Behati Ashraf

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: kedves; csinos; igyekszik követni a divatot; káros szenvedélyektől mentes (néha alkoholt iszik, de ennyi); mosolygós

◆ negatív tulajdonságok: ügyesen színészkedik; nem olyan jó lány, mint amilyennek kinéz; a szülei tudta nélkül szórakozik; évek óta nem beszélt a nővérével; a nővérét miatta tették ki otthonról

◆ egyebek: Biszexuális, tehát mindkét nem iránt vonzalmat érez. Külön lakásban él Las Vegasban.

Régi történet

Már megint elérkezett a reggel. Ez sem indult másnak, csupán egy teljesen átlagos szombati napnak. Felkeltem és nekiláttam felöltözködni. Úgy döntöttem elmegyek a boltba, ezért elkezdtem megkeresni a cipőmet. Igazán szerettem azt a lábbelit, emiatt lettem ideges, amikkor már az egész szerkényt feltúrtam, de még mindig nem találtam rá. Tűnődtem azon hová tehettem és hirtelen villámcsapásként ért el a tudatomig a felismerés: Shayaan lopta el. Teljesen nyilvánvaló volt, hiszen már előtte is szemet nyoma veszett pár cuccomnak és nála találtam meg őket. Dühösen megyek el a szobájáig ahol kopogás nélkül nyitok be.
- Kopogni már nem szokás? - kérdezi meg, amikor megpillant az ajtó túloldalán.
- Add vissza a cipőm! - térek rá a belépésemnek tárgyára.
- Nem. Nekem különben is jobban el. - érvel a lábbeli megtartása mellett.
- Csak szeretnéd! Add vissza! - szólítom fel.
- Megmondtam, hogy nem! Keress másikat! - makacskodik. Ekkor hallok a hátam mögül sietős lépteket. Apa jelenik meg mögöttem nem túl boldogan, látszólag fáradtan.
- Mi a franc folyik itt? - von kérdőre minket türelmetlenül választ várva.
- Azzal vádol, hogy elloptam a cipőjét! - mondja a nővérem felháborodva, sértődötten.
- Azért, mert ez így van! - vágok vissza hangoztatva az igazamat.
- Elég legyen! - szól ránk apa.
- Látod, apu szerint is jó lenne, ha végre befejeznéd a hazudozást! - hazudozik továbbra sem mondva el mi történt valójában.
- Ez neked is szólt! Ismerem Behatit és nem hazudik! - intézi hozzá a szavait mérgesen.
- Te komolyan hiszel neki? - kérdezi meg felháborodva.
- Igen, hiszek neki. Legutóbb is ment a vita azon a nyamvadt pólón és nálad volt. Ez már nem az első ilyen eset volt. - jelenti ki.
- De, apu! - nyavalyog, amíg én csendben állok és figyelem az eseményeket.
- Neked mától nem vagyok apu! - közli vele szemtől szemben.
- Mi? - kérdez vissza Shayaan meglepődve.
- Jól hallottad! Sokszor volt már ilyen és az előző alkalommal megmondtam, hogy még egy ilyen és súlyos következményei lesznek. Kapsz öt percet, hogy összepakold a legfontosabb holmijaidat! - utasítja a nővérem, aki teljesen megszeppenve néz rá, azt hitte a színjátéka ezúttal is kihúzza a bajból.
- Rendben. - törődött bele a sorsába és visszament a szobájába.
- Te meg menj és keresd meg azt a lábbelit! - fordul felém apa én pedig bemegyek a szobába.
- Hová raktad a cipőmet? - kérdezem meg a nővérem, aki éppen egy bőröndbe pakol szorgos mozdulatokkal. Kiveszi a szekrényből az említett ruhadarabot és a kezembe nyomja.
- Tessék! Most boldog vagy? - teszi fel a kérdést.
- Igen. - válaszolom, mivel még mindig mérges vagyok rá. A megbeszélt időre már a bejárati ajtón kívül van. Nekem miután elmúlt a dühöm bűntudatom támadt, ami pár nap alatt enyhült és az évek alatt teljesen eltűnt, hiszen ő okozta magának a bajt.