Egy dolgos munkanap. Ez mindenkinek mást jelent. Van akinek az irodát, az akták között való úszkálást, és van akinek azt, mint nekem. Egy nap, amit végig szexel töltök el, férfiról férfira vándorolva. Hm... nekem ez a tökéletes munka. Ma is mosolyogva és kipihenten keltem. Egy kávé, reggeli szépségápolás, na meg egy kis torna. Ezzel indul minden reggelem, aztán egy gyors zuhany, hogy friss és üde legyek, majd bele is bújok valamibe. Most éppen túl kirívóan öltözök fel, felesleges is lenne, ma ugyanis egész napra a bordélyházba vannak kuncsaftjaim, így mindegy, hogy hogyan is érkezem meg, hiszen a hátsóbejáraton keresztül senki olyan nem látja, akinek számítana. Elindulni is smink nélkül indultam el otthonról ugyanebből az okból, na meg jobban szeretek itt bent sminkelni, nem kenődik el legalább, és nem kell igazítgatnom az első kuncsaftig, hanem előtte kenem fel, így tökéletes lesz. Bár most nem tudom, hogy mi is lenne a tökéletes, ugyanis az első vendégem személye még rejtély, valaki új, akivel még nekem nem volt dolgom, másnak nem tudom, nem szoktam leinformálni őket, azt úgysem szeretik. Kíváncsian várom és izgatott vagyok. Minden alkalommal mielőtt kilépek az öltözőm ajtaján átjár az a fajta kislányos izgatottság, ami mindenkibe benne van, valami új dolog előtt. Tudom, hogy gyerekes dolog ez, hogy engem az ilyesmi hoz lázba, az hogy milyen is lesz az elkövetkezendő idő a következő vendégemmel, még ha az éppen állandó személy a repertoáromban, akkor is kíváncsi vagyok. Talán nem volt gyerekkorom, de lehet, hogy mindig is ilyen lelkesedő típus voltam, nem tudom, mindenesetre azért palástolom inkább azt, hogy ilyen vagyok. Nem szeretném, hogy emiatt kiröhögjenek. Szóval most is elrejtem, és még néhány utolsó simítás teszek a sminkemen.
Belenézek a tükörbe. Fekete csipkés fehérnemű, magassarkú cipő, és egy fekete szintén csipke mindent láttató köntös. A hajam kiengedve omlik hátra aranylón. Az ajkaimon pedig egy apró mosoly játszik. Gyönyörű vagyok, annak is érzem magam. Az órára pillantok, két perc és show time, szóval el is indulok a kijelölt szoba felé, a férfiak tudom, hogy szeretnek kicsit akár hamarabb is megérkezni, mint a megbeszélt időpont, valószínűleg abban a reményben, hogy akkor több kényeztetést kaphatnak, mint amiért fizetnek, ám ez nem így van. De azért próbálok a kedvükre tenni kicsit azzal, hogy pontosan érkezem. Nem kell rám várniuk, kiélvezhetik társaságomat maximálisan. Szóval most is pontban 10-kor belépek a szépen berendezett, hangszigetelt szobába. Az ajtót beteszem magam mögött, ezzel kizárva a valóságot, és bent tartva az itt történő eseményeket. Innen sosem kerül ki semmi, ez a szerződésben is benne van. Amint az ajtó kattan, a tekintetem a férfira emelem buja mosollyal fűszerezve. Szemeim kívánóan falják fel vonásait. Induljon akkor a móka mára!

- Jó estét Zane, már nagyon vártalak. - sóhajtott hatalmasat a bordélyház tulajdonosa, majd amilyen bizalmasan csak tudott, kezet nyújtott az érkező férfinek. Amaz elfogadta az üdvözlést, majd bólintott is mellé aprót, beleegyezve a tegezésnek.
- Tudod Gregory, kicsit minőségibb környezetre számítottam, amikor azt mondtad, hogy első osztályú kiszolgálásban van itt mindenkinek része.
- Nem hazudtam Zane, a lányaim a legjobbak! Mindegyik mindenre kapható, nem kérdeznek és nem panaszkodnak. Attól, hogy kicsit málik a vakolat vagy nyikorognak az ajtók, még lehet itt jókat kefélni, nem igaz?
- Ezt már neked kell tudnod és amúgy sem ezért vagyok itt. - Zane egy aktatáskát tett az asztalra, majd kinyitott és a bordélyház tulajdonosa fel fordította. - Ez első részlet, ötvenezer dollár, ahogy megbeszéltük.
- És biztos nem lesz ebből gond? Hallottam dolgokat...
- Bagatel. Megszá... - Zane hangja egy pillanatra elcsuklott, amikor meglátta az egyik szoba felé közlekedő szőke kurvát. Fekete csipkés fehérnemű és köntös volt rajta, s már éppen ugrott volna utána, amikor Gregory állította meg.
- Mi az Zane? Mi történt?
- Ki volt az a csaj? Aki ... aki bement abba a szobába?
- Őőő... Az Megan lesz, még új csaj, alig fél éve van nálam. Ha végzett, felpróbálhatod, de most vendég van nála. - a bordélyház tulajdonosa kacsintott Zane felé, majd figyelmét a táska felé fordította, de ez a legkevésbé sem érdekelte a másikat. - Mi van veled?
- Most kell beszélnem vele!
- Mi a fasznak? Egy szőke picsa, akit fél éve az utcáról kapartam össze, állítólag nem emlékszik semmire azelőttről...
- Hatvanezer!
- Micsoda?
- Plussz egy tizes, ha most megkapom. - Zane pillantása szinte átszúrta Gregory tekintetét, aki nem tudott nemet mondani az felajánlott összegre. Fejben már szinte el is költötte a kis extra jövedelmet, majd felállt, hogy kövesse a diszkó tulajodonost, ahhoz a bizonyos ajtóhoz. Kopogtatott, majd ki akarta nyitni az ajtót, de az zárva volt, így a minden zárat nyitó kulcsát izzította, hogy rátörjön a gerlepárra.
- Szevasz Megan, változott a terv... Szedelőzködj öregem, extra VIP vendég kérte a lányt, neked pucolnod kell. - Gregory összeszedte a vendég ruháit, majd a kezébe nyomta, hogy aztán kitessékelje őt a szobából.
- Ide sem jövök többet! Felháborító! - ripakodott a kitoloncolt, de amikor meglátta Zane gyilkos tekintetét, azonnal elhallgatott.
- A Fekete Lótusz minden alkalmazottja nevében sajnálom, hogy erre a döntésre jutott uram. - válaszolt a bordélyház tulajdonosa, majd az extra VIP vendégre fordult tekintete. - Tied a pálya öregem, a tízest pedig majd utána kérem...
A férfi azonban nem törődött Gregoryval, hiszen becsapta maga mögött az ajtót és most ő zárta be, hogy végre egyedül legyen a lánnyal.
- Szia April!

Közelebb lépek a férfihoz, akit lassú mozdulatokkal kezdek el vetkőztetni. Buja mosoly, apró elszórt csókok a negyvenes évei vége felé járó testen, a kezem érintései nyomán. Közben hallgatom ahogy búgja a dicsérő szavakat. Érzem rajta, hogy zavarban van kissé.
- Nyugalom, lazuljon el kissé. - Suttogom halkan a fülébe, miközben elkezdem kibontani a nadrágját, ekkor hallom meg a kopogást az ajtón, de nem foglalkozom vele, csak a férfire koncentrálok, néha van, hogy bekopogtatnak, általában csak azért, hogy megtudják, vannak-e a szobában. Ezért is zárom be az ajtót, hogy ne tudják megzavarni az együttlétet. Első ugyanis a kuncsaft nyugalma. Így pedig még jobban le tudnak lazulni és át tudják magukat engedni az általam nyújtott élvezeteknek.
De most nem az általános eset történik, most az ajtó előtt álló(k) nem adják fel egy kopogás után, az ajtó mégis kinyílik. Felemelem a tekintetem, hogy mégis mi a fene van itt, amiért így rátörik az emberre az ajtót. Egy pasas áll a főnököm, Greg mellett. Nem ismerős, kicsit sem az arca. A tekintete gyilkosan néz a férfire, akin még mindig rajta pihen a kezem, de már nem sokáig, ugyanis Gregory szava felülírja az eddigieket. Én meg sem szólalok, van bennem egy kis félelem a főnököm felé, nem igen szokásom visszabeszélni neki, na meg, ha többet fizetnek, akkor egy rossz szavam sem lehet. Szóval felállok a férfi öléből és egy bocsánatkérő pillantással köszönök el tőle, aki seperc alatt összeszedi magát és elszelel, én pedig kettesben maradok a VIP vendéggel.
- April? Hm... rendben! A leszek, aki csak szeretné, hogy legyek? Miért éppen engem akart? - Nem is értem, hogy miért szólít egyből valami idegen neven, talán emlékeztetem őt valakire, és így könnyebb neki, találkoztam már ilyennel. A volt feleségét, vagy éppen a dadust látta meg bennem valaki és ezért annak a nevén hívott engem. Bár azért többnyire az ilyenek is tartanak egy kis bevezetőt, vagy éppen Greg mondja el a dolgot, de most mindenféle instrukció nélkül állok szembe a férfival, akit beharapott ajkakkal, amelyen buja mosoly bujkál mérem végig a férfit. Nem is rossz, jobb, mint az a pasas volt, aki elment.
Valahol mélyen persze a férfitól megmozdul bennem valami, valami ismeretlen félelem és vonzalom keveréke sejlik fel, nagyon nagyon mélyen, amely most nem is tudatosul bennem. Nem tudom, hogy ismerem őt. Csak egy ugyanolyan vendég számomra, mint bárki más.

Voltak olyan alkalmak, amikor ellen lehetett neki mondani, azonban ez a mostani olyan volt, hogy ember legyen a talpán, aki keresztezi az útját. Zane Bishop az a fajta ember volt, aki ha valamit eldönt, akkor az véghez is viszi ... kivéve, ha út közben elhagyja az eszét és elforr az agyvize. Most azonban még ezek sem tartották volna vissza, hogy találkozzon Aprillel - a lánnyal, akit megölt.
Sosem gondolta volna, hogy egyszer elő fog fordulni ez a lehetőség, hogy találkozik a szőkeséggel, akit szinte kamaszkora óta ismert, aki az egyetlen igaz szerelme volt az életében, aki egy csaló árulással akart megszabadulni tőle, és aki a kezei között lehelte ki a lelkét. April mindez volt. Minden és semmi egyszerre.
- Hasonlítasz valakire, akit régen ismertem, de közelebbről nézve már nem annyira. - lépett közelebb Meganhoz, majd megsimogatta az arcát. Keze nem állt meg ott, hanem oldotta a köntös zsinórját, és szabadította meg a könnyed anyagtól viselőjét. Zsebéből ekkor villantotta pillangókését, majd hirtelen mozdulatokkal nyitotta ki, mintha egy profi késdobáló lett volna. Nem kérdezett, nem mondott semmit és tekintetét sem vette le a lány szemeiről, miközben megejtette első vágását a melltartó egyik pántján. Röviddel később a másik tartórész is elszenvedte a sérülést, hogy aztán a szegycsont felett fejezze be a munkát, és vetkőztesse meztelenre Megan felsőtestét.
- Ő sosem viselt ilyen ribancos ruhákat és mindig csókkal üdvözölt, ha meglátott. - hangja lemondó volt, majd egy lépéssel közelebb került a másikhoz, testük szinte összetapadt, olyannyira szorosan állt mellette. A kés újra villant, először jobb oldalon metszve el a csipkés bugyit, majd kezet váltott és bal felől vágta le Meganról az anyagot, ami azonnal lehullott a földre.
- Először le fogsz szopni, mélyen és hosszan veszed be a farkamat. Sikolthatsz, hányhatsz, csöpöghet a nyálad, öklendezhetsz, de végig benyeled a faszom. - a kés visszakerült a biztosabb kézbe, majd a hegyével simogatta a lány dús ajkait. - Ha ügyes vagy, nem foglak bántani...
Mosolyogta el magát, majd a pillangókést összecsukta és visszatette a zsebébe. - Miután leszoptál, a seggedbe fogok élvezni. Ő sosem engedte, hogy a végbelébe élvezzek. Mindig azt mondta, hogy gyűlölte volna az érzést, hogy gecit szarjon.
Apró szünetet tartott, majd megcsókolta a lányt.
- Te szeretsz gecit szarni?

A férfi határozottsága tetszik. Látszik rajta, hogy minden egyes kimondott szót komolyan gondol. Ritka az ilyen szilárd férfi. Vonzónak találom azonban azt, hogy ilyen. A szememben talán egy pillanatra a csodálat is megjelenik. Néha nagyon kislányos érzések öntenek el, ugyanakkor ettől még ugyanolyan tüzes vadmacska vagyok. A kettő nem zárja ki egymást.
Az azonnali néven szólítás miértjét körvonalasan megkapom miközben elkezd vetkőztetni, először csak kioldja a finom köntöst, majd levágja rólam a fehérneműt, ami mit ne mondjak, teljesen beindít. Pedig a kés élét nem is érzem magamon, és látni sem látom, hiszen a tekintetemet fogva tartja az ő tekintete. Valami van a szemeiben, valami megfoghatatlan, ami nem enged szabadulni, csak egyre jobban azt az érzést kelti bennem, hogy ő kell nekem. Akarom! De ennek a magyarázatát nem igazán tudom.
- Munkaköri előírás az öltözet. De látom rajtad, hogy tetszik az, hogy már semmi sincs rajtam. Érzem, hogy kívánsz. - Nem szoktam egyébként fecsegni, általában a csendes hallgatóság szerepét szoktam vállalni, kivéve, ha azt érzem, hogy a partneremnek kell az, hogy beszéljenek hozzá. De most nála nem ezt érzem, csak pusztán beszélni akarok. Különben is, ő egy hirtelen jött vendég, ha ő megkapta a szabad választást, akkor én is élek némi szabadsággal. Már amennyit ő enged, hiszen a kése éppen ajkaimon játszik. Elmosolyodom, tetszik a fenyegetése, bár kíváncsi lennék arra is, hogy mit jelent az, amikor bánt valakit, hiszen alapból nem tűnik egy finomkodó, érzelmes pasinak, aki kívülről tüskés, és szúr, de a szíve mélyén egy gyengéd ember. Az valahogy látszik az emberek szemén, az ő szemében inkább keménységet látok.
- Nem sűrűn fordul elő az, hogy valaki a seggembe élvezzen, de nincs problémám azzal, hogyha gecit kell szarnom. A kuncsaftért bármit. - Válaszolok a kérdésére, amire egyszerűen is lehetett volna egy igennel, vagy egy nemmel, de képtelenség volt. Ám közben azért nem csak a szám jár, a kezemmel, ha nem állít meg, elkezdem kibontani a nadrágját. Most valahogy én akarnék rajta uralkodni, pedig nem szokott elönteni ez az uralkodói érzés, de most mégis azt érzem, pedig én alávetett szeretek lenni, az irányítás nem annyira az én asztalom és képtelennek is érzem magam rá normál körülmények között, ha mégis úgy adódik, akkor számomra az egy szellemileg megerőltető aktus, nem érzem azt, hogy ösztönből jönnek ezek a dolgok. Pedig lehet, hogy ezt is csak elfelejtettem. Ki tudja...

- Ő nem vállalt be mindent, nem akarta, hogy tárgyként gondoljak rá. - hangja csendesen töltötte be az egész szobát, majd egy pillanatra elgondolkodott, hogy vajon képen törölje Megant vagy hagyja, hogy kezdeményezzen.
Régebben mindig April volt az, aki megtette az első lépést, az ő igényei voltak mindig a fontosabbak, akkor is, ha neki éppen nem volt kedve. Bár ilyen esemény nagyon ritkán következett be, s amint néha a farkán érezte a lány ujjait, a múlt néhány emlékfoszlánya tért vissza az elméjébe. Lassan vette a levegőt, mozgatta mellkasát fel és alá, majd amikor lehullott nadrágja és koppant a padlón a pillangókés, egy apró pillantás volt az, amit ejtett a hulló ruhadarab és a fémpenge után.
- Azt mondod, bármit a kuncsaftért. Komolyan is gondolod? - oldotta zakójának gombjait, hogy aztán könnyed mozgulatokkal válljon meg tőle és dobja a szobácska egyik foteljébe. - Teszem azt, egy kémcsövet akarok feldugni a pinádba, hogy ott összetörjem. Vagy csilivel ízesített óvszerrel kefélnélek ánuszba. Ezeket is bevállalnád April? Vagy csak a szád nagy, mint régen?
Végigsimított a lány haján, majd egészen a tarkójáig vezette az ujjait, ahol apró és talán nem is fájdalmas erőszakkal szorította meg a vékony nyakat, hogy közelebb húzza magához a lány ajkait. Csókolt, vadul és szenvedélyesen követelte magának az ajkakat, amiknek pontosan olyan ízük volt, mint fél évvel ezelőtt. Nem engedte el őt, orrán keresztül gyűjtötte az értékes oxigént, s hosszú másodpercekig csak állt és élvezte a régen csókolt nőt. Azonban végetvetett a szájak harcának, elrántottam magától a másikat, de még mindig karnyújtásnyi távolságban maradt.
- Ha egy másik nő lenne ilyen kezdeményező, már eltörtem volna az orrát és véresre keféltem volna a seggét, de neked elnézem April, sőt követelem... Mit tennél velem, ha bármit megtehetnél? Mi lenne szíved legtitkosabb vágya April? Ha tudnád, hogy nincs reggel, nincsenek következmények és olyan válasz nincs, hogy nem. - ujjai lassan vonulnak lefelé a lány kulcscsontján, aprót időzve annak mellén, hogy aztán valahol a medencecsont környékén szakadjanak el Megan testétől. - Mit tennél April, ha a szerelmed erre kérne?

A hangosan kimondott gondolatára nem válaszolok. Én nem vagyok az, akiről beszél. A munkám adja, hogy bizony a férfiak nem tekintenek rám többként, mint egy tárgyra, de ez nem zavar. Teszem a dolgom, ami jól esik nekem és a vendégnek is. Most éppen kezdeményezek. Az ujjaim már a férfiasságát ölelik körül, ami láthatóan jól eső érzést vált ki belőle, hiszen levegővétele lelassul, mintha csak nyújtani akarná a pillanatot. A mozdulataim éppen ezért nem hevesek. Inkább csak cirógatva kényeztetem.
- A főnököm nem tudom mennyire díjazná, ha összetörtnél bennem egy kémcsövet, de a másodikat tedd meg nyugodtan. A tiéd vagyok. Amennyire engedélyt kaptál Gregorytól, annyira kapsz tőlem is engedélyt. A szabályokat ő diktálja, én engedelmeskedem. -
Kezdem el kioldani a nyakkendőjét, miközben beszélek, aztán pedig megcsókolom, felveszem az ütemét és beleadom ebbe a csókba is azt a szenvedélyt, amit az összes többibe is beleszoktam. Hagyom, hogy uraljon hosszú percekig szinte magához láncolva csókjával és karjaival. Aztán elránt magától, de el nem lök.
- Akkor, azt hiszem először kikötöznélek. Az egész tested végigcsókolnám és harapdálnám, de úgy, hogy ne hagyjak nyomot. A farkadat persze nem harapnám meg, arra szükségem van. Azt csak leszopnám. Addig izgatnálak, ameddig már majdnem el nem durransz, de mielőtt eljöhetne az édes beteljesülés neked abbahagynám és visszatérnék a tested többi részére. Ezt eljátszanám veled még egyszer, vagy kétszer és csak utána adnám meg a beteljesülés örömét és azt, hogy ezt a kínzást visszafizethesd nekem kamatostól. -
Magamat is meglepem, hogy milyen természetességgel beszélek arról, hogy mit is tennék vele, pedig általában nem az én kreativitásomra van bízva a dolog. Mások azok, akik domina szerepet szoktak játszani, nem én.
- De most te vagy a főnök. Te irányítasz. -
Adom neki vissza a gondolatban nekem adott stafétát. Ártatlan szemekkel nézek bele az ő szemeibe. Várom, hogy mit akar tenni, hogy miért kellettem neki ennyire én. Még sosem láttam ez előtt és olyan hirtelenséggel törtek ránk, hogy az egyértelműsíti egy percig sem tudott várni arra, hogy velem legyen. De miért?

Hallgatta a lány fantáziáját, s egy pillanatra, a másodperc nagyon apró szeletére el is képzelte magát, ahogyan egy ágyhoz kötözve harapdálnák, ahogyan a másik ajkai ölelnék merevre köpült farkát, ahogyan a beteljesedés pillanatáig kényesztetnék, hogy végül a pokol kénköves bugyraiba taszítsák le. S ráadásul ezt kétszer ... vagy többször.
Megan pedig jól érezte, hogy az ilyetén kínzás után könyörtelen lenne, visszafizetné a kapott kölcsönt kamatostól és nem lenne köszönet abban, ahogyan vele bánna. Éppen ezért volt olyan csábító a lány gondolatmenete, annyira izgató a felsejlő ötlet, hogy meg szerette volna valósítani.
- Igen, én irányítok. - pillantott a nyakkendője után, amit a másik oldott ki, de ő dobott a zakója mellé. Bontotta ingének gombjait is, szépen sorban, egytől egyig, majd amikor végzett a hét vagy nyolc apró kis műanyagdarabbal, nadrágjából húzta ki a felső rész szárnyait. A mandzsetták következtek, majd ingje a többi ruhadarab mellé került, miközben elfordult a másiktól, hogy felmérje a szoba adottságait.
- És akarom, hogy kiéld a fantáziádat. - jelentette ki szenvtelen hangon, majd leült az ágyra, hogy a cipőjét kösse ki, a jobbat a bal után, majd a fekete zokniktól is megvált. Miután újra felállt, nadrágja akadály nélkül csúszott le a lábairól, amiból gyakorlott mozdulatokkal lépett ki, így teljes meztelenségét felfedve a lány előtt.
- Gyerünk April, mondd, hogy mi akarsz. Teljesítem minden parancsod, szolgállak minden tettemmel... - csendült fel újra a hangja, majd egészen közel állt meg a lányhoz, hogy megcsókolja őt, szenvedélytől fűtött, vad buzgalommal.
Minden részletét kiélvezte az őrült harcnak a két nyelv között, majd elszakította magát a nőtől, s egy lépést hátrált tőle, hogy alaposan szemügyre vehesse. Végignézett vékonyka testén, kellemesen gömbölyded halmain, alig csípőjén és hosszú combjain, hogy végül annak szemeit fürkéssze, nem akarván elengedni őket sohasem. - Rendelkezz velem April, ahogyan régen is parancsoltál nekem.