HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FONTOS!
Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK!
Bővebb információ: ITT
Az új elérési cím: ITT
A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Chatbox

Latest topics
» Muzsika Tv
Kedd. Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes

» Colors Of Seattle
Csüt. Ápr. 07, 2016 7:49 pm by Vendég

» Admin hírek
Csüt. Jan. 28, 2016 12:08 am by Danny Doyle Haynes

» Giulia Bianchi
Vas. Jan. 24, 2016 12:28 pm by Giulia Bianchi

» Avatarfoglaló
Kedd. Jan. 19, 2016 12:40 pm by Vendég

» Elkészültem!
Hétf. Jan. 18, 2016 11:29 am by Vendég

» Bernadette Ainsworth
Szomb. Jan. 16, 2016 3:11 pm by Bernadette Ainsworth

» Minden, ami Las Vegas
Szer. Jan. 13, 2016 9:34 pm by Admin

» Avataros oldalak gyűjteménye
Szer. Jan. 13, 2016 9:19 pm by Admin

Ki van itt?
Összesen 0 felhasználó van jelen :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 0 vendég :: 1 Bot

nincsen

A legtöbb felhasználó (26 fő) Vas. Jún. 01, 2014 9:04 pm-kor volt itt.

Share | .
 

 Jake & Mina

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

The city of sins awaits you


Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


TémanyitásTéma: Jake & Mina   Vas. Nov. 03, 2013 10:39 am




To Jake *-*


Sötét volt, nagyon sötét. Mindig is féltem a sötétben, és most... nagyon sötét volt. Aztán már ott ültem a kórházi ágyban, jó sok párna kellett ahhoz, hogy ülve tudjak maradni, és néztem őket, kettőjüket, ahogy ölik egymást, közben egy orvos próbál szóra bírni, de nem tudok beszélni, komolyan nem, kételen vagyok megmozdítani a nyelvem, és nem azért, ami történt. Emlékeztem, Artie hazajött, mondtam neki, hogy hiányzott, rossz volt egyedül, egy hete nem láttam, erre teljesen kiborult, kiabált velem, elejtettem egy poharat, ezen teljesen felhúzta magát, azt mondta, teljesen haszontalan vagyok, béna, és nem kéne rámbíznia semmit, hülye, hogy velem maradt. Sírtam, kirohantam a házból, nem láttam a könnyektől, nem éreztem, hogy leléptem a járdáról, elütött az autó, nagy volt, bordó, éppen, hogy átcsúszott a sárgán, sietett, gyorsan csapott el, sokan sikítottak, és ennyi. Mikor felkeltem már Ewan is itt volt, és Artieval artikulálatlanul üvöltöttek egymással, míg engem próbáltak valahogy ellátni, megkísérelték kitolni őket, de nem ment, már épphogy nem mentek a másiknak fizikálisan. El akartam mondani
Artienak, hogy nem tudtam gyógyszert venni, elfogyott, azért remegtem annyira, ezért ejtettem el a poharat, és igen, pár pillanatra talán elfelejtettem a nevét, de sajnálom, nem akartam rosszat, de képtelen voltam megszólalni, pánikoltam, csak kapokodtam a levegőt, a gép, ami a pulzusomat mérte őrülten csipogott mellettem, hallottam a szívdobbanásaimat a fülemben, de még azt is túlüvöltötték a fiúk. Ewan felé nyújtottam a kezem, megnyugtatott volna, ha megfogja, ha megölel, vagy csak megszorítja az ujjaimat, melyek annyira remegnek, de nem figyelt rám. Reszkettek ajkaim, ahogy próbáltam mondani valamit, de a nyelvem teljesen megakadt. Közben két orvos próbálta csillapítani a pulzusomat.
- Adjon már neki nyugtatót, az Istenért, maguk meg takarodjanak ki! - Kiabált a pasi, de Artie-ék meg se hallották, Ewan azt magyarázta, hogy Arthur egy gyökér, nem törődött velem, és beteg vagyok, azért ejtettem le a poharat, ő meg egy igazságtalan féreg, Artie meg azt kérte számon, hogy miért van velem ennyit, az ő barátnője vagyok.
- Várjon, én láttam már őt, Dr. Gryzminskivel volt, lehet, inkább őt kéne hívni most, lehet, nem kéne bedni neki, vagy...
- Nem lehet, most van vége a rendelésének és... de próbálja meg, hátha elkapja még a prakolóban... jesszusom, maguk meg tényleg kussoljanak már el!- Nem tudtam levenni a szemem a fiúkról, kitöltötték a fejemet, mintha benne ordítottak volna, és nem is a fejem fájt, ugyan elég rondán nézett ki, rendesen odazúztam, és nem a kezeim, vagy a törött lábam, a repedések, vagy ki tudja, hogy mi. Csak az, hogy veszekednek. Miattam. Ez csak rátett a remegésemre, kapaszodtam a takaróba, elfehéredtek még az ujjaim is, a könnyek pedig csípték az a sebeket, nekem ez nagyon sok volt, a pánik leoltotta a villanyt bennem, nem fogtam fel a kérdéseket, amiket felém intéztek a fiúk, és a nagy hadonászásuk megrémisztett, éreztem, hogy ha nem jön nagyon gamar felmentés, és nyugalom, szinte biztos, hogy elájulok.


Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Dr. Jake Gryzminski

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 33
◮ tartózkodási hely : Las Vegas
◮ hozzászólások száma : 56
◮ join date : 2013. Nov. 01.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Jake & Mina   Csüt. Nov. 07, 2013 11:21 am

Újabb este. Az elmúlt napokban folyton száguldoznak az éjjelek, a nap lemegy, aztán újra felkel, én meg megint itt vagyok. Valahogy ezzé vált az életem. Nem tudom mikor és nem tudom hogyan csúszott el, de azt igen hogy miért. Mindig a hivatástudatnak éltem. A hivatástudattal.. sose számított semmi sem, már ilyen voltam az egyetemen és már akkor sem érdekelt hogy ezért kinéznek. Tudtam mit akarok. Már akkor, sokakkal ellentétben és míg másokat a dicsőség és a hírnév az ami éltet, nekem csak egy dolog volt a fontos. Az emberek boldog nevetése.
Hála? Nem is kifejezetten a hálára gondolok, sokkal inkább a fejlődésre. Látni.. azt a szemeid előtt, hogy az, akire mindenki azt mondja vége, egy kis türelemmel, odafigyeléssel és némi energiabefektetéssel milyen ívű javulást érhet el és ezzel egy sokkal kedvezőbb életminőséget. Szerettem az embereket. Aki nem szereti, ne menjen orvosnak. A gyógyítás maga az élet! Odaadás.. eszme.. bizalom és figyelem. Ezek mind együttvéve és ha csak az egyik is hiányzik, ott veszik el minden.
Ma este is mint akármikor máskor, már rég otthon kéne lennem. Talán egy órája is elment a legutolsó betegem, vagy több!? Nem tudom, soha nem figyeltem az elmúló perceket, de én még mindig a papírokat lapozgattam. Az elkövetkező vizsgálatok.. a kapható eredmények valószínűsége, és a teendők, ha a dolgok rosszabbra fordulnának. Nem is tudom mi vitt rá végül arra hogy megálljt mondjak. Talán az hogy fáradt voltam. Ma délelőtt volt egy edzésem és az utóbbi hét kihagyása rendesen csökkentette a fittségemet. Ezért is volt hogy csuktam össze a papírokat, süllyesztettem a fiók legmélyére – nem vittem magammal, nehogy otthon esetleg kísértésbe essek – és egy megfáradt sóhaj közepette hátragurítottam a székemet. Táska az asztalon, a vékony kabát szintén a fogasról elcsípve, és úgy mint minden, ehhez hasonlóan telő este, most is megindultam az ajtó felé.
Kéz a kilincsen, lenyomnám, lépnék ki.. sőt, lépek is, amikor a messziből az egyik.. ha jól emlékszem sürgősségis gyakornok fiú valamivel emelkedettebb légvételekkel.. túlzok hogy lélekszakadva, de irányomba tart és a nevemen szólongat.

- Iiiiiigen!? – nyújtom el az egekig szaladt szemöldökkel, nem megszokott dolog hogy értem csak így loholjanak, pontosabban hogy.. miattam..

- Dr. Gryzminski! Nem azt mondta a legutóbb hogy ha egy.. Carmina Ricci nevezetű hölgyet behoznának, értesítsem? – áll meg azért tisztességes távolságot megtartva előttem, és én úgy elsőre le is blokkolok.

- Úgy érti Ricci kisasszony. – jelentem ki még mindig teljesen nyugodtsággal habáár.. legbelül már valami élesen dolgozni kezdett. – Igen, megkértem rá Walter. – biccentek rá, és bár mondhatnám hogy még semmi rosszat nem sejtettem, de akkor nagyon nem lennék őszinte.

- Hát itt van. Autóbaleset. – biccent rá a fiú, és nekem csak ekkor kerekedett el igazán a szemem.

- Hogy miiii!?? – kaptam az első levegő után úgy első meglepetésre – És ugye jól van!  Ugye nincs semmi baja! Úgy értem.. – veszem már vissza egy kissé a doktori hangnemet még ha az eszem perpill nem is éppen arra kanyarodik. – Ugye nincs baja!? – sikerül már némi higgadtságot erőltetni a hangomra, de kezemben a táska.. igen, a füle már egészen izzadsággal telített, és a szívem talán kihagy egy ütemet ahogy várom a híreket a lányról aki.. számomra annyira kedves.

- Megvan. – biccent felém. – Nincs komoly baja, de.. hiperventillál! Doktor Ritz azt kérte értesítsem magát. – hallom a már kapkodóba váltó hangját és én sem várok tovább, már bökök is fejjel az irányba hogy vezessen és ahogy megindul előttem, egy percig sem teketóriázva követem.

A kórteremhez érve első pillanatban csak végigfut rajta a szemem. Keze-lába, megvan. Nem látok nyílt vagy vérző sebeket, komolyabbakat, talán szerencséje volt.. Talán most szerencsénk volt.. – sikerül lenyelni az utolsó felsóhajtó levegőmet és egy könnyű biccentéssel Walternek belépek a terembe.

- Dr. Ritz. – biccentek az orvos felé, aki a szemeiből látom hogy felismer – Mis Ricci az én betegem. Mi a probléma? – fordulok felé figyelmesen és mindvégig, ahogy az alatt a néhány másodperc alatt elsorolja a híreket, fél szemem még mindig a lányt vizslatja le. Miközben odaát, a háttérben férfiak veszekszenek.

- Értem. Lorazepam! Az nem üti egymást a gyógyszerekkel. Az újabbakkal sem. – biccentek rá, de egyre rosszallóbban nézek a háttérben kötekedőkre és a következőben már lépek is a helyszínre és állok meg a két.. úriember előtt.

- Uraim.. örvendetes hogy megvan mindenkinek a saját véleménye, de a kisasszony érdekében kérem azonnal hagyják el a kórtermet különben kénytelen leszek hívatni a rendészetet. – tartom a komoly tekintetet, mivel ismerem az embereket, kinek-mennyire megvan a maga véleménye és mennyire hajlandó is kiállni érte vagy épp levadászni mindenkit aki az útjába kerül az ellentéttel, de tanultam én ökölvívást. Na nem.. nem ezért.. Egészen más miatt, de nem egyszer jól jött ez az életben.
Most viszont.. nem volt rá szükség. Ha nem is mindent elfogadva és csendesen, sokkal inkább morogva, de sikerült kiüríteni a kórtermet és bezárni az ajtót az üvegfalon túl, a hátuk mögött.

- Miss Ricci! Rendben van? – lépek oda végül a lányhoz, amikor úgy tűnik a nyugtató végre hatni kezdett és mintha a lány arcszínébe is lassan visszatért volna az élet. A hölgy számomra egy igen.. kedves beteg volt. És érdekelt mi történik vele..


/bocs, a nyugtató tényleges megfelelőségének nem volt időm utánanézni/
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you


Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


TémanyitásTéma: Re: Jake & Mina   Pént. Nov. 08, 2013 10:57 am




To Jake *-*


Nem mondanám, hogy kifejezetten jól voltam, sőt, rendesen szarul éreztem magamat, ez érthető is, elcsapott egy autó. Ugye milyen vacakul hangzik? Elég szerencsétlen vagyok, na, de ez eddig is tény volt, remélem, semmi újat nem mondtam az emberiségnek. De nem, nem feküdhetek itt szép nyugiban, nem, szó sincs ilyenekről, mert a pasik éppen készülnek megölni egymást, ezt pedig nem igazán tudom teljes nyugalommal végignézni.
Annak ellenére, hogy kimondják az orvos nevét, nem tud eljutni az agyamig, kiről is beszélnek, csak azt veszem észre, hogy eltűnik az egyikük, és egyedül maradok egy orvossal, aki éppen leragasztja az oldalamat. Mi van ott? Nem tudom, nem néztem le, nem, mert a többiek előttem vannak, nem érek rá mással törődni! A férfi próbálja magára vonni a figyelmemet azzal, hogy elmondja, mi történt velem, dehát tudom, és érzem is mindenemben, köszönöm. Az ember nem felejti el csak úgy, ha elcsapja egy giga, vörös autó, miközben kb menekül otthonról.

De hamarosan megváltozott a felállás. Visszaért a férfi, és volt mellette valaki. Elszakítottam pillantásom a fiúkról és ránéztem. Azonnal tudtam, hogy kicsoda, és valahogy, valami megfoghatatlan, finom meleg nyugalom, de nem volt elég ahhoz, hogy a parámat lekapcsolja sajnos, így  a doki beadott valamit, ami ha lassan is, de hatott. Szó nélkül néztem, ahogy kitoloncolják őket, és nem zavart, kicsit  jó lesz nélkülük, csak molyoltam a takarót és Jake-et néztem, az orvosomat. Valami megfoghatatlan dolog vonzott benne, jó volt mellette lenni, és örültem, hogy ő az orvosom. Fejem hátrahanyatlott a párnákra, egész testemben ellazultam, a gép pittyegése is csillapult, ahogy légzésem sem volt már olyan heves. Most már erőt vettem magamon, és alrébb toltam kicsit a takarót hasamról, felhúztam felsőm alját, és láttam, hogy óriási kötés van az oldalamon, mely kicsit ugyan átvérzett már, de még tartotta magát. Na, innen se fogok most kijutni, pedig nem a kedvenceim a kórházak, szöryű ez a szag... na meg a tudat, hogy ez egy kórház.
A kötést néztem, mikor hirtelen egy hang szólalt meg mellettem, és ijedtemben visszaejtettem a takarót magamra. Felnéztem rá,  és pár pillanatig csak bólogattam, majd újabb kísérletet tettem a hangom felkutatására.
- Én csak... összevesztem Artieval, kirohantam e... incidente, una macchina, grande e rossa - Igen, észrevettem, hogy az anyanyelvemre sikerült váltanom közben, kezembe temettem arcom, vörös tincseim homlokomba csúsztak, én pedig egy hanyag mozdulattal hajtottam őket vissza.
- Elejtettem a poharat, elejtettem megint, és nem jutott eszembe a neve, olyan... - Összeszorítotottam a szemem, és remegve fújtam ki a levegőt, mikor észrevettem, hogy a gép hevesen pityeg mellettem, nem akartam egint kiborulni.
- Lenne rá új gyógyszer? Hogy ne ... tudom, hogy lesz, mikor már az sem fog segíteni, de most még ne, nem akarok egyedül maradni - Sírvafakadtam, rettenetesen nyomorultul éreztem magam rákötve mindenféle infúzióra, egyedül... vagyis nem egyedül. Jake itt volt. Igen, pofátlan dolog volt, de megfogtam a kezét. Kellett valami érintés valakitől, és csak ketten voltunk, a kézfogás pedig a világ legártalmatlanabb dolga volt szerintem. Kisebb volt a kezem az övénél, meg az enyém éppen eléggé ütött-kopott, horzsolt volt, kézfejembe pedig cső volt ragasztva. Ez a kis érintkezés megnyugtatott, az, hogy az ő keze nem remegett új, mint az enyém, határozott volt, meleg. Felnéztem rá.
- Tudom, hogy késő van és haza akart menni, de... nem maradna velem estére? Nem szeretnék egyedül lenni, ők pedig vagy ketten vannak, vagy semelyikük sincs. - Töröltem meg arcomat másik kezemmel,a zt, ami az övét fogta, nem akartam elhúzni.
- Kérem


Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Dr. Jake Gryzminski

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 33
◮ tartózkodási hely : Las Vegas
◮ hozzászólások száma : 56
◮ join date : 2013. Nov. 01.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Jake & Mina   Pént. Nov. 08, 2013 6:17 pm

Ez rendben. Legalább a hangadók letudva a háttérben és most már sokkal jobban hallhatók a szívmonitorok csipogásai.
Nem törődtem vele. Az odakinn, az üvegen túl folyó további vitákkal, ezt majd ők rendezzék le, Miss Ricci viszont annál jobban érdekelt.

- Várjon.. várjon.. csak nyugodjon meg. – nyúltam a csuklójáért csak gyengéden, amikor feltűnt hogy rendesen összezavarodott. Meg is értem. Ha nekem kéne akár csak rövid időt is együtt töltenem azzal a két elvetemülttel odakinn én se lennék a helyzet magaslatán éppen, nem bezsélve a sokktól, de nekem.. akkor is arról kellett meggyőződnöm első esetben hogy nem e egyéb okok okozzák a problémát. De sikerült. Megállt és úgy tűnik nagy levegőt vett, aztán.. aztán már rendben volt. Valószínűleg.

- Mi történt..- kérdeztem kellemes hangon engedve és amit válaszolni kezdett, immáron érthetően, elengedtem a kezét.  – Jól tudja hogy a gyógyszerek sem képesek mindenre. – engedtem meg újra kellemes hangot, és még az sem igazán tántorított el, hogy Dr. Ritz közben idegenkedve nézett rám. Nekem senki ne mondja meg hogy hogyan gyógyítsam a betegeimet!
Mégsem a legjobb válasz volt. A jelen helyzetben nem, ezért csak ránéztem Dr. Ritz-re, egy nagy, panaszos sóhajt elnyomva előtte és megtettem amit kell. Hazudtam. A szó-szoros értelmében.

- Miss Ricci.. – szűkítettem össze a szemem, de nem dühből, csak sosem szerettem ha sír. Rosszul esett. – Meglátjuk mit tehetek.. rendben!? Megoldjuk.. valahogy.. – vége már kis híján elnyelve, csak egész csendesen tört ki a fogaim között, de azért bíztam benne. Bíznom kellett! – Dr. Ritz, ha rendben vagyunk, azt hiszem innen átveszem. – biccentettem a velem szemben állóra, ő meg nem is teketóriázva többet, egy igenlés után már csukta is maga mögött az ajtót. Ekkor volt hogy megfogta a kezemet. Nem mondom hogy nem esett jól.. a bőre meleg érintése, de elnyeltem a feltörni kívánó mosolyomat. Jake.. térj már észre! Aztán a világ legmeglepőbb dolga történt. Vagyis számomra.. az.
Előszőr úgy első lépésben fogalmam se volt róla mit lépjek. Itt.. nem hagyhatom, vagy nem!? De ittmaradni egész éjszakára.. mégsem ővolt az akit féltettem. Vagyis pontosan fogalmazva..nem is tudom mitől tartottam igazán.
Rövid szünet után jött csak a válasz, miközben vigyázva szorítottam rá a kezére.
- Rendben. – biccentettem egy kényszeredett mosollyal is megtűzve, habár egyáltalán nem volt ellenemre. Ha úgy vesszük. - Itt maradok.- mellékeltem, majd a hirtelen beállt csendben, és mivel úgy tűnt a kezemet nem állt szándékában elereszteni, csak leraktam a táskámat a szekrény mellé a földre és szemem azonnal valami.. székért keresett. Meg is volt. Nem messze, csak egy pillanatra, egy könnyű mosollyal fűztem ki az övéből a kezemet – Egy pillanat.. – azzal az ágy szabad oldalára húzva a széket leültem, és a kezem automatikusan talált vissza az előbbi helyére.

- Jobban kellene magára vigyáznia. – szólaltam meg a hosszúnak tűnő csend után, bár még nem láttam a pontos leleteket – És nem ártana.. – fordultam vissza hátra, ahol már nem láttam a vitázó feleket, de biztos voltam benne hogy nem örökre maradnak távol – Carmy, valahogy rendeznie kéne ezt a helyzetet. Én mondtam magának hogy ez így.. – ráztam meg a fejem – nem lesz jó.-  utaltam a két szolgalelkű férfiemberre, vagyis aki annak vallja magát, mert egy igazi férfi sosem gázol át egy nőn. Ez a kettő viszont.. nem egyszer hallottam, hogy önként és dalolva megtette…




A hozzászólást Dr. Jake Gryzminski összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Nov. 08, 2013 8:59 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you


Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


TémanyitásTéma: Re: Jake & Mina   Pént. Nov. 08, 2013 8:37 pm




To Jake *-*


Tudom, hogy kéne mellém valaki, aki igazán velem van, és vigyáz rám, mert ugyan Ewan sokat van velem, mégis ő... néhány szempontból nem a legjobb választás, szokása néha megütni, ami fáj. Artie meg nem ütne meg soha, de imád kiabálni és hajigálni, leverni dolgokat, tudom, hogy mert fáradt, az energiáit a betegeibe öli, amit tisztelek benne, de elvileg a pasim, és nekem szükségem van egy férfira az életemben. Nem ugráltatni, parancsolgatni neki, csak, hogy biztos pont legyen, legyen kihez hozzábújnom, legyen ki, aki átölel, és azt mondja, hogy szeret. Sütnék neki sütit, és hülye filmeket néznénk, mindent leennénk, aztán színpadiasan morgolódnék, hogy milyen szörnyen nem törődik a takarításommal. Normálisnak tűnő életre vágyom, valakivel, aki ha látja, hogy remegnek az ujjaink, összefonja sajátját az enyémekkel, és megszorítja kicsit, hogy leálljanak. Ennyi, de most van két külön férfi az életemben, és egyikőjük sem adja meg, amit szeretnék, de nem akarom elmondani másnak a gondomat, elegek ők hárman... mert Jake is tudja. Ami nem zavar, sőt... megnyugtat.
Próbáltam engedelmeskedni, és megnyugodni, de nem volt könnyű, valamennyire mégis sikerült kihoznom magamból a maradék higgadtságot. Tudtam, hogy nem szereti, ha sírok, de nem tehettem róla, a sok stressz is most tört ki, viszont igyekeztem visszanyerni a lélekjelenlétem, mire kiment a doki, sikerült is elérnem ezt, a sok párna közt egész kicsi voltam, nem zavart, hogy elment a doktor, nem kedveltem az ismeretleneket magam mellett, tartottam tőlük, de Jaketől nem, mégsem engedtem meg magamnak, hogy megfogjam a kezét, nehogy bármit is félreértsen a másik, és baja legyen belőle. De mikor már elment, utána nyúltam, és ő nem rántotta el tőlem, belekapaszkodtam a kezébe, mintha csak az tartana a víz felett, ujjaim keze köré fonódtak, és azokat néztem, hogy ne lássa pillantásomban a könyörgést; ne hagyj itt. Aztán megszólalt és megszorította kicsit kezem, zöld pillantásom arcára villant. Velem marad! Elmosolyodtam, talán kicsit bágyadtan ugyan.
Eleresztettem őt kérésére, és máris hozzám húzta a fotelszerű széket, nem nyújtottam ugyan kezem, de ő megfogta, felfelé fordítottam a tenyerem, így jobban meg tudta fogni, érintésére halk sóhaj szakadt ki ajkaim közül, lehunytam a szemem, jó volt. Kinyitottam szemem, felnéztem rá, mikor megfordult és a fiúkat kereste tekintetével. Gondolom, mára kifáradtak és inkább elmentek egy - egy Dögölj meget elmormolva búcsúként. Arcát néztem, míg beszélt, majd bólintottam egy aprót.
- Tudom... de Ewan a barátom, tudom, hogy... még szeret, ez ellen nem tehetek, ha nem akar a közelemben lenni, én nem kötöm magamhoz. Ezeket meg is mondtam neki - Megnyaltam felszakadt alsó ajkam, majd felsóhajtottam. Már sokat meséltem neki róluk, tudta, miket művelnek néha. Felesleges lenne elismételnem a rosszat.
- Artie pedig... vele egyáltalán nem tudom, mi van. Azt mondta, szeret, de nem jön... nem jön haza, egyedül vagyok, és... nem bírok egyedül lenni, félek. Mikor hazajön fáradt, pihennie kell, csend kell neki, és ébred és elmegy. - néztem az üvegajtóra, felsóhajtottam, de fájt az oldalam a sebnél, kicsit grimaszoltam. Jakenek már elmondtam, hogy a szerelem a hiánya miatt lassan szeretetté csillapult. Felé néztem, és halványan elmosolyodtam, ujjaim kicsit megsimogatták csuklóját, nem csúszva ki a kezéből.
- Jake, Magát nem szakítom el valakitől ma este? Nem szeretném, ha valaki úgy érezné magát miattam, ahogy én szoktam. - Fúrtam zöld pillantásom az övébe, nem engedtem el a kezét egy pillanatra sem, ez a kapcsolat nagyon tetszett.
- Köszönöm, hogy velem marad... Tudja, szörnyű horror szotrikat olvastam a kórházakról... a legutóbb egy filmet láttam, ahol zombik járkáltak a folyosókon - Borzongtam meg fintorogva. Jó volt valakivel beszélni, két napig voltam úgy otthon, hogy ki se mozdultam, csak én meg a csend, az, hogy beszéltem Jake-hez, kicsit felélesztett, ugyan hangom még tompa és gyenge volt.


Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Dr. Jake Gryzminski

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 33
◮ tartózkodási hely : Las Vegas
◮ hozzászólások száma : 56
◮ join date : 2013. Nov. 01.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Jake & Mina   Pént. Nov. 08, 2013 10:18 pm

Nagyot sóhajtottam. Nem mert ennyire magaménak éreztem minden beteget, vagy épp egyes problémáikat a lelkemre vettem, sokkal inkább mert Carmina az egyik különleges páciensem volt immáron fél éve. Persze nem, nem fél éve volt különleges, az egész csak úgy indult mint minden átlagos esetben, de aztán.. az ifjú és szeleburdi énje, a csak túúúl ritkán felhangzó nevetése, egy-egy mosoly, ha sikerült megnevettetnem, és a könnyek.. ha éppen fájdalom kínozta, akár testben akár felszaporodva a lelkében, valahogy rendkívülivé tette. Miss Ricci különleges eset volt. Nekem.. volt különleges. Egyben voltam a neurológusa, a rehabilitációs terapeutája, együtt küzdöttünk a szinten tartás érdekében, vettük át a szükséges gyakorlatokat, beszélgettünk el olykor egy kávé mellett, és igen.. néha, bár képesítésem nincs hozzá de mindig is szerettem az embereket, így még pszichológusi munkakörben is tetszelegtem, ha épp úgy éreztem szüksége van rá. Igen, rá mondhatom hogy különleges eset. Vagy legalábbis nekem az. Az én szememben.

- És nem gondolja hogy ezzel csak.. – haraptam el kis híján vele az egész mondatot, ám aztán mégis úgy döntöttem hogy befejezem.- Talán az tenne jót mindannyiuknak ha mégis rendeznék ezt a helyzetet. Szemmel láthatóan a két ifjú – fogalmaztam körültekintően, habár én sem voltam még kifejezetten öreg – nem igazán tud zöld ágra vergődni a helyzettel aminek csak ön látja kárát. – szorítottam rá a kezére, valószínűleg öntudatlanul, mert tudatosan ebben semmi részem nem lehetett, hisz miért is tenném!?! Biztatni akartam ez igaz. Mindig is ez volt a célom nála.. vele, de soha nem engedtem hogy átlépjen egy bizonyos határt. Ez, a helyzet. Hisz az orvosa vagyok! És ő a betegem, és jól tudtam hogy szüksége van rám. Ha én nem segítek.. ugyan mégis ki tenné meg?

- Tudja önnek pihennie kell. Amikor csak tud és amikor csak lehetősége van rá, de főleg lelkileg. Nem engedheti meg magának hogy.. – akadtam el a dologban csak röviden gondolva át hogyan is folytassam – Nem alkalmazkodhat folyton másokhoz. Szüksége van arra hogy valaki.. valaki önért legyen és ne másokért – célozgattam a fent említett férfiú személyére, akinek szinte minden esetét már betéve tudtam, persze hallomásból az együtt töltött idő alatt, de egyetlen alkalommal sem arról hogy ugyan miben is segítené őt előre. Nem tiszteltem azt az embert.. Sőt! Egy fikarcnyit sem adóztam feléje, mégis.. valahol mindent megértettem. Egyedül van. Magányos. És habár engem csak ritkán csapott meg a magány érzése, mégis el tudtam képzelni ő mit érezhet.
Aztán az ujjai simítására fordult oda a szemem, de nem időzött el ott sokat, azonnal vissza is a szemébe, mert…

- Ne aggódjon, Susie, a szobanövényem, remekül megvan nélkülem. – mosolyogtam fel – Legalább ma este fellélegezhet, nem kell végighallgatnia a mai esetekkel kapcsolatos kétségeimet. – válaszoltam szííín komoly arccal, és habár úgy általában nem volt szokásom megosztani a szobanövénnyel a napi történéseimet – habár egyesek azt mondják ha beszélsz hozzájuk szeretik a növények – de ezzel csupán annyi célom volt hogy egy percre kizökkentsem. Szerettem ha legalább néha elfelejti a napi szinten jelentkező gondokat. – És ne aggódjon. Aki itt már meghalt, az lenn is marad a tepsiben. – nevettem el, habááár.. nem annyira jó vicc ez egy autóbaleset után az ágyban fekve, de túl későn kaptam csak észbe. - Szóval ne aggódjon. Errefelé nincsenek zombik. – mosolyogtam rá, csak próbálva palástolni az előző baklövésemet, de, igen. Azt hiszem most először tudatosan szorítottam rá a kezére. Biztatás!? Talán. Talán csak hogy érezze, hogy nincs egyedül, itt vagyok vele..



Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you


Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


TémanyitásTéma: Re: Jake & Mina   Szomb. Nov. 09, 2013 3:24 pm




To Jake *-*


Szerettem Jake-kel lenni, vele minden annyival könnyebb volt, talán mert neki a munkájának a része volt, hogy higgadt, nyugodt maradjon, és türelmes. Mondjuk Artie-nak is ez tartozott bele a feladat körébe, neki mégse ment valamiért, lehet, én borítottam ennyire ki. De Jake-et, nem, őt csak az zavarja, ha sírok, elhiheti, én sem az ő idegesítésére csinálom, csak annyira... nem is tudom, az ember nem  a legboldogabb, ha rájön, hogy olyan betegsége van, amit mások ötven évesen tudhatnak magukénak. Rossz, magányos, nem két másodperc beletörődni, nekem még most sem megy. Ő megkönnyíti, segít nekem, mellettem van, járhatok hozzá, és ez jó, sokkal jobb, mintha magamnak kellene megbirkóznom az egésszel. Nem zavart, hogy kicsit más hatáskörű dolgokba is belevonta magát, szerettem elmondani neki, mi van velem, mert úgy tűnt, érdekli, és figyel, ad tanácsot... tud kezelni, mikor még én sem tudok mit kezdeni magammal, ami egyre gyakoribb, főleg akkor, mikor egyedül vagyok, és rájövök, hogy nincs több gyógyszerem. Na akkor rendesen szét tudok esni. Az még a jobb eset, ha eljövök Jake-hez, a másik, hogy füvezek egy kicsit.

- Nem értem... mit ért rendezés alatt? - Kérdeztem bátortalanul. Esetleg szakítsak Artie-val? Vagy mondjam meg, hogy mindkettőjüket szeretem - mint barát - és ezen nem tudnak azzal változtatni, hogy áskálódnak a másik ellen. Ezt is megmondtam. Ha egy harmadik emberrel járnék lecsillapodnának, nem gorilla harcolnának többé. Újra megszorította a kezem, és én elmosolyodtam rá, minden apró érintését éreztem magamon, ahogy ujjaink összesimulnak, meleg a keze, olyan határozott, és olyan tökéletes, ahogy fogja az enyémet. Butaság, de most úgy érzem, soha nem szeretném, hogy eleressze, ne, mert akkor máris távolabb lenne tőlem, és nekem szükségem van rá, kedvelem őt... megszerettem az idő múlásával. Talán nem is tudja, mennyire fontos ő nekem. Ezért is simogattam meg, mert szerettem volna, igazából megölelni és hozzábújni, de tudtam a határokat, ezt még, amit most csinálok, hogy fogom a kezét, kicsit cirkálnak rajta az ujjaim, talán még szabad, de messzebb nem nagyon lehet menni, pedig szeretnék, csak, hogy közelebb kerüljek hozzá. Bár most az ölelés viccesen nyomorultul nézne ki.
- Látja, most éppen Maga van értem, a legjobb időben, most van a legnagyobb szükségem valakire, és velem van. - Értettem amit mondott, de ha nagyon szükségem van valakire, lesz mellettem valaki. Most éppen ő... remélem, többször jut mellém.
Felnevettem a szobanövényes mesére, mosolyom széles volt, és most én szorítottam meg kezét.
- Nekem is elmondhatja, nehogy magába rekedjen, és esetleg rosszul érezze magát - Ingattam a fejem rosszallóan, ha már minden este kiselőadást tart, nehogy lelki törése legyen ettől. A tepsire kikerekedtek a szemeim.
- Akkor azt hiszem, nem tanácsos itt meghalnom, mert őszintén reménykedtem, hogy zombi leszek, így viszont minden remény elszállt - Forgattam szemet, mint aki nagyot csalódott a kórházban. A szorításra szorítással válaszoltam, ujjaim övé közé fonódtak, és megszorítottam kacsintva, ezzel jelezve, hogy eszembe sincs agyzabáló döggé változni.
- Áhh, inkább ember maradok, akkor talán nem ijesztem el magát Jake - Mosolyogtam, és pillantásom az órára csúszott. Nyolc, ekkor szoktam vacsorázni. Összehúztam a szemöldököm.
- Nem éhes? Egész eddig dolgozott, éhen halnia mégsem illene, mert aztán " menne a tepsibe" én meg nem szívesen enném meg ebédre - Vázoltam neki a problémát ajkamba harapva.


Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Dr. Jake Gryzminski

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 33
◮ tartózkodási hely : Las Vegas
◮ hozzászólások száma : 56
◮ join date : 2013. Nov. 01.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Jake & Mina   Szomb. Nov. 09, 2013 4:30 pm

Nagyot sóhajtottam. Hogy "mit értek rendezés alatt.." Na ez egy jó kérdés. Mindennapos emberi probléma, és igaz, tényleg nem vagyok a pszichológia doktora, de a jelen szakmában az embernek tudnia kell következtetni hol erre.. hol arra. Szóval a legjobb tudásomhoz mérten cselekedtem. Minidiiig!

- Talán meglehet hogy ki kéne osztani a szerepeket. Az ifjaknak. - biccentettem mellé, de persze sose voltam a kapcsolatok szakértője, nem igazán tudtam hogy ennek hogy is kéne kinéznie, csak elméletben, de ha igaz a legjobb tudásomról volt szó, vagy nem!? - Vagyis.. esetleg Önnek kiosztani kinek-hol a helye az Ön életében. - adtam az olvasott tanácsokat, de nem is igazán tudtam a jelen helyzetre kivetíteni őket, mégis ez tűnt az egyetlen előrelépő megoldásnak. - Az Ön érdekében. - újabb biccentés, de valahogy megszokott dologgá vált már. Hogy van e az egésznek értelme!? Remélem. És remélem ő jobban eligazodik az őt körülvevő életben mint én, hátsó, külső szemlélőként.

- Nos.. sajnos semmi nem tarthat örökké. - mondtam ki a keserű tényeket, habár igaza volt. Most.. itt voltam és ez nem csak rajta múlott, hanem a körülmények összjátéka vezetett ide, de ez nem lehet mindig így. Egyszer mindenkit el kell engednem, egyszer mindenkinek meg kell állni a saját lábán, én nem vagyok.. Isten. Csak egy ember aki ha tud, ott van ahol lennie kell. - Önnek egy biztos pont kell az életében. - bólintottam mellé. - Esetleg.. szülők?? - tettem fel némileg óvatosan a kérdést, mert igaz, ezernyi kérdés megfordult már a kettőnk fejében, rengeteg mindenről esett szó, gyengék.. erősségek.. sorozatok, filmek, vagy csak emberek, akiket láttunk épp átvonulni az utcán, de a két.. körülötte legyeskedő férfiú bizonyos ballépésein túltekintve még soha nem kerültek szóba személyes kérdések.
Aztááán.. mégis jól esett amikor vidámabb témák felé terelődött a beszélgetés. Hogy miért szerettem őt megmosolyogtatni? Talán mert folyton keserű köd borította azt az arcot. Egy nagyon is gyönyörű arcot, ami nem érdemelte meg hogy folyton szomorú legyen.

- Kösz! De még megsértődne! - mosolyogtam már el, hiába az előbbi komolynak megjátszó tekintet, hasztalan igyekeztem elzárni minden érzelmet csak muszáj volt mosolyognom.
A zombi kérdés viszont.. Naaa igeeen! Ismét a filmek, és amit egy máskor, igen frappánsnak tűnő megjegyzéssel kivégeztem, most úgy tűnt nem a legjobb lezárás a témára. Ezért is helyesbítettem. Vagy valami olyasmi..

- Ne vicceljen, Camy.. - szóltam most én rá, bár a halál mindig elkerülhetetlen, egyelőre nem kívántam számolni ezzel a végkifejlettel. Pláne az ő esetében nem. Még sok időnk van addig! Legalábbis reménykedtem benne.
Az újabb szavai viszont kirángattak a gondolataim közül, megint az esetleges megtehető lépések kérdése, egyáltalán nem állt szándékomban még feladni az ő esetében a küzdelmet - mint ahogy senkiében sem - de az éhség említésére fejembe ötlött hogy igen, nekem is vannak szükségleteim. Pontosabban a gyomromba, ami nem is habozott hangot adni neki.

- Nem, nekem nem lesz bajom - hazudtam, bár biztos voltam benne hogy ő is hallotta. De ezek részletkérdések. - De önnek azt hiszem hamarosan érkezik a vacsorája, haaa.. - fűztem ki a kezéből az enyémet, és felállva a székről az ágyvégébe lépkedtem hogy kiemelve a helyéről átnézzem a kórlapot. - Nem.. semmi nem indokolja a koplalást, minden szükséges vizsgálatot elvégeztek, de ha szeretné megsürgetem.. - pillantottam vissza a szemeibe. Ööö.. mármint a vacsorát.
Hogy miért voltam ilyen készséges?? A fene tudja. Új volt nekem ez a helyzet, ez az egész szóval.. fogalmam se volt róla hogyan is kéne viselkedjek, vagyis tettem amit az ösztönöm diktált. Megvédem. Ez az egy dolog dolgozott most bennem, és ha azok odakinn valóban leléptek, talán vigyáznom kéne hogy ez így is maradjon. Legalábbis egyelőre..


Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you


Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


TémanyitásTéma: Re: Jake & Mina   Szomb. Nov. 09, 2013 6:49 pm




To Jake *-*


Leginkább igaza volt Jake-nek, de még én sem tudtam, hogy kinek mi a helye. Vagyis Ewannál feltétlenül tisztábban voltam vele, de Artinál nem. Elbizonytalanított az  fura érzés, ami nem volt már idegen. Ugyanezt éreztem, mikor szakítani készültem Ewannal, és még nem jöttem össze Arthurral. Azt, hogy rossz emberrel vagyok. Mással kéne lennem, aki ugyanígy mellettem van, itt van a közelemben, rosszul teszem, hogy nem mellette vagyok. Ez ugyanaz az érzés volt, és nagyon elbizonytalanított, mert nem láttam magam körül senkit, mégis kihez is kéne mennem? Mintha át akart volna ejteni ez a megérzés jelen esetben, mint mikor még balettoztam, és úgy éreztem, a forgásban mehetek még tovább, de elértem a színpad szélét, és leestem, nem volt jó. Mondjuk vicces az igen, de most nem akartam leesni, ahogy Jake is mondta, nem engedhetem meg magamnak, hogy leessek, mert lesz olyan, mikor már nem fogok tudni felállni, és nem most kéne ilyennek lennie.
- Ha ki is osztom, miért fogadnák el? - Hunyorogtam gyengén. És ha valakinek átadnám azt a címet, és ő nem akarná? Éppen miről is gondolkodom? Még csak jelöltem sincs, vagyis tudatosan nincs.
A biztos pontra a szülőket ajánlotta fel, amire leginkább felhorkantam. Lesütöttem a szemem.
- Jake, egyszer elmondtam Magának, hogy Euróba bajnok vívó és műkorcsolyázó vagyok. Most... gondolja el, mi van azokkal a szülőkkel, akiknek a gyermekük öt éves kora óta sportol, és nyer, folyamatosan csak nyer, mindenkit megver a jégen, a páston... Tizenhárom éven át. Eléggé... kényelmes élet, és ragyogó, az interjúk, riportok, a pénz - Mosolyodtam el, és ha próbáltam is nyugodtnak látszani, mégis... a gép elárulta zaklatott szívem nyugtalan dobbanásait. Nyeltem egyet és felsóhajtottam.
- Összetört az ő álmuk is, a képeik, az enyémmel együtt. Mikor kiderült. Le voltak sújtva... aztán pár hónap után furák lettek, szétszórtak, nem figyeltek rám. Azt hittem, csak depressziósak, mint én. De közel sem volt így, egyszerűen csak másra figyeltek, tervezgettek. Képtelenek voltak feladni azt a világot, amiben addig éltek, szükségük volt rá, vissza akartak jutni. - Pár pillanatig lehunytam a szemem, kék tengerpartra gondoltam, Toscanara, az utcára, amiben laktunk, a barátaimra, a napra, mosolyokra, ölelésekre. Aztán bevillant a kép, mikor benyitottam a házunkba, és felpattant a szemem.
- Hazamentem a suliból, el akartam mesélni, hogy a vizsgáim kitűnőek lettek. Ott voltak, bőröndökkel. Megkérdeztem, hova megyünk. Azt válaszolták, Angliába. Az öcsém baseballozott. Úgy döntöttek, ha elviszik oda, még jobb lehet, feljebb juthat. Azt mondták, már felnőttem, de a szomszéd elvállalta, hogy néha rám néz, küldenek pénzt, és ha gond van, hívjam csak őket. Elmentek. Én meg megismerkedtem Ewannal, aki elhozott ide, és munkát szerzett nekem egy könyvesboltban. - Nyeltem egy nagyobbat, és torkot köszörültem.
- Szóval... amíg nem tudok megint egy aranyérmet felmutatni, addig nem hiszem, hogy rám vágynának - Kacsintottam rá, hogy oldjam a saját keserű ízemet a számban. Aztán csak nevettem, Jake vicces volt.
- Sőt, akkor már féltékeny is lenne... mehetek hozzá bocsánatot kérni - Mosolyogtam, jaj ez a tipikus olaszságom, hogy úgy közelítem meg az egészet, hogy pozitív, lendületes és energikus.
Néztem ahogy ide-oda megy, és kicsit csúnyán néztem rá, de csak kicsit, mert nagyon rendes volt.
- Nem kell... oké vagyok, még tudok várni, de Maga már hallom, hogy éhes, nehogy azt higgye, hogy meg is süketültem! Egyen valamit, esküszöm, nem rohanok el. És... - Megszívtam alsó ajkamat halk sóhaj kíséretében, majd felnéztem rá.
- Nem túlórázásra kértem, lehetne, hogy... kicsit... barátibb szinten maradjon? Úgy értem, látja, elég jól ide vagyok kötve, nem lesz bajom abból, ha nem hal éhen, és szólok, ha fáj valamim. Beszélgessünk, ne nézze azt a kórlapot, tegyük fel, hogy annyira van kínaiul magának, mint amennyire nekem lenne. - Kértem mosolyogva, és reméltem, elfogadja, hogy egy estére barát legyen, nem orvos. Tetszik, hogy nem a vezetéknevemen hív, s nem is a teljes nevemen, ez már egy lépés a lazítás felé.
- Ne aggódj, senkinek se fogom elmondani, hogy sztorizgattunk.


Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Dr. Jake Gryzminski

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 33
◮ tartózkodási hely : Las Vegas
◮ hozzászólások száma : 56
◮ join date : 2013. Nov. 01.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Jake & Mina   Hétf. Nov. 11, 2013 4:48 pm

Fogas kérdések. Hogy miért? Na igen, az épp az imént kötekedő két fiatalember nem úgy tűnt mintha bármi sütnivalóval rendelkezne, de annál inkább meg kéne szabadulnia tőle, vagyis.. tőlük. Egyik sem értékeli igazán. És ő nem ezt érdemelte meg.

- Hmm.. előbb vagy utóbb muszáj lesz nekik. – húztam én is vállat, nem mert nem érdekel, hanem azon egyszerű oknál fogva mert éppen most, nem láttam jobb lehetőséget. Aki nem ért a szép szóból, ért másból, de nem érné meg kockáztatni az épségét azon a lehetőségen.
Azután viszont csak hallgattam. Ahogy beszélt. Elég sokat, ami ha azt vesszük jó jel az elmúlt alkalmak után, és épp ezért is hagytam. Hadd beszéljen. Beszéljen csak ki magából mindent. Bármit ami szorongatja a lelkét.

- Értem.. – feleltem zavartan, nem mert akár egy percig is keseregtem, lévén léteznek pocsék szülők és aljas emberek, mégsem jó ómen hogy a sors pont egy ilyen ártatlan tehetséget kényszerítsen térdre. Mégis. Az élet kiszámíthatatlan ezért csak vélhetően újabb biztatással szorítottam rá a kezére, „a dolgok megoldódnak” sugallattal a szememben és talán épp ezért is láttam jónak kissé oldani végül a hangulatot.

- Nem, nem hiszem. – mosolyogtam rá – Maximum dacból lehullajt egy-két levelet. – tartottam a mosolyomat, de újra elterelődött a szó, tovább, majd szóba került a vacsora lehetősége, amire az én gyomrom is hangot adott. Nem törődtem vele. Mint ahogy általában sohasem ha kénye-kedvére volt vagy lenne, akkor ettem amikor módomban állt. És most.. nem igazán volt alkalmas magára hagynom itt a kórteremben. Még talán a kötekedők vissza találnának jönni!
Az azt követő szavak viszont megdöbbentettek. Nem tudom miért. Talán mert nem ezt vártam tőle, vagy mert nálam ez volt a megszokott, "az első a beteg!", végül mégis engedtem a kedves késztetésnek és visszacsúsztatva a kórlapot egyenesen a helyére, valamelyest engedtem a tartón feszült vállaimon.

- Igaza van… - ereszkedtem el, csak egy kellemes levegőt beszívva a tüdőmbe – lazítsak.. – motyogtam ezt már, ezt már nem neki szántam, sokkal inkább magamnak, de igen. Hol is az az állapot amikor hazamegyek, forró zuhany, lábakat fel a dohányzóra, egy gombnyomás.. aztán újabbak, semmi nem megy a tv-ben aminek értelme lenne, aztán megkérdem Susie-t hogy hogy van, hogyan telt a napja, ő meg nem válaszol. Fösvény egy gaz ez! Lazííítani.. igen, azt kellene néha, nem csak otthon.. egyedül, hanem néha társaságban is. Hát akkor… húzzunk bele!

- Szóval.. – lépkedtem vissza az ágy fele, és lerakva magam újra a fotelba mellette, igyekeztem felvenni valami kényelmesebb pozíciót. Viccesen festett. – Akkor.. miről is akar beszélni!? – mutattam őszinte érdeklődést, egész egyszerűen mert így volt. Báár.. volt egy bizonyos szabály, hogy ne folyjunk bele a beteg magánéletébe, de úgy tűnt ezúttal kivételt tehetünk. Most.. MUSZÁÁÁJ.. kivételt tennünk(!) Talán mert így akarom..




A hozzászólást Dr. Jake Gryzminski összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd. Nov. 12, 2013 1:05 am-kor.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you


Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


TémanyitásTéma: Re: Jake & Mina   Hétf. Nov. 11, 2013 5:55 pm




To Jake *-*


Örültem, hogy nem feszegetjük tovább a család témát. Nem voltam mérges az öcsémre, ha van esélye arra, hogy sikeres sportoló legyen, akkor én csak szoríthatok neki, és szorítok is. De a szüleimmel nem szívesen lennék, belőlük eléggé elegem lett egy életre, persze, azt megértem, ha Ewan elmegy, de ők a szüleim, a lányuk vagyok, és... elvárnék valami törődést, vagy csak azt, hogy ne hagyjanak egyedül! De mindegy, túl vagyok rajta.
Vicces volt, hogy Jake-et egy szobanövény várta otthon... persze, ez csak akkor ilyen humoros, ha elnagyolta a dolgot, és igazából van ott más is, mert ha nincs, akkor az inkább szomorú.
- Nekem egy törpenyuszim van, összesen ekkora, és aranybarna, kivéve a füle, mert az sötétebb. - Mutattam ujjammal, hogy mekkora, majd ajkamba haraptam aggodalmasan.
- De most mi lesz vele? Egyedül van otthon, biztos éhes lesz - Kezdtem neki azonnal az aggódást, de tényleg, olyan kis szerencsétlen, aranyos, nem kellene magára hagynom.
Kimondtam, nekem is fura volt, de elmondtam, nem volt parancsolgatás, csak kértem szépen, neki sem árt lazulás, nekem pedig az orvoson belüli ember is ugyanolyan fontos, és szerintem ugyanúgy megleszek vele. És szeretném megismerni. Láttam, ahogy szépen lassan feldolgozza az információkat és kezd velük valamit, mondjuk beleegyezik, és engedi, hogy ő önmaga legyen, vagy közli, hogy márpedig csak orvos lehet mellettem, a lényeg ugyanaz: ne menjen el, ne hagyjon itt, nem szeretnék egyedül maradni! De végül beleegyezett, és én elmosolyodtam.
- Rád fér egyébként is. Egészen ijesztő, hogy még most is bent voltál, én ötkor hazamegyek, te meg horror időpontokban bóklászol itt - Dörgöltem meg orrom sebes kézfejemmel és felsóhajtottam. Biztos nem tesz jót neki, kell az embernek idő a lazításra, hogy a barátaival legyen, kieressze a gőzt... kibeszélje az idióta betegeket. Felvontam a szemöldököm.
- Kell, hogy akarjak? Nem tudom, nincs konkrét dolog, a beszélgetéshez nem is kell az. - Elgondolkodtam egy kicsit, majd összevontam szemöldököm.
- Mondd csak, hogy van az, hogy Artie szerinted nem teszi jól, amit csinál, haza kéne járnia, mikor te is itt vagy késő estig. Te is elhivatott vagy, a betegek az elsők, de ha lenne valakid... akkor eszerint a rendszer szerint, ahogy Arthurnál is, nálad is csak második lenne az a személy - Fordultam felé érdeklődön, de nem egész testtel, az eléggé fájt volna. Ám mielőtt kinyithatta volna a száját, beléptek a nagy üvegajtón, egy nő a tálcával, rajta leves, mellette meg egy tányérban a főétel. De mindenből kettő volt. No lám, csak nem elújságolta valaki, hogy Jake is itt van még? Kedves volt tőle. Vagy jake, vagy az ápoló segítségével feljebb ültem, és elém gurították az asztalt, lepakolták rá a dolgokat, és kiment. Megint ketten maradtunk.
- Hm... most már kötelező ennie! - Mosolyodtam el, bár kicsit talán fájdalmasan, ez az ülő dolog nem volt a legjobb.


Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Dr. Jake Gryzminski

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 33
◮ tartózkodási hely : Las Vegas
◮ hozzászólások száma : 56
◮ join date : 2013. Nov. 01.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Jake & Mina   Csüt. Nov. 14, 2013 3:48 pm

- Hm. Az még nálam a kettes fázis. – motyogtam csak az orrom alatt, nem is igazán voltam biztos benne hogy hallotta, de abban sem hogy épp neki taglalom. Végül is.. hogy szól az a mondás?? Először tarts életben egy növényt.. aztán jöhet a kutya, és ha az sem döglik meg, még az is lehet hogy nem leszel olyan csapnivaló apa. Na nem mintha egyáltalán ilyen terveim lettek volna, persze.. majd.. valamikor. De egyelőre Susi elég jól viseli…
A következő mondatokra viszont összerántottam a szemem.

- Hm. – ismét – Esetleg nem tudna szólni a két díszpolgárnak!? – pattant szinte önkéntelenül a szemem az ajtó felé, amin túl.. vagy itt vannak még a nemtörődöm fráterek, vagy tényleg betartották amit a nevük is diktál hogy.. Nemm törődnek senkivel, és rég elhagyták már a kórházat. Nem is tudtam melyik lenne a jobb. Miss Ricci-nek. Kizárólagosan!
A következő kiss.. incidens viszont hirtelen változtatta meg a helyzetet. Igazából.. nem állt szándékomban hozni a vaskalapos doktort, hisz az utóbbi időkben olyan jól megvoltunk mi ketten, de aztán mégis az orvos győzedelmeskedett. Ahogy rendre is lett utasítva. Ami még engem is meglepett, de engedelmeskedtem. Talán mert.. lehet mert nekem is így volt a kellemesebb.
A rákövetkező szavak viszont tényleg megleptek. Talán ezért is lehetett, hogy egy darabig álltam mint a faszent, csak kiguvadt szemekkel, de aztán.. még idejében kaptam észbe, hogy ne tűnjek túúúl hebehurgyának vele szemben és minden szó nélkül foglaltam helyet a fotelben a „lazítani” címszó védjegyével. Hát akkor lazítsunk. És tegeződjünk. Persze..

- Nos.. sok a dolgom.. – dünnyögtem vissza, talán nem is azért hogy kifejezetten beszámoljak neki, talán csak saját magamat próbáltam igazolni ebben, de hát így volt.
Elkényelmesedve már viszont csak rátértem a következőkre. Nem voltam jó amúgy a szimpla.. személyes beszélgetésekben, már ha nem munkáról volt szó, és nem egy ledér nőszemély szólított le valamelyik bárban éppen ha néhanapján elfogyasztottam egy üveg sört, vagy egy pohár bort. A céltalan csevegés valahogy.. egész távol állt tőlem, de lehet, hogy csak mert ezeddig nemigen próbálkoztam vele.

- Az én esetem más. – eresztettem meg egy könnyednek tűnő mosolyt, de egy pillanat alatt félbeszakított a becsapódó ajtó és a beriszáló nővérke, akit nagyon jól ismertem. Felálltam a fotelből. Először is mert a világért sem akartam hogy útban legyek, másodszor hogy jobban elrendezhesse a beteget, sosem voltam az a mindent egy ültő helyében tűrő fajta.

- Köszönöm, Katherin! – mosolyogtam vissza amikor ő is ezt tette, de inkább volt ez kedves gesztus, mint hivalkodó flört egy beteg jelenlétében.. Miss Ricci.. jelenlétében, de amióta csak emlékszem mindig is jóban voltam a körülöttem dolgozó emberekkel.

- Nos.. úgy néz ki rám is gondoltak. – tévedt a szemem a kis szekrényre csúsztatott tálcával össze, és nem mondom, tényleg rendhagyó dolog, de úgy látszik az a szemfüles kis nő, kiszúrta hogy ma még egy falatot sem ettem. – Vagyis most már muszáj leszek engedelmeskedni.- sóhajtottam játékos panaszossággal nagyot és ahogy visszaültem a korábbi helyemre, az ölembe húztam óvatosan a tálcát. Óvatosan.. A leves azért csak kilöttyent útközben.

- Aaaa.. fene.. – mérgelődtem, persze csak félútig engedve, amúgy is kényelmetlen egy helyzet, de így alakult. És ha már így alakult.. – Anyám már gyerekkoromban megmondta hogy disznómód eszem.– mosolyogtam el, talán most először komoly vidámsággal, bár az is igaz, hogy akkor max 8 éves ha lehettem. – Szóval ott tartottunk hogy.. – említettem fel újra, de közben már nagyobb odafigyeléssel tettem vissza a tálcát a szekrényre és hajoltam le a táskáért hogy egy szövetzsebkendőt előkerítsek és némileg letakarítsam a nem túlzottan elázott, de rendesen foltossá vált ingemet.


Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you


Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


TémanyitásTéma: Re: Jake & Mina   Hétf. Nov. 18, 2013 7:21 pm




To Jake *-*


Nem értettem teljesen a fázisos megszólalását, csak néztem, mint a nyuszim, mikor egyszer a zuhany alól ugrottam ki egy szál törcsivel, rohantam ki csuromvizesen a nappaliba, mert csörgött a telefon, és tudtam, hogy Ewan az, hogy a rendelt könyvem megjön, és ahogy rohantam, megcsúsztam,  seggen szánkáztam végig a padlón, be a konyhába, és felkenődtem a konyhaszekrényre. Na, a nyuszim még akkor is úgy volt, mikor négykézláb visszamásztam és leverve a telefont, felkaptam a  földön, közben az orrom vérzését próbáltam csillapítani, szegény tapsifüles, én szedtem fel, mikor már leraktam a telefont. igen, nagyjából el van eresztve, nincs lépcső, ahonnan leeshetne, a konnektorokat nem érné el, és utálom a gondolatot, hogy bezárjam szegény szőrpamacsot, persze, ha Ewanhoz átmegyek, akkor muszáj átvinnem valamiben, mármint ha hosszabb időre, napokra, jó, ha embert lát, nem lenne oké, ha elvadulna szegény. Már most előre látom, hogy szörnyen ki fogok borulni, ha meghal, úgy imádom őt...

- Hát, Artie nem sokat van otthon, de Ewant majd megpróbálom - Mosolyodtam el, remélem, ő nem fog ebből presztízskérdést. Felsóhajtottam, nem válaszolt valami nagy terjedelemben, így hogy lehet valakivel beszélgetni? Ha pár szóban közli a tényeket, és annyi? Így nem buli, és főleg nem beszélgetés. Kicsit elszomorodtam, úgy tűnt, a dokiból nem fogom tudni kihúzni az embert, és ez elég lehangoló volt.
Éppen álltam volna neki enni, mikor Jake magára borította. Kicsit döbbenten meredtem rá, hogy jól van-e, leforrázta-e magát, de úgy tűnt, minden rendben van, csak ügyetlen.
- Az az elkeserítő tény, hogy még neki se kezdtél az evésnek - Gúnyolódtam vele, persze viccből, majd lassan tényleg elkezdte enni, nálam ezt időben el kell kezdeni, mivel a kézremegésem miatt, beletelik egy időbe, míg megeszek bármit, ami folyékony, szörnyen idegesítő. Vállat vontam.
- Ott, hogy nem vagy hajlandó beszélni, gyanús - Jegyeztem meg, és felfedeztem, hogy ha ökölbe szorítom a kezem, az eléggé fáj, mert ugye benne van az a vacak tű, és szörnyen kellemetlen.
- Tudod, nem azért jártam hozzád, mert olyan nagyon sok problémám volt, hanem mert úgy gondoltam, te őszinte vagy. És ez csodálatos volt a srácok után. Nem... nem csak doki címszó alatt jártam, hanem beszélgető társ, barátként. Őszintén. És... rossz, hogy mindig csak te hallgatod az én sápítozásaimat, mondj már te is valamit, nem készülök felhasználni ellened, tényleg, én csak... nem tudom, én is szeretnélek megismerni - Pirultam el mélyen, és halkan felsóhajtottam. Fogalmam sincs, mi lesz ebből az egészből. Inkább csendben maradtam és ettem tovább


Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Dr. Jake Gryzminski

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 33
◮ tartózkodási hely : Las Vegas
◮ hozzászólások száma : 56
◮ join date : 2013. Nov. 01.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Jake & Mina   Szer. Nov. 20, 2013 11:48 pm

Akkor a nyúl elintézve. Elméletiekben, nem is éreztem szükségét belefolyni az állat"kerti" ügyekbe, ez az oldal nem az én asztalom.
Az már annál inkább meglepett, amikor a "lazítás" szó jegyében, hirtelen váltott a hangulat személyesbe, és mert.. úgy igazából nem volt ellenvetésem, nem is törekedtem az ellenkezőjére. Rendhagyó.. de nem lehetetlen.
Az útközben befutó kis közjáték közben viszont sikerült megint ügyetlenkednem és magamra borítani a levest. A fene, hogy folyton sikerül kétbalkezeskednem, most sem kerültem el ezt a mozzanatot. Akkor a folyadék marad a helyén. Birokra keltem inkább a következővel.  
Az előbbi tálcát immár kevésbé veszélyesen az ölembe emelve viszont megakadt valamin a szemem. A kezén. Nem hosszú ideig, és nem is feltűnően, de előbújt a figyelő orvos, és bár jól tudtam hogy ezen nem segíthetek, mégis valamivel borúsabban tértem vissza az ételhez.
Az újabb szavai mégis mosolyra késztettek. Kezdtem magam úgy érezni mintha nem más, mint egy vérbeli kihallgatószemélyzet előtt kéne megfelelnem, de az azt követőek után végül nem adtam hangot a szórakoztató elképzelésnek.

- Nos.. igen.. - köszörültem ismét torkot és inkább végezve az evésnek mímelt cselekvéssel a tálca ismét ott végezte az asztalon. Ráér ez majd később is. Evés közben nem beszélek. - Szóval ott tartottunk hogy.. - dörzsöltem össze a két kezem, ami inkább automatikus reakció, mint a tényleges megtisztítás szüksége, majd a karfákra simult félig-meddig elkényelmesedve. - Vagyis.. - próbálkoztam valami hihetővel, de úgy őszintén, nem sok gyakorlatom volt benne. De ha már barátra van szüksége... Próbáljuk ki milyen az!

- Mire vagy kíváncsi. - néztem fel a szemeibe, és egyébiránt lehet hogy furcsamód esne a hirtelen, teljes stílusváltás, de az ő esetében valahogy nem sikerült ezen megütközni. Carmina sokat jelentett. Mindig is sokat jelentő páciens volt az életemben, úgy tűnik ez a kapcsolat egy lépcsővel feljebb jutott. Vaggy.. fog jutni a közeljövőben...


Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you


Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


TémanyitásTéma: Re: Jake & Mina   Hétf. Dec. 09, 2013 6:25 pm




To Jake *-*


Hiába is gondolta volna, hogy nem vettem észre, én láttam, hogy a kezemet figyeli, mire leszegtem tekintetemet, na, mi van már?! Ne csinálja, elütött egy autó, ha nem lenne bennem egy lórúgásnyi fájdalomcsillapító, szerintem vonaglanék a kíntól is, szóval most a legehynébb gondom az, hogy lassan kell ennem a tetves levest.  Nem ment valami jól neki ez a barátos dolog, lehet, azért, mert az orvosom, de lehet, hogy alapból sem valami tipikus barát típus, aki elmondja a dolgait a másiknak gátlástalanul, folyamatosan, de én most nem is azt kérdeztem, hogy milyen színű az alsója, csak, hogy mondjon magáról bármit, ez annyira nem lehet nehéz. Szerintem, bár én folyamatosan beszélgetek Ewanékkal, úgyhogy benne vagyok a szájtépésben rendesen, ha meg nincs ott senki, akkor jön a nyuszim, szegény, bele se merek gondolni, mennyi minden hülyeséget hallgatott már végig tőlem, és ha ember lenne, már mennyire ki lenne borulva, hogy te jó ég, ekkora marhát. De még mindig bújik hozzám, úgyhogy vagy nem tud olaszul, vagy elfogadja, hogy a gazdija nagyon szereti őt, és kattant.
Lenyeltem a számban lévő levest, és felsóhajtottam.
- Nem tudom, rád. - Vonok vállat, de azért próbálok jobban belegondolni, hogy tudjon válaszolni, és ne csak úgy ténferegjen, hogy nem tudja, mit mondjon.
- Szeretsz olvasni? Zenét hallgatni? Filmezni? Sport? Hobby? Kedvenc kaja? Látod, van egy rakat kérdés - Mosolyodtam el. Ha erre sem tud szép hosszan válaszolni, feladom, és inkább aludni fogok. Bár ha már itt tartunk, nem vagyok a legjobban , nem is olyan meglepő. Viszont hamarosan rájöttem, hogy tényleg nem teljesen jó valami, elkezdett vérezni az orrom. Csak kicsi volt, letöröltem, de a helyére azonnal újabb jött.
- Jake adj vattát, vagy zsepit - Kértem kicsit ijedten, mert nem volt mivel felfogni, csak a kezem, de arról meg lefolyt, szóval nem árottt volna valami, ami be is szívja.



Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Dr. Jake Gryzminski

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 33
◮ tartózkodási hely : Las Vegas
◮ hozzászólások száma : 56
◮ join date : 2013. Nov. 01.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Jake & Mina   Szer. Dec. 18, 2013 1:44 am

Hirtelen meglepnek a felhangzó kérdések, talán a szemöldököm is a homlokomra szalad egy pillanatra, de aztán két kezem megintcsak végigsimítva a karfán enyhe zavarában, egy nagy sóhajt követően.. hát akkor vágjunk bele!

- Szóval ezt így mind egyszerre? – sikerül már nevetnem, ami fura. Nemigen szoktam vigyorogni beteg közelében, de ez most tényleg meglepett. – Hát jó.. – egyezek bele egy újabb elnyomott sóhajt is megejtve – Szóval.. olvasni?? Miért is ne! Szoktam. Főként eseti jegyzőkönyveket na meg szaklapokat, de az is olvasás vagy nem? – sikerül egy szemernyit rántani a vállamon, persze nem szándékosan csak úgy véletlenszerűen, amikor.. – A zenével viszont.. – kezdek a következőbe, amikor hirtelen ráncolom a szemem és ugrok! Az első alkalommal még sikerült átvernie, túl gyorsan kapott oda, de az első alkalmat követte a következő, én meg…

- Az isten verje meg.. – sikerült kicsúsznia de már ott is voltam mellette, felkapva néhány gézlapot az egyik orvosi szekrényről nem messze tőle, és a feje mögé kapva a másikkal már nyomtam is az ágy, hátradöntő gombját. – Most feküdj le! – parancsoltam rá, és akár megtette akár nem, ez nem vicc, letöröltem az orra alatt, hogy lássam még ömlik e. – Az isten verje meg.. – dünnyögtem megint az orrom alatt, már tenyerelve is rá a sürgősségi nővérhívóra, és évszázadoknak tűnt mire az berobbant.

- Azonnal hívja doktor Ritz-et! – parancsoltam rá – Mondja meg hogy agyvérzésveszély, azonnal csinálni kell egy CT-t! – használtam a megfelelő hangnemet és amint a nő kiviharzott visszafordultam a lányhoz. – Most így maradsz! Nincs akadékoskodás, és nincs kecmec. – emeltem meg a szemöldökömet hogy tisztában legyen vele mennyire komolyan is gondolom, de minden egyes percben figyeltem. Ez most nem a korábbi mesedélután! Most ezen múlhat az élete! Az isten verje meg.. Hogy nem vehették észre?


Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you


Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


TémanyitásTéma: Re: Jake & Mina   Hétf. Jan. 12, 2015 10:36 am

Minél inkább megnyitjuk a szívünket egy másik ember elött, annál sebezhetöbbé válunk

Teljesen komolyan jegyzőkönyveket olvas? És ezt hívja olvasásnak? Mármint az, csak nem kikapcsolódás. Nekem nem volt az, mikor szabadidőmben a kezembe nyomták a korcsolyázók hetilapját, na. De lehet, bennem van a hiba, nem tudom.  lehet, lelkesedés, elszántság kérdése az egész, és csak én nem voltam elég elhivatott. Minden esetre Jake egy rosszalló fejrázást kap tőlem vserébe, jelezvén, hogy ez nem az olvasás témakörébe tartozik. Nem várom el tőle, hogy Stephen Kinget mondon, de könyörgöm, legalább szórakoztató irodalom legyen, jó, nem ponyva, akár történelemkönyv is lehet, vagy valami! Kell, hogy legyen... élete Igazi élete.
Már mondaná tovább, mikor megkezdődik. A vér sok, sűrű, vörös cseppben kezd kipotyogni az orromból. Az elsőt még letörlöm, nem vagyok pánikolós, nem spilázom túl, de aztán jön a többi, túl gyorsan, túl sok, már puszta kézzel nem tudom megállítani, a takaró szívja be, én meg Jaketől kérek segítséget páni félelmemben, hogy most mi lesz.
Engedelmesen fekszem el, kábán figyelve az események alakulását, hiszen fogalmam sincs, hogy mi történik. A letörölt cseppek helyére újrak szöknek. Tényleg ennyire elütött az az autó? Jó, amennyire össze vagyok törve ez valószínű.
- Mi...? - Kezdek bele, de hangom elcsuklik az ijedtségtől, főleg, mert látom, hogy ő sem nyugodta, hát akkor én mi legyek!?
- Mi történik? - Bököm végül ki, és egy elég vészjósló gondolat, ötlet villan fel a fejemben. Ha most  vége lenne, akkor még úgy halnék meg, hogy  nem estem teljesen szét, még tolókocsiban sem kellett ülnöm, és önellátó voltam. Nem úgy, mintha a parkinsonnal érne véget az életem. Nem akarom, hogy úgy legyen vége! Félreértés ne essék, nem vagyok depressziós, szeretek élni, élvezem, meg minden. De ha van lehetőségem, hogy normális, teljes emberként haljak meg, úgy, hogy tudok is magamról.. na azt nem utasítom el olyan könnyen.
- Jake, Jake, Jake!!! - Ragadom meg hirtelen az alkarját.
- Ha el akarok menni, hagyd - Kérem csendesen, nem tudom, hogy érti-e, amit mondok, de ha kicsit belegondol teljesen biztos hogy leesik neki lassacskán. Eleresztem, mindenféle ember ront be, ami kicsit megijeszt, de szédülök, így annyira nem tudok rájuk koncentrálni. Az ideges orvos Jake-hez lép és kérdezget tőle, próbálja megbeszélni, mi legyen, eközben meg az én testem megoldja a problémát. Sok volt az neki, sok egyszerre, sok izgalom, ember, történés, egyszerűen elájulok.


tag: Dokimnak  love u  ♡ music: Fairy Dance ♡ notes: magyarázza már el...
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Dr. Jake Gryzminski

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 33
◮ tartózkodási hely : Las Vegas
◮ hozzászólások száma : 56
◮ join date : 2013. Nov. 01.

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Jake & Mina   Vas. Jan. 18, 2015 1:24 am

- Igyekezzen már! - rivallok rá a nővérre, hogy szedje a lábát ez itt most sürgős eset.
Amint becsukódik az ajtó, a pillanatok ólómlassúságú perceknek tűnnek. A percek órák, én meg csak a lányt figyelem, hirtelen kapom elő az egyik szekrényről a kislámpát, hallom hogy kérdezget, de nem válaszolok.

- Maradj így! - utasítom, és a lámpával belevilágítok a szemébe. Aztán el.. aztán megint fény.. és megint el - Pupillareflex jó.. - dünnyögöm, de jön a következő.
Megint nem szólok, ahogy a kezembe veszem a tenyerét és egy nem éles, de hosszúhegyű fémmel végigkarcolok rajta. A tenyere összezár. - Reflex jó... - sorolom, ahogy hirtelenjében elvégzek minden vizsgálatot amikor berobban Dr. Ritz.

- Szó sem lehet róla.. - beszélek a lánynak előttem, de csak azután kapom a fejem Steve-re.

- Azonnali CT javasolt! Agyvérzésgyanú! - sietem el, mire ő ismét lámpát vesz elő hogy a szemébe nézzen. - A reflexeket megvizsgáltam, minden rendben, de a biztonság kedvéért..

- Dr. Gryzminski ha nincs semmi más előjel nem tartom indokoltnak elvégezni egy ilyen drága vizsgálatot..


- Maga miről beszél, mi!?? - emelkedik a hangnem - A beteg Parkinson-os! Egy autóbaleset sérültje! Vállalom a felelősséget! - magyarázom a szemeibe, de így is úgy tűnik mintha kihagyott volna néhány pillanatot.
De aztán mégis csak biccent.

- Rendben.. - dünnyögöm már a lánynak előttem - Miss Ricci szakértő kezekbe kerül! Most megvizsgálják, ne féljen, én itt fogom várni! - biccentek neki az ágy másik oldalára lépve, és már érkeznek is a szállítók, hogy átemeljék a másik ágyra és eltűnjenek az önműködően záródó ajtó kereszttüzében.
És csak ekkor áll be a néma csönd. A néma.. bénító, baljóslatú csönd.
És én ekkor érzem csak először a torkomban dobogó szívverésemet...




A hozzászólást Dr. Jake Gryzminski összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd. Márc. 10, 2015 1:22 am-kor.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you


Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


TémanyitásTéma: Re: Jake & Mina   Hétf. Márc. 09, 2015 10:39 pm

Minél inkább megnyitjuk a szívünket egy másik ember elött, annál sebezhetöbbé válunk

Nem értem, mi történik, minden olyan gyors és kusza én meg csak fekszem elgyengülve. Nem tudok hozzászólni a beszélgetéshez... vitához? Nem vagyok orvos, ezért csak hagyom, lehunyom a szememet. Egészen addig, míg meg nem hallom Jake hangját, mert akkor halványan elmosolyodok és bólintok egyet.
Ahogy átsiklunk a folyosókon a fénylket nézem. Ha hunyorgok egybe olvadnak, mintha az alagút lenne, mely végén kiszakadok a tetsemből. De semmi ilyen nincsen sajnos, csak átraknak egy gépre. Elmondják, hogy ne mozogjak, húsz perc, majd benyomnak. A gép mordulva életre kel körülöttem. Nézem, ahogy mozog és arra gondolok, milyen nevetséges ez. Ennyi időt és energiát fordítanak rám, aki már úgyis haldoklik... bár mind haldoklunk, de én gyorsabban. Ezt a pénzt fordíthatnánk a szegények segítésére, de nem. Mit szólna a sarkon kuporgó bácsi, ha megtudná, hogy három hónapnyi kajájának az árát egy haldoklóra költötték??? Szánalmas. Azt hiszem kicsit elszakad bennem valami, sok volt gondolom, az autó, meg az orrom, és a fiúk... Nevetni kezdek. Nevetek egyre jobban, hogy rázkódik az egész testem a gépben ők meg kiabálnak, hogy ne mozogjak, de nem tehetek róla. Közben forró, nagy könnycseppek buggyannak ki szemeimből, rohannak végig sápadt arcomon és vesznek el a hajamban. Már nem is látok tisztán, de ráz a nevetés és a sírás. Az lesz a vége, hogy benyugtatóznak és a CT után visszatolnak. Nem nevetek, csak valami hüppögés szerű rázkódást adok ki. Átpakolnak az ágyra. Ajkamba harapva nézek a plafonra, majd amennyire tudok fájós tagjaimtól, elfordulok Jaketől. Mérges vagyok rá.. Azt hiszem. A nyugtatótól nem tudok normálisan gondolkodni, teljesen zsibbadt vagyok, küzdök a vágy ellen, hogy elaludjak.
- Nem akarom ezt csinálni, Jake. Beszélgethet velem akármeddig, akkor sem. Ütött volna el normálisan az az autó - Ingatok fejet szipogva kicsit.
- Utálom magát. És mindenki mást is - Nem konkrétan őt, hanem az egész világot, nagyon nagyon gyűlölöm.
- Nem... Nem kényszeríthet erre. Hogy végigcsináljam - Suttogom a falra meredve. Nem értem, miért kéne ezt végigélnem, mikor úgyis a halálba megyek. Nem akarok így élni.


tag: Dokimnak  love u  ♡ music: Piano ♡ notes: bocsi a késésért...
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you


Sponsored content

Egeret ide és lenyílik!



TémanyitásTéma: Re: Jake & Mina   

Vissza az elejére Go down
 

Jake & Mina

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játékonkívül :: Archívum :: Gé játékai-