Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
◆ pozitív tulajdonságok: mély érzésű, kalandvágyó, dinamikus, aktív, nyílt
◆ negatív tulajdonságok: kritikus, manipuláló, bosszúálló, akaratos, lobbanékony
◆ egyebek: árva, férjezett, eltűnt, kábítószer- és alkoholfüggő
Történet vagy szerepjátékos példa
Megszülettem. Apám, és anyám szerettek – legalábbis apám bátyja próbálta ezt belém beszélni, de, hogy el is higyjem.. Nem tudom. Ha szerettek volna, nem bíztak volna minden egyes percben egy vén szipirtyóra, aki amellett, hogy engem dajkált, a házra is vigyázott, ha apámnak halaszthatatlan dolga támadt. És mindig az támadt. Olyankor magával vitte az anyámat is, soha sem hagyta ott nekem, mellettem. Akkor is így tett, amikor az autójukkal belehajtottak egy kamion rakterébe. Meghaltak. Én pedig, az árva kislány, apám bátyjához kerültem. Ám az életem mit sem változott. Lehet, hogy a vénasszony nem vigyázott már rám, hogy a feleség, aki tűkön ülve várta minden egyes este a férjét, ott volt mellettem – de, csak kényszerből. Kényszerítve lett ő is - ahogyan apa, anya, a dajka, és a báty -, hogy rám kelljen vigyáznia, hogy óvjon, védelmezzen, és a jó mederbe terelje az életemet. Nehéz volt. Számukra is, számomra is. Főleg, ahogyan a kamaszkorba lépve átvettem az uralmat az életem felett. Nem voltam egy jó lány, benne voltam minden rosszban, perpatvart csaptam, szórakoztam, kiütöttem magam, üvöltöttem. Rendszeresen. Nem telt el úgy nap, hogy azok, akik magukhoz vettek, és, akik nélkül az utcára kerültem volna – vagy az árvaházba -, átkozódva hajtották álomra a fejüket. Pár nappal a tizennyolcadik születésnapom előtt tudtam meg. Felfigyeltem a suttogásra, a férj, és a feleség között. Arról beszéltek, hogy amint betöltöm a tizennyolcat, lepasszolnak. De hova? Kérdeztem magamban, a választ pedig azonmód meg is kaptam. Rosszabbul érintett, mint vártam. Az oké, hogy megtisztítják tőlem az életüket, a házukat, és minden egyebüket, de, hogy megszabják azt is, hogy felnőtté válásom után hova menjek, és ráadásul, mit csináljak? Sok volt. Az meg még egyet rúgott belém, amit ők kitaláltak, és remekbe szabott tervnek tartottak. Le akartak passzolni egy ismerős férfi fiának, megszabadulva így minden kötelezettségtől, amit velem együtt a nyakukba vettek. Elszöktem. Mi mást tehettem volna. Hagyhattak volna meglógni, de nem, hogy véghez vigyék a kegyetlen, utolsó csapást is az amúgy is sérült, és beteg lelkemen, utánam küldték a barátjuk fiát. Aki – nem mellesleg – zsaruként tengette életét. Nem mondhatnám, hogy romantikus volt az első találkozásunk. Hajnalban, a parti után fetrengtem az utca macskakövein, mit sem érzékelve a külvilágból, hiszen a kábítószer, amit egy barátomtól kaptam, eléggé kiütött. Rá nem is emlékszem, csak arra, hogy valaki felrángatott a kábulat bugyraiból, és másnap egy ágyban ébredtem fel – körülöttem apám bátyja – a felesége már annyira sem méltatott, hogy meglátogasson -, a barátja, és annak a fia. A fia, aki zsaru volt, és, aki akkor először mentette meg az életem – hogy utána még hányszor, már nem számlálom. Akik addig neveltek, pénzeltek, lemondtak rólam. Soha többé nem akartak rólam hallani. Végül is, megértettem őket, és azt is megértettem volna – legalábbis nagyon reméltem -, hogy a fiú azt mondja, tűnjek el a lakásából – de nem tette. Ehelyett megtette azt, amit apám bátyja kért tőle – bár a mai napig nem tudom, hogy miért. Feleségül vett, és megpróbált a jó útra terelni. Egy darabig úgy tűnt, mintha sikerült is volna neki. Ám, egyik pillanatról a másikra rám tört valami ismeretlen, de mégis ismerős érzés, amit neki nem mondhattam el. A depresszió körbefont, szépen, lassan, de eléggé biztosan. Egy nap, amikor dolgozott, eltűntem otthonról. Csak egy kis anyag kellett, megkaptam, de nem mentem haza. Akartam, de a lelkem démonai harcolni kezdtek egymással, én pedig elvesztettem az akaratomat. Megint az anyag lett számomra a mindenható. Azóta napok, hetek, ki tudja, talán hónapok is elteltek, én pedig kábultan fetrengek egy lepukkant lakásban – inkább lyukban -, a férfival, aki ellát az anyaggal, és, aki nem kér érte pénzt, nem, de azt igen, hogy más szolgáltatással nyugtázzam a tartozásomat.
[You must be registered and logged in to see this link.] All we know is... She's called The Stig.
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Darla Aldridge Kedd Aug. 27, 2013 7:14 pm