sash@a

Vendég

[You must be registered and logged in to see this image.]

sasha&agatha

♡♡♡

Vendég

Kényelmesen húzom fel a harisnyát a lábamon.
Minek sietni? Az egész rendezvényhez semmi kedvem. Egyedül az ingyen pezsgő és a kaviár vonz. Francba, hiszen én most nyaralok! Semmi szükségem még egy unalmas orvosi puccsra. Épp elégben lesz majd részem az elkövetkezendő időkben. De erre annyira hívtak, kifejezetten könyörögtek nekem. Gyanítom, hogy kevés embert tudtak összeboronálni. Nekem is azt kellett volna tennem, mint a többieknek, lemondani az estét. Erre mit tettem? Naná, hogy pont az ellenkezőjét. Viszont nem érdekel most az etikett, kísérő nélkül fogok menni. Feleslegesen nem stresszelem magamat partnerügyben. Amúgy is azt tervezem, hogy előbb le fogok lépni. Megvárom az első beszédet, illedelmesen köszönök mindenkinek, megkóstolom az ingyen kajákat, majd fogok a sátorfámat és elhúzom a csíkot. Aztán fogom magamat és veszek egy forró fürdőt. Majd alszom vagy tíz órát. Ennyi még nekem is jár.
Eligazítom a harisnyát, ráhúzom a koktélruhát. Párszor körbefordulok és minden oldalról megnézem magamat. Hm, majdhogynem tökéletes. Egy kis sminket viszek föl, nem túlzottan kirívót. Spirál, szemceruza. Ennyi bőven elég, amúgy is jobban szeretem a természetességet. Felveszem a cipőmet, így már mindjárt partyképesebb vagyok.
- Cal, elmentem!- ordítom el magamat, miközben kilépek a lakásból.- Majd érkezem!
Fogalmam sincs, mikor érek haza, ezért nem is mondok neki semmit. Lehet, ha olyan kedvem lesz, akkor lemondok a fürdőmről és helyette beülök valami bárba iszogatni. De még az is lehet, hogy egy kaszinóba lyukadok ki. Ki tudja, az biztos, hogy a rendezvényen nem fogok sok időt tölteni. Ma nagyon nincs hozzá hangulatom.
Beülök a kocsiba, és lassan hajtok az egyik szálloda felé. Megállok minden pirosnál. Momentán az sem zavar, hogy félórája elkezdődött az egész kóceráj. Legalább hatásosabb lesz majd a belépőm. Mindenki rám fog majd figyelni. Mi tagadás, imádok a középpontba lenni. Megérkezve nyugodtan szállok ki, és adom oda a kocsikulcsot a boy-nak. Minek az idegeskedés ide? Ráérünk. Nyugalmamnak megfelelően vonulok be a rendezvénynek kijelölt terembe. A leghátsó sorba foglalok helyet, ott kedvemre unatkozhatok. Keresztbe teszem lábaimat, és próbálok oda figyelni a köszöntőt mondó pacákra, aki teljes beleéléssel magyaráz. De a pilláim egyre elnehezülnek. Végül az állam a kezemre teszem, és úgy hallgatom tovább a beszédet.

Vendég

Sasha & Agatha

Zavartan mosolygok a mellettem ülő fehér szakállas férfira. Ó francba, azt hiszem ez is Alex műve…. kihasználom azt a pár perc magányt magammal, míg kedves Mr. hogy is hívják Scott a sofőrjével beszélget. Az idősebb úriemberről leginkább a Mikulás jut eszembe, és ha arra gondolok, hogy hozzám érjen…. jobb esetben elkap a hányinger, rosszabb esetben viszont a vágy, hogy egy jól irányzott, kemény rúgással tökön is rúgjam, így elmenjen a kedve tőlem egész éjszakára. Orvos, azt hiszem szívsebész, és a kedves felesége nem tudott el jönni vele, így maradt ez a variáció, és mivel fizetett gondolom ki is akarja élvezni a helyzetet. Már csak azzal is bibi van, hogy ez egy kedves fajta öreg bácsi, aki úgy bánik velem, mint egy hercegnővel…. de akkor is. Tudom, hogy Alex miért cseszett így ki velem, és az ok nem más mint, hogy viselem a Jaimetől kapott karperecet, de nem érdekel, elegem van a basáskodó viselkedéséből, abból, hogy úgy csinál, mintha a férjem lenne… vagy az apám vagy valami erkölcsös akármi. Holott szerintem az egyetlen ok amit felróhat nekem, ez a hülye ékszer, de nem fogom hagyni, hogy úgy csináljon mintha ő lenne az atya úr isten az életemben….. mert nagyon nem az.
Hirtelen azt veszem észre, hogy megállunk, fantasztikus, mégis mi a fenét fogok én ott csinálni amikor egy árva kukkot sem fogok érteni belőle. Na mindegy, ha már megfizették a szolgálataim akkor mosolygok, kedves leszek, reménykedem benne, hogy iszik majd, hamar kidől a sok a piától és tádám talán annyira kidől, hogy hozzám sem fog érni egy ujjal sem.. én magam ebben reménykedem.
Kiszállok a kocsiból, végig simítok a vörös ruhámon, ami pont a comb középig ér, mély dekoltázzsal, és vékony spagetti pánttal rendelkezik, hozzá illő fekete kardigán van rajtam, barna tincseim hullámokban omlanak a vállamra és a hátamra.
Miután belépünk az épületbe, hallatszik már, hogy javában folyik a ceremónia vagy mi ez. Csak hátul volt már hely, a kardigánom gyorsan leadom majd követem Mr Scott-ot, de a székeknél előre enged, és először fel sem tűnik, hogy ki mellé ülök le, de a szőke fürtjei igen csak ismerősek…. no meg az a parfüm. Elkerekedett szemekkel pillantok rá, majd zavartan szegezem előre a tekintetem, a lábam keresztbe teszem és csak remélem, hogy nem tervez valami ostobaságot.

Vendég

Mégis mi a fenét fogok én itt művelni? Sehol semmi szórakozás. Egyre biztosabb vagyok abban, hogy a kaját fogom csak megvárni. Azután pedig dobbantok innen. Mégis miért maradnék? Sehol egy jó pasi vagy egy jó nő. Ezt a rendezvényt elrontották. Jobban is odafigyelhettek volna arra, kit hívnak meg. Hát most meg lett a következménye. Az egyik meghívott - én - elégedetlen. Nincs kit stírölnöm. Hol marad manapság a szórakozás, kérdem én. Most ezek szerint végig kell hallgatnom a beszédeket, az unalmas, hosszú beszédeket. Amikhez semmi kedvem sincs, annyira értelmetlenek. Szerintem még maguk az elődadók is belealszanak saját szövegükbe. Ráadásul annyira olcsó beszédeket mondanak, tele vannak közhelyekkel. Ezekre pedig momentán egyáltalán nem vagyok vevő.
Unalmamban az előttem ülő vén fószer kopaszodó fejét kezdem el vizslatni. Elhatározom, megszámolom, hány hajszála van. Nem épp a legjobb szórakozás, de hát nincs jobb dolgom. Már ha egyszer voltam olyan hülye és eljöttem ide. Csak azért is kivárom az ételeket, nem fogok már haza menni. Amúgy is fogalmam sincs, van- e otthon valami ehető. Bár szerintem Caleb minden ehető kaját felzabált a hűtőszekrényből. Komolyan, a pasik hogyan lehetnek ennyire kajásak? Ezt én fel nem foghatom.
Megváltozik a levegő. Huzatot érzek. Nincs kedvem felnézni, inkább számolom tovább a papa nem létező hajszálait. Szegény felvarrott arcú mamának, aki mellette ül, mit kell elviselnie. A férje elalszik, kopaszodik és valószínűleg horkol is. Remélem, ezt a tudományát most nem fogja bemutatni. Nem vagyok kíváncsi az alvó szörcsögő tatára. Amikor felesége vállára hanyatlik a papa feje, felnézek, hogy szemügyre vegyem az érkezőket.
- Oh- nyílik tágra egy pillanatra a szemem, majd lassú mosoly terül szét az arcomon.
Helló helló drága Francesca!
Vicces látni a zavarát. Előbbre hajolok egy kicsit, hogy lássam kivel érkezett az előbb. Ah, szintén valami ősküvölet. Akkor biztosan, nem érzi jól magát. No de ezen rögtön segíteni fogunk. És még percekkel ezelőtt én átkoztam a hosszú egymást követő beszédeket. Én marha!
Alig észrevehetően közelebb húzódok hozzá, és a hozzá közelebb eső kezemmel lusta köröket kezdek el leírni csupasz lábán. Közben szigorúan véve nem nézek rá, hanem előre nézek, úgy téve, mintha annyira lekötne az előadás.

Vendég

Sasha & Agatha

Mióta Agatha Warnerrel sikerült találkoznom, merőben megváltoztatja a hozzáállásom a nők és a férfiak között, vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy teljesen biztos voltam abban, hogy hetero génekkel rendelkezem. Aztán megismerkedtem vele, először csak, mint kliensre tekintettem, igaz, egy olyan kliensre ahol akiben valahol legbelül valami már pedig nem stimmel, de attól függetlenül még kliensként gondoltam rá. Aztán ahogy egyre többet kért engem, ezek alkalmakkor általában beszélgetünk, elég sokat beszélgetünk, sok mindenről, Alexanderről, a húgomról, arról, hogy hiányzik Olaszország, hiányoznak az ottani emberek, az ételek, a levegő, az időjárás, a Colloseum, Róma, az olasz emberek temperamentuma. Aztán valahogy barátokká váltunk, bár ez nem olyan tipikus lánybarátság…. sőt vele semmi sem tipikus, vagy ugyan olyan, mint amilyennek kéne lennie. Ha megpillantom bizseregni kezdek, arra vágyom, hogy rámásszak, hogy azt tegyen velem és ott és amit akar, nem is érdekel, hogy ki lát. Tetszik, hogy olyan vad és erőszakos, mint az olaszok, lehet a vérében van egy kis olasz vér, tetszik, hogy ő valóra váltja azokat a perverz vágyakat, amikre én gondolni sem merek de élvezem, ha a közelében vagyok elmegy az eszem. Akkor arra vágyom a testem az övének nyomjam, hogy keményen markoljak bele szőke tincseibe, miközben erőszakosan csókol meg, igen, ha a közelébe kerülők, meghibbanok teljesen.
Ahogy leülök mellé, csak gyorsan, futva nézek rá, majd el is kapom róla a pillantásom, mellettem, Mr. Scott azonnal előre szegezi pillantását, hogy az előadásra tudjon koncentrálni, neki nagyon fontos ez az este, nem hiába hívott el engem, hiszen a felesége lebetegedett vagy mi történt szegény asszonnyal, és egyedül ide állítani gondolom ciki lett volna. Azért rendelt prostit inkább magának, hogy ha esetleg az este után másra kerülne a sor. Nos én mindenre hajlandó leszek, hogy ne kerüljön semmi olyanra sor, igaz kedves bácsi, orvos létére is, de nem, ha rá nézek a Mikulás bácsi jut róla eszembe és elkap a hányinger. Szóval a terv az, hogy leitatni és elaltatni, na igen, remélem össze is jön.
Gondolataimból Agatha érintése ránt vissza, ahogy megérzem a combomon, azonnal akaratlanul is csillogó szemekkel pillantok rá, látom, hogy közelebb húzódott, amit a kliensem még mindig nem vett észre, barna tincseim, lazán, hullámosan omlanak a hátamra és a vállamra, másik oldalon el van tűzve egy vörös rózsával. Úgy teszek, mintha csak a magassarkúm pántját igazítanám, közben Agatha füléhez hajolok úgy suttogok, hogy ajkaimmal direkt érintsem.
-Te mit a fenét keresel itt? És mit művelsz?- hajolnék vissza a helyemre.

Vendég

Milyen régen is találkoztunk már. Régen volt az, hogy csak úgy leültünk dumálni vagy valami hasonló. Pedig mi annyira jóban vagyunk, úgy igazán. Olyan csajosan. Meg aztán tudunk mi szórakozni, ha egyszer igazán beindulunk. És most itt gondoljon mindenki arra, amire akar.
Tudom, hogy észrevett. Egyből megváltozik az egész jelenléte. Nocsak, mintha valaki feszült lenne. Elégedett mosoly kúszik az arcomra. Szexuális feszültség, üvölt róla. Ezt igazolják a csillogó szemei. Ó, kedves barátosném! Milyen jól is fogunk ma szórakozni. Mert hogy szórakozni fogunk. Nem igazán érdekel az, hogy kivel érkezett. De azért kellemetlen helyzetbe sem akarom ezt a bácsikát hozni. Biztos, fel van készülve egy hatalmas szexmaratonra Franieval. Mekkora lesz a meglepettsége, ha én elrablom előle. Hm, lehet hogy kicsalogatom a wc-be és ott esünk egymásnak, aztán mehet vissza a mikulás bácsikájához. Nem túlságosan zavarna. Ne felejtsem el megkérdezni tőle, mi vonzza ebben az öregedő ipsében. Őszintén érdekel a válasza. Hohó, de addig is elszórakozunk egy kicsit!
El kell ismerni, hogy ő is eléggé provokáló típus. Mintha nem venném észre, hogy direkt nyomja azt a nagy száját a fülemnek. De ha sugdolózni akar, akkor azt kapja. Ne mondja nekem senki, hogy gonosz és önző vagyok, aki nem teljesíti más akaratát.
- A rendezvényre jöttem, mi másra?- nézek a legártatlanabbul.
Igen, igen. Erre a buta rendezvényre jöttem, előadásokat hallgatni. De most már úgy tűnik, igencsak megérte.
- Természetesen hallgatom az előadást és a beszédet- bólintok egy aprót és tovább suttogok.
Mivel tudom, hogy élvezi- miért is ne élvezné?- nem hagyom abba a combjain való körözgetést. Azonban ez csak egy darabig elég nekem. Muszáj lesz valamit tennünk, még szerencse, hogy az utolsó sorban vagyunk. Legalább nem leszünk annyira feltűnők. Bár ahogyan magunkat ismerem, ez úgysem fog összejönni. Nem mintha bánnám.
- Most én jövök- mormolom.- Te mit csinálsz itt? És ne is tagadd, hogy kívánsz- kacsintok rá szemtelenül.
Úgyis megadja magát majd nekem, mindig megadja.

Vendég

Agatha. Ő egyet jelent, a bűnnel, a kéjjel, az élvezettel, a vággyal, a fájdalommal, az erőszakkal, és mindezt egyszerre. Mindig tudja, hogy mire gondolok vagy vágyok éppen, még ha én nem is , tudja, hogyan érjen hozzám, és mikor, tudja, hogy éppen mi az, amit kívánok. Sosem gondoltam volna, hogy egy nő ilyen hatással lehet rám, de teljesen megbolondulok a közelében, elfejtem hol vagyok, vagy kivel és nem akarok mást, csak azt hogy a közelemben legyen, hogy nekem essen, hogy legyen velem kemény, durva, erőszakos. A mi barátságunk nem mondható éppen hétköznapinak, hiszen azon túl, hogy ha van valami bajom egyből ugrik nekem, a vállain kisírhatom a bajomat, Alexanderről, a húgomról, mindenről, megért, tudja, hogy mikor kell elvinnie leitatni, ha arról van szó, tudja, hogy mikor kell csak beszélgetni. Egy szóval ő egy igen jó barátnő, akinek képtelen vagyok egyszerűen nemet inteni.
A mellettem ülő bácsi, akivel érkeztem, és aki fizetett értem, nos ő semmit sem vesz észre az egészből, továbbra is rezzenéstelen arccal, alig pislogva bámul rendíthetetlenül előre. Én nem is tudom miről folyik a beszéd, egy szót nem hallottam mióta észrevettem Agathat, még ha nem is pillantok rá, egész testem imádkozik, könyörög, hogy hozzám érjen, hogy tegyen magáévá, úgy ahogy szokta.
Látom rajta, hogy rögtön leesik neki, hogy direkt kezdtem el húzni az agyát, ez ilyen játék, szeretek a tűzzel játszani, izgalmas, és ha egyszer izgalmas akkor az élvezetes is, nem de? Veszek egy újabb levegőt, hogy valamelyest sikerüljön lenyugodnom, de a combomat simogató keze nem nagyon van segítségemre. Éppen ellenkezőleg, annyira feltüzel, hogy itt helyben képes lennék neki esni, de mivel elég nagy önuralommal rendelkezem, plusz ugye én elvileg itt dolgozom.
-Ó értem… szóval a rendezvényre jöttél…- jegyzem meg csak inkább magamnak, mint neki,- és miről van szó? Izgalmas téma?- fúrom tekintetem az övébe, ahogy megpróbálok nem pihegni, mint egy rossz kurva. Végül teljesen külön álló kérdést tesz fel, az egyik felem azt kívánja, hogy kezei ne csak a combomat simogassák, hanem máshol… egészen máshol, de én megacélozom magam.
-Dolgozom,- intek a fejjel alig észrevehetően a mellettem ücsörgő férfi felé, majd kíváncsian vonom fel a szemöldököm.- Tudod, azt hiszel amit akarsz, én itt dolgozom most,- felelem neki ahogy előre szegezem pillantásom, kezem az övére helyezem, megpróbálom elvenni, hátha akkor csökken a bizsergés ami egyre jobban feszíti a lábam közét.

Vendég

Rossz lennék én prostinak. Egyszerűen nem tudnék mindenkivel összefeküdni. Ahhoz túlságosan is gondosan válogatom ki a partnereimet. Mondhatni meglehetősen finnyás vagyok. Ezért sem értem őket, és ezért akarok nekik minél több gondoskodást adni, jelentsen ez bármit. No természetesen, nem mindig az van, ami t ők akarnak. Elvégre az én szükségleteimet elégítik ki. Viszont figyelek, hogy ők is annyit kapjanak vissza, amennyit adnak. Talán épp ezért tudok kialakítani egy különleges kapocsot a lányokkal. Na meg, a fene nagy manipuláló képességemmel, nem szokás nekem nemet mondani.
Épp olyan jól tudja ezt Frannie. Nem sokban különbözünk egymástól, már ami a hevességünket illeti. Olyan jól ismerem már, mint a tulajdon tenyeremet. Mondjuk ki, kívül- belül ismerem, és szinte mindent megosztunk egymással. Bármikor számíthatunk egymásra, bármilyen helyzetben. Nos nekem jelenpillanatban egy elég határozott elképzelésem van...
- Igen, pontosan. Nincs is fontosabb, mint egy rendezvény- helyeslek, és továbbra sem hagyom abba az ujjaim körözgetését csupasz combjain.- Miről van szó? Egy roppant fontos felvetésről, de ez most nyilvánvalóan a háttérbe szorul. Izgalmas- bólintok egy aprót és nem engedem el a tekintetét.
Éreztetni akarom vele, hogyan értem a mondanivalómat. Valóban van itt valami izgalmas, de az korántsem az előadás. Most már nem, nem mintha eddig érdekelt volna ez a program.
Sajnálkozó pillantással nézek a vén fószerre. Én a helyében már rég kiszúrtam volna, hogy nem rágerjedtek, hanem egy nagyon vonzó szőke hölgyeményre. Khm, pontosan, Agatha Warnerre.
Elvigyorodom Frannie kitartásán. Most nagyon figyel, nem akar nekem engedni. Viszont ismerem, pár perc és már el fogja felejteni, miért is akart nekem ellenállni. Ó, de imádom én csábítgatni őt a rosszba!
- Tudom, hogy dolgozol- csipkedem meg a bőrét, és nem törődöm a kezével. Igazából úgy sem akarja, hogy elvegyem.- Tisztában vagyok vele.
Közelebb csusszanok, szinte már egy papír lapot nem lehetne közénk illeszteni.
- Netalán szeretnéd, hogy máshova tegyem a kezemet?- kérdezem szemtelenül, és a felé eső kezemmel átkarolom a derekát, majd a másik kezemet teszem a combjára, ami már vészesen közelít az elrejtett zugához.
Hehe, ami nem sokára nem is lesz annyira rejtett.

Vendég

Sosem gondoltam volna, hogy valaha ilyen hatással lesz rám egy nő... vagy csak akkor van ilyen hatással rám egy nő, ha Agathának hívják...? Nem tudom, és igazából nem is akarnék jobban bele merülni ebbe, úgy sem tudnám kigobozni a barátságunkat. Főleg, hogy teljesen képtelenség lenne az egész.... Azt hiszem mondhatom a barátomnak, sőt, ami barátságunk egészen.... különlegesnek mondható. Nem csak akkor rohanok hozzá, ha kiborulok, és ha éppen ki szeretném sírni magam a vállán, ő jó barát hívén segít nekem. Csak éppen nem úgy, mint egy barátnő, hanem valami egészen különleges módon. Tudja, hogy mi kell nekem abban a pillanatban, még ha én nem is tudok róla, és a poén, hogy tesz is róla, hogy tudomást szerezek róla. Ha akarok ha nem... És ha éppen nem akarok, igazából az sem érdekli, mert tudja, hogy belülről igazából azt akarom. És élvezem.... hihetetlen mi?
Viszont most pont nem a megfelelő alkalomkor akarja bebizonyítani nekem, milyen hatással van rám. Főleg, hogy éppen jelen pillanatban dolgozom, ami annyit jelent, hogy a kedves... és idős bácsival kell foglalkoznom helyette.
Próbálok nem tudomást venni ujjai érintéséről a bőrömön, helyette inkább próbálom előre szegezni a tekintetem.... nulla sikerrel, folyton akaratlanul is rá pillantok.
-Izgalmas?- vonom fel a szemöldököm kíváncsian, van egy halvány sejtésem, hogy egyáltalán nem a rendezvényről van szó. Sokkal inkább arról, hogy engem mennyire tud zavarba hozni mások előtt, és már tagadni vagygy leplezni se bírom. Kell a friss levegő.... kell egy perc, hogy lenyugodjak, ki kell mennem a mosdóba... azt hiszem...
Mikor közelebb csúszik, én nem tudok arrébb menekülni, mert akkor a vén fószerre esnék... ami elég hülyén venné ki magát. Na meg titokban természetesen élvezem ahogy meztelen bőre az enyémnek simul. Ahogy egyre feljebb csúszik keze a combomon, halkan felnyögök. Oké. Most kell az a levegő. Messze... A-től...
-Nem,- hazudom a képébe, de tudom, hogy nem hiszi el, én magam sem hiszem el.
-Ki kell mennem a mosdóba,- szólalok meg hangosan, egy halvány mosoly kíséretében a csávónak. Majd elsietek, becsapom a mosdó ajtaját, a tükörbe pillantok, látom ahogy izgatótan csillog kék íriszem... Megnyitom a csapot és csuklóm a hideg víz alá helyezem, hogy lecsillapodjak. Van egy érzésem, hogy nem sokáig lehetek egyedül....

Vendég

Felszabadító érzés tökéletesen ismerni a másik. Nekem aztán tehetségem van hozzá, ezt már nyugodtan kijelenthetem. Hah, és nem is vagyok nagyképű. Tudtom azt, hogy szép vagyok és kívánatos. Tudom, hogy az érintésemet mindenki szereti és tudom, hogy senki sem tud nekem ellenállni. De legalább mindig elérem a kitűzött céljaimat, és a mostanit is elfogom. Ami nem más, hogy szépen megdönthessem a mellettem ülő lányt. Ebben pedig senki sem tud meggátolni.
-Izgalmas- bólintok meggyőzően. Mi az, hogy izgalmas? Lenyűgöző, az már biztos.
Nem érdekel, hogy zavarja-e őt a közeledésem. Mert tudom, hogy nem zavarja, sőt élvezi. Most talán még egy kicsit feszélyezve van, mint mindig ha valami nyilvános helyen esek neki. Hah, mintha ez olyan sokszor fordult volna elő. Előttem nem kell titkolni, mennyire vágyik rám meg huncut kis ujjaimra. Pontosan tudom, mit akar, mire vágyik. Érzem, ahogyan mindent erejét visszafogja, és combjai megfeszülnek. Féloldalas mosoly csúszik az arcomra nyögésére.
Kissé csalódottan nézek utána, mikor elmegy a mosdóba. Azt hittem tovább bírja majd, és tovább ingerelhetem. Erre fogja magát és elmenekül, nem is hagyva nekem más választást. Természetesen követni fogom, de még bíztam abban, hogy húzhatom egy kicsit az agyát no meg az ölét. Nem, ha utána megyek, csak azért sem fogom egyből letámadni, mint arra számítani lehet. Kínozni fogom, mert megérdemli, elrontotta a szórakozásomat.
Felállok én is a helyemről, mire az öreg bácsika kérdőn néz rám. Ekkor támad egy ötletem, hadd legyen már neki is egy jó napja. Miközben feléje araszolok csöndben, hogy kijussak, angyalian rebegtetem rá a pilláimat. Mikor mellette megyek el, egy pillanatra lehajolok és megmarkolom szerszámát. Hallom, ahogyan a meglepettségtől felnyög, de nem érdekel, nekem most máshová kell mennem.
Könnyedén megtalálom a mosdót, nyugodtan nyitom ki az ajtaját. Nem látok senki mást Frannie-n kívül az apró helységben. A tükörbe nézve lassan, gonoszan elmosolyodom. Kezdődjön a játék!
- Tudod, nem illik ám csak úgy elrohanni- jegyzem meg halkan, és mögé sétálok.
Formás seggére csúsztatom kezemet és erősen rámarkolok. Haját simogatva nézek a tükrön keresztül a szemébe. Tudom, hogy nem fogja elkapni a pillantását, és akkor megláthatom íriszében a vágy elmásíthatatlan jelét.
- Még azt hihetném, hogy el akarsz menekülni előlem- súgom fülébe kuncogva.

Vendég

Mély levegő, mély levegő.... próbálja emlékeztetni magát Frannie, hogy tulajdonképpen hol is van és hogy éppen mit csinál itt. Dolgozik, és tudja nagyon jól, hogy ha elszúrja ezt a melót akkor Alex nagyon zabos lesz rá, na nem mintha félne tőle vagy valami.... mert ez egyáltalán nem igaz. Egyszerűen csak nem akarja, hogy ilyen hírek menjenek róla, sőt egyáltalán nem is akar semmilyen rosszmájú vagy kedvező pletykát hallani róla, mivel még amiről nem hallani kedves, kis nagybátyja azt is képes kideríteni.... Talán a legmegfelelőbb dolog a világon az az lenne, ha fogná a kicsi cuccait, húgával karöltve... mondjuk egészen az Antarktiszig menekülne.... vagy mondjuk ki venne egy ablaktalan helyiséget köbö örökre. De a választások között még az is szerepel, hogy önként vonul be egy diliházba, hmm... nem is lenne nehéz eljátszania a hibbantat hiszen elég közel érzi magához az őrület határát. De ha arról lenne szó, akár simán börtönbe is juttatná Alessandro. Amilyen beteges és perverz, szadista állat, kinézi belőle, hogy csak azért képes megvádolni őt valami piti akármivel, hogy végül egy magánzárkában kössön ki, ahol csak ő látogatja. És addig csavargatná a dolgokat, amíg ő lenne az elítélt, nagybátyja meg az ártatlan... tudja, hogy képes lenne rá. Talán az is meggondolandó dolognak kéne lennie, hogy Frannie egyáltalán figyelembe vegye az ügyvéd lehetőségét, mert a végén ő fogja húzni a rövidebbet..... mindenképpen. Vagy megkapja a nagybátyja mait akar, vagy a végén tényleg börtönben köt ki. Köztes megoldás erre a helyzetre egyáltalán nem létezik. De ha igen is, ő aztán nem tudja, és lassan kezd kiborulni az egésztől, hogy nem tudja kitől kéne segítséget kérnie meg egyszerűen nem létezik a Föld kerekségen olyan ember aki szembe tudna szállni Alessandro Di Salvatorevel.... vagyis szembe szállni egy dolog, megnyerni azt a bizonyos csatát, sőt mi több a háborút.... egy egészen más kérdés boncolgatása.
Tudta, hogy barátnője utána fog jönni, csak azt nem gondolta, hogy ilyen gyorsan.... ahogy nyílik az ajtó már tudja, hogy Agatha lép be rajta.
-Friss levegőre volt szükségem ,- feleli ahogy a tükörben minden egyes mozdulatát követi a szőke hajú lánynak. Akaratlanul is halk nyögés hagyja el vörös rúzsos, húsos ajkait amint Agatha megmarkolja a fenekét, ibolya színű íriszeiben tűz szikrázik, mely a szőke démontól parázslik.
-Ugyan.... miért is tenném....?- suttogja, elefántcsont színű ujjai még jobban elfehérednek ahogy görcsösen markolják a mosdókagyló aranyló szélét. Jobb, mintha a nő szőke fürtjeit markolnák.....

Vendég

- Friss levegőre, mi?- nevetek fel gúnyosan.
Öröm hallgatni halk nyögését.
- Én is ezt kérdezem- suttogok a fülébe.- És nem értem, hisz ez neked sincs ellenedre, nem de?
Gonosz lennék, hogy így ingerlem? Mintha érdekelne...
Lassan az elfehérledő ujjaira csúsztatom jéghideg kezemet. Tetszik, ahogyan görcsösen markolja a mosdókagylót. Mintha azzal védekezne, nehogy nekem essen.
- Tudod, most senki sincs itt, csak mi- harapok bele lágyan a fülcimpákába.- Senki sem fogja észre venni, amit csinálni fogunk... Bár ha esetleg nézőket szeretnél, én nem vagyok semmi jónak az elrontója. Úgy még izgalmasabb is lenne- mondom évődve.
Nem tudom, mit reagál erre. Néha Frannie annyira kiszámíthatatlan. Néha magabiztos, egy született csábító, de vannak helyzetek, amikor szemérmes kislánnyá válik, mint most. Nem is értem, miért tiltakozik. Mintha elhinné, hogy van esélye ellenállni nekem. Hehe, szerencséjére és szerencsémre nem tud.
- Bármire vevő vagyok- nyalom meg lassan először a bal majd a jobb füle tövét, annyira jó íze van.- Tényleg bármire- hangsúlyozom ki.- Csak szólnod kell!
Két kezemet a vállára helyezem, és lassan gyúrni kezdem azokat. Ettől reményeim szerint ellazul és könnyebben be adja majd a derekát. Módszeresen keresem a feszült csomókat, ha megtalálom, finoman kimasszírozom.
- Szóval...- nyomom masszírozás közben a fenekéhez az ölemet.- még mindig ellent mondasz nekem?
Körmömet izgatóan a bőrébe vájom, és végig húzom a gerince vonalán. Le, fel. Le és fel. Ritmikusan dolgozom miközben szenvedélyesen duruzsolok a fülébe. Le akarom dönteni az utolsó védőfalait, hogy ne álljon semmi sem az utamba.
- Mondtam már, hogy milyen beindító az illatod?- kuncogok selymesen a fülébe.
Várom a megtörés pillanatát. Mikor vállai ellazulnak, előre esnek, gerince megfeszül és teljesen benedvesedik ott lent. Mikor már nem bírja tovább és muszáj neki megfordulnia, hogy szemtől szembe lássuk egymást. Mikor zihálva veszi a levegőt, és belenézve a szemeibe, látom, hogy vége minden ellenállásnak. Akkor még jobban felcsillan majd a szemem, hogy zöld utat kapok.
Egy jó kis szex a vécébe, vagy ki tudja hol. Hmm, igen! A fantáziám határozottan dübörög. A bejárattól jobbra láttam bejövetkor egy üvegházat, és valahol van egy lejárat a mélygarázshoz is. De annyi helyszín van egy ilyen helyen! Frannie még a kedvére is válogathat, bőség zavara. Mondjuk kezdhetnénk itt... aztán átlibbenhetnénk máshova is. Vagy akár vissza az előadásra. Mint egy kanos kis tini! Magamon magamban jót nevetek. Szeretem a szexet, ez még nem bűn.

Vendég

Az érzés kettős értelmű lehet, hogy valaki ismeri minden négyzetcentimétered, nem úgy értem.... mint aki tudja, hogy hol van az anyajegyed, sokkal inkább úgy, hogy le tudja olvasni az arcodról... ha éppen mérges vagy, vagy vágyódsz valami után. Tudja, ha végig simít az alkarodon, libabőr fut végig a gerinced mentén, vagy pedig képes vagy bármire azért az érzésért.... habár tudod, hogy nem lenne szabad. Ilyen esetben nem létezik as szabad akarat, mert a szabad akarat elúszik jó messze a tengeren, és kiköt valami lakatlan szigeten ahol jól érzi magát kókuszdió melltartóban, fűszoknyában, a hintaágyban kókusztejet kortyolgatva.... általában Frannie így érzi magát barátnője társaságában.
Frannie azt hiszi, hogy legalább annyi szusszanásnyi ideje marad, amíg rendbe tudja tenni a dolgokat maga körül, legalább pár perc erejéig, amíg legalább tisztán, vagy legalábbis összefüggően tudd majd gondolkodni. Igen ám, de az nehezebben ment, mint ahogyan ő eltervezte.... először is le kellene nyugodnia. Csak bámulja a saját tükörképét, a tükörben az ő arca köszönt vissza rá.... elefántcsont színű bőre, mely az izgalomtól rózsaszínes pír költözik az arcára, ibolyaszínű íriszei, melyek ugyan olyan izgatottan csillognak, mint amikor Alex társaságában szoktak, húsos, vörös ajkai, melyekkel próbál friss levegőt juttatni a tüdejébe, hogy legalább a feje tisztuljon pár percre. Teljesen tisztában volt vele, hogy valóban csak pár perce van, ugyan is Agatha utána fog jönni, ez nem is volt kérdés. Csak arra nem gondolt, hogy tulajdonképpen ilyen hamar jön. Tudta, hogy játszani akar majd, mindig azt teszi, és mindig Fran veszti a csatákat, most is az a célja, hogy lássa szilánkokra törni a lány büszkeségét, elhivatottságát.... és látni is fogja.
Amikor nyílik a mosdó ajtaja, a lány tudja, hogy ki fog belépni rajta.... ha lottózna már biztos, hogy megnyerte volna a fődíjat, hacsak egyszer annyi találata lenne, ahányszor az ilyen dolgokban igaza volt.... akkor gazdagabb lenne, mint a nagybátyja, kár, hogy az élet nem ennyire egyszerű.
Tekintetük találkozik a tükörben, míg Agatha arcáról le sem lehetne törölni a gonoszságot és az elégtételt, addig Francesca arcán idegesség fut végig, ott kint legalább kordában tudta tartani a vágyait, hiszen.... csak nem engedi, hogy neki essen több, mint ötven ember előtt, azért neki is van önbecsülése, hiába csinálja azt amit...
-Nem csak úgy elrohantam... friss levegőre.... volt szükségem,- kezd bele a fölösleges magyarázkodásba, csak hogy nem tudja befejezni mivel megérzi barátnője kezét a fenekén, félig szét nyílt ajkai közül halk nyögés szalad ki, ahogy megérzi.
-Igen.... friss levegőre, tudod.... bent nagyon fülledt volt a levegő,- remegés fut végig, ahogy Agatha keze érintkezik az ő hideg ujjaival, azonnal felforrósítja a bőrét. Úgy mondja, mintha nem lenne tisztában a lány azzal, nagyon is tisztában van, éppen ezért fél ennyire, hogy kettesben legyenek, mert társaságban még tudta tartani magát, de most a színfalak mögött.... nehéz.
Az ajkába harap, hogy vissza nyomjon egy újabb feltörekvő nyögést, lehunyja szemeit, egy másodpercig át adja magát az érzésnek amit kivált belőle, jelen pillanatban az sem zavarná, ha közönségük lenne. Utálja Agathát amiért képes ilyen dolgokat kihozni belőle, nem is tudta, hogy vannak ilyen vágyai, miért nem tud ő maga róla, szőke barátnője pedig igen?
-Épp ez a baj, hogy.... kettesben vagyunk, ez így nem jó....- ellenkezik halkan, de olyan gyenge próbálkozás, hogy még ő maga is kiröhögné saját magát. Csodálkozna, ha A nem tenne így...
Ó... igen, Fran teljesen tisztában van azzal, hogy barátnőre tényleg mindenre hajlandó lenne, csak szólnia kellene, bár nem tudja, hogy miért is kellene szólnia.... ha akar egyáltalán, nem akarja kiereszteni a palackból a dzsinnt, mert fél, hogy sosem fogja tudni vissza zárni. Az is megeshet, hogy már megtörtént...
Nem bír ellenállni, ahogy elkezdi masszírozni teljesen átadja magát az érzésnek, nyugodtan lélegzik, halkan piheg, mikor megérzi a fenekénél Agathat, akaratlanul is elkezd bizseregni.
-Nem... igen.... talán.... nem tudom,- feleli halkan, így nem tudd összefüggően beszélni, olyan, mintha a szavak nem akarnának össze állni mondatokká, mintha az agya nem akarna azzal foglalkozni, hogy beszéljen, sokkal inkább ki akar kapcsolni, hogy végre teljesen átadja magát az érzésnek.
Mikor bőrén megérzi a szőke lány körmeit, az az utolsó pont, libabőr költözik a testébe, izgatottság fut végig a testén, erősen meg kell kapaszkodnia, hogy ne forduljon meg azon nyomban.
Szavai megtörik a gátat, lassan hátat fordít saját tükörképének.... jobb is ha nem látja áruló arcát, fenekét a kagyló élének nyomja, ujjai lassan túrnak bele a méz szőke tincsekbe, mintha bennük válaszra lelne, pedig tudja talán sosem kap rájuk választ, kár is foglalkozni velük.
-Miért csinálod ezt....?- suttogja halkan, ahogy másik ujjával óvatosan elkezd közelíteni Agatha ajkaihoz.

Vendég

Nem is kell sokat várnom, Frannie könnyűszerrel beadja a derekát. Megfordul, és máris szemtől szemben állunk egymással.
Rákacsintok, mikor ujjai belevesznek a tincseimbe. Hm, mit ne mondjak, egészen izgató.
- Mit?- nevetek és a felém közelítő ujjat lassan körbenyalom a nyelvemmel, majd finoman bekapom.
Először lassan szopni kezdem az ujját, majd egyszer-egyszer beleharapok. Közben nem felejtek a szemébe nézni. Kezemmel feltérképezem a tesét, végigsimítok a két, csodás mellén. Majd áttérek a hasára, végül a combjait simogatom lassan, majd egy kicsit gyorsabban.
- Kellett neked ide jönnöd ma- mondom neki, és ha lehetséges, még közelebb csúszok felé.
Apró puszit nyomok a szájára, miközben kezeim alulról támadásba indulnak. Megkarmolom combjai belső részét, utána pedig körkörös mozdulatokkal elindulok felfelé.
- Maradjon ez a hely?- harapok bele a nyakába.- Vagy egy másikat akarsz esetleg választani?
Elcsócsálgatom még a nyakát. Hol keményebben harapok a nyakába, de akkor utána rögtön meg is puszilom az érintett területet, hol pedig gyengéden ejtek rajta nyomot. A rakoncántlan ujjacskáim betalálnak a ruhája alá, és úgy kezdem izgatni.
Ha akar leállíthat, bár nem hinném, hogy ezek után ellenkezne. Hisz a megfordulását lehet már a beleegyezésének is venni. Én pedig nem természetesen annak veszem.
- Nincs, már több ellenállás, ugye?- nézek rábíztatóan.
Majd hirtelen nyitódik az női mosdó ajtaja, és én berántom magam után az egyik fülkébe Frannie-t, mármint ha hagyja magát. De szerintem annyira meglepődik, hogy nem bír ellenkezni. Gyorsan bezárom az ajtót, majd sejtelmesen ránézek a lányra, miközben az ajtónak támaszkodom. A mosdókagylóktól három- négy nő izgatott beszélgetése hallatszik. Nagyon tetszethet nekik az előadás, pontosabban az előadó professzor, vagy mondjuk inkább bácsikának, öreg fószernek. Kinek a pap, kinek a papné. Ítélkezés helyett inkább várakozóan pillantgatok Frannie-re.
Most már neki kéne valamivel meglepnie engem. Eddig én voltam az, aki elkezdte az egészet. Ideje lenne engem is kezelésbe venni. Mégiscsak izgalmasabb itt, főleg, hogy hallgatóságot is kaptunk. Ki tudja, lehet, hogy ők is csatlakozni akarnak majd. Bár erre nagyon kicsi az esély, hisz még mindig az öreg csókáról beszélnek, aki most beszél a konferencián. Brr, még a gondolatára is kiráz a hideg.