CINCINATTI, OHIO, '84. 10. 10. 30 információs szakember maffia MICHAEL PITT

jellem

◆ pozitív tulajdonságok: Nagyon jó színész, ha az érdeke azt kívánja, bármit be tud adni neked. Okos, nem kiemelkedően, de ehhez elég dörzsölt is, így mindenképpen jól el van a saját intelligenciájával. Egy kissé nárcisztikus, órákon át képes a tükör előtt álldogálni, bár ezt lehet, hogy ezt a képességét csak ő gondolná pozitív tulajdonságnak. Amúgy egész laza, a hozzá közelállókkal szeretetteljes, segítőkész.

◆ negatív tulajdonságok: Harminc év ide, vagy oda, de elég gyerekes alkat, ami mára már sokszor a hátrányára válik. Dacos, forrófejű, néha kissé hirtelen haragú, sokszor előbb cselekszik, minthogy gondolkodna. Fellengzős. Bájgúnár. Könnyen elunja magát, olyankor pedig ösztönszerűen kerül ön-és közveszélyes helyzetekbe, csakhogy tegyen ellene valamit.

◆ egyebek: Nem klasszikus maffia-figura, egyik "csoportosulásnak" sem a tagja, mégis mindegyikkel jó viszonyt ápol. Ő az a figura, akit elég sokan ismernek az alvilágban, aki még több embert ismer, aki csomó mindenkiről tud csomó mindent, ezeket az információkat aztán eladja az arra kíváncsiaknak.
Gyűjti a műanyag dinókat, egy nem túl felkapott, de alapvetően egész nyugis környéken él a belvárostól kijjebb, van egy macskája, ha nem "üzleti" ügyben mozdul ki, szeret biciklivel közlekedni, amennyire tudja, komolyan veszi a környezetvédelmet. Alapvetően heteroszexuálisnak vallja magát, de senki nem lepődne meg, ha egy vadidegen férfi ágyában kelne.

Történet vagy szerepes példa

- Egész nap a tükör előtt akarsz állni?
- Mmm.
- Tíz perce ott kéne lennünk.
- Nagyszerű.
- Lyle, terhes vagyok.
- Ühüm.
- Ah, menj már a picsába.
Kiviharzott a fürdőből. Mély sóhaj közepette sarkon fordultam. Egy ideig értetlenül pislogtam, majd visszanéztem a tükörbe.
- Mondtál valamit? – kiabáltam. Egy különösen fáradt nyögés volt csak a válasz valahonnan a nappali közepéből.

Ami a legjobban zavart, hogy az előszobában levetette velünk az inasa a cipőnket. Vagy két órát készültem, hogy minden, de tényleg minden részlet tökéletes legyen, erre elbukok ott, hogy felemás zoknit vettem fel. A bal lábfejemet próbáltam takarni a jobbal, de úgy húsz perc sem telt el, mire borzasztóan elzsibbadt ettől a póztól mindkét lábam, és még a seggem is. Ebbe a bizsergésbe bele lehet halni? Mert szerintem jó úton vagyok afelé.
- Aztán az a kurva elhagyott. Nem is láttam a fiúnkat, mióta… - Mr. Glass egy pillanatra a sírás határán áll. A vállamra rakja a kezét. És most egy mély levegőt vesz. Az ilyen kitárulkozó barmoktól mindig elkap a hányinger. – Elnézést, hol is tartottam?
- Pennsylvania. – szól Trudie, akit látszólag meghatott a történet. Szinte már kínos kettőjük között ülni. Néha váltok egy megértő pillantást az inassal. Már-már azon mélázok, hogy mi lenne, ha felajánlanám neki, hogy menjünk el inni egyet, amíg ezek csevegnek.
- Ja, ja, ja, ja. Már megvan. Miért is nem ezzel kezdtem? – Na, én is pont ezt kérdezem. – Megmondhatja a főnökének, hogy Nitta halott. Nem kell többé aggódnia.
- Hogy mi? – nem, egyáltalán nem ordítottam. – Ezt meg mégis hogy érti? – jó, nem akartam ordítani.
- Hát úgy, hogy nem él. A halál szót hányféleképpen érthetem még?
- Megölte?
- Pf, ugyan már. Vannak erre embereim. Tudja, egy idő után a hozzá hasonló narkósok bármilyen drogot hajlandóak megvenni, anélkül, hogy…
- Azért kapta a pénzt, hogy…
- A pénztől még senki nem fogta be a száját, fiam. – a keze még mindig a vállamon volt. Most erősen megszorított.
- De időt lehetett volna vele nyerni.
- Mire? Ez a biztos módszer. Sok vizet zavart volna.
- Nem tudhatja.
- Tudott bármi olyat, amit maga még nem? Van bármilyen ismerőse, aki hajlandó lenne kitenni a nagy seggét Philadelphiából vendettát kiáltva? Hm?
- A barátom volt.
- Pech.
- Ja. Az.
Néhány másodperc néma csend, aztán Trudie a következő pillanatban felpattant a helyéről. – Ideje indulnunk. – mondta, majd alig láthatóan a zsibbadt lábamba rúgott. Bizonytalanul mocorogtam, de Mr. Glass még mindig a vállamat fogta.
- Mondja meg Seymour-nak, hogy minden rendben lesz. Hogy mindenről gondoskodom. Pennsylvania miatt már nem kell, aggódjon. Mondja meg neki, hogy betartottam a szavam, ahogy ígértem.
Nem feleltem. Csak néztem előbb rá, aztán Trudie-ra, aztán az inasra, de ő láthatólag el volt foglalva egy léggyel, ami az ablakon mászott.
- Mondja el neki. Hogy így jó lesz mindenkinek.
- Főleg magának, nem?
- Kérem. – nem, nem fogom kibírni, ha ez itt most megint bőgni kezd.
- Rendben. Elmondom.
Kezet fogtunk. Átkaroltam Trudie-t. Aztán úgy öt perc múlva már a parkolóban voltunk.
- Nem kellett volna meghalnia… - kezdte az amúgy tökéletes csend megtörését.
- Pofa be. Értetted? Erről senkinek egy kurva szót sem.
- Nem vagyok hülye, csak… Mindegy. Izé… aggódom.
- Seymour nem tudja meg, hogy magammal hoztalak.
- Nem azért, hanem…
Megálltam. A zsebemből elővettem a kulcsot, aztán a kezébe nyomtam.
- Szállj be a kocsiba. Majd jövök. El kell intéznem egy telefont.
Egy ideig habozott, végül tette, amit mondtam. Előkaptam a mobilom. Tárcsáztam. Kicsöngött. Felvették.
- Ki az?
- Helló, Billie, öreg haverom! Mi van, már nincs is meg a számom?
- Mit akarsz, te kis fasz?
- Tartozol nekem, Billie-m.
- Hajnali háromkor?
- Aaaham. Zachary Glass. A keleti negyedben. Reggelig, ha szabad kérnem.
- Már megint a főnököd, hm?
- Nem, ez most… személyes ügy.
- Reggelig?
- Utána kvittek leszünk.
Csend. Csend. Csend. Egy darabig csak a kibaszott csend a vonal végén.
- Oké, végül is, fair ajánlat. – mondja végül és kinyomja.