Jonathan Sergei Bezrukov

Karakter személyisége

Maximalizmus - a mindenem. Egészen kisfiú korom óta arra nevelnek, hogy tökéletes legyek, és úgy viselkedjek, ahogy férfihoz illik. Hatalmas üzlethálózat kötődik a családom nevéhez, fegyverkereskedelemmel foglalkozunk, miénk Európa legnagyobb haditechnikai gyára, és felvettük a versenyt az amerikai piaccal.
Pontosság - egyre nagyobb részt vállalok a cégben, az amerikai kapcsolatokat nekem kell kiépítenem. Az ügyfeleknek fontos a pontosság, hogy fontosnak érezhessék magukat.
Fegyelem - engedelmeskedek. Az az elvem, hogy az öregebbektől sokat lehet tanulni, tapasztalnom kell - hogy aztán leléphessek a megszerzett tudománnyal és információval.
Érzéketlenség - az üzlethez nem kell érzelgősnek lenni, csak megnehezíti a helyzetet. Hidegvér, hideg fej, ennyi kell csak hozzá, és máris nagyobb biztonságban lehetsz.
határozottság - fontos, hogy az ügyfél azt lássa, hogy tudja, mit akarsz, és a partner is. Meg se próbáljon átverni.

Pontokba tudnám szedni az egész életemet. Nem nagy dolog ez az egész. Csak ez a cél lebeg a szemem előtt, hogy tökéletesen kiépítsem az ügyfélkapcsolatokat Amerikában is, hogy megvethessük a lábunkat az Államok területén is, és így az uralmunk alá hajthatjuk a világ fegyverkereskedelmi piacát.
Ilyen vagyok. Rideg, pontos, határozott, bizalmatlan és kemény. Apám mindig arra nevelt, hogy ilyen legyek, én vagyok a legkisebb gyerek a családban, és a nagyobb testvéreim nem örökölték ezt az ambíciót, így én lettem a Bezrukov család utolsó reménye. Én pedig nem fogok szégyent hozni rájuk.
Szabadidőmben lövészettel és küzdősportokkal foglalkozom, bár eleinte méltatlannak találta a családom, hogy olyan sportot űzzek, amit mezítláb kell csinálni, de nekem teljesen bejött. Ezzel vezetem le a fölös energiám. Na meg persze mással, de arról majd később.
◆ kedvencek: a jó fegyverek, a kubai szivar, a karate, csábosan ringó női testek, ha valaki keveset beszél, a vörös rúzs, és a csipkés fehérnemű egy hosszú női combon

◆ utált dolgok: a női üzletfelek, az olcsó parfüm szaga, a pontatlanság, és a lanyha kézfogás

◆ egyebek: nem nyílok ki egykönnyen. A kulcs mélyen van, próbálkozz...

Karakter kinézete

A külsőm ugyanolyan, mint a belsőm. Ridegnek, és kimértnek tűnök, és talán nem is tévedsz sokat, ha a külsőm alapján ítélsz meg. Ha akarom, harmincnak nézek ki, ha akarom, 18-nak, sokat dob rajta az arcszőrzetem, illetve az arckifejezésem is. Ez azért jön nagyon jól, mert nem mernek velem kekeckedni, pedig a magam 24 évével igen zöldfülűnek számítok a piacon.
Szeretek elegánsan öltözködni, és bár nem kihívóan, de megmutatom a státuszomat. Rolex órám lassan a védjegyemmé vált, és már a maffia sem mer kekeckedni velem. Szeretek nyakkendőt hordani, bár az öltönyzakóhoz nem mindig ragaszkodom.
Magas vagyok, jócskán túl a 180-on, a hajam, a szemöldököm sötét, a szemem viszont rikító kék, talán, csak abból lehet következtetni az igazi koromra. A vonásaim markánsak, a szám szigorú vonalú, és nincs időm ismerkedni, pedig akad jelentkező. Viszont házinyúlra alapból nem lövök, nem lenne etikus, tehát se ügyfeleket, se munkatársakat nem fektetek meg. Amúgyis az a véleményem, hogy nőnek semmi keresnivalója ebben az iparban. Egy régi orosz babona szerint csak balszerencsét hoznak. Persze én nem vagyok babonás, de akkor is, idegenkedek a kosztümös, szemüveges, komoly nőktől. Az otthoniakra emlékeztet, apám asszisztense, komoly, frigid picsa volt. Az öreg mégis őt dugta meg a kávészüneteiben... Megvetéssel gondolok erre a mozzanatára. A személyes élvezetek meg a munka sehogyan sem függenek össze az én szememben...

◆ különlegességek: nincsenek különlegességeim. Talán csak az anyajegy a mellkasomon, vagy a régi forradás a halántékomon, a hajam vonala alatt. Semmiség...

Történet vagy szerepjátékos példa

Lassan húztam le a melltartóját, míg elém nem tárultak formás keblei. Szépek, nagyon szépek voltak, azóta sem láttam olyan gyönyörűségeket, meg kellett fognom őket, meg kellett ízleljem őket... Finom, bőre puha, és feszes, kedvem támadt volna beléjük harapni, mint nagy, érett gyümölcsökbe.
Mindig őt kértem magamhoz. Gyönyörű lány volt, karcsú, hosszú combú, vörös hajzuhataga a dereka közepéig ért, jókedvű volt, mosolygott, de nem beszélt sokat, halk nyögései pedig muzsikáltak a fülemben.
- Ma mit hoztál nekem ? - kérdezte gyermekes kíváncsisággal, én pedig fekete selyemkendőt vettem fel az asztalról, és bekötöttem vele a szemét. Mosolygott, sosem kuncogott, tudta, hogy az idegesít, és teste remegett a várakozástól, ahogy lassan kibontottam a ruháiból. Nem viselt soha sokat, mikor hozzám jött, zöld ruhája könnyen lecsúszott róla, a csipkés harisnyatartója pedig mindig felizgatott. Letérdeltem elé, és a fogammal húztam le róla, selymes bőre az ínyemhez ért, és hallottam, hogy erősebben lélegzik.
Szerettem elhúzni a dolgokat, akkor még nagyon fiatal voltam, és ő is az volt, kezem lassan csúszott végig a combján, ahogy visszafele haladtam csókjaimmal, és mikor az ajkam már a belső combját érte, felnyögött, majd, mikor a legérzékenyebb pontjához értem, felkiáltott. Szerettem, ahogy felkiált meglepetésében, pedig nyilván jól sejtette mi következik.
Önfeledt volt, az élvezettől mindig elfeledkezett magáról. Egyik kezével a hajamba túrt, máig érzem az érintését, vékony ujjait, ahogy a hajamba szántanak, és ha eszembe jut, felizgat, másik keze pedig saját mellére siklott, kéjesen simogatta saját magát, én pedig élvezettel barangoltam be ajkammal legszebb részét. Sosem ízleltem még finomabbat, mint az a lány.
Sosem vittem el ilyenkor a csúcsig, már annyira ismertem teste minden rezdülését, hogy tudtam, mikor álljak meg, és mikor vándoroljak feljebb csókjaimmal. Lehúztam a kezét saját melléről, ő pedig engedelmesen bontott ki a ruhámból, bekötött szemmel, tudta, hova nyúljon, ismerte a gombjaim, cipzárjaim titkát, és nem telt sok időbe, hogy mindketten meztelenül üljünk egymással szemben.
Miután teste minden négyzetcentiméterét bejártam, és már vonaglott, és könyörgött, hogy ne kínozzam tovább, végigdöntöttem az ágyon, és beléhatoltam. Imádtam az érzést, ahogy körmei a hátamba vájnak, ahogy combjai a derekam köré kulcsolódnak, ahogy sziszeg, és sír a gyönyörtől, és ahogy elolvad a szorításomban.

Amikor apám Amerikába küldött, őt is vinni akartam magammal, de ő hallani sem akart róla. Én viszont erősködtem. Már őt is felkészítettem arra, hogy úgy készüljön, hogy magammal viszem.
..de útban volt.
Eltűnt, és napokig nem láttam, persze ezzel a saját indulásomat késleltettem. Makacsul ragaszkodtam hozzá, pedig nem volt más, csak a kedvenc prostituáltam, a kedvenc kurvám.
Egy pár nap múlva került elő. Egy régi bérház földes pincéjéből.
Fejlövés végzett vele.
A helyszínen megtalálták a gyilkos golyót - a Bezrukov gyár logójával...

Így hát, nem volt miért tiltakozzak. Nem ragaszkodom semmihez és senkihez, nem akarom, hogy így járjanak, és menyasszonyt keresnek nekem a befolyásos cégek fejeinek lányai között.
Felőlem. Aminek meg kell lennie, meg kell lennie. A prostituáltakat azonban itt Amerikában is rendszeresen látogatom. Még egyik sem ütötte meg az én vöröshajú orosz szépségem szintjét, de egyszer talán megtalálom...