Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
Tárgy: The Rothschild girls Kedd Május 13, 2014 10:30 pm
Vegas az a hely, ahol semmi sem biztos. Egyik nap megbilincselnek, a másik nap már dolgozom, a harmadik napon annyi esküvőt és válást látok, hogy még az élettől is elmegy a kedvem. És vannak olyan napok, amikor egyszerűen megőszülök, mire estébe fordul a nappal, és amikor semmire nem vágyom jobban, csak hogy láthassam a húgom számomra irritálóan kedves arcát és kiélvezzem, hogy volt még egy ember, aki ugyanolyan hülye tudott lenni, mint én. Ha az kellett. Egy fehér, szegecses, combközépig érő bőrruhát vettem fel, hajamat pedig feszesen kötöttem össze, hogy ne zavarjon, ha túlságosan is belemerülnék az alkoholba. Nem mintha belefulladni akartam volna, de mindenre jobb volt felkészülni, nem igaz? És már megint. Az órámra pillantottam, Max még sehol sem volt. Nem volt annyira ritka pillanat ez, az én hibám, tudtam jól. Mindig a megbeszélt idő előtt húsz perccel már ott szobroztam, jelen esetben ültem a bárpultnál előttem két kocka jéggel megspékelt whisky-vel, amit lassú ütemben tologattam a faburkolaton jobbra, majd balra a tenyereim közt. - ... nem jössz ki velem egy körre? - hallottam meg csak a végét annak, amit az a szerencsétlen mondott ott mellettem, mire aligha kedves pillantással néztem meg magamnak. Olyan szőrös volt, mint a téli álmát alvó medve és legalább olyan széles is. Rámosolyogtam, csak hogy ne legyek én a hülye liba, amiért nem helyeseltem az ötletét meghallva. - Nem, köszi. Benn akarom csinálni. Vagy itt nem tudod elképzelni? Esetleg ha gondolod, többeket is bevonhatunk a dologba, hátha.. sosem lehet tudni - kacsintottam rá, ajkamhoz emelve a whisky-ben nyugvó szívószál végét, hogy lassan szívjam a számba a kesernyés italt, hogy aztán folytathassam: - Már régóta ki akarom próbálni öt fickóval. Te lennél az egyik, mit szólsz hozzá? És azt akarom, hogy érintsd a többieket is - folytatta szórakozottan, leplezetlenül végignézve a nagydarab fickón, akinek arcára az undor jelei ültek ki. - Beteg egy ribanc vagy! Csak cigizni hívtalak volna, bazd meg - szinte köpködve állt tovább három haverját magával víve a fickó, nekem pedig valahogy... jól esett, hogy leribancoztak. Legalább megtudtam, hogy nem csak munkamániás, hanem kreatív is voltam. Szex terén mindenképp, de neki arról aztán nem kellett tudnia. És a füstöt csak munka közben viseltem el, a magánéletben ha lehetett, kerültem, mint a kankót. Ahogy azok hárman kivágódtak az ajtón, megjelent Max ott, felváltva őket. Már csak a látványa is megért egy nagy vigyort az arcomon, és már csúsztam is le a székről, hogy megtéve azt a húsz lépést hirtelen öleljem meg, hatalmas cuppanós puszit adva az arcára. Sejtettem, hogy nem lesz nagyon odáig a nyilvános nyáladzásért, de talán direkt ezért is csináltam. - Már megint késtél! Szia - mosolyogtam a szemeibe, holott tudtam, hogy nem. De imádtam hallani a zsörtölődését. - Rendeltem neked is whisky-t - engedtem el, csak hogy kényelmesen érezhesse magát, és megindultam a pult felé, hogy követhessen. Úgyis átülhetünk akár máshova is aztán.
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: The Rothschild girls Szer. Május 14, 2014 7:45 am
Az elmúlt három napom maga volt a pokol, bár ehhez képest nagyon jól végeztem a munkámat. Nem volt semmi probléma, és még csak senkit sem kellett terelgetnem, hogy hol és hogyan pózolgasson. Mindenki egy csapásra egy angyal lett. Vagy csak az idegeskedésem az, ami jelenleg dominánsabb? Igen, meglehet. A mosolyomat az arcomra fagyasztottam, mert ugyebár, ha nem ezt tenném, mindenki azonnal egy fapofának titulálna. Délután fél négy volt, és az utolsó ember is eltűnt, már csak én és az asszisztensem voltunk ott. - Menj haza - beálltam az ajtóba, és szóltam kedvesen a lányhoz. Hamar összeszedte mindenét, és ahogy ezt néztem, csak csodálkozni kezdtem, hogy mi a jó istennek hord magával ennyi mindent? Nem elég egy táska? Ő mindennap legalább kettőt, de láttam már három meg négy kisebb-nagyobb táskát is nála. Remélem, nem valami illegális dologgal foglalkozik ő is, mert akkor ő meg fog tanulni repülni. Nem csináltam semmit a következő két órában, csak üldögéltem, merengtem. Miért én vagyok az, aki kiszemeltek? Ez több a sokknál. És még fenyegetőzik is a fickó a családommal. Ez pedig kivágta a biztosítékot nálam. A sok gondolkodás közepette feltekintettem az órára, és ideje lenne indulnom, ugyanis szerencsére ma taxival jöttem ide is, mert képtelen voltam autót vezetni. Nem ittam még, de már most sem vagyok teljesen józan, az idegesség markolász engem. Egyébként is inni fogok a nővéremmel, szóval jobb is, ha taxizom. Gyorsan telefonáltam egy taxiért, mire ideér, addigra rendben szedem magam, és bezárom a stúdiót is. Épp, amire leértem, ott állt a taxi. Elmondtam hová igyekszem, ő pedig biccentéssel jelezte, hogy rendben. Nagyon szerények és csendesek ma az emberek. Nem is baj. A vezetési stílusa pedig hátborzongató. Amikor megérkeztünk a helyszínre, mosolyogva átadtam a pénzt, és minél fürgébben kiszálltam. Mély levegőt vettem, s bementem a szórakozóhelyre, ahol Riley már biztosan tűkön ülve vár. Ő mindig jóval előbb ér mindenhová, és ezután még azt meri mondani, hogy a másik fél késik. Nem baj, így szeretem őt. Az ajtónál belebotlottam három férfiba, akik még arra sem voltak képesek, hogy félreálljanak, és illembeli képességeik is alulmaradtak. Bejutottam, ez a lényeg. Láttam, ahogyan a nővérkém közelít, és ugyanaz történik, ami mindig. Egy nagy ölelést kaptam tőle puszival egybekötve. - Szia, és nagyon jól tudod, hogy nem. Csak te jössz mindig nagyon korán - vágtam vissza a köszönésem után teljes vigyorral az arcomon. - Az nagyon jól fog esni - rettentően vágyom az italra már, és valóban jól fog esni. A pult felé indult, miután elengedett a szoros öleléséből, én pedig követni kezdtem őt. - Azon kívül, hogy már itt lóbálod a lábaid legalább félórája, amennyire ismerlek már téged... Mi újdonság történt veled? - megvártam, hogy a pulthoz ül vagy inkább keresgélni kezdünk szabad helyet valahol a teremben.