Derek Boyka

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok:

optimista hozzáállás
kiváló nyelvérzék
olvasásmánia
jó szerető

◆ negatív tulajdonságok:

képregénybuzi
régebben drogproblémák
szótlanság
totális zakkantság




◆ egyebek:

Történet vagy szerepjátékos példa

Lassan a virradó nap első sugarai is betöltik a háztetőt, ahol az utolsó ellenfelem is ájultan terül el erőtől duzzadó jobbegyenesem hatására. Elégedetten pillantok rá a mellettem harcoló marsról érkezett fejvadászra, társamra ebben a csatában, melyet az imént totális dominanciával megnyertünk. A többi innentől kezdve már nem a mi dolgunk lesz, úgy pedig időt nyerek  és folyatni tudom a Pingvin után folytatott hajszámat. Kezem fejével, lassú mozdulattal törlöm meg izzadtságtól gyöngyöző homlokom, ami azonban nem használ túl sokat, lévén a maszk még továbbra is rajtam van, így pedig csak azon siklik végig az érintésem. - Azt hiszem itt végeztünk Batman. Én most visszatérek a többiekhez, és beszámolok a tanácsnak a történtekről, ha pedig történik valami akkor Flash-el küldök üzenetet, hogy tudj róla te is.- Búcsúzik el tőlem a társam s válaszolnék neki, de már el is repül a szokásos stílusában, szó nélkül csapot –papot otthagyva.
- Wie heißt du?- szakítja félbe az udvariatlan kérdés a történetem. A fejemben elégedetlen morgással pillantok az illető íriszeibe, azonban arcom rezzenéstelen marad, és egy hang sem hagyja el ajkaimat. -Már azt hittem süket vagy. Szóval, németül fogunk társalogni? Na jó, nem vagyok jó benne, de megpróbálom.- Várok. Hagyom, hogy próbálkozzon, ha már egy ilyen gonosz cselekedettel sikeresen elvonta a figyelmem egy hős születéséről. - Meine Mutti ist nicht zu Hause – Még mindig némán várakozok tovább, hiszen nem tudom eldönteni, hogy tényleg ennyire érdekli a nevem, vagy egyszerűen csak be van lőve, és szüksége van valakire ilyenkor. Régebben én is ilyen voltam, azonban már nagyjából hála az itteni személyzetnek és a képregényeimnek sikerült leszoknom róla. Elégedett mosolyából, és abból ahogy hátradől sokkal inkább az első változatra tudok tippelni, azonban kezdem kényelmetlenül érezni magam, úgyhogy olyan lépésre szánom el magam, amire talán senki más nem tudna rávenni.
-Ha megmondom a nevem, békén hagysz végre?- Kérdezem tőle egyből belevágva a közepébe, s hirtelen reakciómtól köpni- nyelni nem tud, ami gondolatban egy elégedett mosolyt csal az arcomra. -A nevem Derek. – Közlöm vele mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, majd fogom a képregényem, és nemes egyszerűséggel visszatérek a szobámba, ahol egyedül maradhatok a gondolataimmal.
Hangsebességgel szelem át a kék eget egy pillanatra sem szakítva meg röptömet, miközben a vörös köpenyem csak úgy lobog utánam a szélben. Tekintetem a közelítő meteorra összpontosítom, majd koncentrálva egy hosszabb lézersugarat engedek útjára, mely pontosan keresztezi a feltüntetett tárgy útvonalát, ezzel apró darabokra vágva azt. Így már semmi bajt nem okozhat becsapódásával a földön. Egy újabb katasztrófától mentettem meg a földet. Clark Joseph Kent vagyok, vagy Kal-El. De a legtöbben csak Supermanként ismernek.  Az igazság ligájának megalapítója, a föld örzője. Célom, hogy rendet teremtsek a földön, és megvédjem az ártatlanokat bármi áron. Munkám befejeztével, utam a liga új erődje felé veszem. Laza mozdulattal szabadulok meg a ruhámtól, és hagyom, hogy Wonder Woman leoltsa a villanyt, majd fenekemre telepedve gyengéden masszírozni kezdjen.
Zuhogó esőben állok az intézet bejáratánál, miközben velem szemben ott áll Bee olyan közel, hogy arcunk szinte már majdnem összeér. Hosszú idő telt már el az első találkozásunk óta, melyet idővel újabbak követtek. Nem nagyon tudtam mit tenni, bárhogy próbáltam levakarni magamról, a következő nap újra próbálkozott. Úgyhogy inkább hagytam magam és nem álltam ellent, mert így sokkal kevesebbel megúsztam. - Mennem kell meine liebe különben elfogy az utolsó darab, és akkor sose fogom megtudni mi lett a történet vége. Ajkát nyújtja felém ahogy ott áll fekete mamuszában, mely az első napon is rajta volt, azonban szó nélkül fordulok meg, és az egyik gondozó kulcsával, melyet egy kidolgozott terv keretében szereztünk meg elhagyom a területet, hogy a legközelebbi újságos felé véve megszerezhessem az utolsó részt a gyűjteményemhez. Nem tudom mennyit mehetek, de teljesen elázok mire két tagbaszakadt fickó utolér és a földre taszít, majd visszacipel. Hagyom magam, nem igazán tehetek mást.
Oliver Queen aki évekkel a balesete után visszatért a városba, hogy immár nappal élje a playboy életét, éjszaka pedig titokban Zöld Íjász néven bűnözőkre vadásszon, megtisztítva ezzel városát a mocsoktól. Hangtalanul pendül meg a húr, az íjról kivágódó nyíl pedig pontosan az egyik őr torkán hasít keresztül. Egyetlen másodperc alatt esik össze, s mielőtt a másik őr feleszmélhetne kábulatából, már ő is a társához hasonló módon végzi. Így már szabad az út az irodába. Melyben a város egyik legnagyobb ellensége rejtőzik, aki milliókat lopott már el a szegényektől, most pedig újabb gonosz terv keretében egy egész városrészt próbál megszerezni, hogy a lakókat kilakoltatva olcsón megszerezhesse, majd nagy haszonnal eladhassa a területet. Azonban legnagyobb bosszúságomra bent nem találok senkit az egész csak egy átverés volt, és ezáltal sikerült elmenekülnie. Azonban nem teljesen vagyok boldogtalan, mert legalább a siettség miatt nem tudta lezárni a belépését, így a pénzeket vissza tudom utalni a számláiról azoknak akiknek tényleg szükségük van rá. Őt pedig majd elkapom.
Sötétség van idebent, miközben a nap még csak a delelőjén jár, de az intézet lehúzott redőnyei mögött ez nem érződik. Gyengéden harapok az előttem térdelő Bee vállába, miközben csípőjére markolok. Izzik körülöttünk a levegő, nem foglalkozunk semmi mással, csak hogy egymáséi lehessünk ezen a forró napon. Az ajtó bezárva, hiába dörömbölnek rajta, hogy halkabbak legyünk, nem foglalkozunk a külvilággal. Addig kényeztetem, míg el nem juttatom a csúcsra, majd kis idő múlva magam is követem, hogy a végén testére dőlve pihenhessem ki az aktus fáradalmait. Nem tudom mennyi ideig fekhetünk ott elmerülve egymás simogatásában, de végül felkelek, megtörölközöm, majd felöltözöm s csak ennyit mondok.
- Az üzlet az üzlet rocky… és most kérem vissza a képregényeim.