HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FONTOS!
Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK!
Bővebb információ: ITT
Az új elérési cím: ITT
A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Chatbox

Latest topics
» Muzsika Tv
Kedd. Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes

» Colors Of Seattle
Csüt. Ápr. 07, 2016 7:49 pm by Vendég

» Admin hírek
Csüt. Jan. 28, 2016 12:08 am by Danny Doyle Haynes

» Giulia Bianchi
Vas. Jan. 24, 2016 12:28 pm by Giulia Bianchi

» Avatarfoglaló
Kedd. Jan. 19, 2016 12:40 pm by Vendég

» Elkészültem!
Hétf. Jan. 18, 2016 11:29 am by Vendég

» Bernadette Ainsworth
Szomb. Jan. 16, 2016 3:11 pm by Bernadette Ainsworth

» Minden, ami Las Vegas
Szer. Jan. 13, 2016 9:34 pm by Admin

» Avataros oldalak gyűjteménye
Szer. Jan. 13, 2016 9:19 pm by Admin

Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot

nincsen

A legtöbb felhasználó (26 fő) Vas. Jún. 01, 2014 9:04 pm-kor volt itt.

Share | .
 

 Garry & Uncle Joe - In the apartment..

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

The city of sins awaits you

avatar
Joseph Saintwood

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 60
◮ tartózkodási hely : mindig ismeretlen helyen
◮ hozzászólások száma : 43
◮ join date : 2013. Aug. 28.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Garry & Uncle Joe - In the apartment..   Szer. Szept. 11, 2013 4:21 pm

A kedvenc fotelomban ültem. Mint máskor.. most is csak bámultam a fényeket, ki az ablakon, a lemenő napot, ahogy megtörik a sugarat a levelek. Gondolkodtam. Néha szoktam. A kezemben egy szivar, nem kéne, mégis egymás után sorban engedem ki a füstöt és a levegőket, és élvezem. Csesszék meg az orvosok…
Ekkor hallom a kopogást a háttérben. Nem kell gondolkozzak hogy ki az, Garry az akit alig negyed órája hívtam, és vele kell most megbeszéljem a tényeket. Van ilyen. Néha menekülni kell. Nem szégyen a futás de.. alakul úgy az üzlet hogy jobb menni mint maradni. Csak a biztonság érdekében.

- Gyere be! – kiáltok ki neki, de nem fordulok felé. Csak nézek ki az ablakon, hallom a kilincset, az ajtó nyikorgását majd azt is amikor csukódik mögötte, és csak ekkor fordulok meg a székemben.

- Gyors vagy. Mint mindig. – vigyorodok el, és habár nem sok mindenkiért teszem ezt meg, de érte eldörzsölöm a szivarom és felállok hogy közelebb lépjek. – Rég láttalak.. fiam.. – ölelem át és lapogatom meg a hátát úgy istenesen, és csak egy pillanatra adom át magam a család érzésének mielőtt elengedem.

- Problémák adódtak.. – lépek is viszont mindjárt el, háttal, el tőle, vissza a székembe és újra belekapaszkodva a már csak pislogó szivarba megint lerakom magam. – Foglalj helyet! – intek az asztallal szemben fekvő székbe. – Tudod, hogy itt mindig otthon vagy! – mosolyodom el, de aztán térek is a lényegre.

- Egy zsaru.. mostanában nagyon szaglászik körülöttem. – kezdek bele lassan, egy cseppet sem vehemensen, egy percig sem sietek. A kapkodást meghagyom a fiataloknak. Azok még forrófejűek.. – Szóval azt hiszem jobb lesz ha most eltűnök egy időre. Csak amíg elülnek a viharok. – kacsintok rá úgy sebtiben, és rossz szokás, de nem bírom nélküle, újra lobban a láng a szivar gyenge parazsa alatt és néhányszor jóól megszippantva újra életre keltem.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Gareth Ray Saintwood

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 40
◮ tartózkodási hely : Las Vegas... mostly
◮ hozzászólások száma : 311
◮ join date : 2013. Aug. 14.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Garry & Uncle Joe - In the apartment..   Szer. Szept. 11, 2013 9:13 pm

Rosszullét kerülget, görcsöl a gyomrom. Már napok óta ez megy. Nem tudom, hogy meddig bírom ezt a folytonos feszültséget, amely körbeveszi az életemet. Először a nejem, utána Lea... Közben ott van Dan mesébe illő élete, viszont az enyém már kevésbé az. Joe hívott, és amikor Joe két szót mond, a rettegett szavakat, akkor tudom, hogy baj van, és megint el fog menni. Itt hagy. A rosszullétem erősödik, melyre beveszek egy fájdalomcsillapítót, mert a görcs is egyre erősödik. Kicsit megszédülök, mikor a kocsimhoz érek, de hamar elmúlik.
A vezetés lenyugtat. Élvezem, ahogy a kocsi gyorsul alattam, nem sajnálom a gázpedált sem. Egy igazi izomautó olyan pasasoknak, mint én vagyok. Szeretem a sebességet, szinte mámorító érzés, ahogy a táj elmosódik mellettem, és csak az útra figyelek. Szinte észre sem veszem, ahogy a kocsi falja a kilométereket ezzel csökkentve a távolságot, hamar le is parkolok a kocsival a ház mögötti garázsba, majd a konyhán keresztül lépek be a házba. Keserédes mosoly játszik szám sarkában, hiszen ilyenkor döbbenek rá, hogy az idő elment, én 36 vagyok, Joe egyre csak idősebb lesz, habár a fiatalkori lendülete megvan, a teste egyre jobban gyengül. Még emlékszem a napra, mikor rátaláltam. Sosem féltem annyira, mint akkor, mikor azt hittem, hogy elveszthetem őt. Nem akarom elveszteni. Képtelen lennék rá.
Ahogy közeledem az irodája felé, megérzem a dohány illatát, s egy rosszalló fejcsóválással kopogok be, majd benyitok, mikor meghallom invitáló hangját. A szokásos fogadtatásban van részem, és ez is a régi időkre emlékeztet. Végigmérem, és rájövök, hogy az idő igencsak kemény nyomokat hagyott az arcán. Leülök, de ezt szinte mondania sem kell, mert sápadt arcom eléggé feltűnően árulkodik rosszullétemről. Szemem alatt karikák húzódnak, mint a beteg embereknek a kórházból, bár súlyom nem csökkent...
- Sejtettem, hogy megint valaki rád szállt. Biztos vagyok benne, hogy valamelyik kis kezdő, aki így akar feljebb kerülni... Körbekérdezzek? - Szólalok meg eleinte erőtlen, majd határozott hangon. A múltkori ügynél is én intézkedtem, hogy hamarabb visszatérhessen. Kénytelen voltam, mert aggódtam. Bár az a fickó jobban szerette a pénzt, mint a munkáját. A nagybátyám esetében sosem sajnáltam a korruptabb módokhoz nyúlni, fontos nekem. Vigyázni akarok rá, ahogy ő rám.
- Tudod, nem értem mikor adják már fel... - Szólalok meg hosszabb hallgatás után, miközben rosszallóan figyelem ahogy rágyújt. Nem szólok, hiszen nem érek el vele semmit, inkább töltök magamnak egy italt, mert szükségem van rá. Neki is töltök egyet, majd cigire gyújtok, mert azért aggaszt, hogy megint szaglásznak körülötte...
- És mit vársz tőlem? Mit tegyek? - Kérdezem ismét egy hosszú hallgatás után, majd belekortyolok az erős italba, mely végigmarja a torkomat. A füstöt lassan fújom ki, miközben nagybátyám tekintetét kutatom...
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Joseph Saintwood

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 60
◮ tartózkodási hely : mindig ismeretlen helyen
◮ hozzászólások száma : 43
◮ join date : 2013. Aug. 28.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Garry & Uncle Joe - In the apartment..   Hétf. Szept. 23, 2013 1:29 pm

- Nem ártana.  – biccentek rá a szavaira csak lassan megforgatva az ujjaim közt a szivaromat. Ez a fiú nem tetszik nekem. Nagyon nem. Sápadt. Pokolian az, mégis ő vág a gondolataim közepébe. Sóhajtok, de csak továbbra is figyelem ahogy felpattan mint akit puskából lőttek ki és már csurran is az aranysárga ital a háttérben ahogy foglal helyet egy pohár itt előttem is amire én biccentek és köré fűzöm az ujjaimat.

- Azt akarom hogy figyelj.  – veszem át megint az ütemet és közlöm vele tényközlően, a hangomban semmi érzelem. Ez itt most üzlet. És az üzletben nincs barátság. Sosem. – Craiget már értesítettem hogy amig távol vagyok te vagy a főnök. Engedelmeskedni fog, mint a legutóbb is.  – biccentek megint, utalva az alig két évvel ezelőtti eseményekre amikor szintén egy hülye baklövés miatt rossz kezekbe került néhány papír. A bűnösök már megfeleltek érte. Ha a föld alól szagolják, az ibolya is édesebb. – Nem lesz baj. Én bízom benned. – biccentek megint, csak könnyedén meglötyögtetve a poharat a kezemben és figyelve az érzéki zamatú folyadékot, úgy két kortyra megízlelem.

- Mindamellett járj nyitott fülekkel. Ha valamit hallasz.. látsz, feltétlenül értesíts. - tartok rövid szünetet - Ha megtudod hogy hol szivárog az a bizonyos bili.  - biccentek mellé mert jól tudom megint valakinek a szája járt el, nyúlt olyan dologba amibe nagyon nem kéne, és adott ki olyan információt amihez az ég világon semmi köze. - Aztán ha minden rendeződik újra visszaáll a régi kerékvágás. - fújom ki a füstöt lassan és szaggatottan, nem törődöm vele, nem félek, nem mai gyerek vagyok már a szakmában minden oldalt rendesen levédtem. Mindenkinek van gyenge pontja. És ha kell, én nem is haboztam élni vele.

- A lányokhoz már nem kell információ. A legutóbb is tökéletes munkát végeztél.  - biccentek megint, megforgatva a szivaromat, de aztán mégis valami szemet szúr nekem. Ami az előbb is. Csak úgy elterelte a szavakat útközben.

- Fiam.. biztos hogy minden rendben van veled!? Nagyon sápadtnak tűnsz.  - ráncolom össze a szemeimet, egész kicsi, vékony csíkká össze, és úgy fürkészem. Nem tetszik ez nekem. Nagyon nem. És ez itt most nem üzlet.. ez most valami sokkal aggasztóbb sejtelem.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Gareth Ray Saintwood

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 40
◮ tartózkodási hely : Las Vegas... mostly
◮ hozzászólások száma : 311
◮ join date : 2013. Aug. 14.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Garry & Uncle Joe - In the apartment..   Hétf. Szept. 23, 2013 2:27 pm

Joe a legfontosabb számomra. Furán hangzik, de a családomból mindig is hozzá ragaszkodtam a leginkább. Ritkán jött akkor is, mikor még otthon laktam, de vele jól éreztem magam. Már akkor is felnőttként kezelt, nem egy szaros kis kölyökként, akinek apám állított be mindig. Gyűlöltem őt emiatt, és sosem értettem, minek ölik egymást folyton. Egészen lassan tíz évvel ezelőttig. Az a bizonyos katasztrófa vezette nagybátyámat az őszinteséghez, melyet akkor képtelen voltam feldolgozni. Emlékszem akkor könnyek marták a szemem, mikor elvitték őt. Vele voltam. Akkor rettegtem a legjobban életemben. Akkor imádkoztam napokig csak érte, és senki másért. Képes lettem volna tűzbe menni érte, és most is így van, hiszen tudom, hogy ő is megtenné értem. Az egyetlen ember, akiben teljesen megbízom a családban. Nem akarom elveszteni, és most megértem, miért kell elmennie. Hiszen fogalma sincs melyik az a buzgómócsing, aki úgy döntött, hogy ráakad az aktára, melyet én már egyszer eltetettem jó mélyre, de most megint beszélnem kell a rendőrfőkapitánnyal.
Sápadt tekintetem az övét keresi, és meg is találja azt. Aggodalom csillan a szemében, tudtam, hogy sápadtságom okát nem titkolhatom, de előbb meg kell beszélnünk a fontos dolgokat is.
- Ne aggódj, kiderítem melyik az a rohadék, aki úgy érzi meg kell oldania a lezáratlan aktákat... Nem lesz gond vele, de ha mégis... - Utalok a lehető legpiszkosabb részére, ami miatt a múltkor is Craig-nek szóltam. Ő tudja a dolgát, tudja, kinek kell szólni. Ez az én másik életem. Közel tíz év alatt kitanultam a fortélyait, bár megvan hozzá a tehetségem Joe szerint.
Amikor azt mondja, hogy bízik bennem, egy fáradt félmosoly jelenik meg arcomon, hiszen ez az, ami számomra a legtöbbet jelenti. Az, hogy végre megbízik bennem, az, hogy fiának tart, ez többet jelent nekem, mint az összes vagyonom. Mindig is azt akartam, hogy Joe elismerjen, mindig neki akartam megfelelni már kicsi korom óta. Ez még most is így van. Mindent azért teszek, hogy Joe elismerje a munkámat, mert ő a példaképem. Még annak ellenére is, amilyen munkát folytat.
- A lányaid csak úgy isszák a szavaimat - Vigyorodom el erőtlenül, majd kortyolok egyet az italomból, miközben nagybátyám kutakodó tekintetéből sejtem a következő kérdését, melyet fel sem kell tennie, elmondom magamtól is.
- Nem, Joe, semmi sincs rendben. Voltam az orvosnál, és elsőre az eredmények nélkül a tüneteimmel, gyomorgörcs, rosszullét, hányinger... - Szívok egyet a cigarettából a hatás kedvéért is, de nehéz folytatnom. Sosem akad el a szavam, most viszont nehezen megy a folytatás - ...a doki szerint gyomorrákgyanús vagyok... De az eredmények csak a hét vége felé lesznek meg. Jobban nem tudtam megsürgetni - Érzem, ahogy a kezem remegni kezd. Apám is ebbe halt bele, és Joe tudja, mit élt át akkor apám. Én képtelen voltam végignézni a haláltusáját, így szinte alig tudtam tőle elbúcsúzni. Most pedig a sors engem is azzal büntet. A cigimet épphogy elnyomva gyújtom a következőt, és iszom ki az italom, majd hozom az asztalhoz az üveget. Cseppet sem könnyebbültem meg.
- A doki próbált biztatni de... Erős a gyanúja a tüneteim alapján... - Tekintetemben kétségbeesés apró szikrája csillan fel, hirtelen pillantok a padlóra, mert ismét égni kezd a szemem, könnyek marják, mély levegőt veszek, iszom egy korty italt remegő kézzel, majd visszapillantok Joe-ra. Látni akarom a reakcióját, tudni akarom, mit gondol, hallani akarom őszintén. Ez... Nem tudom, mire számítok, elvégre férfiak vagyunk, nem sírunk sosem. Mégis komoly dolog ez, melyet nem akarok félvállról venni...
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Joseph Saintwood

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 60
◮ tartózkodási hely : mindig ismeretlen helyen
◮ hozzászólások száma : 43
◮ join date : 2013. Aug. 28.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Garry & Uncle Joe - In the apartment..   Kedd. Szept. 24, 2013 12:54 am

Csak bólintok. Egyetlen szó se, se mukkanás, csak egy bizalmas és igenlő pillantás és jól tudom hogy ezzel nem lesz gond. Bízom a kölyökben. Habár nem kölyök már rég, nekem mégis mindig a fiam marad.

- A vér.. nem válik vízzé.. - szaggatom, de nem mert ne lennék biztos a dolgomban, hanem mert sokkal inkább megfog megint az a tekintet, az a nyugtalanító, és nem várok tovább rá is kérdezek, egyre nyugalmatlanabbul várva a választ.
És érkezik. Nem az amiben bíztam, nem az hogy semmi gond, csak egy vagy két, heves éjszaka visszamaradt hozadéka mikor is a whisky, a szivar és a nők édes hármasa keríti a férfiembert akár időt feledő hatalmába és néha az ember már csak akkor kap észbe mikor a végkimerülés határait súrolja. Nem. Nem ez volt a válasz. Ennél valami sokkal nyugtalanítóbb, elkeserítőbb, vagy éppen mindennek véget jelentő, és akár mondhatom is hogy a füst már visszaúton megáll kifelémenet a számban.

- Hogy.. MI!? - dőlök előre a fotelban észrevétlenül, de nem is igazán én intézem így - Azt mondod.. - állok meg a dologban, a szemeim ijedséget tükröznek, félelmet.. a szivar a levegőben felejtett kezemben füstölög és én.. én körülbelül úgy ülök ott mint aki karót nyelt. Pontosan úgy.
Eltart néhány pillanatig vagy akár percig, míg a szavak lassan nyernek értelmet, a lehetőségek, a végkimenetelek és a múlt... Nagyon nem akartam ezt a múltat! Mégegyszer.. és vele! Az ember soha ne lássa meghalni a vérét! A saját vérét! A saját.. rohadt.. vérét, akit ő nevelt fel és akibe diktálta minden tudását és jövőjét! AZ ISTEN VERJE MEG!

- És ez.. biztos!? - vesz a hangom még valami tőlem szokatlan ütemet és habár épp az előbb mondta el hogy nem, nem az, még váratnak magukra az eredmények, de mégis valahol zsigerből beszélek. Az isten bassza meg.. - rázom meg a fejemet visszahőkölve és a hátam csapódik a fotelban ahogy ő feláll és ellépked. Nem nézek rá. Nem tudok. Képtelen vagyok azt látni a szemem előtt, hogy az, akibe minden jövőmet fektettem, az életem.. az ő életét.. hogy annak vége lehet. Ez képtelenség... Ez.. képtelenség... - rázom meg megint fejem és csak akkor nézek vissza rá, amikor megint leül előttem és újra beszél.
Már nyugodtabb vagyok. Talán. Vagy legalábbis annak mutatom magam, amikor csak előre dőlök, egy szó nélkül, landol a szivar füstje az üveg hamutartóban és visszadőlve a helyemre két kezem végigsimít a fotel karfáján.

- Ne szaladjunk ennyire előre... - próbálom a hangom nyugodtnak tartani, nem akarom hogy lássa rajtam mennyire megijeszt, most nem erre van szüksége. Egyáltalán nem. - A tesztek... A tesztek tévedhetnek. - sikerül már valamivel kevésbé erősre - Az, hogy apád.. - nem sikerül befejezni a mondatot, mert ugyan mit is mondanék!? Hogy vele is így kezdődött!? Hogy ő is azt hitte erősebb lesz(?), és mégsem. Ezért inkább hallgatok. Csak összepréselem a számat és magam előtt az asztalt bámulom. Talán hosszú percekig, de lehet csak néhány pillanat ami eltelt. Aztán újult erőt veszek.

- Idefigyelj Garett. - lököm fel magam a székből és kezdek el sétálni, lassan, az asztalt is megkerülve felé. - Azt mondom hanyagoljuk ezt az elutazást. Majd megoldom másképp. - biccentek magamat is meggyőzve habár elég nagy a rizikó. - Most az a fontos, hogy.. ne terheld túl magad. Pihenj! Várd meg a teszteket, nem kellenek a felesleges izgalmak. - érek oda mögé és a kezemet bátorítólag a jobb vállára csúsztatom. - Majd megoldom másképp. - biccentek megint habár nem láthatja, de a kezemet még mindig nem mozdítom. Igazából nem tudom mit akarok elérni vele. Talán azt, hogy tudja vele vagyok. Talán azt hogy elhiggye, nincs minden veszve hiszen ezek még csak elméletek vagy nem!? Vagy talán csak magamat nyugtatom. Semmi baj nem lesz. Akármi is elveszhet az életben, de egy dolog soha. Az örökségem. És most senkinek nem kell bizonygatnom hogy nem a pénzre gondolok...
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Gareth Ray Saintwood

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 40
◮ tartózkodási hely : Las Vegas... mostly
◮ hozzászólások száma : 311
◮ join date : 2013. Aug. 14.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Garry & Uncle Joe - In the apartment..   Kedd. Szept. 24, 2013 7:00 am

Bár mondhattam volna azt, hogy csak kimerült vagyok. De nem hitt volna nekem. Túlontúl ismer. Nincs még egy ember, aki ennyire ismerne, mint ő, s rájönne, ha nem mondok igazat. Legalábbis ebben a dologban igen. Igazából magam sem fogtam fel teljesen, hogy mi is történik velem, hiszen eddig van... volt egy életem, és benne van a pakliban, hogy nem lesz folytatás. Mi van, ha ennyi volt? Mi van ha... NEM! A "mi van ha..." elméletekkel nem akarok foglalkozni, hiszen Joe is ezt tanította, hogy nem adunk a talán-okra.
- Ez a doki sosem téved... Nem véletlenül fizetek neki! - Mondom színtelen hangon, de nem akartam elkeseríteni az öreget, de eme kijelentésem, a tekintetem a szavaimat igazolják.
Az arcát figyelem, a mozdulatait, és ezekből jövök rá, mennyire fontos vagyok neki. Remegésem nemhogy csökkenne, hanem még erősebb lesz, kénytelen vagyok letenni az italomat, nehogy kilötyköljem. Elpillantok, nem tudom állni a tekintetét, hiszen férfi létemre könnyek marják. Mélyre tüdőzöm a cigarettám füstjét, hogy élvezhessem a mérgező nikotint, majd minél lassabban próbálom kiengedni...
Ritkán hallom Joe-t szavakat keresni, most mintha nem tudná, mit akar mondani, mintha nem tudná azt, mi a helyes, és bevallom, én sem tudom, és egyenlőre nem is akarok ezen még gondolkodni. Alakja felém közelít, én pedig egy pillanatig figyelem, ahogy mögém sétál, ahogy megérzem erős érintését a vállamon. Úgy szeretném, ha ez álom lenne. Az apám is ebbe halt bele, de hogy én? Én nem halhatok még meg, annyi dolgom van még. Annyi elintéznivalóm. Vigyáznom kellene a cégemre, anyámra a húgomra, és igen Joe-ra is úgy érzem, mert ők fontosabbak mint bármi.. Elrévedek, nem tudok mit mondani, hiszen a beszélgetésnek eme része pusztán feltevések és kijelentések sora ám következő szavai után először egyetlen szó hagyja el számat.
- Nem! - Hangom elutasítóvá válik, rideggé vele szemben... Igen Joe-val szemben is tudok ilyet tenni. Ezekkel a szavaival ismételten bizonyítja mennyire fontos vagyok neki, de ő is az nekem. A szavak csak növelik bennem a feszültséget, majd felpattanok, hogy a szemébe nézhessek feszülten. - Joe! Ezt még egyszer meg ne halljam! Nem maradsz itthon, mert veszélyben a szabadságod, nem kockáztatok! - Mondom ki a szavaim, amik csak úgy követik egymást, végül mégis értelmesnek tűnő mondatokká válik. Nem maradhat itt, ekkora ostobaságot még ő maga sem csinálhat, nem engedhetem neki.
- Joe ide figyelj! Nem teheted kockára a szabadságod miattam, érted? Nem ér annyit az életem! Te most sokkal fontosabb vagy. Utazz el, két hét és itthon is vagy - Erőltetek valami mosolyfélét az arcomra, miközben a vállára teszem a kezemet. Ennyire nem lehet felelőtlen. Nem tehet ilyet még értem sem. Túl közel van az az ember, hiszen akkor nem kaptunk volna híreket.
Elengedem a vállát, hogy rágyújtsak ismét, hiszen az előző cigim a hamusban lelte halálát. Kiiszom az italomat, miközben tovább forgatom a poharat a kezemben a kandalló előtt. Arcom haragos, erőből vágom bele a poharat a rég nem használt, kiszáradt fa és hamu közé. Csak figyelem a hamufelhőt, amit a poharam okozott, szilánkjai örökre ott maradnak, arcom feszült és ideges. Képtelen vagyok Joe-ra pillantani, csak állok a kandalló előtt, Joe csak a profilomat láthatja és gondolataim távol járnak... Egy pillanatra ráemelem a tekintetem, majd megrázom a fejem, újabb italt töltök, és belekortyolok, mintha egyedül lennék, de valahol így is van... Legalábbis most így érzem magam!
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Joseph Saintwood

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 60
◮ tartózkodási hely : mindig ismeretlen helyen
◮ hozzászólások száma : 43
◮ join date : 2013. Aug. 28.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Garry & Uncle Joe - In the apartment..   Csüt. Szept. 26, 2013 5:46 pm

- MINDENKI TÉVEDHET! – vágom bele a szavaiba még magam számára is meglepően erőteljesen, hisz egész sokmindent tudok takargatni az életben, de ha a családomról van szó.. ha azokról akiket szeretek.. már nem állja meg a helyét annyira ez az elhatározott szankció. És nagyon kevesen vannak azok, akiket igazán szerethetnék..
Mégis bátorítólag lépek fel. Igyekszem elterelni a jövőbe vetett rosszabbik lehetőséget, vagy csak előemelni a jót, támogatni.. bíztatni.. bármit amit csak megtehetek, még ha elég.. csekélyek is az esélyek, felmerül a dolog hogy visszavonulót fújok. Mégis váratlan intenzítással ugrik ki a kezeim alól és alig pillanatok múlva áll már velem szemben. Először meg se mukkanok. Nem mert nem tudok, hanem mert nem tudom mit is mondhatnék. Váratlanul ért... Hisz így működik az élet.. "Sose érezd jól magad, sose higgy a biztonságnak mert úgyis jön valami ami elrontja" És ez így is volt. Minden egyes alkalommal..

- Megoldom.. – vesz a hangom még számomra is hihetetlen erőtlen ütemet – Nem fogok én a riviérákon sütkérezni amig te fontos információkat vársz! – vált át az egész hirtelen parancsolóba – Pihenned kell! És ebből nem engedek! – erőteljes, utasító hangnem. Ritkán használtam ezt vele szemben, de most meggyőződötten beszélek. Mégis ő az aki újra vált. Valamit látok a szemeiben. Félelmet!? Én is féltem. Akkor amikor Alexander szemeibe néztem és hiába volt a mi kis.. összezördülésünk, a folyamatos viták az évek alatt, mégiscsak a bátyám volt.
Nyelnem kell, de nem hagyom hogy meglássa rajtam miket kevertek fel az emlékek.

- Fogalmad sincs róla mit éltem át amikor.. – marad megint félbe a mondat, elharapom, még időben mielőtt még lejjebb süllyednék. Az isten bassza meg! – ismétlődik újra és újra a fejemben és amig ő kiüríti a poharát és eltűnik a látóteremből én csak bambulok ki a fejemből és próbálok túllépni a tényeken.
A messziből jövő pohár hangjára kapom fel a fejem. Észretétrített. Valamelyest. Talán hogy één.. amennyire elhagyom magam, talán ő is így tesz. Így sokkal rosszabb lesz annál…

- Garry, idefigyelj higgadj le! – fordulok felé, visszatért az erőm, a hangom, a hideg, nyugodt hangnem és most is mint mindig, remekül színészkedem. – Még nincs veszve semmi. Addig te se veszítsd el önmagad! – biccentek mellé, és áthajolva az asztalon magamhoz veszem a hamutartóban figyelő szivaromat és beleszippantva lassú léptekkel indulok meg felé.
Csak akkor állok meg, mikor már szemben állva vele a szemeibe nézek.

- Nem lesz semmi baj. – jelentem ki hidegen – Helyt fogsz állni. Mindt mindig. Ahogyan az elkövetkező néhány hétben is. – biccentek megint. - Erős vagy! Én erősnek neveltelek. Ezt is ki fogod bírni. Mint bármi mást az életben. – szippantok bele a szivarba és jóóó mélyen, lassan tüdőzöm le a nyugtató füstköteget, talán hogy tovább tudjam játszani a szerepem – Még ma este elmegyek.. – lépkedek el tőle és lassan téve egyik lábamat a másik után csak járok a szoba sötétjében. – Ha bármi gond van.. hívsz. – biccentek mellé – Ha megkepod az eredményeket.. hívsz! Ha bármi olyan történik amit úgy érzed most képtelen vagy elvégezni.. hívsz! Feltétlenül! – fordulok vissza felé a távolból és úgy nézek – ha felém fordul – a szemeibe.

- Te vagy az egyetlen nekem fiam. Az egyetlen akire bármit is rábízhatok. De az életed túl nagy ár ahhoz hogy megfizessem. Vagyis csak ésszel cselekedj! Bízom benned.. – bólintok ismét mellé, és mindvégig a szemeibe nézve biztosítást kérek hogy megértett. Csak.. ebben az esetben vagyok hajlandó elmenni. Ha tudom, hogy vele minden rendben lesz! Addig is..


A hozzászólást Joseph Saintwood összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Okt. 03, 2013 11:06 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Gareth Ray Saintwood

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 40
◮ tartózkodási hely : Las Vegas... mostly
◮ hozzászólások száma : 311
◮ join date : 2013. Aug. 14.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Garry & Uncle Joe - In the apartment..   Csüt. Szept. 26, 2013 9:43 pm

Hirtelen kaptam fel a fejem Joe hangjára, meglep és egyben jól esik. Tehetetlen és gyűlöli ezt. Ahogy én is, de most nincs más teendő, mint várni a doki eredményeit... Sosem téved. Ez jár a gondolataimban. Mint orvos, a lehető legjobb, akit ismerek, bár szerintem a pénzemért figyel jobban oda az egészségemre, mint másra. Bár mint orvos nem válogathatja meg, nem játszhat istent, nem dönthet, hogy ki hal meg és ki él tovább.
Most viszont Joe reakciója ráébresztett arra, hogy valóban rákról beszélünk, és nem egy olyan estéről, mikor kicsit többet ittam a kelleténél. Valahogy jobban esne, ha ezt mondhattam volna.
- Te nem maradsz, miattam ne kockáztasd a szabadságod! Van elég pénzem, hogy két héten belül elintézhessem a zavaró tényezőket... És nekem meg nincs időm pihenni, vagy elhagyni magam. Ott a cégem, Dan pedig egyedül képtelen vinni... Ő a könyvelést részesíti előnyben - Sorolom az érveimet, majd hosszú néma percek következnek, mind a ketten a saját gondolatainkba merülve nézünk két külön irányba. A pohár csörömpölése térít vissza engem is, habár én vágtam a kandallóba. Feszült voltam, bár még mindig az vagyok, kicsit megnyugodtam. Legfőképp az ütötte meg a fülem, amit apámról mondott. A bátyja volt, és meghalt, ugyanebben a gyomorrákban, ami valószínűleg nekem is van.
szóval kibékültek. Mennyit veszekedtek amikor kicsi voltam. Utána persze még többet, mert eljöttem Joe-hoz, és nem voltam hajlandó a farmon maradni. Sosem volt az én világom.
- Joe! Nyugalom! Semmi baj! Tudom, milyennek neveltél... Ha összetörök, itt lesz nekem Daniel - Intem le túl nyugodt hangon. Pedig mindenki hajlamos összetörni, én még emlékszem Joe szívrohamának előzményeire, akkor törtem össze életemben először. Mind a mai napig tisztázatlan, mi idézte elő nála szívrohamot. Csak a helyet mondta el, és azt, hogy mit csinált... Csak jött, és azt hittem ott vége mindennek. Végigmérem Joe arcát, s rájövök, hogy ő is engem néz. A szemeibe nézek komoran, kevés érzelmet mutatva.
- És mi van Steve-vel a fiaddal? - Nézek rá értetlenül választ sem adva egyenlőre a kérdéseire, vagy utasítás, ahogy tetszik. Kissé meglep, mert azt hittem, hogy már javult a viszony közöttük, bár sosem érdekelt. Gyűlölt engem a kis bájgúnár, mert Joe velem foglalkozott többet. Az igazat megvallva én sem szerettem őt.
- És Joe... Hidd el bízhatsz bennem. Eddig is bíztál, ezután is is megteheted. Mindig is apámként néztem rád! - az istenért nem mondanám ki a szeretlek szót. Szeretem, de sosem mondta ő sem, akkor miért tegyem én? Vajon bánni fogom, ha meghalok? Újabb kérdések merülnek fel bennem, melyekre még nem tudom a választ, de remélem még nem is jön el az az idő...
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Joseph Saintwood

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 60
◮ tartózkodási hely : mindig ismeretlen helyen
◮ hozzászólások száma : 43
◮ join date : 2013. Aug. 28.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Garry & Uncle Joe - In the apartment..   Pént. Okt. 04, 2013 12:43 am

Vitatkoztam volna. Átkozottul kedvem lett volna vitatkozni, hogy nem.. pedig én azt mondtam hogy kíméli magát és így is lesz! De aztán előjöttek a képek... A nem is olyan régi képek, az alig néhány évesek, egy elit kórházi ágy, pittyegő műszerek, és az érzés amikor először felébredtem. Nem sokon múlott.. Azt mondják. Pontosabban azt mondták az orvosok, miután! Én.. mégsem hagytam fel az élettel. Azt mondták kíméljem magam, csak óvatosan, de én jól tudtam ha egyszer elhagyom, onnan már nincs visszaút. Szakadt.. szerencsétlen.. vénember. Mert még ha nem is vagyok olyan vén, ha csak azt nézzük hány szál gyertya kerül a képzeletbeli tortára azon a mindig különleges télvégi reggelen, azt éppenséggel nagyon is jól tudtam hogy a teljes élet.. a habzsolás és a mérhetetlen élvezetek éveket vesznek ki az emberből. Néha tízéveket, de ne szaladjunk ennyire előre.
Lényegében.. egy-két hét amíg betartottam az utasításokat. Alkalmanként. Amikor nem kerestek kutató szemek, de ha a figyelő tekintet kilépett, máris előkerültek a legnemesebb szivarok.

Ekkor csattan a pohár ami szemvillanás alatt észre térített. Nem tévedtem. Nem arra van szüksége hogy pátyolgassam, már nem gyerek. Meglett férfi és bár még mindig rágta a lyukat bennem az a féreg, hogy "Mi lesz ha.." de aztán elkergettem. A nyüszítésnek itt nincs helye!
Pont ezért is tettem meg inkább azt a néhány métert és igyekeztem valamiféle lelkifröccsel. Ez volt a dolgom.. Erőt adni neki. És ha jól sejtem végül ez sikerült is. Mesteri vagyok!
Aztán mégis meglep a kérdése. Talán meg is hökkenek hogy jön ez ide. Steve.. Steve sosem volt potenciálisan szóba jöhető utód. Őt nagyrészt az anyja nevelte, ő olyan.. kis mitugrász nyálgép mint Susan(?). Jól megvoltam vele. Hisz a fiam. De gyenge. És soha nem is lesz ennél erősebb..

- Steve már a múlté! Kapja a havi juttatást és ennyi. Vele nem számolhatok. - szorítom össze a szám, mert ha be nem is vallom, de mégis érdekel. Nem örülök neki, hogy a saját vérem nem csak hogy felém se néz, hanem egyenesen megvet. De már nem érdekel. Nem hat meg. Megtanultam együtt élni a ténnyel. Az ember nem irányíthat egy kezei közül kicsúszott gyereket..
Azután megint ő vág a gondolataim közé és Steve máris a múlté. Minden egyes gondolat. Csak újra mélyre szívom a szivaromat, és lassan engedem ki a füstöt a fogaim között.

- Rendben.. - eresztem ki a füst végével, csak egész lassan, mindvégig a szemeibe nézve. - Akkor én alig egy óra múlva indulok! - veszek hirtelen intenzitást és elindulva az íróasztal felé elsodrom a szivaromat.

- Bármi más egyéb? - fordulok még felé, jobb szemöldököm megemelkedve a levegőben és várom ha bármi más még kényszerűségből megbeszélésre kerülve rukkoljon elő vele, itt és most. Különben már csak telefonon lesz rá lehetősége.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Gareth Ray Saintwood

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 40
◮ tartózkodási hely : Las Vegas... mostly
◮ hozzászólások száma : 311
◮ join date : 2013. Aug. 14.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Garry & Uncle Joe - In the apartment..   Pént. Okt. 04, 2013 7:58 am

Daniel. Semmiről sem tud. Mégis hogyan legyen itt nekem, mikor majd tíz éve csak titkolózom előtte, csak rejtegetem a sötét alvilági életemet. Miért is mentem bele ebbe? Mert Joe előbbre való, és mindig is az lesz. Joe beavatott, de ennek az volt a feltétele, hogy senki nem tudhat róla. Az életem igazából egy nagy hazugság. Járok kelek a világban, mintha őszintén mindenkinek igazat mondva élnék, de hazudok annak az embernek, aki egész életében őszinte volt velem, tudtam minden idióta ostobaságáról. Tudtam mindenről. Viszont ő? Ellöktem magamtól már azon az estén, amikor Joe felébredt a kórházban, és elmondott mindent. Félt hogy csalódok benne? Nem csalódtam, inkább nagyot nőtt a szememben. Mindig is ő volt a példaképem, de valahogy a lelkiismeretem maradéka még szándékosan előhozta belőlem ezt a témát. Most is ki kell mondanom... De szavamba vág, Steve-ről beszél. Sosem szeretett. A fia sosem félt hangoztatni, mit is érez irántam, de én is ugyanígy voltam vele.
- Sosem tenném azt veled, mint Steve, nem menne! - Jelentem ki határozottan a szemébe nézve, bár hangom komor, és mintha egy kissé türelmetlen lenne, de végül belemegy abba, hogy elmenjen. Remélem a telefont is kikapcsolja, nem lesz olyan bátor, hogy hagyja magát lekövetni. Ezek a mocskok bármit megtennének, hogy elkapják, így marad a késleltetett ál-posta. Majd küldök valahová egy levelet, amit elkapnak, és utána a megadott címre megy az igazi, ha akarok valamit, vagy a hangposta, más nem marad. Majd egy kérdés. Egy kérdés, melyre millió és egy kérdésem lenne, hiszen úgy érzem, semmit sem beszéltünk meg az elmúlt két óra alatt. Elveszek egy újabb poharat, miközben húzva az időt lassan töltöm ki az arany nedűt a pohárba, majd lötykölve egy ideig veszek mély levegőt. Gondolataim szinte már kiülnek arcomra, ajkaim mégsem formálják a szavakat, hang nem tör fel torkom mélyéről, hogy szavakká formálódjanak. Újabb cigi. Újabb mély légvétel. Újabb csendes percek. Végül az aranyló folyadék lassan csúszik le torkomon, ezzel is időt nyerve.
- Mi lesz Dannel? Megőrjít a titkolózás, ezer éve ismerem. Már szinte nem is találkozom vele, mert félek, hogy eljár a szám. Joe! Tíz év. Majdnem. A titkok mérgezik az életem, legalább neki hadd mondjam el egy kis részletét... Áh... Felejtsd el - Fordítok neki hátat, miután az üres pohár fájdalmasat koppan a fém tálcán. Hülyeség szóba hozni, hiszen csak vitát generálok vele, mégis idegesít, zavar... Már nem érzem barátságnak a kapcsolatunkat Dannel. Régen nem. Talán 3-5 éve érzem azt, hogy ezt csak Dan hiszi. Nem barátság ez már, csak érdekkapcsolat. A testvériség, amit régen kötöttünk, én téptem el, és tudom, mi okból. Joe megkért. Mindig az van, amire kér, de az amit kér, ellenkezik az elveimmel. A hátam mögött ácsorgó férfi nem bízik benne. Habár fiaként szereti, mégsem bízik annyira benne, hogy beavassa. Nem értem. Hiszen 14 éves korunk óta lakunk vele, mégsem képes... Talán mert nem a vére. Nem tudom. A fájdalmak, amik eddig uralták a testem, gondolkodásra késztettek.
Kételyek. Még bennem is felébrednek, és ez ráébreszt arra, hogy nem vagyok isten, sebezhető vagyok, ahogy mindenki más is. Ember vagyok, bármennyire tiltakozom ellene, a titkok sem tudják elfeledtetni velem azt, hogy milyen volt, míg semmit nem kellett titkolnom Dan elől. Talán meg kellene vele szakítanom minden kapcsolatot. Talán szét kellene választani a céget. A vagyonom még így sem csappanna. Megforgatom a szemeimet, majd ismét Joe-ra emelem jeges barna tekintetem. Rezzenéstelen arcom nem árul el semmit, de belül tombolok érzem. Néha terhes ez az élet, de a következő másodpercben már tudom, hogy nem akarok lejjebb adni a színvonalból. Nagybátyám megfáradt vonásait kémlelem. A sokasodó ráncok tömkelegét, a tekintetét, mely még mindig fiatalos, a kezét, melyben a szivar füstölög. Nem fogja letenni. Ahogy én sem a cigarettát. Egyformák vagyunk. Szinte. Ő áll a legközelebb hozzám, most mintha mégis oly távolinak érezném. Mintha egyedül maradtam volna, és ez az érzés fáj... Magával ránt, mégsem mutatom.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Joseph Saintwood

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 60
◮ tartózkodási hely : mindig ismeretlen helyen
◮ hozzászólások száma : 43
◮ join date : 2013. Aug. 28.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Garry & Uncle Joe - In the apartment..   Kedd. Okt. 08, 2013 6:31 pm

Sóhaj tört ki a fogaim között, de még időben elnyeltem. Nem szerettem róla beszélni. Steve-ről.. nem. Sem előtte, sem senki előtt. Nem kívántam gyengének mutatkozni. És ki tudja mikor vesz erőt rajtam a gyengeségem.
Talán ezért is volt hogy rendezve a témát léptem az asztalhoz elsodorva a szivaromat és kérdeztem rá egy újabb, következő lépésre. Ha végeztünk akkor..
Mégse tetszik a hosszú, vontatott mozdulat amit leművel előttem. Hosszú ideje vagyok már a szakmában, muszáj voltam kiismerni az embereket. Ha valamit nem értesz.. nem tudsz elsőre, akár az életed is veszhet rajta ami lássuk be barátom mindenen felül a legértékesebb kincsed. Ezért megtanultam már olvasni egyetlen pillantásból.. egyetlen mozdulatból vagy pusztán a hallgató szavakból hogy most valami fontos következik. Valami rossz… Nekem rossz. Ha nem volt ezeddig már így is a legvészesebb.

- Gareth.. ne köntörfalazz.. – próbálom noszogatni, ha valaki valamire ráül, annak sose lesz jó vége, és a mi szakmánkban meg pláne nem vet jó fényt senkire ha lenyel, ha takargat és végül így jut talán önmagára is veszélyes, hibás döntésekre. És csak kitörtek végül azok a szavak.

Mély, tudálékos csendben tűröm amíg végez. Csak figyelem. Rossz előjel. Nem elég ez a rák.. vagyis a lehetősége – javítom gyorsan ki magam – de még ez is ami tovább méllyeszti a szakadékokat és a sötétséget, és nem kell végiggondolnom hogy tudjam, nem tetszik nekem.
Összehúzom a szemeimet.. csak lassan, nem vészjóslóan csak teljes komolysággal megtelve és úgy lépek közelebb hogy a jobb karomat megemelve lassan a vállára fektessem.

- Idefigyelj Gareth..  – a hangom lágy, talán kedveskedő de arcom feszülése biztosítja hogy minden egyes szót komolyan gondolok. – Tudom milyen az.. másként élni. Őrizgetni a titkokat.. – fejezem be a beszédet. De aztán másképpen folytatom. – Erős vagy! Ki fogod bírni! – biccentem mellé – Mindent kibírsz! – szorítokm rá a markomban feszülő vállra. – Ez a családunk titka! A MI.. családunké.. És csakis úgy maradhatunk biztonságban, ha számíthatunk egymásra!  - nézek fel a szemeibe, kissé lejebb engedem a fejem hogy tökéletesen belenézhessek és jól lássam hogy mi zajlik benne. Nem nyugtat meg. Nem tudom… egyelőre még nem látok át a káoszon. Ezért csak tartom a kezeimben, a szemét a szememben és várom hogy mi lesz a válasza. Bízhatok benne… vagy ezt a csatát végleg elvesztettem.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Gareth Ray Saintwood

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 40
◮ tartózkodási hely : Las Vegas... mostly
◮ hozzászólások száma : 311
◮ join date : 2013. Aug. 14.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Garry & Uncle Joe - In the apartment..   Csüt. Okt. 10, 2013 7:50 am

Joe a nagybátyám, néha mégis eljátszottam a gondolattal, mikor gyermek voltam, hogy igazából az ő fia vagyok. Apámként tekintek rá, és fáj, hogy el kell mennie. Lelki és fizikai fájdalom. Ritkán érzem ezt, mégis érzem, és tehetetlen vagyok eme érzelmek miatt. Néha szeretnék érzéketlen robot lenni. Bár most sem érint meg túl sok dolog. Erre mondta azt a pszichiáter, hogy nem vagyok empatikus. Ennek hatására lekevertem neki egyet, ráadásul még fizethettem az ellátását is. Bár igaza volt. Sosem érdekelt más nyomora. Nem tudott meghatni, még ha tekintetem azt is súgta.
A gyerekkorom is ilyen volt. Tűrtem, és vártam a lehetőségre. Eljött, most pedig benne lenni maga az álom, mégis tele van fájdalommal, küzdelemmel. A rákkal küzdök, miközben a nagybátyám után kutakodó rendőrt kell fellelnem. Feszülten dörzsölöm meg halántékomat. Aggódom. Sosem aggódtam még így.
- Tudod milyen, mégis te kényszerítettél rá! Dan a testvérem, nem fog elárulni! - Vesztem el a fejem, kirántom keze alól a vállam, idegesen szívom a már meggyújtott cigarettám, miközben ide-oda járkálok a szobában. Kihívom magam ellen a sorsot? Meglehet.
- Azt sem tudom, hogy nézhetek így a szemébe?! Felnevelted, miért nem bízol benne? Miért fogadtad magadhoz? - Fakadok ki jobban és jobban. A dühkezelés sosem volt erősségem. Valahogy mindig is hamar ki tudtam jönni a béketűrésből, hiszen egy-egy ember pillanatok alatt ki tudja hozni ezt belőlem. Ilyen Joe is. Sőt... A korral egyre többször történik ez velem. Apám ilyen volt. Joe is... A saját szememmel láttam... - Egyáltalán minek kellettem én? Hogy legyen majd aki vigyáz az értékeidre? - Pillantok fel végre rá. Eddig nem néztem a szemébe, ám most láthatja a tekintetet, melyet apámtól örököltem. Sötét, és izzik a haragtól. Mellkasom szaporán süllyed és emelkedik, mely szintén jelzi, hogy nem játszom meg magam.
Megbánás. Ez jut most eszembe egyből, mégsem érzem, amit éreznem kell. Nem kellett volna kiabálnom Joe-val. Megtettem. Kérdések, melyeket évekkel ezelőtt fel kellett volna tennem. Miért csak most? Nem tudom. Talán a rossz hírek miatt. Biztos, hogy azok miatt. Érzem, hogy az ideg egyre jobban eszi magát bennem, hogy izmaim is megfeszülnek. Érzem, ahogy kezem ökölbe rándul. Állom Joe tekintetét. Sosem szegültem ellen neki úgy, hogy ne kaptam volna meg az érte járó büntetést. Idővel lekorlátozódott 1-1 pofonra, amit egyedül tőle vagyok hajlandó eltűrni. Talán most is ez lesz a jussom. Nem érdekel... Számomra még így is megéri...
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Joseph Saintwood

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 60
◮ tartózkodási hely : mindig ismeretlen helyen
◮ hozzászólások száma : 43
◮ join date : 2013. Aug. 28.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Garry & Uncle Joe - In the apartment..   Pént. Okt. 11, 2013 10:10 pm

Igaza volt.. – emlékszem vissza még azokra az időkre amikor a fülemben csipogtak a műszerek és az ember.. az ember olykor hoz rossz döntéseket amikor Mr. Kampóskezű a kaszával ott dörömből az ablakon. Az utolsó kép.. még mindig az járt a fejemben, az az utolsó hang, azok az engem figyelő mandulavágású szemek, a szavak.. "minden rendben lesz" és az az érzés hogy nem hittem neki. Mit tudsz.. tenni ha nem más hanem a saját tested fordul ellened!? Olyankor nincs kapaszkodó.. Nem hiszel már semmit sem, csak folyamatosan egyetlen egy dolog jár a fejedben, hogy: nem.. lehet.. még.. vége. Még nem mehetek!
Amikor a szívmonitor csippogásai keltettek, még mindig bennem volt ez az érzés. Valahol mélyen. A félelem egyszerűen beleivódik a sejtjeidbe! Nem tudsz szabadulni tőle, az ösztön dolgozik és amikor végre tudatodra ébredsz és megérted, hogy ez alkalommal nem te voltál a soron következő, valahogy megváltozik minden. Élni akarsz. És megtapasztalni mindent ahogy eddig nem tetted..

A gondolataim közül rántott ki a hirtelen és távolodó alakja, mégsem tettem semmit sem. NEM! Ez az egyetlen egy dolog kavargott a fejemben, a szám résnyire préselődött össze, de most.. nem vettem az alkalmat hogy nyíltan nekimenjek. Talán az előbbi.. betegsége.. Még ha mindketten reméljük is hogy ez semmi. Ez csak a félelem, izgatottság és düh keltette reakció, amikor folytatta viszont tovább már az én gerincem is feszült, egyenes iramot vett, és kiegyenesedett háttal fogadtam az újra felém forduló szikrázó szemeket. Mintha csak a bátyám szemei csillogtak volna vissza rám.

- Befejezted!!? – kérdeztem karcos, érdesen morajló jéghideg hanggal egyetlen percre sem eresztve el azokat a dühtől izzó szemeket. Rövid csönd.. majd az én hangom volt ami újra felhangzott a félsötétben. – Nem.. tartozom.. magyarázattal neked a döntéseimet illetően és neked sincs jogod kérdőre vonni engem miért.. te.. voltál az akiben megláttam az erőt, a büszkeséget és a kitartást! - emeltem a hangon de még messze nem kiabáltam csak éppen a helyére tettem a szerepeket. – Ha azt mondom ki fogod bírni, akkor ki fogod! – tartottam az előbbi színvonalat és habár máskor.. más esetben többnyire nem emeltem vele hangot ha csak lehetett, most elkerülhetetlennek éreztem ezt az ütközetet. – Ne viselkedj úgy mint egy hároméves gyerek.. – engedett el útközben a hangom ahogy megtettem egy fél fordulatot el tőle, és egy nagy sóhajjal egyetemben minden egyes maradék feszültséget ott eresztettem le. Soha nem tűrtem a tiszteletlenséget! De ezt az állapotot most.. rendkívüli körülményként számoltam el. Nem mindennap közlik az emberrel hogy talán csak hónapokra van a halál..

Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Gareth Ray Saintwood

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 40
◮ tartózkodási hely : Las Vegas... mostly
◮ hozzászólások száma : 311
◮ join date : 2013. Aug. 14.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Garry & Uncle Joe - In the apartment..   Szomb. Okt. 12, 2013 4:04 pm

Nagyon ritkán szállok szembe nagybátyám akaratával. Bátran mondhatom, hogy talán ő az egyetlen ember, aki képes kontrollálni agresszív viselkedésemet, most... Most viszont kicsúszott a lábam alól a talaj... Vagyis még nem teljesen, de mintha minden amit felépítettem a semmiért lett volna. Inog alattam a föld, és nincs kapaszkodóm. Ez a doki sosem téved. Ezek a szavak cikáznak elmémben szüntelenül, és életemben először rettegek. Még nem lehet vége. Még nem mehetek el. Nem halhatok meg.
Hirtelen egyedül vagyok. Ez megijeszt. Mintha... Először érzem azt, hogy nem éltem szinte semmit. Minden, amit eddig tettem... minden eltörpül. Tekintetemben szüntelen a harag lángja, szinte elemészt, annyira dühös vagyok. Hogy mire? Magam sem tudom, minden mégis Joe-n csattan. Aki meg sem érdemelné, mégis jogosnak érzem a felháborodásom. Ismer, és tudja, hogy nem nyugtathat le egy-két haragos szóval ilyenkor.
Vagy talán nem tudja milyen vagyok igazán dühösen? Hiszen úgy csak Thierry látott, akit Joe sosem ismert meg... Ő látta bennem akkor a sötét dühöt. Miért pont most tör fel? Miért itt? Nem értem. Távozni akarok, mégsem tudok. Képtelen vagyok kihátrálni, szavai csak a haragot szítják még jobban.
- Nem, nem fejeztem be! Miért tartozzak én magyarázattal feléd, ha soha nem érdemeltem ki a száz százalékos bizalmad? Miért kell nekem titkolóznom? Ha azt mondod bízol bennem, miért félsz Danieltől? A testvéremként szeretem, és ő az, aki nem fog engem elárulni, soha! - Hangom megemelem, de nem kiabálok, mégis érződik benne valami megmondhatatlan irányú és mértékű harag. Ilyen téren apám vére vagyok. Apám sem volt képes kontrollálni magát, és mindig rajtam vezette le. Érzem, ahogy testem minden egyes porcikája remegni kezd a feszültségtől, hiszen most tudatosul bennem, hogy valószínű rákos vagyok. Az orvos cseppet sem volt biztató, elültette a bogarat a fülemben, és bármennyire próbálok tőle szabadulni, nem megy. Tehetetlenség. Tehetetlen vagyok, s talán ez a sorsom. Talán az a sok kegyetlenség, amit elkövettem... Nem lehet így vége. Valami elpattant, s mégsem bírom befogni a szám.
- Mint egy három éves gyerek... - Ismétlem magam elé szavait, majd ismételten tartom a szilárd szemkontaktust. - Szóval az, hogy nem akarok hazudozni a legjobb barátom előtt többé, az ezt jelenti? Tudod mit? Nem érdekel! Te ezt nem értheted! - Vágom a fejéhez idegesen, de hangom már nem hangosabb, mint egy normál beszélgetésnél, tekintetem még mindig haragos, fogamat összeszorítom, hogy a szavak benn maradjanak, mégsem tudom őket ott tartani.
- Tudod mit? Felejtsd el. Felejtsd el, hogy felhoztam, tudhatnám, hogy sosem fogsz benne megbízni. Miért is gondolhattam egy percig is, hogy megértő leszel?! - Indulok el, megkerülve az asztalt. Talán ezt nem kellett volna. Ugyanazt vágtam a fejéhez, mint apám sokszor, mikor marakodtak, ugyanúgy bunkó voltam, holott nem érdemli meg. Megállok mellette, de nem nézek rá. Ő az ablak felé néz, én az ajtót szemlélem.
- Lehet, hogy engem sem kellett volna beavatnod... Bár sosem tetted volna. Gyűlölöm a titkokat! Mégis annyi mindent titkolsz előlem! Hol itt a bizalom? Elegem van ebből, s már nem tudok ígérni. Nem megy! - Hangom sokkal inkább lemondó, mint haragos. Rengeteg a kimondatlan szavam, rengeteg az elfojtott érzés. Minden, ami eddig történt. Szavaim nem komolyak, legalábbis nem érzem úgy, tekintetem mégis őszinte, és csalódott. Gúnyos félmosolyom, ami eddig arcomon volt, cseppet sem gúnyos többé, hanem lemondó, mint szavaim. Szeretem Joe-t és tisztelem, de ez így nem fair. Mikor beszélek lassan emelem rá tekintetem, hogy minden érzelmet kiolvashasson, és ezt hagyom neki. Nem szándékozom bocsánatot kérni, hiszen a saját igazamért mindig is harcoltam, de valahogy mégsem érzem valósnak a helyzetet... Lehet, hogy csak egy rémálom? Bár így lenne....
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Joseph Saintwood

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 60
◮ tartózkodási hely : mindig ismeretlen helyen
◮ hozzászólások száma : 43
◮ join date : 2013. Aug. 28.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Garry & Uncle Joe - In the apartment..   Csüt. Okt. 17, 2013 12:36 pm

Csak hallgattam a szavait.. Hisztérikusak… Az isten verje meg, hisztérikusak! – zsörtölődtem magamban, egy percig sem fordítva felé tényleges figyelmet, legalábbis ő így látta. Ha felnőtt fejjel úgy viselkedik mint egy gyerek, hát így is fogom őt kezelni! Mikor végzett.. mikor mindent befejezett, beleértve ezt a.. színházi előadást, és a néma, rövid csönd ketténk közé telepedett, csak akkor fordultam vissza felé, néztem mélyen a szemeibe és talán a szemem beszélt helyettem.
Soha nem tűrtem hogy kérdőre vonjon. Bizalom? Igen, bizalom, az ember hogy is ne bízhatna abban akit úgy nevelt fel mint a saját tulajdon fia! De a kor.. a tapasztalat.. és az élet számos, rögös és ingatag útja, megtanított mérlegelni a helyzeteket. Igen, bíztam benne. A megengedhető mértékben, de az apja voltam! Az apja vagyok. Már majd 22 éve, és az a feladatom hogy megvédjem! De soha nem tűrtem el hogy így beszéljen velem.
Igen, a szemeim beszéltek helyettem. Ide nem kellettek szavak. Mélyen az övéibe furva, egy lépés közelebb, csak hogy érezze a közelséget, a szemeim mégis minden mást, csak megértést nem sugároztak. Követelést.. és elvárt tiszteletet. És csak hosszúnak tűnő, elnyúlt csönd után szólaltam meg.

- Majd tíz éve.. – fogalmaztam csak egész lassan – hoztam egy döntést. – pótoltam újabb szavakkal - Úgy döntöttem hogy ha één meghalok, minden ami az én örökségem, egyetlen egy ember kezében összpontosuljon. – beszéltem még mindig lassan.. kimérten, a szemeit egy szemvillanásra sem eresztve – Téged választottalak. – biccentettem rá automatikusan, de csak csekély mértékben – Mert téged tartottalak.. a megfelelő embernek. – bólintottam megint. – Számos más ember közül az életemben, nem Danielt, nem Susan-t és nem is a saját fiamat. – folytattam tovább kimérten. – Ha EZ.. nem elég bizalom a szemedben akkor úgy tűnik rosszul döntöttem. – formáltam a szavakat egész mély, jéghideg hangon, mégsem távolítva őt magát el tőlem, csak éppen éreztetve hogy vérremenően komolyan beszélek.

- Szóval azt mondod.. rosszul döntöttem volna!? – emelkedet meg az egyik szemöldököm kérdőn, de még mindig nem engedtem a pillantását.
Réém egyszerű kérdések. Mégis kíváncsivá tettek. Vajon meghazudtolja az évekkel ezelőtt hozott döntésemet!? Akkor meghazudtolja bármelyiket. És ha egy fiúban nem él az apja iránti tisztelet.. nincs keresnivalója a családban…

Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Gareth Ray Saintwood

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 40
◮ tartózkodási hely : Las Vegas... mostly
◮ hozzászólások száma : 311
◮ join date : 2013. Aug. 14.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Garry & Uncle Joe - In the apartment..   Csüt. Okt. 17, 2013 6:13 pm

Szorul a hurok a nyakam körül, mégsem mutatom ki többé. Mély légvétellel nyugtázom, hogy elmondtam, amit akartam. Nem tudom, mi ütött belém, nem tudom, miért hagyják el a szavak ajkaimat, de megteszik, és itt lebegnek, köztünk, a szoba átkozottul dohányfüstös nehéz levegőjében, én pedig tartom azt az átkozott szemkontaktust. Büszke vagyok. Kibaszottul büszke, és ezzel Joe is tisztában van. Tudja nagyon jól, és ő az idősebb. A tiszteletem iránta egyetlen másodpercre sem rendült meg, csak kételkedem. Ó az az átkozott kis érzés. Kételyek mindenütt. Bízom én egyáltalán bárkiben 100%-ig? Dan? Nem tudom megmondani. Most van az a pont, hogy elbizonytalanodtam, és csak toporgok, miközben azt próbálom kitalálni, hogy merre menjek tovább. Kockáztatok. Joe a nagybátyám, mégis apámként tekintek rá, ahogy ő is a fiaként szeret. Mégis képes lenne kitagadni, ha esetleg rosszul lépek azon a sakktáblán, mely képzeletben élet-halál harc is lehetne. Ismét rá kell gyújtanom, feszült vagyok, és az egyetlen ember, aki össze tud tiporni lelkileg - ha anyagilag nem is - akkor az Joe. Ezért építettem ki saját kapcsolati rendszert. Saját üzletet. Nem akartam függni senkitől. Az nem én lennék. Mégis inog a léc, ki kell hátrálnom, minden egyes érzékem ezt kiabálja, ordítja. Szabad kezem ökölbe rándul görcsösen, állkapcsomat még mindig összeszorítom.
- Tartottál... - Suttogom magam elé a kérdést, miközben meginog a talaj a lábam alatt, és a székre rogyok, ami mellett jelenleg álltam. A szemkontaktus megszakad, s magam elé meredve cikázik eme gondolat az elmémben ide-oda. A cigarettámba szívok, jó mélyre tüdőzöm az ártalmas füstöt, hadd mérgezzen, hadd öljön meg belülről lassan, mielőtt az esetleges rák teszi. Ha nem vagyok rákos, akkor majd ez megöl. Egy kérdés, melyet nekem szegez, mély levegő. Nyugodtságot próbálok erőltetni magamra, de Joe-val szemben nem mindig vagyok képes titkolni azt, amit érzek. Joe belém lát, tudja, hogy kezelje a dühkitöréseimet. Ismer. Ő nevelt fel. Nincs több erőm, csak ülök a székben, és gondolataimba merülök. Szinte, mintha... Egy pillanatra megcsóválom a fejem, majd ismét visszanézek Joe szemeibe.
- Mond meg te... Ezt neked kell tudnod, hogy rosszul döntöttél-e. Ha így érzel, el kell fogadnom, nem igaz? - Hangom megfáradt, rekedt, arcomon ismét egy lemondó, megfáradt mosoly jelenik meg, hiszen talán ez engem egyik legjobban foglalkoztató kérdést tettem most fel neki. Vajon érdemes vagyok rá? Mit lát bennem, ami miatt annyira maga mellé akart venni? Nem tudom, bár tudnám...
- Mit látsz bennem, ami miatt kiérdemeltem ekkora figyelmet tőled? - Ráncolom össze a szemöldökömet. Nyugodtabb vagyok annak ellenére, hogy az eddigi kérdéseim egyikére sem kaptam még választ. Talán ezekre, amit most feltettem... Talán kaphatok választ. A szemébe pillantok, nem látok semmit, csak ridegséget, és valami a szívembe hasít. Nem foglalkozom vele, mégis érzem, ahogy elhatalmasodik, de túl kell lennem rajta. Mindig a családtól kapjuk a legtöbb fájdalmat, nem igaz? Keserédes mosoly bujkál szám sarkában, de aligha észrevehető. Tekintetem keserű, mégis határozott, nem félek tőle. Ő tőlem függ. A rendőrség az én kezemben van, nem pedig Joe-éban, csak ezt ő nem tudja. Anno 8 éve megvettem magamnak a rendőrfőkapitánnyal együtt az egész bagázst. Jó alkalom volt, s bár Joe is közrejátszott, hiszen, ha nem kell őt kihoznom, alkalmam sem nyílt volna lefizetni a rendőrök tisztességesnek látszó főnökét.
Bár ettől függetlenül sokat köszönhetek Joe-nak, de vannak saját érdekeim, kérdéseim. Rengeteg kérdés. Kérdések, melyre nem kapok választ. Sosem kaptam. Egyetlen alkalmat sem tudok példának felhozni, amikor egyenes választ kaptam. Hiába vallott be rengeteg dolgot nekem Joe, mégsem érzem azt, hogy teljesen őszinte velem. Bíznom kell benne, és bízom is, mégis kételkedem. Néha önmagamban is. De hogyan várjam el, hogy Joe őszinte legyen velem, ha én sem vagyok az vele? Elvégre nem várhatok el olyat, amit én sem adok meg.
- Joe... Tisztellek, ezzel tisztában vagy! Apám helyett voltál apám és vagy mind a mai napig. Rettegek attól, hogy a munkám, mely az életem, a semmivé válik. A természetem ellen nem tehetek... Ha... - Elakadok. Elnyomom a cigarettát, s a parázs kialszik. Csendesen nézem, ahogy az utolsó apró füst is elszáll a csikkből, majd visszaemelem tekintetem rá. Szavak, melyeket ki kell mondanom. - Rád mindig számíthattam... De ha túlmentem a határon, dönts belátásod szerint. Elfogadom! - Képtelen vagyok kimondani. Tudom, hogy működnek a dolgok. Ellent mondtam neki. Mi nem olyanok vagyunk, mint a többi átlagos megszokott család. Ha Joe úgy érzi, nincs helyem a családjában, akkor el kell fogadnom a döntését. A fia a legnagyobb fájdalma ilyen téren, és bár szeretnék, sosem leszek teljesen olyan, amilyennek szeretne. Nem félek szembeszállni vele is, nem félek, bár ha elfordulna mellőlem most, mikor a legnagyobb szükségem lenne rá, akkor félek, hogy idióta módon olyan eszközökhöz folyamodnék, ami lerombolja az egészségemet, az üzletet, és mindazt, amit eddig felépítettem.
Hogy miért hiszem mire gondol? Láttam már munka közben, ahogy az árulót kitagadta, a legjobb embere volt. Akkor még fiatal voltam, és csak a kulcslyukon lestem, miközben hallottam hangját, hallottam, hogy nem szereti, ha ellenkeznek vele... Én mégis megteszem. Megtettem. Egyszer ez lesz a vesztem...
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Joseph Saintwood

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 60
◮ tartózkodási hely : mindig ismeretlen helyen
◮ hozzászólások száma : 43
◮ join date : 2013. Aug. 28.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Garry & Uncle Joe - In the apartment..   Csüt. Okt. 17, 2013 8:14 pm

- Nnnnneee.. akadjunk most le kóbor szavakon. - tépem el a tekintetem, el is fordulok és valahogy automatikusan visz ellenkezőleg az utam vissza az íróasztalom mögé. Védekezés!? Nem vagyok tisztában vele. De egy dologban igaza van. Valóban így fogalmaztam és a tudatalatti hatalma beszédes. Tényleg valami megváltozott volna? - járnak még mindig a gondolatok a fejemben, de vele szemben egyetlen arcrándulást sem engedélyezek. Kívülről csak tartom a szokásos és megcsalhatatlan képemet mert egyszerűen így kell tennem! Ez vagyok én! Az örök képmutató. És vele ez az életem..

Nem kerüli el a figyelmem viszont az a megtört tekintet. Az aggódás vetekszik a velem szemben követelt tisztelettel és egy pillanatra, csak egyetlen pillanatra talán megrendül az arcom. Azután viszont már nem képes visszavenni azt a korábbi kemény tekintetet, és érzem hogy valami más is megjelenik a szemeimben. Ha most nem ő ül itt velem szemben, itt vesztek háborút. Ha egy üzlettárs, egy ügyfél látja meg a sebezhetőséget, ott törik derékba minden. De most, Gareth-el szemben kellet színt vallanom, Garry, aki alig 12 évesen még úgy itta a szavaimat mint szomjazó a színtiszta vizet. Azóta felnőtt.. Ezt be kellett látnom végre, és egy jó vezetőnek része a kitartás és a tökéletes látás képessége.

- Fiam.. - kezdek bele már az íróasztal mögötti bőrfotel háttámláját szorongatva két kézzel és sebesen próbálom összeszedni a fejemet. Mégse válaszolok. Még.. nem. És talán ő volt az aki türelmetlen talán én vártam túl sokat, mégis újra beszélni kezd, és én felé emelem a tekintetem.
Hogy mit látok benne? Önmagamat. És az újra és újra fellobbanó tüzet, mégis a kételyeket, apám.. szigorú voltát, és a menekülést. Ha akkor nem futok el, ha akkor engedek az erősebbnek még mindig ott vagyok. Ugyanaz az ember, az apja, és a bátyja árnyékában mindörökre. Ezt láttam ebben a fiúban. Az árnyékban fészkelődő tehetséget. Csakhogy én nem fogom úgy kezelni ezt a helyzetet, ahogy akkor tették ezt velem.

- Fiam.. egyszer ha majd annyi idős leszel mint én... és ha annyi.. ÉLET - emeltem ki a szót magam sem tudom miért - lesz a hátad mögött, majd megérted. - biccentettem mellé, a hangom halk, teljesen elhagyta a harag, a gőg, vagy bármiféle hűvös, jeges töltés, és csak én maradtam. A magány és kétségbeesés. - Én csak azt akarom... csak azt.. - kezdtem valami idióta hebegésbe, ami máskor, más esetben az biztos hogy arcul csapom magam. - Hogy te rendben legyél... - csúszott ki a vége, mint egy egyszerű sóhajtás, de így is volt. Mi maradt nekem!? Azok tisztelete akiknek és amiért fizetek!? A félelem.. amit okozok és látok a szemekben, akárcsak a feleségemében.. soha nem felejtem el azt a rettegő tekintetet. Nem! Ez nem elég örökség, ha azt akarom mondani éltem. Nem az üzlet és nem is a bólogató emberek azok akikre azt mondhatnám ezt ééén alkottam, ez az én örökségem! Egy fiú... Igen, egy élő ember. Aki önszántából hajt fejet, és önmagától fizeti meg a tiszteletet ahogy önmaga ad szót a sérelmének ha úgy érzi elnyomott vagy elveszett. Igen, ezt tiszteltem benne. Mindig is tiszteltem.

- Nem. - hallottam végül a saját számból szóló dörmögő hangomat - Csak kétségbeesett vagy. - volt a hangom egész megnyugodott és egy percig sem tüzes - Menj haza és pihenj le.. - biccentettem mellé - és hidd el... - rövid szünet - idővel majd minden rendben lesz. - bólintottam mellé és én ugyanúgy elhittem. Az idő... mindig rendez minden helyzetet.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Gareth Ray Saintwood

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 40
◮ tartózkodási hely : Las Vegas... mostly
◮ hozzászólások száma : 311
◮ join date : 2013. Aug. 14.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Garry & Uncle Joe - In the apartment..   Pént. Okt. 18, 2013 8:33 am

Az élet sosem volt könnyű. Sok kegyetlenséget elkövettem, édes Istenem de még mennyit. Talán ez a sorsom. Bűnhődés. A rohadt életbe, gyűlölöm az orvosokat. Nyomás. Hatalmas nyomás, mely a gyomromból indul és halad a szívem felé. Érzek. Érzek, és ez fáj. Sosem szerettem ezeket a mélyebb beszélgetéseket. Mindig is én húztam a rövidebbet. Joe-nak igaza van, mindenben, mégis vagyok akkora fasz, hogy ellene menjek, és szembeköpjem mindazt, amit mond. Egyszer a vesztemet fogja okozni a kételkedés, ez a gyanakvó természet. Mély levegőt veszek a szoba cseppet sem friss levegőjéből. A dohány szaga beitta magát az orromba, végigkíséri az életemet. Ahogy az is, hogy most totálisan elcseszek mindent. A szó akaratlanul csusszan ki ajkaim között, csak jön, és képtelen vagyok visszatartani. Tekintetem jelzi, hogy megragadt ez az egy szó. Talán megrendült a bizalma felém? Talán... Ekkora ökör voltam, a rohadt életbe?! Kezem enyhe remegése elárul, és én görcsösen markolom meg a szék karfáját, de késő lenne, biztos vagyok benne, hogy Joe észrevette. Mindig mindent észrevesz. Ismer. Senki nem ismer úgy mint ő.
Szavait hallom, s ráemelem gesztenyebarna, keserű tekintetemet, mely mindig tisztelettel tekintett fel rá. Most sincs másképp. Most is ez olvasható ki belőle, miközben én is olvasok az apró jelekből. Védekezik... Mégis azt érzem, hibát követtem el. Hiba, mely talán megbocsáthatatlan. Hiba, melyet időről időre el kell követnem ahhoz, hogy ráébredjek, hogy a makacsságom rombolja porig azt, ami Joe szemében vagyok. Egy pillanatra muszáj elfordítanom a tekintetem, nem tudom állni azt a pillantást, melyben feltűnik valami. Valami, amit nem tudok megmagyarázni, mégis bűntudatot ébreszt. Én okoztam ezt. Arca egy pillanatra rezdül csak, s ebből az apró kis jelből jövök csak rá, hogy még mindig fiaként szeret. Hiány. Lelki sérülések. Sérült lelkű lény vagyok eme földgolyón. Soha senki nem mondta ki felém azt, hogy szeret, de még ki sem fejezte senki. Soha. Egy apró gesztus, mely most oly erősen csap arcul, hogy szinte ordítani tudnék a fájdalomtól. Gyerekként sokáig ettől szenvedtem. Tisztában vagyok vele, hogy keresztbe törtem anyámék jövőjét jöttömmel, hiszen anyám 15 volt, apám 22. Élni akartam, ahogy most is élni akarok még úgy is, hogy lelki nyomorék lettem azzal, hogy nem hallottam soha egy olyan szót sem életem folyamán, melyről tudtam volna, hogy szeretnek.
Joe más. Ha figyelek, látom az arcán. Aggódás és féltés. Kétségbeesett. Fél, hogy elveszít, talán jobban retteg tőle, mint jómagam a haláltól? Rettegek, hogy a semmivé leszek, hogy egy alattomos betegség ugyanolyan alattomosan bánik el velem, mint én másokkal. Megtört tekintetem Joe arcát fürkészi, látnom kell, hogy még mindig fiaként tekint rám, tudnom kell. Most újra gyereknek érzem magam, aki itta minden egyes szavát, ahogy most is ezt teszem, mikor szembetűnik... Elakad. Joe Saintwood, a példaképem. Az apám. Sosem hallottam tőle... Sosem történt meg vele. Csodálat. Valamiféle beteges csodálat éled fel bennem, háttérbe szorítva mindazt a fájdalmat és keserűséget, mely megbéklyózza lelkem, hogy magával vigye a süllyesztő sötét fenekére, most a béklyó enged, és egy pillanat műve csak, hogy szemeimet maró érzés ölelje körbe. Zavartság. Elengedem a karfát, hogy nyilvánvalóvá válhasson kezem enyhe remegése, hogy a cigaretta ismét a számba kerüljön, s nagyapámtól kapott gyújtómmal izzó parázzsá változtathassam a méregrudacska végét. Mélyen letüdőzöm, de tekintetem meginog, zavart és homályos, egy pillanatra az ablakot kezdem el kutatni, pedig semmi érdekes nincs rajta. Zavar a távolság, de nem vagyok képes felállni. Erőm elhagyott.
- Nekem sokkal fontosabb az, hogy te rendben legyél. Nem engedheted meg magadnak, hogy kockáztass. Szü...szükségem van rád... - Elveszve is képes vagyok önnön magam elé helyezni Joe érdekeit. Ő a fontos. Nehéz kimondanom, de szükségem van rá. A támogatására, az esetleges "pofonokra", amivel visszaránt, és nem hagy elkallódni, elmerülni az önsajnálat tengerében. Nem tudom kire hasonlítok, talán apám lehetett ilyen? Whiskey... A poharamért nyúlok, hogy tölthessek, majd egy kortyot ihassak végre, s megnyugszom, hogy kezem remegése alábbhagy, s már csak az idegeim remegnek. Itt vagyok, 36 évesen, megtörten, összeroskadva, mint egy idegesítő tinédzser, aki most kapta az első pofont az élettől. Fel kell állnom. A sarkamra kell állnom. Rendben kell lennem.
- Kétségbeesett, összetört, egoista és irányításmániás... - Fixírozom szüntelenül a whiskey-s üveget, miközben az egyik kezem a karfán pihen, a másikkal pedig a cigarettát tartom. Mélyre tüdőzöm a füstöt, melyet sokáig lenn tartok. - Aki a saját feje után menve szembemegy az érdekekkel, amikre tanítva lett. Sajnálom! - Emelem rá megfáradt, keserű tekintetemet. Joe nem tudja mennyire nehéz kimondanom a szavakat, melyek elhagyják ajkaimat, szinte fizikai fájdalomként élem meg, ahogy a szavak kiszaladnak ajkaimon, de minden egyes szót komolyan gondolok. Talán félek attól, hogy tényleg képes lenne kitagadni, talán csak a halál túl közeli gondolata rémisztett így meg? A halálé, melyet oly távolinak gondoltam még? Egyedül érzem magam. Most először vágyom rá, hogy érezzem akár egy gesztussal azt, hogy... Hogy Joe nem csak a lehetőséget látta bennem, hanem a fiának lát. Egy gesztus, egy mozdulat, egy érintés, egy ölelés? Mikor lettem ennyire érzelmes? Mikor vágytam én erre igazán? Talán mindig ott volt... Talán csak mélyre ástam, hogy ne lelhessek rá...
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Joseph Saintwood

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 60
◮ tartózkodási hely : mindig ismeretlen helyen
◮ hozzászólások száma : 43
◮ join date : 2013. Aug. 28.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Garry & Uncle Joe - In the apartment..   Szer. Okt. 23, 2013 3:08 am

Reszket. Ez bizonyosan feltűnik a szememben, de nem tudom megítélni.. Vajon a kór teszi ezt vele!? Vagy csak az ideg!? Mégsem teszem szóvá. Sosem voltam az a fajta aki csak úgy a lábaihoz borul ha valami fáj, ha elesik, ha valami kétség gyötri. Ez a feladat az asszonyoké… és én sem kaptam meg soha régen. Az anyám.. Az anyám régen volt, talán igaz se volt – köszörülöm meg a torkomat ahogy meggyullad a cigaretta vége. Habozik. Úgy látom habozik, én meg egy panaszos sóhajt eleresztve elhagyom az előbbi helyem és megkerülve a fotelt leteszem magam mélyen belesüppedve. Biztonságos egy érzés..

- Tudom… - mondom ki hamis öntudatossággal, pedig jól tudom nem ezt kéne mondanom. De ekkor jön csak a folytatás – De a fiam vagy. Akár így, vagy akár úgy.. – térek ki a lényegre – És nekem csak te maradtál az életben. – biccentek mellé, nem szokásos ez az ömlengés, talán még soha ezelőtt nem is került ez életre. Folyton az üzlet.. az volt terítéken és háttérbe szorultak a családi gondolatok. Pedig család voltunk. Ha nem is a maga.. szokványos és társadalmilag elfogadott értelmében, de család. Kiállva egymásért ha úgy hozza az élet…

Engem is meglep a hirtelen a semmiből jövő szavak összessége. Rápillantok, de nem szólok egy szót sem. Ennek talán nem most van itt az ideje. És így is van. A jelen helyzet… más. Egészen mások az okok amiért ma összegyűltünk itt este, mégis átcsapott valami véletlen.. önelemezgetésbe. Ami meglep. Nem a hogyan, hanem a miértek. Mégis mélyen valami azt súgja mindent értek, a halál közeledő gondolata felkeveri az emberei lelket. Még ha azt jóóó.. mélyen.. képesek is vagyunk úgy általában elrejteni.

- Túl kemény vagy magadhoz fiam. – jár a szám, miután kezem csak belekapaszkodik a hamutartóban hagyott szivarkötegbe és egyet kiemelve alig percekbe telik mire újabb füstgomolyag száguld a levegőben – Kemény idők járnak.. ezt mindketten el kell fogadjuk. – sóhajtok de már nem panaszosan fel – És emberek vagyunk. Sokszor nem mutatjuk ki.. de emberek. - bólintok utána meggyőződötten – Mindenki felborul egyszer. De muszáj felállni belőle. – mondom ki a végszót, ehhez többet  nemigen kívánok hozzáfűzni. Nem jönnek a példabeszédek.. hogy bezzeg amikor én fiatal voltam, vagy hogy az élet nem habostorta, de küzdeni kell.. Nem, semmi ilyesminek nem éreztem szükséget. Egyszerűen.. tűrni kell! Ez az ember feladata az életben.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Gareth Ray Saintwood

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 40
◮ tartózkodási hely : Las Vegas... mostly
◮ hozzászólások száma : 311
◮ join date : 2013. Aug. 14.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Garry & Uncle Joe - In the apartment..   Pént. Okt. 25, 2013 11:54 am

Őszintén félek ettől az egésztől. De csak kezem remegése árul el. Elárul, s nem tehetek ellene semmit. El kell mennem. Egyre kínosabbá válik számomra ez a beszélgetés, s félek, olyan dolgokat mondok ki felelőtlenül, melyeket nem akarok. Nem lehetek egy érzelgős barom, ez nem Gareth Saintwood. Mégis megtörtem és fáj ezt bevallanom magamnak, s nem is akarom. Csak azt tudom, hogy Joe-nak minél előbb el kellene hagynia Vegas-t, én pedig csak feltartom. Ismét nem a saját érdekeimet nézem, soha nem érdekelt, csak az, hogy vele minden rendben legyen.
- A fiad vagyok... de itt az ideje - Iszom ki a whiskey-m maradékát, de a cigarettám még nem égett el. Csendesen nézem a füstölgő mérget, majd ismét Joe-ra pillantok. - Itt az ideje, hogy menj. Én pedig minden tőlem telhetőt igyekszek megtenni, hogy ne tartson tovább ez a kényszer utazás, mint amennyi feltétlenül szükséges - Szívom le mélyen a nikotint, mely jólesően árad szét testemben, s hagyom, hogy mérgezzen. Emésztenek a gondolatok, emészt ez az egész helyzet. Vajon képes leszek valaha megfelelni neki? Vajon valaha meg fogom tudni, mi az amit jól csinálok, nem csak azt amit rosszul?
A kétely ismét hatalmába kerít, s ismét egyedül érzem magam. Nincs senki, akiben teljesen megbízom, nincs senki aki átérezheti, mit érzek. Arcomon egy pillanatra minden érzelem feltűnik, majd lassan tűnik el ismét minden egyes apró érzelem. Ami emberré tesz, ami emlékeztet, hogy sebezhető vagyok, itt van bennem, de nem mutathatom. Joe arcát fürkészem hangtalanul, miközben a fellobbanó szivar sercegése töri meg a hatalmas közénk beálló csendet.
- Vagy csak szimplán őszinte. Te tanítottad, hogy az ember mindig legyen tisztában a sebezhetőségével... Néha hajlamos vagyok ezt elfeledni... - Jelenik meg egy megfáradt keserédes mosoly szám sarkában bizonytalanul, majd határozottan tűnik tova, mintha ott sem lett volna. Egy pillanatnyi emlék, hogy régen könnyebb volt. Gyerekként. Most szinte élet-halál harcot kell vívni a jobb helyért, vagy üzletért, hiszen az erősebb kutya baszik. Lehet szépíteni, de a nyers igazság akkor is ez marad. Magával rántott az üzlet, a megélhetés, a több pénz lehetősége, s már-már kapzsi módon kapkodok egy-egy üzlet után, mert tudom, hogy képes vagyok megszerezni. Túl magasak az elvárásaim önmagam felé, ahogy mások felé is. Ez lettem én. Gyerekkori énem magára sem ismerne bennem, akit megrontott az élet, a "nagyok" harca. Ez vagyok én. Néha szeretnék ismét az a gyermek lenni, aki voltam, a másik percben pedig azon kapom magam, hogyan terjeszthetném még nagyobbra cégem szárnyait. Kettősség, mely mindig is jellemezte az életem, melyből ha akarnék, sem tudnék szabadulni. Már nem akarok. Már jó így.
- Nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy magamba roskadjak, mégis túl sokszor előfordul mostanság... - Állok fel a székből, miközben kósza mozdulattal oltom el a csikkemet a a megtelt hamutálca belsejében. A parázs megadóan alszik ki, csak utána pillantok ismét a nagybátyámra. - Kérlek... Vigyázz magadra, majd levélben mindenről értesítelek! - Nyögöm ki valami köszönésként, majd még egyszer mélyen a szemeibe pillantok, talán, hogy mutassam, hogy bízhat bennem. Hogy tudja, megoldom a jelenlegi helyzetet is, ahogy az eddigiekkel is sikeresen megbirkóztam. Sietve hagyom el a szobát, magam mögött bezárva az ajtót. A kocsim kinn vár rám, s én beszállok. Percekig némán figyelem a sötétedő tájat, mely jelzi az éj közeledtét. Haza kell mennem. Talán egy kis pihenés nem fog ártani...
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Joseph Saintwood

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 60
◮ tartózkodási hely : mindig ismeretlen helyen
◮ hozzászólások száma : 43
◮ join date : 2013. Aug. 28.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Garry & Uncle Joe - In the apartment..   Csüt. Okt. 31, 2013 12:35 pm

Hirtelen vált. Megint. Talán félelmet vélek felfedezni a szemeiben? Nem számít. Az egész már nem számít, ahogy észre tér, én sem pazarlok már több időt erre.

- Bízom benned, fiam. – biccentek rá, nem mert ritkán használom ezt a megszólítást vele szemben, hanem hogy érezze a támogatásomat.
Azután újabb szavak.. még mindig kétségek, érzem, de mintha csak magával beszélné meg a történteket. Kell ez.. Neki.. kell. Mindenkivel megesik hogy összegeznie kell az életet és ha egy rossz hír, vagy egy hirtelen történés egyszerre kavar fel benned mindent, megesik hogy nem tudsz rendet tenni a hirtelen felszabadult sorok között. Ezt éreztem benne. Kavargás!? Évődés!? Valami ilyesmi. Azután mégis olyan hirtelen pattan fel mintha csak ott sem lenne, néhány köztes szó és szófordulat, egy bizalmas pillantás aztán nyílik az ajtó és csukódva a háta mögött, én még mindig ott ülök, amikor felcsikorognak odakinn sírón a kerekek.
Kétségek között vergődök. Nem tudom mi lelte. Tudnom kéne, mégis csak annyit érzek valami megváltozott benne. Vajon milyen kihatással lesz ez a jövőre?
Aztán még néhány gondolat, elszáguldó percek, és én is fellököm magam, vissza az üzlethez, vissza az élethez, és beindíttatom a motorokat.

2 hét… Viszlát Vegas, még találkozunk!



VÉGE
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you


Sponsored content

Egeret ide és lenyílik!



TémanyitásTéma: Re: Garry & Uncle Joe - In the apartment..   

Vissza az elejére Go down
 

Garry & Uncle Joe - In the apartment..

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játékonkívül :: Archívum :: Gé játékai-