A nap alig szállt le, mikor begurultam a garázsba. Csupán kibéreltem, egy hétre, de istenemre a kis helység, rohadt jól van kiépítve. Annyi hely van benne, hogy hat konténernyi RPG és géppuska is elférne! Mielőtt kiszálltam volna a kocsiból, a frissen szervált dobozos Fordból amit csak az akció kedvéért nyúltam le, felvettem gyorsan a gyolcsból és gumiból összerakott bohócmaszkot magamra kaptam. Nem tudom, hogy vagytok bele, de én az egész rablást maszkba csinálom. Nem csak az akciót, de a tervezést is maszkba csinálom. Lassan az igazi arcom lesz, amivel eltakarom a maszkokat.
A kocsi hátsó részéből szépen kirángattam a nagyjából két méterszer két méteres táblát, illetve a mappát amiben pedig a bankról voltak képek.
Ugyan én magam rendeztem a rablást, azért a nadrágom övén ott lóg a pisztoly táska, sose lehet megbízni a frissen szervált emberekben. Én legalább is nem bízok mindegyikben.
Körülbelül egy órát vártam, mikor a többi megjelent. Eddigre besötétedett és mikor mind beértek, becsuktam mögöttük az ajtót majd felkattintottam a lámpát.
- Na emberek! Üdv itt a birodalmamban! Azért jöttetek mert akartok egy kis zsebpénzt szerezni, ami ha minden jól megy és végighallgattok menni fog mint az ágyba szarás.
- Mi a fasz? Egy bohóc vezet minket?- szólalt meg egy kopasz srác.
Felsóhajtottam a maszk mögött majd szépen a sráchoz lépkedtem.
- Igen egy bohóc vezet titeket. Ha nem tetszik, tűnj a picsába! Illetve én magam kezeskedek, hogy eltűnj innen...egy zsákban! Mert egy rossz megjegyzés és kibaszottul halott leszel.
Azzal visszafordultam majd folytattam.
- Csak, hogy tudjátok: nincsenek nevek. Én tudom kik vagytok, de nem akarom, hogy egymás nevét és azonosságát tudjátok. És nagyjából ezzel le is tudtam a bevezetőt. Valami kérdés mielőtt elkezdjük a tervet átvenni?
Csendben maradtam, hátha jön valami kérdés.

Már vagy a huszadik szálat szívom. Térdig állok a csikkben de még mindig nem jutottam döntésre. Kemény meló.. nem olyan mint az eddigiek, mert kilyukasztani néhány bőrt, vagy tenni amit elvárnak hogy megtegyek, merőben más mint egy önálló meló. Eldobom az utolsó csikket és mélyen beletaposom a betonba. Itt állok, nem messze, a kocsit egy utcával arrébb raktam le, és pont rálátok a garázsra. Eszembe jutnak Cordova szavai..
"Benned megbízom.. Felipe... Neked menni fog." - köpnék még most is a betonra ahogy az eredeti nevemet hallom - "..az FB 824-es rekesz. Egy pendrive.. Vagy valami kisebb." - éles a szünet - "mindenképpen hozd el, tudnom kell hogy tényleg az van e rajta!" - itt a hangja már emelkedett, de tudtam nem én vagyok a kitűzött cél.

Megszívom az orromat és összedörzsölöm a két kezem. Menni fog.. Azzal megindulok a garázs felé.
A második körben érkezem meg.

Amíg a tag beszél, felmérem a többieket. Egy kis köpcös. Pont hasonlít az egyik színészre, de faszom se tudja hogy hívják, nem is érdekel. Egy nagydarab, díjbirkózó, vele még gond lehet, inkább kerüljem el. Aztán az a gyökér.. akinek mindig van hozzáfűzése, én meg csak egy rágót az arcomba tömök és egy tetű mukk nélkül a háttérben várakozok. Halljuk hát a bohócot.

- Mi is kapunk olyan latex cuccot!?- nem szórakozok. A hangomban sincs semmi él vagy vidámság hogy a többiek röhögjenek, egyszerűen kíváncsi vagyok. Csak ott állok. Útközben a kezemben forgatgatva a késemet, és egy rohadt talpalatnyit se mozdulok.