New York, 1988. szeptember 3. 26 Model Addicts Florentina Stoian

Karakter személyisége

Pozitív tulajdonságok:
- Vonzó(nak mondott)
- Alkalmazkodó
- Önálló
- Szavatartó
- Szélsőségesen maximalista

Negatív tulajdonságok:
- Önértékelési problémái vannak
- Kórosan sovány, alúltáplált
- Soha sem érdekelte az egészségi állapota
- Képtelen nyitni mások felé, zárkózott
- Ritkán mutat ki érzéseket, inkább magában tartja azokat

Egyebek:
-

Történet vagy szerepes példa

Csak harminckét lépés, meg fogod tudni csinálni.
Húzd ki magadat, ne lássák rajtad, hogy szinte összeesel az éhségtől. Nem tudhatja meg senki sem, hogy a harmadik napja élsz szivacson és savlekötőn. Nem tudhat róla senki, hogy gyomorfekélyed van.
Csak előre nézz... Egyik lábad a másik után és közben számold a lépéseket. Nem mutathatsz bizonytalanságot. Már túl vagy azon a koron, hogy hibázhatsz. Egyetlen kilengés, egyetlen félrelépés, egyetlen apró megingás és soha nem dolgoznak veled. Mutass önbizalmat, lássanak erősnek, tűnj olyannak, mint akit senki és semmi nem billenthet ki az egyensúlyából. Erős nő képét kell mutatnod!
Ne nézz le a közönségre, ők most itt sincsenek. Csak a lépéseidet számold és nézz előre. Nem, az a fickó nem néz ki úgy, mint az a rohadék, aki tizenhét évesen megerőszakolt. Nem, nem úgy néz ki, mint aki miatt még mindig rémálmaid vannak, az nem lehet, hogy az a fickó ő legyen. Nem is hasonlít rá, csak a képzeleted játszik veled, hiszen az a fasz most is börtönben rohad. Nem tud ellened semmit sem csinálni...
Nem, csak előre nézz és figyelj, hogy minjárt vége a kifutónak. Még pár lépés és megérkezel a vakuk kereszttüzébe. Készülj fel rá, hogy fényes lesz. Hogy villognak... Pontosan olyan vakító lesz, mint amikor apáéknak autóbalesete volt. Ne emlékezz rá, nem szabad emlékezned rá, most itt vagy a bemutatón, az egyetlen dolog, amivel foglalkoznod kell. Még nyolc lépés és megérkezel...
A picsába! Azt én találtam ki és ez a kurva elvette tőlem! Én voltam az első, aki így fordult, ez a ribanc pedig elvette tőlem. Mégis mi a francot fogok csinálni? Nem mutathatom be ugyanazt a mozdulatot, mert akkor hülyének fognak nézni. Ki kell találnom valamit! Nem szabad pánikolnom, ne nézz le rájuk, nem léteznek. Csak előre figyelj, ürítsd ki a fejedet és vágj fapofát. Tudod uralni az arcodat, a grimaszokat, mint amikor megérkeznek az állítólagos barátaid, megkérdezik hogyan vagy és csak egy mosollyal válaszolsz...
Gyakoroltad a tükör előtt, hogyan tűnjön természetesnek. Gyakoroltad és eléggé meggyőző vagy. Most is legyél meggyőző, nem mutathatod, hogy bepánikolsz. Lélegezz mélyeket, nyugodj le a picsába és állj meg a kifutó végén, aztán egyszerűen megfordulsz. Ezerszer csináltad már, most sem fog másként történni. Tudod, hogy meg tudod csinálni!
Nem, nem fogod elkefélni, nem fogod hagyni, hogy az a ribanc elvegye az esélyedet, de most nem azon kellene gondolkodnod, hogy mi volt három éve. Milano, Párizs, Tokió és New York... Ugye milyen rohadt jó helyek voltak ezek. Most meg ebben a porfészekben próbálsz életben maradni. Mégis, hogy a francba csúsztál le ennyire? Mikor lett belőled az a depressziós kis picsa, ami most vagy? De most ... most állj meg!
Mutasd magad! Csábítsd ide a kamerákat, fényképezzenek csak! Maradj, amennyit csak tudsz, hívd fel magadra a figyelmet! De miért nem fotóznak tovább? Ennyi volt? Már nem érdekelek senkit sem? Biztos azért meg meghíztam... Tuti azért, pedig igyekszem, hogy megtartsam a minusz négyes méretemet, de nagyon nehéz. Kövér, hájas disznó vagyok! Akkora a hasam, mint egy zsírsertésé! Undorító és kövér vagy, ezért nem fotóznak többet. Ezzel mondják, hogy el lehet tiplizni a színfalak mögé, és soha többé ki nem jönni onnan.
Pedig nem volt ez mindig így. Címlapon voltam, a rohadt életbe! A tervezők nekem csinálták a ruháikat, az ügynökeim minden héten másik városba küldtek. Elég volt egy apró mosolyt megeresztenem és mindenki a tenyeremből evett! Most meg egy zsírkoca lettem! Undorító, ahogyan a párnák egyre csak gyűlnek rajtam, és nem tudom őket leadni!
BASSZA MEG A FEKÉLYEM! Nem! Nem szabad, hogy lássák. Húzd ki magad, te szerencsétlen korcs, vagy soha többé nem kerülsz újra címlapra! Szedd már össze magad! Fordulj meg és lépd meg azt a harminckét lépést visszafelé is! Ne nyavajogj, nem láthatják rajtad, hogy mennyire fáj az egész!
Ne, ne nézz a közönségre. Nem, ő nem a Vogue főszerkesztője, akinek még a pináját is kinyaltad egy party után, csakhogy címlapon legyén. Nem, nem azért röhög, mert eszébe jutottál. Ne képzeld azt, hogy emlékszik még a nevedre vagy az arcodra. Ahogy kivetted az ajkai közül a nyelvedet, máris elfelejtette, hogy valaha léteztél. Vagy még mindig azt hiszed, hogy ott leszel a Vogue címlapján? Ne gondolt, hogy valaha is. Már túl öreg vagy ahhoz, már nem vagy eléggé különleges, már megszokott arc vagy. Kihasznált ez a kurva szakma, te pedig lefeküdtél neki készségesen. Bekapott, jól megrágott, aztán meg kiköpött...
De te vissza akarsz mászni az arcába, igaz? Hiányzik a pörgés, hogy minden héten másik városban ébredj? Vagy csak egyre kevesebb pénzed van az adagodra? Ügyesen a lábujjaid közé lövöd, hogy senki se vegye észre. Most is arra vágysz, hogy elrepülj, mert már lassan nem látsz az éhségtől, az pedig eltompítja a kínokat. Pedig ma sem fogsz enni, az biztos, hogy még a szivacsot is elfelejtheted! Múltkor volt szó róla, hogy egy nő bélférgeket etetett a lányával, hogy az lefogyjon. Neked is az kellene, amilyen hájas disznó vagy!
Mindjárt odaérsz a függönyhöz, most már ne baszd el! Egyenes boka, előre nézz és csak lépkedj! Máshoz úgysem értessz, te tehetségtelen szajha! Arról beszélek, amikor három hétig keféltetted magad azzal a fotóssal, mert nem volt pénzed a portfólióra. Meg amikor a castingon leszoptad azt a másikat, hogy bejuss erre a melóra. Hol van már az az idő, amikor Victoria's Secret angyalt akartak csinálni belőled? Te lecsúszott, drogos cafka!
Ha most elrontod, akkor mit csinálsz? Iskolát persze nem végeztél, ugye? Minek? Ez egy tökéletes munka, mondtad... Sosem fogod abbahagyni, mondtad... S akkor már inkább a halál, mondtad... De még ahhoz is hülye vagy, hogy felvágd az ereidet! Mindenhez hülye vagy.
Még két lépés és ... a rohadt életbe! Nem tudtad volna egyszerűen végigcsinálni? Annyira nehéz lett volna még két lépést megtenni? Utána össze is szarhattad volna magad, de ezt a két lépést még igazán megtehetted volna... Nem elég, hogy egy hájas zsírdisznó vagy, de még el is rontod az egészet azzal, hogy elesel? Szedd össze magad! SZEDD MÁR ÖSSZE MAGAD!
Állj fel ribanc és menj le a kifutóról! Vége az egésznek, fogadd el és lépj tovább. Ennyi voltál, kiégtél... Igen, igen... Az a hájas segged tapsot érdemel, ahogyan megszégyenülten lekullogsz... Gratulálok, jól elintézted!