bérénice × eddie

Vendég

bérénice and eddie

■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■

[You must be registered and logged in to see this image.]Klasszikus zene szűrődött be a résnyire nyitva hagyott ajtón át a nappaliból. Beethoven legnagyobb válogatásai járták tüzes táncukat dobhártyámon. A finoman lüktető ritmus átragadt ujjamra is, így a magas habból kiemelt ujjak leheletnyi nyomot hagytak a hófehér kád szélén. A félhomályban játszadozó ujjaimra a leégett gyertyák utolsó csonkján pislákoló fénynyalábok festettek meleg árnyalatot.
Lehunyt szemmel szívtam be percenként a forró vízbe locsolt levendulaolaj pihentető illatát. Lassú mozdulatokkal belemasszíroztam karomba, lábamba a finom illóolajat, míg úgy nem éreztem, hogy egész testemet utolérhetetlen zsibbadás nem kerítette hatalmába.
Gyengéden elmosolyodtam, ahogy megszűnt létezni körülöttem a világ, s már csak a selymes habok öleltek magukhoz. Megmertem volna esküdni, hogy fantáziám Eddie karjait festette körém. Tudván, hogy a gondolataimba soha senki nem nyer betekintést, teljesen átadtam magam az elburjánzó vágynak, míg az mohón át nem vette testem felett az irányítást.
Az átmelegedett kádfal pont olyan kemény volt, mint a sokáig szeretett férfi mellkasa, a meleg víz ringása olyan lágyan vonult végig testemen, ahogy csak ő tudott cirógatni. Gondolatban úgy szerettem magam, ahogy csak Ő tudott.
A helyiségben hirtelen Darwyn után kutattam tekintetemmel, de hatalmas szerencsémre, a macska kivételt tett és nem koslatott be utánam a párás fürdőszobába. Elégedetten merültem vissza vágyaim tengerébe. Míg dekoltázsomon húzgáltam ujjbegyeimet, felfedezve kislányos kíváncsisággal testemet, nem hittem el, hogy Eddie tényleg ott van velem. Visszaeresztve a jótékony sötétséget elmémre, a víz alá süllyesztve kezemet, pont olyan vággyal telve jártam be minden apró porcikámat, ahogy ő tette korábban.
Ezelőtt még egyszer sem éreztem ennyire hiányát a férfinek, így magamat is megleptem, meddig mentem el azért, hogy pótoljam Őt, s elnyomjam erőszakos követelését ölemnek.

Mire kiszálltam a fürdőkádból, s vizes hajamra is törölközőt tekertem, Darwyn is bemerészkedett az itt-ott tócsákkal tarkított kövön át hozzám. Keservesen nyervogott, s tudván, hogy ilyet csak a viharok idején tesz, felálltam a kád szélére és a kipillantottam az utcára. Teljes csend honolt odakint. Még csak nem is csepergett az eső.
- Mi bajod van?
Csak nem hagyta abba, s még közelebb férkőzött hozzám a vízaknák kerülgetésével, hogy puha mancsait végighúzza lábszáramon. Nem egyszer használta már kaparófának meztelen végtagomat, így tanulva az esetből vágtam a körmét.
Diadalmas vigyorgással sújtottam le az állatra, hogy észrevegye, a kaparászásával semmit nem fog elérni.
- Tűnés kifelé Darwyn. Megyek aludni...
Párszor hátsón billentettem a jószágot, de az csak nem merészkedett ki előttem a fürdőszobából. Így hát magam mentem előre, remélve, hogy majd követ. Odakint csend honolt. A CD lejárt, már nem szóltak a nyugtató dallamok, s Einstein sem igyekezett átmászni az akvárium falán. Csend volt. Egyedül voltam, s ez egy percig elégedettséggel töltött el, míg meg nem láttam, hogy a nappali sötétjében egy emberi sziluett bukik el a kanapén.

Sikítani? Én? Ugyan. Ha nyúznának, sem jönne ki hang a torkomból. Az eszetlen jajveszékelés helyett inkább villanyt kapcsoltam, hogy megbizonyosodjak a betörő kilétéről. Ha fegyver van nála, úgyis meghalok, ha meg már itt van, akkor hozzám van közelebb a konyha, s egy kéznyújtásra a hosszú konyhakés. Egy mozdulattal kibelezek bárkit.
A fény azonban rávilágított életem problémájára, Edward Northmanra.
- Mi a ménkűt keresel éjjel tizenegykor a házamban? - fakadtam ki mérgesen, s az első kezembe kerülő tárgyat - szerencsétlen anatómia tankönyv - neki vágtam a kanapé lábánál fetrengő férfinek. Ha nem tudnám, milyen egy szerencsétlen, azt hinném, szándékosan fetreng a segítségemre várva.
- Jöttél a macskádért? Már tegnap is megmondtam, hogy itt hagysz valamit - azt persze nem mondtam, hogy azért nem siettem úgy utána a szőrgombóccal, mert egy részem legbelül várta, hogy Edward majd még visszajön.
- Ha sikerült nem kitörnöd a nyakadat, akkor megkérlek, hogy vonszold ki a seggedet az ajtón, zárd vissza, és menj haza. Mert ha holnap úgy jött be boncolni, hogy levágod a szikével az ujjamat, akkor a tulajdon fogaimmal fosztalak meg a belsőségeidtől... hogy bűzölöghet valaki így a cigarettától és alkoholtól, mint te? Áh! Csak felidegesítesz!
Mivel nem tudtam már jó hatással lenni a férfire - erre rájöttem az együtt töltött évek alatt, felhagytam a próbálkozással. Gondolván, hogy úgyis feltalálja magát a házamban, bevonultam a hálóba, hogy felöltözzek. Nem kívántam törölközőben illegetni magam előtte, főleg nem azzal a tudattal, hogy az előbb az ő arcát képzelve magam elé maszturbáltam. Ez nagyon gáz...
Feleslegesen tépáztam fogaimmal alsó ajkamat, nem tudhatta ezt meg, hiszen nem látta, mégis bűntudat kerített hatalmába.

Miután magamra rángattam egy vastag zoknit, s egy pár mérettel nagyobb pólót, mint ami rám lett volna való, visszatértem hozzá a nappaliba, s mintha kelléke lenne a házamnak, úgy figyeltem szenvedését.
- Fájdalomcsillapító a konyhában... a macskád a fotelben, ne hagyd itt.
Úgy terveztem, hogy kirángatom az ajtón, de jobbnak láttam nem megérinteni, mielőtt újabb álmatlan éjszaka elé állítom magamat.

Vendég

- Még két sört, meg egy vodkát. – Adtam le a rendelést a Box Club nevezetű középkategóriás kocsmában szorgoskodó pultosnak, majd visszafordultam Evelyn felé, aki nagyot pukkantott rágógumijával, miközben a haját csavargatta, s a cigi füstöt állandóan a képembe fújta. Lehet, hogy úgy gondolta, ezt majd erotikus közeledésként díjazom, de egyáltalán nem örültem annak, hogy a képembe fújta a bűzös füstöt.
- …és aztán José rádöbbent arra, hogy Javier – aki egyébként a testvére – összefeküdt Carlottával, majd elővette a fegyverét és lepuffantotta Javiert. Jelenleg itt tart a kedvenc sorozatom, Te is nézed? – Pilláit rebegtetve nézett rám, miközben igyekeztem befókuszálni az arcát. Az elfogyasztott italmennyiség után azonban már ez sem sikerült, de kizárólag így tudtam elviselni az elcseszett randevút.
Adott egy viszonylag csinos és helyes ápolónő a munkahelyemen, gondoltam, miért is ne ismerkedhetnék, ha már Nice kiadta az utamat? Elhittem, hogy érezhetem magam tökéletesen nélküle, hogy bárki képes pótolni a hiányát. Aztán mégis hol tartok? Az órámat lesem, számolom a perceket, hogy vajon meddig tart , míg lemennek a tiszteletkörök. Közben vedelem az alkoholt, s várom a csodát, hogy megszépíti a csajt.
- Aha..öh, mit is mondtál, mi a sorozat címe? – Igyekeztem érdeklődőnek tűnni, miközben a pultos kiért, s tálcájáról elénk pakolta a söröket és a vodkát.
- Jaj te buta, már mondtam, hogy az Ármány és Szerelem. Olyan kis bolond vagy, de azért édi. – Vigyorogva tekergette egyik ujjára szőke hajszálait, miközben másik kezével az asztalon heverő tenyerem után nyúlt, s karikákat kezdett rajzolni bőrömbe.
- Oh, ja persze, hogy mondtad. Jaja, bírom én is. – Nagyjából a hányinger és a szédülés küszöbén voltam már, s tulajdonképp fogalmam sem volt arról, hogy a csaj miről beszélt. Már nem voltam képben, de a vodkát azért még lehúztam, csak hogy legyen valami értelme is az estnek, s jobban viseljem randevú partnerem személyiségét. Sok nővel volt már dolgom az évek során, de ilyennel…nos , a megfelelő jelzőt sem találtam a szőkeségre, aki elvileg az egészségügyben, gyakorlatilag Barbie és Ken palotájában dolgozott.
Az idő közben telt, s már csak arra figyeltem fel, hogy határozottan megfogja a kezemet, majd húzni kezd maga után a mosdó felé. Nagy nehezen sikerült követnem őt, bár az amúgy is sötétnek bizonyuló kocsmában az alkohol ködében nem volt könnyű dolgom.
Sandy, vagy Mandy – már a nevét sem tudom – határozottan lökött a falhoz, kezeivel megragadta az ingemet, s lecsapott az ajkaimra. Kezeim automatikusan csúsztak derekára, miközben mosolyogva húzódott picit hátrébb, s ujjaival a mellkasomon kezdett játszani.
- Boncnok úr nem is olyan ijesztő, csináljunk valami rosszat? – Huncut vigyort húzott ajkaira, miközben kezét farmerövem alá csúsztatta, s rátapintott férfiasságomra.
- Nice..- Búgtam a nevet, miközben félig lehunyt szemmel kaptam arca után, hogy magamhoz húzva újra megcsókolhassam. Akkora pofon érte az arcomat, hogy szédelgésem felerősödött, s a fal adta a másikat.
- Ki az a Nice te szemét? Alison vagyok! – Förmedt rám a szöszi, majd fújtatva toppantott egyet előttem, s azt követően gyors pipiléptekkel haladt a cuccai után, hogy azokat felkapva ott hagyjon engem. Pislogva párat azon kaptam magam, hogy sör ízét érzem a számban, keveredve némi cigarettával, s eszeveszetten be vagyok baszva. De ha még ez nem lenne elég, még Bérénice is hiányzott, olyannyira, hogy elhatároztam, elmegyek hozzá, beolvasok neki és igen is , visszaköltözök hozzá.
Határozottan – labilis mozgással – hagytam el a kocsmát, majd zsebre csúsztatott kezekkel vettem be azt a pár sarkot, ami után már a csodás kis kertes ház következett. Majd négy évig laktam ott, így nem tudtam eltéveszteni a kaput, ami még mindig úgy nyikorgott, mint azon a napon, amikor elköltöztem.
Tántorogva közelítettem meg a bejárati ajtót, neki mentem az egyik égbe szökő tujának, de végül csak sikerült kitapogatnom a ház falát, majd feljutnom a bejárati ajtóig. Tudtam jól, hol tartja a pótkulcsot, ezért nem okozott gondot a bejutás.
- Nice, itt vagy?- Lépdeltem beljebb, a nappali félhomályban úszott, s halkan szólt Beethowen lemeze. Sosem szerettem, Nicenek mégis az volt a kedvence.
Hangomra nem érkezett válasz, csupán Darwyn nyávogására kaptam fel a fejemet, aki gyorsan átslisszolt a nappalin, egyenesen a fürdőszoba irányába, ahonnét fény szűrődött ki. Vállat vonva vakartam meg fülem tövét, miközben tétován fordultam körbe a lakásban. Nem akartam elmenni anélkül, hogy beszélhetnék vele, ezért elhatároztam, hogy megvárom.
A szemben lévő fotelig akartam eljutni – mindig az volt a törzshelyem, az egyik legkényelmesebb ülőalkalmatosság – a kisasszony azonban csöppet átrendezte a bútorzatot, így a lábam beakadt a kanapé lábába, a másik meg a dohányzóasztal lapjába. Nem csoda, hogy pofára estem, s valahol a kanapé előtt heverő szőnyegen értem földet.
- Aúúú – Felszisszentem, mire hirtelen fény gyúlt a nappaliban, s ahogy felfelé pislogtam, megláttam ott állni Nicet, egy szál törölközőben.
- Én itt hagytam a…azt a Bob Marley cd-met…sszzz , ne dobálj. – Fejem fölé kaptam kezeimet, hogy védjem magam az esetleges támadásoktól.
- Mi bajod van? Össze tudom szedni magam holnapra, egyébként sincs semmi bajom. – Nyekeregtem, miközben feltápászkodtam a földről. Nice addigra már eltűnt, s ismét egyedül ácsorogtam, sebeimet nyalogatva. Egész pontosan csak a könyökemet fájlaltam, s azt kezdtem dörgölni. Bőrkabáton keresztül ez nem volt túl hatásos, így lekaptam a dzsekimet , amit egy laza mozdulattal ejtettem a kanapéra.
- Te nagyon, de nagyon jól nézel ki. – Ajkaimra mosoly húzódott, amolyan ittas mámorban úszó arckifejezés, miközben közeledni kezdtem felé ingatag léptekkel.
- Nem kell nekem se macska, se fájdalomcsillapító. Te kellesz és veled akarok aludni ma. – Miközben kimondtam a szavakat, máris magamhoz öleltem Őt, s fejemet kisgyerek módjára hajtottam a vállára.
- Olyan lesz, mint rég, te, én , Darwyn és Einstein. Mit szólsz hozzá?- Kicsit hátrébb hajoltam, miközben kezemmel végig simítottam az arcán, s néhány hajszálat a füle mögé söpörtem.
- Menjünk a hálóba. – Meg is akartam csókolni, s közben már rúgtam is le a cipőmet. Úgy viselkedtem, mintha otthon lennék, s meg sem fordult a fejemben az elutasítás gondolata.

Vendég

bérénice and eddie

■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■

[You must be registered and logged in to see this image.]Kifelé menet térdemig felrángattam a zoknit, s a nálam maradt Eddie pólót combom közepéig húztam, hogy minél kevésbé legyen meztelen előtte. Jó lett volna még a köntöst is magamra kanyarítani, vagy előkutatni a gardrób mélyéről egy melegítőnadrágot, amiben nem lettem volna ilyen kiszolgáltatott jelmezben előtte, de további öltözködésre nem volt időm. Nem akartam egyedül hagyni a nappaliban. Ha egyszer képes volt magát átvetni a kanapén, ki tudja, mikor esik bele az üvegpolcokba, vagy a kandallóba.
Sokszor elbizonytalanodtam, hogy egy férfit szerettem vagy egy gyereket. Többször éreztem, hogy az utóbbi van mellettem. Akinek szüksége van rám, hogy legyek, hogy gondoskodjak róla, etessem, segítsem és csak egy kicsit szeressem. Talán ez a kényelmi funkció, hogy hagytam Eddie-t szabadon élni az életét, megadtam neki minden szabadságot, amire férfi csak vágyhat... talán ezt vittem túlzásba, s ő is ezt vitte túlzásba.
Megszámlálhatatlan alkalommal ültem egyedül a tv előtt, ami általában kielégítette volna minden felmerülő igényemet, de pont azokon az utolsó napokon megviselt a férfi távolléte. Ölembe húztam egy párnát, hagytam, hogy a macska az ölembe másszon, mert többször lett volna kedvem társaságát élvezni. S most itt volt. A szakítás óta több időt töltött a házban, mint eddig bármikor a társaságomban.
Egyre az dörömbölt a fejemben, hogy elkésett.
Az agyam már meghúzta az átléphetetlen határvonalakat, a múlt és a jelen közé felépítette vaskos betonfalát. A szívem viszont még mindig a torkomban dobogott, mikor megláttam Őt. A kisfiús mosolya, s az ölelése, amit ha felidéztem magamban, tudtam, hogy csak én illek bele igazán erős karjainak fogságába. Hiányzott-e csókja? Őrültség lett volna bármit is letagadni, hisz a fürdőkádban ő volt az oka és okozata minden történésnek.

A konyhapultjának dőltem, hogy onnan figyeljem a keményen ittas Edwardot. Két kezemmel a hátam mögött támaszkodtam meg, s ütemesen doboltam savtól száraz ujjbegyeimmel a pult lapján. Mint a vad, aki vadászik, úgy fürkésztem a férfi mozdulatait, s lépéseit, amik egyre közelebb hozták. Nem kapkodtam, nem igyekeztem összefűzni magam előtt kezeimet, kiemelt mellkassal, büszkén felszegett állal figyeltem, amint elringatja magát a ház családi idilljének hangulatában.
Néhány hete még megengedett lett volna, hogy hazajöjjön, összehányja a kanapét, és amíg megfürdik, én azt kitakarítsam, majd mindketten úgy bújjunk be a meleg takarók alá, mintha a legnagyobb rendben telt volna el. Most azonban az alkohol mellékelt járulékaiért felmosóvödröt kapott volna a kezébe, két nagy pofont, ha csak megkörnyékezi a női rendbe rendezett fürdőszobámat, s ugyan már a gondolat sem fűti a paplant, de akkor sem lenne keresnivalója a hálószobámban.
Itt már nincs olyan, ami közös, itt már nincs olyan, amit csakúgy használhatna. És ezt meg kellene értenie.
Nem használhat kedvére, ahogy neki tetszik. Tönkretesznek saját perverz fantazmagóriáim, melyeknek délceg, meztelen szereplője ez a kétlábon járó fasz. S hogy már megint kire haragszok jobban? Rá, amiért kísért vagy magamra, amiért beleélem magam nem létező szerelmébe?

– Northman – nem hívtam így az egyetem első napja óta, mikor rögtön lejáratta magát előttem, s máris a legmélyebb gödörbe ástam el, hogy ne is kelljen felidéznem, milyen barmok kerülhetnek be egy ilyen erős szakra. - Azt akarom, hogy fogd meg magad, vegyél egy zuhanyt otthon, és feküdj le aludni. Otthon! Lehetőleg nyugtatót ne vegyél be erre az alkoholmennyiségre, amit benyakalták. Ha nem taxival jöttél, akkor engedd, hogy hívjak neked egyet, mert nem áll szándékomban holnap szégyenkezni a röhögő szomszédok előtt, amiért a kinti árokban éjszakáztál. Így is elég, hogy azt hiszik, dugok az exemmel.
Lesújtó volt pillantásom, amivel kedvem lett volna lefejezni a férfit, aki kishíján kitörte a nyakát, míg belém nem kapaszkodott.
Feleslegesen jártattam a számat. Ismételten.
Muszáj voltam kicsit hátrahajolni, s megtámaszkodnom a falnál, hogy elbírjam a nyakamba boruló Edward testsúlyát.
– Tudod, mit mondanak a magadfajta férfire? Azt, hogy lúzer... gondolom, most ez rohadtul nem érdekel – forgattam meg szememet, amivel ugyancsak magamat idegesítettem, hiszen Edward eszét elvette a közelségem.
– Gyere, megmutatom, hogy mi lesz ugyanolyan, mint régen.
Hogy is képzelte, hogy majd hagyom, hogy megcsókoljon? Lassított felvételként közeledő szája elől egyszerűen elhajoltam, s mire kinyitotta száját, hogy nyelvét betömje ajkaim között, már csak puha tincseimet találta az előzőleg felfogott koordinációs helyen.
– Utálom, ha részeg vagy. Részeg és büdös...
Mialatt ezeket az információkat megosztottam a férfivel, már félúton jártunk a fürdőszoba felé. Reménykedtem, hogy nagyjából felszáradtak az otthagyott tócsák, mert nem lett volna kedvem kitörni a nyakam. Akkor aztán Rómeó és Júlia jelenetbe illően édes kettesben felkerülünk a vegyszerben nem oldódó mocsokkal átitatott boncasztalra.
Betaszigáltam Edwardot magam előtt a helyiségbe, s villanyt kapcsolva megközelítettem vele a zuhanyt. A szűkös hely látványa bizsergető emlékek élményét vetítette ki lelkiszemeim előtt, s a közös zuhanyzásokról egész más jutott eszembe, mint egy alkoholmámoros férfi részegségének lecsutakolása.
Muszáj voltam bemenni vele, miután el sem engedte karomat még inkább úgy éreztem, hogy többet fogok kapni a hideg vízből, mint ő.
Ha tudná, hogy még mindig mit meg nem teszek érte... holnap megfázva görnyedhetek a hullák felett. De akkor aztán ő fogja törölgetni az orromat!
– Bocs, Northman, de a zuhany alá jobban kívánlak, mint az ágyamba - azzal mintegy végszóra, megnyitottam a hidegvizet, s a testembe kapaszkodó szerencsétlen férfire fogtam a zuhanyrózsát. Rettentő hideg víz jött belőle, zokniba bújtatott lábaim másodpercek alatt átfagytak, s mire arcát áttörölgettem kezemmel és a hideg vízzel, és hajtincseit is átáztattam, ajkaim lilán reszkettek.
Nehéz meccs volt, hogy a férfit ott tartsam, hiszen normális ember – ami nem vagyok ugye – fejvesztve menekült volna ki innen. Edwardnak nem volt meg az a fajta ítélőképességre hajazó ép esze, hogy erről döntsön.
– Na végre... már nem fordul fel a gyomrom a büdös vodka szagától. De ettől még nem csókolhatsz meg - azzal mutatóujjamat rászorítottam húsos ajkaira. – Szakítottunk. Kidobtalak, érted? Ez itt mind az enyém. Te valahol a belvárosban laksz, szerencsére nem tudom hol, így meg sem fordul a fejemben, hogy meglátogassalak. Mi már nem vagyunk együtt Eddie. Külön utakon járunk, így semmi jogod bejönni a házamba. Ez csak az enyém. És az ágy... csak az enyém. Nem fekhetsz bele többet, érted?
Voltak szavak, melyeket remegő ajkaim miatt többször is megismételtem, de talán így még jobban nyomatékosítottam a férfiben a tényt, hogy nem vagyok az övé.
– Kijózanodtál valamennyire? Mert akkor most már beláthatod, hogy egy fasz vagy. Egy méretes pénisz...
Megcsóválva fejem, elsőként léptem ki a zuhany alól, s kicsavartam a pólóból a vizet. Őt csak ezután segítettem ki, már ha hagyta magát.
- Most már adhatok fájdalomcsillapítót? Alhatsz a kanapén.
A jó illatú Eddie meggyőzőbben hatott rám, mint az a részeg állat, aki majdnem kitörte a derekamat a pultnál, úgy rám nehezedett.
Mielőtt azonban megkerestem volna az aspirint, törölközőt nyújtottam felé. Csak egy volt bent, így azt inkább neki adtam. Régen ketten is elfértünk benne. Élveztem, ahogy a puha anyag alatt összeér meztelen testünk. De ennek vége.
Térj magadhoz Marsten, vagy visszaállsz a hideg víz alá!

Vendég

Bármit is mondott nekem Bérénice, megráztam a fejemet, s nem törődve kioktató szavaival, egyre csak közeledtem felé. Nem menekülhetett előlem, hisz egész este rá gondoltam, még akkor is, mikor abban a kocsmában Evelynnel társalogtam. Most pedig – hála az alkoholnak – úgy éreztem, hogy sikerülhet visszahódítanom Őt. Tudnia kellett a véleményemet, azt hogy mit érzek, s hogyan gondolom a kapcsolatunkat. Neki is tisztában kellett lennie azzal, hogy ostobaságot követett el, amikor kitette a szűrömet.
- És ha nem csak hinnék? – Szemtelen vigyor ült ki ajkaimra, miközben egyre közelebb kerültem hozzá, olyannyira, hogy már át is tudtam ölelni Őt, hogy magamba szívjam friss, levendula illatát. Mindig megszédített, s tekintve, hogy már majd két hónapja nem voltunk együtt, csak még inkább égett bennem a vágy. Cirógatni akartam selymes bőrét, ajkaim közt ízlelni csókját, s szenvedélyesen magam alá gyűrni az ágyunkban.
- Akkor lúzerrel dugtál négy éven keresztül és most is egy lúzerért reszketsz. – Ujjaimat finoman nyakvonalára vezettem, s ezt követően próbáltam megcsókolni, de pechemre úgy elkapta a fejét, hogy ajkaim csak hajszálainak csiklandozását érezhették.
Sóhaj hagyta el ajkaimat, csalódottság sóhaja, amiért nem érezhettem újra csókját. Tekintetemmel igyekeztem elkapni pillantását, mely olyan szikrákat szórt, mint annak idején, ott az egyetem udvarán. Ismét csak félmosoly szökött ajkaimra, miközben végig vezettem rajta tekintetemet. Vádló szavaira védekezően emeltem fel egyik kezemet a magasba.
- Tőled részegültem meg, Cica. Gyere ide, imádom mikor ilyen tüzes vadmacska vagy, nagyon szexis. – Nem bántottak szavai, még mindig magam mellett akartam tudni, s ismét utána kaptam, hogy újra magamhoz ölelhessem Őt. Magamnak sem akartam beismerni, de reflexeim és koordinációs képességeim sem működtek jól.
Ő hátrafelé araszolt, én meg követtem, abban a reményben, hogy majd a hálóban kötünk ki.
Abban a helyiségben, ahová olyan sok kellemes emlék fűzött minket. Menet közben már a cipőimtől is megszabadultam, s próbáltam fogást találni Nicen, de akárhányszor hajoltam ajkai felé, hogy csókot lopjak Tőle, újra és újra elkapta a fejét.
- Mi az, vadulunk? – Értetlen mosollyal pillantottam rá, mikor nagyot taszított rajtam, s a következő pillanatban már szó szerint hidegzuhany fogadott. Bérénice belökött engem a zuhany alá, megnyitotta a csapot, s rám zúdította a vizet.
- Ne, mit csinálsz? Hagyd abba, hallod? – Próbáltam ellenkezni, de részegen nem sok esélyem volt. Nice a falhoz szorított, s kíméletlenül folyatta rám a jéghideg vizet, amitől úgy kellett hápognom, mint egy kiskacsa.
- Hahahagyd abba….ezz hideg…ne…elég volt…- Elengedve karját már védekezően tartottam magam elé kezeimet, mindhiába. Olyan ázott voltam, mint egy veréb, hajamról, arcomról, de még a ruháimból is csöpögött a víz. Egy dolgot azonban megjegyeztem. Ha részeg vagyok, nem szabad Bérénice kezébe zuhanyrózsát adni.
Összeráncolt szemöldökkel, mérgesen pillantottam rá, majd pillanatok alatt változtak át vonásaim gyermekivé, s úgy pillantottam Nicere, mint aki rossz fát tett a tűzre.
- De én szeretlek. – Motyogtam, hisz mutatóujjával belém fojtotta a szót, s nem éppen úgy tűnt, mintha annyira érdekelné ez az egy szó. Határozottan és mérgesen közölte velem tényként azokat a dolgokat, melyekkel tisztában voltam, mégis, rossz volt hallani a szájából. Kérdésére sem válaszoltam már, csak értetlenül pillantottam bele szemeibe, miközben tenyeremmel letöröltem a vízcseppeket az arcomról, s igyekeztem megtartani súlyomat a lábaimon. Vádló és sértő szavaira egy szót sem szóltam, továbbra is ott álltam a zuhany alatt s pólóm anyagából próbáltam kicsavarni a vizet, de még az sem ment igazán. Persze, a hideg víz meghozta a hatását, némiképp felfrissítette az agyamat, s már tisztábban láttam mindent, mint öt perccel korábban.
Pillantásommal íriszeit kerestem, néhány pillanatig még nem tudtam megszólalni, s azt gondoltam, hogy igen, jobb lenne, ha mennék, de a következő percekben meggondoltam magam. Mivel a vizes ing csak akadályozott, meg egyébként is nagyon hideg volt, nagy nehezen lerángattam magamról, s a zuhanyzóba dobtam azt. Csak azután léptem ki onnan, s újra megindultam felé, s már csak a póló és a farmer tapadt rám.
Felé léptem, törölközőt nyújtott felém, én azonban, mikor megmarkoltam a ruhaanyagot, egyúttal meg is rántottam, s így visszahúztam karjaimba Bérénicet.
- Ennél józanabb nem is lehetnék. – Majd gyorsan lecsaptam ajkaira, s szenvedélyesen megcsókoltam, ha tetszett neki, ha nem. Bármit is vágott hozzám, attól csak még inkább nőtt bennem a vágy, hogy újra megszerezzem Őt magamnak. Darwyn nyarvogva szaladt el mellettünk, s ha Nice nem tiltakozott, a fürdőszoba csempének döntöttem hátát, s miközben csókoltam, igyekeztem megszabadítani Őt az átázott felsőjétől.

Vendég

bérénice and eddie

■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■

[You must be registered and logged in to see this image.]Combom tövéig felgyűrtem a méretes férfipólót, hogy a maradék vizet is kicsavarjam az aljából. Módfelett idegesített, hogy minden lépésemnél végigsúrolta bőrömet, s újabb és újabb vízcseppek váltak ki belőle. Persze, ennél már csak a lábamon maradt térd zokni volt bosszantóbb. Tocsogott, nyekergett, fuldoklott és idegesített. Lehajolva hát azt is letéptem magamról, s bedobtam az üresen álldogáló fürdőkádba.
Szitkozódás közben szerencsésen visszanyertem egyensúlyomat, s ráfüggesztettem tekintetemet Eddie-re. Hosszan elnéztem volna a mellkasára tapadó vizes atlétát, az alatta kirajzolódó domborulatokat, melyeknek tetején tenyerem nyomát láttam. Szerettem volna megérinteni, annak ellenére, hogy vadul küzdöttem belül.
Nem csinálhatok segget a számból és főleg nem lehetek az egyszerhasználatos ribanc, akit megpakolnak, és hamarabb dobnak el, mint az egyszer használatos óvszert. Eddie tudta a szabályaimat, tudta, hogy mivel lehet megtörni, így a következő percekben már nem szavakkal próbálkozott, melyekre ezerszeresét pakoltam volna övéinek. Megragadott, ahogy csak egy szerelmes férfi tudott nőt magához húzni. Őszinte szerelemmel, hevesen és birtoklón.
Szavaim hatása elmaradt, Eddie ha gondolt is rá, hogy itthagyjon, még nem adta fel. Csókja olyan forró volt ajkamon, hogy azt hittem a felhevített teflon alja ért számhoz. Felszisszenve egy perc erejéig hátra vetettem fejem, hogy ne törhesse át izmos kis ajkaim gátját. Biztos akartam lenni benne, hogy nem vagyok annyira őrült, hogy egy kis hiányérzettől szétvessem előtte lábamat. Négy évig hagyott időt, hogy drogosként rászokjak a jóra, most pedig függőségem berozsdásodott láncán rángatott.
Engedve követelésének átfogtam nyakát karjaimmal, ezzel teljesen elveszítve önkontrollomat, lerombolva elveimet és a vele szemben felállított határaimat. Két hónap nem zárhat le fél évet ezt bizonyította, ahogy téptük a másik testén maradt textilt. A vizes pólót már éppen felgyűrte hasam vonaláig, s egy mozdulat lett volna, hogy égbe emelte karjaimon át kibújtasson belőle. Ha nem kezdem el a nyakán feszülő puha bőrt harapdnálni, talán soha nem jövök rá, hogy nem régen még egy másik nő kényeztette gyengepontját. A büdös kurva életbe, hogy már megint elbasztam!

A felismeréstől teljesen kikeltem magamból, s az eddig csípője körül pihenő lábaimat visszaállítottam a földre. Mellkasánál fogva löktem rajta egyet, megszakítva csókunkat. De éppen csak annyira távolodhatott el tőlem, hogy azért még foghassam a rúzsfolttal bepiszkított grabancát pólójának. Választ akartam a kérdésemre. Az égbe kiáltóan egyértelmű kérdésemre.
- Mi ez a rúzsfolt a pólódon, hm? Hogy lehetsz ennyire szerencsétlen? Ha egy este két csajt is meg akarsz húzni, legalább alsóneműt és pólót cserélj, hogy az ilyen apró jelek miatt ne maradj éhen. De tudod mit Northman? Ezután felőlem felkötheted magad, borotvapengével vágdoshatod az ereidet, de akár tetoválást rajzolhatsz az ütőereid fölé, akkor sem fogok irántad egy cseppnyi megértést sem tanusítani! Beetettél! Hogy én mennyire gyűlöllek! Egy utolsó szarházi vagy! Egy igazi semmire való, utolsó szemétláda! Kotródj a szemem elől, míg nem hozom az esernyőt, hogy szétverjem a hátadon! Engedj el! Engedj már el!
Ahogy kirántottam markából a póló anyagát, hallottam, hogy a szegés megszalad alján, s alsó sarka kinyúlik. Az anyag bánta. A kedvenc alvós pólóm bánta Edward faszságát.
- Ó, hogy én mennyire utállak! Kotródj kifelé... indulj meg Edward, mert a vérnyomásom a plafonon van a ma esti hülyeségedtől. Odanyújtom a kisujjam és te máris tőből letéped a karomat.
Dühöngés közben felkaptam a félúton elejtett cipőjét és egymás után mind a két lábára való bőrlábbelit hozzávágtam. Az egyik sajnos kiszállt a nyitott ajtón át a nappaliba, a másik viszont pontosan feje felé indult el. Ha nem józanodott ki teljesen, akkor az őrült sebességgel száguldó darab elől nem tudott kitérni.
Még egy mosolyt sem engedtem meg magamnak, annál fontosabb volt, hogy a hónapok óta tervezett holmijait visszaadjam neki.
Reméltem, hogy innentől kezdve már nem kell jobban értésére adnom, hogy látni sem akarom itt, nem hogy a lábam között lihegve.

Vendég

Ha szavaimmal mit sem értem el Bérénicenél, még mindig volt mihez nyúlnom. Meg akartam mutatni neki azt, hogy nem dobhat ki csak úgy a házunkból, s hogy félreértés volt részéről annak gondolata, hogy már nem szeretném. Tudnia kellett, hogyan érzek iránta, de mivel szavaimra nem reagált, másképp próbáltam levenni a lábáról.
Forrón csókoltam ajkait, miközben tenyerem víztől nedves bőréhez ért, lassan csúsztattam fel hasán kezeimet, miközben igyekeztem feljebb gyűrni rajta a pólót, melynek már semmi haszna sem volt. Miközben vetkőztetni próbáltam, mohón faltam ajkait, s szinte sarokba szorítottam Őt, hogy még csak menekülni se próbáljon előlem. Heves voltam, tombolt bennem a vágy, magaménak akartam Bérénicet, úgy mint négy éven keresztül nap, mint nap.
Hogyan is felejthette el azokat a pillanatokat, s ha el is felejtette, már nem kívánta? Fel akartam eleveníteni azokat a perceket, meg akartam neki mutatni azt, hogy még mindig én vagyok a férfi, s a történtek ellenére semmi nem változott.
Szenvedélyesen akartam Őt, testemmel présteltem a fürdőszoba csempéhez, s miközben én a felsőjétől próbáltam megszabadítani, vártam, hogy végre kioldja övemet, s megszabadítson a rabságból. Bérénice azonban megtorpant, abba hagyta bőröm harapdálását, lábait visszaengedte a földre, majd teljes erőből lökött rajtam egyet. Észhez sem tudtam térni a mámorból, amit Ő váltott ki belőlem, mire megragadta pólóm anyagát, s rántva rajtam egyet, vádlón pillantott rám.
- Mi..mi van? – Lenézve nekem is feltűnt a rúzsfolt, s szinte azonnal beugrott az a lány onnan a kocsmából, aki követelőzően vetette rám magát, s akiről egy pillanatig azt gondoltam, hogy Nice.
- Nem úgy van, ahogy gondolod, kérlek, hadd magyarázzam meg! – Vele párhuzamosan kezdtem beszélni, s mivel túl hangosan veszekedett velem, én is megemeltem a hangomat.
- Nem csináltam semmit más nővel! Ő esett nekem! – Bravó Northman, ez aztán a magyarázat, tényleg csak ennyi telik tőled? Úgy éreztem, hogy ezt a meccset elvesztettem, s a mai estén már biztos, hogy nem fogom tudni megbékíteni a szeretett nőt, aki úgy pillantott rám, mintha gyűlölne.
- Nem etettelek be, várj hogy megmagyarázzam. Nice, hallod? – Kérleltem, miközben kezeimet is lengettem a nagyobb meggyőzés érdekében, mindhiába. Szorításomból kirántotta pólója anyagát, mely szétszakadt, s menthetetlenül rongálódott. Ha öt perccel korábban történik, s én tépem rajta szét, akkor vad erotikának is beillett volna, ezúttal -azonban csak düh tombolt a fürdőszobában, eloszlatva a szenvedély nagyra törő szikráit.
- Ne ordibálj, hallod? Nyugodj le…- Hiába kérleltem, ez a nő olykor közveszélyes volt, s ez most be is bizonyosodott. Kimenekültem előle a fürdőszobából, már nem bírtam elviselni azt, ahogyan ordibál velem, de mikor megláttam, hogy cipőim után kap, akkor kezdett csak riasztani az a bizonyos vészjelző.
- Nehogy eldobd! – És ahogy kimondtam, már repült is a cipőm, az egyik közvetlenül mellettem suhant el, a másik azonban telibe talált, s a sarka fel is sértette a homlokomat, amiből szivárogni kezdett a vér.
- Te veszett bige! Állj már le..jesszus, vérzik a homlokom! – Morcosan ráncoltam össze homlokomat, miközben kezemmel a homlokomhoz kaptam, s megállapítottam, hogy valóban sebet szereztem a frontvonalon.
- Lenyugodnál végre? Nem csaltalak meg, felfogtad? Nem történt semmi olyan, amire gondolsz. Nyugodj le, jó? Üljünk le, és beszélgessünk, igyunk meg egy pohár kakaót. Én nem akarlak itt hagyni, vissza akarok költözni hozzád. – Megpróbálva a lehetetlent, ismét közelíteni kezdtem felé, miközben védekezően előre tartottam kezeimet, hogy elkerüljem az esetleges újabb támadásokat.
- Lenyugodtál már? – Újra közelebb kerültem hozzá, s ekkor már Darwyn is körülöttünk nyarvogott.
- Nézd, látod, hogy a macskánk is azt akarja, hogy maradjak? Neked is pontosan hiányzok, és tudom jól, nem csak az ágyadból, hanem a reggeleidből is, a zuhany alól, a reggeliző asztal mellől, a kanapéról..- Próbáltam felé nyúlni, s ha nem lökött el, akkor megérintettem az arcát, miközben mélyen szemeibe pillantottam.

Vendég

bérénice and eddie

■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■

[You must be registered and logged in to see this image.]Legszebb öröm a káröröm - mondják a tapasztaltak. Áhítoztam, hogy érezhessem a felemelő érzést, de úgy hittem, csak magamon röhögnék, így mielőtt még magamra erőltettem volna egy vigyort, gondolatban hatalmasat kevertem le saját magamnak. Majd beleszédültem még itt a valóságban is.
Észhez kellett térnem, nem meghallgatni Eddie-t és főleg nem... nem megszámlálhatatlan alkalommal újra bedőlni neki és a rám ható vonzerejének.
Dühös voltam magamra és rá, de sokkal jobban magamra. A hirtelen elválástól őrült módjára lüktetett alsó ajkam. Kívántam a folytatást, s ha a fürdőszobában alig fél órával ezelőtt megállítottam a testemet környékező tűz-lavinát, hát akkor jelentem, hogy az érzés ismételten kiújult. Tehetetlenül álltam reszketegen a férfi előtt, egészen addig, míg nem szereztem harcieszközt kezembe.
Egyetlen hazug szavára sem válaszoltam, kizártam elmémből a külvilágot, s úgy üvöltöttem bele az elképzelt semmibe, hogy a visszhang szavai eltalálják még reménysziromban úszó agyamat.
– Jé, vérzel! - állapítottam meg cinikus hangon, mintha csak bezselézte volna haját. – Ha összecsorgatod a mocskos véreddel a házam padlóját, akkor a macskád angóra bundájával fogom felsikálni!
Tökéletes fenyegetésnek tűnt, de abban a pillanatban megvilágosodtam, és rájöttem, hogy mire jó még az a macska. Szerencsétlen Darwyn nem tehetett semmiről, csupán annyi volt hibája, hogy a menhelyről őt hozta magával Eddie. A legnagyobb összekötő kapocsnak tartottam őt kettőnk között. S hallgatva exem szavait, rájöttem, hogy ő is pont úgy gondolja, hogy ahová a puha mancsok elérnek, oda az ő keze is belóghat. Képzeletben felvillant előttem a kép, ahogy Eddie megdagadt óriás keze belépdel két ujjon állva az ajtón, én pedig lesből rátámadok, hogy egy húsbárddal lecsapjam róla az ujjakat. Az idegtől rángó ujjakat... Miért nem lehetett ezt a helyzetet is ilyen egyszerű groteszk módon megoldani?

– Tudod mit, Eddie?
Hangomból egy mélyről jövő sóhajjal kisöpörtem minden megkristályosodott mérget, s védekezően maga elé emelt kezeibe nyomtam a lábamnak dörgölőző állatot. Értette volna a helyzet súlyosságát, s harapás és nyervogás nélkül csak úgy hagyta, hogy visszaköltöztessem őt a pokolba? Éhen fog halni... ha csak Eddie nyársra nem húzza, hogy megsüsse vacsorára.
– Te tényleg azt hiszed, hogy ez a hülye állat befolyásolni tud? Fogjad. Így, ne ejtsd el - azzal neki toltam Darwynt a mellkasának és kezét is rázártam. - Elviszed magaddal. Sőt, a békádat is magaddal viszed.
Azzal átszeltem a nappalit, kihalásztam az sárgafülű kis ékszerteknőst kuckójából, s alig egy perc alatt visszaléptem Eddie-hez, hogy belesüllyesszem zsebébe az állatot.
– Ne tekints erre a lakásra úgy, mintha a tiéd lenne. Ne magyarázd be magadnak, hogy hiányzok, mert kizárólag az idődet vesztegeted rám. Takarodj el innen. Innentől kezdve semmid nincs, amiért visszajöhetnél. Értetted? Én már nem vagyok a tiéd, hogy meg kelljen látogatnod, mikor kedved szottyan dugni egyet. Menj, mielőtt újra neked vágok valamit. Gyerünk, Northman...
Először az ajtót nyitottam ki, majd azon át kitoloncoltam a férfit. Reméltem, hogy meg se próbálta, mert akkor jól irányzott mozdulattal egy erőszakos rúgással, de gerincbe töröm családalapítási terveit, s mehet gipszeltetni a nemi szervét a munkahelyére. A fél világ rajta röhögne, ha nem merevedéstől, hanem gipsztől dagadna a fehér nadrágocskája... elragadtattam magam.

Egyszer rávágtam az ajtót, de akkor rájöttem, hogy a cipőit otthagyta.
– Ezekért nehogy vissza kelljen jönnöd...
Már nem a fejét céloztam, úgy irányítottam a két dobást, hogy a kerítés határán kívülre essenek. Meg se forduljon a pofátlan fejében, hogy az én verandámon üldögélve húzza fel a cipőjét.
Ismét záródott az ajtó, s most a belülről irányítható biztonsági zárat is rákattintottam.
A konyha ablakából akartam figyelni, ahogy elhúz innen. Tökéletes rálátásom volt az egész utcafrontra, na meg erre a gyökérre. A dühtől remegtem vagy a vágytól? Nem akartam ezt a bizonytalan kérdést megválaszolni, mert a végén kiakadtam volna. Hogy némiképp megnyugodjak, felelevenítettem magamban a mai napi boncolás képeit. Nem segített most ez sem, így egy pohár vízért nyúltam, de a poharakhoz vezető úton megtorpantam. A virág.
Ennek sem volt tovább maradása.

Mint az őrült, aki letépte nyugalmának láncát, kirohantam a teraszra, és kíméletlenül megcéloztam vele Eddie-t.
Soha nem sportoltam kitartóan, így a dobások is általában csak szerencséből érkeztek kiszemelt céljukba. Most nem jött össze, a virág cseréb a férfi lába mellett tört össze, a kecses kis szár azonnal elheveredett az aszfalton.
– Felejts el. Ne gyere többet ide. Riasztót szereltetek az ajtóra! Hallottad, Eddie? Riasztót!
Elmondhatatlan gyomorgörcsöm támadt szavaim után. Nem akartam elhinni, hogy mindent eltüntettem a házból, ami ráemlékeztethetett volna. Míg a szakításunk után a bútorokat teljes egészében lecseréltem, s átfestettem a ház minden egyes helyiségét, ezen az utolsó veszekedésen végleg kiadtam az útját. S hogy maradt-e valami a házban, ami még az övé volt?

» Nice&Eddie ~ Sunday morning
» Bérénice&Edward
» bérénice | edward
» marsten; bérénice
» skyler × bérénice

bérénice × eddie

bérénice × eddie

Similar topics

Similar topics