katonai Kiképzőközpontban fog ébredni. Éljenek a kapcsolataim!
A háziállatos miatt kitört belőlem a nevetés, aztán hirtelen elkomolyodtam. - Lejárt duma... - mondtam, ő pedig megveregette a hátamat. Kissé meglepődtem, amit persze lepleztem.
- Nem kell iskolába menned. Ha a hegy nem megy Mohamedhez, majd Mohamed megy a hegyhez. - rántottam meg a vállamat, és előhalásztam a zsebemből a drága szivaromat, amit oda rejtettem, és meggyújtottam.
- Van már valami ötleted, hogy mi akarsz lenni? - kérdeztem tőle érdeklődve, és reméltem, hogy megembereli magát, és komolyabban válaszol. - Vagy esetleg van valamilyen hölgyemény az életedben? - húztam fel vigyorogva a szemöldökömet.
Amúgy azt is reméltem, hogy nincsen valahol egy potyagyereke.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Sorry, are you my son? Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sorry, are you my son?   Sorry, are you my son? Icon_minitimeKedd Ápr. 02, 2013 3:30 pm

- Jólvan jólvan, nehogy felhúzd magadat. -
Az nem tenne jót a korának..de ennyire bunkó már nem akarok lenni. Még a végén tényleg itthagyna, pedig én nem akarok egy padon éjszakázni.
Tudom, hogy tudja, hogy nem kedvelem, de azt annyira imádom mondani neki. Főleg akkor amikor látom, hogy ez idegesíti.
Olyan profi vagyok az ilyesmiben, hogy ki kéne engem tüntetni.
- De te most kinek a pártján állsz? Enyémen, vagy az anyámén? Azt hittem te is utálod. Ezek szerint tévedtem...most úgy véded mintha a szívszerelmed lenne akivel minden nap találkozol. Figyelj, ha ő szeretne akkor én is őt, de tudod ez elég egyoldalú. Mindegy, te úgyse tudod megérteni. Foglalkozz inkább a festegetéssel. -
Azt képzeli, hogy azért mert hirtelen megjelent megtudja változtatni azt, hogy kit szeressek és kit ne? Semmi köze anyámhoz és hozzám. Csak annyi, ahogyan ő is fogalmazott, hogy "Ő csinált." Ezen kívűl mást nagyon nem tett se anyámért, se értem. Ja de..adott pénzt...nagy cucc..
Engem már az kezd idegesíteni, hogy tényleg úgy gondolja mindent tud rólam...meg arról, hogy hogyan kéne viselkednem anyámmal.
Meglepődtem mikor megragadta a vállamat, de nem húzódtam arrébb. Mondja csak ha akarja..
- Nem teszem tönkre magamat. Nem vagyok olyan mint te. Nem vagyok drogfüggő..eddig csak párszor próbáltam ki. És abba is tudom hagyni, mondom, hogy nem vagyok ráállva. Majd leteszem ha akarok. És ha meghalok két év múlva? Legalább nem kell majd tovább rám költened azt a szép kis pénzedet. -
Megforgattam a szemeimet. Pezsgőt bontana a sírom felett anyámmal együtt. De nem adom meg nekik azt a örömet, hogy megöljem magamat.
Nem vagyok én depressziós.
Ó, én nem is féltem...ha el tud viselni akkor hajrá. Ez is csak mosolyogni tudtam.
- Magántanár.. -
Erre...nem is tudom, hogy mit feleljek. Nem akarok tanulni! Utálom az ilyesmit. Szörnyű az apám. Borzalmas. Mondom én, hogy csak a rosszat akarja nekem.
- Hetente egyszer öt óra. De csak akkor ha a tanárom csaj lesz! És fiatal.-
Ha ő olyan nagykutya akkor simán szerez nekem egy ilyen tanárt. Nem akarok ötven éves bácsikkal órákat eltölteni.
- Jó. De azért a temetésedet még ne beszéljük meg. -
Szép témákat tud felhozni, gratulálok. Ügyes apuka.
- Oké. A maganántanár jobb a sulinál. -
Nos, ha majd a fater ad sok-sok pénzt akkor le tudom fizetni a magántanárkát, hogy mondja azt apámnak, tanultunk, pedig nem. Fantasztikus ötlet. Zseni vagyok.
- Hát festő biztosan nem. -
Majdnem elröhögtem magamat.
Ilyenen még nem gondolkoztam. Tizenhét vagyok, még előttem az egész élet, nem akarok ezen agyalni.
- Amúgy még nem. Ráér ezt később is kitalálnom. -
Miért ilyen baromi kíváncsi? Mint egy rendőrségi vallatás.
- Te ne vigyorogjál. Te csak festeni tudod a csajokat. És most éppen nincs. Az utóbbival szakítottam mert ő szerinte nem foglalkoztam vele eleget. De én jól megvagyok nélkülük. -
Oké talán nem volt semmi rossz szándék a kérdésében, nem kellett volna leharapnom a fejét, úgyhogy elmosolyodtam, minden oké.
- És mikor mész vagyis megyünk vissza Las Vegasba? -
Gondolom együtt kell mennünk. Nem fog magamra hagyni, sajnos.
Nemtudom miért, de nem is olyan rossz vele beszélgetni. Sőt. Most tök jó, de ezt nem fogom magamnak beismerni..
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Sorry, are you my son? Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sorry, are you my son?   Sorry, are you my son? Icon_minitimeKedd Ápr. 02, 2013 4:18 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]
Jared & Michael


- Nem mindegy neked? Neked az lenne a legjobb, ha most elvinne egy szívroham... - morogtam nem túl kedves hangnemben. Persze ez nem csak miatta volt, hanem az esti hideg miatt is, ami szó szerint beleült a csontjaimba. És a gondolat, hogy a luxushotel itt van tőlünk pár száz méterre... Nem tett túl jót nekem.
A kezembe temettem az arcomat ekkora vád hallatán. Jared megkattant, az alkohol biztosan elpusztította a maradék agysejtjeit.
- Nem állok senkinek a pártján. Ha anyád pártján állnék, akkor nem kértelek volna meg, hogy költözzél hozzám, mert talán még most is vele lennék. Nem érdekel anyád... Várj! - emeltem fel a kezemet - Egyoldalú? Mert ő nem szeret téged? - műszomorkodással, szívre tett kézzel, és lebiggyesztett ajkakkal néztem rá - Jaj, milyen kis szomorú. - és most jött egy gyors váltás, és én újra kifejezéstelen arccal néztem Jaredre - Anyád önmagán és a szexen kívül senkit sem szeret. És ha én nem festegetnék nem lenne pénzem, és akkor neked sem lenne - közöltem vele ridegen, és már azon gondolkoztam, hogy mit fogok inni a hotelben. Egy ilyen beszélgetés után az emberre rá fér az ital. Lehetőleg jó erős.
Az lesz a legjobb, ha rendelek több különböző italt a szobámba, és összekeverem őket. Adok Jarednek is, és részegen biztosan kifogunk jönni egymással.
- Én nem voltam drogfüggő, csak szerettem a drogot, mint ahogyan te sem vagy alkoholista, csak szereted a piát - ó igen, ez van, ha ellene fordítom azt, amit mondott. Emlékszem, mennyire utáltam ha az apám ezt csinálta velem. De fordított helyzetben jó heccnek tűnt.
- Költöm rád, és nem szép, hanem sok pénzem van. Ha rajtam múlik, nem fogsz meghalni. És tudod, hogy a heroin rögtön függőséget okoz? Nem tudom, hogy most mit szedsz, vagy esetleg füvezel-e, de hogy ha heroin függő leszel véletlenül, nem várom meg míg aranylövést adsz magadnak, hanem én tekerem ki a nyakadat - mondtam neki tényleg bűbájosan mosolyogva.
Vártam, hogy átgondolja a magántanáros ajánlatomat. És ismét beleegyezett! Szívesen eljártam volna egy győzedelmi táncot, amikor kikötötte, hogy csakis fiatal lehet.
- Rendben, megpróbálok intézkedni - bólintottam, és a fejemben máris nevek kavalkádja tombolt. Nem igazán tudtam, hogy escort vagy luxus prostikat hogyan tudok rávenni a fiam tanítására. Mert csak ők dögösek és okosak is egyszerre az ismeretségi körömben.
- Jó. De hamvasztást kérek, ezt vésd az eszedbe - emeltem rá a mutatóujjamat, és meg is ráztam. Nem akartam, hogy koporsóba tegyenek, és utána nem is akarom tudni milyen állatok esznek meg.
A magántanár jobb a sulinál mondatára csak bólintottam. Valahogyan rá lehet venni a gyereket, hogy tanuljon. Elöntött a büszkeség, és önelégültség keveréke, hogy mégsem vagyok olyan rossz szülő.
- Mi a bajod a festőkkel? - néztem rá felhúzott szemöldökkel. Ez a gyerek mindig beleköt a foglalkozásomba. Én festő vagyok, és szeretem, mert ez egyszerre a munkám és a hobbim, ráadásul van okom sokáig nézni a meztelen nőket. - Hát nem tudom. Én már ilyenkor tudtam, hogy mi akarok lenni, és volt időm rákészülni - vontam meg szerényen a vállamat.
Jared néha képes olyan dumát lenyomni, hogy erős késztetést érzek arra, hogy kedveljem a fiamat. De nem ma.
- Miért ne vigyorogjak? Szabad országban élünk. - röhögtem ki nem túl jó apa módjára. Pedig még ezelőtt tökéletes szülőnek éreztem magam. Kár. - Azt csak hiszed - kacsintottam rá cinkosan, aztán kíváncsian hallgattam a mondandóját. Legalább nem buzi a gyerek - És majd egyszer találkozol valakivel, aki nélkül üresnek éreznéd az életedet. De rohadtul undorító duma ez - húztam el a számat, és legszívesebben kitéptem volna a nyelvemet, hogy ilyet mondtam. Szégyen és gyalázat miket mondok szegény gyerek előtt.
- Holnap után. De mehetünk előbb is, ha akarsz. Kezdenek kikészíteni ezek a tökéletes modorú angolok. És a kaja sem a legjobb itt - szívtam egy jó mélyet az imént elővett szivaromból, és vágyakozóan néztem a hotel irányába.
- Van jogsid? Mert ha nincsen, akkor magántanárral egy hónap alatt szerzek neked. Mármint jogsit. Kocsit csak akkor kaphatsz, ha a magántanár meg lesz veled elégedve - húztam meg a szabályt, és még egyet szippantva jó sokáig csendben maradva élveztem a dohány ízét.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Sorry, are you my son? Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sorry, are you my son?   Sorry, are you my son? Icon_minitimeKedd Ápr. 02, 2013 5:13 pm

- Te komplett idióta vagy. De egyben gondolatolvasó is. -
Vigyorogtam, de valójában nem értem mit akar azzal elérni, hogy...ilyeneket mond. Részben igaz, de most éppen nem utálom, ez a hülye meg tesz róla, hogy újra visszazuhanjak az "utálom a fatert" állapotomba. Hát ez sikerült is neki. Nem érdekel. Fél percig kedveltem. De rossz ötlet volt.
- Tudod apa...azért mert idősebb vagy és te vagy a faterom...attól még simán beverhetek neked egyet. -
Ezzel a kéz szívretevős mozdulatára céloztam. Engem ne gúnyoljon. Komolyan meg fogom ütni. Mostmár kezd múlni a pia hatása, szóval nem fogom úgy elszúrni az ütést mint a hídnál. Kihúzza nálam a gyufát. Már..már nagyon közel jár hozzá.
- Most azt várod, hogy köszönjem meg mert adtál pénzt. Hát kurvára kössz. -
Mindkét kezemmel a térdeimre csaptam. Hú de jó, adott pénzt. Hurrá.
- Ha nem csak a lóvét küldted volna, hanem mondjuk a seggedet odatoltad volna hozzánk akkor most nem lennék ilyen. De huppsz, bocsánat azt mondtad már tudod. Többször akkor nem is mondom el. -
Kész vagyok. Nem én idegelem őt hanem ő engem. Ez nem ér! De csak azért..mert még nem vagyok teljesen józan. Majd ha az leszek akkor lealázom. Hülye pia. De annyira imádom.
- Ebben azért egyetértünk. Ő nem szeret senkit. Olyan mint te. -
Mostmár tudom miért vagyok ekkora köcsög! Nem tudtam jó tulajdonságokat örökölni..mert nem volt kitől. Hmm. Mindent értek.
- Heroooin. Milyen szép is az. Igen, tudom, hogy arra hamar rá lehet szokni. De mondom, hogy nem fogom kinyírni magam, nyugodj meg. -
Végülis nem tiltotta meg a drogot, szóval nyugodtan folytathatom tovább. Aztán meg amit nem tud...az nem is fáj neki.
- És mi lesz..ha nem fogok jól tanulni? -
Megint félredöntöttem a fejemet. És mosolyogtam. Szeretem az ilyeneket megkérdezni. Csak, hogy tudjam. És ugyebár a katonaisuli már nem jöhet szóba.
Még mindiiiig olyan fura, hogy pénzt költ magántanárra...miattam. Persze ettől nem fog meglágyulni a szívem de...ezt most nem tudom hova tenni. Kedvességre nem tudom, hogy reagáljak. Nehéz eset vagyok.
- Oké. Hamvasztás. Feljegyezve. -
Fenébe, nincs nálam papír. Akkor megjegyzem. Mostmár nem is érdekel, hogy a haláláról beszélünk...inkább poénnak veszem, mert akkor talán abbahagyja.
Nem szeretem a halál témákat. Még akkor sem ha a faterról van szó akit nem imádok.
- A festés szerintem unalmas. Mármint ha egy helyben ülsz és festesz valamit..akkor elunod az életet. Nincs benne semmi izgalmas. -
Direkt nem akartam nagyon bunkón fogalmazni. Mégiscsak ebből él a fater és...azért még én sem vagyok ennyire rohadék, hogy parodizáljam azt amit szeret. Normálisan nyilvánítottam véleményt, remélem ez sikerült is.
- Te gazdag vagy..és voltál is gondolom, minden alád volt tolva. Így könnyű életpályát választani. De ha ennyire érdekel..tudok gitározni bár ez nem nagy dolog. -
Fater fater...túl sok dologba avatlak be a végén, és nem fogok tudni meglepetést okozni neked.
- Igeeen. Ezt szoktam én is mondani, mindenki azt csinál amit akar. Azt szív, és iszik amit akar. -
Bezony, szabad ország. Nagyonis.
- Áhh fúj. Ez baromi nyálas volt. Ilyet többet ne mondj. -
Elröhögtem magamat. Talán van egy kis humorérzéke. Legyen ilyen, ez sokkal jobb annál mint amikor kioktat és szabályokat akar nekem szabni.
- Nekem mindegy. Felőlem maradhatunk egy hónapig is. Csak akkor anyám biztosan rámküldi a kommandósokat. -
Sőt, már lehet, hogy most keresnek.
- Nincs jogsim, de már vezettem kocsit. -
Hát ez egy kicsit volt érdekes megfogalmazás. Ártatlanul néztem a faterra. Ha a drogért meg a piáért nem ütött le akkor ez már nem fogja kiidegelni.
- Szuper. Jól jönne a kocsi. Biztosan meg lesz velem elégedve. -
Ha jó csaj lesz akkor amúgysem a tanulásra fogunk koncentrálni.
- Nincs mégegy olyan szivarod? -
Bevetettem a kiskutya szemeimet, de tudtam, hogy ez őt nem fogja meghatni. Na de akkoriiis ne hagyjon engem ki a jóból.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Sorry, are you my son? Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sorry, are you my son?   Sorry, are you my son? Icon_minitimePént. Ápr. 05, 2013 8:13 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]
Jared & Michael


- Köszönöm - 'hajoltam' meg előtte, legalábbis egy ahhoz hasonló mozdulatot csináltam. Jared vigyorgott, és bosszantott a vigyora: miért nem húzta fel már magát egy kicsit? Azt hiszem eléggé kiborítóan viselkedtem. Vagy talán csak jó színész a fiam; nos ha így van, intézek neki egy Broadway-showt.
Igen, úgy éreztem a következő mozdulataimat kissé eltúloztam, de azért felnevettem Jared roppantul kedves beszólásán.
- Nos, én azért a helyedben meggondolnám, ezt a beütéses dolgot. Ha netán valami baja lesz a szememnek nem tudok festeni, ha pedig nem tudok festeni, akkor nincsen pénz - na meg persze örülnék, ha a fiam nem ütögetne, tettem hozzá magamban. Hangosan igyekeztem minimálisan is megütni a fenyegető hangsúlyt, de kétlem, hogy azzal megijeszteném Jaredet.
Erőteljesen elgondolkoztam azon, hogy mitől ijedne meg a fiam... Ha esetleg rátudnám (nem én beszélném rá, dehogyis) beszélni egy kurvára, aki jól is néz ki, és csak a házban derülne ki hogy a kurva pasi... Attól tuti beijedne.
- Nem várok el tőled semmit - húztam fel az orromat, és a fejemet a másik irányba fordítottam. Beszívtam a hideg levegőt a Temze megszokhatatlan illatával együtt. Itt születtem, de valahogyan mindig is kilógtam a tipikus londoni fiúk sorával. Főleg Colin Firth-el volt sok összetűzésem. Túlságosan is tökéletes volt.
Jared már megint felemlegette azt a témát, és nem pillantottam feléje. Legalább nem, látta a résnyire húzott szemeimet, és a dühtől kitágult orrlyukamat.
Mikor megszólaltam, próbáltam normális, kevésbé sem ideges hangon beszélni. - Nem igazán volt kedvem találkozni anyáddal. Ne felejtsd el; én hagytam ott, képes lett volna visszajönni hozzám. Te neked pedig jobb volt nélkülem - szögeztem le hangosan, és magamban is a dolgokat. Ha Jared még egyszer felhozza a témát, egy szó nélkül otthagyom.
- Miből gondolod, hogy én nem szeretek senkit? - húztam fel kíváncsian a szemöldökömet, és felé fordultam. Haha, nem tud Oliviáról. Kis lúzer...
- Nagyon is ajánlom fiam, hogy ne öld meg magad. Mert még a halálod után is üldözni foglak - villantottam rá egy csilli-villi mosolyt, és valamennyire megnyugtatott az ígérete. Talán van egy kis józan esze a gyereknek, amit ha már a szüleitől nem, legalább a nagyszüleitől örökölt.
- Hát... ööö... - vakargattam meg az államat, és komolyan gondolkozóba estem. - Mész vissza anyádhoz. Vagy nem tudom. El kell olvasnod egy könyvet - tártam szét esetlenül a kezemet. Ha már katonai iskolába nem küldhetem, akkor olvasson könyvet. Szerintem Dante Isteni színjátéka eléggé nehéz nyelvezetű lesz neki.
A hamvasztásos cuccra bólintottam. Jared minden rossz tulajdonsága ellenére az az igazi jó fej srác volt, és biztos voltam benne, hogy a lányok is eléggé buktak rá. Laza, vicces, bunkó, olyan mint az apja... Mielőtt elítélne valaki, ez csak egészséges önimádat!
- Számodra. Én akkor a saját kis világomban vagyok, gondok nélkül. De persze mindenkinek más az ideálja - vontam meg a vállamat. Sosem érdekelt, ha leszólták a festést. Azok az emberek még nem tudták, hogy milyen érzés kizárni a külvilágot, és megragadni a festményben olyat, ami ha csak sima emberi szemmel nézünk nem láthatunk, viszont némi festéssel jobban kiemelhetünk.
Képen röhögtem amikor közölte, hogy minden alám volt tolva.
- Nagyot tévedsz Jared. Én önerőből küzdöttem fel magam, és öt évig egy McDonald's-ban dolgoztam. Nagyobb vagyonra akkor tettem szert, amikor az egyik képemet megvette valami fejes az új irodájához. Aztán jöttek a megrendelések... Gitározni? Na, én meg ezt nem tartom túl érdekesnek. Persze biztosan szép, meg minden, engem zavar a zene... De azért egyszer meghallgatnálak - és apuci megpróbált egy őszinte mosoly kicsikarni magából, szerintem viszont éppen hogy csak megütötte a vicsor szintjét.
- Legalább van egy közös pontunk, ami nem szégyellnivaló - közöltem egyszerűen, és hirtelen ötlettől vezérelve megropogtattam az ujjaimat. Régi rossz szokás.
A nyálas szövegen, amit előadtam mind a ketten nevettünk. - Ígérem! - emeltem fel a kezemet. Ezt a dumámat az egy éjszakás kalandjaimnak szoktam tartogatni.
- Nem fogja. Holnap első dolgom lesz felhívni... Mondjuk inkább szereznék egy titkárt, aki lebeszéli vele, mert nekem nincsen túl sok kedvem a vele való cseverészéshez. - mondtam őszintén, és ismét a számhoz emeltem a kezemben lévő szivart.
- Hát ez remek. De én a vezető-oktatóra gondoltam - javítottam ki - és minden órán ott leszek veled, és a hátsó ülésről figyelni fogom, hogy hogyan vezetsz - kacsintottam rá egy amolyan 'ezt-megszívtad' arckifejezés kíséretében.
Mikor feltette a nincsen még egy szivarod kérdést, és kiskutya szemekkel nézett rám, felsóhajtottam. - Csak egyet hoztam magammal, nem hittem volna, hogy lesz társaságom. - kezdtem bele, aztán felálltam a padról.
- Későre jár. Mit szólnál, ha bemennénk a szállodába? - most én jöttem a kiskutya szemekkel.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Sorry, are you my son? Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sorry, are you my son?   Sorry, are you my son? Icon_minitimePént. Ápr. 05, 2013 9:16 pm

Csak néztem meglepetten, ahogyan meghajolt. Nem is tudtam, hogy..valójában ilyen laza ember. Mármint ő az apám. Az apám nem lehet laza. Ez ellentmond a természet törvényeinek. De még mindig jobb mintha a sötét ókor követné vagy ilyesmi.
Szóval még el is mosolyodtam egy kicsit, de ő ezt nem láthatta mert épp akkor hajolt meg. Haha.
- Ez igaz. Akkor nem foglak bántalmazni. -
Megdörzsöltem az államat. Ennyire pénzéhesnek néz? Jól teszi! Ezért sem értem, hogyan képes magához költözetni. Nem lehet ennyire naív. Tudja, hogy milyen vagyok, akkor remélem azt is tudja, hogy mit vállal magára. Én egy emberi testbe zárt ördög vagyok, ahogy mondani szokták nekem.
- Jó, jó oké. Nem kell ettől így befeszülnöd. Végülis ja, vissza tudott volna menni. -
Eleget piszkáltam ezzel a témával? Nem, de mára ennyi elég volt. Majd később szivatom, mostmár tényleg kezdem megsajnálni. Persze ezt nem mondom meg neki, na még csak az kéne! Azt hinné, hogy ő nyert.
- Tudod, senki sem még én sem tudhatom, hogy mi lett volna ha...mondjuk veled növök fel. Lehet, hogy akkor anyát utálnám. Szóval ne mond ki ilyen biztosra azt, hogy jobb volt nekem nélküled. -
Kissé lehajtottam a fejemet és a lábaimmal a földet kezdtem el kaparni. Kezdek kijózanodni, és kedveset mondtam a faternak. Ajjaj.
De...akármennyire is igaz az, hogy nem a szívem csücske, a tények azok tények. Akár tetszik, akár nem.
- Abból, hogy...-
Hogy engem is magamra hagyott, de ezt a mondatot nem akartam befejezni. Inkább sóhajtottam egyet.
- Hagyjuk. -
A végén tényleg idegbajt kapna, de már fázok és korog a hasam, szóval most fel kell hagynum a fater idegelésével.
- Könyvet? Az nem nagy akadály. Anyámhoz visszamenni? Abban mi a büntetés? -
A büntetés nekem a pia megvonás lenne, de szerintem az egyértelmű, hogy akkor kikelnék önmagamból, és az nem lenne túl jó senkinek.
Éés eddig tartott a Jared kedves pillanati című rövidfilm. Most teljesen komolyan néztem rá.
És megint korgott egyet a hasam. Éhen halook. Fel tudnék falni egy tehenet is.
- Nekem is van saját világom. A vodka országa. -
Megnyaltam a szám szélét. Nyami. Simán elélnék egy piáktól uralt világban, ahol csak azt lehetne inni.
- Jólvan, nem olvastam el az életrajzodat a neten, bocccs. -
Felhorkantam. Honnan kéne tudnom, hogy ő hol dolgozott? Aha persze nem volt alátolva semmi. Mostmár alá van. A kis festményei hozzák neki tálcán a pénzt...és nem is dolgozott meg érte, csak maximum a csuklója fáradhatott el.
- Nem fogok neked gitározni. És másnak sem. -
Megráztam a fejemet. A-a. Ez az én saját hobbim, más nem hallhatja, nem is láthatja.
Én sem nézem ahogy ő festeget.
- Hé, beszélj vele te! Ne a könnyebbik utat válaszd mint ahogy régebben. -
Ááá ezt nem bírtam kihagyni. Óvatosan felkeltem a padról, és ártatlanul néztem rá. Ez nem direkt volt, tényleg. Nem célzásnak szántam...annyira nem annak.
- Ne már. Miért kell ott lenned? Meg akarsz talán halni? -
Mivan akkor ha esetleg nekimegyek egy fának? De most komolyan. Ő inkább ne üljön be mögém...Nem akarom...
- Ezzel korlátozod a személyi szabadságomat. -
Azt se tudtam igazán, hogy ez mit jelent pontosan, de olyan jó hivatalosnak hangzott.
Amúgy meg az se biztos, hogy egy napnál tovább fogja bírni velem.
- Menjünk. Éhes vagyok, szomjas, fáradt és fázok. -
El is indultam, annak ellenére, hogy azt se tudtam merre kell menni. Nembaj, biztos jó fele megyek.
- Nekem cukibbak a kiskutya szemeim. -
A mondat végén elröhögtem magamat. Ezt talán örököltem. Mármint azokat a szemeket.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Sorry, are you my son? Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sorry, are you my son?   Sorry, are you my son? Icon_minitimeSzomb. Ápr. 06, 2013 12:55 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]
Jared & Michael


Meghajlás közben magamon éreztem a fiam pillantását. Legszívesebben sunyi módjára felpillantottam volna, hogy lássam; mennyire vagyok képes meglepni őt.
Az összeköltözésnek is megvoltak a maga előnyei azokkal a kellemetlenségekkel szemben, hogy Jared néha ki fog idegelni. Legalább nem fogok unatkozni, 17 év kihagyás után könnyedén megfogjuk lepni egymást.
- Most köszönjem meg? Úgy érzem, hogy a beszélgetésünk néhány részében a szerepek igencsak felcserélődtek - közöltem gúnyosan, és egy szúrós pillantást vetettem Jaredre. Mondjuk a mi apa-fia kapcsolatunk sem volt normálisnak mondható. Az, hogy pénzzel tudom csak rábeszélni a dolgokra, csak egy dolgot igazol: a szeretet teljes mértékű hiányát.
- Jared, te ne nyugtatgass engem légyszíves - dobtam oda neki a szavakat a kelleténél kissé ingerültebb hangsúlyban. - Nem vagyok értelmileg sérült, szóval felfogtam, hogy nem törődtem veled eleget, nem kell többször is elmondani. Attól még semmi sem fog megváltozni - és ez volt ennek a témának a záró mondata. De sajnos csak úgy éreztem, hogy mára. Valószínűleg mindig megkapom ezt majd tőle. És hiába van igaza, attól még nem fogom tudni visszapörgetni az éveket, és részt venni az életében.
- Egy anyát sosem lehet utálni, ezt biztosan tudom - nem akartam bevallani, de kicsit jól esett, hogy komolyságot erőltetett magára, és egy kis kedvességet is elővett. A testtartásán láttam, hogy ő viszont nem volt magával megelégedve, és zavartan kaparta a földet a cipője orrával. Mivel a feje le volt hajtva, nem láthatta, hogy gyorsan elvigyorodom: a fiam fél az igaz érzelmektől, és a kedvességtől. Muhahaha.
Kíváncsian vártam, hogy mégis miből gondolja azt, hogy nem szeretek semmit. Végül csak belekezdett, de nem fejezte be. Összevontam a szemöldökömet.
- Azt hiszem jobban járok, ha nem feszegetem most ezt - majd holnap úgyis ráérek vele veszekedni. És ha most vesznénk össze (komolyabban) akkor biztosan elrohanna, és nem tudnám hogy biztonságban van-e. Nem mintha érdekelne...
- Nocsak, nem nagy akadály? Talán nincsen könyvundorod? - vigyorogtam rá - Az, hogy szerintem anyád nem érne hozzád, mert eltöltötték heteket apád lakásával. Vagy akár árulónak gondolna, hogy velem maradtál, és gondolom még nagyobb perszóna lenne, mint most - vontam meg a vállamat. Az anyja mindig is ilyen volt; gyerekes és önző. Mondjuk nem pont nekem kéne ezekről beszélnem, de valamilyen szinten jobb ember voltam nála, ha Jared felnevelését nem számítjuk bele.
- Vodka? - meredtem a fiamra - Akkor orosz tanárnőt keresek neked. Aztán a jutalmad egy pohár vodka lesz, ha jól megtanulsz valamit. Eredeti orosz vodka - röhögtem fel, a fejemben pedig már meg is jelent egy név, hogy ki fogja tanítani a fiamat.
Jared felhorkant, amikor elmeséltem neki, hogy nem volt minden 'alámtolva'.
- Kétlem, hogy fent lenne a neten. Le vagyok védetve - húztam fel a szemöldökömet, de azért megjegyeztem, hogy valamikor utánanyomozok, hogy mennyi adat van fent rólam az interneten.
- Nem? Ahogy gondolod... De ez szerintem elég szomorú - és gáz. Csak nem szégyelli magát? Vagy talán megakarja magának tartani a zenét? Az viszont csupa, színtiszta szenvedély lehet. Viszont sosem lesz belőle senki.
És tádámm: Jared megint felhozta a régi témát. A szivart a fogaim közé vettem, és majdnem olyan erősen ráharaptam, hogy megrepedt. Majdnem...
- Beszélek vele, de gyors leszek, tömör és a kedvesség minden formájától mentes - jelentettem ki határozottan, és előre rettegtem attól a beszélgetéstől. Tisztában voltam vele, hogy lesznek olyan részek, amikor a telefont jó messze kell tartanom a fülemtől.
- Nem. Csak nem akarom, hogy elblicceld - néztem rá komolyan, és felálltam a padról. Jól esett egy kis mozgás ennyi ülés után a hidegben. Mellesleg úgy éreztem, hogy sosem fogok újra felmelegedni, annyira megmerevedett a testem a hidegtől.
- Nem hinném, hogy értesz a jogi dolgokhoz... És még kiskorú vagy - néztem rajta végig nem túl kedvesen. Kivettem a szivart a számból, és kifújtam a füstjét. Az biztos, hogy Jared tudott rögtönözni.
- Rendben, de szomjúság ellen csak alkohol mentes cuccot kapsz - emeltem fel a mutatóujjamat, de Jared már nem látta, ugyanis elindult, szerencsére a jó irányba. Pár lépéssel beértem.
- Csak szeretnéd - röhögtem ki - Nekem ennyi idősen jobbak voltak a szemeim. Most viszont nem kiskutya szemek, hanem érett nagykutya szemek. Szerencséd, hogy vannak olyan nők, akik a kisfiúkra buknak - vigyorodtam el, miközben átkeltünk az úttesten. A szálloda már csak kétszáz méterre lehetett.
Útközben végigmértem Jaredet, hogy mennyire látszik rajta az alkohol hatása, vagy esetleg mennyire koszos a ruhája, mert nem biztos, hogy beengedték volna a hotelbe, ha úgy néz ki mint egy csöves, de minden rendben volt rajta.
- A hotelben viselkedjél rendesen, ne hozzál rám szégyent. Valószínűleg a sajtó rajtad fog csámcsogni egy darabig, mert még nem látták a fiamat.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Sorry, are you my son? Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sorry, are you my son?   Sorry, are you my son? Icon_minitimeSzomb. Ápr. 06, 2013 3:10 pm

- Nem tehetek róla, hogy te nem vagy olyan tökös mint én. És nem cserélődtek fel a szerepek, csak hála az égnek te nem vagy olyan..tipikus apa. -
A fater jó sokáig bírja, ami elismerésre méltó, hiszen sokan már itt feladták volna. De ő nem. Hmm. Erős idegzete van, ez biztos. Remélem ha nála fogok lakni akkor sem vált át szigorú szülőbe mert akkor le fogom fejelni a falat.
- Oké. De ha nyugodt lennél nem beszélnél ilyen hangosan. Vagyis nem vagy nyugodt. -
Áá, tuti gyűlöl. Ezt nem lehet kibírni. Már kezdem magamat felidegesíteni azzal, hogy milyen idegesítően beszélek. De ő még mindig bírja. Ez lehetetlen.
- De apát igen. És anyát is utálom. Akár lehetséges akár nem. -
Én nem szeretek senkit sem, és nem is akarom, hogy szeressenek. Nem vagyok antiszociális, de ahhoz, hogy haverjaim legyenek nem szükséges a szeretet. Oké, bírom őket...ők is engem. Sőt. Mint azt már említettem, néha ők is az apámnak hiszik magukat.
Idősebbek nálam, mindegyik, de ez még nem ok arra, hogy megmondják mit csináljak és mit ne.
- Idegbajt kapna, hogy nem maradtam nála, ez biztos vagyok. És azt is fog kapni, amit te fogsz végig hallgatni. Mondjuuk ha szeretnéd akkor én is ott leszek veled, nehogy nagyon megijedj tőle. -
Erre kíváncsi leszek. Mármint arra, hogy anya mit fog mondani. Bár ezt nem nehéz kitalálni.
- Még sosem láttam orosz embert. Azok ilyen magasak, ugye? -
Vodka jutalomnak. Ez jól hangzik. De az már kevésbé, hogy a fater ennyire tudja mit kell adni jutalomba.
- Jó. De ha el akar menni a bíróságra? Akkor mit fogsz csinálni? -
Mivel apám a gazdagabb, ő nyerne a bíróságon. Mivel nála elvileg ugye jobb helyem van. De az is fontos, hogy én mit mondanék. Engem hivatalos helyre elvinni? Huhh. Merész döntés lenne.
- Kiskorú vagyok, de attól még érthetek a joghoz. -
Nem értek hozzá. De ő talán igen? Minden esetre biztosan többet tud róla, mint én. Ő az idősebb. És többet járt iskolába mint én. Jaj ne. Eszembe jutott a magántanár. Majd..betegséget színlelek vagy ilyesmi.
- Miért alkoholmenteset? Ez nem igazság. Olyan szívtelen vagy. Ugye azért aludni nem küldesz el? -
Nem is mennék. Még korán van ahhoz. Ezért is lehetett érezni a hangomban az enyhe szarkazmust.
- Nem vagyok kisfiú. Te vagy az öreg, akit csak a pénzéért szeretnek a csajok.. -
Most, hogy sétálni kezdtem a szédülés visszatért, de nem volt vészes. De apám amit mondott..csak a szemeimet forgattam, aztán gonoszul elvigyorodtam.
- Jó leszek. -
Soha! Ha őt leégetem azzal jól járok. Vagy nem? Mindegy. Majd meglátom, hogy kedves leszek-e.


Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Sorry, are you my son? Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sorry, are you my son?   Sorry, are you my son? Icon_minitimeHétf. Ápr. 08, 2013 5:37 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]
Jared & Michael



- Ezt értsem úgy, hogy még is csak kedvelsz? - forgattam ki a szavait, és felvont szemöldökkel meredtem rá. Jared mondatának a tökös része nagyon is sértett. - Én legalább nem vagyok néha olyan, mintha most szabadultam volna valahonnan - vágtam oda neki, mert azt még sem mondhattam: mint aki nem kapott nevelést. Mert akkor az a drága lélek megint felhozza azt a témát, amiről egész végig pampogott...
- Lehet, hogy az én hangszínem hangosabb, mint a tied, vagy halláskárosult vagyok - közöltem vele unott arccal, miközben a hangom változatlanul hangos maradt. Amúgy egy dolog apás volt bennem: szerettem felhúzni és szívatni a fiamat.
- Na nem mondod? - röhögtem ki az apát utálós dologra. Apát utálni könnyebb... De az anyjának akkor is sok mindent köszönhet, még ha ez nem is jut el a tudatáig. - Olyan nincsen. Majd megérted - legyintettem neki, és ezt a dolgot annyiban akartam hagyni. Erősködni fog, hogy akkor is utálja, de egy napon, ha meghal az anyja, és nem fogja ki cseszegetni majd rájön...
Jared következő ajánlata miatt szintén felnevettem. - És a kezemet is megfogod? - pislogtam rá édesdeden - amúgy nem idegbajt kapna, hanem biztosan azt fog kapni. De már engem így is utál, szóval nincsen sok vesztenivalóm. Olyan értelmi képessége pedig nincsen, hogy kiheréljen - bár, Jared anyja megtenné, akkor is, ha nem tudná mit kell csinálni. Fogna egy ollót, és minden higiéniát mellőzve nyissz-nyissz lenne.
- Mi? - néztem a fiamra értetlenül - Ne használj ilyen megfogalmazásokat, ez sértő lehet. És megkülönböztető - figyelmeztettem, mert az oroszokkal jobb nem összetűzésbe kerülni. Eléggé veszélyes a maffiájuk... Egyszer ismertem egy orosz lányt, Dovnyeskát. Hát, ő maffia tag volt erős akcentussal. Na meg jó hajlékonysággal megáldva...
- Miért akarna elmenni? Próbálkozni lehet, de a pert minden bizonnyal én nyerném, már ha te is beleegyeznél, hogy velem lakjál. A pénz nem akadály - jelentettem ki magabiztosan, bár már Jareden is múlt a dolog. Csak nem menne vissza az anyjához...
Lelki szemeim előtt láttam a tárgyalást, ahová Jared részegen állított be, és beküldték egy javítóintézetbe, a média pedig rám akaszkodott, hogy rossz apa legyek. Na EZT fogjuk elkerülni.
- Hát, lehet hogy jól jönne. De ha értenél hozzá nem csinálnál dolgokat - néztem rá szúrósan, és az italra, a drogra és a hamis személyire gondoltam. Talán még lopás is lehet a dologban... - Suttyó - suttogtam olyan halkan a szót, hogy csak én hallottam, mégis felnevettem. A szó érdekes, és vicces volt.
- Akkor alszol, amikor akarsz, de nem iszol alkoholt. Kérlek - böktem ki az utolsó kérlelő szót úgy, mintha valamim fájna. Ja igen, az önbecsülésem volt.
- Előfordulhat - komolyan elgondolkoztam a fiam szavain. Lehet, hogy Olivia is csak ezét volt velem, bár ez valószínűbb lenne, ha kb. 20 évvel öregebb lennék. 42 év középkorú és nem öreg.
Minden egyes lépésünkkel közelebb értünk a hotelhez. Jared megerősítette, hogy normálisan fog viselkedni, és hinni akartam neki, de nem tudtam. Tipikus bajkeverő volt.
A hotelhez érve egy férfi engedett be minket, aki már messziről köszönt:
- Jó estét Mr. Harris és... Uram. - mondta a férfi. A hotelben meleg uralkodott, és a fények túl erősek voltak a kinti sötétséghez képest. Jarednek intettem, hogy kövessen, aztán beszálltunk a liftbe.
- Na hogyan tetszik? Ötcsillagos. Imádom - vigyorogtam, miközben megnyomtam a hármas gombot. - Remélem nem vagy éhes, mert éjfél már nem működik a szobaszerviz, szóval csak minibár van. Alkohol nélkül - kacsintottam rá és visszafojtottam a nevetésemet.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Sorry, are you my son? Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sorry, are you my son?   Sorry, are you my son? Icon_minitimeHétf. Ápr. 08, 2013 6:27 pm

- Ne értsd úgy. Te se kedvelsz engem és én se téged, ez így van rendjén. -
Áá, ilyen gyorsan még magamat se tudnám megkedvelni, nemhogy őt. Szegénykét nem akarom hiú álmokba ringatni, hogy kedvelem...mert ez sose fog bekövetkezni. Bár azt se mondom, hogy gyűlölöm, mert az meg túl durva kifejezés. Ma például nem volt rossz fej annyira, de szerintem ez csak azért van mert biztosra akar menni, hogy oda fogok költözni hozzá.
- Én meg legalább nem úgy nézek ki mint egy kiélt öregember. -
Ő kezdte! Ő kezdte! Szóval most sem én vagyok a hibás. Csak nem hagytam magamat. Amúgy meg nem úgy nézek ki. Jól öltözött és...jóképű vagyok szerintem. A fater biztosan nem tette be a kontaklencséjét reggel.
- Szerintem mindkettő benne van a pakliban. -
Halláskárosult és hangos. Hát igen, ez is a korral jár. De a fater nem öreg annyira, csak jó ezzel szivatni. Hehe.
- Neked könnyű így kijelenteni valamit, hogy anyát nem lehet utálni, amikor k*rva gazdag vagy...az ilyen emberek mint te...simán kijelenthetnek ilyen dolgokat de beszélni mindig könnyebb mint tenni valamit. -
Oké ennek igazából nem volt sok köze a témához, de akkor is. Beszélni könnyű. Csak úgy nem fogom elkezdeni szeretni az anyámat, bár tény és való, hogy hozzá közelebb állok mint a faterhoz.
- Fúj dehogy fogom meg. Nem vagyok buzi. Talán..azért nem tudna kiherélni mert nem lenne mit levágni, nem? -
Elröhögtem magamat. Olyan egy gonosz emberi élőlény vagyok, de megérdemli.
- Ne mond meg, hogy mit csinálhatok és mit nem. És ezt most nem csak az oroszokra értem...ha odaköltözök akkor sem fogok a kedved szerint ugrálni, világos?
Most én emeltem fel a hangomat, és olyan jól esett. Na ne már, hogy csak ő kiabáljon. Talán tényleg jobb lenne ha szerepet cserélnénk. Mondjuk kicsit fura volt hirtelen így apámhoz szólni dee ő nem olyan aki ilyesmiért berág. Remélem. Ma este mondtam neki durvább dolgokat is szóval...ez nem nagy dolog.
- Én beleegyeznék. Neked biztos faszább a házad, több a pénzed és sokkal több mindent megengedsz. -
Annyi ellenérvet tudok mondani, hogy nem kedvelem, de mást már nem. A pert is frankón megnyerné, mert pénzes anyámmal ellentétben aki már nem annyira.
Furcsán néztem a faterra amikor hirtelen elkezdett nevetni, de aztán ráhagytam a dolgot. Oké...
- És ha víznek álcázzuk az alkoholt? -
Látszik, hogy fáradt vagyok. Csak akkor mondok ilyen hülyeségeket.
- Majd alszok..valamikor. Félek, hogyha bealszok akkor megint 17 év múlva látlak viszont. -
Nyeltem egy nagyot, és próbáltam nem vigyorogni. Várom azt a pillanatot amikor kiborul, de én akármit mondok ő nagyjából jól bírja, és ez nem tetszik.
Elindultunk a hotel vele, ami már messziről is rohadt jól nézett ki. Csak néztem milyen nagy, de megtorpantam egy pillanatra mikor a bejárat előtt álló pasas uramnak szólított. Összeszorítottam a fogaimat, hogy ne törjön ki belőlem a röhögés, aztán tovább mentem és kifújtam a levegőt.
- Sose szólítottak még uramnak...Büszke vagy rám apuci? Nem röhögtem. -
Pedig megtehettem volna, csak én egy olyaan kedves kölök vagyok, hogy nem voltam köcsög.
Beszálltunk a liftbe ami szintén jól nézett ki. Úristen. Sose jártam még hotelban. Néztem mint borjú az újkapura.
- Elmegy.. -
Ez volt a válaszom arra, hogy mennyire tetszik. Nem fogok előtte ujjongani, hogy húúú de klassz, mert az olyan..gáz.
- Te szemét! Éhezteted a fiadat? -
Majd ha elájulok ő hív mentőt muhahaha. De annyira nem vagyok éhes, ki fogom bírni.
Oldalba könyököltem miután rámkacsintott. Persze nem úgy csináltam, hogy fájjon csak hülyéskedtem. Őt fogom felfalni a végén és lecsuknak kannibalizmus vádjával.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Sorry, are you my son? Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sorry, are you my son?   Sorry, are you my son? Icon_minitimeSzomb. Ápr. 13, 2013 8:56 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]
Jared & Michael


- Te gyerek, hogy honnan szeded a hülyeségeidet... - csaptam a homlokomra hitetlenkedve, és még a szabad kezemmel legyintettem is. Ez a gyerek szerintem húsz másodperc alatt képes összehozni egy kész összeesküvés elméletet. Bele sem mertem gondolni, hogy mire menne vele a Nasa. Vagy ő mire menne a gyors gondolatmenetével, ha tanulna.
Talán egy zseni lenne a gyerekem.
De ha egyszer ő a piára gyúr, és nem az észére.
- Miért, ki néz ki úgy? - tettetem az ostobát, és ráadásként ártatlanul körbekémleltem. Ez azért egy kicsit erős volt... 42 éves létemre jól tartom magam, van személyi edzőm, napi két liter vizet megiszok, kenem az arcomat, hogy ne legyen ráncos, nem alkoholizálok, csak mértékkel. És akkor még én nézek ki kiélt öregembernek? Látta már vajon ez a gyerek az anyját? Na ő kiélt.
- HOGY MONDOD? - ordítottam el magam, a kezemet a fülem mellé emelve. - A gerlicéd Biebertől lenne a paliban? - kérdeztem vissza egy az ő szövegére nagyjából rímelő szöveget. Talán egy kicsikét sikerült jó fejnek tűnnöm. De még mielőtt valaki félreértene: nem érdekel mit gondol rólam a fiam!
- Nos, fiam, most gondolkozz el azon, amit mondtál. Te is kijelentettél valamit - néztem rá unottan. Ezzel a mondatával ő is kijelentett valamit, de úgy, mintha nem tartozna bele az olyan részbe, mint az olyan emberek, mint te-be. Most is beszél, de nem tesz semmit azért, hogy megismerjen, és hogy rájöjjön a kijelentésemre, miszerint egy anyát nem lehet utálni. Pff... még nagyon kölyök a srác.
- De gyerekes vagy - jelentettem is ki a következő mondatomban összevont szemöldökkel - Mellesleg az apád vagyok, nem pedig egy másik férfi. Buzi pedig nem egy szimpla kézfogástól leszek, amit viccnek szántam - oké, tény, hogy nem vagyok valami kedves, de ő sem az. Viszont az apja vagyok, tapló még sem lehetek... mocskos ördögi kör a szülői intézmény. - Hú. Ezt most viccnek szántad? - fordultam felé, közben felhúztam az egyik szemöldökömet. A kölyök nagynak hiszi magát. Nemsokára lefogom törni az egóját. De nagyon...
- Most te parancsolgatsz nekem, szóval az egyik fülemen be a másikon ki - röhögtem a képébe, és fütyörészni kezdtem. Nekem a saját fiam nem fog korlátokat szabni. Legbelül egy részem dühös volt, és visszavágásért kiabált. Igyekeztem magamban elnyomni, mert ez még kevés volt ahhoz képest, amennyire bunkó tudtam volna lenni. És nekem a bunkóságban semmi, se a pénz se a jogi út nem szab határt.
- Ó, hogyne - villantottam egy sunyi vigyort, amit a mindenre megengedésnek szántam. Lehet, hogy több mindent megengedek, de sokkal jobban is szemmel tartom. Végtére is, honnan tudja, hogy ami piát iszik, abban nem lesz-e altató, és ha elalszik egy nyomkövető chipet teszek be a bőre alá? Honnan fog rájönni? Muhahaha.
- Nem - ráztam meg a fejemet. Néha határozottnak is kell lennem.
- Már ha addig élek - mosolyodtam el. Oké, tisztában voltam vele, hogy ezt a témát nem szereti, de azért is felhoztam. Ez a kapcsolat annyira nem volt szülő-gyerek kapcsolat. Inkább mintha két régen összeveszett haver találkozott volna újra.
Jared meglátta a hotelt, de az arcán semmiféle csodálkozást nem láttam, bár nem hittem, hogy ilyenre számított. Mármint ekkorára. Azért elkönyveltem magamban, hogy a gyerek jó színész, vigyázni kell vele.
A kint álló portás üdvözölt minket, oldalról láttam, hogy Jared összeszorított állkapoccsal ment el mellette.
- Még meg is könnyeztem kölyök - vigyorogtam rá, és a tudatomig csak utána jutott el, hogy minek is nevezett. Inkább nem kérdeztem rá, de az apuci szólítás miatt könnyeztem volna meg. És nem szeretetből.
Beszálltunk a liftbe, és megnyomtam a gombot. A hideg beleszívódott a csontjaimba, és az álmosság kezdett rajtam a kellemes melegben eluralkodni. Csak a hatalmas, puha ágyra tudtam gondolni. Az idilli képet Jared hangja törte meg.
- A szakszervezetnek panaszkodj - javasoltam neki, de aztán eszembe jutott, hogy két zacskó gyorskaja még van nálam. Persze nem én vettem, hogy majd nagy unalmamban megeszem őket, miközben pár pénzügyi cuccost nézek át... áááá.
- Van nálam KFC-s kaja, ha érdekel - vontam meg a vállamat, miközben egy pittyegő hang jelezte, hogy megérkeztünk a harmadik emeletre. Kiszálltam a liftből, és közvetlenül a szemben lévő ajtóhoz mentem. Az egyik legnagyobb lakosztály volt a szállodában. A mágneskártyámmal kitártam az ajtót a kölyök előtt.
- Csak utánad.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Sorry, are you my son? Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sorry, are you my son?   Sorry, are you my son? Icon_minitimeSzomb. Ápr. 13, 2013 10:55 pm

- Nem vágom, hogy miről beszélsz. Nem szedem őket sehonnan...-
Megvontam a vállamat. Ezzel arra akart célozni, hogy ő nem utál engem? Mert ha igen akkor..hát ezt nem igazán tudnám elhinni róla. De mostmár én sem akarok megint belemélyedni ebbe, hogyha szeretett volna nem megy el, blablabla. Nem változott semmit sem. Persze, hiszen ha gazdag akkor leszarhat minden mást. Na mindegy...
- Hááát nem is tudom..talán..te? -
Tudtam, hogy csak játsza az értetlent. Nem hülye ember a fater, csak néha nehéz a felfogása..plusz jól tudja játszani az idiótát. Remélem nem tettem most egy nagyon elhamarkodott kijelentést az ép elméjét illetően.
Amikor a semmiből hirtelen elkezdett kiabálni elröhögtem magamat. Van humorérzéke.
És..jesszus olyen hülyeségeket tud mondani. Alig bírtam abbahagyni a nevetést.
- Igen. A galambom a gyerekem akivel terhes pali Biebertől. -
Ööö asszem a gerlice az egy galamb fajta. Az, ugye? Igen..biztosan az..
Pár hátrány ha nem járunk suliba. Khmm. Sok hátrány, de ez nem tartozik most ide.
- Mindegy. Én rólad beszéltem. -
Megforgattam a szemeimet. Olyan...olyan ügyesen tud okoskodni, de komolyan. Ilyenkor mit mondjak? Sok mindent nem tudok hozzáfűzni. Úgysem értené meg. És ezekkel a szövegeivel totál összezavar, már én sem tudom mit akarok..akartam mondani. Brutális.
- Nem vagyok gyerekes..és nyugodj meg, tisztában vagyok vele, hogy nem vagy buzi. Ajj már, egyszer jófej vagy aztán átváltasz komorba. Igen...viccnek. -
Fél percig tud hülyéskedni aztán megint dumál össze-vissza. Szerintem azt hiszi, hogy neki mindent szabad és nekem meg semmit. Ez...zavar. Rohadtul. Oké, lehet, vagyis biztos, hogy az apám, de ettől függetlenül nem lesz az mindig amit ő akar, vagy, hogy ő mondhat bármit én meg nem. Áhh, nehéz eset. Nagyon.
- Nem parancsolgatok. -
Csak véleményt nyilvánítottam. Bezzeg apuci csinálhatja. Ki fogom készíteni mikor odaköltözök hozzá. Hehe. Szegény, már előre sajnálom, de csak magát hibáztathatja. Ő akarja ezt a nagy "családi" idillt, az ő ötlete volt.
- De miért nem? Van pénzed. És....nem sok alkoholra gondoltam. -
Megint bevetettem a kiskutya szemeket de mivel ez előbb sem vált be hamar feladtam. Ez nem fair. Nem használja ki, hogy gazdag.
- Ehh...nem alszok évtizedeket, szóval simán élnél. -
Be fogom verni a képéét aztán majd szépen elfutok, csak ne találjon meg, mert azt meg fogom szívni. Mégegy halál téma és megteszem, komolyan.
- Ohh, érzékeny lelked van. -
Én is elvigyorodtam. Megint fél perc jó fejség, ki kell használnom.
- KFC? És ezt csak most mondod?! -
Felemeltem a hangomat kicsit, mert...mert..miért nem szólt?
- Persze, hogy kérek! Örömmel éhezteted a gyerekedet, ez bűncselekmény. -
Szinte kirobbantam a liftből, és miután a fater kinyitotta a szép kis kártyájával az ajtót ugyanezzel a sebességgel száguldottam be a szobába.
- Itt akarok lakni. -
Mérgezett egér módjára kezdtem el körbe járni, mármint szaladni a lakosztályt, és mikor megpillantottam az első ágyat, kabátostúl. cipőstűl ráugrottam. Tök jó, puha. Nem olyan mint az otthoni.
- Jóéjt. -
Szerintem ezt nem hallotta, mert az egész arcom a párnába volt temetve. Áá most úgy elaludnék, de éhes vagyok.
Szóval hanyatt fordultam és néztem a plafont, közben dúdoltam.
- Behozod a kajáát? -
Szerintem..nem fogja, főleg ha meglátja, hogy ebben a szuper drága ágyban kabátban és cipőben fekszek, de én annyira nem akarok felkelni innen. Olyan kényelmes..
Itt akarok lakni.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Sorry, are you my son? Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sorry, are you my son?   Sorry, are you my son? Icon_minitimeHétf. Ápr. 15, 2013 5:38 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]
Jared & Michael


- Á, lényegtelen - legyintettem enyhe gúnnyal a hangomban. Direkt tetteti a hülyét a kölyök. Vagy csak én nem fogalmaztam eléggé világosan? Á, az elő sem fordulhat. Az idősebbik Harris a tökéletesség szinonimája. A fiatalabbik meg... Nem, erre nincsen szó, hogy ő mire hasonlít. Akkor káromkodást szerintem még nem találtak ki.
- Szóval szerinted öreg vagyok, és kiélt. Na majd meglátjuk te milyen leszel úgy... - tettetem elgondolkozást - Egy-két év múlva. Fiatal, és AIDS-es. - vigyorogtam rá az összes fogamat kivillantva. Nem a frászt akartam ráhozni, csupán próbálkoztam, hogy meddig tudom húzni az idegeit. Annak nem örülnék, ha faképnél hagyna, és elfutna, mert képes rá, és a Temzébe veti magát. Na, az anyja akkor fog csak igazán kinyírni.
Mikor hülyéskedni kezdtem, Jared szívből nevetett, és ezt igazán jó érzés volt hallani. Meg legalább tudtam, hogy még egy ember viccesnek tart.
- Van gyereked? Aki közösen terhes egy pasival? Jók a technikai vívmányok - bólintottam büszkén, visszatartva a nevetésemet. Most jól éreztem magam Vele. De tudtam, hogy ez nem sokáig lesz így. Mindig ott van az a kibaszott tövis...
- Gondold át még egyszer - ismételtem el monoton hangon, és a vidámság minden szikrája eloltódott bennem. A kölyök először beszél és utána sem gondolkozik, ez is bizonyítja azt; a kajak még túl kölyök. Nem ért be a feje lágya.
- Nálam gyakoriak a hangulatingadozások. Vagyis inkább akkor lesznek gyakoriak, ha veled beszélek, mert néha te is csak csapongsz egyik témából a másikba - állapítottam meg, mint egy doktor a diagnózist. Esküszöm írónak is elmentem volna, a hasonlataim tökéletesek.
- Nem, ez egy rejtett felszólítás volt, amit a mondatodba rejtettél - magyaráztam neki lassan, és tagoltam, miközben feléje böktem, hogy ő mondta. Idiótának, és részegnek nézhettek a mellettünk elhaladó autósok, mert a szám iszonyatosan lassan, és nagyon furcsán mozgott. Kicsit furcsa vagyok...
- Maximum Malibut ihatsz, vagy valami enyhe női italt. Nem akarom hogy berúgjál - vontam meg a vállamat, aztán az arcomon sunyi mosoly terült szét - Á, mégsem ihatsz. Jobb lesz neked pia nélkül - veregettem meg finoman a vállát, nehogy még nekem rontson, mert megakartam ütni.
- Ahogy gondolod. Csipkerózsika - borzoltam össze a haját egy villámgyors mozdulattal, majd a kezemet újra a combomra helyeztem. Igaza van, néha tényleg normális és vicces vagyok, valamikor pedig egy hárpiára hasonlítok. De a művészek már csak ilyenek: szélsőségesek.
- Ó, nagyon - helyeseltem röhögve, és megtöröltem a szememet, ami tényleg kezdett könnyezni. Mily' megható jelenetek... Muhahaha.
- Miért, előbb kellett volna? - kaptam fel a fejemet csodálkozva, és az én gyomrom is korogni kezdett. Hm... talán az egyik gorillám vett olyan csípős paníros csirkét is. Meg kebabot. Hamm.
- Kapsz belőle, de egyes ételeket kifogok sajátítani magamnak, előre közlöm - emeltem fel peckesen a fejemet, és kicsit előrevonultam, de Jared megelőzött és kirohant a liftből, majd egyenesen be a szobába. Miután közölte, hogy itt akar lakni, fel-alá futkosott a szobába, aztán lefeküdt az ágyamra. Arra az ágyra, amin a márkás öltöny-szettem volt.
Megálltam Jared előtt, és bosszúsan néztem rá.
- Sipirc innen! A te ágyad a másik szobában van! - mutattam a bal oldali ajtóra, az ágyamtól két méterre. Én itt fogok aludni, az enyém az elsőbbség.
- Nem jóéjt, nem fogsz itt aludni. Kelj fel, sétálj át a másik szobába, és akkor adok neked kaját. Most az egyszer legyél okos és normális fiú - mondtam neki kedvesen, és miközben dúdolni kezdett, megragadtam a lábát, és annál fogva próbáltam lehúzni az ágyról, miközben a nevét kiabáltam kevésbé sem kedves hangon.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Sorry, are you my son? Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sorry, are you my son?   Sorry, are you my son? Icon_minitimeKedd Ápr. 16, 2013 4:33 pm

- AIDS-es? Te az vagy? Baszki. Komolyan? -
Megdöbbentem, de pár másodperc múlva már vigyorogva ráztam meg a fejemet.
- Áhh, te nem lehetsz az..csak rajzolni tudod a nőket. -
Vagy talán mégis? Háát mivel nem ismerem az életét így fogalmam sincs, de elég hülye humora van ha ezt viccnek szánta.
- Persze, hogy van. Tudod ez a divat manapság. -
Mindenkinek terhes faszijai vannak. Csak is. Néha olyan jól el lehet hülyéskedni a faterral csak..ez mindig rohadt kevés ideig tart. Jó, ez részben az én hibám is..de nem csak az enyém!
- Már átgondoltam...hagyjuk. -
Anyámmal hogy tudták elviselni egymást? Oké nem voltak sokáig együtt, de akkor is. Erre igazán kíváncsi lennék. Biztos voltak epic harcok közöttük. Mondjuk fater gyorsan lelépett...gondolom a kórházban sem volt bennt, de ez nem is érdekel. Mondhatnám, hogy mindenki követ el hibákat blablabla...és a többi közhely, de amit ő csinált az kurvára nem a "mindenki követ el hibákat" kategóriába esik.
- Ebben hasonlítunk, mert nálam is gyakoriak. Nem tehetek róla..veled nem lehet egy dologról sokáig beszélni mert felhúzod az agyamat. -
Hát..nos..khmm igen. Egyszer jófej, aztán átmegy apába, aztán meg köcsögbe. Szörnyű.
Érdekes lesz amikor nála fogok lakni. Békés családi tűzfészek.
- Pontosan. Aztán meg aki parancsolgat az te vagy. Te jöttél a katonasulival meg a többi dologgal..mintha öt éves lennék. -
Nemtudom miért, de mikor felém mutatott elkezdtem röhögni. Tényleg nincs ötletem, hogy miért, csak...olyan vicces volt. A végén őrűltnek fognak hinni engem.
- De akkor te sem iszol. -
Szomorúan lebiggyesztettem a számat. Ez nem fair. Mindegy, ha én nem iszok akkor ő sem. Ez az esélyegyenlőség.
Amikor összeborzolta a hajamat próbáltam a keze után kapni de már késő volt. Jólvan, ezt még megbosszulom. Megigazítottam a hajamat, és közben gonoszul néztem rá.
- Igen, előbb. Már kinnt is mondtam, hogy éhes vagyok. Szóval ez szemétség. -
Fogadok, hogy direkt csinálta. Mondom én, hogy éheztet. De...azért jó fej is, mert szólt.
- Nembaj, ha adsz pénzt mindig veszek magamnak saját kaját, és a probléma megoldva. -
KFC nyam-nyam. Csorog a nyálam.
Tovább feküdtem az ágyon, hallottam, hogy rám szólt de csak röhögtem. Aztán mikor elkezdett lehúzni a lábamnál fogva még jobban röhögtem, az egyik kezemmel már a hasamat fogtam.
- Jóó jó megyek már. -
Kapálóztam párat aztán legurultam az ágyról, hogy menjek meglesni a sajátomat.
Persze még mindig röhögtem.
- Összepiszkoltam apuci ágyát.. -
Nemtudom, hogy ezt hallotta-e, mert már ott is voltam az én szobámba. Ez az ágy is jó.
Leültem rá, most nem feküdtem el, mert fekve nem lehet enni.
- Akkor behozod? Legyél aranyos. -
Mostmár csak vigyorogtam. Kéne egy kis csengő és akkor mindig hívhatnám ha kell valami.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Sorry, are you my son? Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sorry, are you my son?   Sorry, are you my son? Icon_minitimePént. Ápr. 19, 2013 8:33 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]
Jared & Michael



- Hogyne! És rákényszerítelek arra, hogy vérátömlesztést kapjál tőlem, vagy idd meg négy liter nyálamat, és biztosan elkapd – mondtam el neki a pár perc alatt gyártott elméletemet lenéző hangon. Lehet, hogy csak viccből, de már a fiam is rákapott erre?
Aztán, az a kis pöcs vigyorogva megrázta a fejét. Nem kezdtem el örülni, kissé ismertem már, meg hát persze a jellemének egy része hasonlított az enyémre.
- Mi? – hördültem fel dühösen – Hidd el, ha találkoznál azokkal a nőkkel, tudnának miről beszélni – villantottam rá egy huncut, kis titkos mosolyt, amiben egy kis rejtett ravaszság is volt. Tulajdonképpen Jared és én hasonlítottuk egymásra; ezt akár egy nyílt titoknak is tekinthetjük.
- Ó. Pedig azt hittem, hogy végre elkaptam a fonalat, hiszen szereztem neon zöld csőnacit, terepmintás mellényt virágmintás csöves sapkával - mutattam az ujjaimra, és közben lefelé biggyesztettem az ajkaimat, mintha tényleg megérintene a téma. De nem, sajnos nem vagyok olyan közhelyes ember – főleg nem lány vagy nő – aki annyira ad arra, hogy kövesse a divatot. Egyrészt meríti a pénztálcát, és mire megszerzel egy divatos darabot, addigra már mindenki gáznak tartja.
- Felőlem – vontam meg a vállamat. Ebből már úgysem lehetett volna semmi értelmeset kihozni. Veszett ügy.
Erről a ruha témáról eszembe jutott, hogy mi lenne, ha Jared nem Jared, hanem például Lisa, vagy Constance lenne. Mármint nem név, hanem nem szerint. Abban biztos voltam, hogy nem ülnénk itt. Meg abban is, hogy a lány biztosan utálna, de idejönne nyalizni a pénzért. Ezért jobb, ha az embernek fia van; ők sem szívlelnek minket, de nagyon arra sem veszik a fáradtságot, hogy pénzt kérjenek, mert náluk az gáznak számít. Az olyan apuci kicsi fiás lenne.
- Én? – kérdeztem vissza – De mégis mivel? Tök normálisan beszélek veled, csak makacs vagy, mint egy öszvér! Meg én is… Két dudás nem fér meg egy csárdában – sóhajtottam fel, és örömmel gondoltam arra, hogy a Las vegasi életem Jared érkezése után paradicsom helyett pokollá fog változni. Brr… ettől még a hideg is kirázott.
- Mert csak jót akarok neked. A katona sulit nem gondoltam komolyan… Én veled ellentétben láttam is olyat, és hidd el, az az utolsó hely, ahová küldenélek – mondtam kedves hangon, de készen arra, hogy megtörjem ezt a kedvességet. – Akkor már inkább megöllek. A pokol is jobb a kiképző tábornál. Mert a mennybe te tutira nem jutsz – kacsintottam.
- De azért azt megengeded, hogy igyak vizet, és agyoncukrozott üdítőket, ugyeeeeee? – az ugye szót megnyújtva nyávogtam. Majd összeborzoltam Jared haját, aki nem tudta elkapni a kezeimet a reflexem miatt, Minden bizonnyal kicsavarta volna.
- Ó. Szóval figyelnem is kellett volna arra, hogy a fiacskám mit kíván? Ezer bocsánat – mosolyodtam el gúnyosan. Még mit nem… Rám sem figyelt soha senki, de nem bíznám rá a kajaszerzést: abból is nagy balhét csapna, az biztos.
- Nem! Most ilyet eszel és ennyi – zártam rövidre a témát. Aztán megláttam Őt az ÉN ágyamban. Kicsit elborult az agyam, és mivel többszöri felszólítás után sem tette le onnan a seggét, úgy döntöttem, hogy magam kezeskedem az ágyam szabadsága felől. Nem a legjobb apa módjára igyekeztem a lábánál fogva leráncigálni a fiamat az ágyáról.
De Jared persze csak nevetett, és a végén már a hasát fogta. Összeráncolt szemöldökkel meredtem rá
- Most meg mi ennyire vicces? Kéjgázt szívtál? – kérdeztem tőle gyanúsan. Végül röhögve lekászálódott az ágyról.
- Ne hívj apucinak – néztem rá kínai módjára összehúzott szemekkel. Sunyi kölyök. Dög… - És nagyon reméld, hogy nem koszoltad össze! – az utolsó pár szót kiabálva mondtam neki, mert őfelsége nagy felséges seggét befelségelte a szobájába. Megkért, hogy vigyem be neki a kaját.
Szegénynek nem volt gyerekkora, és most éli ki a hajlamait. Azon kezdtem el morfondírozni, hogy vajon lehet-e a közelben dvd kölcsönző, ha esetleg kedve támad Micimackót nézni. A Pán Péter túl durva lenne a kis Jared számára.
- Aranyos vagyok anélkül is, de szívességet teszek, neked is behozom – kiabáltam be neki immáron a konyhából, ahol egy hatalmas tálcára kiszórtam az ételeket. Az italokat középre válaszfalként tettem; a jobb oldalon voltak azok, amiket én akartam megenni, a bal oldali kaják pedig Jaredé voltak.
Bemasíroztam a tálcával a szobába, és letettem az ágyra.
- A baloldal a tied – közöltem Jareddel anélkül, hogy rá néztem volna. A szememmel a távirányítót kerestem, amit meg is találtam a TV alatti polcon. Unottan kapcsolgattam a csatornák között.
- Mit nézzünk? Amerika kapitány? Hümm… Ez valami főzős műsor azzal az ordibálós faszival. Úúúú…- hallgattam el, és leültem az ágy szélére. A tévében Bear Grylls műsora ment. Mindig néztem. Mindig.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you


Ajánlott tartalom

Egeret ide és lenyílik!



Sorry, are you my son? Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sorry, are you my son?   Sorry, are you my son? Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 

Sorry, are you my son?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játékonkívül :: Archívum :: Archivált játékok-