Jeminy Blues Richards

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: kitartó, erős, energikus, megértő, kíméletlen, őszinte, jóhiszemű, kedves, lelkes, cserfes

◆ negatív tulajdonságok: agresszív kicsit, gyerekes, könnyű felidegesíteni, lusta, türelmetlen, zárkózott, magának való, okvetetlen

◆ egyebek: Senki nem sejti, hogy mivel foglalkozom. Ha gyanakszanak is, minden gyanú célpontja Kellin lesz, hiszen állandóan együtt vagyunk, nem tudni ki és miért felelős.
Asztmás vagyok.
Gyakran sokkal fiatalabbnak néznek a koromnál- genetika, tudod- és ezt rengetegszer ki is használom.
Szűz vagyok, annak ellenére, hogy férfiakat és nőket futtatok.

Történet vagy szerepjátékos példa

Törökülésbe kuporodva ücsörgök, a hatalmas alua-szerű terem közepén, díszes, puffos párnáknak támaszkodva. Körülöttem illatos gyertyák égtek, a napfény szinte beüvölt a gigantikus ablakokon, ezenfelül óriási csillár árasztja magából a fényt. Nem tudom megunni.
Egy albumot lapozgatok, képekkel, leírásokkal, ügyfelek visszajelzéseivel. A legjobbra törekszem. A legjobb kell nekem, mindenből, és mindenkiből. Egy percig sem szűnök meg a legjobb után szaladni, üldözni, vadászni rá, tervet szőni ellene, érte és mikor már nyelvemen a győzelem fémes-édes íze, elégedetten leteperni, és magamba olvasztani. Ez a lételemem. A maximalizmus.
A gyertyák füstje körbelengi vékony, lepedőkbe burkolt testem. Rövid hajam kócosan lóg szemembe, íriszeim elevenen pattannak oldalról oldalra. Fejben számolok, analizálok. Kitől kell megválni, hogy a nyereség a legnagyobb legyen? Ki maradhat, kit jutalmazhatok?
-Jeminy…- hangod sóhaj csupán, ami a levegőben rezdül, és mint egy sötét pillangó, szárnyait lebegtetve, lustán elvitorlázik hozzám. Karomat libabőr húzza össze. Úgy teszek, mint aki nem hall. Fejem egy láthatatlan zene ütemére moccan, bólogatok, ringatózok ültemben.
De érzem lépteid a márványpadlón.
- Jeminy…- suttogod, és megint megborzongok. Mint aki álomból ébredt, pislogok fel rád.
Hatalmas vagy. És gyönyörű.
Tudom, férfire ezt sosem mondják. A férfi nem csinos, nem szép, nem gyönyörű. De te az vagy. Minden ízed kifinomult, termeted hatalmas, de kecses, semmi felesleges mozdulat, semmi ügyetlenség. Maga voltál a tökély. Te testesítetted meg mindazt, amit emberben kerestem.
- Mióta vagy itt?- elém guggolsz, a gyertya füstje falat emel közénk. Te előkaparod dzsekid belső zsebéből a jól ismert fém cigarettatárcát és rágyújtasz. Lélegzeted és a dohány ötvözte pára áthatol a gyertyák ócska börtönén, elér hozzám, megérint.
Az órámra néztem. – Dél van? – kérdeztem meglepetten. Bólintasz. Nem merek előhozakodni a válasszal, de tétovázásom, felelet minden kérdésre. Fáradtan sóhajtasz fel és leülsz velem szembe.
- Túlhajszolod magad.
Vállat vontam.- Szeretem.
- Jó is vagy benne.
Elvigyorodtam és lelkesen térdre emelkedtem. – Igaz? – felé fordítottam az albumot. – Sasha-ra gondoltam. Panaszkodnak rá, hogy lustul az ágyban… - visszaültem a sarkamra, és tovább magyaráztam. Bólogattál, válaszolgattál. Értettél mindent amit mondtam…nem kezeltél úgy mint a többiek.
A szemedben nem az voltam, aminek neveztek.
Nem voltam gyerek, nem voltam kislány, nem voltam a Nő. Jeminy maradtam. Gyerekkori barát. Barát, és semmi több.
Aztán a beszélgetés átfordult. Ő mesélt, ő magyarázott, míg az én válaszaim egyre csendesebbek, elszórtabbak lettek, végül csak bólogattam…
Elnyomott a buzgóság.

Emlékszem, amikor gyerekek voltunk. Kellin volt a legmagasabb. Már akkor is, mindenki kerülte, félelmetesnek találták. Senki nem barátkozott vele. Minden szünetben a kispadon ült, míg mi többiek fociztunk –sosem babáztam- és csak nézett minket.
Aztán engem is kiültettek. Piros lappal, mikor nekiestem az ellenfél kapusának és betörtem az orrát- uram bocsá, tizenkettő voltam, érthető. Hormonok, kamaszkor, ez meg az, tudooood.
Szóval ahogy ott ültem a padon, megakadt a tekintetem rajta. Mérges voltam, és rajta töltöttem ki. Nem lett volna szabad.
Sértegettem, gúnyolódtam vele, de nem reagált semmit.
Sőt!
Kedves volt. Akkor nem igazán értettem, miért, de éjszaka, meghánytam vetettem magamban a dolgot, és másnap már együtt ebédeltünk.
Azzal magyaráztam a hirtelen pálfordulást, hogy bolond szegény. Magas, nagydarab és erős, ezzel együtt buta is. Meg kell védenem az emberek rossz szándékától, mert amilyen szelíd és békés még kihasználják. Csupa-csupa emberszeretet voltam akkoriban…