Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
◆ egyebek: Nem vállalok magamért garanciát, ezt már előre leszögezném. Ha valami problémám van veled, akkor azt meg fogom mondani, én nem vagyok az a típus, aki engedelmes pincsikutyaként kocog az oldaladon, vagy akit úgy ugráltathatsz, ahogyan neked jól esik. Ha megbántalak, akkor így jártál, keress egy olyan személyt, akinek a szoknyája mögé bújhatsz, vagy vegyél egy párnát, amibe elsírhatod minden búdat, bajodat. Tudom, hogy ez a hozzáállás ebben a szakmában nem mindig kifizetődő, de hidd el, ha pofont kapok, vagy nem tetszik a főnöknek, amit csinálok, akkor az az én problémám lesz és nem a tiéd. Ha jót szeretnél magadnak - és nekem is -, akkor vegyél pezsgőt, vagy bort, kényeztess és engedd, hogy én is kényeztethesselek.
Történet vagy szerepes példa
(18+) Felnőtt tartalom!
A múlt meghatároz, a múlt formál, alakítja a jelent… Az emlékképek pedig össze-vissza borítják el az agyad, ha nem figyelsz eléggé…
1 évvel ezelőtt Leheletem fehér páraként csapódik le a vonat hideg ablakán, elzárva tőlem pár pillanatra az odakint vadul száguldó külvilágot, a havas tájat, az otthonomnak nevezett helyet. Próbálom kizárni a velem szemben ülő anyukát és a viháncoló gyerekét, aki már nem először rúg bokán. Még egy ilyen és.. - Hölgyem, fogja már vissza a kölykét! Cseppet sem barátságosan csendül a hangom, az anya képén pillanatok alatt uralkodik el a döbbenet, a kislányka is lefagy pár pillanatra, majd mintha ismét mozgásba lendülne a csendélet, az anya karon fogja a gyereket és távoznak a kabinból. Hála égnek.. már nem sokáig bírtam volna ezt az őrületes ricsajt és a viháncoló kölyköt. Tekintetem ismét az ablakra siklik, egyetlen gyors mozdulattal törlöm le a párát onnan, csíkosra mázolva ezzel az üveget. Közeledek a célállomás felé és örökre magam mögött hagyom e helyet. - Ne haragudj, drágám, az előttem álló idős faszi képtelen volt eldönteni, hogy mit szeretne. Mosoly kúszik ajkaimra, ahogyan a mellém leülő Anton átnyújtja nekem a pezsgős poharamat. Hát kell ennél több? Belevaló férfi, pezsgő.. elcsattanó csók, melynek tökéletesen tükröznie kell az őszinteséget. Tudja, hogy mivel keresem a kenyeremet, ám ez sem állhat a bimbózó szerelmünk útjába. Haha, viccesebb nem is lehetnék. Antonnal kölcsönösen előnyös kapcsolatba léptünk egymással, szó sincsen rózsaszín felhőről, szerelemről, elvakult imádatról, csupán tudjuk, hogy együtt gyorsabban haladunk és nem mellesleg az éjszakáink is kellemesen telnek. Ha elérkezik az idő, minden gond nélkül fordítunk hátat a másiknak, addig viszont.. kiélvezzük az időt.
***
6 évvel ezelőtt - Eressz el! Nem hallod? Most rögtön engedj el! Hiába rángatom a karom, nem enged, csak szorosabban fogja a csuklóimat és még erősebben présel a földhöz. Szája a nyakamon, fogait érzem a bőrömön és eszméletlenül undoromon tőle, ettől az egész helyzettől. Tisztában voltam azzal, hogy mit vállalok és nem ez az első kellemetlen eset, de ennyire erőszakos és durva még egy kuncsaftom sem volt. - A magadfajták szeretik, ha fáj. Te talán nem tartozol közéjük? De, én is szeretem, ha fáj, de nem ilyen módon. A szájából áradó alkoholszagtól még a gyomrom is felfordul, röhögése közben apró nyálcseppek pettyezik meg arcom. Egyetlen, gyors mozdulattal teszi meg az első lépést, hogy élveteg, hosszú sóhaj törjön elő gusztustalan ajkai közül. Neki nem számít, hogy én mit érzek, ő csak a saját örömét hajszolja, egyre beljebb és beljebb, egyre gyorsabban és gyorsabban, miközben nyögései fokozatosan hangosodnak, hogy pillanatokon belül elérjen a csúcsig és lihegve terüljön el a mellkasomon. Másznék ki alóla, lökném le magamról, hogy szabaduljak tőle, hogy szabaduljak a bűzétől, a lihegésétől, a nyomorától. Pontosan azt a pillanatot használom ki, amikor kicsit megemelkedik, erősen vágom térdemet a lágyéki részébe, fájdalmasan üvölt fel, elereszti a kezeimet, hogy akkora pofont keverjen le nekem, amitől a szám is felreped. Nem érdekel, most csak az a cél lebeg a szemem előtt, hogy szabadulhassak. Öklöm vágom a képébe, amitől megtántorodik, újabbat adok neki és a következő koppanás már egyértelműen jelzi, hogy a földön kötött ki. - Hülye ribanc! Fröcsögi még a bokám után kapkodva, aminek jutalma csupán az, hogy arcát a lábammal is megismertetem. Gyorsan kapom fel a nadrágomat, hogy pár szívverésnyi idő után már az utcán rohanjak, el innen, minél messzebb.
***
15 évvel ezelőtt - Soha nem tartoztál közénk, Katja… Az a személy, kit eddig apámnak hittem, most úgy áll előttem, mint egy idegen. Nem volt teljesen felhőtlen a kapcsolatunk, de legalább volt családom, volt otthonom, volt életem. Ebben a pillanatban pedig.. egész egyszerűen mindent kitéptek a kezemből. Kiskorú vagyok, tudom jól és nem ez az első eset, hogy neki kell értem jönnie a rendőrségre. Már múltkor is azzal fenyegetőzött, hogyha még egyszer ilyen előfordul, ne számítsak többé rá. Naiv voltam, azt hittem, csak meg akar fenyegetni, hogy ez csak a javulásom célja, mert ő szeret, hiszen én vagyok az egyetlen lánya.. Én nem akartam! Csak… csak… én tényleg nem akartam! Szükségünk volt arra az üveg piára, Dimitrij mondta, hogy vigyünk mást is. Apa, én tényleg nem akartam… - Sajnálom, Katja, de úgy tűnik a szavak rád nem hatnak. Összepakoltam a holmidat, elviszlek a vonatállomásra, onnan pedig kezdj magaddal azt, amit szeretnél. Melyik szülő küldi el a gyermekét ilyen módon? Kit érdekel, hogy a táskában lévő pénztárca rosakásig van tömve? Ő az apám… - Apa.. - Nem vagyok az apád! Még ma is érzem pofonjának csípősségét, látom a szemében fellobbanó dühöt, az összeszorított fogakat… Becsuktam hát a számat és elfogadtam, hogy ismét kidobnak. Hogy a családom ismét megválik tőlem, hogy én csak egy kolonc vagyok, aki nem jó semmire. Ég veled, apa, ég veled, anya, ég veled Katja.
***
1 évvel ezelőtt - Nesha? Igazán csábos neved van. - Komolyan a nevemről szeretnénk fecsegni? Pimasz vigyor kúszik ajkaimra, ujjaim egyre lejjebb és lejjebb siklanak, először a mellkasra, majd a hasfalra, ám a póló szegélyénél megállnak, óvatosan csusszannak be az anyag alá, hogy ezúttal inkább felfelé vegyék az irányt. Körmeim enyhén csusszannak az izmos hasfalon, apró mintákat rajzolok a bőrébe, miközben szavaimat az ajkaira lehelem. Ő a fizető vendég, én csak élvezetessé teszem ezt a pár órácskát, az már rajta múlik, hogyan használja ezt ki, ha tényleg a nevemről szeretne beszélni, akkor legyen, beleszólásom nekem nincsen a dologba. Ám úgy tűnik a lényegre tapintottam, ujjai a fenekemre siklanak, morranás szökik torkomból, ahogyan a puha testrészbe markol. - Én is így gondoltam… Újabb pimasz mosoly, egy gyors mozdulattal szabadítom meg a felsőjétől, hogy utána már az öv csatjával kezdjek babrálni. Ő sem teketóriázik sokáig, hamarosan fedetlen bőröm simul az övéhez, már ő sem bírja sokáig, ennek ékes bizonyítékát a combomnak érzem feszülni. Ujjaival túr a tincseimbe, fogaimmal veszem kicsit kezelésbe a nyakát, persze csak óvatosan, feszegetem kicsit a határokat. Mi a jó abban, amit csinálok? Pontosan az, ami az elkövetkezendő körülbelül másfél órában is folyamatosan jelen volt. A gyönyör, az élvezet, a kéj, az érzelemmentesség, nem kötődünk senkihez és semmihez, szabadok vagyunk, azt teszünk, amit csak szeretnénk. Hol együtt, hol felváltva tudattuk a hotelszoba szomszédjaival azt, hogy mennyire is élvezzük azt, amit csinálunk, leszakítottuk a zuhanyfüggönyt, széttéptünk egy párnát és ha jól emlékszem, még egy szék is bánta azt az estét. De mi egyáltalán nem. Undorodsz tőlem, amiért szeretem, amit csinálok? Egy cseppet sem érdekel.
***
4 hónappal ezelőtt - Nos, kedveském, azt hiszem megérkeztünk. Hosszú volt a vonatút, a repülőút még inkább, de végre elértük a célállomást. Las Vegas. Kiskoromban soha nem álmodtam fényűzésről, pompáról, pénzről, ilyen mértékű szórakozásról… Most azonban minden megvan. Nem dúskálok a pénzben, de nem is kell nélkülöznöm, pont jó így. Most pedig.. ezernyi és még annál is több lehetőség tárul elém, innen pedig egy darabig egészen biztosan nem állok tovább. Otthon, édes otthon. Las Vegas. Itt lesz csak az igazi Kánaán, tudom, hogy minden napot élvezni fogok. Anton előre elintézett amúgy is mindent, szép kis házikó is vár rám és ha jól emlékszem, még egy autót is kapok tőle, csak úgy ajándékba, hogy legyen, ami emlékeztet rá. Ó, azért én sem tétlenkedtem ajándékok terén és ha már arról van szó, hogy mindig legyen olyan, ami rám emlékezteti.. Ott van a megannyi emlék. Nem vagyok érzelgős, hogy holmi karkötőket és fényképeket ajándékozgassak, elégedjen meg ennyivel. Ha pedig fakulnak a képek? Majd úgyis eljön, hogy felélénkítsük őket… - Ég veled, Anton. - Ne búcsúzz, drága, még látjuk egymást. Még megjutalmazom egy csábos mosollyal, majd..
Kezdőlap
Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by 
Tárgy: Nesha Klopov